Jelenleg sok kísértés éri azokat az embereket, akik ebben a társadalomban élnek? Minden oldalon kísértések vesznek körül téged, mindenféle gonosz áramlatok, mindenféle értekezések, mindenféle gondolatok és nézőpontok, mindenféle félrevezetések és vonzerők mindenféle embertől, mindenféle ember által viselt mindenféle ördögi arc. Ezek mind kísértések, amelyekkel szembenézel. Például lehet, hogy az emberek szívességeket tesznek neked, gazdaggá tesznek, összebarátkoznak veled, randevúkra mennek veled, pénzt adnak neked, munkát adnak neked, elhívnak táncolni, hízelegnek vagy ajándékokat adnak neked. Mindezek a dolgok lehetséges kísértések. Ha a dolgok nem mennek jól, bele fogsz esni a csapdába. Ha nem vagy belsőleg felvértezve némi igazsággal és hiányzik belőled bármilyen valódi érettség, nem leszel képes annak látni ezeket a dolgokat, amik valójában, és mind csapdák és kísértések lesznek számodra. Egyrészt, ha nem birtoklod az igazságot, nem leszel képes átlátni a Sátán trükkjein és nem leszel képes látni a különféle emberek sátáni arcait. Nem leszel képes legyőzni a Sátánt, lázadni a test ellen és elérni az Istennek való alávetettséget. Más tekintetben, az igazságvalóság hiányában képtelen leszel ellenállni mindannak a sokféle gonosz áramlatnak, gonosz nézőpontoknak és abszurd gondolatoknak és mondásoknak. Mikor ezekkel szembesítenek, az olyan lesz, mint egy hirtelen lehűlés. Talán csak egy enyhe náthát fogsz elkapni, vagy talán valami komolyabbat – lehet, hogy még egy potenciálisan életveszélyes hideg sztrókot^[a] is elszenvedsz. Lehet, hogy teljesen el fogod veszíteni a hitedet. Ha hiányzik belőled az igazság, már a nem hívők világa Sátánjainak és ördögeinek néhány szava el fog bizonytalanítani és össze fog zavarni. Meg fogod kérdőjelezni, vajon kellene-e hinned Istenben vagy sem, és hogy az ilyen hit helyes-e. Lehet, hogy a mai összejövetelen jó állapotban vagy, de aztán holnap hazamész és megnézel két részt egy tévéműsorból. Elcsaltak. Éjszaka elfelejtesz imádkozni elalvás előtt és az elmédet teljesen elfoglalja a tévéműsor cselekménye. Ha tovább nézed a televíziót két napig, a szíved már távol van Istentől. Már nem kívánod olvasni Isten szavát vagy közölni az igazságot. Nem is akarsz imádkozni Istenhez. A szívedben mindig azt mondod, „Mikor leszek képes tenni valamit? Mikor kezdhetek el valami fontos ügyet? Az életemnek nem kell hiábavalónak lennie!” Meggondoltad magad? Eredetileg többet akartál megérteni az igazságról, azért, hogy terjeszteni tudd az evangéliumot és tanúságot tegyél Isten mellett. Miért változtál most meg? Csak azzal, hogy filmeket és televízióműsorokat nézel, megengeded a Sátánnak, hogy megragadja a szívedet. Valóban éretlen vagy. Gondolod, hogy elég érett vagy hozzá, hogy ellenállj ezeknek a gonosz áradatoknak? Most Isten kegyelmet gyakorol feléd és befogad az Ő házába, hogy teljesítsd kötelességedet. Ne feledd az érettségedet. Jelenleg virág vagy az üvegházban, képtelen vagy ellenállni a kinti szélnek és esőnek. Ha az emberek nem ismerik fel ezeket a kísértéseket és nem tudnak ellenállni nekik, a Sátán bármikor, bárhol foglyul ejtheti őket. Ilyen az ember éretlensége és szánalmas állapota. Mivel nem vagy birtokában az igazságvalóságnak és nem érted az igazságot, a Sátán minden szava méreg számodra. Ha meghallgatod őket, elmozdíthatatlanul csapdába fognak esni a szívedben. A szívedben azt mondod: „Becsukom a fülemet és bezárom a szememet”, de nem tudsz elmenekülni a Sátán kísértése elől. Nem élsz vákuumban. Ha hallod a Sátán szavait, nem leszel képes ellenállni nekik. Bele fogsz esni a csapdába. Az imáid és az önmagadra szórt átkaid hiábavalóak lesznek. Nem tudsz ellenállni. Az ilyen dolgok befolyásolhatják a gondolataidat és befolyásolhatják a tetteidet. Elállhatják az igazságra való törekvésed útját. Irányíthatnak is, megakadályozhatnak abban, hogy feláldozd magad Istenért, negatívvá és gyengévé tesznek és távol tartanak Istentől. Végül értéktelen leszel és teljesen reményvesztett.

