Az Istenben való hit a helyes út az életben. Isten mindannyiótokat kiválasztott, és ti mindannyian úgy döntöttetek, hogy követitek Őt, és elindultok a helyes úton az életben. Ideális esetben képesek lesztek eleget tenni Isten szándékainak, megfelelően végezni a kötelességeiteket, elnyerni az igazságot, és Isten által tökéletesítve lenni. Nem ez az ideálotok és a törekvésetek? (De igen.) Jó dolog, pozitív dolog, ha egy hívő embernek ilyen ideálja van, és Isten teljesíti az emberek pozitív ideáljait és törekvéseit. Vannak-e az embereknek néha negatív vagy helytelen ideáljaik és törekvéseik? Ez lehetséges, mivel az emberek állapotai bizonytalanok, mielőtt elnyerik az igazságot, sőt, időnként visszafejlődnek. Amikor ezek a negatív dolgok megjelennek, nem befolyásolják az életbe való belépésedet, és nincsenek hatással az Istennel való normális kapcsolatodra? Ha az emberek ezekben az állapotokban élnek, nem romlanak-e a körülményeik, és nem lesznek-e negatívak és gyengék? Mit csináljanak ilyenkor? (Imádságban járuljanak Isten elé.) Nos, nincsenek olyan idők, amikor az emberek nem akarnak imádkozni, amikor továbbra is züllött állapotban akarnak élni, hagyva, hogy a Sátán tetszés szerint manipulálja őket, miközben ők kényeztetik magukat, és azt teszik, amit csak akarnak, nem gondolva arra, hogy mi lesz a vége? Létezik ilyen állapot? (Igen.) Milyen probléma megnyilvánulása ez? (Elfordultak Istentől.) És mi késztette őket arra, hogy elforduljanak Istentől? Vajon ez nem az elégtelen érettségük és az igazság hiányának a megnyilvánulása? Ez valóban annak köszönhető, hogy nem kielégítően értik az igazságot és elégtelen az érettségük. Minden alkalommal, amikor ilyen helyzet adódik, amikor egy személy ilyen állapotban találja magát, imádkoznia kell Istenhez, Őrá kell hagyatkoznia, és keresnie kell az igazságot. Ha az érettsége túl alacsony, és ő elmarad az igazságtól, akkor keresnie kell egy olyan embert, aki megérti az igazságot, közösségben kell lennie vele, és ellátást és támogatást kapni tőle. Néha arra is szüksége lesz, hogy egy másik személy megmetssze, vagy hogy Isten fegyelmezze őt. Ha nem tud megállni a saját lábán, az azért van, mert nem eléggé érti az igazságot, és hiányos az érettsége. A nem megfelelő érettségük miatt az emberek képtelenek ellenállni mindenféle negatív, züllött állapotnak és gondolatnak. Nem kimerítő így élni? Milyen állapotokban élnek általában azok, akiknek hiányos az érettségük? Van közületek bárkinek közvetlen tapasztalata erről? Miféle állapotok miatt érzitek magatokat magányosnak, nyomorúságosnak, határozatlannak, nagyon kimerültnek és elveszettnek, mintha nem lenne előre vezető út, amelyek miatt egész nap komornak érzitek magatokat, nincs kedvetek imádkozni vagy az igazságra törekedni? Amikor megoldhatatlannak tűnő problémával találkoztok, gondoltok-e valaha arra, hogy feladjátok? (Igen.) Tehát mi okozza ezeknek az állapotoknak az előfordulását? Talán szándékosan ki vannak találva és meg vannak tervezve az emberek fejében? Biztosan nem. Tehát gondolkozzatok el ezen a kérdésen – szerintetek mi okozza ezeket? Mondjátok meg Nekem, ha valaki megérti az igazságot, akkor valóban megismeri saját romlott beállítottságát, képes lesz tisztán látni saját romlottságának az igazságát, tudni fogja, milyen igazságokkal kell felvérteznie magát ahhoz, hogy megélje az emberi hasonlatosságot, és