Isten szentsége (III.) Harmadik rész

A Sátán trükkjei, amelyekkel megrontja az embert

Most térjünk vissza ahhoz, hogy milyen eszközöket alkalmaz a Sátán az ember megrontására. Épp most beszéltünk arról, hányféle módon munkálkodik Isten az embereken, amelyeket mindegyikőtök maga is megtapasztalhat, így most nem fogok túlságosan belemenni a részletekbe. De a szívetekben talán nem világos nektek, milyen trükköket és stratégiákat alkalmaz a Sátán az ember megrontására, vagy legalábbis nem rendelkeztek konkrét megértéssel ezekről. Jót tenne, ha újra beszélnék erről? Akartok erről többet megtudni? Talán néhányan ezt kérdezitek majd: „Miért kell már megint a Sátánról beszélni? Mihelyt a Sátán szóba kerül, feltámad bennünk a harag, és az idegeinkre megy, ha a nevét halljuk.” Bármilyen kényelmetlenül is érzitek magatokat tőle, szembe kell néznetek a tényekkel. Ezeket a dolgokat nyíltan ki kell mondani és világossá tenni, hogy az ember megértse, hiszen másként nem tud valóban elszakadni a Sátán befolyásától.

Az előbbiekben az öt módról beszéltünk, ahogyan a Sátán megrontja az embert, és ebben a Sátán trükkjei is benne vannak. Annak módjai, ahogy a Sátán megrontja az embert, csak a dolog felszínét alkotják; ennél még alattomosabbak a felszín alatt rejlő trükkök, amelyekkel a Sátán eléri a céljait. Melyek ezek a trükkök? Rajta, foglaljátok össze őket. (Csal, csábít és kényszerít.) Minél több ilyen trükköt soroltok fel, annál közelebb juttok a lényeghez. Úgy tűnik, mély kárt tett bennetek a Sátán, és erős érzelmeitek vannak a témával kapcsolatban. (Hangzatos szólamokat is használ. Befolyásolja és erővel megszállja az embereket.) Megszállás erővel – ez különösen mély benyomást tesz. Az emberek félnek attól, hogy a Sátán erővel megszállja őket. Vannak még más trükkjei? (Nagy kárt tesz az emberekben, fenyegetésekkel és csábító ajánlatokkal közelít, és hazudik.) A hazugság az egyik szokása. A Sátán hazudik, hogy becsaphasson téged. Mi a hazugság természete? A hazugság nem azonos a becsapással? A hazudozás célja tulajdonképpen az, hogy becsapjon téged. Vannak még más trükkjei? Mondjátok el Nekem a Sátán összes trükkjét, amelyről tudtok! (Megkísért, árt, megvakít és félrevezet.) A legtöbben ugyanúgy éreztek ezzel a félrevezetéssel kapcsolatban. Mi van még? (Irányítja az embert, megragadja az embert, rettegésben tartja az embert, és nem engedi, hogy az ember higgyen Istenben.) Ismerem az általatok említett dolgok általános jelentését, és ez jó. Mindannyian tudtok erről valamit, így hát foglaljuk most össze ezeket a trükköket.

Hat elsődleges trükk létezik, amelyekkel a Sátán megrontja az embert

Az első az irányítás és a kényszer. Vagyis a Sátán minden tőle telhetőt megtesz, hogy átvegye az irányítást a szíved fölött. Mit jelent a „kényszer”? Azt jelenti, hogy fenyegető és erőszakos taktikák segítségével bír engedelmességre, és emlékeztet a következményekre, amennyiben nem engedelmeskedsz. Te pedig félsz, és nem mersz ellenszegülni, így aztán aláveted magad neki.

A második a csalás és csőbe húzás. Mit takar a „csalás és csőbe húzás”? A Sátán különféle történeteket és hazugságokat talál ki és hitet el veled. Soha nem mondja neked, hogy az embert Isten teremtette, de azt sem mondja ki egyenesen, hogy nem Isten teremtett téged. Egyáltalán nem is használja az „Isten” szót, hanem valami mással helyettesíti, és ezzel vezet félre téged, így aztán alapvetően fogalmad sem lesz Isten létezéséről. Természetesen ennek a „csőbe húzásnak” számos aspektusa van, nem csak ez az egy.

