Ahhoz, hogy gyakorolhasd, hogy becsületes ember legyél, először meg kell tanulnod megnyitni a szíved Istennek, és mindennap szívből jövő szavakat szólni Hozzá imádságban. Például, ha ma hazudtál, amit más emberek nem vettek észre, ám nem volt bátorságod mindenkinek megnyílni, akkor az a legkevesebb, hogy azokat a hibákat, amelyeket megvizsgáltál és felfedeztél, valamint azokat a hazugságokat, amelyeket kimondtál, Isten elé hozod elmélkedésre, és azt mondod: „Ó Istenem, ismét hazudtam, hogy védjem a saját érdekeimet, és hibáztam. Kérlek, fegyelmezz meg, ha újra hazudnék.” Isten örül az ilyen hozzáállásnak, és emlékezni fog rá. Lehet, hogy fáradhatatlan erőfeszítést igényel tőled, hogy eloszlasd a hazudozásnak ezt a romlott beállítottságát, de ne aggódj, Isten melletted van. Vezetni fog és segíteni, hogy legyőzd ezt az ismétlődő nehézséget, megadja neked a bátorságot, hogy eljuss onnan, hogy soha nem ismered be a hazugságaidat, oda, hogy beismered a hazugságaidat, és képes vagy nyíltan felfedni magad. Nem csak a hazugságaidat fogod beismerni, hanem képes leszel nyíltan felfedni azt is, hogy miért hazudsz, valamint a hazugságaid mögötti szándékot és indítékokat is. Amikor megvan a bátorságod, hogy áttörj ezen a korláton, áttörj a Sátán ketrecén és irányításán, és apránként eljutsz arra a pontra, ahol többé már nem hazudsz, akkor fokozatosan a világosságban fogsz élni, Isten vezetése és áldása alatt. Amikor áttöröd a testi korlátokat és képes vagy alávetni magad az igazságnak, nyíltan felfedni magad, nyilvánosan kijelenteni az álláspontodat, és nincsenek fenntartásaid, akkor fel fogsz szabadulni és szabad leszel. Amikor így élsz, nem csak az emberek fognak kedvelni, de Isten is elégedett lesz. Habár lehet, hogy néha még mindig hibázol és hazudsz, és olykor még személyes szándékaid, hátsó szándékaid, vagy önző és megvetendő viselkedéseid és gondolataid is lehetnek, képes leszel elfogadni Isten vizsgálatát, felfedni a szándékaidat, aktuális helyzetedet és romlott beállítottságaidat Őelőtte, valamint kérni az igazságot Tőle. Amikor megértetted az igazságot, akkor lesz ösvényed a gyakorlásra. Amikor helyes a gyakorlásod útja és a helyes irányba haladsz, a jövőd gyönyörű és ragyogó lesz. Ily módon békességben fogsz élni a szíveddel, a lelked táplálva lesz, teljesnek és elégedettnek fogod érezni magad. Ha nem tudsz kiszabadulni a test korlátozásai alól, ha folyamatosan az érzések, a személyes érdekek és a sátáni filozófiák korlátoznak, titokzatoskodó módon beszélsz és cselekszel, és mindig az árnyékban bujkálsz, akkor a Sátán hatalma alatt élsz. Azonban, ha megérted az igazságot, kiszabadulsz a test korlátozásai alól és gyakorlod az igazságot, akkor fokozatosan eljutsz oda, hogy emberi hasonlatosságod legyen. Szavaidban és tetteidben őszinte és egyenes leszel, és képes leszel felfedni a véleményedet, elgondolásaidat, valamint a hibákat, amelyeket elkövettél, lehetővé téve, hogy mindenki világosan lássa azokat. Végül az emberek felismerik, hogy átlátható ember vagy. Mi is az, hogy átlátható ember? Olyasvalaki, aki kivételes becsületességgel beszél, akinek a szavairól mindenki elhiszi, hogy igazak. Még ha akaratlanul hazudik is vagy valami rosszat mond, az emberek képesek megbocsátani neki, tudva azt, hogy nem volt szándékos. Ha észreveszi, hogy hazudott vagy valami rosszat mondott, bocsánatot kér és kijavítja magát. Ilyen egy átlátható ember. Az ilyen embert mindenki szereti és mindenki megbízik benne. El kell érned ezt a szintet, hogy elnyerd Isten bizalmát és mások bizalmát. Ez