A beállítottság megváltoztatására való törekvés megköveteli először is annak megértését, hogy mely dolgok nem kapcsolódnak a beállítottság változásához és nem esnek a beállítottság változásának hatáskörébe, hanem inkább külsődleges jó viselkedések; valamint annak megértését, hogy mit jelent a beállítottság azon változása, amelyről Isten beszél, és mit akar Isten megváltoztatni az emberben. Az embereknek meg kell érteniük ezeket a dolgokat. Amit az ember a beállítottság változásának gondol, az csupán viselkedésbeli változás, ami eltér a beállítottság azon változásától, amiről Isten beszél, és más az ösvénye. Vajon az, amit az ember a beállítottság változásának gondol, biztosítani tudja azt, hogy az emberek ne lázadjanak Isten ellen, ne álljanak ellen Istennek és ne árulják el Őt? Képes előidézni azt, hogy végső soron szilárdan megálljanak a bizonyságtételükben és eleget tegyenek Isten szándékainak? A beállítottság azon változása, amelyről Isten beszél, azt jelenti, hogy az igazság gyakorlása által, az Ő ítéletének és fenyítésének a megtapasztalása által, az Ő metszése, próbatétele és finomítása által az emberek megértik Isten szándékait és az igazságalapelveket, aztán pedig az igazságalapelvek szerint élnek, elérve az alávetettséget és az istenfélő szívet, Isten bármely félreértése nélkül, Isten igaz ismeretével és igaz hódolatával. Isten az ember beállítottságában lezajló változásról beszél, de vajon mire utal a beállítottságnak az a változása, amelyről az ember beszél? Jobb viselkedésre utal, arra, ha valaki jó magaviseletűnek és nyugodtnak tűnik, és nem arrogáns. Azt jelenti, hogy kifinomultan és fegyelmezetten beszél, nem csintalan és nem huncut, és mind a beszédében, mind a viselkedésében jelen van a lelkiismeretesség, az értelem, valamint az erkölcsi normák. Van bármi különbség a beállítottság azon változása között, amelyről az ember beszél, és a beállítottság azon változása között, amelyet Isten megkövetel? Mi a különbség? A beállítottság azon változása, amelyről az ember beszél, a külső viselkedés változása, olyan változás, amely emberi elképzelésekhez és képzelődésekhez idomul. A beállítottság azon változása, amelyet Isten megkövetel, a romlott beállítottság levetése, az életfelfogásban beálló olyan változás, amelyet az igazság megértése idéz elő, annak megváltozása, hogy valaki milyen szempontból nézi a dolgokat, az életszemlélet és az értékek megváltozása. Van különbség. Foglalkozz bár emberekkel vagy dolgokkal, a motivációidnak, a tetteid alapelveinek, valamint a mércéidnek mind összhangban kell lenniük az igazsággal, és az igazságalapelveket kell keresned; ez az egyetlen módja annak, hogy változást érj el valamely beállítottságban. Ha mindig viselkedési normák alapján méred fel magad, ha mindig a külső magatartásod változásaira összpontosítasz, és azt gondolod, hogy megéled az emberi hasonlatosságot és rendelkezel Isten jóváhagyásával csupán azért, mert van benned némi jó viselkedés, akkor teljes mértékben tévedsz. Mivel romlott beállítottságaid vannak, szembe tudsz szegülni Istennel, és fennáll annak veszélye, hogy elárulod Istent, ezért ha nem keresed az igazságot a saját romlott beállítottságod megoldására, akkor nem számít, mennyire jó a külső magatartásod, nem leszel képes Isten iránt valós alávetettséget elérni, és nem leszel képes rá, hogy féld Istent és kerüld a rosszat. Vajon a puszta külső jó magatartás létre tud hozni Istent félő szívet? Elő tudja