Isten azon követelménye, hogy az emberek becsületesek legyenek, a legjelentőségteljesebb dolog. Sajnos sokan nem értik ezt, és figyelmen kívül hagyják annak a kérdését, hogy becsületes emberek legyenek. Ha az emberek igazán megértenék Isten munkáját, tudnák, hogy miután befejezi az ítélő munkáját az utolsó napokban, csak azok a becsületes emberek fogják elnyerni az Ő üdvösségét és lesznek alkalmasak arra, hogy beléphessenek az Ő királyságába, akiket megtisztítottak a romlott beállítottságaiktól, és akik levetették csalárdságukat és hazugságaikat. Ha az emberek sokévnyi Istenbe vetett hit után még mindig tele vannak hazugságokkal és megtévesztéssel; ha nem tudják őszintén Istenért áldozni magukat, és kötelességeiket mindig felületes módon végzik, Ő minden bizonnyal vissza fogja utasítani majd őket. Mi lesz az ő sorsuk? Minden bizonnyal ki fogják tenni a gyülekezetből és kiiktatják majd őket. Manapság, amint az ember látja, hogy Isten munkája eléri ezt a lépcsőfokot, ez emlékezteti, hogyan szólította fel Ő az embert következetesen arra, hogy becsületes legyen. Ez nagy jelentőséggel bír. Nem csak mellékesen mondják, és ezzel vége is – ez közvetlen kapcsolatban van azzal, hogy valaki elnyerheti-e az üdvösséget és túlélhet-e vagy sem, ahogyan minden egyes ember sorsával és rendeltetési helyével is. Ezért bizonyossággal mondható, hogy csakis úgy tudja valaki megélni a normális emberi mivoltot, és úgy érheti el az üdvösséget, ha leveti a csalárd beállítottságát és becsületes emberré válik. Azoknak, akik sok éve hisznek Istenben, de még mindig csalárdak, az a sorsuk, hogy kiiktassák őket.

Most Isten egész választott népe gyakorolja a kötelességei végzését, és Isten arra használja az emberek kötelességvégzését, hogy az egyik embercsoportot tökéletesítse, a másikat pedig kiiktassa. Vagyis a kötelesség végrehajtása az, amely felfed mindenféle embert, és mindenfajta csalárd embert, álhívőt és gonosz embert lelepleznek és kiiktatnak a kötelessége végzése során. Azok, akik hűségesen végzik a kötelességüket, becsületes emberek; azok, akik következetesen felületesek, csalárd, alattomos emberek és álhívők; azok pedig, akik megszakításokat és zavarokat okoznak a kötelességük végrehajtása során, gonosz emberek és antikrisztusok. Jelenleg még mindig sokféle probléma létezik sokakban, akik kötelességeket végeznek. Egyesek mindig nagyon passzívak a kötelességeikben, mindig csak ülnek és várnak, és másokra támaszkodnak. Miféle hozzáállás ez? Ez felelőtlenség. Isten háza elrendelt számodra egy végrehajtandó kötelességet, te pedig napokig merengsz rajta anélkül, hogy bármilyen konkrét munkát elvégeznél. Sehol sem vagy látható a munkahelyen, az emberek pedig nem találnak, amikor megoldandó problémáik vannak. Te nem vállaltad ezt a munkát. Ha egy vezető érdeklődik a munka felől, mit fogsz mondani neki? Pillanatnyilag semmiféle munkát nem végzel. Nagyon is tisztában vagy azzal, hogy ez a munka a te felelősséged, de nem teljesíted azt. Mi a csudát képzelsz? Azért nem végzel semmilyen munkát, mert alkalmatlan vagy rá? Vagy csak sóvárogsz a kényelemre? Hogy állsz a kötelességedhez? Csak szavakról és doktrínákról beszélsz, és csak kellemesen hangzó dolgokat mondasz, ám semmilyen tényleges munkát nem végzel. Ha nem akarod elvégezni a kötelességedet, akkor le kellene mondanod. Ne tartogasd a pozíciódat úgy, hogy semmit nem csinálsz ott. Vajon ha ezt csinálod, azzal nem okozol-e kárt Isten választott népének, és nem veszélyezteted-e a gyülekezet munkáját? A beszédedből úgy tűnik, hogy mindenféle doktrínát értesz, de amikor arra kérnek, hogy hajts végre egy kötelességet, felületes vagy, és a legkevésbé sem vagy lelkiismeretes. Ilyen az, amikor őszintén Istenért áldozod magad? Nem vagy őszinte, amikor Istenről van szó, mégis őszinteséget színlelsz. Vajon