nem egyszerű feladat, ez a méltóság legmagasabb szintje, amivel egy ember rendelkezhet. Az ilyen embernek van önbecsülése. Ha képtelen vagy más emberek bizalmát elnyerni, hogyan várhatod el, hogy kiérdemeld Isten bizalmát? Vannak emberek, akik tisztességtelen életet élnek, folyamatosan hazugságokat gyártanak, a feladatokat pedig felületes módon közelítik meg. A legcsekélyebb felelősségérzés sincs meg bennük, elutasítják, hogy megmetsszék őket, mindig megtévesztő érvekhez folyamodnak, és senki sem szereti őket, aki találkozik velük. Minden szégyenérzet nélkül élnek. Valóban emberi lényeknek tekinthetők? Azok az emberek, akiket mások idegesítőnek és megbízhatatlannak tartanak, teljesen elvesztették az emberi mivoltukat. Ha mások nem tudnak megbízni bennük, akkor vajon Isten meg tud? Ha mások ellenszenvet táplálnak irányukban, vajon Isten tudja szeretni őket? Isten nem kedveli az ilyen embereket, irtózik tőlük, és nyilvánvalóan ki fogják iktatni őket. Emberi lényként becsületesnek kell lenni és tisztelni kell az ember elköteleződését. Akár másokért, akár Istenért teljesíti a tetteit, az embernek meg kell tartania a szavát. Amikor elnyerte az emberek bizalmát és eleget tud tenni Istennek, és biztosítani tudja Istent, akkor viszonylag becsületes embernek számít. Ha megbízható vagy a cselekedeteidben, akkor nem csak mások fognak kedvelni, hanem bizonyára Isten is kedvelni fog. Az által, hogy becsületes ember vagy, tetszésére lehetsz Istennek, és méltósággal élhetsz. Ezért az ember magatartásának a kiindulópontját a becsületességnek kellene képeznie.

Mi a legfontosabb gyakorlat ahhoz, hogy valaki becsületes ember legyen? Az, hogy meg kell nyitnod a szíved Istennek. De mit jelent megnyitni? Azt jelenti, hogy el kell mondanod Istennek, mit gondolsz, mik a szándékaid és mi ural, majd kérned kell Tőle az igazságot. Attól függetlenül, hogy mit mondasz, Isten valójában mindent kivételes tisztasággal lát. Ha tudsz szívből beszélni Istenhez, meg tudsz nyílni Neki és világosan tudsz nyilatkozni Neki még azokkal a dolgokkal kapcsolatban is, amelyeket rejtegetsz mások elől, anélkül, hogy bármit is elrejtenél, és úgy fejezve ki a gondolataidat, ahogyan azok vannak, minden szándék nélkül, akkor ez megnyílás. Ha az őszinte beszédeddel időnként megbántasz vagy megsértesz másokat, vajon mondaná bárki: „Túl őszintén beszélsz, ez túl fájdalmas, nem tudom elfogadni az őszinteségedet”? Nem, nem mondaná senki. Még ha alkalmanként mondasz is olyasmit, ami megbánt másokat, ha meg tudsz nyílni és bocsánatot tudsz kérni tőlük, elismerve, hogy hiányzott a szavaidból a bölcsesség és nem voltál együttérző a gyengeségeikkel szemben, és azt látják, hogy nincs rossz szándékod, hogy becsületes ember vagy, aki egyszerűen csak tapintatlan és szókimondó módon kommunikál, akkor nem fogják ezt felróni neked, és szívük mélyén kedvelni fognak. Nem az lesz-e vajon akkor, hogy nem lesznek korlátok közöttetek? Ha nincsenek korlátok, nem merülnek majd fel konfliktusok és a problémát gyorsan meg lehet oldani, így élni pedig nagyon nyugalmas és felszabadító. Ezt jelenti az, hogy „a boldogság egyetlen módja az, ha az ember becsületes”. A legfontosabb része annak, hogy becsületes ember legyen valaki, az, hogy először meg kell nyitnod a szíved Istennek és meg kell tanulnod megnyílni másoknak. Beszélj becsületesen, őszintén és szívből. Légy méltóságteljes, tisztességes ember és jellem; ne beszélj üres szónoklatokat és hazugságokat, és ne beszélj álcázott, illetve csalárd módon. Emellett van egy másik aspektusa is annak, hogy az