Isten szentsége (III.) Első rész

A téma, amelyről legutóbb a közösségben szóltunk, Isten szentsége volt. Magának Istennek melyik aspektusát érinti Isten szentsége? Isten lényegét érinti? (Igen.) Tehát mi Isten lényegének fő aspektusa, amelyet a közösségben tárgyaltunk? Isten szentsége? Isten szentsége Isten egyedülálló lényege. Mi volt legutóbb a kapcsolódásunk fő tartalma? (A Sátán elvetemültségének felismerése. Vagyis hogy hogyan rontja meg a Sátán az emberiséget a tudás, a tudomány, a hagyományos kultúra, a babona és a társadalmi irányzatok révén.) Ez volt a fő téma, amelyről legutóbb beszéltünk. A Sátán a tudást, a tudományt, a babonát, a hagyományos kultúrát és a társadalmi irányzatokat használva rontja meg az embert; ezek a módjai – összesen öt – annak, ahogy a Sátán megrontja az embert. Szerintetek ezek közül melyiket használja a Sátán a legtöbbet az ember megrontására? Melyiknek a segítségével rontja meg a legmélyebben az embereket? (A hagyományos kultúra. Ez azért van, mert a sátáni filozófiák, mint például Konfuciusz vagy Menciusz tanai, mélyen belegyökereztek az elménkbe.) Tehát néhány testvér és nővér úgy gondolja, a válasz a „hagyományos kultúra”. Van valakinek más válasza? (A tudás. A tudás soha nem engedi, hogy Istent imádjuk. Tagadja Isten létezését, és tagadja Isten uralmát. Vagyis a Sátán azt mondja nekünk, hogy már gyermekkorunkban kezdjünk el tanulni, és hogy csak a tanulás és a tudás elnyerése által lehetnek jó kilátásaink a jövőre és lehet boldog életünk.) A Sátán a tudás révén irányítja a jövődet és a sorsodat, aztán pedig az orrodnál fogva vezet; szerinted ezáltal rontja meg a Sátán az embert a legmélyebben. Tehát a legtöbben úgy gondoljátok, a tudás az, amivel a Sátán a legmélyebben rontja meg az embert. Van, akinek más a véleménye? Mi a helyzet például a tudománnyal vagy a társadalmi irányzatokkal? Van bárki, aki ezekben látja a választ? (Igen.) Ma újra arról az öt módról szólok a közösségben, ahogyan a Sátán megrontja az embert, és miután befejeztem, felteszek még néhány kérdést nektek, hogy pontosan láthassuk, ezek közül melyikkel rontja meg a Sátán az embert a legmélyebben.

Öt módja annak, ahogy a Sátán megrontja az embert

a. A Sátán a tudást használja az ember megrontására, a hírnevet és nyereséget pedig az ember irányítására

Az öt mód közül, ahogyan a Sátán megrontja az embert, elsőként a tudást említettük, így vegyük a tudást mint az első témát, amelyhez a közösségben kapcsolódunk. A Sátán csalinak használja a tudást. Jól figyeljetek: a tudás csak egyfajta csalétek. Az embereket arra csábítja, hogy tanuljanak keményen, fejlesszék magukat napról napra, kovácsoljanak fegyvert a tudásból, és szerelkezzenek fel vele, majd a tudás segítségével nyissanak kaput a tudomány felé; más szóval, minél több tudásra teszel szert, annál többet fogsz megérteni. Mindezt a Sátán mondja az embereknek; ő mondja nekik, hogy dédelgessenek fennkölt ideálokat, miközben ismereteket sajátítanak el, arra tanítva őket, hogy építsenek ambíciókat és törekvéseket. Az embernek fogalma sincs arról, hogy a Sátán sok ilyen üzenetet juttat célba, és emiatt az emberek öntudatlanul is úgy érzik, hogy ezek helyes, illetve hasznos dolgok. Az emberek tudtukon kívül rálépnek erre az útra, amelyen tudtukon kívül a saját ideáljaik és ambícióik vezetik őket egyre tovább és tovább. Lépésről lépésre, észrevétlenül, a Sátán által adott tudásból megtanulják, hogyan gondolkodnak a nagy vagy híres emberek. Tanulnak ezt-azt azoknak az embereknek a tetteiből is, akik hősöknek számítanak. Mit hirdet a Sátán az embernek ezeknek a hősöknek a tetteiben? Mit akar belenevelni az emberbe? Hogy az ember legyen jó hazafi, legyen ép nemzeti öntudata, és legyen hősies lelkű. Mit tanul az ember a történeti beszámolókból vagy a hősi alakok életrajzából? Hogy legyen meg benne a személyes lojalitás érzése, legyen kész bármit megtenni a barátaiért és testvéreiért. Ennek a sátáni tudásnak a keretében az ember tudtán kívül sok mindent megtanul, ami egyáltalán nem pozitív. Az ember nem is sejti, hogy éretlen elméjébe a Sátán által előkészített magvak hullanak. Ezektől a magvaktól aztán az emberek úgy érzik, hogy nagy emberré kellene válniuk, híresnek, hősnek, hazafinak, családszerető embernek kellene lenniük, olyasvalakinek, aki a barátjáért bármit megtenne, és él benne a személyes lojalitás érzése. A Sátán által félrevezetve, tudtukon kívül azt az utat járják, amelyet a Sátán készített elő számukra. Ahogy ezen az úton haladnak, rákényszerülnek, hogy elfogadják a Sátán életszabályait. Teljesen