A harmadik az erőszakos belesulykolás. Mit nevel bele erőszakosan az emberekbe? Az erőszakos átnevelés az ember saját döntése révén történik? Az ember beleegyezésével történik? Egyáltalán nem. Még akkor sem tudsz tenni ellene semmit, ha nem egyezel bele. Észre sem veszed, hogy a Sátán átnevel, beléd ülteti a saját gondolkodását, életszabályait és lényegét.

A negyedik a megfélemlítés és ámítás. Vagyis a Sátán különféle trükköket alkalmaz, hogy elfogadtassa magát veled, hogy őt kövesd és szolgáld. Bármit megtesz, hogy elérje a céljait. Néha apró szívességekkel ajándékoz meg, miközben egész idő alatt igyekszik belecsalni a bűn elkövetésébe. Ha nem követed őt, megbüntet és szenvedést okoz neked, különféle módokon támad téged és mesterkedik ellened.

Az ötödik a félrevezetés és lebénítás. A „félrevezetés és lebénítás” az, amikor a Sátán édes hangzású szavakat és eszméket ültet el az emberekben, amelyek egybecsengenek az elképzeléseikkel, és elfogadhatónak látszanak, hogy úgy tűnjön, mintha tekintettel volna az emberek testi helyzetére, az életükre és jövőjükre, holott az egyetlen célja az, hogy elbolondítson. Aztán megbénít, hogy ne tudd, mi a helyes, mi a helytelen, így tudtodon kívül csőbe húz, és ezáltal az irányítása alá kerülsz.

A hatodik a test és az elme elpusztítása. Az ember melyik részét pusztítja el a Sátán? A Sátán az elmédet pusztítja el, így nem lesz erőd ellenállni, ami azt jelenti, hogy a szíved apránként, önmagadat meghazudtolva, a Sátán felé fordul. Mindennap csepegteti beléd ezeket a dolgokat, mindennap ezeket az eszméket és kultúrákat használja, hogy befolyása alá vonjon és előkészítsen, apránként aláásva az akaraterődet, hogy végül már ne is vágyj arra, hogy jó ember légy, és ne is legyen kedved kiállni azért, amit „igazságnak” nevezel. Nem is tudsz róla, de nincs többé akaraterőd, hogy az árral szemben ússz, hanem vele együtt sodródsz. Az „elpusztítás” azt jelenti, hogy a Sátán annyira megkínozza az embereket, hogy önmaguk árnyékává válnak, és többé már nem is emberek. Ekkor sújt le a Sátán, hogy megragadja és felfalja őket.

Mindegyik trükk, amelyet a Sátán az ember megrontására használ, ellenállásra képtelenné teszi az embert; bármelyik egymagában is halálos lehet az emberre nézve. Más szóval, a Sátán bármely cselekedetétől és az általa használt bármelyik trükktől leépülhetsz, a Sátán ellenőrzése alá kerülhetsz, és beleragadhatsz a gonosz és bűn mocsarába. Ilyenek a trükkök, amelyekkel a Sátán megrontja az embert.

