Az ember mindig is a sötétség befolyásának leple alatt élt, a Sátán befolyásának rabságában, ahonnan képtelen kiszabadulni, a beállítottsága pedig, amit a Sátán átdolgozott, egyre romlottabbá válik. Elmondható, hogy az ember mindig is romlott sátáni természete szerint élt, és képtelen arra, hogy valóban szeresse Istent. Mivel ez így van, ha az ember szeretni akarja Istent, meg kell szabadulnia önelégültségétől, önhittségétől, gőgjétől, önteltségétől és hasonlóktól – mindattól, ami sátáni természetű. Mert ha nem, akkor szeretete tisztátalan szeretet, sátáni szeretet, amely egyáltalán nem kaphatja meg Isten jóváhagyását. Anélkül, hogy a Szentlélek közvetlenül tökéletesítené, kezelné, megtörné, megnyirbálná, fegyelmezné, megzabolázná és finomítaná, senki sem képes igazán szeretni Istent. Ha azt mondod, hogy beállítottságod egy része Istent képviseli, és ezért képes vagy igazán szeretni Istent, akkor olyasvalaki vagy, akinek a szavai gőgösek, és oktalan is vagy. Az ilyen emberek az arkangyalok! Az ember veleszületett természete képtelen arra, hogy közvetlenül képviselje Istent; ösztönös természetét Isten tökéletesítése által le kell vetnie, és csak ezután – feltéve, hogy az ember törődik Isten akaratával, és teljesíti Isten szándékait, ráadásul aláveti magát a Szentlélek munkájának – hagyhatja jóvá Isten azt, amit az ember megél. Senki, aki testben él, nem képviselheti közvetlenül Istent, hacsak nem olyan ember, akit a Szentlélek felhasznál. Azonban még egy ilyen emberről sem lehet azt mondani, hogy beállítottsága, és az, amit megél, teljes mértékben Istent képviseli; csak azt lehet mondani, hogy amit megél, azt a Szentlélek irányítja. Az ilyen ember beállítottsága nem képviselheti Istent.

Bár az ember beállítottságát Isten határozta meg – ez megkérdőjelezhetetlen és pozitív dolognak tekinthető –, azt a Sátán megmunkálta, így az ember beállítottságának egésze a Sátán természete. Vannak, akik azt mondják, hogy Isten természete az, hogy egyenes legyen a cselekedeteiben, és hogy ez bennük is megnyilvánul, hogy az ő jellemük is ilyen, ezért azt mondják, hogy a beállítottságuk Istent képviseli. Miféle emberek ezek? A romlott sátáni természet képes Istent képviselni? Aki azt állítja, hogy az ő beállítottsága képviseli Istent, az káromolja Istent, és sérti a Szentlelket! A módszer, amely szerint a Szentlélek munkálkodik, azt mutatja, hogy Isten földi munkája kizárólag a hódítás munkája. Ekként az ember sok romlott sátáni hajlamát még meg kell tisztítani; amit az ember megél, az még mindig a Sátán képmása, az, amit az ember jónak hisz, és ami az emberi test cselekedeteit képviseli; pontosabban a Sátánt képviseli, és egyáltalán nem képviselheti Istent. Még ha valaki már annyira szereti Istent, hogy mennyei életet élvezhet a Földön, képes olyan kijelentéseket tenni, mint: „Ó, Istenem! Nem tudlak eléggé szeretni Téged”, és eljutott a legfelsőbb szintre, akkor sem mondható, hogy megéli vagy képviseli Istent, mert az ember lényege nem hasonlít Istenéhez, és az ember soha nem tudja megélni Istent, még kevésbé képes Istenné válni. Csak az van összhangban azzal, amit Isten az embertől kér, amit a Szentlélek rendelt el az ember számára, hogy megéljen.

A Sátán minden tette és cselekedete az emberben nyilvánul meg. Ma az ember minden tette és cselekedete a Sátán kifejeződése, így hát nem képviselheti Istent. Az ember a Sátán megtestesülése, és az ember beállítottsága képtelen Isten természetét képviselni. Vannak jó jellemű emberek; meglehet, hogy Isten az ilyen emberek jellemén keresztül végez valamilyen munkát, és az általuk végzett munkát a Szentlélek irányítja. Mégis, a beállítottságuk képtelen Istent képviselni. Az a munka, amelyet Isten végez rajtuk, nem más, mint a bennük már létezővel végzett munka és annak kiterjesztése. Legyenek akár a múlt korok prófétái, akár azok, akiket Isten használ, senki sem tudja Őt közvetlenül képviselni. Az emberek csak a körülmények kényszere alatt jutnak el Isten szeretetéhez, és senki sem törekszik együttműködésre saját akaratából. Melyek a pozitív dolgok? Minden, ami közvetlenül Istentől származik, pozitív; az ember beállítottságát azonban a Sátán átdolgozta, és nem képviselheti Istent. Csak a megtestesült Isten szeretete, szenvedni akarása, igazságossága, engedelmessége, alázatossága és rejtőzködése képviseli közvetlenül Istent. Ez azért van, mert amikor Ő eljött, bűnös természet nélkül jött, és közvetlenül Istentől jött, anélkül, hogy a Sátán átdolgozta volna. Jézus csak a bűnös test hasonlatosságában létezik, és nem képviseli a bűnt; ezért az Ő cselekedetei, tettei és szavai egészen addig, amíg Ő a munkát a keresztre feszítéssel be nem végezte (beleértve keresztre feszítésének pillanatát is), mind közvetlenül Istent képviselik. Jézus példája elegendő annak bizonyítására, hogy akinek bűnös természete van, nem képviselheti Istent, és hogy az ember bűne a Sátánt képviseli. Ez azt jelenti, hogy a bűn nem képviseli Istent, és Isten bűntelen. Még a Szentlélek által az emberben végzett munka is csak a Szentlélek által irányítottnak tekinthető, és nem mondható, hogy azt az ember Isten nevében teszi. Ami azonban az embert illeti, sem a bűne, sem a beállítottsága nem képviseli Istent. Ha megnézzük a Szentléleknek az emberen végzett munkáját a múlttól napjainkig, azt látjuk, hogy az ember csak azért rendelkezik azzal, amit megél, mert a Szentlélek munkálkodott rajta. Nagyon kevesen képesek megélni az igazságot, miután a Szentlélek foglalkozott velük és fegyelmezte őket. Ami azt jelenti, hogy csak a Szentlélek munkája van jelen; az ember részéről hiányzik az együttműködés. Most már világosan látod? Ha ez így van, hogyan fogsz mindent megtenni, hogy együttműködj Vele, és teljesítsd a kötelességed, amikor a Szentlélek munkálkodik?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A romlott ember képtelen Istent képviselni)