A mai közösségünk témája az ember belépése az új korba, a Királyság Korába, valamint az, hogy az embereknek hogyan kell élniük a Királyság Korában, hogyan kell megtapasztalniuk Isten munkáját a Királyság Korában, és hogyan kell igazán átlépniük az új korba. Mire fog leginkább összpontosítani ez a beszélgetés arról a témáról, hogy az ember hogyan lép át az új korba? Isten olyan sok szót fejez ki a Királyság Korában, és végzi az ítélet, valamint a fenyítés munkáját, Isten kiválasztott népe körében pedig mindenkinek pontosan tudnia kell, hogy az embernek hogyan kell hinnie Istenben a Királyság Korában ahhoz, hogy megfeleljen Isten követelményeinek. A múltban a legtöbb ember hitt az Úrban és Isten nagy kegyelmét élvezték. Éppen most kezdik megtapasztalni Isten ítélő és fenyítő munkáját, hogyan tudnak hát átváltani az Istenben való hitről alkotott régi nézeteikről egy olyan új nézetre, amely megfelel Isten követelményeinek? Nem számít, hogy az Istenbe vetett hittel kapcsolatos korábbi nézeteid helyesek voltak-e vagy tévesek, ez nem fogja vizsgálat tárgyát képezni, neked pedig szembe kell nézned a valósággal és tudnod kell, hogy most hogyan higgy és hogyan törekedj. Ha továbbra is annak alapján törekszel, ahogyan a Kegyelem Korában hittél, és továbbra is a múltbeli nézeteid szerint hiszel Istenben, akkor nem léptél be az új korba. Először is hadd mondjak egy szemléltető kifejezést, amely elmagyarázza ezt a problémát. Mi ez a kifejezés? Ez egy mondat, amely gyakran elhangzott a Kegyelem Korában: „Amikor valaki hisz Istenben, az egész családja áldott.” Vagyis amikor egy személy hitt Jézusban, akkor az egész családjának – a legidősebbtől a legfiatalabbig – hasznára vált ez a kapcsolat, és mindannyian békét és örömöt élveztek. Mivel Jézus véghez vitte a megváltás munkáját, Ő végtelenül toleráns, türelmes, megbocsátó és feloldozó volt az emberek iránt. Nem számított, hogy milyen volt az életbe való belépésed, vagy milyen volt a képességed, vagy hány bűnt követtél el a múltban, csak annyit kellett tenned, hogy megvallod az Úrnak és Ő mindent megbocsátott, és békességet meg örömet árasztott rád. Mindössze annyit kellett tenned, hogy „hiszel”, és az elég volt – ennyire egyszerű volt. Vajon most is az a helyzet, hogy amikor egy ember hisz Istenben, akkor az egész családja áldott? Nem. Most miért nem zajlik ez a munka? Mert eljött az idő, és Isten azért van itt, hogy elvégezze az ítélet munkáját, és egyszer s mindenkorra megmentse az emberiséget a Sátán befolyásától. Isten most ezért követeli meg az emberektől, hogy hűségesek és őszinték legyenek Hozzá, hogy imádják Őt és alávessék magukat Neki, és hogy Istenfélő szívük legyen – ezeket a dolgokat kell az embereknek megtenniük. Ha azok, akik Istenben hisznek, képesek felfogni az igazságot, elfogadni az igazságot, megérteni az igazságot és elnyerni az igazságot, akkor teljesen meg fognak menekülni. Viszont azok, akik nem fogadják el az igazságot, és akik pusztán Isten kegyelmére sóvárognak, ki lesznek rekesztve. Ha még mindig azt követeled, hogy Isten a Kegyelem Korának munkáját végezze, továbbra is úgy gondolkodva, hogy ha hiszel Istenben, akkor az egész családod áldott lesz, az túlságosan ostoba dolog! Isten már nem a Kegyelem Korának munkáját végzi. Annak a korszaknak vége van. Ugye érted ezt?

