Isten az élet forrása minden dolog számára (IV.) Második rész

a. A nem hívők életének és halálának körforgása

Kezdjük a nem hívők életének és halálának körforgásával. Halála után az embert elviszi egy szellemi birodalomból érkező kísérő. Pontosan mit visznek el egy emberből? Nem a testét, hanem a lelkét. Amikor az ember lelkét elviszik, egy olyan helyre érkezik, amely a szellemi birodalom képviselete, amely kifejezetten az éppen meghalt emberek lelkét fogadja. Ez az első hely, ahová a halála után mindenki kerül, és ez furcsa a lélek számára. Amikor elviszik őket erre a helyre, egy tisztviselő elvégzi az első ellenőrzéseket, megerősíti a nevüket, címüket, korukat és minden tapasztalatukat. Minden, amit életük során tettek, fel van jegyezve egy könyvbe, és ellenőrzik ezek pontosságát. Miután mindezt ellenőrizték, az illető egész életében tanúsított viselkedése és tettei alapján meghatározzák, hogy büntetést kap-e, vagy továbbra is emberként reinkarnálódik, ami az első szakasz. Félelmetes ez az első szakasz? Nem túl félelmetes, mert az egyetlen dolog, ami történt, az az, hogy az illető egy sötét és ismeretlen helyre került.

A második szakaszban, ha ez a személy sok rossz dolgot tett egész életében, és sok gonosz cselekedetet követett el, akkor egy büntető helyre kerül, ahol büntetés vár rá. Ez az a hely, amelyet kifejezetten az emberek megbüntetésére használnak. Az, hogy milyen büntetést kapnak, attól függ, hogy milyen bűnöket követtek el, valamint attól, hogy mennyi gonosz dolgot tettek haláluk előtt – ez az első helyzet, amelyre ebben a második szakaszban sor kerül. A rossz dolgok és a gonoszság miatt, amit haláluk előtt elkövettek, amikor a büntetésük után reinkarnálódnak – amikor újra leszületnek az anyagi világba – egyes emberek továbbra is emberek maradnak, míg mások állattá válnak. Ez azt jelenti, hogy miután az ember visszatér a szellemi birodalomba, büntetést kap az általa elkövetett gonoszság miatt; sőt, a gonosz dolgok miatt, amelyeket elkövetett, a következő reinkarnációjában valószínűleg nem emberként, hanem állatként tér vissza. Lehetnek például tehenek, lovak, sertések és kutyák. Egyesek madárként, kacsaként vagy libaként születhetnek újjá... Miután állatként reinkarnálódtak, majd újra meghalnak, visszatérnek a szellemi birodalomba. Ott, ahogy korábban, a haláluk előtti viselkedésük alapján a szellemi birodalom dönti el, hogy emberként reinkarnálódnak-e vagy sem. A legtöbb ember túl sok gonoszságot követ el, és bűneik túl súlyosak, ezért hét-tizenkét alkalommal kell állatként inkarnálódniuk. Hét-tizenkét alkalommal – nem ijesztő ez? (Ijesztő.) Mi ijeszt meg titeket? Egy ember állattá változása – ez félelmetes. És egy ember számára mi a legfájdalmasabb abban, hogy állattá válik? Nincs nyelvük, csak egyszerű gondolataik vannak, csak azokat a dolgokat képesek megtenni, amelyeket az állatok, továbbá azt az ételt eszik, amit az állatok, az állatok egyszerű gondolkodásmódjával és testbeszédével rendelkeznek, nem