ember a becsületes emberséget gyakorolja, ami azt jelenti, hogy becsületes hozzáállásod kell legyen a kötelességed végzésében, és becsületes szívvel kell végezned azt. A legkevesebb, hogy a lelkiismeretedre alapozva kell cselekedned; törekedned kell az igazságalapelvek felé és törekedned kell Isten követelményei felé. Nem lehet csak úgy mondani bármit, és kész, és egyszerűen az, hogy magadévá teszel egy bizonyos hozzáállást, nem jelenti azt, hogy az igazságot gyakorlod. Hol van ebben annak a valósága, hogy valaki becsületes ember? Az, hogy valakinél nincs ott a valóság és csupán szlogeneket kántál, egyszerűen nem fog megfelelni. Isten átvizsgálja az embereket; nemcsak a szívüket, hanem a viselkedésüket, a megnyilvánulásaikat és a gyakorlataikat is megfigyeli. Ha azt állítod, hogy becsületes ember leszel, de amikor valami történik, még mindig képes vagy hazudni és megtéveszteni, vajon ez egy becsületes ember megnyilvánulása? Nem, ez nem az; ez olyan, mint aki bort iszik és vizet prédikál. Mondasz valamit és valójában mást teszel, folyton üres fecsegéssel bolondítasz másokat és hamis jámborságot tanúsítasz. Épp olyan vagy, mint a farizeusok, akik oda-vissza betéve tudták idézni az írásokat, míg az embereknek magyarázták azokat, de nem gyakoroltak az írások szerint, amikor valami történt – mindig belekényelmesedtek a státusz előnyeibe, és egyszerűen nem voltak hajlandóak lemondani a hírnevükről, a nyereségükről és a státuszukról. Ily módon képmutatók voltak a farizeusok. Az út, amelyen jártak, nem volt helyes, nem a helyes út volt, és Isten megveti a fajtájukat. Meg tudnak bízni az ilyen emberekben mások? (Nem.) Tudjátok, hogy Isten belétek vetett bizalmának milyen magas a szintje jelenleg? Elértétek már Isten bizalmát? (Nem.) Megnyertétek már más emberek bizalmát? (Nem.) Méltósággal éltek, ha nem nyertétek el Isten és más emberek bizalmát? (Nem.) Milyen szánalmas így élni! Egy emberi lény legmélyebb bánata az, ha méltóság nélkül él és képtelen kiérdemelni mások és Isten bizalmát. Ha valaki megkérdezné tőled: „Mit gondolnak rólad mások? Meg tudnak bízni benned? Ha megbíznak egy feladattal, elhiszik, hogy jól fogod megcsinálni?” Úgy érezheted, hogy senki nem bízik meg benned ennyire. Ha azt hiszed, hogy őszinte szíved van, az emberek mégsem bíznak benned, az azt jelzi, hogy az őszinteséged még mindig hiányos és tisztátalan. Felépülhet-e a bizalom, ha mások nem látják a te őszinteségedet? Csupán hinni a saját őszinteségedben nem elegendő; gyakorolnod kell és be kell mutatnod az őszinteségedet másoknak, hogy tanúságot tégy. Ha senki nem bízik benned, akkor bizonyára nem vagy becsületes ember. Tekintettel arra, hogy mások átláthatnak a becsületességed hiányán, és Isten százszor vagy ezerszer nagyobb világossággal vizsgálja az emberek szívének legbelső mélységeit, mint bármely emberi lény – tényleg elhiszed, hogy Isten meg fog bízni benned? Ha úgy érzed, hogy Isten hibáztat téged, mivel nem bízik benned, akkor el kellene gondolkodnod magadon és felmérni az őszinteséged fokát és mélységét. Elgondolkodsz ezen: „Isten vizsgálja az emberek szívének mélységeit és tudnia kell, hogy mit gondolok. Ha nekem kellene értékelnem magam a viselkedésem alapján, nem adnék magamnak magas értékelést. Normális, ha Isten nem bízik bennem.” Ha nem érdemelted ki Isten vagy mások bizalmát, mi a teendőd? Be kell menned annak az igazságába, hogy milyen egy becsületes ember, függetlenül azoktól a kihívásoktól, amelyekkel az együtt járhat. Ha képtelen vagy így tenni, képtelen leszel elérni az üdvösséget.