Ez az úgynevezett „átlépés az új korba” azt jelenti, hogy belépsz a mai Királyság Korába, és az Istenbe vetett hitről alkotott nézeteidnek, a szándékaidnak, a hitednek, az életmódodnak és annak, ahogy a dolgokat megtapasztalod, mind meg kell változnia. Ha csak egy dolgot változtatsz meg, ha korábban Jézusban hittél, ma pedig Mindenható Istenben hiszel, és csak annak az Istennek a neve változott meg, akiben hiszel, akkor valójában az a mód, ahogyan hiszel, az az út, amelyen jársz, és azok a dolgok, amelyeket követsz, nem változtak meg. Vagyis kell legyen némi változás a törekvésedben, a megértésedben és a nézeteidben. A hited csak akkor lehet tiszta és igaz, ha ezen az alapon törekszel az igazságra. Manapság miért negatívak mindig egyesek, azt gondolva, hogy az Istenbe vetett hit értelmetlen, és miért nem olyan energikusak a hitükben, mint azelőtt? Azért, mert az Istenbe vetett hitről való nézeteik még nem alakultak át. Még mindig ragaszkodnak akkori nézeteikhez, amikor Jézusban hittek, és csak arra összpontosítanak, hogy egy kis kegyelmet nyerjenek, vagy többet áldoznak fel és többet rohangálnak; az ajándékokra, a felszínes munkára és a felszínes prédikációkra, valamint a lelkesedésre összpontosítanak. Mégsem tartanak lépést Isten aktuális munkájával, nem koncentrálnak Isten szavainak evésére és ivására, és nem világosítja meg őket a Szentlélek, ezért mindig negatívan érzik magukat. Az ilyen emberek úgy tűnnek, mintha hinnének Istenben, pedig valójában nem fogadták el az igazságot a szívükben, és ezért nem oldódik fel soha a negatív állapotuk. Egyáltalán nem lesz belépésük az életbe, továbbra is az Istenbe vetett hitről alkotott régi nézeteikhez ragaszkodnak, mindenféle átalakulás nélkül. Talán nem ez a helyzet? A Szentlélek munkája megváltozott, az ember Istenbe vetett hitének pedig a Szentlélek munkájával együtt kell változnia. Ha a törekvésed, az életmódod, a tapasztalásod módja, az Istenbe vetett hithez való hozzáállásod, valamint az Istenbe vetett hiteddel kapcsolatos szándékaid és nézeteid nem alakultak át, az azt mutatja, hogy nem tartottál lépést a Szentlélek munkájának lépéseivel. Ha az emberek lépést akarnak tartani a Szentlélek új munkájával, új módokon akarnak megváltozni, és új megértésekre akarnak szert tenni, akkor keresniük kell az igazságot, be kell lépniük, és olyan apró részletekben kell megváltozniuk, mint például minden lépésük és cselekedetük, gondolataik és ötleteik, minden szándékuk és nézetük – csak akkor fognak haladni. Ha az emberek csak a szájukat járatják erről, és csak egy kicsit változtatnak a viselkedésükön, az nem tekinthető átalakulásnak. Az a legfontosabb, hogy átalakuláson kell keresztülmenned a gondolataidban és nézeteidben és abban, ahogy az életedet éled. Ha le tudod vetni a régi elképzeléseidet és képzelgéseidet, és képes vagy felismerni az Istenbe vetett hittel kapcsolatos régi nézeteidet és tudást szerezni róluk, ez azt bizonyítja, hogy átalakultál. Vizsgáljátok meg magatokat, hogy lássátok, mely részeitek nem alakultak még át, hogy még mindig fenntartjátok-e a régi beszéd- vagy szemléletmódjaitokat, és milyen mélyen gyökerező múltbéli dolgok vannak még bennetek, amelyeket még nem tártatok fel. Ha nem ásol, azt gondolhatod, hogy nincs ott semmi, ám ha óvatosan leásol mélyre, rájössz, hogy sok mindent kell felszínre hoznod. Miért