tudni fogja, hogyan tegyen eleget Istennek különböző helyzetekben, valamint azt, hogy bizonyos ügyeket hogyan kell megfelelően kezelni, és milyen alapelveket kell betartani ennek során – ha egy ilyen érettségű személy nehézségekkel néz szembe, milyen lesz az állapota? Bizonyára valamilyen mértékben még mindig negatívnak és gyengének érzi majd magát, igaz? (Igaz.) Tehát honnan ered ez a negativitás és gyengeség, és hogyan lehet eloszlatni? Soha nem gondolkodtatok még el ezeken a kérdéseken, vagy nem kerestétek ezeket a kérdéseket? (Ritkán.) Tehát sikerült átküzdenetek magatokat a nehézségeiteken, valamint a gyengeség és negatívitás időszakain anélkül, hogy ezeket a dolgokat valaha is komolyan vettétek volna. Ebben az esetben nagyon szerencsések vagytok, hogy eljutottatok idáig, és ez csak Isten kegyelmének köszönhető, aki átvezetett ezeken a nehézségeken. Nos, mi volt az a kérdés, amelyet az előbb feltettem? (Mi készteti az embereket arra, hogy negatív és gyenge állapotban éljenek?) Gondolkodjatok el ezen egy percig; van válaszotok? Elméletileg az, hogy nem értik az igazságot. Ebben az esetben mi irányítja az emberek életét, mielőtt megértenék az igazságot? (Az ő romlott, sátáni beállítottságaik.) Bizony, hát nem ez a válaszotok? Most már rájöttetek? Amikor az emberek nehézségekkel szembesülnek, fel akarják adni, szoronganak, gyengének, nyomorultnak, korlátok közé szorítottnak és megbéklyózottnak érzik magukat, mintha nem lenne előre vezető út, majd negatívvá válnak, hiányzik belőlük a hit, és azt hiszik, hogy Istenben hinni értelmetlen. Mi okozza ezt? (A romlott, sátáni beállítottságaik.) Ha az emberek nem értik az igazságot, akkor miféle beállítottsággal élnek? Milyen természettel élnek együtt? Mi irányítja az életüket? (A romlott, sátáni beállítottságaik.) Milyen dolgok merülhetnek fel az emberben egy romlott, sátáni beállítottság következtében? Arrogancia, Istennel szembeni ellenállás és Isten elárulása, és ellenkezés Istennel. Mindezek a romlott beállítottságok csak nyomorúságot, negativitást és gyengeséget okoznak az embereknek. Nos, miért van az, hogy a romlott, sátáni beállítottságok nyomorúságot, negativitást és gyengeséget okozhatnak az embereknek, de nem nyújthatnak békét, örömet, vigaszt vagy boldogságot az ember elméjében? Miért tehetik ezek a negatív dolgok negatívvá az embert? A romlott beállítottságok negatív dolgok, és ellenségesek az igazsággal szemben, ezért nem tudnak semmilyen pozitív funkciót betölteni, csak negatívakat. Nem tudnak pozitívumot, lendületet vagy felfelé irányuló gondolkodásmódot adni az embereknek, csak gyengeséget, negativitást és nyomorúságot hoznak az embereknek. Amikor a sátáni beállítottság gyökeret ver az emberekben és természetükké válik, ez elég ahhoz, hogy sötétséget és gonoszságot ültessen a szívükbe, és rávegye őket arra, hogy a rossz utat kövessék és válasszák. A romlott sátáni beállítottság hajtóereje alatt mik az emberek eszményei, reményei, ambíciói, életcéljai és irányai? Nem ellentétesek a pozitív dolgokkal? Például az emberek mindig hírnevet akarnak szerezni, vagy hírességek akarnak lenni; nagy hírnévre és tekintélyre szeretnének szert tenni, és becsületére szeretnének válni az őseiknek. Ezek pozitív dolgok? Ezek egyáltalán nincsenek összhangban a pozitív dolgokkal; sőt, ellentmondanak annak a törvénynek, hogy Isten szuverenitást gyakorol