tudattalanul kidolgozzák a saját szabályaikat, amelyek szerint élnek, ezek azonban nem mások, mint a Sátán szabályai, amelyeket az erőszakkal beléjük ültetett. A Sátán a tanulási folyamat során eléri, hogy a saját célkitűzéseiket dédelgessék, meghatározzák a saját életcéljaikat, az életüket irányító szabályokat, az életükben követendő irányt, miközben egész idő alatt csepegteti beléjük a Sátán dolgait, történetekkel, életrajzokkal és minden lehetséges más eszközzel csalogatva az embereket apránként, amíg rá nem harapnak a csalira. Így a tanulás folyamán egyesek az irodalmat kezdik előnyben részesíteni, mások a közgazdaságtant, megint mások a csillagászatot vagy a földrajzot. Aztán vannak, akik a politikát kedvelik meg, mások a fizikát, a kémiát, megint mások pedig a teológiát helyezik előtérbe. Ezek mind a tudás nagy egészének részei. A szívetekben mindannyian tudjátok, miről szól valójában mindez; mindegyikőtök találkozott már vele korábban. Mindegyikőtök tudna vég nélkül beszélni egyik vagy másik szakterületről ezek közül. Világos tehát, milyen mélyre hatolt ez a tudás az emberek elméjében; szemmel látható, milyen helyet foglal el ez a tudás az emberek elméjében, és milyen mély hatást gyakorol rájuk. Mihelyt valakiben vonzódás alakul ki a tudás egy területe iránt, miután mélyen beleszeretett, tudtán kívül ambíciók fejlődnek ki benne. Egyesek írók akarnak lenni, mások irodalmi művek szerzői, vannak, akik politikai pályára készülnek, és vannak, akik üzletemberként a gazdasági tudományokba akarják belevetni magukat. Továbbá van az embereknek egy része, akik hősök, nagyok vagy híresek akarnak lenni. Függetlenül attól, ki milyen ember akar lenni, a céljuk az, hogy fogják a tudás elsajátításának ezt a módszerét, és a saját céljaikra használják, hogy valóra váltsák saját vágyaikat, saját ambícióikat. Bármilyen jól hangzik is – akár az álmaikat akarják megvalósítani, akár nem akarják elpazarolni az életüket, akár egy bizonyos pályára készülnek –, ezeket a fennkölt ideálokat és ambíciókat dédelgetik, de lényegében mire jó ez az egész? Fontolóra vettétek már valaha ezt a kérdést? Miért cselekszik így a Sátán? Mi a Sátán célja azzal, hogy mindezt elülteti az emberben? A szívetekben világosan kell tudnotok a választ erre a kérdésre.

Most beszéljünk arról, hogyan használja a tudást a Sátán az ember megrontására. Először is világosan meg kell értenünk ezeket a dolgokat: Mit akar a Sátán az embernek adni a tudással? Milyen úton akarja végigvezetni az embert? (Az Istennek való ellenállás útján.) Igen, biztosan erről van szó – ellenállni Istennek. Láthatod, hogy ez az egyik következménye annak, amikor az emberek ismereteket sajátítanak el – elkezdenek Istennel szembeszegülni. Mik tehát a Sátán gonosz indítékai? Nem világos ez a számodra, ugye? Mialatt az ember ismereteket sajátít el, a Sátán mindenféle módszert bevet, legyen az történetmesélés, vagy egyszerűen egy-egy egyedi ismeret átadása, vagy annak lehetővé tétele, hogy kielégítsék saját vágyaikat vagy ambícióikat. Milyen úton akar téged vezetni a Sátán? Az emberek úgy vélik, semmi baj azzal, ha ismereteket szereznek, ez teljesen természetes dolog. Hogy megnyerően fogalmazzunk: fennkölt eszményeket dédelgetni vagy ambiciózusnak lenni azt jelenti, hogy van, ami hajtja az embert, és ez kellene, hogy legyen a helyes út az életben. Hát nem dicsőségesebb életmód az, ha az emberek megvalósítják saját eszményeiket, vagy sikeresen megalapoznak egy karriert? Ha valaki így tesz, azzal nem csupán az őseit tisztelheti, hanem arra is lehetősége van, hogy nyomot hagyjon a történelemben – ez vajon nem jó dolog? Ez jó dolog a világi emberek szemében, és számukra ez helyes és pozitív dolog kell, hogy legyen. A Sátán azonban baljós szándékaival vajon csak rávezeti az embereket erre az útra, és ezzel vége is? Természetesen nem. Valójában nem számít, mennyire magasztosak az ember ideáljai, lehetnek bármilyen realisztikusak vagy helyénvalóak az ember vágyai, mindaz, amit az ember el akar érni, mindaz, amire törekszik, kibogozhatatlanul kapcsolódik két szóhoz. E két szó életbevágóan fontos minden ember életét tekintve, és ezeket akarja a Sátán belenevelni az emberbe. Melyik két szóról van szó? A „hírnév” és a „nyereség”. A Sátán egy igen szelíd módszert használ, egy olyan metódust, amely nagyon is összhangban van az emberek elképzeléseivel, és nem túl agresszív: eléri, hogy az emberek tudtukon kívül elfogadják az ő túlélési eszközeit és szabályait, életcélokat és az életük számára irányt alakítsanak ki, és életre szóló becsvágyak