képes vagy megtéveszteni Őt? Abból, ahogy általában beszélsz, úgy tűnik, hogy micsoda nagy hited van, a gyülekezet tartóoszlopa és kősziklája szeretnél lenni. De amikor kötelességet végzel, annyira sem vagy hasznos, mint egy szál gyufa. Vajon ez nem Isten szemrebbenés nélküli megtévesztése? Tudod te, mi vár rád, ha megpróbálod megtéveszteni Istent? Visszautasít majd téged, és ki fog iktatni! Minden embert felfednek a kötelességei végzése során – csak állíts rá valakit egy kötelességre, és nem telik majd sok időbe, míg kiderül, hogy becsületes vagy csalárd ember-e, valamint az is, hogy az igazság szeretője-e vagy sem. Azok, akik szeretik az igazságot, őszintén tudják végezni a kötelességeiket és fenn tudják tartani Isten házának munkáját; azok, akik nem szeretik az igazságot, a legkevésbé sem tartják fenn Isten házának munkáját, és felelőtlenek a kötelességeik végrehajtásában. Ez azonnal nyilvánvaló azok számára, akik tisztán látnak. Senki nem az igazság szeretője, aki gyengén végzi a kötelességét, és nem is becsületes ember; az ilyen embereket mind le fogják leplezni és ki fogják iktatni. Az embereknek felelősségérzettel kell rendelkezniük, és érezniük kell a terhet ahhoz, hogy jól teljesítsék a feladataikat. Ily módon a munka minden bizonnyal megfelelően lesz elvégezve. Csak olyankor aggasztó, amikor valakinek nincs teher- vagy felelősségérzete, amikor valakit mindenre ösztönözni kell, amikor mindig felületes, és amikor problémák adódnak, megpróbálja másra hárítani a felelősséget, ami késlekedéshez vezet azok megoldásában. Ekkor még mindig el lehet jól végezni a munkát? Hozhat-e kötelességvégzése bármilyen eredményt is? Semmit nem akar elvégezni a feladatok közül, amelyeket elrendeltek számára, és amikor látja, hogy másoknak segítségre van szükségük a munkájukban, nem foglalkozik velük. Csak akkor teljesít egy kevés munkát, amikor megparancsolják neki, csak amikor nyomás alá kerül, és nincs más választása. Ez nem kötelességvégzés – ez bérmunka! Egy bérmunkás a munkáltatójának dolgozik, a napi munkát napi bérért, az órányi munkát órabérért végzi el; csak arra vár, hogy kifizessék. Fél attól, hogy bármi olyan munkát végezzen, amelyet a főnöke nem lát, fél attól, hogy nem jutalmazzák meg valamiért, amit csinál, mindig csak a látszat kedvéért dolgozik – ami azt jelenti, hogy nem hűséges. Többnyire képtelenek vagytok felelni, amikor a munkával kapcsolatos ügyekről kérdeznek. Néhányan közületek bekapcsolódtak a munkába, de sosem kérdeztétek meg, hogy halad a munka, és soha nem gondoltátok át alaposan. Figyelembe véve a képességeteket és tudásotokat, legalább valamit tudnotok kellene, mivel mindannyian részt vettetek ebben a munkában. Szóval, a legtöbb ember miért nem mond semmit? Lehetséges, hogy tényleg nem tudjátok, mit mondjatok – hogy nem tudjátok, jól mennek-e a dolgok vagy sem. Ennek két oka van: az egyik, hogy teljesen közömbösek vagytok, és soha nem törődtetek ezekkel a dolgokkal, és mindig is csak elvégzendő feladatként kezeltétek őket. A másik az, hogy felelőtlenek vagytok, és nem vagytok hajlandóak törődni ezekkel a dolgokkal. Ha igazán törődnél vele és tényleg elkötelezett lennél, akkor mindenről lenne nézőpontod és perspektívád. Ha valakinek nincs perspektívája vagy nézőpontja, az gyakran abból származik, hogy közömbös és fásult, és nem vállal semmilyen felelősséget. Nem vagy szorgalmas az általad végzett kötelességgel szemben, nem vállalsz semmilyen felelősséget, nem vagy hajlandó megfizetni az árat, illetve részesévé válni. Nem fáradozol, és semmilyen nagyobb energiát nem vagy hajlandó ráfordítani; csupán egy beosztott akarsz lenni, ami nem különbözik attól, ahogy egy nem hívő dolgozik a főnökének. Isten nem szereti az ilyen fajta kötelességvégzést, és nem is tetszik Neki. Ez nem éri el az Ő jóváhagyását.