van az, hogy mostanában egyesek soha nem képesek lépést tartani Isten munkájának lépéseivel? Azért, mert sok minden van az emberekben, ami megakadályozza őket ebben, mivel az emberek nem értik az új dolgokat és nem tudják felfogni azokat. Miért dédelgetnek az emberek folyton elképzeléseket Istenről? Vannak elképzeléseik Isten szavairól és munkájáról, vannak elképzeléseik Isten ítéletéről és fenyítéséről is, képtelenek felfogni, hogy Isten mely embereket ment meg és melyeket rekeszt ki, és nem tudnak túllépni azon a tényen, hogy Isten nem mutat jeleket és csodákat. Pontosan mi az oka ennek? Az egyik ok az, hogy ezt az ember arrogáns és önelégült természete határozza meg, ez azért van, mert az embereknek mindig megvannak a saját elképzeléseik és képzelgéseik minden dologról – ez a probléma gyökere; a másik egy objektív ok, mégpedig az, hogy az emberek sok téves elképzelést dédelgetnek az Istenbe vetett hitről, amelyek nem alakultak át, ez azért van, mert azok a mélyen berögzült dolgok még mindig nem változtak meg. Azok a módok, ahogy régen a Jézusba vagy Jahvébe vetett hitükből eredő dolgokat mondtak, még mindig a szívükben gyökereznek, így amikor Isten új munkájával találkoznak, elfogadják az igaz utat, Isten új beszéd- és cselekvésmódjait azonban képtelenek felfogni. Miért nem vagy képes felfogni ezeket az új dolgokat? Azért, mert még mindig ragaszkodsz azokhoz a régi dolgokhoz a múltból, és nem tudod elengedni őket, ami arra késztet, hogy ellenállj ezeknek az új dolgoknak. Ha nem lennének benned azok a múltbeli dolgok, képes lennél elfogadni azt, amit Isten most tesz. Ha nem tudod elengedni azokat a múltbeli dolgokat, akkor hajlamos leszel elképzeléseket kialakítani Istenről, és lázadni Ellene, és ennek következtében veszteséget szenvedsz. Ha Istennel szembehelyezkedsz, akkor fennáll a veszélye annak, hogy Isten kirekeszt, és Isten meg fog büntetni téged.

Mindannyiótoknak ásnia és vizsgálódnia kell, hogy meglássátok, milyen régi cselekvésmódok, a dolgok megértésének régi módjai és a múltból származó régi nézetek gyökereznek még most is mélyen bennetek. Hadd mondjak egy egyszerű példát. Néhányan soha nem látták Krisztust, és beszélni sem hallották Őt soha. Csak olvasták a Krisztus által kifejezett szavakat, és azt mondják, hogy ezek a szavak jók és mérvadóak, valamint, hogy ezek az ítélet szavai, miután azonban a valóságban kapcsolatba kerülnek Krisztussal, elképzelések kezdenek megfogalmazódni bennük, és azt gondolják: „Miért beszél Isten oly szigorúan? Miért oktatja ki Isten így az embereket? Miért beszél olyan fellengzősen? Ahogyan Ő beszél, az annyira félelmetes, mindig leleplezi és megítéli az embereket. Ki tudja ezt elfogadni? A Jézusba vetett hitünk más. Mindenki lágyan beszél és harmonikusan kijön egymással. Senki sem beszél úgy, ahogyan Ő. Egyszerűen nem tudok elfogadni egy ilyen Istent, és nem tudok elviselni egy olyan Istent, mint Ő. Ha olyan halkan és szívélyesen beszélne, mint az Úr Jézus, ha kedves és barátságos lenne az emberekkel, akkor el tudnám fogadni Őt. De én nem tudom elfogadni az efféle Istent. Még csak foglalkozni sem tudok Vele!” Elismered, hogy ez az igaz út, hogy ezek a megtestesülés szavai, és teljes szívedből meggyőződtél róla. Akkor hát – amikor kapcsolatba kerülsz Krisztussal – miért dédelgetsz olyan elképzeléseket az Ő hangneméről, a