támadjanak bennük. Bármilyen magasztos hangzásúnak tűnhetnek a szavak, amelyekkel az emberek ezekről az életre szóló becsvágyakról beszélnek, ezek a becsvágyak kibogozhatatlanul kötődnek a „hírnévhez” és a „nyereséghez”. Minden, amit bármely nagyszerű vagy híres ember – vagy valójában bármelyik ember – hajszol egész élete során, csak ezzel a két szóval kapcsolatos: „hírnév” és „nyereség”. Azt hiszik az emberek, hogy amint hírnévre és nyereségre tesznek szert, tőkéjük lesz, amelyet arra használhatnak, hogy magas státusznak és hatalmas vagyonnak örvendhessenek, és élvezhessék az életet. Szerintük mihelyt hírnévre és nyereségre tettek szert, tőkéjük lesz, amelyet arra használhatnak, hogy a gyönyört keressék, és elmerüljenek a hús-vér test buja élvezkedésében. Ennek az általuk vágyott hírnévnek és nyereségnek a kedvéért az emberek önként, bár tudtukon kívül, átadják a Sátánnak a testüket, a szívüket, sőt mindenüket, beleértve a kilátásaikat és sorsukat. Fenntartás nélkül teszik ezt, pillanatnyi kétség nélkül, és mindvégig nincs tudomásuk arról, hogy vissza kellene szerezniük mindazt, amijük valaha volt. Meg tudnak tartani az emberek bármilyen irányítást önmaguk felett, miután ily módon átadták magukat a Sátánnak, és hűségesek lettek hozzá? Biztosan nem. Teljesen és maradéktalanul a Sátán irányítja őket. Teljesen és maradéktalanul ingoványba süllyedtek, és képtelenek kiszabadítani magukat. Amint valaki a hírnév és nyereség mocsarába süllyedt, többé nem keresi azt, ami fényes, ami igazságos, sem azokat a dolgokat, amelyek szépek és jók. Ez azért van, mert az emberek számára a hírnév és nyereség vonzereje túlságosan nagy; ezek olyan dolgok, amelyekre az emberek egész életükben, sőt még az egész örökkévalóságon át is vég nélkül törekedhetnek. Nem ez a valós helyzet? Néhányan azt mondják, hogy ismeretekre szert tenni nem más, mint könyveket olvasni vagy megtanulni pár dolgot, amit még nem tudnak, hogy ne maradjanak le a kortól, vagy ne hagyja őket maga mögött a világ. Csak azért szereznek ismereteket, hogy ételt tehessenek az asztalra, a saját jövőjük miatt, vagy hogy gondoskodjanak az alapvető szükségleteikről. Van bárki, aki egy évtizeden keresztül keményen tanulna csupán az alapvető szükségletek miatt, csak azért, hogy megoldja az élelmezést? Nem, nincs ilyen ember. Akkor hát miért szenvedi el valaki ezeket a nehézségeket oly sok éven át? A hírnévért és nyereségért. A hírnév és a nyereség vár rájuk a távolban, hívogatja őket, ők pedig úgy hiszik, hogy csak saját szorgalmuk, nehézségeik és küzdelmeik révén követhetik az utat, amely a hírnév és nyereség eléréséhez vezeti majd őket. Az ilyen embernek el kell szenvednie e nehézségeket a saját jövőbeni útja miatt, jövőbeni élvezeteiért és azért, hogy egy jobb életet nyerjen. Meg tudjátok mondani Nekem, hogy mi a csuda ez a tudás? Vajon nem a Sátán által az emberbe csepegtetett életszabályok és -filozófiák, mint például az, hogy „szeresd a Pártot, szeresd az országot, és szeresd vallásodat” és „a bölcs ember enged a körülményeknek”? Vajon nem az élet „magasztos eszményei” ezek, amelyeket a Sátán az emberbe nevelt, mint amilyenek a nagy emberek ideái, a hős alakok híres vagy bátor szellemének feddhetetlensége, vagy a harcművészeti regények főhőseinek és kardvívóinak lovagiassága és jószívűsége? Ezek az eszmék befolyásolják egyik generációt a másik után, és minden generáció tagjaival elfogadtatják ezeket az eszméket. Folyamatosan küzdenek a „magasztos eszményeket” hajszolva, amelyekért még az életüket is feláldozzák. Ez az az eszköz és megközelítés, amely által a Sátán megrontja az embereket a tudással. Tehát miután a Sátán erre az útra tereli az embereket, vajon képesek alávetni magukat Istennek és Őt imádni? Képesek elfogadni Isten szavait és az igazságra törekedni? Egyáltalán nem, mivel a Sátán tévútra vezette őket. Nézzük meg még egyszer a Sátán által az emberbe ültetett tudást, gondolatokat és véleményeket: Tartalmazzák ezek a dolgok az Isten iránti alávetettségnek és Isten imádásának igazságait? Jelen vannak Isten félelmének és a gonosz kerülésének igazságai? Jelen van egy is Isten szavai közül? Van bennük bármi, ami az igazságra vonatkozik? Egyáltalán nincs – ezek a dolgok teljes mértékben hiányoznak. Teljesen bizonyosak lehettek abban, hogy a Sátán által az emberbe nevelt dolgok egyáltalán nem tartalmaznak igazságot? Nincs hozzá bátorságotok – de nem számít. Mindaddig, amíg felismered, hogy a „hírnév” és a „nyereség” a két kulcsszó, amelyekkel a Sátán az embereket az elvetemültség ösvényére csábítja, ennyi elegendő.