Egyszer az Úr Jézus azt mondta: „Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van” (Máté 13:12). Mit jelentenek ezek a szavak? Azt jelentik, hogy ha még a saját kötelességedet vagy munkádat sem végzed el, illetve nem szenteled magad annak, Isten el fogja venni, ami egyszer a tiéd volt. Mit jelent az, hogy „elvétetik”? Hogy érzik magukat ettől az emberek? Lehetséges, hogy nem éred el azt, amit a képességed és adottságaid lehetővé tettek volna számodra, és semmit sem érzel, és épp olyan vagy, mint egy nem hívő. Ilyen az, amikor Isten mindent elvesz. Ha hanyag vagy a kötelességedben és nem fizeted meg az árat, és nem vagy őszinte, Isten el fogja venni, ami egyszer a tiéd volt, vissza fogja venni a kötelességed végzéséhez való jogodat, nem fogja megadni neked ezt a jogot. Mivel Isten adottságokat és képességet adott neked, de te nem végezted megfelelően a kötelességedet, nem áldoztad magad Istenért, sem árat nem fizettél, nem tetted bele a szívedet, nemcsak hogy nem fog Isten megáldani, hanem azt is el fogja venni tőled, amid egyszer volt. Isten adottságokkal ruházza fel az embereket, különleges készségeket ad nekik, valamint intelligenciát és bölcsességet. Hogyan kellene az embereknek használniuk ezeket a dolgokat? A különleges készségeidet, adottságaidat, intelligenciádat és bölcsességedet a kötelességednek kell szentelned. Használnod kell a szívedet, és mindent, amit tudsz, megértesz, és amit el tudsz érni, fel kell használnod a kötelességedhez. Ha így teszel, áldott leszel. Mit jelent Isten áldásában részesülni? Hogy érzik magukat ettől az emberek? Úgy, mint akiket Isten megvilágosított, akiket vezet, és akiknek van ösvényük, amikor a kötelességüket végzik. Mások számára úgy tűnhet, hogy a képességed és azok a dolgok, amelyeket tanultál, nem teszik lehetővé, hogy elvégezz dolgokat – de ha Isten munkálkodik és megvilágosít téged, nem csak arra leszel képes, hogy megértsd és elvégezd azokat a dolgokat, hanem arra is, hogy jól végezd azokat. Végül csodálkozva mondod magadnak: „Korábban nem voltam ilyen ügyes, de most már sokkal több jó dolog van bennem – egytől egyig pozitív. Soha nem tanultam azokat a dolgokat, de most hirtelen értem őket. Hogyan lettem hirtelen ennyire okos? Hogy van ennyi minden, amit most meg tudok tenni?” Nem leszel képes megmagyarázni. Ez Isten megvilágosítása és áldása; így áldja meg Isten az embereket. Ha nem érzitek ezt, amikor a kötelességeteket teszitek, vagy a munkátokat végzitek, akkor Isten nem áldott meg titeket. Ha mindig értelmetlennek tűnik számodra a kötelességed végrehajtása, ha úgy érzed, nincs mit tenni, és nem tudod magad rávenni, hogy hozzájárulj, ha soha nem kapsz megvilágosodást, és úgy érzed, semmi intelligenciád vagy bölcsességed nincs, amit használhatnál, akkor ez bajt jelent. Azt mutatja, hogy nincs meg a helyes késztetésed vagy a helyes ösvényed a kötelességed végzéséhez, és Isten nem hagyja jóvá, az állapotod pedig abnormális. Önvizsgálatot kell tartanod: „Miért hiányzik az ösvény a kötelességemből? Tanulmányoztam ezt a területet, és a szakterületemhez tartozik – még jó is vagyok benne. Miért van az, hogy amikor megpróbálom alkalmazni a tudásomat, nem