Isten az élet forrása minden dolog számára (IV.) Negyedik rész

Isten emberiséggel szemben támasztott követelményei

a. Magának Istennek az identitása és státusza

Elértünk az „Isten az élet forrása minden dolog számára” témakörének végéhez, és az „Isten Maga az egyedülálló Isten” témakör végére is. Most, hogy eljutottunk ide, össze kell foglalnunk a dolgokat. Miféle összefoglalót kell készítenünk? Egy megállapítást Magáról Istenről. Mivel ez a helyzet, szükségszerűen kapcsolódnia kell Isten valamennyi aspektusához, valamint ahhoz is, ahogy az emberek hisznek Istenben. Így először is meg kell kérdeznem tőletek: Miután hallottátok ezeket a prédikációkat, kicsoda Isten a lelki szemetekben? (A Teremtő.) A lelki szemeitekben lévő Isten a Teremtő. Van-e még bármi más? Isten minden dolgok Ura. Helyesek ezek a szavak? (Igen.) Isten az, aki mindenek felett uralkodik és mindent igazgat. Ő teremtett mindent, ami létezik, Ő igazgat mindent, ami létezik, Ő uralkodik minden felett, ami létezik, és Ő gondoskodik mindenről, ami létezik. Ez Isten státusza, és ez az Ő identitása. Minden dolog számára és minden létező számára, Isten valós identitása a Teremtő, és az egész teremtés Legfőbb Ura. Ilyen identitással bír Isten, Ő pedig egyedülálló minden dolgok között. Isten egyetlen teremtménye sem – legyenek bár az emberiség között vagy a szellemi birodalomban – használhat semmilyen eszközt vagy kifogást, hogy megszemélyesítse vagy helyettesítse Isten identitását és státuszát, mert egyedül Egy létezik minden dolog között, aki eme identitást, erőt, hatalmat és a teremtés feletti uralkodás képességét birtokolja: a mi egyedülálló Istenünk Maga. Ő minden dolgok között él és mozog; képes felemelkedni a legmagasabb helyre, minden dolog fölé. Képes megalázni Magát emberré válva, a testből és vérből valók közül eggyé válni, szemtől-szembe kerülni az emberekkel és osztozni velük jóban-rosszban, miközben Ő parancsol mindennek, ami van, döntve minden létező sorsáról és arról, hogy milyen irányba mozog mindez. Ezen túlmenően, Ő vezérli az egész emberiség sorsát, és kormányozza az emberiséget. Egy ilyen Istent minden élőlénynek imádnia és ismernie kell, és alá kell vetnie magát Neki. Így hát, függetlenül attól, hogy az emberiség mely csoportjába vagy típusába tartozol, hinni Istenben, követni Istent, félni Istent, elfogadni az Ő uralkodását, és elfogadni az ő intézkedéseit a sorsod számára az egyetlen választás – a szükséges választás – bármely személy és bármely élőlény számára. Isten egyedülállóságában az emberek meglátják, hogy az Ő hatalma, az Ő igaz természete, az Ő lényege, és az eszközök, amelyek által minden dologról gondoskodik, mind teljesen páratlanok; ez a páratlanság határozza meg Magának Istennek az identitását, és az Ő státuszát is meghatározza. Ezért ha az összes teremtmény közül bármely élőlény a szellemi birodalomban vagy az emberiség között Isten helyére óhajtana állni, a siker lehetetlen volna, ahogy az Isten megszemélyesítésére irányuló bármely kísérlet is. Ez tény. Milyen elvárásai vannak az emberiségtől egy ilyen Teremtőnek és Legfőbb Úrnak, aki Magának Istennek az identitásával, hatalmával és státuszával bír? Ez mindenki számára világos kell, hogy legyen, és mindenkinek emlékeznie kell rá; ez Istennek és az embernek egyaránt nagyon fontos!

b. Az emberiség Isten iránt tanúsított különféle hozzáállásai

Az, hogy az emberek hogyan viselkednek Istennel szemben, eldönti a sorsukat, valamint azt, hogy Isten hogyan fog velük szemben viselkedni és hogyan fog velük bánni. Ezen a ponton néhány példát fogok mondani arra, hogyan viselkednek az emberek Istennel szemben. Hallgassuk meg, és nézzük meg, hogy helyes-e az a modor és hozzáállás, amellyel Isten előtt viselkednek, vagy sem. Nézzük meg a következő hét embertípus viselkedését.