Most azt gondolod, hogy hűséges vagy Istenhez. Megvan az ambíciód, az elhatározásod és az elképzelésed az Istennek való megfelelésről. De hogy fogsz boldogulni, amikor szembekerülsz Isten megpróbáltatásaival? Azt mondod, alá fogod vetni magad, de mikor Isten szembeállít egy nehézséggel, amely nem felel meg az elképzeléseidnek és a vágyaidnak, mit tudsz tenni akkor, amikor képtelen vagy alávetni magad Neki? Amikor Isten megjutalmazza az embereket, az illik a pszichológiai szükségleteikhez, megfelel az elképzeléseiknek és az ízlésüknek, tehát az emberek alá tudják vetni magukat Neki. De mikor Isten elvesz tőled dolgokat, hogyan fogsz reagálni? Meg tudsz állni rendíthetetlenül bizonyságtételedben Isten megpróbáltatásainak közepette és abban a környezetben, amelyet kialakított számodra? Probléma lesz ez? Mikor azt mondod, „Természetesen szilárdan meg fogok állni a bizonyságtételemben”, szavaid hivalkodás, ostobaság, tudatlanság és butaság. Tudod, mit akar Isten tenni veled? Tudod, miért kíván Isten próbára tenni téged? Mit akar Ő feltárni benned? Azt mondod, „Megvan bennem az akarat, hogy szenvedésben részesüljek, készen állok, nem félek semmilyen megpróbáltatástól, amelyet Isten esetleg rám szab”, de aztán hirtelen történik valami, amire nem számítottál, valami, amire nem voltál felkészülve. Akkor mi a haszna a felkészülésednek? Egyáltalán semmi. Tegyük fel, hogy az egészségi állapotod mindig jó volt. Teljesítetted a kötelességedet sok éven keresztül, és Isten megvédett minden betegségtől. Az utad sima volt. Hirtelen, egy nap elmész egy vizsgálatra és az orvosok találnak valami furcsa megbetegedést, amelyet később halálos betegségként diagnosztizálnak. A szívedben úgy érzed, mintha valami erő átirányította volna az erőteljes áramlatokat, és felforgatott volna egy hatalmas óceánt. „A testvérek közül a gyülekezetben senkinek nincs ez a betegsége” mondod. „Én hiszek Istenben a legrégebb óta, kötelességem teljesítésében én voltam a legaktívabb és én szenvedtem a legtöbbet. Hogy lehet az, hogy nálam jelent meg ez a betegség?” Miután eltöprengsz a dolgon, rájössz, hogy ez bizonyára egy próbatétel Istentől, és hogy alá kellene vetned magadat. Most még van hited, hogy imádkozz Istenhez. De miután imádkozol egy ideig és még mindig nem gyógyultál meg, így határozol „Isten hagy engem meghalni. Isten el akarja venni az életemet!” Még mindig alá fogod vetni magad Istennek? (Nem valószínű.) Fel fogsz kiáltani „Istenem! Nem akarok meghalni. Nem éltem eleget. Még fiatal vagyok. Még csak az életem felét tapasztaltam meg. Adj nekem még néhány évet! Még sok dolog van, amit megtehetek!” Hasztalan azért imádkozni, hogy Isten meggyógyítson. Bármennyi vizsgálaton esel át, azt fogják kimutatni, hogy a betegséged halálos. Kezeléssel meg fogsz halni. Kezelés nélkül szintén meg fogsz halni. Mit fogsz tehát tenni? Sokszor, mikor Isten próbára teszi az embereket, először azt gondolják, Isten cselekedetei helyesek és jók, de amikor a következtetés világossá válik, azt gondolják: „Talán Isten tényleg azt kívánja, hogy meghaljak. Ha Isten azt akarja, hogy meghaljak, hadd haljak meg!” Tehát csak passzívan, tehetetlenül várják, hogy meghaljanak. Milyen hozzáállás ez, várni a halálra? Van ebben bármilyen eleme az alávetettségnek? (Nincs, ez a végzet egyszerű elfogadása.) Az ilyen emberek valóban hajlandóak meghalni? (Nem.) Dehát akkor miért várják a halált? Amikor eljön a halál, nincs más választásuk, mint meghalni. Ha nincs más választásuk, csak elfogadni tudják. Ez az „elfogadás” egy passzív ellenálló hozzáállás, nem pedig tanúságtétel. Egyesek azt mondják, „Isten