Mondhatjuk, hogy a Sátán elvetemült, de ahhoz, hogy ezt megerősítsük, még meg kell vizsgálnunk, milyen következményekkel jár az, hogy a Sátán megrontja az embert, és milyen beállítottságokat és lényeget hoz ez az embernek. Mindannyian tudtok erről valamit, szólaljatok hát meg! Milyen következményekkel jár, ha a Sátán megrontja az embereket? Milyen romlott beállítottságokat mutatnak és juttatnak kifejezésre? (Arrogancia és gőg, önzés és aljasság, becstelenség és csalárdság, álnokság, rosszindulat és az emberi mivolt teljes hiánya.) Egészében véve mondhatjuk, hogy nincs emberi mivoltuk. Most hadd beszéljenek más testvéreink és nővéreink. (Ha az embert megrontotta a Sátán, jellemzően arrogáns és önelégült, elbizakodott és önhitt, kapzsi és önző lesz. Úgy érzem, ezek a legkomolyabb problémák.) (Miután az embereket megrontotta a Sátán, semmitől nem riadnak vissza, hogy anyagi tárgyakat és gazdagságot szerezzenek. Sőt, még Istennel szemben is ellenségessé válnak, ellenállnak Istennek, fellázadnak Isten ellen, és elveszítik a lelkiismeretüket és józan eszüket, amellyel az embernek rendelkeznie kellene.) Amit mondtatok, alapjában véve mind ugyanaz, bár kisebb különbségekkel; annyi az egész, hogy néhányan hozzátettetek még néhány kisebb részletet. Összefoglalásként a romlott emberiség legfeltűnőbb vonásai az arrogancia, a csalárdság, a rosszindulat és az önzés. Viszont egyvalami fölött mindannyian elsiklottatok. Az embereknek nincs lelkiismeretük, elveszítették a józan eszüket, és nincs már emberi mivoltuk – de van még egy rendkívül fontos dolog, amit nem említettetek meg, ez pedig az „árulás”. Ezeknek a beállítottságoknak, amelyek bármelyik emberben létezhetnek, miután megrontotta őt a Sátán, a végső következménye Isten elárulása. Bármit mond is Isten az embereknek, bármilyen munkát végez is rajtuk, ők rá sem hederítenek arra, amiről jól tudják, hogy az igazság. Vagyis többé nem ismerik el Istent, hanem elárulják Őt; ez a következménye annak, ha a Sátán megrontja az embert. Ugyanez áll az ember minden romlott beállítottságára. A Sátánnak az ember megrontására használt módszerei között – az emberek által elsajátított tudás, az általuk ismert tudomány, megértésük a babonákról és a hagyományos kultúrákról, valamint a társadalmi irányzatok – van-e olyan, amelyet az ember arra használhat, hogy különbséget tegyen igaz és igaztalan között? Van bármi, ami segíthet az embernek megállapítani, mi a szent és mi az elvetemült? Van bármilyen zsinórmérték, amelyhez képest ezek a dolgok meghatározhatóak? (Nincs.) Nincs zsinórmérték és nincs alap, amely segíthetne az embernek. Bár az emberek talán ismerik a „szent” szót, nincs, aki valóban tudná, mi az, hogy szent. Tehát ezek a dolgok, amelyeket a Sátán hoz el az embereknek, segíthetnek megismerniük az igazságot? Segíthetnek abban, hogy az ember emberibben éljen? Segíthetnek az embernek úgy élni, hogy képes legyen jobban imádni Istent? (Nem.) Nyilvánvaló, hogy