1) Van egy olyan embertípus, akinek a hozzáállása Istenhez különösen abszurd. Ezek az emberek úgy gondolják, hogy Isten olyan, mint egy bódhiszattva vagy egy szent lény az emberi tudományok szerint, és szüksége van arra, hogy az emberek háromszor meghajoljanak, amikor találkoznak egymással, és minden étkezés után füstölőt gyújtsanak. Ennek eredményeként, amikor rendkívül hálásak az Ő kegyelméért, és hálát éreznek Iránta, gyakran van ilyen késztetésük. Annyira szeretnék, ha az az Isten, akiben ma hisznek, a szívükben vágyott szent lényhez hasonlóan elfogadná azt, ahogyan találkozáskor háromszor meghajolnak, és ahogyan minden étkezés után füstölőt gyújtanak.

2) Vannak, akik Istent élő Buddhának látják, aki képes minden élőt megszabadítani a szenvedéstől és megmenteni őket; úgy tekintenek rá, mint egy élő Buddhára, aki képes kivonni őket a szenvedés tengeréből. Ezeknek az embereknek az Istenbe vetett hite azzal jár, hogy Buddhaként imádják Őt. Bár nem gyújtanak füstölőt, nem borulnak le, és nem mutatnak be áldozatot, legbelül mégis úgy érzik, hogy Isten éppen egy ilyen Buddha, aki csak annyit kér, hogy legyenek kedvesek és jótékonyak, ne öljék meg az élőlényeket, ne szidalmazzanak másokat, éljenek becsületesnek tűnő életet, és ne kövessenek el semmi rosszat. Úgy gondolják, ez minden, amit kér tőlük; ez az Isten van a szívükben.

3) Vannak, akik úgy imádják Istent, mintha egy nagyszerű vagy híres ember lenne. Például bármilyen módon szeret ez a nagyszerű személy beszélni, bármilyen hanglejtéssel, bármilyen szavakkal és szókinccsel, bármilyen a hangneme, a kézmozdulatai, a véleménye és cselekedetei, a tartása – mindezeket lemásolják, és ezeket a dolgokat teljesen magukévá kell tenniük az Istenbe vetett hitük során.

4) Vannak, akik Istent uralkodónak tekintik, úgy érzik, hogy Ő mindenek felett áll, és senki sem meri megsérteni Őt – és ha valaki mégis megteszi, az a személy büntetést kap. Azért imádnak egy ilyen uralkodót, mert az uralkodók bizonyos helyet foglalnak el a szívükben. Gondolataik, viselkedésük, tekintélyük és természetük – még az érdeklődési körük és a személyes életük is – mind olyanná válik, amiről úgy érzik, hogy meg kell érteniük; olyan kérdések és ügyek lesznek, amelyek foglalkoztatják őket. Ennek eredményeképpen Istent uralkodóként imádják. A hit ilyen formája nevetséges.

5) Vannak, akik különösen hisznek Isten létezésében, és ez a hit mély és rendíthetetlen. Mivel azonban az Istenről való tudásuk nagyon felszínes, és nincs sok tapasztalatuk az Ő szavairól, ezért bálványként imádják Őt. Ez a bálvány a szívükben lévő Isten; úgy érzik, hogy félniük kell Tőle, le kell borulniuk Előtte, és követniük és utánozniuk kell. Istent bálványnak tekintik, akit egész életükben követniük kell. Másolják azt a hangnemet, ahogyan Isten beszél, külsőleg pedig utánozzák azokat, akiket Isten kedvel. Gyakran tesznek olyan dolgokat, amelyek naivnak, tisztának és becsületesnek tűnnek, sőt, úgy követik ezt a bálványt, mintha a partnerük vagy a társuk lenne, akitől soha nem tudnak megválni. Ilyen az ő hitük formája.