tudnak egyenesen járni, nem tudnak kommunikálni az emberekkel, valamint az a tény, hogy az emberek viselkedése és tevékenységei közül egyik sem mutat semmilyen kapcsolatot az állatokkal. Vagyis mindenekelőtt az, hogy az állati lét az összes élőlény közül a legalacsonyabb rendűvé tesz, és sokkal több szenvedéssel jár, mint embernek lenni. Ez az egyik aspektusa annak, hogy a szellemi birodalom megbünteti azokat, akik sok rosszat tettek és nagy bűnöket követtek el. Ami a büntetésük súlyosságát illeti, az attól függően dől el, hogy milyen állat lesz belőlük. Például jobb disznónak lenni, mint kutyának? Jobban vagy rosszabbul él egy disznó, mint egy kutya? Rosszabbul, ugye? Ha az emberek tehénné vagy lóvá válnak, jobban vagy rosszabbul élnek, mint disznóként? (Jobban.) Vajon jobban érezné magát az ember, ha macskaként születne újjá? Ugyanúgy állat lenne, és macskának lenni sokkal könnyebb lenne, mint tehénnek vagy lónak, mert a macskák legtöbbször szunyókálva lustálkodhatnak. A tehénné vagy lóvá válás fáradságosabb. Ezért ha valaki tehénként vagy lóként reinkarnálódik, keményen kell dolgoznia – ami hasonlatos egy kemény büntetéshez. Kutyává válni egy kicsit jobb lenne, mint tehénné vagy lóvá válni, mert a kutya szorosabb kapcsolatban van a gazdájával. Egyes kutyák, miután éveken át házi kedvencek, képesek sok mindent megérteni abból, amit a gazdájuk mond. Néha a kutya képes alkalmazkodni a gazdája hangulatához és igényeihez, és a gazda jobban bánik vele, a kutya jókat eszik és iszik, s ha fájdalmai vannak, jobban gondoskodnak róla. Vajon nem él a kutya boldog életet? Tehát kutyának lenni jobb, mint tehénnek vagy lónak. Ebben az esetben az ember büntetésének súlyossága határozza meg, hogy hányszor reinkarnálódik az ember állatként, és azt is, hogy milyen fajként.

Mivel annyi bűnt követtek el, amíg éltek, egyesek büntetése az, hogy hét-tizenkét életen át állatként reinkarnálódnak. Miután elégszer megbűnhődtek, a szellemi birodalomba visszatérve máshová kerülnek – olyan helyre, ahol a különféle lelkeket már megbüntették, és amelyek arra készülnek, hogy emberként szülessenek újjá. Ezen a helyen minden lelket típus szerint soroltak be aszerint, hogy milyen családba fog születni, milyen szerepet fog játszani, miután reinkarnálódott, és így tovább. Például néhány ember énekes lesz, amikor erre a világra jön, és így az énekesek közé kerül; néhányan üzletemberek lesznek, amikor erre a világra jönnek, és így az üzletemberek közé kerülnek; és ha valaki tudományos kutató lesz, miután emberré vált, akkor a tudományos kutatók közé kerül. Miután besorolták őket, mindegyiküket más-más időpontban és dátummal küldik el, ahogyan manapság az emberek e-maileket küldenek. Ezzel lezárul élet és halál egy ciklusa. Attól a naptól kezdve, hogy az ember megérkezik a szellemi birodalomba, egészen a büntetése végéig, vagy addig, amíg sokszor reinkarnálódik állatként, és felkészül arra, hogy emberként reinkarnálódjon, ez a folyamat teljes.