nem segíthetnek az embernek Isten imádásában vagy az igazság megértésében, és abban sem segíthetnek, hogy az ember tudja, mi a szentség, és mi az elvetemültség. Épp ellenkezőleg, az ember egyre inkább leépül, és egyre messzebb kóborol Istentől. Ezért mondjuk, hogy a Sátán elvetemült. Miután a Sátán elvetemült lényegét ennyit boncolgattuk, láttátok-e a Sátánban a szentség bármely elemét, akár a lényegében, akár a mibenlétéről alkotott megértésetekben? (Nem.) Ennyi biztos. Szóval láttátok-e a Sátán lényegének bármely olyan aspektusát, amelyben volna bármi hasonlóság Istennel? (Nem.) Van-e a Sátán bármely kifejeződésében bármi hasonlatos Istenhez? (Nincs.) Most tehát azt akarom kérdezni tőletek: saját szavaitokkal megfogalmazva pontosan mi Isten szentsége? Először is mivel kapcsolatban használjuk az „Isten szentsége” kifejezést? Isten lényegével kapcsolatban használjuk? Vagy az Ő természetének valamely aspektusával kapcsolatban használjuk? (Isten lényegével kapcsolatban használjuk.) Világosan meg kell határoznunk egy kiindulópontot, amely felől megközelíthetjük kívánt témánkat. Ezeket a szavakat Isten lényegével kapcsolatban használjuk. Először is, a Sátán elvetemültségét használtuk Isten lényegének ellenpontjaként. Szóval láttál-e Istenben bármit a Sátán lényegéből? No és az emberiség lényegéből? (Nem láttunk. Isten nem arrogáns, nem önző, nem árul el, és ebből látjuk feltárulni Isten szent lényegét.) Szeretnétek még hozzátenni valamit? (Istenben nyoma sincs a Sátán romlott természetének. Ami a Sátáné, az teljes mértékben negatív, míg ami Istené, az csakis pozitív. Láthatjuk, hogy Isten mindig mellettünk állt, őrködött fölöttünk, védelmezett minket, egészen kicsi korunktól kezdve egész életünk során mind a mai napig, különösen olyankor, amikor összezavarodtunk és eltévedtünk. Istenben nincs csalás, nincs megtévesztés. Világosan és egyszerűen beszél, és ez is Isten igazi lényege.) Nagyon jó! (A Sátán romlott természetéből semmit nem látunk Istenben, sem kétszínűséget, sem hivalkodást, sem üres ígéreteket, sem csalárdságot. Isten az Egyetlen, akiben az ember hihet. Isten hűséges és őszinte. Mint Isten munkájából látjuk, Isten azt mondja az embereknek, hogy legyenek becsületesek, bölcsességet ad nekik, képessé teszi őket arra, hogy megkülönböztessék a jót a rossztól, és meg tudják ítélni a különböző embereket, eseményeket és dolgokat. Ebben láthatjuk Isten szentségét.) Befejeztétek? Elégedettek vagytok azzal, amit elmondtatok? Valójában mennyi megértés van a szívetekben Istenről? És mennyire fogjátok fel Isten szentségét? Tudom, hogy mindegyikőtök szívében van egy bizonyos szintű érzékelő megértés, mert minden egyén érzi Isten rajta végzett munkáját, és változó mértékben, de sok mindent kap Istentől: kegyelmet és áldásokat, megvilágosodást és megvilágosítást, Isten ítéletét és fenyítését, és ezeknek köszönhetően az ember elnyer némi egyszerű megértést Isten lényegéről.