tudom? Miért nem tudom hasznosítani? Mi folyik itt?” Ez véletlen? Van itt egy probléma. Amikor Isten megáld valakit, intelligenssé és bölccsé válik, tisztánlátóvá minden kérdésben, valamint lelkessé, éberré és különösen ügyessé, érteni fog hozzá és ihletett lesz mindenben, amit tesz, és azt fogja gondolni, hogy minden, amit tesz, annyira könnyű, és hogy semmilyen nehézség nem akadályozhatja – Isten megáldotta őt. Ha valaki mindent nagyon bonyolultnak talál, és bármit tesz is, ügyetlen, hajlamos a torzulásokra és tanácstalan, ha semmit nem ért meg, amit mondanak neki, akkor mit jelent ez? Azt jelenti, hogy nem bír Isten vezetésével és Isten áldásával. Egyesek azt mondják: „Odatettem magam, tehát miért van az, hogy nem látom Isten áldásait?” Ha csupán odateszed és megerőlteted magad, de nem keresed, hogy az igazságalapelvek szerint cselekedj, akkor csak rutinszerűen teszed a kötelességedet. Hogyan is láthatnád Isten áldásait? Ha mindig hanyag vagy a kötelességed végzésében és soha nem vagy lelkiismeretes, a Szentlélek nem fog megvilágosítani vagy megvilágítani, és nem lesz a tiéd Isten vezetése vagy az Ő munkája, a cselekedeteid pedig nem fognak gyümölcsöt teremni. Emberi erőre és tanulásra támaszkodva nagyon nehéz jól végezni egy kötelességet vagy jól kezelni egy ügyet. Mindenki azt hiszi, hogy tud egy-két dolgot, hogy van némi szakértelme, de gyengén végzi a dolgokat, és mindig félresikerülnek a dolgok, megjegyzéseket és nevetést váltanak ki. Ez probléma. Lehet, hogy egyesek nyilvánvalóan nem jók semmire, mégis azt hiszik, hogy van szakértelmük, és senkinek sem engednek. Ennek az ember természetében lévő problémához van köze. Azok, akik nem ismerik magukat, mind ilyenek. Jól tudják végezni az ilyen emberek a kötelességüket? Nemcsak képtelenek jól végezni a kötelességüket, hanem hajlamosak csúfos kudarcot vallani is. Egyesek semmilyen kötelességet nem tudnak jól végezni, mégis mindig megpróbálnak felsőbbrendű szerepeket felölteni és főnökösködni a körülöttük lévők felett. Az ilyen emberek semmit sem végeznek el – még arra sem alkalmasak, hogy terjesszék az evangéliumot vagy tanúskodjanak másoknak, és egyetlen közölni való szavuk sincs, amit megoszthatnának az igazságról. Az ilyen emberek teljesen csupaszok, elszegényedettek és szánalmasak! Mindazok, akik nem törekednek az igazságra, a kötelességeiket felelősséget nélkülöző gondolkodásmóddal hajtják végre. „Ha valaki vezet, követem; ahova csak vezetnek, oda megyek. Bármit meg fogok tenni, amit kérnek. Ami a felelősség és a gondok felvállalását illeti, vagy azt, hogy több fáradságot vállaljak, hogy megtegyek valamit, hogy teljes szívemből és erőmből tegyek valamit – erre nem vagyok kész.” Ezek az emberek nem hajlandóak megfizetni az árat. Csak arra hajlandóak, hogy erőfeszítést tegyenek, arra nem, hogy felelősséget vállaljanak. Ez nem az a hozzáállás, amellyel igazán kötelességet lehet végezni. Az embernek meg kell tanulnia beletenni a szívét a kötelessége végzésébe, és egy lelkiismeretes ember képes ezt elérni. Ha valaki soha nem teszi bele a szívét a kötelessége végzésébe, azt jelenti, hogy nincs lelkiismerete, és akiknek nincs lelkiismeretük, nem nyerhetik el