szavakról, amelyeket használ és arról, ahogy beszél, amelyeket képtelen vagy elengedni? Mit bizonyít ez? Ez azt bizonyítja, hogy azok a régi dolgok a szívedben már átvették a hatalmat és elképzelésekké, valamint előírásokká váltak. Valójában ezek a dolgok mind az embertől származnak, mind az ember ítéletei és képzelgései, és nem felelnek meg az igazságnak. Ha valaki megpróbálná ráerőltetni ezeket a dolgokat a ma Istenére, akkor nemcsak, hogy képtelen lenne erre, hanem még arra is hajlamos lenne, hogy ellenálljon Neki. Isten a különböző korokban különböző munkát végez, így más az a természet is, amelyet Ő kifejez, illetve más az is, amivel Isten rendelkezik és ami Isten, amit Ő feltár. Nem alkalmazhatsz előírásokat erre; amikor ezt teszed, akkor valószínűleg elképzeléseid alakulnak ki Istenről, és képes leszel ellenállni Istennek. Ha nem tartasz önvizsgálatot, és egyáltalán nem vagy hajlandó megtérni, akkor Isten elítél és meg fog büntetni téged. Isten munkája minden korban ilyen – mindig lesz néhány olyan ember, aki elfogadja Istent és aláveti magát Neki, akit Ő megáld, és lesznek olyanok, akik ellenállnak Istennek és elítélik Őt, akiket Ő elpusztít. Isten oly sok szót szól és olyan sok igazságot fejez ki az Ő utolsó napokra vonatkozó munkájában. Nem az aggasztó, hogy az emberek elképzeléseket táplálnak, az az aggasztó, ha az emberek nem olvassák az Ő szavait, vagy nem fogadják el az Általa kifejezett igazságokat – ez a legfélelmetesebb dolog. Ha az elképzeléseid és nézeteid nincsenek összhangban azokkal az igazságokkal, amelyeket Isten kifejez, akkor azok ellentétesek az igazsággal, szemben állnak Istennel és tarthatatlanok. Az emberek beállítottsága romlott, lázadók és ellenállók, és vannak gondolataik – mi uralja a gondolataikat? Az emberek szándékai uralják őket, valamint az a látószög és perspektíva, amelyből az emberek a dolgokat szemlélik, így a gondolataid nem a Szentlélektől származnak, és nem is az igazság alapján támadnak. Miért mondom, hogy az elképzeléseid és nézeteid az ember és a test dolgai? Azért, mert a gondolataidat nem az igazság uralja, és nem is az igazságon alapuló elmélkedésből fakadnak. Egyes emberek gondolatai a Biblián alapuló elmélkedésből származnak, és ez még helytelenebb. Nem azt mondjuk, hogy maga a Biblia téves, csak azt, hogy nem helyénvaló Isten múltban végzett munkáját összehasonlítani az Ő új munkájával – nem szabad így összehasonlítanod az Ő munkáját. Például, helyénvaló lett-e volna, ha a Kegyelem Korában az emberek Jahve munkáját az Úr Jézus munkájához hasonlítják? Helyénvaló-e, ha te az Úr Jézus munkáját Isten ma, a Királyság Korában végzett munkájához hasonlítod? Természetesen nem, nem lehet összehasonlítani őket. Ez azért van így, mert Isten munkájának minden egyes szakasza magasabb szintű, mint az előző, és Ő nem ismétli meg a munkáját. Miért van az, hogy minden alkalommal, amikor Isten a munkának egy új szakaszát hajtja végre és egy új korszakot kezd, mindig van egy csoport vagy az emberek valamilyen többsége, akik felkelnek, hogy ellenszegüljenek Isten munkájának, és szembehelyezkedjenek Vele? Miért történik meg ez minden korban? Azért, mert attól függetlenül, hogy az emberek elfogadják-e Isten új munkáját vagy sem, a Bibliáról alkotott múltbéli értelmezéseik, valamint az Isten nevéről és képmásáról, az Istenbe vetett hitről és az