Bár Isten szentsége, amelyről ma beszélünk, a legtöbb ember számára furcsának tűnhet, ettől függetlenül ma megkezdtük ezt a témát, és ahogy az előttetek álló úton haladtok, mélyebb megértést nyertek majd róla. Ehhez az kell, hogy a saját megtapasztalásotok révén fokozatosan megérezzétek és megértsétek. Egyelőre az Isten lényegéről alkotott, érzékelő megértéseteknek még hosszú időre van szüksége, hogy megtanulja, megerősítse, megérezze és megtapasztalja, végül azonban egy napon a szívetek kellős közepén tudni fogjátok, hogy „Isten szentsége” azt jelenti: Isten lényege hibátlan, Isten szeretete önzetlen, minden, amit Isten az embernek biztosít, önzetlen, és megtudjátok, hogy Isten szentsége makulátlan és feddhetetlen. Isten lényegének ezek az aspektusai nem csupán szavak, amelyekkel Ő megcsillogtatja saját identitását, hanem Isten az Ő lényege által fordul csendes őszinteséggel minden egyes ember felé. Más szóval: Isten lényege nem üres, nem is elméleti vagy dogmatikus jellegű, és bizonyosan nem egyfajta tudás. Nem egyfajta nevelés az ember számára, hanem Isten saját cselekedeteinek igaz kijelentése és feltárt lényege annak, amivel Isten rendelkezik, és ami Ő. Az embernek ismernie kell és fel kell fognia ezt a lényeget, mert mindaz, amit Isten tesz, és minden szó, amit Ő mond, nagy értékű és nagy jelentőségű minden egyes ember számára. Amikor végre felfogod Isten szentségét, akkor tudsz majd igazán hinni Istenben; amikor végre felfogod Isten szentségét, akkor értheted majd meg valóban, hogy mi az igazi jelentése az „Isten Maga, az egyedülálló” szavaknak. Többé nem fogsz fantáziálni, azt gondolva, hogy más utak is vannak ezen kívül, amelyeket választhatnál, és többé nem leszel majd hajlandó elárulni mindent, amit Isten elrendezett számodra. Mivel Isten lényege szent, ez azt jelenti, hogy csak Isten által léphetsz az emberi élet igaz, fényes útjára; csak Isten által ismerheted meg az élet értelmét; csak Isten által élhetsz igaz életet, és lehetsz az igazság birtokosa és ismerője. Csak Isten által nyerhetsz életet az igazságból. Csak Maga Isten segíthet kerülnöd a gonoszt, és csak Ő szabadíthat meg a Sátán ártása és irányítása alól. Istenen kívül senki és semmi nem menthet ki a szenvedés tengeréből, hogy ne szenvedj többé. Ezt Isten lényege határozza meg. Csak Maga Isten ment meg téged ilyen önzetlenül; csak Isten az, aki végső soron felelős a jövődért, a sorsodért és az életedért, és Ő rendez el számodra mindent. Ez olyasmi, amit semmiféle teremtett vagy teremtetlen létező nem képes megvalósítani. Mivel semmiféle teremtett vagy teremtetlen létező nem rendelkezik olyan lényeggel, mint Isten lényege, egyetlen személyben vagy dologban sincs meg a képesség arra, hogy megmentsen vagy vezessen téged. Ebben áll Isten lényegének fontossága az ember számára. Talán úgy érzitek, hogy ezek a szavak, amelyeket mondtam, elviekben segíthetnek egy kicsit. De ha az igazságra törekszel, ha az igazságot szereted, akkor meg fogod tapasztalni, hogy ezek a szavak nemcsak a sorsodat változtatják meg, de ezen túl még el is juttatnak téged az emberi élet helyes útjára. Ezt értitek, nemde? Tehát most már van bennetek némi érdeklődés Isten lényegének ismerete iránt? (Igen.) Jó tudni, hogy érdekel benneteket. Mára itt fejezzük be közösségi témánkat Isten szentségének ismeretéről.