Ami pedig azokat illeti, akiknek a büntetése véget ért, és nem reinkarnálódnak állatként, őket hamarosan elküldik az anyagi világba, hogy emberként szülessenek újjá? Vagy mennyi időbe telik, mire az emberek közé érkezhetnek? Milyen gyakorisággal történhet ez meg? Ennek vannak időbeli korlátozásai. Minden, ami a szellemi birodalomban történik, pontos időbeli korlátozásoknak és szabályoknak van alávetve – amit, ha számokkal magyarázok, meg fogjátok érteni. Azok számára, akik rövid időn belül reinkarnálódnak, amikor meghalnak, már megtörténtek az előkészületek, hogy emberként szülessenek újjá. A legrövidebb idő, amely alatt ez megtörténhet, három nap. Van, akinek három hónap, van, akinek három év, van, akinek harminc év, van, akinek háromszáz év, és így tovább. Mit lehet tehát mondani ezekről az időbeli szabályokról, és mik a sajátosságaik? Azon alapulnak, hogy az anyagi világ – az ember világa – mit vár el a lélektől, és milyen szerepet kell játszania a léleknek ebben a világban. Amikor az emberek hétköznapi emberként születnek újjá, a legtöbbjük nagyon gyorsan reinkarnálódik, mert az emberi világnak sürgető szüksége van ilyen hétköznapi emberekre – így három nappal később újra kiküldik őket egy olyan családba, amely teljesen különbözik attól, amelyben haláluk előtt éltek. Vannak azonban néhányan, akik különleges szerepet játszanak ebben a világban. A „különleges” azt jelenti, hogy az emberek világában nincs nagy igény ezekre az emberekre; nem sok emberre van szükség egy ilyen szerep betöltéséhez, ezért lehet, hogy háromszáz évbe is beletelik. Más szóval, ez a lélek csak háromszáz évente egyszer, vagy akár csak háromezer évente egyszer fog eljönni. Miért van ez így? Azért, mert akár háromszáz, akár háromezer évig nincs szükség ilyen szerepre az emberek világában, valahol a szellemi birodalomban tartják őket. Vegyük például Konfuciuszt: nagy hatással volt a hagyományos kínai kultúrára, és érkezése mélyen befolyásolta az akkori emberek kultúráját, tudását, hagyományait és ideológiáját. Egy ilyen emberre azonban nem minden korban van szükség, ezért a szellemi birodalomban kellett maradnia, ahol háromszáz vagy háromezer évig várakozott, mielőtt újjászületett volna. Mivel az emberi világnak nem volt szüksége egy ilyen emberre, tétlenül kellett várakoznia, mert nagyon kevés ilyen szerep volt, mint az övé, és nagyon kevés tennivalója volt. Ily módon az idő nagy részében valahol a szellemi birodalomban kellett őt tartani, tétlenül, hogy aztán elküldjék, amint az emberi világnak szüksége volt rá. Ilyenek a szellemi világ időbeli szabályai a legtöbb ember reinkarnációjának gyakoriságára vonatkozóan. Akár hétköznapi, akár különleges emberekről van szó, a szellemi birodalomnak megfelelő szabályai és helyes gyakorlatai vannak az újjászületések feldolgozására, és ezeket a szabályokat és gyakorlatokat Isten küldte le, nem pedig a szellemi birodalom valamely segítője vagy lénye döntötte el vagy irányította. Most már érted ezt, ugye?

Minden lélek esetében a reinkarnáció, az, hogy mi a szerepe ebben az életben, milyen családba születik, és milyen az élete, szorosan összefügg a lélek előző életével. Az emberek világába mindenféle emberek érkeznek, és a szerepük, valamint az általuk elvégzett feladatok is különbözőek. És milyen feladatok ezek? Egyesek azért jöttek, hogy visszafizessék az adósságokat: ha előző életeikben túl sok pénzzel tartoztak másoknak, akkor azért jönnek, hogy ebben az életükben visszafizessék ezeket az adósságokat. Néhányan pedig azért jöttek, hogy adósságokat gyűjtsenek be: túl sok dolgot és túl sok pénzt csaltak ki tőlük előző életeikben; ennek következtében, miután megérkeznek a szellemi birodalomba, az igazságot szolgáltat nekik, és lehetővé teszi számukra, hogy ebben az életükben behajtsák az adósságot. Vannak, akik azért jöttek, hogy kedvességet fizessenek vissza: az előző életükben – vagyis az előző reinkarnációjukban – valaki kedves volt hozzájuk, és mivel megkapták a nagyszerű lehetőséget, hogy ebben az életben reinkarnálódjanak, azért születnek újra, hogy visszafizessék ezt