Isten igénye a becsületességre rendkívül fontos. Mit kellene tenned, ha a becsületesség gyakorlásának folyamatában sok kudarcot tapasztalsz, és túlságosan nehéznek találod? Vajon negatívvá kellene válnod és meg kellene hátrálnod, és fel kellene hagynod az igazság gyakorlásával? Ez a legvilágosabb jele annak, hogy valaki szereti-e az igazságot vagy nem. Miután egy bizonyos ideig gyakorolták a becsületességet, egyesek azt gondolják: „Becsületesnek lenni túl bonyolult – ki nem állhatom azt a kárt, amit okoz a hiúságomnak, büszkeségemnek és hírnevemnek!” Ennek eredményeképp nem akar többé becsületes lenni. Valójában itt rejlik a kihívás abban, hogy becsületes ember legyen valaki, és legtöbben megrekednek ennél a pontnál és képtelenek megtapasztalni azt. Szóval, mi kell a becsületesség gyakorlásához? Milyen ember képes gyakorolni az igazságot? Mindenekelőtt szeretnie kell az igazságot. Olyan embernek kell lennie, aki szereti az igazságot – ez biztos. Egyesek tényleg elérnek eredményeket, miután több évig tapasztalták a becsületesség gyakorlását. Fokozatosan csökkentik a hazugságaikat és megtévesztésüket, és valóban alapvetően becsületes emberré válnak. Lehetséges, hogy a becsületesség gyakorlásának megtapasztalása közben nem szembesültek nehézségekkel, illetve nem szenvedtek az út során? Minden bizonnyal hatalmas mennyiségű szenvedést kellett elviselniük. Mivel szerették az igazságot, képesek voltak szenvedni annak gyakorlása miatt, kitartani az igazmondás mellett és gyakorlati dolgokat tenni, becsületes embernek lenni és végül elnyerni Isten áldását. Ahhoz, hogy valaki becsületes ember legyen, az kell, hogy szeresse az igazságot és Istennek alávetett szíve legyen. Ez a két tényező a legfontosabb. Mindenkinek, aki szereti az igazságot, istenszerető szíve van. Azok pedig, akik szeretik Istent, különösen könnyűnek találják az igazság gyakorlását, és képesek elviselni a szenvedés bármely formáját azért, hogy eleget tegyenek Istennek. Ha valakinek istenszerető szíve van, amikor az igazság gyakorlásában megaláztatásokkal, csalódásokkal vagy kudarcokkal találkozik, képes lesz elviselni a megaláztatást és a szenvedést azért, hogy eleget tegyen Istennek, mindaddig, amíg Istennek tetszik. Ezért képes az igazságot gyakorlatba ültetni. Természetesen az igazság gyakorlásának bármely aspektusa bizonyos fokú nehézséggel jár, és becsületes embernek lenni még nehezebb. A legnagyobb nehézség az ember romlott beállítottságának az akadálya. Minden embernek romlott beállítottsága van, és a sátáni filozófiák szerint él. Vegyük például ezeket a mondásokat: „Mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög”, vagy „Hazugság nélkül nem lehet nagy tetteket véghezvinni.” Ezek a sátáni filozófia és a romlott beállítottság példái. Az emberek hazugságokhoz folyamodnak, hogy elvégezzenek dolgokat, személyes előnyökre tegyenek szert és beteljesítsék céljaikat. Nem könnyű becsületes embernek lenni, amikor valakinek ilyenfajta romlott beállítottsága van. Imádkoznia kell Istenhez és Őrá kell hagyatkoznia, valamint gyakran kell önvizsgálatot tartania és megismernie önmagát, hogy fokozatosan fellázadhasson a test ellen, elhagyja személyes érdekeit, és lemondjon a hiúságáról és büszkeségéről. Továbbá, különböző fajta rágalmazásokat és ítélkezést kell elviselnie, mielőtt képes lenne becsületes emberré válni, aki az igazságot tudja szólni, és tartózkodni tud a hazugságoktól. Abban az