Istenben való hitük módjairól alkotott nézeteik is kialakultak már a szívükben. Ráadásul ezeket a dolgokat nagy becsben tartják, és mivel azt hiszik, hogy ők maguk már nyereséghez jutottak, határtalanul arrogánsak lesznek, önmagukat bámulatosnak és nagyszerűnek tartják, és amikor látják, hogy Isten ma végzett munkája mennyire különbözik attól, amit a múltban tett, akkor elítélik azt. Mindig a Kegyelem Korából veszik a dolgokat és összehasonlítják azokat a ma Istenével, azzal a munkával, amit Isten most végez, és a mai igazságokkal – vajon ezek összehasonlíthatóak? Ne alkalmazz előírásokat a dolgokra, ehelyett légy tudatában ennek: „Most már elfogadtam Isten új munkáját, de van néhány dolog, amelyet nem vagyok képes felfogni. Fokozatosan fogom megtapasztalni és megismerni őket, apránként fogom követni őket, kis részenként fogom átrágni magam rajtuk, mint a csontot rágcsáló hangya, és idővel meg fogom érteni őket.” Isten munkája végtelenül titokzatos és kifürkészhetetlen; az ember soha nem tud a mélyére látni. Miután az emberek egy-két éven át megtapasztalják, talán némi megértésre tesznek szert; három-négy év múlva talán még egy kevés megértést nyernek az emberek, és apránként növekedni és változni fognak. Azokról a régi dolgokról alkotott nézeteik apránként módosulnak, ők pedig apránként elvetik azokat; az emberek csak akkor fogják megérteni az új dolgokat, ha elvetették azokat a régi dolgokat. Azok a régi dolgok még mindig mélyen beléd vannak rögzülve, és még csak el sem kezdted a felszínre hozni őket, és mégis szándékosan terjeszteni mered az elképzeléseidet és kifejezni a saját véleményeidet, és úgy beszélsz ahogy csak akarsz – ennek semmi értelme. Miért mondom, hogy az emberek rendkívül arrogánssá válnak? Ez az oka. Azok a rothadt dolgok az emberekben értéktelenek, ők mégis szándékosan ki merik fejezni és terjeszteni őket. Ez vajon nem teljesen értelmetlen dolog? Ezért hát néhány ember elfogadta a munka ezen szakaszát és elolvasta Isten szavait, de nem igazán engedték el azokat a régi dolgokat, amelyeket magukban hordoznak. Egyes helyeken a vezetők és a dolgozók miért képesek olyan munkát végezni és végrehajtani, amely megfelel az elképzeléseiknek, de amikor a munka nem felel meg az elképzeléseiknek, és nem akarják azt elvégezni, akkor nem hajtják végre? Hogyan jön létre ez a helyzet? Úgy, hogy az emberek képtelenek elengedni azokat a régi dolgokat, amelyeket önmagukban hordoznak. Minél inkább formát öltenek azok a benned lévő régi dolgok, annál intenzívebben állsz ellent. Nem így van ez? Miért van az, hogy vannak olyan vezetők jelenleg a vallásos világban, akik annál arrogánsabbak és annál kevésbé képesek elfogadni Isten utolsó napokban végzett munkáját, minél magasabb pozíciót töltenek be, és minél több embert vezetnek? Ez azért van, mert az emberek mindig a múlt dolgaihoz ragaszkodnak, nem tartják Isten szavait igazságnak és életnek, Istent pedig nem képesek megbecsülni, mint mindenek fölött valót és hatalmast. Ehelyett a saját vallásos elképzeléseiket, valamint a saját gondolataikat és nézeteiket tekintik igazságnak és az igaz útnak – nem szörnyű tévedés ez? Képes leszel-e így bárhol megtalálni az igazságot? Ha azokat a dolgaidat hiszed igazságnak, akkor is képes leszel elnyerni az igazságot Istentől? Akkor is képes leszel keresni az igazságot és sóvárogni utána?