az igazságot. Miért mondom, hogy nem nyerhetik el az igazságot? Nem tudják, hogyan imádkozzanak Istenhez és hogyan keressék a Szentlélek megvilágosítását, sem azt, hogyan vegyék figyelembe Isten szándékait, azt sem, hogyan tegyék bele a szívüket Isten szavain való elmélkedésbe, és azt sem tudják, hogyan keressék az igazságot, hogyan keressenek, hogy megértsék Isten követelményeit és az Ő vágyait. Ilyen az, amikor valaki nem képes az igazságot keresni. Tapasztaltok-e olyan állapotokat, ahol mindegy, mi történik, vagy hogy milyen kötelességet végeztek, képesek vagytok gyakran lecsendesedni Isten előtt, a szíveteket beletenni az Ő szavain való elmélkedésbe és az igazság keresésébe, valamint annak átgondolásába, hogyan kell végeznetek azt a kötelességet úgy, hogy összhangban legyen Isten szándékaival, és mely igazságokkal kell rendelkeznetek ahhoz, hogy kielégítően végezzétek azt a kötelességet? Sokszor előfordul, hogy ily módon keresitek az igazságot? (Nem.) Az, hogy a szívedet beleteszed a kötelességedbe és képes vagy a felelősségvállalásra, megköveteli tőled, hogy szenvedj és árat fizess – nem elég egyszerűen csak beszélni ezekről a dolgokról. Ha nem teszed bele a szíved a kötelességedbe, mindig csak fáradozni akarsz helyette, akkor a kötelességed biztosan nem lesz jól elvégezve. Egyszerűen csak rutinszerűen végrehajtod majd, semmi több, és nem fogod tudni, hogy vajon jól végezted-e a kötelességedet vagy sem. Ha beleteszed a szívedet, akkor fokozatosan meg fogod érteni az igazságot; ha nem, akkor nem fogod. Amikor beleteszed a szíved a kötelességed végzésébe és az igazságra való törekvésbe, akkor fokozatosan megérted majd Isten szándékait, hogy felfedezd saját romlottságodat és hiányosságaidat, és uralni tudd az összes különböző állapotodat. Amikor kizárólag az erőfeszítésre összpontosítasz, és nem teszed a szíved abba, hogy elgondolkodj magadon, képtelen leszel felfedezni a szívedben lévő valódi állapotokat, valamint a számtalan reakciót és a romlottság kinyilatkoztatásait, amelyekkel a különböző környezetekben találkozol. Ha nem tudod, mik lesznek a következményei annak, amikor a problémák megoldatlanok maradnak, akkor nagy bajban vagy. Ezért nem jó zavaros módon hinni Istenben. Állandóan Isten előtt kell élned, mindenhol; bármi történjék is veled, mindig az igazságot kell keresned, és mialatt ezt teszed, el is kell gondolkodnod magadon és tudnod kell, milyen problémák vannak az állapotodban, és azonnal keresned kell az igazságot, hogy megoldd azokat. Csak így tudod jól végezni a kötelességedet és elkerülni a munka hátráltatását. Nemcsak arra leszel képes, hogy jól végezd a kötelességed, hanem ami a legfontosabb, lesz életbe való belépésed és képes leszel feloldani a romlott beállítottságodat. Csak így tudsz bemenni az igazságvalóságba. Ha az, amin gyakran tűnődsz a szívedben, nem olyasmi, ami összefügg a kötelességeddel vagy az igazsággal kapcsolatos dolgokkal, hanem ehelyett belebonyolódsz a külső dolgokba, gondolataid a test dolgai körül forognak, vajon képes leszel megérteni az igazságot? Képes leszel jól végezni a kötelességedet és Isten előtt élni? Semmiképpen sem. Az ilyen embert nem lehet megmenteni.