időszakban, amikor valaki gyakorolja, hogy becsületes ember legyen, elkerülhetetlen, hogy sok kudarccal és olyan pillanatokkal találkozzon, ahol a romlottságát felfedik. Lehetnek olyan időszakok is, amikor a szavai és gondolatai nem igazodnak egymáshoz, illetve a tettetés és félrevezetés pillanatai is eljöhetnek. Azonban, függetlenül attól, hogy mi ér téged, ha igazat akarsz mondani és becsületes ember akarsz lenni, képesnek kell lenned elengedni a büszkeségedet és hiúságodat. Ha nem értesz valamit, mondd, hogy nem érted; ha valami nem világos, mondd, hogy nem világos. Ne félj attól, hogy mások lenéznek vagy kevesebbet gondolnak rólad. Ha következetesen a szívedből beszélsz, és ily módon igazat mondasz, örömre, békességre, a szabadság és felszabadulás érzésére fogsz lelni a szívedben, a hiúság és a büszkeség pedig nem fog többé korlátozni téged. Bárkivel is kerülsz kapcsolatba, ha ki tudod fejezni, amit valóban gondolsz, ha megnyitod a szíved másoknak, és nem tetteted, hogy tudsz dolgokat, amelyeket nem tudsz, akkor ez egy becsületes hozzáállás. Néha lenézhetnek az emberek és bolondnak nevezhetnek, mivel mindig az igazat mondod. Mit kellene tenned ilyen helyzetben? Azt kellene mondanod: „Még ha mindenki bolondnak is nevez engem, elhatározom, hogy becsületes ember leszek, és nem csalárd. Őszintén fogok beszélni, a tényeknek megfelelően. Habár mocskos, romlott és értéktelen vagyok Isten előtt, mégis az igazságot fogom szólni tettetés vagy álcázás nélkül.” Ha így beszélsz, a szíved szilárd lesz és békés. Ahhoz, hogy becsületes ember legyél, el kell engedned a hiúságod és a büszkeséged, és annak érdekében, hogy az igazságot szóld, és valódi érzéseidet fejezd ki, nem szabad félned mások gúnyolódásától és megvetésétől. Még ha mások bolondként bánnak is veled, nem szabad vitáznod vagy megvédened magad. Ha így tudod gyakorolni az igazságot, becsületes emberré válhatsz. Ha nem tudod elengedni a testi preferenciákat, a hiúságot és a büszkeséget, ha folyamatosan mások helyeslését keresed, tettetve, hogy tudod, amit nem is tudsz, valamint a hiúságért és a büszkeségért élsz, akkor nem válhatsz becsületes emberré – ez egy gyakorlati nehézség. Ha szívedet folyamatosan a hiúság és a büszkeség korlátozta, valószínű, hogy hazudni fogsz, és álcázni fogod magad. Továbbá, amikor mások lekicsinyelnek vagy leleplezik a valódi lényed, nehézséget fog okozni, hogy ezt elfogadd, és azt érzed majd, hogy nagy méltánytalanságot szenvedtél el – az arcod elpirul majd, a szíved zakatolni fog, zaklatottnak és kényelmetlenül fogod érezni magad. Ahhoz, hogy megoldd ezt a problémát, egy kicsivel több fájdalmat kell elviselned, és egy kicsivel több finomításon kell keresztülmenned. Meg kell majd értened, hogy hol van a probléma gyökere, ha pedig egyszer átláttad ezeket a dolgokat, képes leszel enyhíteni a fájdalmad egy részén. Amikor teljesen megértetted ezeket a romlott beállítottságokat és képes vagy lemondani a hiúságodról és büszkeségedről, könnyebb lesz számodra becsületes emberré válni. Nem fogod bánni, ha mások gúnyolódnak rajtad, amikor az igazat mondod, és kimondod, amit gondolsz, és bárhogy ítélnek is el mások, illetve bárhogy is bánnak veled, képes leszel elviselni azt és helyesen reagálni. Ekkor megszabadulsz a szenvedéstől, a szíved pedig mindig békés és örömteli lesz, és eléred a szabadságot, valamint a felszabadultságot. Így leveted a romlottságot és megéled az emberi hasonlatosságot.