Egyesek ezt mondják: „Isten sok szavát olvastam már, hallottam Isten hangját, elfogadom az igaz utat és tudom, hogyan olvassam Isten szavait. Megoldom a saját problémáimat, nincs szükségem mások segítségére, ez pedig biztosítja, hogy az életem növekedni tud.” Túlzásokba esel, amikor így beszélsz. Ha Isten szavait csak önmagadra hagyatkozva olvasod, a Szentlélek pedig nem világosít meg, képes vagy-e akkor megérteni őket? Ha Isten szavai nem lepleznének le és nem szednék ízekre a benned lévő romlottságot, akkor képtelen lennél a változásra és képtelen a megértésre – nehezedre esne bármilyen megértést elérni. Amikor az emberek regényeket olvasnak, jól megértik azokat, és sok jelenetet meg tudnak jegyezni, és miután végeztek az olvasással, azonnal tudnak róla mesélni másoknak. Az élet dolgai azonban semmi máshoz nem hasonlítanak. Az élet dolgai rendkívül mélyrehatóak, és sok éven át kell hinned, mielőtt akár egy keveset is meg tudsz érteni. Egy életen át tapasztalhatod Isten egyetlen kijelentését, és lehet, hogy mégsem tapasztalod meg eléggé. Nem számít, hogy milyen kijelentést tesz Isten, soha nem fogod eléggé megtapasztalni, amíg csak élsz; lehetsz bármilyen jó képességű, akkor is Isten szavainak megtapasztalására és gyakorlására kell támaszkodnod, mielőtt megérthetnéd az igazságot. Vegyük például a becsületes emberi létet. Hány éven át kell tapasztalnod ahhoz, hogy megoldd a hazudozás problémáját? Nem arról van szó, hogy csupán egy-két évnyi tapasztalatra van szükséged, és akkor végeztél, nem mondasz több hazugságot, nem vagy többé csalárd, és most már becsületes ember vagy. Ez nem lehetséges. Több évtizedes tapasztalatra van szükséged, mielőtt meglátod ezt az eredményt. Ez azért van, mert az emberek nagyon bonyolultak, romlott beállítottságuk mélyen gyökerezik bennük, az elképzeléseik megakadályozzák őket abban, hogy belépjenek az igazságba, hogy megismerjék Istent, szándékaik akadályozzák beállítottságuk megváltozását, megakadályozzák őket abban, hogy az igazságot gyakorolják, cselekedeteikre és beszédükre vonatkozó nézeteik és álláspontjaik pedig megakadályozzák őket abban, hogy megértsék az igazságot. Ha képes vagy az igazság oldalán beszélni és cselekedni, annak az igazságnak az oldalán, amelynek elérését Isten a Királyság Korában megköveteli az embertől, akkor könnyen alá tudod majd vetni magad az Ő munkájának és ráléphetsz az Istenbe vetett hit helyes útjára. Ha nem az igazság oldalán állsz, akkor messzire tévelyedtél Istentől, vagy pedig Istennel szemben állsz. Ne gondold, hogy csak azért, mert olyan sok prédikációt meghallgattál, és olyan régóta hiszel Istenben, az érettséged nem nagyon hiányos még mindig! Az igazságra való törekvés az élet elnyerésének kérdése, az örök élet elnyerése. Az igazság örökre megváltoztathatatlan, mindig alkalmazható, soha el nem vethető, cáfolhatatlan, tagadhatatlan – ez az igazság értéke és jelentősége. Az igazság a legmagasabb, a legmélyebb és a legértékesebb dolog. Az igazság drága, annak pedig, amit az ember egy életen át tartó tapasztalás után megérthet és elnyerhet, van egy határa.

