Egyesek túl gyenge képességűek és nem szeretik az igazságot. Bárhogyan közlik is az igazságot, ők nem képesek megérteni. Sok éve hisznek Istenben és még mindig nem beszélhetnek valódi tapasztalatokról vagy megértésről. Ezért úgy határoznak, hogy ők nincsenek Isten előre elrendelt, választott népe között és hogy Isten nem tudná őket megmenteni, nem számít, még hány évig hinnének Őbenne. Szívükben úgy tartják, hogy „csak azokat lehet megmenteni, akik Isten által előre elrendeltettek és kiválasztottak, és mindazok, akik túl gyenge képességűek és nem képesek megérteni az igazságot, nincsenek Isten előre elrendelt és választott népe között; nem tudnák őket megmenteni, akkor sem, ha hinnének.” Azt gondolják, Isten nem az emberek megnyilvánulásai és viselkedése alapján határozza meg az emberek kimenetelét. Ha így gondolod, nagyon félreérted Istent. Ha Isten igazából így cselekedne, vajon igazságos lenne? Isten egyetlen alapelv szerint határozza meg az emberek sorsát: végül az emberek sorsa a saját megnyilvánulásaik és viselkedésük alapján lesz meghatározva. Ha nem látod Isten igazságos természetét, mindig félreérted Őt és elferdíted az Ő kívánságait úgy, hogy mindig pesszimista és csalódott vagy, azt nem te magad okozod? Ha nem érted hogyan működik Isten előre meghatározása, keresned kellene az igazságot Istennél, az Ő szavaiban és nem vakon meghatározni, hogy nem vagy az ő előre elrendelt, választott népe között. Ez Isten súlyos félreértése! Egyszerűen egyáltalán nem ismered Isten munkáját és nem érted Isten szándékait, még kevésbé az Isten hatezer éves irányítási munkája mögött lévő fáradhatatlan erőfeszítést. Lemondtál magadról, spekulálsz és kételkedsz Istenben, attól félve, hogy szolgálattevő vagy, akit kirekesztenek, mihelyt befejezted szolgálatodat, mindig azon tépelődve: „Miért kellene tennem a kötelességemet? Szolgálatot végzek, miközben a kötelességemet teszem? Bedőlnék a trükknek, ha megszabadulnának tőlem, miután befejeztem a szolgálatom végzését?” Mi a véleményed erről a gondolkodásról? Képes vagy felismerni? Mindig félreérted Istent, a világban uralkodó ördög királyok közé sorolod Őt, véded Tőle a szívedet, mindig azt gondolva, hogy Ő ugyanolyan önző és hitvány, mint az emberek. Sosem hiszed, hogy Isten szereti az emberiséget, és sosem hiszel az Ő őszinteségében, ami az emberiség megmentését illeti. Ha mindig szolgálattevőként jellemzed magadat és félsz attól, hogy kirekesztenek, miután elvégezted a szolgálatodat, akkor az álhívők csalárd gondolkodásmódja a tiéd. A nem hívők nem hisznek Istenben, mert nem ismerik el, hogy van Isten, és azt sem, hogy az Ő szava az igazság. Figyelembe véve, hogy hiszel Istenben, miért nincs hited Őbenne? Miért nem ismered be, hogy Isten szava az igazság? Nem vagy hajlandó tenni kötelességedet és keresztülmenni nehézségeken, hogy gyakorold az igazságot, és ennek eredményeképpen még mindig nem nyerted el az igazságot, annak ellenére, hogy sok éve van hited Istenben, és mindennek ellenére végül Istent hibáztatod, azt állítva, hogy nem rendelt el téged előre, hogy Ő nem volt veled őszinte. Milyen probléma ez? Félreérted Isten kívánságait és nem hiszed el az Ő szavait. Nem ülteted az igazságot gyakorlatba, és nem mutatod meg a hűségedet, miközben a kötelességedet végzed. Hogyan tudsz eleget tenni Isten szándékainak? Hogyan tudod a Szentlélek munkáját elnyerni és megérteni az igazságot? Az ilyen emberek még arra sem alkalmasak, hogy szolgálattevők legyenek, akkor hát hogyan lennének alkalmasak arra, hogy Istennel tárgyaljanak? Ha azt gondolod, hogy Isten nem igazságos, miért hiszel Őbenne? Mindig azt akarod, hogy Isten személyesen neked mondja azt, hogy „a királyság népe közül való vagy; ez sosem fog változni”, méghozzá azelőtt, hogy megerőltetnéd magad az Ő házáért, és ha nem teszi meg ezt, akkor sosem adod neki