Tekintsük át röviden, amit idáig átbeszéltünk: Minek a segítségével tartja a Sátán szorosan az irányítása alatt az embert? (Hírnévvel és nyereséggel.) Tehát a Sátán a hírnevet és a nyereséget használja arra, hogy kontrollálja az ember gondolatait, amíg az emberek másra sem tudnak gondolni, mint a hírnévre és nyereségre. A hírnévért és nyereségért küszködnek, a hírnévért és nyereségért szenvednek el nehézségeket, a hírnévért és nyereségért tűrnek el megaláztatást, a hírnévért és nyereségért áldozzák fel mindenüket, és minden ítéletet vagy döntést a hírnév és nyereség kedvéért hoznak meg. Ily módon a Sátán láthatatlan béklyókkal kötözi meg az embereket, és ezeket a béklyókat viselve nekik sem erejük, sem bátorságuk nincs ledobni azokat magukról. Tudtukon kívül viselik ezeket a béklyókat, és nagy nehézségek árán vánszorognak egyre előre. E hírnév és nyereség kedvéért az emberiség kerüli Istent és elárulja Őt, és egyre elvetemültebbé válik. Így aztán egyik generáció a másik után pusztul el a Sátán hírneve és nyeresége közepette. Ha most a Sátán cselekedeteire tekintünk, baljós szándékai nem végképp megvetendőek-e? Lehet, hogy ma még mindig nem láttok át a Sátán gonosz indítékain, mert úgy vélitek, hogy nem lehet hírnév és nyereség nélkül élni. Azt hiszitek, hogy ha az emberek maguk mögött hagyják a hírnevet és a nyereséget, akkor többé nem látják majd az előttük lévő utat, többé nem látják majd a céljaikat, hogy a jövőjük elsötétül, homályos és borús lesz. De lassanként, egy nap mindannyian felismeritek majd, hogy a hírnév és a nyereség hatalmas béklyók, amelyekkel a Sátán megkötözi az embert. Amikor az a nap eljön, teljes mértékben ellen fogsz állni a Sátán irányításának, és teljesen ellen fogsz majd állni azoknak a béklyóknak, amelyekkel a Sátán megkötöz. Amikor eljön az ideje, hogy le akarod vetni mindazokat a dolgokat, amiket a Sátán beléd nevelt, akkor majd teljesen szakítasz a Sátánnal, és igazán utálni fogod mindazt, amit a Sátán hozott neked. Az emberiség csak akkor fogja igazán szeretni Istent és igazán sóvárogni Utána.

b. A Sátán a tudományt használja az ember megrontására

Épp most beszéltünk arról, hogyan használja a Sátán a tudást az ember megrontására. A következőkben legyünk közösségben azzal kapcsolatban, hogy a Sátán miként használja a tudományt az ember megrontására. Először is, a Sátán a tudomány nevét használja arra, hogy kielégítse az ember kíváncsiságát, az ember vágyát a tudomány felfedezésére és rejtélyek kutatására. A Sátán a tudomány nevében kielégíti az ember anyagi szükségleteit és igényét az iránt, hogy folyamatosan javítson az életminőségén. Vagyis a Sátán ezzel az ürüggyel használja a tudományt az ember megrontására. Vajon csak az ember gondolkodását vagy az ember elméjét rontja meg a Sátán ily módon felhasználva a tudományt? A környezetünkben lévő emberek, események és dolgok közül, amelyeket látunk és amelyekkel kapcsolatba kerülünk, mi mást ront még meg a Sátán a tudománnyal? (A természetes környezetet.) Helyes. Úgy tűnik, hogy ez súlyos károkat okozott nektek, és mélyen érintett titeket. Azon kívül, hogy a tudomány mindenféle különböző felfedezéseit és következtetéseit használja az ember félrevezetésére, a Sátán eszközként használja a tudományt az Isten által az embernek adott élő környezet féktelen elpusztítására és kizsákmányolására is. Ezt azzal az ürüggyel teszi, hogy ha az ember tudományos kutatást folytat, akkor az ember élő környezete és életminősége folyamatosan javulni fog, továbbá, hogy a tudományos fejlődés célja, hogy kiszolgálja az emberek nap mint nap növekvő anyagi szükségleteit és igényüket arra, hogy folyamatosan javítsák az életszínvonalukat. Ez a tudomány Sátán általi fejlődésének elméleti alapja. De mit hozott a tudomány az emberiségnek? Vajon nem szennyeződött be az élő környezetünk – és a teljes emberiség élő környezete? Nem szennyeződött-e be a levegő, amit az ember belélegez? Nem szennyeződött-e be a víz, amit iszunk? Még mindig bio és természetes az élelem, amit fogyasztunk? A legtöbb gabona és zöldség genetikailag módosított, műtrágyával termesztett, és vannak köztük tudományos úton létrehozott variánsok is. A zöldségek és gyümölcsök, amelyeket eszünk, már nem természetesek. Még természetes tojást