Szeretnék beszélni veletek valamiről, amit a mai gyűlésünk kezdetén csináltatok, és meglepett Engem. Egyesek talán a hála érzését táplálták magukban, talán hálásnak éreztétek magatokat, és így ez az érzelmetek kiváltotta az ennek megfelelő cselekvést. Amit tettetek, nem olyasmi, ami megrovást érdemelne; se nem helyes, se nem helytelen. De szeretném, ha megértenétek valamit. Mi az, amit szeretnék, hogy megértsetek? Először is szeretnélek megkérdezni benneteket arról, amit az előbb tettetek. Mi volt ez, földre borulás vagy imádáshoz való térdre ereszkedés? Meg tudja mondani Nekem valaki? (Szerintünk földre borulás volt.) Szerintetek földre borulás volt – akkor hát mi a földre borulás jelentése? (Imádás.) Akkor hát mi az imádáshoz való letérdelés? Korábban nem hoztam fel ezt nektek a közösségben, de ma szükségesnek érzem, hogy megtegyem. A szokásos gyűléseiteken a földre szoktatok borulni? (Nem.) A földre borultok, amikor az imáitokat mondjátok? (Igen.) Minden egyes alkalommal, amikor imádkoztok, földre borultok, ha a helyzet lehetővé teszi? (Igen.) Ez jó. De szeretném, ha ma megértenétek, hogy Isten csak kétfajta ember térdhajtását fogadja el. Nem kell megnéznünk ehhez sem a Bibliát, sem bármilyen nagy szellemi alak tetteit és magatartását. Ehelyett itt és most elmondok nektek valamit, ami igaz. Először is a földre borulás és az imádáshoz térdelés nem ugyanaz. Miért fogadja el Isten a földre borulók térdhajtását? Azért, mert Isten Magához hív valakit, és elszólítja ezt a személyt, hogy elfogadja a megbízatást Istentől, ezért Isten megengedi neki, hogy a földre boruljon Előtte. Ez az első embertípus. A második típus az, ha olyasvalaki térdel imádáshoz, aki féli Istent, és kerüli a rosszat. Csak ez a két embertípus van. Ti tehát melyik típushoz tartoztok? Meg tudjátok mondani? Ez az igazság, bár talán egy kicsit sérti az érzéseiteket. Az emberek imádkozás közbeni térdhajtásához nincs mit hozzáfűzni – ez helyes és rendjén való, mert amikor az emberek imádkoznak, általában valamiért imádkoznak, megnyitva a szívüket Istennek, és szemtől szemben Elé járulva. Ez meghitt kommunikáció és eszmecsere Istennel. Térden állva imádni nem lehet puszta formaság. Nem az a szándékom, hogy megrójalak benneteket azért, amit ma tettetek. Csak világossá akarom tenni számotokra, hogy megértsétek ezt az alapelvet – tudjátok ezt, nem? (Igen, tudjuk.) Azért mondom ezt el nektek, hogy ez ne forduljon elő még egyszer. Akkor hát van az embereknek alkalmuk földre borulni és letérdelni Isten színe előtt? Nem arról van szó, hogy soha nem lesz ilyen alkalom. Előbb vagy utóbb eljön a napja, de nem most van itt az ideje. Értitek? Felzaklat ez benneteket? (Nem.) Akkor jó. Talán ezek a szavak ösztönöznek vagy megihletnek majd benneteket, hogy szívetekben ismerjétek a jelenlegi helyzetet Isten és ember között és azt, milyen kapcsolat áll most fenn Isten és ember között. Bár nemrég kicsit hosszasabban beszélgettünk és folytattunk eszmecserét erről, az ember megértése Istenről még mindig messze nem kielégítő. Az embernek még hosszú utat kell megtennie az Isten megértésére való törekvés ösvényén. Én nem azt akarom elérni, hogy sürgősen tegyétek ezt, vagy hogy hanyatt-homlok rohanjatok ezeket a törekvéseket vagy érzéseket kifejezni. Amit ma tettetek, az igazi érzéseiteket fedheti fel és fejezheti ki, Én pedig érzékeltem őket. Ezért, miközben így tettetek, én csak fel akartam állni és átadni nektek legjobb kívánságaimat, mert mindannyiótoknak azt kívánom, hogy legyetek jól. Ezért minden szavamban és cselekedetemben minden Tőlem telhetőt megteszek, hogy segítsek nektek, hogy vezéreljelek benneteket, hogy helyes megértésetek és helyes nézetetek legyen mindenről. Fel tudjátok fogni ezt, igaz? (Igen.) Akkor jó. Bár az embereknek van valamelyes megértésük Isten természeteinek minden egyes aspektusáról, annak minden egyes aspektusáról, amit Isten birtokol és ami Ő, valamint az Isten által végzett munkáról, ennek a megértésnek a nagy része megmarad a szavak, doktrínák és gondolatok szintjén. Ami a leginkább hiányzik az emberekből, az a valós tapasztalatból származó, igazi tudás és rálátás. Jóllehet Isten különféle módszereket használ, hogy felébressze az emberek szívét, a mérték, amennyire az emberek valóban képesek felébredni, a törekvéseiktől függ – röviden, mindannyiótoknak hosszú utat kell még megtenni. Nem akarom azt látni, hogy bárki úgy érzi, mintha Isten megfeledkezett volna róla, mintha Isten magára hagyta vagy megvetette volna. Mindössze azt akarom látni, hogy mindenki az igazságra való törekvés és az Isten ismeretére való törekvés ösvényén halad, és elszántan menetel előre, habozás és hátranézés nélkül, aggályok és terhek nélkül. Bármilyen helytelen dolgokat követtél is el, bármilyen rossz irányba fordultál is vagy bárhogy vétkeztél is, ne engedd, hogy ezek terhekké vagy túlsúllyá váljanak, amelyet magaddal kell hurcolnod Isten ismeretére való törekvésed során. Menetelj tovább előre. Isten szándéka, hogy megmentse az embert, sohasem változik. Ez Isten lényegének legértékesebb aspektusa. Most már kicsit jobban érzitek magatokat? (Igen.) Remélem, képesek vagytok a megfelelő megközelítést alkalmazni mindennel és az Általam mondottakkal kapcsolatban. Akkor hát fejezzük itt be ezt a közösségi alkalmat. Viszontlátásra!

2014. január 11.