az emberiség sorsa felett. Miért mondom ezt? Milyen embert akar Isten? Ő talán egy nagyszerű embert, egy hírességet, egy nemes embert vagy egy világrengető embert akar? (Nem.) Tehát akkor milyen embert akar Isten? (Valakit, aki szilárdan, két lábbal áll a földön, aki betölti a teremtett lény szerepét.) Igen, és mi mást? (Isten olyan becsületes embert akar, aki féli Őt, kerüli a rosszat, és aláveti magát Neki.) (Olyan valakit, aki minden ügyben Isten mellett áll, aki arra törekszik, hogy szeresse Istent.) Ezek a válaszok is helyesek. Bárki, akinek Istennel egyező a szíve és a lelke. Szerepel-e Isten szavai közt valahol az, hogy az embereknek meg kell tartaniuk emberi pozíciójukat? (Igen.) Mit mond? („A teremtett emberiség tagjaként az embernek meg kell tartania a saját pozícióját, és jól nevelten kell viselkednie. Őrizd kötelességtudóan, amit a Teremtő rád bízott. Ne légy fegyelmezetlen, ne tegyél olyasmit, ami meghaladja a képességeidet, vagy ami utálatos Isten számára. Ne próbálj nagy ember lenni, superman vagy nagyszerű személyiség, és ne törekedj arra, hogy Istenné válj. Erre az embereknek nem lenne szabad vágyniuk. Arra törekedni, hogy nagyok vagy supermanek legyünk, abszurd. Arra törekedni, hogy Istenné váljunk, még szégyenletesebb; visszataszító és megvetésre méltó. Ami becses, és amihez a teremtett lényeknek mindennél inkább tartaniuk kellene magukat, az az igaz teremtett lénnyé válás; ez az egyetlen cél, amelyre mindenkinek törekednie kellene” (Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló I.).) Mivel ti tudjátok, hogy Isten szavai mit követelnek meg az emberektől, képesek vagytok-e ragaszkodni Isten követelményeihez a magatartásotokban? Mindig ki akarjátok tárni a szárnyaitokat és felszállni, mindig egyedül szeretnétek repülni, sas lenni, nem pedig kismadár? Ez milyen beállítottság? Ez a magatartás alapelve? A magatartásotoknak Isten szavain kell alapulnia; csak Isten szavai az igazság. Titeket túl mélyen megrontott a Sátán, és mindig a hagyományos kultúrát – a Sátán szavait – tekintitek az igazságnak, a törekvésetek tárgyának, ami megkönnyíti számotokra, hogy rossz útra térjetek, és az Istennek való ellenállás útján járjatok. A romlott emberiség gondolatai és nézetei, valamint azok a dolgok, amelyekre törekednek, ellentétesek Isten vágyaival, az igazsággal és Isten minden feletti szuverenitásának a törvényeivel, az Ő vezénylésével mindenek felett, és az Ő irányításával az emberiség sorsa felett. Tehát bármennyire is helyénvaló és észszerű ez a fajta törekvés az emberi gondolatok és elképzelések szerint, Isten szemszögéből ezek nem pozitív dolgok, és nincsenek összhangban az Ő szándékaival. Mivel szembemész azzal a ténnyel, hogy Isten szuverenitást gyakorol az emberiség sorsa felett, és mert egyedül szeretnél cselekedni, a saját kezedbe véve sorsodat, mindig falakba ütközöl, olyan keményen, hogy vér folyik a fejedből, és soha semmi sem sikerül neked. Miért nem sikerül neked semmi? Mert az Isten által létrehozott törvényeket egyetlen teremtett lény sem változtathatja meg. Isten hatalma és ereje mindenek felett áll, egyetlen teremtett lény sem sértheti meg. Az emberek túl nagyra tartják a képességeiket. Mi az, ami miatt az emberek mindig meg szeretnének szabadulni Isten szuverenitásától, mindig meg szeretnék ragadni saját sorsukat és megtervezni saját jövőjüket, és vezérelni