A régi kor elmúlt, és eljött az új kor. Isten sokat dolgozott, évről évre és napról napra. Eljött a világba, majd távozott. Ez a körforgás sok nemzedéken keresztül ismétlődött. Ma is, mint korábban, Isten folytatja azt a munkát, amelyet el kell végeznie, azt a munkát, amelyet még be kell fejeznie, mert mind a mai napig még nem ment be a nyugalomba. A teremtéstől a mai napig Isten sokat munkálkodott. De tudtad, hogy Isten ma sokkal többet dolgozik, mint korábban, és munkájának mértéke sokkal nagyobb, mint korábban? Ezért mondom, hogy Isten nagy dolgot vitt véghez az emberek között. Isten minden munkája nagyon fontos, akár az emberrel, akár Istennel kapcsolatos, mert munkájának minden eleme kapcsolódik az emberhez.

Ha Isten munkája nem látható és nem tapintható – még kevésbé látható a világ számára –, hogyan lehet nagyszerű? Mégis mi tekinthető nagyszerűnek? Természetesen senki sem tagadhatja, hogy Isten bármilyen munkát is végez, az nagyszerűnek nevezhető, de miért mondom ezt arról a munkáról, amit Isten ma végez? Amikor azt mondom, hogy Isten nagy dolgot vitt véghez, ez kétségtelenül sok titkot foglal magában, amelyeket az embernek még meg kell értenie. Beszéljünk most ezekről.

Jézus egy jászolban született egy olyan korban, amely nem tudta elviselni az Ő létezését, de a világ még így sem tudott az útjába állni, és harminchárom évig élt az emberek között Isten gondoskodása alatt. Életének ezen számos éve alatt megtapasztalta a világ keserűségét, és belekóstolt a nyomorúságos földi életbe. Vállára vette a keresztre feszítés hatalmas terhét, hogy megváltsa az egész emberiséget. Megváltotta mindazokat a bűnösöket, akik a Sátán uralma alatt éltek, és végül feltámadt teste visszatért az Ő nyughelyére. Ezzel elkezdődött Isten új műve, és ez egyben egy új kor kezdete is. Isten a házába gyűjti a megváltottakat, hogy megkezdje új üdvözítő munkáját. Ezúttal a megváltás munkája alaposabb, mint a korábbi időkben. Nem a Szent Szellem munkálkodik az emberben, hogy az magától megváltozzon; nem Jézus teste jelenik meg az emberek között, hogy elvégezze ezt a munkát; és más eszközök sem segítenek a legkevésbé sem. Ehelyett a megtestesült Isten maga végzi és irányítja a munkát. Azért tesz így, hogy az embert bevezesse az új munkába. Hát nem nagy dolog ez? Isten ezt a munkát nem az emberiség egy része vagy próféciák által végzi el, hanem Isten maga cselekszi. Egyesek talán azt mondják, hogy ez nem nagy dolog, és hogy ez senkit sem hozhat extázisba. Én azonban azt mondom neked, hogy Isten munkája nem csupán ez, hanem ennél sokkal nagyobb és sokkal több.