idézni, hogy valaki félje Istent és kerülje a rosszat? Ha az emberek nem tudják félni Istent és kerülni a rosszat, akkor semmilyen mennyiségű jó viselkedés sem jelzi azt, hogy Isten iránt valódi alávetettség van bennük. Ennélfogva semmilyen mennyiségű jó viselkedés sem jelez változást a beállítottságban. Némelyek nagyon kifinomult módon beszélnek, soha nem trágárkodnak, a tudósokhoz hasonlóan úgy áradnak ki szájukból a szavak, akárcsak az irodalmárokhoz vagy szónokokhoz hasonló mesterek tollából. Ezeket a felszínen lévő viselkedéseket és megnyilvánulásokat nézve nem látszik semmilyen probléma, akkor hát hogyan tudod megállapítani, hogy van-e probléma a beállítottságukban? Hogyan tudod felmérni, hogy történt-e változás a beállítottságukban? Hogyan lehet átlátni ezen? (Úgy, hogy megnézzük az igazsághoz való hozzáállásukat.) Ez e dolog felmérésének az egyik mutatója. Vannak más mutatók is? (Nézzük meg, milyen alapelvek szerint tesznek dolgokat, valamint a dolgokat illető nézeteiket.) Ez ragadja meg a lényeget. Ne a beszédmódjukat nézd, hogy az elegáns, közönséges vagy intellektuális-e – ne a felszínt nézd. Némelyek nagyon hosszadalmasan beszélnek, nem tudják, hogyan fejezzék ki magukat, és amikor idegesek, babrálnak valamivel – vajon ez összefügg a beállítottságukkal? (Nem.) Ez csupán külső magatartás, leginkább a személyiségükkel függ össze vagy a neveltetésükkel a családjukban, nem pedig a beállítottságukkal. Akkor hát hogyan tudod megnézni, milyen a beállítottságuk, hogy megváltozott-e a beállítottságuk, hogy olyan emberek-e, akik gyakorolják az igazságot? Úgy, hogy megnézed a mondandójuk tartalmát. Ha minden szó igaz, és a szívük mélyéről jön, nincs bennük vágyakozás vagy ambíció, illetve mögöttes szándék, ha csupán nyílt és őszinte szavakat mondanak, és képesek rá, hogy megnyíljanak másoknak a saját nehézségeiket és gyengeségeiket illetően, és közöljék, valamint megosszák másokkal az általuk kapott világosságot és megvilágosodást, ha őszinték azzal kapcsolatban, hogy mit akarnak csinálni, lecsupaszítva és megnyitva teljes énjüket, akkor vajon nem az igazságra törekvő emberek ők? Egyelőre ne beszéljünk arról, hogy megváltozott-e a beállítottságuk, vagy hogy mennyire változott meg, azonban e feltárulásokból és megnyilvánulásokból ítélve ezek olyan emberek, akik gyakorolják az igazságot. Most nézzük meg, hogyan bánnak másokkal. Képesek rá, hogy méltányosan bánjanak az emberekkel és ne nyomják el őket, támogatják és segítik a gyenge testvéreket, és nem csúfolják ki őket. Továbbá hűségesek és figyelembe veszik Isten szándékait a kötelességeikben, és függetlenül attól, hogy milyen nehézségekkel találkoznak, nem adják fel a kötelességüket, és képesek megvédeni Isten házának az érdekeit. Vajon nem ezek az igazságot gyakorló emberek megnyilvánulásai? (De igen.) Az ilyen emberek viszonylag egyenes derekúak és aránylag nagy mértékben szeretik az igazságot. Előfordulhat, hogy némelyek nagyon kifinomult módon beszélnek, nagyon odaillően öltöznek és kívülről nagyon ájtatosnak látszanak, azonban mi a mondandójuk tartalma? Azt mondják: „Egykor ezzel és ezzel a vezetővel voltam párban, akinek beszédhibája volt, ezért nekem kellett többet beszélnem, amikor a közösség ideje volt az összejöveteleken – mindig a rátermettebbnek kell többet dolgoznia, ugye? Ennek eredményeképp a testvérek elkezdtek bálványozni engem, én pedig nem tehettem erről, folytatnom kellett a közösségvállalást. Miután