Mindennapi életük során az emberek gyakran beszélnek képtelenségeket, hazudoznak, és olyan dolgokat mondanak, amelyek tudatlanságról árulkodnak, ostobák és védekezőek. A legtöbb ilyen dolgot hiúságból és büszkeségből mondják, saját egójuk kielégítésére. Az ilyen hamisságok szólása felfedi a romlott beállítottságukat. Ha fel akarnád oldani ezeket a romlott tényezőket, a szíved megtisztulna, és fokozatosan egyre tisztábbá és őszintébbé válnál. Valójában minden ember tudja, hogy miért hazudik. A személyes haszonért és büszkeség miatt, vagy hiúságból és státuszért, megpróbálnak másokkal versengeni és másnak adják ki magukat, mint amik. Azonban hazugságaikat a többiek előbb vagy utóbb felfedik és leleplezik, és végül megszégyenülnek, ahogyan elvesztik a méltóságukat és jellemüket is. Mindezt a mérhetetlen mennyiségű hazugság okozza. Túlságosan sok lett a hazugságaid száma. Minden szó, amit kimondasz, hamisított és őszintétlen, és egyetlen egy sem tekinthető igaznak vagy őszintének. Még ha nem is érzed azt, hogy lesül a bőr a képedről, amikor hazudsz, mélyen legbelül megszégyenülve érzed magad. A lelkiismereted hibáztat téged, és rossz véleménnyel vagy magadról, ezt gondolva: „Miért élek ilyen szánalmas életet? Olyan nehéz igazat mondani? Muszáj hazugságokhoz folyamodnom a büszkeségem kedvéért? Miért ennyire kimerítő az életem?” Nem kell, hogy kimerítő életet élj. Ha gyakorolni tudod, hogy őszinte legyél, képes leszel nyugodt, szabad és felszabadult életet élni. Te azonban azt választottad, hogy fenntartod a büszkeségedet és a hiúságodat azáltal, hogy hazudozol. Következésképp, fárasztó és nyomorúságos életet élsz, amelyet önmagad okoztál. Talán, aki hazudozik, a büszkeség érzéséhez jut abból, de mi is ez a büszkeségérzés? Csak egy üres dolog, és teljesen értéktelen. Hazudozni annyit tesz, mint eladni a jellemet és a méltóságot. Ez megfosztja az embert méltóságától és jellemétől, nem tetszik Istennek, és Isten gyűlöli ezt. Ez megéri? Nem. Ez a helyes út? Nem, nem az. Azok az emberek, akik gyakran hazudnak, a sátáni beállítottságuk szerint élnek; a Sátán hatalma alatt élnek. Nem a világosságban élnek, és nem élnek Isten jelenlétében sem. Folyton azon gondolkodsz, hogyan hazudj, majd miután hazudtál, arra kell gondolnod, hogyan fedd el azt a hazugságot. És amikor nem feded el elég jól azt a hazugságot és lelepleződik, törnöd kell a fejed, hogy megpróbáld kibogozni az ellentmondásokat, és hihetővé tenni. Hát nem fárasztó így élni? Kimerítő. Megéri ez? Nem, nem éri meg. Azért törni a fejed, hogy hazugságokat mondj, aztán pedig elfedd őket, mindezt a büszkeség, a hiúság és a státusz kedvéért – mi értelme van ennek? Végül elgondolkodsz, és azt gondolod magadban: „Mi értelme? Túl kimerítő hazudozni és utána elkendőzni azt. Ha így viselkedek, az nem fog működni; egyszerűbb lenne, ha csak őszinte emberré válnék.” Arra vágysz, hogy őszinte emberré válj, de nem tudod elengedni a büszkeségedet, hiúságodat és személyes érdekeidet. Ezért csak hazugságokhoz folyamodhatsz, hogy fenntartsd ezeket a dolgokat. Ha olyasvalaki vagy, aki szereti az igazságot, el fogsz viselni különféle nehézségeket azért, hogy gyakorold az igazságot. Még ha ez a hírneved, státuszod feláldozásával jár is, és azzal, hogy elviseled, hogy mások kigúnyolnak és megaláznak, nem fogod bánni – amennyiben képes vagy gyakorolni az igazságot és eleget tenni Istennek, ennyi elég. Akik szeretik az igazságot, azt választják, hogy gyakorolják azt és őszinték lesznek. Ez a helyes út és ezt áldja meg Isten. Ha