Istenben hinni annyit tesz, mint a helyes ösvényen járni az életben, valamint törekedni kell az igazságra. Ez a lélek és az élet kérdése, és ez más, mint a nem hívők törekvése a gazdagságra és dicsőségre, arra, hogy egy örökkévaló nevet szerezzenek maguknak. Ezek elkülönülő utak. Munkájuk során a nem hívők azon gondolkodnak, hogyan végezhetnének kevesebb munkát és kereshetnének több pénzt, hogyan tudnák kétes trükkjeiket úgy kijátszani, hogy többet keressenek. Egész nap azon gondolkodnak, hogyan gazdagodjanak meg, hogyan építsék fel a családi vagyonukat, és még gátlástalan módszerekhez is folyamodnak, hogy elérjék céljaikat. Ez a gonosz útja, a Sátán útja, és ezen az úton a nem hívők járnak. Az az út, amelyen Isten hívői járnak, az igazságra való törekvés és az élet elnyerésének útja; ez Isten követésének és az igazság elnyerésének az útja. Hogyan kellene gyakorolnod, hogy elnyerd az igazságot? Szorgalmasan kell olvasnod, gyakorolnod és megtapasztalnod Isten szavait – csak akkor fogod megérteni az igazságot, miután így tettél. És amikor megérted az igazságot, el kell gondolkodnod azon, hogyan végezd jól a kötelességedet, hogy az alapelvekkel összhangban végezhesd a dolgokat, és hogyan tudnál eljutni odáig, hogy alávesd magad Istennek. Ez megköveteli az igazság gyakorlását. Az igazság gyakorlása nem könnyű dolog. Nem csak az igazságot kell keresned, hanem el kell gondolkodnod és fel kell ismerned, hogy vannak-e hibás elgondolásaid és elképzeléseid, és ha fennállnak problémák, akkor közösséget kell vállalnod az igazságról, hogy megoldd azokat. Amikor megérted az igazság gyakorlásának alapelveit, akkor tudod gyakorolni az igazságot. És csakis az igazság gyakorlása által mehetsz be az igazságvalóságba és válhatsz olyasvalakivé, aki aláveti magát Istennek. Ha így gyakorolsz és tapasztalsz, meg fogod változtatni a beállítottságodat és elnyered az igazságot anélkül, hogy észrevennéd. A nem hívők mindig hírnévért, nyereségért és státuszért küzdenek. Ennek eredményeképp a gonosz útját járják, egyre jobban elzüllenek, egyre agyafúrtabbá és csalárdabbá, egyre számítóbbá és összeesküvőbbé válnak; a szívük egyre gonoszabbá válik, és egyre kifürkészhetetlenebbek és titokzatosabbak lesznek – ez a nem hívők útja. Azok útja, akik hisznek Istenben, épp az ellenkezője ennek. Isten hívői el akarják különíteni magukat ettől a gonosz világtól és a gonosz emberiségtől; törekedni akarnak az igazságra, és meg akarják tisztítani a romlottságukat. Csak akkor szilárd és békés a szívük, ha megélik az emberi hasonlatosságot; ismerni akarják Istent, félni Istent és kerülni a rosszat, elnyerni az Ő jóváhagyását és áldását. Erre törekednek azok, akik hisznek Istenben. Ha sok éve hiszel Istenben, valóban érted az igazságot és megváltoztál, akkor minél többet érintkeznek veled mások, annál jobban fogják érezni, hogy becsületes vagy – becsületes a beszédedben és becsületes a feladatod teljesítésében – olyasvalaki, aki teljesen nyitott, nincs semmi rejtegetnivalója, és aki átlátható módon beszél és cselekszik. Azokon a dolgokon keresztül, amelyeket mondasz, a nézeteken keresztül, amelyeket kifejezel, a dolgokon