Ezúttal Isten nem szellemi testben jön, hogy elvégezze a munkát, hanem nagyon is hétköznapi testben. Ráadásul ez nem csupán Isten második inkarnációjának teste, hanem az a test is, amelyben Isten ismét hússá és vérré lesz. Ez egy nagyon is hétköznapi test. Te nem láthatsz semmit, ami kiemelné őt a többiek közül, de korábban sosem hallott igazságokat szerezhetsz tőle. Ez a jelentéktelen test magába foglalja az Istentől származó igazság minden szavát, átveszi Isten munkáját az utolsó napokban, és kifejezi Isten teljes természetét, hogy az ember megértse azt. Nem ég benned a vágy, hogy lásd a mennyei Istent? Nem ég benned a vágy, hogy megértsd a mennyei Istent? Nem ég benned a vágy, hogy lásd az emberiség rendeltetési helyét? Mindezen titkokat elmondja neked – olyan titkokat, amelyeket egyetlen ember sem volt képes idáig elmondani, és azokról az igazságokról is beszél neked, amelyeket nem értesz. Ő a te kapud a királyságba, és a te vezetőd az új korba. Egy ilyen hétköznapi test sok felfoghatatlan titkot rejt. Tettei talán kifürkészhetetlenek számodra, de az általa végzett munka végső célja elég, hogy lásd, Ő – ahogy az emberek hiszik – nem egyszerű hús és vér. Ő ugyanis Isten akaratát és gondoskodását képviseli az emberiség iránt az utolsó napokban. Bár nem hallhatod, hogy szavai megráznák az eget és a földet, bár nem láthatod, hogy a szeme olyan, mint a tűz lángja, és bár nem érezheted meg az Ő fegyelmező vasvesszejét, mindazonáltal hallhatod a szavaiból, hogy Isten haragvó, és tudhatod, hogy Isten együttérez az emberiséggel; láthatod Istennek és az ő bölcsességének igazságos természetét, sőt, felismerheted Istennek az egész emberiség iránti féltő gondoskodását. Isten munkája az utolsó napokban az, hogy az ember láthassa a mennyei Istent a földi emberek közt élni, és hogy az ember megismerhesse, tisztelhesse és szerethesse Istent, és engedelmeskedjen neki. Ezért tért vissza másodszor is testet öltve. Bár a ma látott Isten ugyanolyan, mint az ember, egy Isten, akinek orra és két szeme van, egy jelentéktelen Isten, végül Isten megmutatja nektek, hogy ha ez az ember nem létezne, a menny és a föld hatalmas változáson menne keresztül; ha ez az ember nem létezne, a menny elhomályosulna, a föld káoszba süllyedne, és az egész emberiség éhínségek és járványok közepette élne. Ő majd megmutatja nektek, hogy ha a megtestesült Isten nem jönne el, hogy megmentsen titeket az utolsó napokban, akkor Isten régen elpusztította volna az egész emberiséget a pokolban; ha ez a test nem létezne, akkor örökké főbűnösök lennétek, és hullák mindörökké. Tudnotok kell, hogy ha ez a test nem létezne, az egész emberiség elkerülhetetlen balsorssal nézne szembe, és lehetetlennek találná, hogy elkerülje a még keményebb büntetést, amelyet Isten az utolsó napokban szab ki az emberiségre. Ha ez a közönséges test nem született volna meg, mindannyian olyan állapotban lennétek, ahol életért könyörögnétek anélkül, hogy képesek lennétek élni, és a halálért imádkoznátok anélkül, hogy képesek lennétek meghalni. Ha ez a test nem létezne, akkor nem tehetnétek szert az igazságra, és ma nem járulhatnátok Isten trónja elé, hanem Isten megbüntetne benneteket súlyos bűneitekért. Tudtátok, hogy ha Isten nem tért volna vissza a hús-vér testbe, senkinek sem lenne esélye üdvözülni; és ha nem jött volna el ez a test, Isten már régen véget vetett volna a régmúlt korszaknak? És mivel ez így van, még mindig képesek vagytok elutasítani Isten második megtestesülését? Ha egyszer oly sok hasznot húztok ebből a közönséges emberből, miért ne fogadnátok el Őt örömmel?