6) Van az embereknek egy olyan típusa, akik annak ellenére, hogy Isten sok szavát olvasták és sok prédikációt hallottak, mélyen legbelül úgy érzik, hogy az Istennel szembeni viselkedésük egyetlen alapelve az, hogy mindig alázatosnak és hízelgőnek kell lenniük, vagy hogy Istent irreális módon kell dicsérniük és méltatniuk. Azt hiszik, hogy Isten olyan Isten, aki megköveteli tőlük, hogy így viselkedjenek. Sőt, azt is hiszik, hogy ha nem így tesznek, akkor bármikor kiválthatják az Ő haragját, vagy bűnt követhetnek el Ellene, és ennek a bűnnek a következtében Isten megbünteti őket. Ilyen Istent őriznek a szívükben.

7) Aztán ott van az emberek többsége, akik Istenben találnak lelki táplálékot. Ez azért van, mert ebben a világban élnek, nincs békéjük és boldogságuk, és sehol sem találnak vigaszt. Ha egyszer megtalálják Istent, miután látták és hallották az Ő szavait, titkos örömöt és ujjongást kezdenek táplálni a szívükben. Ez azért van, mert azt hiszik, hogy végre megtalálták azt a helyet, amely boldoggá teszi a lelküket, és hogy végre megtalálták azt az Istent, aki szellemi táplálékot ad nekik. Miután elfogadták Istent, és elkezdték követni Őt, boldogok lesznek, és az életük kiteljesedik. Már nem úgy viselkednek, mint a nem hívők, akik alvajárva, mint az állatok, átsétálnak az életen, és úgy érzik, hogy van mit várniuk az életben. Így azt gondolják, hogy ez az Isten hatalmas mértékben ki tudja elégíteni a szellemi szükségleteiket, és nagy boldogságot hozhat számukra mind szellemben, mind lélekben. Anélkül, hogy észrevennék, képtelenné válnak elhagyni ezt az Istent, aki ilyen lelki táplálékot ad nekik, és aki boldogságot hoz a lelküknek és családjuk minden tagjának. Azt hiszik, hogy az Istenbe vetett hitnek nem kell mást adnia, mint szellemi táplálékot.

