Most mindannyiótoknak meg kellene értenie az Istenbe vetett hit valódi jelentését. Az Istenbe vetett hit jelentését, amelyről korábban beszéltem, a pozitív belépésetek kapcsán. A mai nap más: Ma az Istenbe vetett hitetek lényegét szeretném boncolgatni. Természetesen, ez azt jelenti, hogy egy negatív nézőpontból vezetlek titeket; ha nem így tennék, sosem ismernétek meg valódi arcotokat, és mindörökké ájtatosságotokkal és hűségetekkel dicsekednétek. Joggal mondhatjuk, hogy ha nem fedném fel a csúfságot a szívetek mélyén, mindegyikőtök megkoronázná magát, és minden dicsőséget megtartanátok magatoknak. Arrogáns és öntelt természetetek arra vezérel titeket, hogy eláruljátok saját lelkiismereteteket, hogy lázadjatok Krisztus ellen és ellenálljatok Neki, és leleplezzétek csúfságotokat, ezzel felszínre hozva szándékaitokat, elképzeléseiteket, szertelen vágyaitokat és sóvárgással telt szemeiteket. És mégis, folyamatosan fecsegtek élethosszig tartó szenvedélyetekről Krisztus munkája iránt, és unos untalan ismétlitek Krisztus régen szólt igazságait. Ez a ti „hitetek” – a ti „tisztátalanságtól mentes hitetek”. Én mindvégig szigorú mércéhez mértem az embert. Ha hűséged szándékokkal és feltételekkel jár együtt, akkor inkább nem kérek az úgynevezett hűségedből, ugyanis megvetem azokat, akik becsapnak Engem szándékaikon keresztül, és feltételekkel zsarolnak Engem. Csak azt kívánom, hogy az ember feltétlenül hűséges legyen Hozzám, és mindent egyetlen szóért – és annak bizonyításáért tegyen: hit. Megvetem, ahogyan hízelgéssel próbáltok megörvendeztetni Engem, hiszen Én mindig őszinteséggel kezeltelek titeket, ezért azt kívánom, hogy ti is valódi hittel viseltessetek Irántam. Amikor a hitről van szó, sokan azt gondolhatják, hogy Istent követik, ugyanis van hitük, és másként nem viselnének el efféle szenvedést. Így hát ezt kérdem tőled: ha hiszel Isten létezésében, miért nem féled Őt? Ha hiszel Isten létezésében, miért nem rettegsz Tőle a szívedben a legcsekélyebb mértékben sem? Elfogadod, hogy Krisztus Isten megtestesülése, így hát miért veszed semmibe Őt? Miért viselkedsz tiszteletlenül Vele szemben? Miért ítélkezel nyíltan Felette? Miért kémleled folyton az Ő mozdulatait? Miért nem veted alá magad annak, amit Ő elrendez? Miért nem cselekszel az Ő szavával összhangban? Miért zsarolod ki és rabolod el Tőle az adományait? Miért beszélsz Krisztus szempontjából? Miért ítéled meg, hogy az Ő munkája és szava helyes-e? Miért merészeled káromolni Őt a háta mögött? Ezek és más dolgok azok, amiben a hitetek rejlik?

Szavaitokban és viselkedésetekben olyan elemek vannak, amelyek elárulják, hogy nem hisztek Krisztusban. A hitetlenség áthatja minden tettetek indítékát és célját. Még a tekintetetek is magában foglalja a Krisztus iránti hitetlenséget. Mondhatjuk, hogy percről percre, mindegyikőtök a hitetlenség elemeit táplálja. Ez azt jelenti, hogy minden pillanatban ki vagytok téve a veszélynek, hogy eláruljátok Krisztust, hiszen a testetekben áramló vért átitatja a megtestesült Isten iránti hitetlenség. Ezért azt mondom, a lábnyomok, amelyeket az Istenbe vetett hit ösvényén hagytok, nem valóságosak; amint az Istenbe vetett hit ösvényét járjátok, nem vetitek meg lábatokat szilárdan a földön – csupán gépiesen teszitek a dolgotokat. Sohasem hiszitek teljesen Krisztus szavát, és képtelenek vagytok azt azonnal átültetni a gyakorlatba. Ez az oka, amiért nincs hitetek Krisztusban. Az, hogy folyton elképzeléseket alkottok Róla, a másik oka annak, hogy nincs hitetek Benne. Az, hogy örökké kétkedők vagytok Krisztus munkáját illetően, hagyjátok, hogy Krisztus szava süket fülekre találjon, hogy véleményt alkottok bármely munkáról, amit Krisztus végez, és képtelenek vagytok helyesen értelmezni ezt a munkát, hogy nehézséget okoz félretennetek elképzeléseiteket, bármilyen magyarázatot is kaptok, és így tovább – ezek mind a szívetekben keveredő hitetlenség elemei. Bár követitek Krisztus munkáját, és sosem maradtok le, túl sok lázadás kavarog a szívetekben. Ez a lázadó mivolt tisztátalanság az Istenbe vetett hitetekben. Talán nem gondoljátok, hogy ez a helyzet, ám ha képtelen vagy felismerni az ebből eredő szándékaidat, akkor elkerülhetetlenül azok között leszel, akik odavesznek, ugyanis Isten csak azokat tökéletesíti, akik valóban hisznek Benne, nem azokat, akik kételkednek Benne, és legkevésbé azokat, akik vonakodva követik Őt annak ellenére, hogy sosem hitték, hogy Ő Isten.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Igazi istenhívő vagy?)