szeretnék a kilátásaikat, irányukat és életcéljaikat? Honnan származik ez a kiindulópont? (Romlott sátáni beállítottságból.) Mit hoz tehát az embereknek a romlott sátáni beállítottság? (Szembenállást Istennel.) Mi lesz abból, ha az emberek szembeszállnak Istennel? (Fájdalom.) Fájdalom? Ez pusztulás! A fájdalom még a fele sem ennek. Amit közvetlenül a szemed előtt látsz, az a fájdalom, a negativitás és a gyengeség, az ellenállás és a panaszok – mi lesz ezeknek a dolgoknak a kimenetele? Megsemmisítés! Ez nem kis dolog, és nem játék. Azok az emberek, akiknek nincs Istent félő szívük, nem látják ezt.

Vannak, akik azonnal negatívvá és gyengévé válnak, amint egy kis bajba ütköznek, de ha nincsenek bajok, akkor tele vannak ambíciókkal és vágyakkal, mindig abban a reményben, hogy híresség vagy valami szakértő lesz belőlük. Amikor az emberek ilyen gondolkodásmóddal élnek, egyszerűen a sátáni természetük uralja őket. Ha az emberek mindig tele vannak ambíciókkal és vágyakkal, képesek lesznek boldog életet élni? Ha nem veted el ezeket a dolgokat, akkor a szenvedéseid nem fognak enyhülni. A szenvedés mindig követni fog téged; olyan érzés lesz, mintha kést forgatnának a szívedben. Hogyan lehet ezt a problémát megoldani? (Az igazság keresésével és az arra való törekvéssel.) Többé-kevésbé mindannyian képesek vagytok beszélni az igazság keresésének tág fogalmáról, és mindannyian tudatában vagytok ennek. Ha problémával szembesülsz, először az igazságot kell keresned. Az ember romlott beállítottságait csak az igazság keresése, megértése és elnyerése révén lehet eloszlatni. Csak romlott beállítottságuk eloszlatása után tapasztalhatják meg az emberek az igazi örömöt, békét, jólétet és boldogságot, és csak akkor járulhatnak igazán Isten elé. Ez gyökeresen megoldja a problémát. Nos, hogyan kell elkezdeni az igazság keresését? Milyen részletekről van szó? Ki tudja megmagyarázni? (Ha úgy érzed, hogy státuszra és hírnévre gondolsz vagy aktívan törekszel rájuk, ne hagyd figyelmen kívül ezeket a gondolatokat és viselkedéseket. Próbáld megérteni őket, és Isten szava szerint boncolgatni őket. Ismerd fel, hogy ez az a kár, amelyet a sátáni, romlott beállítottságok okoznak az embernek. Ismerd fel a helytelen utat, amelyen jártál, majd edd és idd Isten szavát, imádkozz Istenhez, és hagyatkozz Őrá, hogy letörje ezt a béklyót, amelyet a Sátán az ember megkötésére használ.) (A legfontosabb rész az, hogy felismerd a téves nézeteidet arról, hogy mire kellene törekedned, megértsd a kárt, amelyet a sátáni, romlott beállítottságok okoznak az embereknek, és fordítsd meg a dolgokról alkotott nézeteidet. Akkor többet kell Isten elé járulnod imádságban, közelebb kell kerülnöd Hozzá, és fokozatosan normális kapcsolatot kell kialakítanod Vele.) Bármi egyéb? (Ha néha gyengének és negatívnak érzed magad, és nem tudod azonosítani az okot vagy a romlott beállítottságot, amelyből ezek az érzések származnak, akkor először Istenhez kell imádkoznod, és kérned kell, hogy világosítson meg. Leleplezheted magad néhány testvér előtt és közösségben lehetsz velük. Ha meghallgatod közlésüket a tapasztalataikról, akkor tisztázhatod, hogyan érted ezt az állapotot, ami után meg kell keresned Isten szavának megfelelő szakaszait, amelyekkel eloszlathatod azt.) Folytasd. (Ha amikor valami nem úgy megy, ahogy szeretted volna, mindig szőrszálhasogatva elemzed, hogy