keresztül, amelyeket teszel, a kötelességen keresztül, amelyet végzel, és a becsületes hozzáállásodon keresztül, amikor másokkal társalogsz, az emberek át tudnak látni a szíveden, és látják, hogyan viselkedsz, melyek a preferenciáid, és mely célokra törekszel. Világosan láthatják, hogy jó és becsületes ember vagy, és a helyes úton jársz. Ez azt mutatja, hogy megváltoztál. Ha régóta hiszel Istenben és végzel kötelességet, de az emberek, akikkel érintkezel, folyton azt érzik, hogy nem vagy átlátható abban, amit mondasz, illetve a nézeteid nem világosak, és nem tudják világosan látni a szívedet a cselekedeteidben, ha folyton azt érzik, hogy szíved mélyén rejtegetsz dolgokat, ez azt mutatja, hogy egy titkolózó ember vagy, aki tudja, hogyan kell elrejtenie, álcáznia és becsomagolnia magát. Ha mások még több évnyi ismeretség után is képtelenek teljesen megérteni a szívedet, és mindössze a temperamentumodat és a jellemedet látják a beállítottságod vagy lényeged helyett, ez azt mutatja, hogy még mindig a sátáni beállítottságod szerint élsz. Minél ravaszabb vagy, annál inkább jelzi, hogy nem vagy jó ember, hogy nincs emberi mivoltod, valamint azt, hogy ördögökhöz és a Sátánhoz tartozol. Ha semennyi igazságra sem teszel szert, és nem tisztul meg a romlott beállítottságod, akárhány éve is hiszel Istenben, akkor egy olyan embernek, mint te, nagyon nehéz lesz elérni az üdvösséget. És ha a köntörfalazásod, a szóhasználatod, az okosságod a gyors reakcióid és annak ellenére, hogy mennyire ügyesen kezeled a dolgokat, azok, akik kapcsolatba kerülnek veled, mindig kényelmetlenül érzik magukat, és azt érzik, hogy megbízhatatlan, szavahihetetlen és kifürkészhetetlen vagy, akkor bajban vagy. Ez azt jelzi, hogy egyáltalán nem változtál, mialatt Istenben hittél, és hogy nem hiszel Őbenne igazán. Tapasztaltatok-e bármi valódi változást Istenbe vetett hitetekben mostanáig? Becsületes hozzáállással érintkezel másokkal? Érzik mások, hogy őszinte vagy? (Amikor olyan dolgokra kerül sor, amelyek azonnali haszonnal kecsegtetnek, képes vagyok hazudni és megtéveszteni; de amikor nem járnak azonnali haszonnal számomra, ki tudom mondani az igazságot és kicsit meg tudom nyitni a szívem.) (Megválogatom a dolgokat, amiket mondok – néhány dolgot nyíltan kimondok, de azok a dolgok, amelyek mélyen a szívemben vannak elrejtve, rejtve is maradnak. Amikor másokkal érintkezem, még mindig hajlamos vagyok beburkolózni és álcázni magam.) Ez annak az esete, amikor valaki a romlott beállítottságában él. Ha valaki nem törekszik az igazságra és nem oldja fel romlott beállítottságait, hogyan tud megváltozni? Ti mindannyian olyan emberek vagytok, akik kötelességeket végeztek. Legkevesebb, hogy becsületes legyen a szíved, és meg kell engedned Istennek, hogy lássa, őszinte vagy – csak ekkor tudod elérni Isten megvilágosítását, megvilágítását és útmutatását. A döntő dolog, hogy elfogadd Isten vizsgálódását. Nem számít, milyen korlátok vannak közted és más emberek között, mennyire értékeled saját hiúságodat és hírnevedet, és milyen szándékokat táplálsz, amelyekről nem tudsz megnyílni egyszerűen, mindezen dolgoknak fokozatosan meg kell változniuk. Lépésről