szívedet. Milyen lázadók és hajthatatlanok az ilyen emberek! Látom, hogy nagyon sok olyan ember van, akik sosem összpontosítanak arra, hogy megváltoztassák a beállítottságukat, még kevésbé arra, hogy az igazságot gyakorolják. Csak arra összpontosítanak, hogy minduntalan megkérdezzék, eljuthatnak-e egy jó rendeltetési helyre, hogy miként fog velük Isten bánni, előre elrendelte-e számukra, hogy az Ő népe legyenek és más ilyen szóbeszédekre. Az ilyen emberek, akik nem figyelnek a megfelelő munkájukra, hogyan szerezhetik meg az igazságot? Hogyan maradhatnak Isten házában? Nos, ünnepélyesen azt mondom nektek: bár lehet, hogy valakinek a sorsa előre elrendeltetett, ha nem tudja elfogadni az igazságot és gyakorlatba ültetni, hogy elérje az Istennek való alávetettséget, akkor a végső sorsa a kirekesztettség lesz. Csak azok az emberek, akik őszintén feláldozzák magukat Istenért és minden erejükkel azon vannak, hogy gyakorlatba ültessék az igazságot, ők lesznek képesek túlélni és belépni Isten királyságába. Bár mások úgy láthatják őket, mint olyan valakiket, akik számára nincs előre elrendelve, hogy maradjanak, jobb rendeltetési helyük lesz, mint azoknak az állítólagosan előre elrendelt embereknek, akik sosem voltak hűségesek Istenhez Isten igazságos természete miatt. Elhiszed ezeket a szavakat? Ha nem tudod elhinni ezeket a szavakat és folytatod az önfejű kóborlásodat, akkor azt mondom neked, biztosan nem leszel képes túlélni, mert egyszerűen nem olyasvalaki vagy, akinek igaz hite van Istenben vagy szereti az igazságot. Mivel ez így van, Isten előre elrendelése nem fontos. Azért mondom ezt, mert végül Isten az emberek sorsát megnyilvánulásaik és viselkedésük alapján fogja meghatározni, miközben Isten előre elrendelése objektíve csak kis szerepet játszik, nem pedig vezető szerepet. Érted ezt?

Egyesek azt mondják: „Rossz a beállítottságom és nem tudom megváltoztatni, bármennyire törekszem rá. Tehát hagyom, hogy a természet végezze a dolgát. Ha nem sikerül a törekvésem, semmit sem lehet tenni érte.” Az ilyen emberek rendkívül negatívak, annyira, hogy feladták a reményt önmagukkal szemben. Ezek az emberek javíthatatlanok. Tettél erőfeszítést? Ha valóban tettél és hajlandó vagy nehézséget elszenvedni, miért nem tudsz egyszerűen fellázadni a test ellen? Nem szívvel és aggyal rendelkező ember vagy? Hogyan imádkozol minden egyes nap? Nem keresnéd az igazságot és támaszkodnál Istenre? Hagyni a természetet, hogy végezze a dolgát, számodra ez azt jelenti, hogy passzívan vársz, nem pedig, hogy aktívan közreműködsz. Hagyni, hogy a természet így végezze a dolgát, hasonlatos ahhoz, hogy azt mondod: „Nem kell tennem semmit; minden Isten által előre elhatározott, akárhogy is történik.” Ezek-e valóban Isten szándékai? Ha nem, akkor miért nem veted alá magadat Isten munkájának ahelyett, hogy gyakran negatívvá válsz és képtelen vagy végezni a kötelességedet? Egyesek, mikor vétkeznek egy kicsit, találgatnak: „Isten feltárt és kivetett engem? Vajon le fog rám sújtani?” Isten ezúttal nem azért jött munkálkodni, hogy lesújtson az emberekre, hanem hogy megmentse őket, a lehető legnagyobb mértékben. Senki sem hibátlan – ha mindenkire lesújtanának, az üdvösség lenne? Néhány vétket szándékosan követnek el, míg másokat önkéntelenül. Ha képes vagy megváltozni, miután felismered azokat a dolgokat, melyeket önkéntelenül teszel, Isten lesújtana-e rád, mielőtt így tennél? Isten megmentené-e úgy az embereket? Ő nem így dolgozik! Függetlenül attól, hogy lázadó beállítottságod van-e vagy önkéntelenül cselekedtél-e, emlékezz erre: el kellene gondolkodnod magadon és meg kellene ismerned önmagadat. Változtass irányt most azonnal, és törekedj az igazságra minden erőddel – és nem számít milyenek lesznek a körülmények, ne add át magad a kétségbeesésnek. A munka, amit Isten végez, az ember üdvösségéért van, és