A kötelesség megfelelő teljesítése összehangolt együttműködést kíván. Mivel mindenkinek vannak romlott beállítottságai, és senki nem rendelkezik az igazsággal, az emberek csakis összehangolt együttműködéssel tudják megfelelően teljesíteni a kötelességeiket. Az összehangolt együttműködés nem csupán az emberek életre való bemenetelére van jótékony hatással, hanem a kötelességeik megfelelő teljesítésére is, valamint az egyház munkájára. A becsületesek és a viszonylag jó emberi mivoltúak működnek együtt összehangoltan, ám ha valakinek nem jó az emberi mivolta, ha túlságosan arrogáns és önelégült, vagy túl elvetemült és csalárd, akkor semmiképp nem tud összehangoltan együttműködni másokkal. Némelyek nem foglalatoskodnak becsületes munkával, nem lelkiismeretesek, amikor a kötelességüket végzik, és mindig rosszban sántikálnak. Az ilyen emberek nem tudnak együttműködni másokkal, és nem tudnak harmóniára lelni, illetve kijönni bárkivel. Az ilyeneknek nincs emberi mivoltuk, és a vadállatokhoz, valamint az ördöghöz és a Sátánokhoz tartoznak. Minden jó emberi mivoltú, engedelmes ember kétségtelenül eredményes lesz a kötelessége végzésében, és könnyen együttműködik másokkal. Akik pedig nem járnak el becsületesen a kötelességük végzésében, akik rakoncátlankodnak, vagy akik akár csak megzavarják a kötelességüket végző embereket – ha számos intést követően is javíthatatlanok, és soha nem akarnak megbánást tanúsítani, mindig megszakításokat és zavarokat keltenek a kötelességeikben, az emberi mivoltuk pedig hitvány minőségű, akkor késlekedés nélkül meg kell szabadulni tőlük, hogy ne hozzanak bajt vagy csapást az egyház munkájára. Olyan probléma ez, amelyet meg kell oldaniuk a vezetőknek és a munkásoknak.

Némelyek felelőtlenek a kötelességük végzésekor, amelynek eredményeként mindig újra el kell végezni a munkájukat. Ez komoly hatással van a munka hatékonyságára. Azon kívül, hogy valaki híján van a szaktudásnak és a tapasztalatnak, még milyen oka lehet e probléma felmerülésének? (Az, hogy valaki viszonylag arrogáns és önelégült, önkényes, egyoldalú módon cselekszik, és nem az alapelvek szerint végzi a kötelességét.) A szaktudás és a tapasztalat apránként megtanulható és elsajátítható, ám ha az illető beállítottságával van probléma, akkor szerintetek könnyű azt megoldani? (Nem, nem könnyű.) Akkor hát hogyan kellene megoldani? (Az illetőnek meg kell tapasztalnia a fenyítést, az ítéletet és a metszést.) Meg kell tapasztalnia a fenyítést, az ítéletet és a metszést – ezek helyénvaló szavak, azonban csak azok tudják megvalósítani, akik törekednek az igazságra. Akik nem szeretik az igazságot, azok vajon el tudják fogadni azt, hogy megmetszik őket? Nem, nem tudják. Amikor a munkát mindig újra el kell végezni, miközben az emberek a kötelességüket végzik, a legnagyobb probléma nem a szaktudás vagy a tapasztalat hiánya, hanem az, hogy túlságosan önelégültek és arrogánsak, mert nem dolgoznak összehangoltan, hanem önkényes, egyoldalú módon cselekednek – aminek eredményeként elfuserálják a munkát, semmit nem érnek el, és az összes erőfeszítés kárba vész. A legkeservesebb problémát pedig ebben az emberek romlott beállítottságai jelentik. Amikor túl keservesek az emberek romlott beállítottságai, akkor ők nem jó emberek, hanem gonosz emberek. A gonosz emberek beállítottságai sokkal súlyosabbak a hétköznapi romlott beállítottságoknál. A gonosz emberek hajlamosak gonosztettek elkövetésére, hajlamosak rá, hogy megszakítsák és megzavarják az egyház munkáját. A gonosz emberek valamely kötelesség teljesítésekor csak arra képesek, hogy rosszul csináljanak, elrontsanak dolgokat; a munkavégzésük több bajt okoz annál, amennyit ér. Némelyek nem gonoszok, azonban a saját romlott beállítottságuk szerint teljesítik a kötelességüket – és ők sem képesek megfelelően teljesíteni a kötelességüket. Összegezve, a