Az ember beállítottságának átalakulása nem a viselkedés megváltozását jelenti, sem pedig egy színlelt külső változást vagy buzgalomból fakadó átmeneti átalakulást. Bármennyire jók is ezek a változások, nem helyettesíthetik az életfelfogásban történő változásokat, mert ezeket a külső változásokat emberi erőfeszítéssel el lehet érni, de az életfelfogásban történő változásokat nem lehet csupán saját erőfeszítéssel elérni. Ennek eléréséhez szükség van Isten ítéletének, fenyítésének, próbatételeinek és finomításának a megtapasztalására, valamint a Szentlélek tökéletesítésére is. Bár az Istenben hívő emberek valamennyire jól viselkednek, egyikük sem veti alá magát igazán Istennek, nem szereti igazán Istent, és nem tudja követni Isten akaratát. Miért van ez így? Azért van így, mert ehhez az életfelfogás megváltozására van szükség, és a puszta viselkedésbeli változás messze nem elegendő. A beállítottság megváltozása azt jelenti, hogy van ismereted és tapasztalatod az igazságról, és hogy az igazság az életeddé vált, hogy irányítani és uralni tudja az életedet és mindent, ami veled kapcsolatos. Ez egy változás az életfelfogásodban. Csak azoknak az embereknek változott meg a beállítottságuk, akik az igazságot mint életet birtokolják. Lehet, hogy voltak olyan igazságok a múltban, amelyeket nem tudtál gyakorlatba ültetni, amikor megértetted őket, de most már akadályok és nehézségek nélkül gyakorolhatod a megértett igazság bármely aspektusát. Amikor gyakorlod az igazságot, béke és boldogság tölt el, de ha nem tudod gyakorolni az igazságot, fájdalmat érzel, és nyugtalan a lelkiismereted. Mindenben gyakorolni tudod az igazságot, Isten szavai szerint élsz, és van alapja az életednek. Ez azt jelenti, hogy megváltozott a beállítottságod. Most már könnyedén elengedheted az elképzeléseidet és képzelődéseidet, a testi preferenciáidat és törekvéseidet, és azokat a dolgokat, amelyeket korábban nem tudtál elengedni. Úgy érzed, hogy Isten szavai valóban jók, és hogy az igazság gyakorlása a legjobb, amit tehetsz. Ez azt jelenti, hogy megváltozott a beállítottságod. A beállítottság megváltoztatása nagyon egyszerűnek tűnik, de valójában egy olyan folyamat, amely rengeteg tapasztalattal jár. Ebben az időszakban az embereknek sok nehézséggel kell megküzdeniük, le kell győzniük a saját testüket és fel kell lázadniuk ellene, el kell szenvedniük az ítéletet, fenyítést, metszést, a próbatételeket és a finomítást, valamint számos kudarcot, bukást, belső vívódást és gyötrelmet is meg kell tapasztalniuk a szívükben. Csak ezek után a tapasztalatok után érthetik meg az emberek valamennyire saját természetüket, de némi megértés nem eredményez azonnali teljes változást; hosszú tapasztalati időszakon kell keresztülmenniük, mire végül képesek lesznek apránként levetni a romlott beállítottságukat. Ezért tart egy életen át, amíg valakinek megváltozik a beállítottsága. Például, ha romlottságot tártál fel valamiben, tudod-e azonnal gyakorolni az igazságot, amint felismered azt? Nem tudod. A megértésnek ebben a szakaszában mások metszenek meg téged, majd a környezeted késztet és kényszerít arra, hogy az igazságalapelveknek megfelelően cselekedj. Néha még mindig nem vagy belenyugodva ebbe, és azt mondod magadnak: „Muszáj ezt így csinálnom? Miért nem csinálhatom úgy, ahogyan én akarom? Miért kell mindig az igazságot gyakorolnom? Nem akarom ezt csinálni, elegem van belőle!” Isten munkájának a megtapasztalásához keresztül kell menni a következő folyamaton: az igazság gyakorlásától való vonakodástól az igazság készséges gyakorlásáig; a negativitástól és gyengeségtől az erősségig és a test elleni lázadás képességéig. Amikor az emberek elérnek egy bizonyos fokú tapasztalatot, majd próbatételeken, finomításon mennek keresztül, és végül megértik Isten szándékait és bizonyos igazságokat, akkor valamennyire boldogok lesznek, és hajlandóak lesznek az igazságalapelvek szerint cselekedni. Kezdetben az emberek vonakodnak az igazság