sem könnyű találni már, és a tojásoknak már nem olyan az íze, mint azelőtt, mert a Sátán úgynevezett tudománya már átdolgozta. Ha a nagy képet nézzük, a teljes légkör elpusztult és beszennyeződött; a hegyeket, tavakat, erdőket, folyókat, óceánokat, valamint mindent a föld felett és alatt tönkretettek az úgynevezett tudományos vívmányok. Röviden, az egész természetes környezetet, az Istentől az embernek adott élő környezetet elpusztította és tönkretette az úgynevezett tudomány. Habár sokan elérték azt, amit az általuk keresett életszínvonal tekintetében mindig is reméltek, kielégítve mind a vágyaikat, mind a testüket, az ember által lakott környezetet lényegében elpusztították és tönkretették a tudomány által létrehozott „vívmányok”. Ma már nincs jogunk ahhoz, hogy egyetlen lélegzetnyi tiszta levegőt is belélegezzünk. Vajon nem ez az emberiség bánata? Beszélhetünk-e még bármilyen boldogságról az emberek számára, amikor ilyen helyen kell élniük? Ezt a helyet és az ember által lakott élő környezetet a kezdetek kezdetétől az ember számára teremtette Isten. A vizet, amit az emberek isznak, a levegő, amit belélegeznek, a különböző ételeket, amelyeket az emberek esznek, ahogy a növényeket és élőlényeket, még a hegyeket, tavakat és óceánokat is – ennek az élő környezetnek minden részét Isten adta az embernek; ez természetes, és az Isten által lefektetett természeti törvénnyel összhangban működik. Tudomány nélkül az emberek még mindig az Isten által rájuk hagyott módszereket követnék, még mindig élvezhetnék mindazt, ami eredeti és természetes, és boldogok lennének. Most azonban mindezt elpusztította és tönkretette a Sátán; az ember alapvető élőhelye többé már nem érintetlen. De senki nem képes felismerni, hogy mi okozta ezt, vagy hogyan történt a dolog, és még többen a Sátán által beléjük nevelt eszméken keresztül közelítik meg és értelmezik a tudományt. Vajon ez nem teljes mértékben megvetendő és szánalmas? Most, hogy a Sátán elfoglalta azt a helyet, amelyben az ember létezik, ahogy az élő környezetüket is, és ebbe az állapotba züllesztette le őket, az emberiség pedig továbbra is ilyen irányba fejlődik, szükséges-e, hogy Isten személyesen pusztítsa el ezeket az embereket? Ha az emberek továbbra is ily módon fejlődnek, milyen irányt fognak venni? (Meg fognak semmisülni.) Hogyan fognak megsemmisülni? Túl azon, hogy mohón keresik a hírnevet és a nyereséget, az emberek folyamatosan tudományos vizsgálatokat folytatnak, és mélyen elmerülnek a kutatásban, majd szüntelenül úgy cselekszenek, hogy kielégítsék saját anyagi szükségleteiket és vágyaikat; akkor milyen következményekkel jár ez az ember számára? Először is, az ökológiai egyensúly felbomlott, és amikor ez történik, az emberek testét és belső szerveit megfertőzi és károsítja ez a kiegyensúlyozatlan környezet, és különböző fertőző betegségek és ragályok terjednek el a földön. Nem igaz-e, hogy ez most egy olyan helyzet, amely fölött az embernek nincs irányítása? Most, hogy ezt értitek, ha az emberiség nem Istent követi, hanem ily módon mindig a Sátánt követi – a tudást arra használva, hogy folyamatosan saját magát gazdagítsa, a tudományt arra használva, hogy szüntelenül az emberi élet jövőjét kutassa, ezt a fajta módszert használják arra, hogy tovább éljenek – látod már, hogy ez hogyan fog véget érni az emberiség számára? Az emberiség természetes módon ki fog halni: az emberiség lépésről lépésre halad a pusztulás felé, saját maguk elpusztítása felé! Nem pusztulást hoznak-e magukra? És vajon ez nem a tudományos fejlődés következménye? Most úgy tűnik, hogy a tudomány egyfajta varázsital, amit a Sátán készített az embernek, hogy amikor megpróbáljátok megkülönböztetni a dolgokat, homályos ködben teszitek azt; akármilyen erősen néztek, nem látjátok tisztán a dolgokat, és bármilyen keményen próbálkoztok is, képtelenek vagytok megfejteni őket. A Sátán azonban a tudomány nevében gerjeszti az étvágyadat és az orrodnál fogva vezet, egyik lábadat a másik elé rakva, a halál szakadéka felé. És mivel ez a helyzet, az emberek világosan meg fogják érteni, hogy az ember pusztulását valójában a Sátán keze idézi elő – a Sátán a főkolompos. Talán nem így van? (De igen.) Ez a második módja annak, ahogy a Sátán megrontja az emberiséget.