romlott beállítottságok rendkívüli módon akadályozzák azt, hogy az emberek megfelelően teljesítsék a kötelességüket. Mit mondanátok, az emberek romlott beállítottságainak mely vonatkozásai vannak a legnagyobb hatással arra, hogy milyen hatékonysággal teljesítik a kötelességüket? (Az arrogancia és az önelégültség.) És elsősorban miben mutatkozik meg az arrogancia és az önelégültség? Az, hogy valaki önkényes, egyoldalú módon cselekszik, a maga útját járja, nem hallgatja meg mások javaslatait, nem tanácskozik másokkal, nem működik együtt összehangoltan, és mindig azon van, hogy az övé legyen az utolsó szó. Bár jó néhány testvér esetleg együttműködik egy bizonyos kötelesség teljesítése érdekében, mindegyikük a saját feladatával foglalkozik, és bizonyos csoportvezetők vagy felügyelők mindig azt akarják, hogy az övék legyen az utolsó szó. Bármit is tesznek, soha nem működnek együtt összehangoltan másokkal, nem vállalnak közösséget, és elhamarkodottan tesznek dolgokat anélkül, hogy másokkal megegyezésre jutnának. Elérik, hogy mindenki egyedül rájuk hallgasson, és ebben rejlik a probléma. Továbbá, amikor mások észreveszik a problémát, azonban nem lépnek fel, és állítják meg a felelőst, akkor az végső soron olyan helyzetet teremt, amelyben az emberek nem hatékonyak a kötelességeik terén, a munkájuk teljesen összekuszálódik, és minden érintettnek újra el kell végeznie a munkáját, amely során kifárasztják magukat. Ki felel ezekért a súlyos következményekért? (A felelős személy.) A többi érintett személy is felelős? (Igen.) A felelős személy önkényes, egyoldalú módon cselekedett, ragaszkodva hozzá, hogy a maga módján tegyen dolgokat. A többiek pedig látták a problémát, azonban nem tettek semmit, hogy megállítsák, sőt, ami még ennél is komolyabb, belementek ebbe – vajon nem teszi ez őket bűntársakká? Ha nem korlátozod, gátolod, illetve leplezed le az illetőt, hanem követed, és hagyod, hogy manipuláljon, akkor vajon nem szabad kezet adsz-e a Sátánnak arra, hogy megzavarja az egyház munkáját? Minden bizonnyal ez a ti problémátok. Amikor problémát láttok, azonban nem tesztek semmit, hogy megállítsátok, nem vagytok közösségben ezt illetően, nem próbáljátok meg korlátozni, sőt nem is jelentitek a feletteseiteknek, hanem eljátsszátok az emberek kedvét keresők szerepét, akkor ez vajon a hűtlenség jele? Azok, akik embereknek igyekeznek tetszeni, vajon hűségesek Istenhez? Cseppet sem. Az ilyen ember nem csupán hűtlen Istenhez, hanem a Sátán bűntársaként, szolgájaként és követőjeként cselekszik. Hűtlen a kötelességéhez és a feladataihoz, azonban Sátánhoz meglehetősen hűséges. Ebben rejlik a probléma lényege. Ami a szakmai alkalmatlanságot illeti, a kötelesség teljesítése közben lehetséges az állandó tanulás és tapasztalatgyűjtés. Az ilyen problémákat könnyű megoldani. A legnehezebb dolog az ember romlott beállítottságának a megoldása. Ha nem törekedtek az igazságra, illetve nem oldjátok meg a saját romlott beállítottságotokat, hanem mindig az embereknek megfelelni kívánó szerepet játsszátok, és nem metszitek meg, illetve nem segítitek azokat, akik a szemetek láttára megszegik az alapelveket, se nem feditek fel vagy leplezitek le őket, hanem mindig visszarettentek, nem vállaltok felelősséget, akkor a kötelességetek ilyesfajta végzése csupán kompromittálni és késleltetni fogja az egyház munkáját. Ha csekélységként kezelitek a kötelességetek végzését, jottányi felelősséget sem vállalva, akkor az nem csupán a munka hatékonyságára hat ki, hanem az egyház munkájában is ismételt késlekedésekhez vezet. Ha így végzitek a kötelességeteket, akkor vajon nem vagytok igen felületesek, megtévesztve Istent? Tanúsít ez bármi hűséget Istenhez? Ha folyamatosan felületesek vagytok kötelességetek végzésében, és rendületlenül kerülitek a bűnbánatot, akkor szükségszerűen kiiktatnak majd.