nem fog önkényesen lesújtani azokra az emberekre, akiket meg akar menteni. Ez bizonyos. Még ha valóban lenne is egy Istenben hívő, akire végül lesújtana, az, amit Isten tesz, garantáltan igazságos lenne. Idővel tudatná veled az okot, amiért lesújtott arra a személyre, azért, hogy tökéletesen meggyőződhess róla. Most csak törekedj az igazságra, összpontosíts az életbe való belépésre és törekedj arra, hogy jól végezd a kötelességedet. Ebben nincs hiba! Bárhogyan is bánik végül Isten veled, az garantáltan igazságos lesz; nem kellene kételkedned ebben és nem kell aggódnod. Még ha nem is tudod megérteni Isten igazságosságát ebben a pillanatban, eljön majd a nap, amikor meggyőződhetsz róla. Isten igazságosan és tisztességesen munkálkodik; Ő mindent nyíltan felfed. Ha sokat töprengtek ezen, arra az őszinte következtetésre fogtok jutni, hogy Isten munkája az emberek megmentésének és romlott beállítottságuk átalakításának munkája. Tekintve, hogy Isten munkája az emberek romlott beállítottságának átalakításának munkája, lehetetlen, hogy az emberekből ne táruljon fel a romlottság. Csak a romlott beállítottság ezen feltárulásaiban ismerhetik meg magukat az emberek és ismerhetik el, hogy romlott beállítottsággal rendelkeznek, és lehetnek hajlandóak Isten üdvösségét befogadni. Ha az emberek egyáltalán nem fogadnak el semmilyen igazságot azután, hogy romlott beállítottságot fedtek fel, és továbbra is romlott beállítottságuk szerint élnek, akkor hajlamosak lesznek Isten természetét megsérteni. Isten különböző fokú büntetéseket fog kiróni rájuk és meg fogják fizetni a vétkeik árát. Ha tudat alatt alkalmanként kicsapongóvá válsz, Isten felhívja erre a figyelmedet, megmetsz téged, és jobb emberré válsz, akkor Isten nem fogja felróni ezt neked. Ez a beállítottság megváltozásának normális folyamata és az üdvösség munkájának valódi jelentősége ebben a folyamatban nyilvánul meg. Ez a kulcs. Például, a nemek közti határok kérdésében, tegyük fel, hogy vonzódsz valakihez, mindig várod, hogy beszélgess vele, csábító szavakat mondasz neki. Később elmerengsz: „Nem illetlen viselkedés ez? Nem bűn? Nem Isten megsértése ez, hogy nem tartjuk be egyértelműen a nemek közötti határt? Hogy tehetek ilyet?” Miután erre rájössz, Isten elé sietsz és imádkozol: „Ó, Istenem! Újból vétkeztem. Ez csúnya és igazán szégyenletes. Gyűlölöm a romlott hús-vér testet. Fegyelmezz és büntess meg engem!” Eldöntöd, hogy a jövőben távol tartod magad az ilyen dolgoktól, és egyedül nem lépsz kapcsolatba az ellenkező nemmel. Vajon nem lesz ez változás? És mivel ily módon megváltoztál, a korábbi botlásaid már nem lesznek elítélve. Ha beszélgetsz valakivel, elcsábítod, és nem gondolod azt, hogy ez egy szégyenletes dolog, nemhogy gyűlölnéd magad, figyelmeztetnéd magad, elhatároznád, hogy fellázadsz a test ellen, vagy megvallanád és megbánnád bűneidet Istennek, akkor lehet, hogy sokkal több vétséget fogsz elkövetni, a dolgok egyre rosszabbra fordulnak és elvezetnek a bűnhöz. Ha ezt teszed, Isten kárhoztatni fog. Ha újra és újra vétkezel, az szándékos bűn. Isten elítéli a szándékos bűnt és a szándékos bűn jóvátehetetlen. Ha valóban önkéntelenül felfedsz némi romlott beállítottságot, és valóban meg tudod bánni bűneidet, fel tudsz lázadni a test ellen, és gyakorolod az igazságot, Isten nem fog kárhoztatni miatta és még meg lehet téged menteni. Isten munkája az emberek megmentéséről szól, és aki felfedi romlott beállítottságát, annak el kellene fogadnia, hogy megmetszik, megítélik és megfenyítik őt. Amíg képesek elfogadni az igazságot, megbánni a bűneiket és megváltozni, nem fog-e ez eleget tenni Isten szándékainak? Egyesek nem fogadják el az igazságot és mindig elővigyázatos magatartást tanúsítanak Istennel szemben. Az ilyen embereknek nincs belépése az életbe, és végül mindannyian veszteségeket fognak szenvedni.