Van köztetek valaki, aki birtokában van ezeknek a fent említett különféle hozzáállásoknak Istennel szemben? (Igen.) Ha az Istenbe vetett hitében az ember szíve az említett magatartások bármelyikét hordozza, vajon képes valóban Isten elé járulni? Ha valakinek a szívében ezek közül a magatartások közül bármelyik megvan, akkor vajon hisz Istenben? Hisz az ilyen ember Magában az egyedülálló Istenben? (Nem.) Mivel nem hiszel Magában az egyedülálló Istenben, akkor kiben hiszel? Ha nem Magában az egyedülálló Istenben hiszel, akkor lehetséges, hogy egy bálványban, vagy egy nagy emberben, vagy egy bódhiszattvában hiszel, vagy pedig a szívedben lévő Buddhát imádod. Sőt, az is lehetséges, hogy egy hétköznapi emberben hiszel. Röviden, az emberek különféle hitük és Istenhez való hozzáállásuk miatt saját észleléseik Istenét helyezik a szívükbe, ráerőltetik a képzeletüket Istenre, az Istennel kapcsolatos hozzáállásukat és képzelgéseiket egymás mellé helyezik Magával az egyedülálló Istennel, majd utána magasra tartják, hogy felszentelődjenek. Mit jelent, ha az emberek ilyen helytelenül viszonyulnak Istenhez? Azt jelenti, hogy elutasították Magát az igaz Istent, és hamis istent imádnak; azt jelzi, hogy miközben hisznek Istenben, elutasítják és Ellene szegülnek, továbbá tagadják az igaz Isten létezését. Ha az emberek továbbra is ragaszkodnak a hit ilyen formáihoz, milyen következményekkel kell szembenézniük? Az ilyen hitformákkal vajon képesek lesznek egyre közelebb kerülni Isten követelményeinek teljesítéséhez? (Nem, nem lesznek képesek.) Éppen ellenkezőleg, elképzeléseik és képzelgéseik miatt egyre távolabb fognak kerülni Isten útjától, mivel az irány, amelyet keresnek, ellentétes azzal az iránnyal, amelyet Isten megkövetel tőlük. Hallottátok már a történetet, hogy „a szekér északra hajtva délre megy”? Lehet, hogy ez is egy ilyen eset, amikor a szekér északra hajtva délre megy. Ha az emberek ilyen nevetséges módon hisznek Istenben, akkor minél jobban próbálkozol, annál távolabb kerülsz Istentől. Ezért így figyelmeztetlek benneteket: mielőtt elindulnátok, előbb meg kell állapítanotok, hogy valóban a helyes irányba mentek-e. Összpontosítsatok az erőfeszítéseitekben, és mindenképpen tegyétek fel magatoknak a kérdést: „Az Isten, akiben hiszek, minden dolgok Legfőbb Ura? Az Isten, akiben hiszek, csupán olyasvalaki, aki szellemi táplálékot ad nekem? Egyszerűen csak a bálványom? Mit kér tőlem ez az Isten, akiben hiszek? Jóváhagyja Isten mindazt, amit teszek? Minden cselekedetem és törekvésem összhangban van az Isten megismerésére való törekvéssel? Megfelelnek az Ő velem szemben támasztott követelményeinek? Elismeri és jóváhagyja Isten azt az utat, amelyen járok? Elégedett a hitemmel?” Ezeket a kérdéseket gyakran és ismételten fel kell tenned magadnak. Ha Isten megismerésére törekszel, akkor tiszta tudattal és világos célokkal kell rendelkezned ahhoz, hogy sikerüljön megelégítened Őt.

Lehetséges, hogy Isten toleranciájának köszönhetően vonakodva elfogadja ezeket a helytelen magatartásokat, amelyekről az imént beszéltem? Vajon Isten megdicsérné ezeknek az embereknek a hozzáállását? (Nem.) Milyen követelményeket támaszt Isten az emberekkel és azokkal szemben, akik követik Őt? Milyen hozzáállást követel meg az emberektől? Van erről világos elképzelésed? Ezen a ponton már nagyon sokat mondtam; sokat beszéltem Magáról Istenről, valamint az Ő tetteiről, és arról, hogy mit birtokol és mi Ő. Tudjátok most már, hogy Isten mit kíván elnyerni az emberektől? Tudod, hogy mit akar tőled? Beszélj! Ha a tapasztalatokból és a gyakorlatból származó tudásotok még mindig hiányos vagy még mindig nagyon felszínes, akkor mondhattok valamit az e szavakkal kapcsolatos tudásotokról. Van valamilyen összefoglaló tudásotok? Mit kér Isten az embertől? (E több gyűlés során Isten minden alkalommal azt követelte, hogy ismerjük meg Őt, ismerjük meg a tetteit, legyünk tudatában, hogy Ő az élet forrása minden dolog számára, és ismerjük meg az Ő státuszát és identitását.) És amikor Isten azt kéri, hogy az emberek ismerjék meg Őt, mi a végső eredmény? (Megértik, hogy Isten a Teremtő, az emberek pedig teremtett lények.) Amikor az emberek ilyen ismeretre tesznek szert, milyen változások következnek be az Istenhez való hozzáállásukban, a kötelességteljesítésükben vagy az életfelfogásukban? Gondolkodtatok már ezen? Mondhatjuk, hogy Isten megismerése és megértése után jó emberekké válnak? (Az Istenben való hit nem jár együtt azzal, hogy jó emberré akarunk válni. Sokkal inkább az a törekvésünk, hogy olyan teremtett lénnyé váljunk, aki megfelel az elvárásoknak, és becsületes emberek legyünk.) Van még valami más? (Miután valóban és helyesen megismertük Istent, képesek vagyunk Istenként kezelni Őt; tudjuk, hogy Isten mindig Isten, hogy mi teremtett lények vagyunk, hogy Istent kell imádnunk, és hogy a megfelelő helyünkön kell maradnunk.) Nagyon jó! Hallgassunk meg másokat is! (Ismerjük Istent, és végül képesek vagyunk olyan emberré válni, aki valóban aláveti magát Istennek, féli Istent és kerüli a rosszat.) Ez így van!