Hogyan kezeljétek a kötelességetek végzése közben felmerülő nehézségeket? A legjobb az, ha mindenki együtt keresi az igazságot, hogy megoldják a problémát és megegyezésre jussanak. Ha értitek az alapelveket, akkor tudni fogjátok, mi a teendő. Ez a problémák megoldásának az optimális módja. Ha a probléma megoldásához nem keresitek az igazságot, hanem csupán a saját személyes elképzeléseitek és képzelgésetek szerint cselekedtek, akkor nem végzitek a kötelességeteket. Mi a különbség eközött és aközött, hogy a nem hívők társadalmában, avagy a Sátán világában dolgoztok? Isten házát az igazság, valamint Isten kormányozza. Nem számít, milyen probléma merül fel, az igazságot kell keresni a megoldásához. Függetlenül attól, hogy hány különböző vélemény van, vagy ezek mennyire különböznek, mindegyiket fel kell vetni és közölni kell. Majd miután megegyezésre jutottatok, az alapelvek szerint kell intézkedni. Ily módon nem csupán a problémát tudjátok megoldani, hanem az igazságot is tudjátok gyakorolni és megfelelően teljesíteni a kötelességeteket. A probléma megoldásának folyamata során is összehangolt együttműködést érhettek el. Ha a kötelességüket végzők mind szeretik az igazságot, akkor könnyű számukra elfogadni az igazságot és alávetni magukat annak; ha viszont arrogánsak és önelégültek, akkor nem könnyű elfogadniuk az igazságot, akkor sem, ha az emberek közlik azt. Vannak, akik nem értik meg az igazságot, azonban mindig azt akarják, hogy mások hallgassanak rájuk. Az ilyen emberek csupán megzavarják a kötelességüket végzőket. Ez a probléma gyökere, és meg kell oldani, mielőtt valaki megfelelően teljesíthetné a kötelességét. Ha valaki a kötelessége végzésében mindig arrogáns és akaratos, mindig önkényes, egyoldalú módon cselekszik, mindent nemtörődöm módon, kedve szerint tesz anélkül, hogy együttműködne másokkal vagy megbeszélné velük a dolgokat, és az igazságalapelvek keresése nélkül – miféle hozzáállás ez az illető kötelességéhez? Vajon teljesíthető ily módon megfelelően az illető kötelessége? Ha az ilyen ember soha nem fogadja el azt, hogy megmetszik, ha egyáltalán nem fogadja el az igazságot, és továbbra is a maga módján teszi a dolgokat, elhamarkodottan és a kedve szerint, megbánás és változtatás nélkül, akkor ez nem csupán hozzáállásbeli probléma, hanem az emberi mivolt és a jellem problémája is. Olyan valaki ez, akiben nincs emberi mivolt. Tudja valaki emberi mivolt nélkül megfelelően teljesíteni a kötelességét? Természetesen nem. Ha valaki a kötelessége teljesítése közben mindenféle felháborító dolgot tesz és megzavarja az egyház munkáját, akkor az illető gonosz ember. Az ilyen emberek nem alkalmasak a kötelességük végzésére. A kötelességük elvégzése csupán zavart és kárt eredményez, és többet ártanak, mint használnak, ezért ki kell zárni őket a kötelességük végzéséből, és meg kell tisztítani tőlük az egyházat. Ezért van az, hogy a kötelesség teljesítésének képessége nem csupán az illető képességén múlik, hanem elsősorban a kötelessége iránti hozzáállásán, a jellemén, hogy jó vagy rossz az emberi mivolta, és hogy el tudja-e fogadni az igazságot. Ezek a fő kérdések. Szívesen végzed a kötelességed, minden tőled telhetőt megteszel, szívvel-lélekkel cselekszel, komolyan és lelkiismeretesen állsz hozzá a kötelességed