Ahogy korábban említettük, a múlt eseményei egy csapásra tisztára moshatók; a jövő a múlt helyébe léphet; Isten türelme határtalan, mint a tenger. Mégis vannak alapelvek ezekhez a szavakhoz. Az nem úgy van, hogy Isten tisztára mos bármilyen bűnt, amit elkövettél, legyen az bármekkora. Isten minden munkáját alapelvekkel végzi. A múltban adminisztratív rendeletet adtak ki, amely foglalkozik ezzel a problémával: Isten megbocsát és elnéz minden bűnt, amit valaki elkövet, mielőtt az illető elfogadja az Ő nevét. De azok számára, akik továbbra is vétkeznek, miután elkezdtek hinni Benne, ez egy másik történet: aki egyszer megismétli bűnét, esélyt kap arra, hogy megbánja azt, azokat azonban, akik kétszer is megismétlik, vagy nem hajlandóak megváltozni az ismételt megrovások ellenére, kiutasítják anélkül, hogy további esélyük lenne a bűnbánatra. Isten mindig a lehető legnagyobb mértékben türelmes az emberekkel a munkájában. Ebben látható, hogy Isten munkája valóban az, hogy megmentse az embereket. Ugyanakkor, ha a munkának ebben a végső szakaszában még megbocsáthatatlan bűnöket követnél el, akkor valóban javíthatatlan vagy és nem lehet megmenteni téged. Isten munkájának van egy folyamata az emberek romlott beállítottságainak megtisztítására és megváltoztatására: az ember romlott természetének állandó feltárulási folyamatában éri el Isten az Ő célját, hogy tisztává teszi és megmenti az emberiséget. Egyesek azt gondolják: „Mivel ez a természetem, hadd lepleződjön le minden. Amint ez megtörténik, tudni fogom és gyakorlatba ültetem az igazságot.” Szükséges ez a folyamat? Ha tényleg olyan vagy, aki gyakorlatba ülteti az igazságot és elgondolkozol magadon, amikor látod, milyen romlottságokat fedtek fel másokban és milyen rossz dolgokat tettek, és amikor látod ugyanezeket a problémákat önmagadban, azonnal kijavítod őket és a jövőben sosem teszel ilyen dolgokat, az vajon nem közvetlen változás? Vagy ha néha meg akarsz tenni valamit, de előtte rájössz, hogy ez rossz és fel tudsz lázadni a test ellen, nem éri-e el ez is a megtisztulás hatását? Az igazság gyakorlása bármilyen tekintetben megköveteli, hogy ismétlődő folyamatokon menjünk keresztül. Nem úgy van az, hogy a romlott beállítottság teljesen el fog tűnni, miután egyszer gyakorolta valaki az igazságot. Az embernek ismételten keresnie kell az igazságot, sorozatosan meg kell őt metszeni, meg kell fegyelmezni, valamint meg kell ítélni és meg kell fenyíteni, mielőtt romlott beállítottsága teljesen feloldódik, annyira, hogy nem lesz számára nehéz az igazság újbóli gyakorlása. Ha valaki végül képes lesz az igazságot teljesen Isten szándékainak megfelelően gyakorolni és valódi alávetettséggel rendelkezni Isten iránt, miután megmetszették, megítélték és megfenyítették, az változás a beállítottságában.