hagy meghalni, tehát milyen tanúságtétel maradt nekem?” Bár Isten hagy téged meghalni, Te nem Isten teremtett lénye vagy? Felhagynál a kötelességeddel? Befejezted kötelességedet? Jól végezted kötelességedet? Milyen szívednek kell lennie ahhoz, hogy szilárdan megállj egy teremtett lényhez illő bizonyságtételben? (Hadd beszéljek a saját tapasztalatomról. Néhány nappal ezelőtt annyira fájt a fogam, hogy három napig nem tudtam aludni a fájdalom miatt. Mégis mindennap meg kellett tennem a kötelességemet. A zavaró fájdalom a fejemben valóban majdnem több volt, mint amit el tudtam viselni. Egy kicsit panaszkodtam a szívemben. Úgy éreztem, hogy nagyon jól teljesítettem a kötelességemet, akkor hát miért történik ez velem? Akkor azt éreztem, hogy nem tudom felfogni Isten szándékát. Egyes testvérek arra biztattak, hogy gondolkodjak önmagamon és ismerjem meg önmagamat, ezért tovább imádkoztam és kerestem Istent. Nem találtam úgy, hogy bármiben lázadtam volna Isten ellen. Később Jób szavaira gondoltam, amelyeket megpróbáltatásai idején a feleségéhez intézett, „Fogadjuk el a jót Isten keze által, a bajt pedig ne fogadjuk el?” (Jób 2:10). Jób képes volt tanúskodni Istenről megpróbáltatásai során. Elgondolkodtam magamról és láttam, hogy tudtam dicsőíteni Istent, amikor jól mentek a dolgaim, de negatívvá váltam és lázadtam Isten ellen a csapások idején. Úgy éreztem, hogy ez nem egy alkalmas teremtett lény útja, és ekkor végre megszületett bennem az akarat, hogy fellázadjak a test ellen és eleget tegyek Istennek. Azt gondoltam, hogy még ha beteg is vagyok, akkor is alá kell vetnem magam Isten akaratának. Bármekkora is a fájdalom, készségesen ki kell tartanom kötelességem teljesítésében. Ez volt a saját tapasztalatom.) Bármilyen megpróbáltatásokkal kerülsz szembe, Isten elé kell járulnod – ez helyes. Gondolkodj el önmagadon, miközben nem késlelteted kötelességed teljesítését. Ne tedd, hogy csak elgondolkozol és sosem teljesíted kötelességedet, elhanyagolva a fontosat, hogy a jelentéktelenre koncentrálj – ez az ostobaság útja. Bármilyen megpróbáltatás érjen, Istentől kapott teherként kell azt kezelned. Tegyük fel, hogy egyeseket súlyos betegség és elviselhetetlen szenvedés gyötör, néhányan a halállal is szembenéznek. Hogyan kellene megközelíteniük ezt a helyzetet? Sok esetben Isten megpróbáltatásai terhek, amelyeket Ő ad az embereknek. Legyen bármilyen nagy is az Isten által rád ruházott teher, olyan súlyú terhet kell hordoznod, mert Isten megért téged és tudja, hogy képes leszel elbírni azt. Az Isten által neked adott teher nem fogja meghaladni az érettségedet vagy a tűrőképességed határait, tehát nem kérdés, hogy képes leszel elviselni azt. Nem számít, milyen jellegű terhet, nem számít milyen fajta megpróbáltatást ad Isten neked, emlékezz egy dologra: miután imádkozol, akár érted Isten szándékait, akár nem, akár megvilágosít és megvilágít a Szentlélek, akár nem, ezzel a megpróbáltatással akár megfegyelmez és figyelmeztet Isten, akár nem, nem számít, ha nem érted. Amíg nem késlekedsz kötelességed végzésében és hűségesen kitartasz kötelességed végzése mellett, Isten elégedett lesz, és szilárdan meg fogsz állni bizonyságtételedben. Látva, hogy súlyos betegségben szenvednek és meg fognak halni, egyesek azt gondolják magukban: „Azért kezdtem hinni Istenben, hogy elkerüljem a halált – de kiderült, hogy Ő még kötelességem ennyi éven át tartó teljesítése után is hagyni fog meghalni. A saját dolgommal kellene foglalkoznom, megtenni azokat a dolgokat, amelyeket mindig is akartam és élvezni azokat a dolgokat, amelyeket nem élveztem ebben az