lépésre, minden embernek meg kell szabadítania magát ezektől a romlott beállítottságoktól és nehézségektől, és legyőzni az akadályokat, amelyeket a romlott beállítottsága támaszt. Mielőtt keresztülmész ezeken az akadályokon, a szíved valóban becsületes Istennel? Rejtegetsz vagy eltitkolsz dolgokat Előle, vagy hamis színben tünteted fel magad és megtéveszted Őt? A szívedben tisztában kell lenned ezzel. Ha ezek a dolgok vannak a szívedben, el kell fogadnod Isten vizsgálódását. Ne bízd a dolgokat a véletlenre és ne mondd: „Nem akarom az egész életemet Istenért áldozni. Családot akarok alapítani és élni a saját életemet. Remélhetőleg Isten nem fog megvizsgálni és elítélni engem.” Ha mindezeket a dolgokat – vagyis a szándékokat, célokat, terveket és életcélokat, amelyeket szíved mélyén dédelgetsz – elrejted Isten elől, és ha elrejted a nézőpontjaidat sok dologról, valamint a hiedelmeidet az Istenbe vetett hitről, akkor bajban leszel. Ha ezeket az értéktelen dolgokat rejtegeted, és nem keresed az igazságot, hogy megszüntesd azokat, ez azt mutatja, hogy nem szereted az igazságot, és hogy nehéz számodra elfogadni és elnyerni az igazságot. Más emberek elől elrejthetsz dolgokat, de Isten elől nem rejtheted el őket. Ha nem bízol Istenben, akkor miért hiszel Őbenne? Ha vannak titkaid, és azon aggódsz, hogy mások le fognak nézni téged, ha megnyílsz azokról, és nincs bátorságod kimondani, akkor egyszerűen megnyílhatsz Isten előtt. Imádkoznod kellene Istenhez, megvallani a gyarló szándékokat, amelyeket az Őbenne való hitedben táplálsz, azokat a dolgokat, amelyeket a jövőd és a sorsod érdekében tettél, valamint azt, hogy miként törekedtél hírnévre és nyereségre. Helyezd mindezeket Isten elé és tárd fel Neki, ne rejtsd el őket Előle. Nem számít, hány ember előtt van zárva a szíved, Isten elől ne zárd el a szíved – meg kell nyitnod a szíved Neki. Ez a legalacsonyabb foka az őszinteségnek, amellyel azoknak, akik Őbenne hisznek, rendelkezniük kell. Ha olyan szíved van, amely nyitott Isten számára és nincs bezárva Előtte, és el tudja fogadni az Ő vizsgálatát, akkor hogyan fog Ő rád tekinteni? Habár lehet, hogy másoknak nem nyitod meg magad, ha meg tudsz nyílni Istennek, Ő úgy fog látni téged, mint becsületes embert, becsületes szívvel. Ha a becsületes szíved el tudja fogadni az Ő vizsgálatát, akkor az becses az Ő szemében, és minden bizonnyal van munkája benned. Például, ha valami csalárd dolgot műveltél Istennel szemben, meg fog fegyelmezni téged. Ekkor el kell fogadnod az Ő fegyelmezését, gyorsan bűnbánatot kell tartanod és meg kell vallanod Előtte, és el kell ismerned a hibáidat, el kell ismerned a lázadó mivoltodat és romlottságodat, el kell fogadnod Isten fenyítését és ítéletét, meg kell ismerned a romlott beállítottságaidat, az Ő szavai szerint kell gyakorolnod és őszintén meg kell térned. Ez az Istenbe vetett őszinte hited bizonyítéka, és a valódi hited Őbenne.

The Hungarian Bible verses found in this audio are from the Hungarian Revised New Translation Bible (Translated in 1975, revised in 1990 and 2014) © Hungarian Bible Society 1975, 1990, 2014. Used by permission of the Hungarian Bible Society.