gyakorlásától. Vegyük például a hűséges kötelességtevést. Van némi megértésed a kötelességeid végzéséről és az Isten iránti hűségről, és van némi megértésed az igazságról is, de mikor leszel képes arra, hogy teljesen hűséges legyél? Mikor leszel képes névleg és ténylegesen is végezni a kötelességeidet? Ehhez egy folyamatra lesz szükség. E folyamat során sok nehézségen mehetsz keresztül. Lehet, hogy egyesek megmetszenek, míg mások kritizálnak téged. Mindenki rajtad tartja a szemét, téged vizsgál, és csak ekkor kezdesz rájönni arra, hogy tévedtél, és hogy te vagy az, aki gyengén teljesítettél, hogy elfogadhatatlan a hűség hiánya a kötelességed végzése során, és hogy nem szabad felületesnek lenned! A Szentlélek belülről fog megvilágosítani téged, és szemrehányást tesz, ha hibázol. E folyamat során meg fogsz érteni néhány dolgot önmagadról, és megtudod, hogy túl sok tisztátalanság van benned, túl sok személyes indítékot rejtegetsz, és túl sok mértéktelen vágyad van, amikor a kötelességeidet végzed. Amint megértetted ezeknek a dolgoknak a lényegét, ha imában Isten elé tudsz járulni, és igaz bűnbánatot tartasz, akkor megtisztulhatsz ezektől a romlott dolgoktól. Ha ily módon gyakran keresed az igazságot, hogy megoldd saját gyakorlati problémáidat, akkor fokozatosan a hit helyes útjára lépsz; elkezdesz valódi élettapasztalatokhoz jutni, és fokozatosan tisztulni kezdesz romlott beállítottságodtól. Minél inkább megtisztulsz romlott beállítottságodtól, annál inkább átalakul életfelfogásod is.

Bár most sokan végzik a kötelességüket, lényegében hányan vannak, akik csak elevickélnek valahogyan a kötelességeikkel? Hányan képesek elfogadni az igazságot és az igazságalapelvek szerint végezni a kötelességeiket? Hányan végzik Isten követelményeinek megfelelően a kötelességeiket, miután megváltozott a beállítottságuk? Ha jobban megvizsgálod ezeket a dolgokat, akkor megtudhatod, hogy kötelességed végzésében valóban megfelelsz-e a mércének, és azt is világosan láthatod, hogy megváltozott-e a beállítottságod. Nem egyszerű dolog átalakulást elérni az ember beállítottságában; ez nem csak azt jelenti, hogy van néhány változás a viselkedésedben, szereztél némi ismeretet az igazságról, tudsz beszélni egy keveset az igazság minden aspektusával kapcsolatos tapasztalataidról, változtál valamennyit, vagy a fegyelmezést követően egy kicsit alávetettebbé váltál. Ezek nem jelentenek átalakulást az ember életfelfogásában. Miért mondom ezt? Bár lehet, hogy némileg megváltoztál, de még mindig nem ülteted igazán gyakorlatba az igazságot. Talán azért, mert egyelőre megfelelő környezetben vagy, és a helyzet lehetővé teszi ezt, vagy az aktuális körülményeid kényszerítettek arra, hogy így viselkedj. Továbbá, amikor jó hangulatban vagy, normális az állapotod, és a Szentlélek munkálkodik benned, akkor tudod gyakorolni az igazságot. De tegyük fel, hogy megpróbáltatás közepette vagy, a megpróbáltatásaid közepette úgy szenvedsz, mint Jób, vagy a halál próbatétele előtt állsz. Amikor ez bekövetkezik, képes leszel-e akkor is gyakorolni az igazságot és szilárdan megállni a bizonyságtételben? Tudsz-e valami olyasmit mondani, mint amit Péter mondott: „Még ha meg is kellene halnom, miután megismertelek, hogy ne tenném örömmel és boldogan?” Mit értékelt Péter? Péter az alávetettséget értékelte, és Isten megismerését tartotta a legfontosabbnak, ezért egészen a haláláig képes volt alávetni magát. A beállítottság átalakulása nem megy egyik napról a másikra; egy egész életen át tartó tapasztalatszerzésre van szükség. Az igazság megértése kissé könnyebb, de az igazságot különböző összefüggésekben gyakorolni nehéz. Miért van mindig gondjuk az embereknek az igazság gyakorlatba ültetésével? Valójában mindezek a nehézségek közvetlen összefüggésben vannak az emberek romlott beállítottságával, és mind olyan akadályok, amelyek a romlott beállítottságból erednek. Ezért sokat kell szenvedned, és meg kell fizetned az árát annak, hogy az