életben. Elhalaszthatom kötelességemet.” Milyen hozzáállás ez? Ennyi évig teljesítetted kötelességedet, meghallgattad mindezeket a prédikációkat és még mindig nem értetted meg az igazságot. Egy megpróbáltatás ledönt, térdre kényszerít és felfed téged. Méltó egy ilyen ember arra, hogy Isten a gondját viselje? (Nem méltó.) Teljesen hiányzik belőle a hűség. Tehát mi az az úgynevezett kötelesség, amelynek teljesítésével ennyi évet töltöttek? Ez az úgynevezett „munkavégzés” és csak kifárasztották magukat ezzel. Ha Istenben való hitedben és igazságra való törekvésedben képes vagy azt mondani: „Bármilyen betegséget vagy kellemetlen eseményt enged Isten megtörténni velem, – bármit tesz Isten – alá kell vetnem magam és teremtett lényként a helyemen kell maradnom. Minden más előtt, az igazság ezen szempontját – az alávetettséget – kell gyakorlatba ültetnem, meg kell valósítanom és meg kell élnem az Istennek való alávetettség valóságát. Ezen felül, nem tehetem félre azt, amivel Isten megbízott és a kötelességet, amelyet teljesítenem kell. Utolsó lélegzetvételemmel is ki kell tartanom a kötelességem mellett.” Ez nem bizonyságtétel? Amikor ilyen elszánt vagy és ilyen állapotban vagy, még mindig képes vagy panaszkodni Istenre? Nem, nem vagy. Ilyenkor azt fogod gondolni magadban: „Isten adja nekem ezt a leheletet, Ő gondoskodott rólam és védett ennyi éven át, sok fájdalmat elvett tőlem, sok kegyelmet és sok igazságot adott nekem. Megértettem igazságokat és rejtélyeket, amelyeket emberek nemzedékeken át nem értettek. Olyan sokat nyertem Istentől, tehát vissza kell fizetnem Istennek! Korábban túlságosan éretlen voltam, nem értettem semmit és minden, amit tettem, bántó volt Isten számára. Nem biztos, hogy lesz másik esélyem, hogy visszafizessem ezt Istennek a jövőben. Bármennyi időm maradt hátra, fel kell ajánlanom azt a kis erőt, amim van, és meg kell tennem Istenért, amit tudok, hogy Isten lássa: ennyi éven át tartó gondoskodása rólam, nem veszett kárba, hanem meghozta gyümölcsét. Hadd hozzak vigaszt Istennek, és ne bántsam Őt többé vagy ne okozzak Neki csalódást.” Mi lenne, ha így gondolkodnál? Ne azon gondolkodj, hogyan mentsd meg magad vagy menekülj el, gondolj arra, „mikor gyógyul meg ez a betegség? Amikor meggyógyul, meg fogok tenni minden tőlem telhetőt, hogy teljesítsem kötelességemet és hűséges legyek. Hogyan legyek hűséges, amikor beteg vagyok? Hogyan tudom teljesíteni egy teremtett lény kötelességét?” Amíg van egyetlen lélegzetvételed is, vajon nem vagy képes teljesíteni kötelességedet? Amíg van egyetlen lélegzetvételed is, képes vagy nem szégyent hozni Istenre? Amíg van egyetlen lélegzetvételed is, amíg az elméd tiszta, képes vagy nem panaszkodni Istenre? (Igen.) Most könnyű „igent” mondani, de nem lesz annyira könnyű, amikor ez valóban megtörténik veled. És így, törekednetek kell az igazságra, gyakran keményen dolgozni az igazságon és több időt tölteni azon gondolkodva, „Hogyan tudok eleget tenni Isten szándékainak? Hogyan tudom visszafizetni Isten szeretetét? Hogyan tudom teljesíteni egy teremtett lény kötelességét?” Mi az a teremtett lény? Egy teremtett lény felelőssége csupán annyi, hogy hallgassa Isten szavait? Nem. Az a kötelessége, hogy megélje Isten szavait. Isten olyan sok igazságot adott neked, olyan sokat az útból és olyan sok életet, azért, hogy megélhesd ezeket a dolgokat és bizonyságot tegyél Mellette. Ez az, amit egy teremtett lénynek tennie kellene, és ez a te felelősséged és kötelezettséged. Ezeken a dolgokon rendszeresen elmélkedned kell; ha mindig elmélkedsz rajtuk, az igazság minden szempontjában mélyebbre jutsz.