a kedvességet. Mások eközben azért születtek újjá ebbe az életbe, hogy életeket követeljenek. És kinek az életét követelik? Azoknak az embereknek az életét, akik előző életükben megölték őket. Összefoglalva, minden ember jelenlegi élete szoros kapcsolatot hordoz az előző életeivel; ez a kapcsolat megszakíthatatlan. Ez azt jelenti, hogy minden ember jelenlegi életét nagymértékben befolyásolja az előző. Tegyük fel például, hogy halála előtt Csang nagy összegű pénzt csalt ki Litől. Csang ekkor tartozik Linek? Igen, tehát akkor természetes, hogy Li behajtja a tartozását Csangon? Következésképp haláluk után adósság áll fenn közöttük, amelyet rendezni kell. Amikor reinkarnálódnak, és Csang emberré válik, hogyan hajtja be tőle Li az adósságát? Az egyik módszer az, hogy Csang fiaként születik újjá; Csang nagy mennyiségű pénzt keres, amit aztán Li elherdál. Nem számít, mennyi pénzt keres Csang, a fia, Li elherdálja azt. Nem számít, mennyit keres Csang, az sosem elég; és közben a fia valamiért végül mindig elkölti az apja pénzét különféle eszközökkel. Csang értetlenül áll, és azon tűnődik: „Miért hoz ez a fiam mindig ilyen balszerencsét? Miért van az, hogy mások fiai olyan jól neveltek? Miért nincs ambíciója a saját fiamnak, miért olyan haszontalan és képtelen pénzt keresni, és miért mindig nekem kell támogatnom? Mivel nekem kell támogatnom őt, megteszem – de miért van az, hogy akármennyi pénzt is adok neki, mindig többre van szüksége? Miért képtelen tisztességes munkát végezni, és ehelyett mindenféle dolgokat csinál, például lézeng, eszik-iszik, paráználkodik és szerencsejátékozik? Mi a fene folyik itt?” Csang aztán gondolkodik egy darabig: „Lehet, hogy tartozom neki egy előző életembeli adóssággal. Hát akkor majd én kifizetem! Ennek addig nem lesz vége, amíg ki nem fizetem teljes egészében!” Lehet, hogy eljön a nap, amikor Li tényleg visszafizeti az adósságát, és negyvenes-ötvenes éveiben hirtelen észhez tér, és rájön: „Életem egész első felében egyetlen jó dolgot sem tettem! Elherdáltam az összes pénzt, amit apám keresett, úgyhogy el kellene kezdenem jó embernek lenni! Megacélozom magam, olyan ember leszek, aki becsületes és helyesen él, és soha többé nem hozok bánatot apámra!” Miért gondolja ezt? Miért változik hirtelen jobb irányba? Van ennek valami oka? Mi az oka? (Az, hogy Li behajtotta az adósságát; Csang kifizette az adósságát.) Ebben van ok és okozat. A történet réges-régen kezdődött, még a jelenlegi életük előtt; ez a történet a múltbeli életükből került a jelenbe, és egyikük sem hibáztathatja a másikat. Bármit is tanított Csang a fiának, a fia soha nem hallgatott rá, és soha nem végzett tisztességes munkát. Mégis, azon a napon, amikor az adósságot visszafizette, nem volt szükség arra, hogy tanítsa a fiát – természetes módon megértette. Ez egy egyszerű példa. Sok ilyen példa van? (Igen.) Mit mond az embereknek? (Hogy legyenek jók, és ne kövessenek el gonoszságot.) Hogy ne tegyenek rosszat, és hogy a rossz cselekedeteikért megtorlás jár! A legtöbb nem hívő sok gonoszságot követ el, és a rossz cselekedeteik megtorlást vonnak maguk után, igaz? De vajon önkényes ez a megtorlás? Minden tett esetén megvan a háttér és az ok a megtorlás mögött. Azt hiszed, hogy semmi sem fog történni veled, miután kicsaltál valakitől pénzt? Gondolod, hogy miután kicsaltad azt a pénzt, nem kell semmilyen következménnyel szembenézned? Ez lehetetlen lenne; tényleg lesznek következmények! Függetlenül attól, hogy ki az illető, vagy hogy hisz-e Isten létezésében vagy sem, minden egyénnek felelősséget kell vállalnia a saját viselkedéséért, és viselnie kell tettei következményeit. Ami ezt az egyszerű példát illeti – Csangot megbüntetik, Linek pedig visszafizetik a pénzét –, nem igazságos ez? Amikor az emberek ilyen dolgokat tesznek, efféle eredmény következik be. Ez elválaszthatatlan a szellemi birodalom igazgatásától. Annak ellenére, hogy nem hívők, az Istenben nem hívők létezése alá van vetve az efféle mennyei rendeleteknek és rendelkezéseknek. Senki sem menekülhet előlük, és senki sem kerülheti el ezt a valóságot.