személyesen öntöztem őket, sok testvér elég közel került hozzám, így hát amikor bármelyiküknek problémája volt, általában meg tudtam oldani. Amikor némelyek elgyengültek, nekem csupán közösséget kellett vállalnom velük, és visszanyerték az erejüket. Nincs más hiányosságom, a legnagyobb hibám a lágy szívem. Ki nem állhatom, hogy másokat szenvedni lássak; ha valaki szenved, az nyugtalanít engem, és azt kívánom, bárcsak én szenvedhetnék helyette.” Mi a jelentése ezeknek a szavaknak? Ezek a szavak nem hangzanak problémásnak, azonban vajon van-e probléma a mondandó motivációival? (Igen, saját magukat magasztalják és magukról tanúskodnak.) Mi az ilyen ember beállítottsága? Arrogáns és csalárd a beállítottsága, arra akarja felhasználni ezt a módszert és mindezen szavakat, hogy valamilyen hatást keltsen, hogy némileg valami mást sugalljon, hogy mások felnézzenek rá és hódoljanak neki. Ez a szavai szándéka és célja. A zavarodott emberek, akikben nincs tisztánlátás, meghallgatják őt és azt gondolják: „Ő tényleg nagyszerű ember, nem csoda, hogy vezető, mert jobb nálunk, vezetői anyagból gyúrták.” Ez a zavarodott ember gondolatmenete, aki nem tud átlátni a dolgokon. Akik tisztán látnak, azok érteni fogják: „Annyira sokat beszélt arról, hogy milyen jó ő, mennyire keményen dolgozik és milyen szolgálatokat végzett, hogyan vált javára a testvéreknek, és hogyan segítette őket, hogy az emberek felnézzenek rá, miközben saját elmondása szerint nem akarja, hogy az emberek felnézzenek rá. Tulajdonképpen fáradhatatlanul rohangál és nyüzsög, hogy az emberek felnézzenek rá és hódoljanak neki. Nem csupán arrogáns, de rendkívül csalárd is! Meg akarja nyerni az emberek szívét, Istennel akar versengeni státuszért, és az emberek félrevezetésére használja ezt a módszert. Vajon nem pont olyan, mint Pál? Ő egy ördög! Olyan hosszan beszélt anélkül, hogy említést tett volna bármely hibájáról vagy hiányosságáról, mintha nem lennének romlott beállítottságai; csak olyan hibákról beszélt, amelyekért az emberek irigylik és roppant módon csodálják őt, magukat pedig alkalmatlannak érzik. Bár közvetlenül nem követel meg hódolatot és magasztalást az emberektől, a szavai mégis azt a hatást váltják ki, hogy az emberek magasztalják őt és hódoljanak neki. Megnyeri magának az embereket és ellopja a szívüket, és félrevezeti a zavarodott embereket, valamint azokat, akik tudatlanok és éretlenek. Vajon nem az emberek félrevezetése ez? A szavai mögött meghúzódó motivációk rendkívül alattomosak és vészjóslók. Ez az ember beleillik az antikrisztusok kategóriájába, ezt könnyű felismerni.” Egyértelmű különbség van az emberek e két fajtája között. Az egyikük nagyon világos és hétköznapi módon beszél, azonban hiteles, igazat szól és a szívéből mondja azt; bármit is mond, az emberek nem fognak hódolni neki, csak a szívükben kedvelik őt. Az ilyen ember nem fogja ellopni az emberek szívét, nem foglal el helyet a szívükben, és egyenlőként tud bánni az emberekkel; nem fogja korlátozni, manipulálni vagy kontrollálni az embereket. Az ilyen valaki valóban jó ember. A beszédében, a viselkedésmódjában és a dolgok kezelésében semmi nem fed fel ambíciókat vagy vágyakat, és semmi nem mutatja azt, hogy kontrollálni szeretné az embereket vagy helyet elfoglalni a szívükben; nincs meg benne ez a beállítottság, olyan valaki ő, aki emberi mivolttal rendelkezik. Az elvetemült emberek, akik mindig ambiciózusok és kontrollálni akarnak másokat, valójában