Ha az emberek nem járják az igazság keresésének útját és nem dolgoznak keményen azon, hogy elnyerjék az igazságot, előbb vagy utóbb meg fognak botlani és elbuknak. Nehéz lesz egyenesen állni, mert a problémák, amelyekkel szembesülnek, nem oldhatóak meg arra a kis tudásra és doktrínákra támaszkodva, amelyek a birtokukban vannak. Bármilyen jól tudsz beszélni a doktrínákról, nem leszel képes valódi nehézségeket megoldani. Állandóan elmélkedned kell a különböző igazságokon, hogy elérj egy átható tisztánlátást. Csak akkor használhatod az igazságot, hogy megoldj bármilyen problémákat, amelyekkel találkozol. Azok, akik valóban értik az igazságot, nem beszélnek szavakról és doktrínákról. Felismernek mindent és tisztán látják őket, és magabiztosan viselkednek mindenben, amit tesznek. Ha nem tudod, hogyan keresd az igazságot azokban a helyzetekben, amelyekkel szembesülsz és mindig a saját akaratod szerint cselekszel, nincs rá mód, hogy megértsd az igazságot. Ahhoz, hogy megértsd az igazságot, állandóan azon kell töprengened, hogyan használd az igazságot problémák megoldására a kötelességed teljesítésében. Ha nem elmélkedsz így, el tudod érni ezeket az igazságokat? Ha nem elmélkedsz Isten szavain, bármennyi prédikációt hallasz, bármennyi doktrínát értesz, mindig a szavak és doktrínák szintjén fogsz maradni. Ha tudod, hogyan mondd ezeket a szavakat és doktrínákat, ez gyakran elhiteti veled, hogy Istenben való hited már meghozta gyümölcsét és nagyon érett vagy, mert most már szenvedélyes és életerős vagy. De amikor szembesítenek a tényekkel, azaz amikor szembenézel a megpróbáltatásokkal és a hányattatásokkal, látni fogod, milyen kis védelmet nyújtanak neked ezek a szavak és doktrínák. Egyetlen megpróbáltatástól sem tudnak megvédeni, nem beszélve arról, hogy biztosítsák, hogy minden egyes próbát szabályosan teljesíts, amelyet Isten az ember elé állít. Inkább azt fogod érezni, hogy ezek a szavak és doktrínák pusztulásba vezettek téged. Ilyenkor látni fogod, milyen keveset értesz az igazságból és hogy még nem léptél be az igazságvalóságba. Gyakran, amikor megpróbáltatásokkal néznek szembe és nem látják a kiutat, az emberek végre megérzik a tehetetlenségüket az igazság nélkül, és érzik, mennyire hasztalan volt minden beszédük a doktrínákról. Csak akkor látják, mennyi minden hiányzik belőlük és mennyire szánalmasak. Mikor minden biztonságos és zavartalan, mindig azt érzed, hogy mindent értesz. Úgy érzed, hogy hited nem hiábavaló és sokat nyertél belőle. Úgy érzed, hogy bármi történik, semmi miatt nem kell aggódnod. Tulajdonképpen egyszerűen csak értesz néhány szót és doktrínát, aminek semmi haszna. Katasztrófa és csapás közepette tanácstalan leszel, nem tudva, hogy nézz szembe a helyzettel. Amikor imádkozol Istenhez, nem fogod tudni, mit mondj vagy mit kérj. Nem találod az utat. Ez azt mutatja, mennyire szánalmas az ember. Isten szavai nincsenek a szívedben és a Szentlélek munkája hiányzik belőled. Már a sötétségben vagy. Istenben való hited nem nyert számodra semmit, és most éppen annyira nyomorogsz, mint egy koldus. Csak ekkor érzed azt, hogy Istenben való hited annyi éven át teljesen nélkülözte az igazságvalóságot. Most teljesen feltártak téged. Ha ilyen állapotba jutsz, miután sok éven át hittél Istenben, akkor az a sorsod, hogy kirekesszenek.

2017. február 12.

Lábjegyzet:

a. Hideg sztrók: a hagyományos kínai orvoslásban használt kifejezés, mely súlyos, potenciálisan életveszélyes, külső elemek által okozott belső megfázásra utal.