végzéséhez, buzgó vagy és keményen dolgozol? Ezeket a dolgokat nézi Isten, és Isten mindenkit tüzetesen megvizsgál. Vajon sor kerülhet az emberek kötelességének megfelelő teljesítésére, ha a legtöbbjük felelőtlen, senki nem buzgó, és bár a szívükben tudják, mi a helyes, mit tegyenek, nem törekednek az alapelvekre, és senki nem veszi ezt komolyan? Az ilyen helyzetekben a vezetőknek és a munkásoknak nyomon kell követniük a dolgokat, vizsgálódniuk kell, és útmutatást kell ajánlaniuk, vagy találniuk egy felelősségteljes embert, hogy csoportvezető, illetve felelős személy legyen. Ily módon a legtöbb ember cselekvésre ösztönözhető, és jó eredmény érhető el, amikor a kötelességeiket teljesítik. Ha úgy tűnik, hogy van valaki, aki zavar és kárt tesz, akkor az legyen azonnal kitakarítva, mert a probléma gyökerének a megoldásával könnyű lesz az embereknek hatékonyan végezni a kötelességüket. Vannak, akiknek lehet ugyan némi képességük, azonban felelőtlenek a kötelességeik teljesítésében. Lehet, hogy vannak gyakorlati képességeik vagy szaktudásuk, azonban nem tanítják meg azt másoknak. A vezetőknek és a munkásoknak meg kell oldaniuk ezt a problémát. Közösségben kell lenniük velük, és buzdítani őket a képességeik megtanítására másoknak, hogy azok a lehető leggyorsabban megtanulják a képességeket és elsajátítsák a szaktudást. Ha alapos szaktudással rendelkezel, akkor ne nagyképűsködj és ne kérkedj a képzettségeddel, hanem proaktívan tanítsd meg az újoncoknak a képességeidet és a tudásodat, hogy mindenki jól tudja teljesíteni együtt a kötelességét. Lehet, hogy te tudsz a legtöbbet a szakmádról és készségek vonatkozásában az élen jársz, azonban ez olyan ajándék, amelyet Isten adott neked, és a kötelességed végrehajtására, valamint az erősségeid kihasználására kell használnod. Nem számít, mennyire képzett vagy tehetséges vagy, egyedül nem tudod felvállalni a munkát. A kötelesség végrehajtása hatékonyabb, ha mindenki fel tudja fogni az adott szakmához tartozó képességeket és tudást. Azt mondják, hogy az ügyes embernek is szüksége van három másik támogatására. Nem számít, mennyire hozzáértő valaki, mindenki más segítsége nélkül ez nem elegendő. Tehát ne legyen senki arrogáns, és senki ne kívánjon önkényes, egyoldalú módon cselekedni. Az emberek lázadjanak fel a test ellen, tegyék félre a saját ötleteiket és véleményeiket, és dolgozzanak harmóniában mindenki mással. Akinek van szaktudása, az segítsen szeretetteljesen másoknak, hogy ők is elsajátíthassák ezeket a készségeket és tudást. Ez hasznára válik a kötelesség teljesítésének. Ha valamely készség meglétét mindig étkezési jegyként kezeled, és attól tartasz, hogy a saját éhenhalásodhoz vezet az, ha megtanítod másoknak – ez a nem hívők vélekedése. Önző és aljas gyakorlat ez, amely nem elfogadott Isten házában. Ha soha nem tudod elfogadni az igazságot, és soha nem vagy hajlandó munkát végezni, akkor annak a kirekesztésed lesz a vége. Ha törődsz Isten szándékaival, és hajlandó vagy hűségesnek lenni az Ő házának a munkájához, akkor ajánld fel minden erősségedet és képességedet, hogy mások megtanulhassák és felfoghassák ezeket, és jobban teljesítsék a kötelességüket. Ez felel meg Isten szándékainak; csak az ilyen emberekben van emberi mivolt, őket szereti és áldja meg Isten.