c. A Sátán a hagyományos kultúrát használja az ember megrontására

A hagyományos kultúra a harmadik módja annak, ahogy a Sátán megrontja az embert. A hagyományos kultúra és a babona között sok hasonlóság van, de az megkülönbözteti őket, hogy a hagyományos kultúra bizonyos történeteket, utalásokat és forrásokat tartalmaz. Sok népmesét, illetve a történelemkönyvekben felbukkanó történetet a Sátán talált ki és szerkesztett, amelyek szereplői, a hagyományos kultúra vagy a babonák alakjai mély benyomást tesznek az emberekre. Például Kínában ott van „A nyolc halhatatlan átkel a tengeren”, a „Nyugati utazás”, a Jáde Császár, a „No-csa legyőzi a Sárkánykirályt” és „Az istenek birtokba helyezése”. Talán nem vertek ezek mély gyökeret az emberek elméjében? Még ha néhányan közületek nem is ismerik az összes részletüket, a történeteket általában véve akkor is ismeritek, és ez az általános tartalom ragad meg a szívedben és az elmédben úgy, hogy el sem tudod felejteni. Ezeket a különféle eszméket és legendákat a Sátán készítette az ember számára réges-régen, és különböző időszakokban terjesztette el őket. Ezek a dolgok egyenesen károsítják és felőrlik az emberek lelkét, és egyik bűvöletből a másikba igézik őket. Vagyis ha egyszer elfogadtad ezt a hagyományos kultúrát, történeteket vagy babonás elemeket, ha egyszer ezek rögzültek az elmédben és megragadtak a szívedben, attól kezdve mintha meg volnál igézve – belegabalyodsz ezekbe a kulturális külsőségekbe, eszmékbe és hagyományos történetekbe, és a befolyásuk alá kerülsz. Befolyásolják az életedet, az életszemléletedet, az ítéletalkotásodat. Még ennél is jobban befolyásolják az igaz életútra való törekvésedet. Ez bizony gonosz bűvölet. Akárhogy próbálod, nem tudod lerázni ezeket magadról; hiába farigcsálod, nem tudod lefaragni, hiába ütöd, nem tudod leverni. Sőt, mi több, miután az emberek tudtukon kívül ilyesfajta bűvöletbe kerültek, tudtukon kívül elkezdik a Sátánt imádni és a Sátán képét dédelgetni a szívükben. Más szóval a Sátánt teszik meg bálványuknak, imádatuk tárgyának, amelyre felnézhetnek, sőt még odáig is elmennek, hogy Istennek tekintik. Az emberek nem is tudnak róla, hogy ezek a dolgok ott vannak a szívükben, és irányítják a szavaikat és tetteiket. Sőt, először még hamisnak tekinted ezeket a történeteket és legendákat, de aztán tudtodon kívül elismered a létezésüket, és valóságos alakokat, valóságos, létező tárgyakat csinálsz belőlük. Fel sem figyelsz rá, de tudat alatt elfogadod ezeket az eszméket és ezeknek a dolgoknak a létezését. Közben tudat alatt ördögöket, a Sátánt és bálványokat engedsz be a saját otthonodba és a saját szívedbe – nem más ez, mint bűvölet. Visszhangot vernek bennetek ezek a szavak? (Igen.) Van köztetek bárki, aki füstölőt gyújtott Buddhának, és imádta őt? (Igen.) Nos, mi volt a célja annak, hogy füstölőt gyújtva imádtátok Buddhát? (Békéért imádkoztunk.) Ha most átgondoljátok, nem abszurd a Sátánhoz imádkozni békéért? Hoz a Sátán békét? (Nem.) Hát nem látjátok, milyen tudatlanok voltatok akkor? Ez a fajta viselkedés abszurd, tudatlan és naiv, nem igaz? A Sátán csakis azzal törődik, hogyan rontson meg téged. Lehetetlen, hogy a Sátán békét adjon neked, legfeljebb ideiglenes megkönnyebbülést. De ahhoz, hogy ezt a megkönnyebbülést elnyerd, esküt kell tenned, és ha megszeged az ígéretedet vagy az esküt, amelyet a Sátánnak tettél, majd meglátod, hogy megkínoz téged. Azáltal, hogy esküdet veszi, valójában irányítani akar téged. Amikor békéért imádkoztatok, megkaptátok a békét? (Nem.) Nem kaptatok békét, épp ellenkezőleg: az erőfeszítéseitek balszerencsét és véget nem érő katasztrófákat hoztak – bizony, a keserűség határtalan óceánját. A béke nincs a Sátán hatalmában, és ez az igazság. Ez a következmény, amelyet a feudális babonaság és a hagyományos kultúra hozott az emberiségnek.

d. A Sátán a társadalmi irányzatokat használja az ember megrontására

Végezetül a Sátán társadalmi irányzatokon keresztül is megrontja és irányítja az embert. A társadalmi irányzatok sok szempontot lefednek, változatos területeket, mint például híres és nagy emberek, filmes és zenei bálványok imádását, celebek imádását, online játékokat stb. – ezek mind a társadalmi irányzatok közé tartoznak, és nem szükséges belemenni ennek részleteibe. Csak azokról a képzetekről fogunk beszélni, amelyeket a társadalmi irányzatok idéznek elő az emberekben, arról, ahogyan ezek miatt az emberek a világot kezelik, és arról, hogy ezek milyen életcélokat és szemléletet hoznak létre bennük. Ezek nagyon fontosak; képesek irányítani és befolyásolni az emberek gondolatait és véleményeit. Egyik ilyen irányzat jön a másik után, és mind gonosz befolyást hordoznak, amely folyamatosan lealacsonyítja az emberiséget, az emberek elveszítik miatta a lelkiismeretüket, az emberi mivoltukat és értelmüket, még inkább gyengülnek az erkölcseik és a tisztességességük, oly mértékben, hogy még azt is elmondhatjuk: ma az emberek többségében nincs tisztesség, nincs emberi mivolt, és egyáltalán nincs lelkiismeretük, még kevésbé józan eszük. Mik tehát ezek a társadalmi irányzatok? Olyan