Azok, akiknek nincs hitük, gyakran azt hiszik, hogy minden, ami az emberek számára látható, létezik, míg minden, ami nem látható, vagy ami nagyon messze van az emberektől, nem létezik. Inkább azt hiszik, hogy nincs „élet és halál körforgása”, és hogy nincs „büntetés”; ily módon lelkiismeret-furdalás nélkül vétkeznek és követnek el gonoszságot. Utána megbűnhődnek, vagy állatként reinkarnálódnak. A nem hívők közül a legtöbb különféle emberfajta ebbe az ördögi körbe esik. Ez azért van, mert nem tudják, hogy a szellemi birodalom szigorúan igazgat minden élőlényt. Akár hiszed, akár nem, ez a tény létezik, mert egyetlen személy vagy tárgy sem kerülheti el annak hatókörét, amit Isten az Ő szemével megfigyel, és egyetlen személy vagy tárgy sem kerülheti el az Ő mennyei rendeleteinek és rendelkezéseinek szabályait és korlátait. Így ez az egyszerű példa mindenkinek azt üzeni, hogy függetlenül attól, hogy hiszel-e Istenben vagy sem, elfogadhatatlan a bűn és a gonoszság, és hogy minden cselekedetnek következményei vannak. Ha valakit, aki pénzt csalt ki egy másiktól, megbüntetnek, akkor ez a büntetés igazságos. Az ilyen, általánosan látható viselkedést a szellemi birodalomban büntetik, és az ilyen büntetést Isten rendeletei és mennyei rendelkezései adják. Ezért a mélyen bűnös és gonosz viselkedés – a nemi erőszak és a fosztogatás, a csalás és a megtévesztés, a lopás és a rablás, a gyilkosság és a gyújtogatás és így tovább – még inkább különböző súlyosságú büntetéseket von maga után. Mit tartalmaznak ezek a különböző súlyosságú büntetések? Némelyikük az idő segítségével állapítja meg a súlyossági szintet, míg mások különböző módszertanok segítségével; megint mások pedig úgy, hogy meghatározzák, hová kerül az ember, amikor újjászületik. Vannak például, akiknek mocskos a szájuk. Mit jelent az, hogy „mocskos szájú”? Azt jelenti, hogy gyakran szidalmaz másokat, és rosszindulatú, másokat átkozó nyelvezetet használ. Mit jelent a rosszindulatú beszéd? Azt jelzi, hogy az illetőnek rosszindulatú a szíve. Az ilyen emberek szájából gyakran hangzik el másokat átkozó, csúnya beszéd, és az ilyen rosszindulatú beszéd súlyos következményekkel jár. Miután ezek az emberek meghaltak és megkapták a megfelelő büntetést, némán születhetnek újjá. Vannak, akik még életükben nagyon számítóak; gyakran kihasználnak másokat, a kis cselszövéseik különösen jól megtervezettek, és sok kárt okoznak az embereknek. Amikor újjászületnek, lehet, hogy félkegyelműek vagy szellemi fogyatékos emberek. Egyesek gyakran belelátnak mások magánügyeibe; szemük sok mindent lát, amibe nem lett volna szabad belefolyniuk, és sok mindent megtudnak, amit nem kellene tudniuk. Ennek eredményeként, amikor újjászületnek, vakok lehetnek. Vannak, akik nagyon fürgék, amikor élnek; gyakran harcolnak és sok rosszat tesznek. Emiatt előfordulhat, hogy fogyatékosan, sántán születnek újjá, vagy hiányzik az egyik karjuk; máskülönben