c. A hozzáállás, amelyet Isten megkövetel Maga iránt az emberiségtől

Valójában Isten nem követel sokat az emberiségtől – vagy legalábbis nem annyira követelődző, mint ahogyan azt az emberek képzelik. Ha Isten nem mondott volna szavakat, és ha nem fejezte volna ki a beállítottságát vagy bármilyen cselekedetét, akkor Isten megismerése rendkívül bonyolult lenne számotokra, mert az embereknek következtetniük kellene az Ő vágyaira és szándékaira; ez pedig nagyon nehéz lenne. Munkájának végső szakaszában azonban Isten sok szót szólt, sok munkát végzett, és sok követelményt támasztott az emberrel szemben. Szavaiban és nagy mennyiségű munkájában tájékoztatta az embereket arról, hogy mit szeret, mit utál, és hogy milyen embereknek kellene lenniük. Miután megértették ezeket a dolgokat, az embereknek pontos meghatározással kell rendelkezniük a szívükben Isten követelményeiről, mert már nem homályosan hisznek Istenben, és már nem egy homályos Istenben hisznek, és nem homály vagy a semmi közepette hisznek Istenben. Sokkal inkább képesek meghallani az Ő kijelentéseit, megérteni az Ő követelményeinek normáit és elérni azokat, továbbá Isten az emberiség nyelvét használja arra, hogy elmondja nekik mindazt, amit tudniuk kell és amit meg kell érteniük. Ma, ha az emberek még mindig nem tudják, hogy mi Isten, és mit követel tőlük; ha nem tudják, hogy miért kell hinni Istenben, és hogyan kell hinni Benne, vagy hogyan kell bánni Vele – akkor ezzel baj van. Az imént mindegyikőtök egy-egy konkrét területről beszélt; tisztában vagytok néhány dologgal, akár konkrét, akár általános dolgokról van szó. Szeretném azonban elmondani nektek, hogy milyen helyes, teljes és konkrét követelményeket támaszt Isten az emberiséggel szemben. Ez csak néhány szó, és nagyon egyszerűek; talán már ismeritek őket. Isten megfelelő követelményei az emberiséggel és azokkal szemben, akik Istent követik, a következők. Öt dolgot követel meg azoktól, akik követik Őt: igaz hitet, hűséges követést, abszolút alávetettséget, valódi tudást és szívből jövő félelmet.