trendek, amelyeket nem látsz szabad szemmel. Amikor egy új irányzat végigsöpör a világon, talán csak néhány ember van az élvonalban, akik betöltik a divatdiktátor szerepét. Belekezdenek valami új dologba, majd elfogadnak valamilyen ötletet vagy nézőpontot. Azonban az emberek többségét ez az irányzat tudat alatt folyamatosan fertőzi, vonzza és magába olvasztja őket, amíg tudtukon kívül és önkéntelenül mind elfogadják azt, elmerülnek benne, és az irányítása alá kerülnek. Az ilyen egymás után felbukkanó irányzatok elérik, hogy azok, akiknek nem ép a teste és elméje, akik nem tudják, hogy mi az igazság, és nem tudnak különbséget tenni pozitív és negatív dolgok között, örömmel elfogadják őket, akárcsak a Sátántól jövő életszemléleteket és értékrendeket. Elfogadják, amit a Sátán mond nekik arról, hogy hogyan viszonyuljanak az élethez, elfogadják azt az életmódot, amelyet a Sátán „adományoz” nekik, és nincs erejük, sem képességük, még kevésbé tudatosságuk az ellenálláshoz. Hogyan ismerjük fel tehát az ilyen irányzatokat? Egy egyszerű példát választottam, amit fokozatosan megérthettek. Például a múltban úgy vezették a vállalkozásaikat az emberek, hogy senkit nem csaptak be; ugyanazon az áron adták a termékeket függetlenül attól, hogy ki volt a vevő. Vajon ez nem hordoz magában némi jó lelkiismeretet és emberi mivoltot? Látható, hogy amikor az emberek ilyen jóhiszemű üzleti magatartást tanúsítottak, akkor még volt valamennyi lelkiismeretük és emberi mivoltuk. Ám ahogy az ember igénye a pénz iránt egyre növekedett, az emberek tudtukon kívül egyre jobban szeretni kezdték a pénzt, a nyereséget és a gyönyört. Vajon nem tulajdonítanak nagyobb jelentőséget ma a pénznek az emberek, mint régebben? Amikor az emberek nagyon fontosnak tartják a pénzt, tudtukon kívül kisebb jelentőséget kezdenek tulajdonítani a saját megítélésüknek, a renoméjuknak, a jó hírnevüknek és integritásuknak, nem így van? Amikor üzlettel foglalkozol, látod, amint mások abból gazdagodnak meg, hogy becsapják az embereket. Habár a pénzük ebül szerzett, mégis egyre gazdagabbak lesznek. Látva mindazt, amit a családjuk élvez, dühös leszel: „Mindketten vállalkozunk, de ők meggazdagodtak. Én miért nem tudok sok pénzt keresni? Nem bírom ezt, meg kell találnom a módját, hogy több pénzt keressek.” Ezután máson sem gondolkozol, csak azon, hogy hogyan tegyél szert vagyonra. Amint lemondtál arról a hiedelemről, miszerint „a pénzt lelkiismeretesen kell megkeresni, úgy, hogy nem verünk át senkit”, a saját érdekeidtől vezérelve a gondolkodásod fokozatosan megváltozik, ahogy a cselekedeteid mögött álló alapelvek is. Amikor először csapsz be valakit, érzed a lelkiismereted rosszallását, és a szíved azt mondja neked: „Amint ezzel megvagyok, soha többet nem fogok becsapni senkit. Ha mindig becsapjuk az embereket, annak büntetés lesz a vége!” Ez az ember lelkiismeretének feladata – hogy aggályaid legyenek és szemrehányást tegyen neked, és így természetellenesnek érezd, ha rászedsz valakit. Ám azután, hogy sikeresen megtévesztettél valakit, látod, hogy immár több pénzed van, mint előtte, és úgy véled, hogy ez a módszer nagyon hasznos lehet a számodra. A szívedben érzett tompa fájdalom ellenére továbbra is gratulálni akarsz magadnak a sikeredért, és valamelyest elégedett vagy önmagaddal. Most először jóváhagyod a viselkedésedet, a saját megtévesztő útjaidat. Ha az embert egyszer megfertőzte ez a csalás, az ugyanolyan, mint aki szerencsejátékokba kezd, utána pedig szerencsejátékos lesz belőle. Tudtodon kívül jóváhagyásodat adod a saját csaló viselkedésedhez, és elfogadod azt. Tudtodon kívül úgy fogod fel, hogy a csalás egy legitim kereskedelmi viselkedés, valamint a túlélésed és megélhetésed leghasznosabb eszköze; úgy véled, hogy ilyen viselkedéssel gyorsan nagy vagyont szerezhetsz. Ez egy folyamat: Az emberek eleinte nem fogadják el az ilyen viselkedést, és megvetik ezt a magatartást és gyakorlatot. Majd ők maguk is kísérletezgetni kezdenek ezzel a viselkedéssel, kipróbálják a saját szájízük szerint, és a szívük elkezd fokozatosan átalakulni. Miféle átalakulás ez? Ennek a trendnek, a társadalmi irányzat által beléd nevelt eszmének a jóváhagyása és elismerése. Anélkül, hogy felismernéd ezt, ha nem csapod be az embereket, amikor üzletelsz velük, úgy érzed, hogy rosszabbul jártál; ha nem szeded rá az embereket, úgy érzed, mintha elveszítettél volna valamit. Tudtodon kívül ez a csalás válik a saját lelkeddé, a gerinceddé, egy nélkülözhetetlen viselkedésformává, amely az életed egyik alapelve. Miután az ember elfogadta ezt a viselkedést és gondolkodásmódot, vajon nem hozott ez létre változást a szívében? A szíved megváltozott, megváltozott hát a tisztességed is? Megváltozott vajon az emberi mivoltod? Megváltozott a lelkiismereted? Az egész lényed, a szívedtől a gondolataidig, belülről kifelé megváltozott, és ez minőségi változás. Ez a változás egyre távolabbra és távolabbra húz Istentől, és egyre szorosabban összehangolódsz a Sátánnal; egyre inkább olyanná válsz, mint a Sátán, aminek eredményeként a Sátán általi megrontás démonná változtat.