a hatalmat és a státuszt tisztelik, ezért gyakran mondanak olyan dolgokat, amivel hivalkodnak és magukról tesznek tanúságot, valamint tesznek olyan dolgokat, amivel félrevezetik és kontrollálják az embereket. Ez nyilvánvalóan sátáni beállítottság; ezek az emberek emberi mivolt nélkül valók. Némelyeknek nincs tehetségük, erősségeik és képességeik, és kívülről jó magatartásúnak és egyszerűnek tűnnek. Embercsoportokban mintha terrorizálnák és kiközösítenék őket, és szorgalmasan dolgoznak a homályban. Vajon ez azt jelenti, hogy az igazságra törekednek? Vannak ambícióik? (Igen.) Miért mondjuk, hogy az ilyen embernek is vannak ambíciói? (Mert minden embernek vannak romlott beállítottságai.) Így van, van romlott beállítottságuk, így hát vannak ambícióik, azonban egyszerűen nem kapnak teret ezen ambíciók megvalósítására. Senki nem ad nekik erre lehetőséget, ők maguk pedig nem tudnak lehetőséget találni, így rejtve vannak az ambícióik. Amint az ilyen ember lehetőséget kap az ambíciói megvalósítására, megfelelő körülmények között, megfelelő időben, az ambíciói lelepleződnek. Akkor észre fogod venni, hogy ez a jó magatartású és egyszerű ember, aki alig tud bármit is világosan megfogalmazni, nem mentes a romlott beállítottságtól. Látni fogod, hogy nem ambíció nélkül való, és még annyira sincs benne jó emberi mivolt, illetve kevesebb romlottság. Ha nem derítettem volna fényt erre, akkor az ilyen ember még mindig azt gondolná: „Jó ember vagyok, nem kell megváltoztatnom a beállítottságomat, értem az igazságot, olyan valaki vagyok, aki aláveti magát Istennek, már régen rendelkezem az igazságvalósággal. Nektek mind romlott beállítottságaitok vannak, szükségetek van rá, hogy megítéljenek, megfenyítsenek, megmetsszenek benneteket, mert mélységesen romlottak vagytok; mindannyiótoknak van képessége, és különösen arrogánsak vagytok.” Vajon nem eltorzult ez az önigazolás, amit találnak maguknak? Ez egy másfajta arrogancia. Az embereknek romlott beállítottságaik vannak, és az arrogancia sok különböző módon és alakban megnyilvánul, ami megnehezíti az emberek számára a felismerést, és szinte lehetetlen számukra védekezni ellene. Vajon ezeknek a semmirekellő és lassú észjárású embereknek nincs arrogáns beállítottságuk? Nincsenek romlott beállítottságaik? Nekik is vannak ilyen beállítottságaik; még a bolondok is arrogánsak. Akik egy kevés tudással bírnak, azok nem csupán arrogánsak, hanem azt is megtanulták, hogyan álcázzák magukat, és jobban megy nekik az emberek félrevezetése – ezt nem könnyű észrevenni. A nem hívők mások felmérésekor csak a hagyományos kultúra erkölcsi normái szerint tesznek különbséget jó és rossz emberek között, és csupán az illető viselkedése és megnyilvánulásai alapján ítélkeznek. Vajon ez lehetővé teszi számukra azt, hogy átlássanak rajtuk, meglátva az illető természetlényegét? (Nem.) Akkor hát pontosan hogyan tudod felmérni az embereket? Minek alapján tudod helyesen felmérni az embereket és átlátni rajtuk? Nem kétséges, hogy az embereket csupán az igazság és Isten szava alapján lehet helytállóan felmérni, ez egészen biztos. Némelyek csupán úgy mérnek fel másokat, hogy emberi elképzelésekhez, képzelődésekhez és a hagyományos erkölcshöz hasonlítják a viselkedésüket; vajon lehetséges ily módon átlátni az embereken? Semmiképp sem. Elengedhetetlen az általuk felfedett gondolatok, nézőpontok és szándékok megfigyelése, Isten szava alapján; elengedhetetlen az emberek szavai és