Van, aki ezt mondja: „Hiszek Mindenható Istenben, és a hitemet otthon, egyedül gyakorlom, és ugyanígy himnuszokat is éneklek és imádkozom Istenhez. Követem a munkát, bármelyik szakaszban is jár, és ha ezt a hitet mindvégig megtartom, Isten nem fog elhagyni engem.” Mit gondolsz erről? Hogyan tudsz törekedni az igazságra azáltal, hogy otthon gyakorlod a hitedet? Hogyan tapasztalhatod meg Isten munkáját anélkül, hogy a kötelességedet végeznéd? Vannak olyan romlott beállítottságok, amelyek nem fognak feltárulni, ha nem teszed a kötelességedet, és akkor hogy fogsz önvizsgálatot tartani? Hogyan fogod megtapasztalni Isten szavainak ítéletét és fenyítését? Hogyan fognak Isten szavai leleplezni, megmetszeni téged? Ezeket a dolgokat az emberek otthon nem tudják megtapasztalni. Megismerheted-e igazán önmagadat gyakorlati tapasztalat nélkül? Képes vagy igazán megváltozni? A változás lehetetlen volna. Ahhoz, hogy megtapasztald Isten munkáját, a gyülekezeti életet kell élned, és csak a kötelességed végzése által tapasztalhatod meg a dolgokat megfelelően. Ha tízen- vagy huszonvalahány évig gyakorlod otthon a hitedet, és a nagy vörös sárkány elesik, a nagy katasztrófák pedig véget érnek, vajon képes leszel majd valódi tapasztalati tanúságtételről beszélni? Olyan szenvedést élsz-e majd át addigra, mint ahogy Isten szenvedett? Isten népe, amely addigra már olyan gyönyörű tanúságot tett és valóban megváltozott, igazán alávetette magát Istennek és valóban hűséges volt Hozzá – te képes lennél ilyen tanúságot tenni? Attól tartok, hogy te abban az időben teljesen megszégyenülnél. Miért mondta azt Isten, hogy sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak? Azért, mert a romlott emberiség között nagyon kevesen vannak azok, akik szeretik az igazságot. Az emberek többsége nem szereti az igazságot, még kevésbé képesek elfogadni az igazságot. Miért mondom ezt? Néhányan eljutnak az Istenben való hitre, és amíg otthon minden rendben van, nem panaszkodnak. Amikor azonban valami rosszra fordul, amikor egy családtagjuk megbetegszik és a kórházba kerül, vagy a gyermekük nem jut be a főiskolára, vagy valamilyen katasztrófa történik, ököllel verik az asztalt és panaszkodnak Istenre, mondván: „Hmm! Mit értem el az Istenben való hittel? Isten nem áldott meg engem! Meg kellene áldanod engem, meg kellene áldanod mindent körülöttem, beleértve az egész családomat, a gyermekeimet, a férjemet (vagy a feleségemet), valamint az anyukámat és apukámat is, mindenkit. Ha ez nem történt volna meg a családommal, akkor talán nem törekednék komolyan az igazságra?” Ilyen kifogásokkal hozakodnak elő arra, hogy nem nyerték el az igazságot! A kifogásaik vajon átvehetik az igazság helyét? Úgy hiszik, hogy a kifogásaik teljesen megfelelőek és védhetőek, és helyes, ha panaszkodnak. Az emberek nem panaszkodnak Istenre, amikor nem mennek keresztül próbatételeken és megpróbáltatásokon. Azt kiáltozzák, hogy Isten milyen nagyszerű és csodálatos. Ám abban a pillanatban, hogy megérkeznek a próbatételek és megpróbáltatások, bármelyik percben előtörhet belőlük a vágy, hogy panaszkodjanak Istenre. Nem mérlegelik a dolgokat és nem gondolkodnak; egyszerűen csak ösztönösen hangot adnak érzelmeiknek. Vannak, akiknek nem a családjukkal, hanem a jószágaikkal történik valami, ők pedig panaszkodnak Istenre. Nem felettébb értelmetlen ez? Ha valaki képes eljutni arra a szintre, hogy bármi történhet a családjával, vagy bármilyen szerencsétlenség érheti őt, akkor sem panaszkodik Istenre vagy nem veszi a szívére a dolgot; amikor történhet bármi, mégsem halogatja kötelességét vagy azt, hogy feláldozza magát Istenért; ha az Isten iránti alávetettssége változatlan, és ha a történt dolog nem tartja vissza attól, hogy Istent dicsérje, az azt bizonyítja, hogy az Istenben hívő szíve