Ebben az öt dologban Isten megköveteli, hogy az emberek többé ne kérdőjelezzék meg Őt, és ne képzeletük vagy homályos és elvont nézőpontjaik alapján kövessék Őt; nem szabad Istent semmilyen képzelgés vagy elképzelés alapján követniük. Megköveteli, hogy mindazok, akik követik Őt, hűségesen, ne pedig félszívvel vagy elkötelezettség nélkül tegyék. Amikor Isten bármilyen követelményt támaszt veled szemben, próbára tesz téged, megítél téged, és megmetsz téged, vagy pedig fegyelmez téged és lesújt rád, neked feltétlenül alá kell vetned magad Neki. Ne kérdezd az okát, és ne támassz feltételeket, még kevésbé beszélj az okokról. Az alávetettségednek teljesnek kell lennie. Isten ismerete az a terület, ahol az emberek a leginkább hiányt szenvednek. Gyakran rónak fel Istennek olyan mondásokat, kijelentéseket és szavakat, amelyeknek semmi közük Hozzá, és azt hiszik, hogy az ilyen szavak jelentik Isten ismeretének legpontosabb meghatározását. Nem is tudják, hogy ezek a mondások, amelyek az emberi képzeletből, a saját érvelésükből és a saját tudásukból származnak, a legcsekélyebb kapcsolatban sincsenek Isten lényegével. Ezért szeretném elmondani nektek, hogy amikor arról a tudásról van szó, amit Isten az emberektől kíván, nem csupán azt kéri, hogy ismerd fel Őt és az Ő szavait, hanem azt is, hogy a Róla való tudásod helyes legyen. Még ha csak egy mondatot tudsz is mondani, vagy csak egy aprócska résznek vagy tudatában, a tudatosságnak ez az aprócska darabja helyes és igaz, és összeegyeztethető Magának Istennek a lényegével. Ez azért van így, mert Isten irtózik minden olyan dicsérettől vagy méltatástól, ami irreális vagy meggondolatlan. Ennél is jobban utálja, ha az emberek levegőnek nézik Őt. Gyűlöli, amikor az Istennel kapcsolatos témák megvitatása során az emberek a tényekre való tekintet nélkül, tetszés szerint és habozás nélkül beszélnek, úgy beszélnek, ahogyan jónak látják; sőt, gyűlöli azokat is, akik azt hiszik, hogy ismerik Istent, és kérkednek a Róla való tudásukkal, és a Vele kapcsolatos témákról mindenféle korlátozás és fenntartás nélkül beszélnek. A fent említett öt követelmény közül az utolsó a szívből jövő félelem volt: ez Isten legfőbb követelménye mindazokkal szemben, akik követik Őt. Ha valaki helyes és igaz tudással rendelkezik Istenről, akkor képes arra, hogy valóban félje Istent és kerülje a rosszat. Ez a félelem a szívük mélyéről fakad; ezt a félelmet önként adják, és nem Isten nyomására. Isten nem azt kéri tőled, hogy valamilyen szép hozzáállást, magatartást vagy külső viselkedést ajándékozz Neki; inkább azt kéri tőled, hogy féld Őt és rettegj Tőle a szíved mélyén. Ezt a félelmet az életfelfogásodban bekövetkező változások, az Istenről való tudás megszerzése és Isten cselekedeteinek megértése, Isten lényegének megértése, valamint annak a ténynek a felismerése révén éred el, hogy az Ő teremtett lényei közé tartozol. Ezért a „szívből jövő” szót használva a félelem meghatározására az a célom, hogy az emberek megértsék, hogy az Isten iránti félelmüknek a szívük legmélyéről kell fakadnia.