Mit kell tennie valakinek ahhoz, hogy jól végezze a kötelességét? El kell jutnia oda, hogy teljes szívéből és minden energiájával végzi. A teljes szívéből és minden energiájával azt jelenti, hogy a kötelessége teljesítésére szegezi minden gondolatát, és nem hagyja, hogy más dolgok kössék le azokat, majd a feladatra fordítja az energiáját, minden erejét kifejtve, és a feladatnak szánja a képességeit, az ajándékait, az erősségeit, valamint azon dolgokat, amelyeket megértett. Ha rendelkezel felfogóképességgel és megértéssel, és van egy jó ötleted, akkor erről kommunikálnod kell másokkal. Ezt jelenti az összehangolt együttműködés. Így fogod jól teljesíteni a kötelességed, így éred el a kötelességed kielégítő teljesítését. Ha mindig mindent te akarsz elvállalni, ha mindig egyedül akarsz nagy dolgokat tenni, ha mindig azt akarod, hogy rád és ne másokra irányuljon a figyelem, akkor vajon a kötelességedet teljesíted? Amit teszel, azt önkényuralomnak hívják, műsort adsz elő. Sátáni viselkedés ez, nem pedig a kötelesség teljesítése. Nem számít, milyen erősségei, ajándékai vagy különleges tehetségei vannak, senki nem veheti magára a munka egészét, meg kell tanulnia összehangoltan együttműködni, ha jól akarja végezni az egyház munkáját. Ezért alapelve az összehangolt együttműködés a kötelességvégzés gyakorlatának. Ameddig a teljes szívedet, minden energiádat és teljes hűségedet ráfordítod, és mindent felajánlasz, amit meg tudsz tenni, addig jól teljesíted a kötelességedet. Ha van egy gondolatod vagy ötleted, mondd el másoknak! Ne tartsd vissza vagy dugd el – ha vannak javaslataid, állj elő velük! Akinek az ötlete az igazság szerint való, azt el kell fogadni, annak eleget kell tenni. Tedd ezt, és el fogod érni az összehangolt együttműködést. Ezt jelenti az, hogy valaki hűségesen végzi a kötelességét. A kötelességed végzésekor nem kell mindent magadra venni, és nem kell halálra dolgoznod magad, nem kell magányos harcosnak, „az egyetlen nyíló virágnak” lenned; inkább azt kell megtanulnod, hogyan működj együtt másokkal összehangoltan, és tegyél meg minden tőled telhetőt, teljesítsd a feladataidat, és add bele minden energiádat. Ezt jelenti a kötelességed végzése. A kötelességed végzése a rendelkezésedre álló hatalom és világosság összességének bevetéséből áll annak érdekében, hogy eredményt érj el. Ez elegendő. Ne próbálj mindig hencegni, mindig hangzatos dolgokat mondani, egymagad csinálni a dolgokat. Tanulj meg együttműködni másokkal, és összpontosíts inkább mások javaslatainak a meghallgatására és az erősségeik felfedezésére. Ez megkönnyíti az összehangolt együttműködést. Ha mindig megpróbálsz hencegni és azt keresztülvinni, amit te mondtál, akkor nem működsz együtt összehangoltan. Mit csinálsz? Zavart keltesz és aláaknázol másokat. A zavarkeltés és mások aláaknázása a Sátán szerepének az eljátszása, nem pedig a kötelesség teljesítése. Ha mindig olyan dolgokat teszel, amelyek zavart keltenek és aláaknáznak másokat, akkor nem számít, mennyi erőfeszítést teszel vagy mi mindenre ügyelsz, Isten nem fog emlékezni. Lehet, hogy kevés az erőd, de ha együtt tudsz dolgozni másokkal, és el tudsz fogadni odaillő javaslatokat, ha rendben vannak a motivációid, és védeni tudod Isten házának a munkáját, akkor megfelelő személy vagy. Időnként egyetlen mondattal meg tudsz oldani egy problémát és mindenki hasznára lehetsz; időnként az igazság egyetlen megállapításának a közlése után mindenki előtt megnyílik a