Sok munkát végeztem közöttetek, és természetesen számos kijelentést is szóltam. Mégsem tudok szabadulni az érzéstől, hogy szavaim és munkám nem érték el teljesen munkám célját az utolsó napokban. Mert az utolsó napokban az Én munkám nem egy bizonyos személy vagy bizonyos emberek érdekében történik, hanem azért, hogy megmutassam eredendő természetemet. Mégis, számtalan okból – talán az idő szűkössége vagy a hektikus munkarend miatt – az emberek egyáltalán nem ismertek meg Engem a természetem alapján. Így belevágok új tervembe, a végső munkámba, és új lapot nyitok az Én munkámban, hogy mindazok, akik Engem látnak, szüntelenül a kezüket tördeljék, sírjanak és jajgassanak létezésem miatt. Ez azért van, mert Én elhozom az emberiség végét a világra, és mostantól fogva az emberiség előtt leleplezem teljes természetemet, hogy mindazok, akik ismernek Engem, és azok is, akik nem, gyönyörködhessenek abban, hogy valóban eljöttem az emberi világba, eljöttem a földre, ahol minden sokasodik. Ez az Én tervem, az egyetlen „vallomásom” azóta, hogy megteremtettem az emberiséget. Fordítsatok osztatlan figyelmet minden mozdulatomra, mert vesszőm ismét közeledik az emberiséghez, mindazokhoz, akik szembeszállnak Velem.

A mennyekkel együtt elkezdem a munkát, amelyet el kell végeznem, és így megyek végig óvatosan az emberek áradatán, és haladok ég és föld között, anélkül, hogy bárki is valaha észrevenné mozdulataimat vagy felfigyelne szavaimra. Ezért tervem továbbra is zökkenőmentesen halad előre. Csupán arról van szó, hogy minden érzéketek annyira eltompult, hogy nem veszitek észre munkám lépéseit. De biztosan eljön majd a nap, amikor felismeritek céljaimat. Ma együtt élek veletek és együtt szenvedek veletek, és már régóta megértettem az emberiség Hozzám való viszonyulását. Nem kívánok erről többet beszélni, még kevésbé kívánlak benneteket megszégyeníteni azzal, hogy e fájdalmas téma további példáit hozom fel. Csak azt remélem, hogy megszívlelitek mindazt, amit tettetek, hogy elszámolhassunk azon a napon, amikor újra találkozunk. Nem kívánok senkit sem hamisan vádolni közületek, mert Én mindig igazságosan, tisztességesen és becsületesen jártam el. Természetesen azt is remélem, hogy ti is becsületesek tudtok lenni, és nem tesztek semmi olyat, ami ég és föld, vagy a saját lelkiismeretetek ellen való. Ez az egyetlen, amit kérek tőletek. Sokan nyugtalanul és kényelmetlenül érzik magukat, mert borzalmas hibákat követtek el, és sokan szégyellik magukat, mert soha egyetlen jótettet sem hajtottak végre. Viszont sokan vannak olyanok is, akik kicsit sem érzik magukat megszégyenítve bűneik miatt, hanem egyre rosszabbá válnak, teljesen letépve a – még teljesen fel nem fedett – förtelmes vonásaikat elrejtő álarcot, hogy próbára tegyék a természetemet. Nem törődöm egyetlen ember tetteivel sem, és nem is veszek tudomást róluk. Inkább azt a munkát végzem, amit tennem kell, legyen az információgyűjtés, vagy utazás, vagy valami olyan tevékenység, amihez érdekem fűződik. A kulcsfontosságú időkben az emberek között végzett munkámat az eredetileg tervezett módon folytatom, egy másodperccel sem túl későn vagy túl korán, mindezt könnyedén és gyorsan. Azonban munkám minden egyes lépésével egyeseket félreállítok, mert megvetem hízelgő módszereiket és színlelt alárendeltségüket. Akik utálatosak számomra, azokat biztosan elhagyom, akár szándékosan, akár nem szándékosan. Röviden, azt szeretném, hogy mindazok, akiket megvetek, távol maradjanak Tőlem. Természetesen azokat a gonoszokat, akik még mindig a házamban vannak, nem fogom kímélni. Mivel az ember megbüntetésének napja közel van, nem sietek kiűzni minden hitvány lelket a házamból, mert megvannak a saját terveim.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Készíts elegendő jócselekedetet rendeltetési helyedhez)