Vegyük most figyelembe ezt az öt követelményt: van köztetek olyan, aki képes az első hármat teljesíteni? Ez alatt az igaz hitet, a hűséges követést és az abszolút alávetettséget értem. Van köztetek olyan, aki képes ezekre a dolgokra? Tudom, hogy ha mind az ötöt mondanám, kétségtelenül nem lenne köztetek senki, aki igen, de háromra csökkentettem a számot. Gondolkodjatok el azon, hogy elértétek-e ezeket a dolgokat vagy sem. Könnyű az „igaz hitet” elérni? (Nem, nem az.) Nem könnyű, mert az emberek gyakran megkérdőjelezik Istent. És mi a helyzet a „hűséges követéssel”? Mire utal ez a „hűséges”? (Nem félszívűnek lenni, hanem teljes szívűnek.) Nem félszívűnek lenni, hanem teljes szívvel élni. Fején találtad a szöget! Szóval, képesek vagytok megvalósítani ezt a követelményt? Keményebben kell próbálkoznotok, nem igaz? Jelenleg még nem sikerült teljesítenetek ezt a követelményt. Mi a helyzet az „abszolút alávetettséggel” – ezt elérted? (Nem.) Ezt sem érted el. Gyakran hiányzik belőled az alávetettség és lázadó vagy; gyakran nem figyelsz oda, nem akarod alávetni magad, vagy nem akarsz meghallani dolgokat. Ez a három legalapvetőbb követelmény, amellyel az emberek az életbe való belépés után találkoznak, de ti még nem értétek el ezeket. Tehát jelenleg nagy potenciállal rendelkeztek? Ma, miután hallottátok, hogy ezeket a szavakat mondom, szorongtok? (Igen.) Helyes, hogy szorongtok. Ne próbáljátok meg elkerülni a szorongást. Én szorongok miattatok. Nem fogok kitérni a másik két követelményre; kétségtelen, hogy itt senki sem képes ezeket teljesíteni. Szorongtok. Nos, meghatároztátok már a céljaitokat? Milyen célokkal és milyen irányba kell törekednetek és erőfeszítéseket tennetek? Van célotok? Hadd beszéljek világosan: ha egyszer eléritek ezt az öt követelményt, akkor megelégítitek Istent. Mindegyikük az életbe való belépést illető érettség mutatója, valamint végső célja. Még ha csak egyetlenegyet választanék is ki e követelmények közül, hogy részletesen beszéljek róla, és megkövetelném tőletek, hogy feleljetek meg neki, nem lenne könnyű elérni; bizonyos fokú nehézségeket kell elviselnetek, és bizonyos mennyiségű erőfeszítést kell tennetek. Milyen mentalitással kellene rendelkeznetek? Ugyanolyannak kell lennie, mint egy rákos betegé, aki arra vár, hogy a műtőasztalra kerüljön. Miért mondom ezt? Ha hinni akarsz Istenben, és ha meg akarod nyerni Istent és el akarod nyerni az Ő megelégedettségét, akkor hacsak nem viselsz el bizonyos fokú fájdalmat és nem teszel bele bizonyos mennyiségű erőfeszítést, akkor nem leszel képes elérni ezeket a dolgokat. Sok prédikációt hallottatok, de pusztán az, hogy hallottátok, még nem jelenti azt, hogy ez a prédikáció a tiéd; magadba kell szívnod és olyanná alakítanod, ami hozzád tartozik. Be kell építened az életedbe, és be kell vinned a létezésedbe, engedve, hogy ezek a szavak és prédikációk irányítsák létezésed útját, és egzisztenciális értéket és értelmet adjanak az életednek. Ha ez megtörténik, akkor megérte számodra, hogy meghallgasd ezeket a szavakat. Ha az Általam elmondott szavak nem hoznak semmilyen fordulatot az életedben, vagy nem adnak hozzá semmilyen értéket a létezésedhez, akkor nincs értelme, hogy meghallgasd őket. Ezt ugye értitek? Miután ezt megértettétek, az, hogy mi történik ezután, csak rajtatok múlik. Nektek kell munkához látnotok! Komolyan kell vennetek mindent! Ne legyetek összezavarodva; az idő csak úgy repül! A legtöbben közületek már több mint egy évtizede hisznek Istenben. Tekintsetek vissza erre az elmúlt tíz évre: mennyit nyertetek? És hány évtizedetek van még hátra ebben az életben? Nincs sok időd. Felejtsd el, hogy Isten munkája vár-e rád, hogy hagyott-e neked egy esélyt, vagy hogy újra elvégzi-e ugyanazt a munkát – ne ezekről a dolgokról beszélj. Meg tudod fordítani életed elmúlt tíz évének folyását? Minden egyes nappal, ami elmúlik, és minden egyes lépéssel, amit megteszel, eggyel kevesebb napod van. Az idő senkire sem vár! Az Istenben való hitet a legjelentősebb dolognak kell tekintened az életedben, még annál is fontosabbnak, mint az étel, a ruha vagy bármi más – ily módon eredményeket fogsz elérni. Ha csak akkor hiszel, amikor van időd, és képtelen vagy teljes figyelmedet a hitednek szentelni, és ha mindig zavarodott vagy a hitedben, akkor semmit sem fogsz nyerni. Ugye, értitek ezt? Mára itt abbahagyjuk. Viszlát legközelebb!

2014. február 15.