tettei motivációinak és céljainak a megvizsgálása – ez az egyetlen módja annak, hogy felfedezzük, valójában melyek a romlott beállítottságaik és mi a természetük. Bárki legyen is az illető, ha sok nézetet fed fel a dolgok vonatkozásában, és mindenről képes kifejteni a saját véleményét, akkor nagyon könnyű felismerni a romlott beállítottságát, valamint a természetlényegét. Ha a nézetei és a véleménye teljes mértékben elüt az igazságtól, akkor vajon nem lepleződik le teljesen a romlott beállítottsága és a sátáni természete? Vagyis ameddig Isten szava és az igazság szerint méred fel az embereket, képes leszel meglátni, hogy minden embernek vannak romlott beállítottságai és sátáni természete, és mindannyiuknak szüksége van Isten üdvösségére.

Akik megértik az igazságot, azok könnyen át tudnak látni dolgokon és fel tudják mérni az embereket. Tudjátok, hogyan mérjétek fel az embereket? Tudjátok, hogyan figyeljetek meg mindenféle embert, eseményt és dolgot az életetekben? Ha nem, akkor ez azt mutatja, hogy valójában még mindig nem érted az igazságot. Ahhoz, hogy fel tudd mérni az embereket, először is képesnek kell lenned annak felmérésére, hogy amit mondasz, az összhangban van-e az igazsággal, és amit teszel, annak vannak-e alapelvei. Ha már tudod, hogyan mérd fel a saját szavaid és tetteid, és észre tudod venni a problémákat, valamint megoldani azokat, akkor képes leszel az emberek felmérésére. Nem könnyű tudni, hogyan mérj fel mindenféle embereket, eseményeket és dolgokat; nem olyasvalami ez, ami elérhető csupán azáltal, hogy tudod, hogyan mondj pár szót és doktrínát. Sok dolgot meg kell tapasztalnod, és mindenképp meg kell tapasztalnod számos kudarcot és balszerencsét. Csak akkor leszel képes saját magad megismerésére. Kezdj el gyakorolni azáltal, hogy megismered saját magadat, és lassanként megtanulsz majd felmérni mindenféle embert, eseményt és dolgot. Először tanuld meg felmérni magad, legyél képes rá, hogy egyértelműen felmérd a saját viselkedésed, a saját romlott beállítottságod, valamint a saját elhajlásaidat, állapotaidat és hiányosságaidat, át tudj látni ezeken, rálátva e dolgok lényegére – ezt jelenti a tisztánlátás. Ha teljes mértékben fel tudod mérni magad, akkor mások felmérésére is képes leszel; ha nem tudod alaposan felmérni a saját dolgaidat, akkor nem feltétlenül lesz pontos az, ahogyan másokat felmérsz. Némelyek nagyon tisztán észre tudják venni mások problémáit, de nem ismerik be, hogy nekik is vannak problémáik, amikor ugyanazokat a hibákat követik el. Mi itt a probléma? Vajon nem a beállítottságukkal van probléma? Rendes körülmények között mások felmérése lényegében ugyanaz, mint saját magad felmérése. Ha alaposan fel tudsz mérni másokat, de nem tartasz önreflexiót és nem ismered magad, sőt, erősebbnek gondolod magad másoknál, akkor bajban vagy – helytelen szándékaid vannak és probléma van a beállítottságoddal. Némelyek zseniálisak mások felmérésében, és minden, amit mondanak, világos és logikus, azonban a saját problémáikat nem tudják felismerni. Így van? Ez megtévesztő külső, ez csalárd. Tulajdonképpen nem arról van szó, hogy ezek az emberek híján vannak a képességnek; tisztán látják magukat, ám nem beszélnek erről őszintén. A szívükben tudják, mi történik, de nem öntik szavakba. Az ilyen ember kétszínű és nagyon becstelen; aki becstelenséget szól, az nem becsületes ember, hanem elvetemült és csalárd ember, aki hazudozik. Ha valaki világosan fel tudja