egy tiszta szív. Az a nézet, hogy „amikor valaki hisz Istenben, az egész családja áldott”, téves. Ha Istenben való hitedben mindig ehhez a nézőponthoz ragaszkodsz, akkor soha nem fogod elnyerni az igazságot. Nézd csak meg a nem hívő családtagjaidat és rokonaidat, akiket lefoglal a mindennapi életük; amikor a katasztrófák elérkeznek, vajon képesek lesznek megmenekülni tőlük? Nem, nem lesznek. Ha az Istenbe vetett hitedben nem törekszel az igazságra, és pont olyan maradsz, mint a rokonaid, akik képtelenek megmenekülni a katasztrófák büntetése elől, velük együtt fogsz elveszni. Azonban, ha az igazságra törekszel, és képes vagy ellátni a lényegükig, akkor képes leszel elutasítani a Sátánokat, és ezt gondolod majd: „Ők nem hisznek Istenben. Ők démonok, és el kell pusztulniuk a katasztrófákban. Azelőtt akadályozni próbáltak abban, hogy higgyek Istenben, és Istennel dacoló, istenkáromló dolgokat mondtak. Megkapták méltó büntetésüket, amikor meghaltak a katasztrófákban. Ebben valóban beteljesedtek Isten szavai.” Korábban nem volt meg ez a hited, és nem merted átkozni a démonokat. Most látod a démonok valódi arcát, a szíved pedig egyre jobban gyűlöli ezeket az Istennel dacoló démonokat, és ha meghalnak, csak el kell temetned őket. Ha képes vagy így megközelíteni őket, az azt mutatja, hogy a szíved igazán Isten felé fordult. Ha a szívedben még mindig elképzeléseket és képzelgéseket őrzöl, mindig úgy hiszed, hogy „amikor valaki hisz Istenben, az egész családja áldott, hogy még a család által tenyésztett állatok is áldottak, hogy a ház áldott, és hogy a föld termése is áldott”, akkor ezek a dolgok megakadályoznak majd abban, hogy az igazságra törekedj, és abban, hogy Istent kövesd és a kötelességedet végezd. Ha az ember szíve tisztán Isten felé fordul, egyedül Isten felé, akkor a szíve nagyon tisztává és egyszerűvé válik, amikor pedig eljön az az idő, akkor nagyon keveset szenved. Miért van az, hogy most oly sokat szenvedsz? Azért, mert egész nap a családodért, a gyermekeidért futkosol és fáradozol, annyi erőfeszítést áldozva értük. Ha kizárólag a gyülekezetért áldoznád fel önmagad, akkor megkockáztatom, hogy sokkal nyugodtabb lennél, talán nem így van? Pontosan azért kezdesz Istenre panaszkodni, mert túl sokat foglalkozol a családi ügyekkel, a gyülekezeti ügyekkel, pedig túl keveset, és mert az otthoni ügyeid annyira terhessé váltak, hogy már nem bírod elviselni őket. De valójában mennyit ajánlottál fel Istennek? Egyáltalán semmi említésre méltót nem ajánlottál fel! Még mindig olyan sokat sürögsz-forogsz az otthoni ügyek és a saját tested miatt, hogyan panaszkodhatsz hát Istenre? Többé nem szabad panaszkodnod Istenre. Aki csak hisz Istenben, az képes elnyerni az igazságot, és van esélye megismerni Istent – ez életbevágó, minden másnál fontosabb, és közvetlenül kapcsolódik ahhoz a kérdéshez, hogy el fogod-e érni az üdvösséget vagy sem. Először is venned kell a múltból származó helytelen szándékaidat, nézeteidet és megértésedet, valamint azokat a dolgokat, amelyekre törekszel önmagadban, és ízekre kell szedned és meg kell ismerned őket Isten szavai szerint. Amikor képessé válsz tisztán látni ezeket a dolgokat, akkor gyakorolhatod, hogy lecsökkentsd őket és lemondj róluk. Minél világosabban és áthatóbban látod ezeket a dolgokat, annál több dolgot fogsz elengedni, amíg végül képes leszel feladni mindezeket a régi, téves dolgokat. Ekkor sokkal nyugodtabbnak fogod érezni magad, és amikor gyakorlatba ülteted az általad megértett igazságokat és képes vagy tanúságot tenni róluk, akkor apránként változni kezdesz majd. Most el kell kezdened gyakorolni és trenírozni ebben az irányban, és fokozatosan eléred, hogy nem korlátoznak és zavarnak többé azok a dolgok – akkor megvalósul, hogy az Istenbe vetett hit helyes útjára léptél.