púposként vagy púpos háttal reinkarnálódnak, sántítanak, egyik lábuk rövidebb, mint a másik, és így tovább. Ezekben különböző büntetéseket szabtak ki rájuk, aszerint, hogy milyen szintű gonoszságot követtek el, amíg éltek. Mit gondoltok, miért van az, hogy néhány ember kancsal? Sok ilyen ember van? Manapság már nem is kevesen vannak. Vannak, akik azért kancsalok, mert előző életükben túlságosan sokat használták a szemüket, és túl sok rossz dolgot tettek, ezért kancsal szemmel születtek ebbe az életbe, súlyos esetben pedig akár vakon is születhettek. Ez megtorlás! Vannak emberek, akik haláluk előtt jól kijönnek másokkal; sok jót tesznek rokonaikért, barátaikért, kollégáikért vagy a hozzájuk kötődő emberekért. Jótékonykodnak és gondoskodnak másokról, vagy anyagilag segítik őket, és az emberek nagyra tartják őket. Amikor az ilyen emberek visszatérnek a szellemi birodalomba, nem kapnak büntetést. Az, hogy egy nem hívő embert semmilyen módon nem büntetnek meg, azt jelenti, hogy nagyon jó ember volt. Ahelyett, hogy hinnének Isten létezésében, csak az égi öregemberben hisznek. Az ilyen ember csak abban hisz, hogy van fölötte egy szellem, aki minden tettét figyeli – ez minden, amiben ez az ember hisz. Az eredmény az, hogy ez a személy sokkal jobban viselkedik. Az ilyen emberek jószívűek és jótékonyak, és amikor végül visszatérnek a szellemi birodalomba, ott nagyon jól fognak bánni velük, és hamarosan reinkarnálódnak. Amikor újjászületnek, milyen családokba érkeznek majd? Bár az ilyen családok nem lesznek gazdagok, de minden bajtól mentesek lesznek, és tagjaik harmóniában élnek; ott ezek az újjászületett emberek biztonságos, boldog napokat fognak eltölteni, és mindenki vidám lesz, s kellemes életet él. Amikor ezek az emberek elérik a felnőttkort, nagy, kiterjedt családjuk lesz, a gyermekeik tehetségesek és sikeresek lesznek, a családjuk pedig élvezni fogja a jó szerencsét – és ez a kimenetel nagymértékben összefügg ezeknek az embereknek az előző életeivel. Vagyis az, hogy az emberek hová kerülnek haláluk után és újjászületnek-e, hogy férfiak vagy nők lesznek-e, mi lesz a küldetésük, min mennek keresztül életük során, milyen kudarcokat élnek át, milyen áldásokat élveznek, kivel találkoznak, és mi fog történni velük – ezeket a dolgokat senki sem tudja megjósolni, elkerülni vagy elrejteni. Ami azt jelenti, hogy ha az életed egyszer már meg van határozva, bármi történjék is veled – bárhogyan is próbálod elkerülni, és bármilyen eszközzel –, nincs módod arra, hogy megszegd azt az életpályát, amelyet Isten kijelölt számodra a szellemi birodalomban. Mert amikor reinkarnálódsz, életed sorsa már el van döntve. Legyen az jó vagy rossz, mindenkinek szembe kell néznie ezzel, és tovább kell lépnie. Ez egy olyan dolog, amelyet senki sem kerülhet el, aki ebben a világban él, és nincs ennél valóságosabb kérdés. Mindannyian megértettétek mindazt, amit mondtam, ugye?