mérni magát, és mások érdekében ízekre tudja szedni és le tudja csupaszítani magát, az olyan valaki, aki valóban megérti az igazságot, akinek egyenes és becsületes a jelleme, és aki tisztán megnyílik. Ez nem egyszerű; az ilyen ember át tudja ültetni az igazságot a gyakorlatba, amint megérti azt, és egészen biztosan olyan valaki, aki az igazságra törekszik, valamint olyan ember, akiben Isten az örömét leli. Ahhoz, hogy átültesd az igazságot a gyakorlatba, amint megérted azt, először is jó jelleműnek kell lenned, valamint becsületes embernek. Bár mindenki hajlandó törekedni az igazságra, az igazságvalóságba való bemenetel nem egyszerű dolog. A kulcs az igazság keresésére való összpontosítás és az igazság átültetése a gyakorlatba. Mindennap el kell töprengened ezeken a dolgokon a szívedben. Bármilyen problémákkal vagy nehézségekkel is találkozol, ne add fel az igazság gyakorlását; meg kell tanulnod, hogyan keresd az igazságot és tarts önreflexiót, végül pedig hogyan gyakorold az igazságot. Ez a legeslegmeghatározóbb dolog. Semmiképp sem szabad megpróbálnod a saját érdekeidet védeni, és ha a saját érdekeidet teszed előre, akkor nem leszel képes az igazság gyakorlására. Nézd meg ezeket az önös érdekű embereket – melyikük tudja gyakorolni az igazságot? Egyikük sem. Akik az igazságot gyakorolják, azok mind becsületesek, igazságszeretők, és jóságos szívű emberek. Mindannyian lelkiismerettel és értelemmel bíró emberek, akik el tudják engedni a saját érdekeiket, hiúságukat és kevélységüket, és akik fel tudnak lázadni a hús-vér test ellen. Ezek azok az emberek, akik át tudják ültetni a gyakorlatba az igazságot. Az első dolog, amit meg kell oldanod az igazság gyakorlásához, a saját önzésed és a saját önös érdekű beállítottságod; e probléma megoldása után nem lesz semmilyen jelentős nehézséged. Amennyiben el tudod fogadni az igazságot, ismered a saját romlott beállítottságod, és az igazságot keresed a megoldásához, addig képes leszel az igazság gyakorlására. Ha nem fogadod el az igazságot, akkor nem leszel képes megoldani a saját romlott beállítottságod problémáját, és ily módon nem leszel képes az igazság gyakorlására. A legnagyobb nehézség az igazság gyakorlásában a romlott beállítottság, főként az önző, megvetendő és önös érdekű beállítottság. Amennyiben meg van oldva a romlott beállítottságod problémája, más nehézségek egyáltalán nem jelentenek majd számodra problémát. Természetesen az ok, amiért némelyek nem tudják gyakorolni az igazságot, az, hogy még mindig van bennük egyfajta romlott beállítottság, méghozzá az arrogáns és önelégült beállítottság. Ha valaki állandóan önhitt, és mindig úgy gondolja, hogy a saját nézetei helyesek, mindig a saját módján akarja tenni a dolgokat, akkor ez arrogancia és önelégültség, valamint az igazság elfogadására való képtelenség. Ez a legnagyobb nehézség, amellyel ezek az emberek az igazság gyakorlásában szembenéznek. Ha tudják az igazságot keresni e nehézség megoldása végett, akkor nem lesznek jelentős problémáik az igazság gyakorlása terén. Más problémák vonatkozásában, amennyiben önreflexiót tudnak tartani, ismerik a saját állapotaikat, keresik az igazságot, és találnak néhány odaillő részt Isten szavában, amelyen eltöprenghetnek és amelyről beszélhetnek, akkor bármilyen probléma könnyedén megoldható. Akik az igazságra törekednek, azoknak mindennap el kell töprengeniük és keresniük kell az igazságot a problémáik megoldása végett, mert a