kinek volt igaza és ki tévedett, akkor ilyenkor először csendesítsd el a szívedet Isten előtt, és vesd alá magad a helyzetnek – imádkozz Istenhez és kérj Istentől az Ő szuverenitásába vetett hittel. Isten majd megvilágosít, és megengedi, hogy megértsd az Ő szándékát. Aztán, ha újra megvizsgálod a helyzetet, meg fogod érteni, miféle romlottságot tártál fel, és mi Isten szándéka. Így léptem be az igazságba.) Mindannyiótoknak gyakorolnotok kell az igazságról való kommunikálást – osszátok meg tudásotokat, tapasztalataitokat és ötleteiteket, és tanuljátok meg, hogyan fedjétek fel magatokat a közösségben. Ha így teszel, egyre többet fogsz nyerni, és egyre többet fogsz megérteni. Néhányan közületek csak megosztották személyes tapasztalataikat és tudásukat, és mindegyikőtöknek valami más mondanivalója volt. Remek munka, mindannyian megosztottatok valami nagyon praktikus dolgot. Miután meghallgattam a közléseiteket, azt látom, hogy ti mindannyian megnőttetek, és volt valamennyi életbe való belépésetek a feladataitok végzése során az elmúlt néhány évben. Van némi tudásotok és tapasztalatotok az Istenbe vetett hittel kapcsolatos ügyekben, nem csak egyszerű kijelentések, és lefektettetek egy alapot. Ez nagyszerű. Úgy tűnik, Istenben hinni nem is olyan nehéz: amíg valaki őszinte, hallgat Isten szavára, és megteszi, amit Isten mond, és amíg képes gyakorolni az igazságot, addig képes lesz teljesíteni Isten követelményeit. Összefoglalva, van egy tény, amelyet mindenekelőtt meg kell értened az Istenbe vetett hitedben: az Istenbe vetett hit nem csupán azt jelenti, hogy hiszel Isten nevében, még kevésbé azt, hogy hiszel a képzeleted homályos istenében. Istenben hinni azt jelenti, hogy hinned kell, hogy Isten gyakorlati; hinned kell Isten lényegében, az Ő természetében, és abban, amit Ő birtokol és ami Ő; hinned kell abban, hogy Isten szuverenitást gyakorol az emberiség sorsa felett, és szuverenitást gyakorol a sorsod felett. Tehát mit jelent hinni? Nem azt jelenti, hogy az embereknek ténylegesen együtt kell működniük, és a gyakorlatba kell azt ültetniük? Például amikor egyes emberek kedvezőtlen helyzetbe kerülnek, panaszkodni kezdenek, és másokat hibáztatnak. Soha nem gondolnak arra, hogy saját maguknak köszönhetik azt, hanem mindig másra hárítják a felelősséget. Aztán elégedettnek és nyugodtnak érzik magukat, és azt gondolják: „A probléma meg van oldva. Így hinni Istenben olyan kellemes és könnyű!” Mi a véleményed erről a problémamegoldási módszerről? Megszerezheti-e valaki az igazságot, ha így gyakorol? Ez az Istennek való alávetettség hozzáállását mutatja? Milyen szemszögből és milyen eszközökkel hisznek az ilyen emberek Istenben? Alkalmazták-e az „Isten szuverenitást gyakorol az emberiség sorsa felett, minden esemény és minden dolog az Ő kezében van” szavakat a mindennapi életükre? Amikor emberi ésszel elemzik a problémát, amikor emberi eszközökkel foglalkoznak a kérdéssel, hisznek-e Isten szuverenitásában? Alávetik-e magukat Isten szuverenitásának az emberek, események és dolgok felett és azok elrendezésében? Nyilvánvalóan nem. Először is, nem vetik alá magukat; már ez hiba. Másodszor, képtelenek elfogadni Istentől azt a helyzetet, embereket, eseményeket és dolgokat, amelyeket Ő rendez el számukra; nem néznek a felszín mögé. Csak azt nézik, hogy kívülről milyennek tűnik a helyzet, majd emberi elméjük segítségével