valaki nem szereti az igazságot, akkor mit választ? Azt választja, hogy hazugságokkal tartja fenn a hírnevét, státuszát, méltóságát és jellemét. Inkább lenne csalárd és Isten által gyűlölt és elutasított. Az ilyen emberek elutasítják az igazságot és elutasítják Istent. Saját hírnevüket és státuszukat választják; csalárdak akarnak lenni. Nem érdekli őket, hogy tetszik-e Istennek, vagy megmenti-e őket. Isten megmentheti még az ilyen embereket? Biztosan nem, hiszen a rossz utat választották. Csakis hazugság és csalás által tudnak élni; csakis fájdalmas életet tudnak élni hazudozva és elfedve őket, és minden nap azon törve a fejüket, hogy megvédjék magukat. Ha azt hiszed, hogy a hazugságok fenn tudják tartani a hírnevet, státuszt, hiúságot és büszkeséget, amire vágysz, teljes tévedésben vagy. Valójában, a hazudozással nemcsak hogy megbukik a hiúságod és büszkeséged, valamint méltóságod és jellemed fenntartása, ami ennél is fájdalmasabb, elszalasztod a lehetőséget, hogy gyakorold az igazságot és őszinte ember legyél. Még ha abban a pillanatban sikerül is megóvnod a hírneved, státuszod, hiúságod és büszkeséged, feláldoztad az igazságot és elárultad Istent. Ez azt jelenti, hogy teljesen elvesztetted az esélyt arra, hogy Ő megmentsen és tökéletesítsen téged, ami a legnagyobb veszteség, és egész életedben bánhatod. Azok, akik csalárdak, soha nem fogják ezt megérteni.

Jelenleg van utatok arra, hogy becsületesek legyetek? Minden kijelentéseteket és cselekedeteteket meg kell vizsgálnotok az életben, hogy még több hazugságot és megtévesztést tudjatok felfedezni, és felismerjétek a saját csalárd beállítottságotokat. Majd meg kell néznetek, hogyan gyakorolnak és tapasztalnak a becsületes emberek, és le kell vonnotok néhány tanulságot. Isten vizsgálatának elfogadását is gyakorolnotok kell minden dologban, és járuljatok gyakran Isten elé imádkozni és közösségben lenni Vele. Tegyük fel, hogy épp most mondtál egy hazugságot. Azonnal észreveszed, hogy „Egy pár dolog abból, amit épp az imént mondtam, nem volt pontos – gyorsan be kell ismernem ezt, és helyretenni, tudatnom kell mindenkivel, hogy hazudtam.” Ott helyben kijavítod magad. Ha mindig kijavítod így magad, és ha az ilyen gyakorlás szokássá válik, akkor, amikor hazudsz, és nem helyesbítesz, kényelmetlenül fogod érezni magad, Isten pedig segíteni fog vigyázni rád. Ha egy darabig így gyakorolsz és tapasztalsz, elkezdesz majd kevesebbet hazudni, egyre kevesebb tisztátalanság lesz a szavaidban, cselekedeteid pedig egyre kevésbé lesznek szennyezettek, és egyre tisztábbá válnak – és ezáltal megtisztulsz. Ilyen a becsületességhez vezető út. Fokozatosan kell változnod, apránként. Minél többet változol, annál jobbá válsz majd; minél többet változol, a szavaid annál becsületesebbé válnak, és abbahagyod majd a hazudozást – ami a helyes állapot. A romlott emberek mind ugyanazon a problémán osztoznak: mind a hazugságra való képességgel születnek, és különösen nehéznek találják a legbelső gondolataik megosztását vagy az őszinte beszédet. Még ha el is akarják mondani az igazat, egyszerűen nem tudják rávenni magukat. Az emberek mind azt hiszik, hogy becsületesnek lenni butaság és őrültség – azt gondolják, csak az idióták beszélnek őszintén, és hogy akkor a legvalószínűbb, hogy valaki veszteséget szenved, amikor teljesen átlátható mások számára és mindig kimondja, amit gondol, és hogy mások nem akarnak majd érintkezni vele, hanem inkább meg fogják vetni. Ti megvetnétek az ilyen embert? Ti is ezt a nézetet valljátok? (Mielőtt