Isten munkája olyasmi, amit nem tudsz felfogni. Ha nem tudod teljesen felfogni, hogy a választásod helyes-e, és azt sem tudod, hogy Isten munkája sikerülhet-e, akkor miért nem próbálsz szerencsét, hogy meglásd, ez a hétköznapi ember nagy segítségedre lehet-e, és hogy Isten valóban nagyszerű munkát végzett-e? Mindazonáltal el kell mondanom neked, hogy Noé idejében az emberek olyan mértéktelenül ettek és ittak, házasodtak és mentek férjhez, hogy Isten nem tudta elviselni, hogy ennek tanúja legyen, ezért hatalmas özönvizet bocsátott le, hogy elpusztítsa az emberiséget, csak Noé családjának nyolc tagját kímélte meg, illetve mindenféle madarat és állatot. Az utolsó napokban azonban Isten azokat kíméli meg, akik a végsőkig hűségesek voltak Hozzá. Bár mindkét korszak olyan romlással teli időszak volt, amelyet Isten nem tudott elviselni, hogy szemtanúja legyen, az emberiség pedig mindkét korszakban megromlott, és tagadta, hogy Isten az ő Ura, Isten mégis csak a Noé korában élő embereket pusztította el. Az emberiség mindkét korszakban nagy szenvedést okozott Istennek, Isten azonban mindmáig türelmes maradt az utolsó idők embereivel szemben. Hogy miért? Sosem gondolkodtatok rajta, hogy miért? Ha tényleg nem tudjátok, hadd mondjam el. Az ok, amiért Isten képes kegyelmet gyakorolni az utolsó idők embereivel szemben, nem az, hogy kevésbé romlottak, mint Noé idejében, vagy bűnbánatot tanúsítottak Isten felé, még kevésbé az, hogy az utolsó időkben a technológia annyira fejlett, hogy Isten nem tudja rávenni magát az elpusztításukra. Inkább arról van szó, hogy Istennek az utolsó napokban még munkálkodnia kell egy embercsoportban, és hogy Isten ezt a munkát maga fogja elvégezni az Ő megtestesülésében. Továbbá Isten ki fogja választani ennek a csoportnak egy részét, hogy legyenek a megváltása tárgyai és az Ő vezérlő tervének gyümölcsei, és ezeket az embereket át fogja hozni a következő korba. Ezért, bármi történjen, az ár, amit Isten megfizetett, teljes egészében előkészület volt arra a munkára, amit megtestesülése az utolsó napokban fog elvégezni. Az is ennek a testnek köszönhető, hogy megértétek a mai napot. Azért van esélyetek a túlélésre, mert Isten a testben él. Mindezt a jó szerencsét ennek a hétköznapi embernek köszönhetitek. Sőt végül minden nemzet imádni fogja ezt a közönséges embert, valamint hálát fog adni és engedelmeskedni fog ennek a jelentéktelen embernek, mert az általa hozott igazság, élet és út mentette meg az egész emberiséget, enyhítette az összeütközést ember és Isten között, csökkentette a távolságot közöttük, és teremtett kapcsolatot Isten gondolatai és az ember közt. Ugyancsak Ő az, aki még nagyobb dicsőséget szerzett Istennek. Vajon egy ilyen hétköznapi ember méltatlan a bizalmadra és az imádatodra? Egy ilyen közönséges test alkalmatlan arra, hogy Krisztusnak nevezzék? Egy ilyen hétköznapi ember nem lehet Isten megnyilvánulása az emberek között? Egy ilyen ember, aki megkímélte az emberiséget a katasztrófától, nem érdemli meg a szereteteteket és a vágyatokat, hogy ragaszkodjatok Hozzá? Ha visszautasítjátok az igazságokat, amelyek a szájából elhangzottak, és megvetitek a köztetek való létezését, vajon mi lesz belőletek a végén?

Az utolsó napokban Isten minden munkája ezen a hétköznapi emberen keresztül történik. Mindent neked fog ajándékozni, sőt, mi több, minden veled kapcsolatos dologról képes lesz dönteni. Lehet-e egy ilyen ember olyan, amilyennek ti hiszitek: olyan egyszerű, hogy említésre sem méltó? Nem elég-e az Ő igazsága, hogy végleg meggyőzzön titeket? Tetteinek tanúsága nem elég-e, hogy teljesen meggyőzzön titeket? Vagy talán úgy vélitek, az út, amelyet Ő kínál, nem méltó arra, hogy járjatok rajta? Mindent összevetve, mi késztet, hogy irtózzatok Tőle, elvessétek Őt, és messze elkerüljétek? Ez az az ember, aki kifejezi az igazságot, ez az az ember, aki hozza az igazságot, és ez az az ember, aki megmutatja nektek a követendő ösvényt. Lehetséges-e, hogy még mindig képtelenek vagytok megtalálni Isten munkájának nyomait ezekben az igazságokban? Jézus munkája nélkül az emberiség nem jöhetett volna le a keresztről, de a mai megtestesülés nélkül azok, akik a keresztről lejönnek, soha nem nyerhetik el Isten jóváhagyását, és nem léphetnek be az új korba. Ezen hétköznapi ember eljövetele nélkül soha nem lett volna lehetőségetek meglátni Isten igazi arcát, és nem is lennétek jogosultak, mert olyan tárgyak vagytok, amelyeket már régen el kellett volna pusztítani. Isten második megtestesülésének eljövetele miatt Isten megbocsátott és megkegyelmezett nektek. Ettől függetlenül a szavak, amelyekkel végül itt kell hagyjalak benneteket, még mindig ezek: ez a hétköznapi ember, aki a megtestesült Isten, végtelenül fontos számotokra. Ez az a nagy dolog, amit Isten már véghez vitt az emberek között.