elemzik, és emberi módszerekkel próbálják megoldani. Ez nem egy újabb hiba? Ez nagy hiba? (Az.) Miért van ez így? Nem hiszik el, hogy Isten minden felett szuverenitást gyakorol. Azt hiszik, minden véletlenszerűen történik. Az ő szemükben egyetlen dolgon sem uralkodik Isten, és a legtöbb dolog az emberek tettei miatt történik. Ez Istenben való hit? Van igaz hitük? (Nincs.) Miért nincs? Nem hiszik, hogy Isten szuverenitást gyakorol minden felett. Nem hiszik, hogy Isten szuverenitást gyakorol minden ügy és tárgy felett – hogy Isten szuverenitást gyakorol minden helyzet felett. Ha valami nem úgy megy, ahogy elképzelték, akkor nem tudják elfogadni Istentől. Nem hiszik, hogy Isten képes levezényelni ezeket a helyzeteket. Mivel nem látják Istent, úgy gondolják, hogy ezek a helyzetek véletlenszerűen történnek az emberek cselekedeteinek eredményeként, nem pedig Isten vezényletével. Nem hisznek Isten szuverenitásában. Akkor mi a hitük lényege? (Ők álhívők.) Így van, ők álhívők! Az álhívők semmit nem fogadnak el Istentől. Ehelyett azon törik a fejüket, hogy emberi nézőpontok, elmék és módszerek segítségével próbálják kezelni a dolgokat. Ez az álhívők viselkedése. Ha a jövőben ilyen személlyel találkoztok, akkor némi ítélőképességet kell kialakítanotok velük kapcsolatban. Az álhívők jól be tudják vetni az agyukat és ötletekkel előállni, ha problémák merülnek fel; folyamatosan tanulmányozzák az adott ügyet, és emberi módszerekkel próbálják megoldani azt. Mindig emberi érvelést és sátáni filozófiát használva szemlélik az embereket és a dolgokat, vagy a törvények alapján, és nem hiszik el, hogy Isten szava az igazság, vagy hogy Isten minden felett szuverenitást gyakorol és mindent vezényel. Mindent, ami történik, Isten enged meg, de az álhívők ezeket nem tudják elfogadni Istentől, és mindig emberi elképzelések és képzelődések alapján nézik a dolgokat. Bár az álhívők általában azt mondják, hogy hisznek abban, hogy az ember sorsa Isten kezében van, és hogy hajlandóak alávetni magukat Isten szuverenitásának és intézkedésének, de amikor a dolgok ténylegesen megtörténnek velük, képtelenek elfogadni ezeket Istentől, és elképzeléseket alkotnak Istenről. Ez az álhívők viselkedése. Vannak ilyen emberek az életetekben? Ti magatok viselkedtek valaha így? (Igen.) Ti álhívőként viselkedtek, de valóban álhívők vagytok? Hisztek abban, hogy Isten minden felett szuverén? Elismeritek azt a tényt, hogy minden ember, esemény, dolog és helyzet Isten kezében van? Hány dolgot tudtok elfogadni Istentől? Hány ügyet oldottatok meg emberi módszerekkel? És milyen gyakran éltek romlott beállítottság szerint? Milyen gyakran vagytok képesek alávetni magatokat Istennek? Gondolkodjatok el ezeken a kérdéseken, a szívetekben biztosan tudjátok rájuk a választ. Könnyű Istentől dolgokat elfogadni? (Belső küzdelem lesz.) Igaz, hogy lesz küzdelem, de mi ennek a küzdelemnek az eredménye? Siker vagy kudarc? (Néha kudarc, néha siker.) Ha egyenletes a megoszlás, akkor még van remény számotokra, de ha gyakran kudarcot vallotok és ritkán jártok sikerrel, az azt bizonyítja, hogy nem olyan emberek vagytok, akik szeretik az igazságot. A kudarc normális – ne féljetek a kudarctól, ne csüggedjetek, ne váljatok negatívvá, ne hátráljatok meg, és próbálkozzatok keményen. A kudarc nem rossz dolog; az emberek legalábbis profitálhatnak a kudarcból, ami jó dolog!