kötelességeik végzésén kívül az emberek mindennap sok mindennel találkozhatnak, ami közvetlenül kapcsolódik az igazság gyakorlásához; még ha nem is mennek ki, illetve kerülnek kapcsolatba másokkal, akkor is előkerülhetnek az igazság gyakorlásával kapcsolatos dolgok. Például hogyan élsz aznap, főként mire összpontosítsd aznap az életed, hogyan rendezd el, milyen kötelességeket végezz, hogyan keresd az igazságot azon nehézségek megoldása végett, amelyekkel a kötelességedben találkozol, milyen romlott dolgok léteznek a szívedben, amelyeken el kell tűnődnöd, amelyeket meg kell értened és meg kell oldanod – mindezen dolgok az igazság vonatkozásait érintik, és ha nem keresed az igazságot a megoldásukhoz, akkor lehet, hogy nem leszel képes aznap jól végezni a kötelességed – és ez vajon nem valós probléma? Ha minden, amire a rendelkezésre álló óráidban nap mint nap gondolsz, azzal van kapcsolatban, hogy miként oldd meg a romlott beállítottságod, hogyan gyakorold az igazságot, és hogyan értsd meg az igazságalapelveket, akkor meg fogod tanulni, hogy Isten szavai szerint használd az igazságot a problémáid megoldására. Így el fogod nyerni annak képességét, hogy önállóan élj, lesz belépésed az életbe, és nem szembesülsz majd nagy nehézségekkel Isten követésében. Fokozatosan be fogsz menni az igazságvalóságba. Ha a szívedben még mindig a presztízsre és a státuszra összpontosítasz, ha azzal vagy elfoglalva, hogy hivalkodj és mások felnézzenek rád, akkor nem olyan valaki vagy, aki az igazságra törekszik, és rossz ösvényre tértél. Amire törekszel, az nem az igazság, és nem is az élet, hanem az általad szeretett dolgok: a hírnév, a nyereség és a státusz – ez esetben amit teszel, abból semmi nem kapcsolódik az igazsághoz, mind gaztett és munkavégzés. Ha a szívedben szereted az igazságot, és mindig az igazságra törekszel, ha változásra törekszel a beállítottságodban, ha képes vagy elérni az Istennek való valódi alávetettséget, félni Istent és kerülni a rosszat, és ha visszafogott vagy mindenben, amit teszel, és képes vagy elfogadni Isten átvizsgálását, akkor az állapotod folyamatosan javulni fog, és olyan valaki leszel, aki Isten előtt él. Azok az emberek, akik szeretik az igazságot, más ösvényen járnak, mint azok, akik nem. Azok az emberek, akik nem szeretik az igazságot, mindig arra összpontosítanak, hogy a Sátán filozófiái szerint éljenek, megelégszenek a jó magatartás és a jámborság külső megnyilvánulásaival, azonban a szívükben még mindig vannak ambíciók és vágyak, és még mindig hírnévre, nyereségre és státuszra törekednek, még mindig szeretnének áldottak lenni és bemenni a királyságba – azonban mivel nem törekednek az igazságra és nem vetették le a romlott beállítottságaikat, mindig a Sátán hatalma alatt élnek. Akik szeretik az igazságot, azok mindenben keresik azt, önreflexiót tartanak és megpróbálják megismerni magukat, az igazság gyakorlására összpontosítanak, mindig Istennnek alávetett szívük van, és Isten félelme van a szívükben. Ha Istennel kapcsolatban bármilyen elképzelés vagy félreértés támad bennük, akkor azonnal imádkoznak Istenhez és az igazságot keresik ezek megoldásához. Arra összpontosítanak, hogy jól végezzék a kötelességeiket, oly módon, hogy az eleget tegyen Isten szándékainak; az igazság felé és Isten ismeretére törekednek, eljutnak oda, hogy Istent félő szívük legyen, és kerülnek minden gonosz tettet. Ezek azok az emberek, akik mindig Isten előtt élnek.

2018. február 1.