elkezdtem hinni Istenben, megvetettem volna őket, de most csodálom az ilyen embereket, és úgy gondolom, jobb egy egyszerű és becsületes életet élni. Aki így él, az kevesebb terhet rak a szívére. Máskülönben, miután hazudok valakinek, el kell lepleznem azt, és végül azon kapom magam, hogy egyre nagyobb és nagyobb gödörbe ásom magam, a hazugság pedig végül lelepleződik.) Hazudni és csalárdságba bocsátkozni egyaránt ostoba viselkedés, és sokkal bölcsebb egyszerűen megmondani az igazat és szívből szólni. Most minden embernek van megértése erről a témáról – ha valaki még mindig azt hiszi, hogy hazudni és csalárdságba bocsátkozni a képesség és éleselméjűség jele, akkor hihetetlenül ostoba, makacsul tudatlan és az igazság legapróbb szikrája sincs meg benne. Bárki, aki felett eljárt az idő és még mindig azt hiszi, hogy a csalárd emberek a legokosabbak, és hogy a becsületes emberek mind bolondok, az egy lehetetlen típus, aki nem lát át semmit. Mindenki éli a saját életét – egyesek, akik minden nap gyakorolják, hogy becsületesek legyenek, boldogok és nyugodtak, szívükben pedig szabadnak és felszabadultnak érzik magukat. Semmiben nem szenvednek hiányt, és kényelmesebb életet élnek. Mindenki élvezi az ilyen emberek társaságát, és valójában mindenkinek irigyelnie kellene őket – az ilyen emberek megértették az élet értelmét. Van néhány bolond ember, aki ezt gondolja: „Az az ember mindig igazat mond, mégis megmetszették, ugye? Hát, ezt érdemelte! Nézz csak rám – én a szándékaimat jól magamba zárom és nem beszélek róluk, sem fel nem fedem őket, így engem nem metszettek meg, veszteséget sem szenvedtem, és nem égettem le magam mindenki előtt. Ez csodálatos! Azok az emberek, akik rejtegetik a szándékaikat, senkivel nem beszélnek becsületesen, és megakadályozzák, hogy mások megtudják, mit gondolnak, felsőbbrendűek és rendkívül intelligensek.” Mégis mindenki láthatja, hogy ezek az emberek a legcsalárdabbak és legalattomosabbak; a körülöttük lévők mindig óvakodnak és távolságot tartanak tőlük. Senki sem akar csalárd emberekkel barátkozni. Vajon nem ezek a tények? Ha valaki jámbor és gyakran mond igazat, ha képes kitárni a szívét mások előtt, és nem táplál ártó szándékokat más emberekkel szemben, még ha időnként tudatlannak tűnik, és bolond módjára viselkedik is, általánosságban véve el fogják ismerni, hogy jó ember, és mindenki elég szívesen fog érintkezni vele. Általánosan elfogadott tény, hogy az emberek előnyöket és némi biztonságérzetet élveznek, amikor becsületes, jó emberekkel kerülnek kapcsolatba. Isten azon hívőit, akik becsületesek és törekednek az igazságra, nem csak a többiek szeretik a gyülekezetben, hanem Maga Isten is. Amint elnyerik az igazságot, valódi tanúságtétellel rendelkeznek és megkaphatják Isten elismerését – vajon ez nem teszi őket a legáldottabbá minden ember között? Azok, akik egy kicsit is értenek az igazságból, világosan fogják látni ezt a dolgot. Meg kellene próbálnod jó és becsületes emberként viselkedni, aki rendelkezik az igazsággal; így nem csak a többiek fognak szeretni téged, de Isten áldásait is elnyered majd. Bármennyire jó is lehet a magatartása annak, aki világi trendeket követ, attól még nem jó ember. Akik nem értik meg ezt, bolondok, akik még mindig nem fogják fel az igazságot. Azok, akik valóban felfogják az igazságot, úgy döntenek, hogy a helyes utat járják az életben, hogy becsületes emberek lesznek és követik Istent. Csak akkor nyerheti el valaki az üdvösséget, ha ezeket a dolgokat teszi. Ők a legokosabbak az összes ember közül.