Miután megértettétek ezeket a dolgokat, láttátok, hogy Isten nagyon szigorú és zord ellenőrzéseket és adminisztrációt alkalmaz a nem hívők életének és halálának körforgásához? Először is, különböző mennyei rendeleteket, rendelkezéseket és rendszereket hozott létre a szellemi birodalomban, és miután ezeket kihirdette, Isten által meghatározott módon nagyon szigorúan végrehajtják a szellemi birodalomban a különféle hivatalos pozíciókban lévő lények, és senki sem meri megszegni azokat. Ezért az emberiség életének és halálának körforgásában az ember világában, akár állatként, akár emberként reinkarnálódik valaki, mindkettőre vannak törvények. Mivel ezek a törvények Istentől származnak, senki sem meri és senki sem képes megszegni őket. Csak Isten e szuverenitásának köszönhető, hogy az emberek által látott anyagi világ szabályos és rendezett; csak Isten e szuverenitásának köszönhető, hogy az emberek képesek békésen együtt élni a számukra teljesen láthatatlan másik világgal, és képesek harmóniában élni vele – mindez elválaszthatatlan Isten szuverenitásától. Miután az ember fizikai léte meghal, a lélek tovább él, s mi történne, ha nem Isten igazgatása alatt állna? A lélek mindenfelé kóborolna, mindenhová behatolna, és még az emberi világ élőlényeinek is ártana. Ez az ártás nemcsak az emberiségnek, hanem a növényeknek és az állatoknak is ártana – azonban az első ártalom az embereket érné. Ha ez megtörténne – ha egy ilyen lelket nem igazgatnának, valóban ártana az embereknek, és valóban gonosz dolgokat tenne –, akkor ezt a lelket a szellemi birodalomban is megfelelően kezelnék: ha a dolgok súlyosra fordulnának, a lélek hamarosan megszűnne létezni, és elpusztulna. Ha lehetséges, valahol elhelyeznék, majd reinkarnálódna. Vagyis a szellemi birodalomban a különböző lelkek igazgatása rendezett, lépések és szabályok szerint történik. Csak az ilyen igazgatásnak köszönhető, hogy az ember anyagi világa nem fulladt káoszba, hogy az anyagi világ emberei normális mentalitással, normális racionalitással és rendezett testi léttel rendelkeznek. Azok, akik testben élnek, azután lesznek képesek továbbra is gyarapodni és szaporodni a nemzedékek során, miután az emberiségnek ilyen normális lesz az élete.

Mit gondolsz az imént hallott szavakról? Újak számodra? Milyen benyomásokat hagytak bennetek a mai közösségünk témái? Az újszerűségükön kívül érzel még valamit? (Az embereknek jól kell viselkedniük, és láthatjuk, hogy Isten nagyszerű, és tisztelni kellene Őt.) (Miután az imént hallottam Isten beszédét arról, hogy Isten hogyan rendezi el a különféle típusú emberek kimenetelét, egyrészt úgy érzem, hogy az Ő beállítottsága nem enged meg semmilyen sértést, és hogy félnem kellene Őt; másrészt tisztában vagyok azzal, hogy Isten milyen embereket szeret, és milyeneket nem, ezért szeretnék azok közé tartozni, akiket szeret.) Látod, hogy Isten elvszerűen cselekszik ezen a területen? Milyen elvek szerint cselekszik? (Az emberek kimenetelét mindannak megfelelően határozza meg, amit tesznek.) Itt a nem hívők különféle kimeneteleiről van szó, amelyekről az imént beszéltünk. Amikor a nem hívőkről van szó, Isten cselekedetei mögött az az elv áll, hogy a jókat megjutalmazza, a gonoszokat pedig megbünteti? Vannak kivételek? (Nincsenek.) Látjátok, hogy Isten cselekedetei mögött van egy elv? A nem hívők valójában nem hisznek Istenben, és nem is engedelmeskednek az Ő vezényléseinek. Ráadásul nincsenek tisztában az Ő szuverenitásával, még kevésbé ismerik Őt el. Sőt, ami még súlyosabb, szentségtörést követnek el Isten ellen, megátkozzák Őt, és ellenségesek azokkal szemben, akik hisznek Istenben. Annak ellenére, hogy ilyen módon viszonyulnak Istenhez, az Ő velük való eljárásmódja mégsem tér el az elveitől; rendezett módon, elveivel és beállítottságával összhangban igazgatja őket. Hogyan viszonyul az ellenségeskedésükhöz? Úgy, mint tudatlansághoz! Ennek eredményeképpen úgy intézte, hogy ezek az emberek – vagyis a nem hívők túlnyomó többsége – a múltban állatokként