igazságot a gyakorlatba ültethesd. Ha nem lenne romlott beállítottságod, nem kellene szenvedned és nem kellene megfizetned az árát annak, hogy gyakorold az igazságot. Hát nem nyilvánvaló ez? Néha úgy tűnhet, mintha a gyakorlatba ültetnéd az igazságot, de a valóságban a cselekedeteid természete nem azt mutatja, hogy ezt teszed. Isten követése során sokan képesek félredobni a családjukat és a karrierjüket, és végezni a kötelességeiket, és ezért azt hiszik, hogy az igazságot gyakorolják. Azonban soha nem tudnak valódi, tapasztalaton alapuló bizonyságot tenni. Mi is folyik itt pontosan? Ha az ember elképzeléseihez mérjük őket, úgy tűnik, hogy az igazságot gyakorolják, Isten azonban nem ismeri el, hogy amit tesznek, az az igazság gyakorlása. Ha a cselekedeteid mögött személyes indítékok húzódnak meg, és azok hamisak, akkor hajlamos vagy eltérni az elvektől, és nem mondhatjuk, hogy az igazságot gyakorlod; ez csak egyfajta magatartás. Szigorúan véve, Isten valószínűleg el fogja ítélni ezt a fajta magatartásodat; nem fogja elismerni azt, sem megemlékezni nem fog róla. Tovább boncolgatva ezt egészen a lényegéig és gyökeréig, te olyasvalaki vagy, aki gonoszat cselekszik, és ezek a külső viselkedésformáid Istennek való ellenállást jelentenek. Kívülről nézve nem szakítasz félbe és nem zavarsz meg semmit, és nem okoztál tényleges kárt sem. Logikusnak és észszerűnek tűnik, mégis emberi szennyek és szándékok vannak mögötte, és a lényege az, hogy gonoszat cselekszel, és ellenállsz Istennek. Ezért el kell döntened, hogy történt-e változás a beállítottságodban, és a gyakorlatba ülteted-e az igazságot Isten szavai szerint, valamint a saját cselekedeteid mögött meghúzódó indítékokat megvizsgálva. Ez nem attól függ, hogy a tetteid megfelelnek-e az emberi képzelődéseknek és az emberi gondolatoknak, vagy hogy neked tetszenek-e; az ilyen dolgok nem számítanak. Inkább attól függ, hogy Isten mit mond, hogy igazodsz-e az Ő szándékaihoz, a cselekedeteid rendelkeznek-e az igazságvalósággal, és megfelelnek-e az Ő követelményeinek és mércéjének. Csak az pontos, ha Isten követelményeihez méred magad. A beállítottság átalakítása és az igazság gyakorlatba ültetése nem olyan egyszerű és könnyű, mint ahogyan azt az emberek elképzelik. Most már értitek ezt? Van-e ezzel kapcsolatban bármilyen tapasztalatotok? Lehet, hogy nem értitek, amikor egy probléma lényegéről van szó; a belépésetek túlságosan felszínes volt. Egész nap rohangáltok, reggeltől estig, korán keltek és későn fekszetek, mégsem értetek el változást az életfelfogásotokban, és nem tudjátok felfogni, hogy mi is az a beállítottságbeli átalakulás. Ez azt jelenti, hogy túlságosan felszínes a belépésetek, nemde? Függetlenül attól, hogy mióta hisztek Istenben, lehet, hogy nem érzitek a lényeget és a mélységes dolgokat, amelyek a beállítottság átalakulásával kapcsolatosak. Lehet-e azt mondani, hogy megváltozott a beállítottságotok? Honnan tudjátok, hogy Isten elismer-e benneteket vagy sem? Legalábbis rendkívül állhatatos leszel mindenben, amit teszel, és érezni fogod, hogy a Szentlélek vezet és megvilágosít, és munkálkodik benned, miközben teszed a kötelességeidet, bármilyen munkát is végzel Isten házában, vagy úgy általában. Viselkedésed összhangban lesz Isten szavaival, és amint bizonyos fokú tapasztalatra szert teszel, úgy fogod érezni, hogy a múltbeli viselkedésed viszonylag megfelelő volt. Ha azonban egy bizonyos tapasztalatszerzési időszak után úgy érzed, hogy néhány múltbeli cselekedeted nem volt megfelelő és elégedetlen vagy azokkal, és úgy érzed, hogy nem voltak összhangban az igazsággal, akkor ez azt bizonyítja, hogy minden, amit tettél, Isten ellenében történt. Ez annak a bizonyítéka, hogy a szolgálatod tele volt lázadással, ellenállással és emberi cselekvésmóddal, és hogy egyáltalán nem sikerült változást elérned a beállítottságban.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Mit kell tudni az ember beállítottságának átalakításáról?)