gyakorlás útja, és összehangoltan együtt tudnak dolgozni, és mindannyian közös cél felé igyekeznek, ugyanazokon a nézeteken és véleményeken osztoznak, így hát a munka különösen hatékony. Talán senki nem emlékszik rá, hogy te játszottad el ezt a szerepet, és esetleg te sem érzed úgy, hogy nagy erőfeszítést tettél volna, Isten azonban látni fogja, hogy olyan ember vagy, aki az igazságot gyakorolja, aki az alapelvek szerint cselekszik. Isten emlékezni fog arra, hogy így tettél. Ezt nevezik a kötelességed hűséges elvégzésének. Nem számít, milyen nehézségeid vannak a kötelességed végzésében, ezek valójában könnyen megoldhatók. Amennyiben becsületes ember vagy, akinek Isten felé hajlik a szíve, és keresni tudod az igazságot, akkor nincs olyan probléma, amelyet ne lehetne megoldani. Ha nem érted az igazságot, akkor meg kell tanulnod engedelmeskedni. Ha van valaki, aki érti az igazságot, és az igazságnak megfelelően szól, akkor azt el kell fogadnod és be kell tartanod. Semmiképp ne tegyél olyan dolgokat, amelyek zavart keltenek vagy aláaknáznak, és ne cselekedj önkényes, egyoldalú módon. Ily módon nem fogsz gonoszságot cselekedni. Szem előtt kell tartanod, hogy a kötelességed végzése nem a saját vállalkozásodban való részvételedről vagy saját magad irányításáról szól. Ez nem a saját munkád, ez az egyház munkája, és te csupán hozzájárulsz azokkal az erősségekkel, amelyekkel rendelkezel. Amit Isten irányítási munkájában teszel, az csupán az ember együttműködésének egy kis része. Csupán kis szereped van valamely sarokban. Ez az általad felvállalt felelősség. Legyen ott ez az értelem a szívedben. Vagyis nem számít, hányan teljesítik együtt a kötelességüket, vagy milyen nehézségekkel szembesülnek, az első dolga mindenkinek az kell legyen, hogy imádkozzanak Istenhez, közösséget vállaljanak egymással, keressék az igazságot, majd határozzák meg, hogy melyek a gyakorlat alapelvei. Ha ily módon teljesítik a kötelességeiket, akkor megnyílik előttük a gyakorlathoz vezető ösvény. Némelyek mindig megpróbálnak hencegni, és amikor rájuk bízzák egy feladat felelősségét, akkor mindig azt akarják, hogy az övék legyen az utolsó szó. Milyen viselkedés ez? Önkényes, egyoldalú módon történő cselekvés. Az ilyenek mások tájékoztatása nélkül, egymaguk tervezik meg, mit tegyenek, és senkivel nem beszélik meg a nézeteiket, nem is osztják meg ezeket senkivel és nem tárják fel, hanem a szívükbe rejtve tartják. Amikor eljön a cselekvés ideje, mindig le akarnak nyűgözni másokat a briliáns vonásaikkal, hogy mindenkinek hatalmas meglepetést okozzanak, és nagyra tartsák őket mások. A kötelességük teljesítése ez? Hencegni próbálnak, és amikor rangjuk és hírnevük van, akkor elkezdik a saját tevékenységüket. Vajon nem vad becsvágyak hajtják az ilyen embereket? Miért nem mondod el senkinek, hogy mit csinálsz? Ez a munka nem kizárólag a tiéd, miért cselekednél anélkül, hogy bárkivel megbeszélnéd, és hozol egymagad döntéseket? Miért cselekednél titokban, egy fekete dobozban munkálkodva, hogy senki ne tudjon róla? Miért próbálnád elérni azt, hogy mindig csak rád hallgassanak az emberek? Nyilvánvalóan a saját személyes munkádként tekintesz erre a munkára. Te vagy a főnök, mindenki más pedig munkás – mindannyian neked dolgoznak. Nem okoz gondot az, ha folyamatosan így gondolkozol? Vajon az ilyen személy nem éppen a Sátán beállítottságát fedi fel? Amikor ilyen emberek teljesítenek kötelességet, előbb vagy utóbb kiiktatják majd őket.