reinkarnálódjanak. Isten szemében tehát pontosan mik is a nem hívők? Mindannyian állatok. Isten ugyanúgy igazgatja az állatokat, mint az embereket, és az ilyen emberekre ugyanazok az elvei vonatkoznak. Még ezeknek az embereknek az irányításában is látható az Ő beállítottsága, ahogyan a mindenek feletti uralma mögött álló törvényei is. És így látjátok Isten szuverenitását azokban az elvekben, amelyek szerint az imént említett nem hívőket igazgatja? Látjátok Isten igazságos természetét? (Igen.) Más szóval, nem számít, hogy az összes dolog közül melyikkel foglalkozik, Isten a saját elvei és beállítottsága szerint cselekszik. Ez Isten lényege; Ő soha nem szegné meg véletlenül az Általa hozott rendelkezéseket vagy mennyei rendeleteket csak azért, mert az ilyen embereket állatoknak tekinti. Isten elvek alapján cselekszik, a legkevésbé sem meggondolatlanul, és a cselekedeteit semmilyen tényező nem befolyásolja. Minden, amit tesz, a saját elvei szerint történik. Azért van így, mert Isten birtokában van Magának Istennek a lényege; ez az Ő lényegének egy olyan aspektusa, amellyel egyetlen teremtett lény sem rendelkezik. Isten lelkiismeretesen és felelősségteljesen kezel, közelít meg, irányít, igazgat minden tárgyat, személyt és élőlényt, illetve uralkodik felettük az összes Általa teremtett dolog között, és soha nem volt ebben gondatlan. A jókkal szemben kegyes és jóságos; a gonoszokra könyörtelen büntetést szab ki; a különféle élőlényekkel kapcsolatban pedig megfelelő intézkedéseket hoz időben és szabályosan az emberi világ különböző időszakokban változó igényei szerint, hogy ezek a különféle élőlények az általuk játszott szerepeknek megfelelően rendezett módon szülessenek újjá, és módszeresen mozogjanak az anyagi világ és a szellemi birodalom között.

Egy élőlény halála – a fizikai élet befejezése – azt jelenti, hogy az élőlény az anyagi világból a szellemi birodalomba lépett át, míg egy új fizikai élet születése azt jelenti, hogy egy élőlény a szellemi birodalomból az anyagi világba érkezett, és elkezdte vállalni és játszani a szerepét. Legyen szó akár egy lény távozásáról, akár érkezéséről, mindkettő elválaszthatatlan a szellemi birodalom munkájától. Mire valaki az anyagi világba érkezik, Isten a szellemi birodalomban már kialakította a megfelelő intézkedéseket és meghatározásokat arra vonatkozóan, hogy az illető melyik családba kerül, milyen korszakban érkezik, milyen órában érkezik, és milyen szerepet fog játszani. Ily módon ennek a személynek az egész élete – a dolgok, melyeket megtesz, és az utak, melyeket választ – a szellemi birodalomban hozott intézkedések szerint fog zajlani, a legkisebb eltérés nélkül. Továbbá, az idő, amikor a fizikai élet véget ér, valamint annak módja és helye, ahol és ahogyan véget ér, világos és felismerhető a szellemi birodalom számára. Isten uralja az anyagi világot, és Ő uralja a szellemi birodalmat is, és Ő nem fogja késleltetni a lélek életének és halálának normális ciklusát, s nem is követhet el hibákat e ciklus rendezésében. A szellemi birodalom hivatalos posztjain lévő szolgálók mindegyike Isten utasításai és szabályai szerint végzi egyéni feladatát, és teszi, amit tennie kell. Így az emberiség világában minden anyagi jelenség, amelyet az ember szemlél, rendben van, és nincs benne káosz. Mindez annak köszönhető, hogy Isten minden dolgot rendezetten szabályoz, valamint annak, hogy az Ő tekintélye uralkodik minden felett. Az Ő uralma magában foglalja az anyagi világot, amelyben az ember él, sőt, az emberiség mögött álló láthatatlan szellemi birodalmat is. Ezért, ha az emberek jó életet szeretnének élni, és remélik, hogy szép környezetben élhetnek, a teljes látható anyagi világ biztosítása mellett a szellemi birodalmat is biztosítani kell számukra, amelyet senki sem láthat, amely az emberiség nevében minden élőlényt irányít, és amely rendezett. Így, miután azt mondtuk, hogy Isten az élet forrása minden dolog számára, nem fokoztuk tudatosságunkat és megértésünket „minden dolog” tekintetében? (De igen.)