Ha ezekre a társadalmi irányzatokra nézel, mondanád, hogy nagy hatással vannak az emberekre? Mélyen ártalmas hatást gyakorolnak az emberekre? Igen, mélységesen káros hatást gyakorolnak az emberekre. Az ember mely aspektusainak megrontására használ a Sátán minden egyes ilyen irányzatot? A Sátán legfőként az ember lelkiismeretét, értelmét, emberi mivoltát, erkölcseit és életkilátásait rontja meg. Ezek a társadalmi trendek vajon nem alacsonyítják le és rontják meg az embert fokozatosan? A Sátán ezeket a társadalmi irányzatokat használja fel, hogy az embereket lépésről lépésre ördögök fészkébe csalogassa, hogy az emberek tudtukon kívül a pénzt, az anyagias kívánságokat, a gonoszságot és az erőszakot tiszteljék a társadalmi irányzatokban. Ha egyszer ezek a dolgok beléptek az ember szívébe, mivé válik akkor az ember? Az ember ördöggé és Sátánná válik! Miért? Azért, mert milyen lélektani hajlam is lakozik az ember szívében? Mit tisztel az ember? Az ember elkezdi örömét lelni a gonoszságban és az erőszakban, a szépség vagy jóság iránt egyáltalán nem tanúsítva szeretetet, még kevésbé a békesség iránt. Az emberek nem hajlandóak egy egyszerű életet élni a normális emberi mivoltban, hanem helyette magas rangot és nagy vagyont akarnak élvezni, tobzódni a test gyönyöreiben, fáradságot nem kímélve kielégíteni a saját testüket, korlátozások vagy kötelékek nélkül; más szóval, azt tenni, amit csak kívánnak. Amikor tehát az ember elmerült az ilyen áramlatokban, a megszerzett tudás segíthet kiszabadítani magad? A hagyományos kultúra és babonák megértése segíthet neked kimenekülni ebből az iszonyú helyzetből? Az emberek által ismert tradicionális erkölcsök és szertartások segíthetnek nekik önuralmat gyakorolni? Vedd például az Analektát és a Tao Te Kinget. Segíthetnek az embereknek kikecmeregni e gonosz irányzatok ingoványából? Egyáltalán nem. Így az ember egyre gonoszabbá, arrogánsabbá, lekezelőbbé, önzőbbé és rosszindulatúbbá válik. Nincs többé ragaszkodás az emberek között, nincs többé szeretet a családtagok között, nincs többé megértés a rokonok és barátok között; az erőszak vált az emberi kapcsolatok jellemzőjévé. Minden egyes ember arra törekszik, hogy erőszakos módszerekkel éljen embertársai között; erőszakkal szerzik meg a mindennapi kenyerüket; erőszakkal nyerik el pozíciójukat és jutnak haszonhoz, továbbá erőszakos és gonosz módokon tesznek meg bármit, amit akarnak. Hát nem elborzasztó ez az emberi mivolt? Nagyon is az: nem csupán keresztre feszítették Istent, de mindazokat is lemészárolnák, akik követik Őt – mert az ember túlságosan gonosz. Miután hallottátok mindezeket a dolgokat, amelyekről most beszéltem nektek, nem gondoljátok, hogy ijesztő ebben a környezetben élni, ebben a világban, ilyen emberek között, ahol a Sátán megrontja az emberiséget? (Igen.) Éreztétek hát valaha is szánalomra méltónak magatokat? Ebben a pillanatban így kell éreznetek egy kicsit, nem érzitek? (Én igen.) A hangnemeteket elhallgatva úgy tűnik, hogy ezt gondoljátok: „A Sátán olyan sok különböző módon rontja meg az embert. Megragad minden lehetőséget, és mindenhol ott van, amerre csak fordulunk. Meg lehet még menteni az embert?” Megváltható még az ember? Megmentheti az ember önmagát? (Nem.) A Jáde Császár meg tudja menteni az embert? Konfuciusz megválthatja az embert? Kuanjin bódhiszattva megmentheti az embert? (Nem.) Ki tudja hát megváltani az embert? (Isten.) Néhányak szívében azonban ilyen kérdések támadnak: „A Sátán olyan ádázul bánt minket, olyan tébolyult őrjöngéssel, hogy nincs reményünk az életre, sem bizodalmunk ahhoz, hogy éljük az életet. Mindannyian a romlottság közepette élünk, és minden egyes ember amúgy is ellenáll Istennek, és a szívünk már olyan mélyre süllyedt, amennyire csak lehet. Hol van hát Isten, miközben a Sátán megront minket? Mit csinál Isten? Bármit is tesz értünk Isten, soha nem érezzük!” Néhányan óhatatlanul elkedvetlenednek és valamelyest elcsüggednek. Számotokra ez az érzés nagyon mély, mert mindaz, amit idáig mondtam, lehetővé tette az emberek számára, hogy lassan megértsék ezeket a dolgokat, ezután pedig egyre inkább úgy érzik, hogy nincs számukra remény, és egyre inkább úgy, hogy Isten elhagyta őket. De ne aggódjatok. A mai közösségünk tárgya, „a Sátán elvetemültsége” nem a valódi témánk. Mielőtt azonban Isten szentségének lényegéről beszélhetnénk, először azt kell taglalnunk, hogy hogyan rontja meg a Sátán az embert, és a Sátán elvetemültségéről kell szólnunk, hogy az emberek számára világosabbá váljon, milyen állapotban van jelenleg az ember. Egyrészt azért beszélünk erről, hogy az emberek megismerjék a Sátán elvetemültségét, másrészt azért, hogy az emberek mélyebben megérthessék, mi az igazi szentség.

Nem beszéltem most részletesebben az előbb tárgyalt dolgokról a legutóbbi alkalomhoz képest? Most már mélyebb egy kicsit a megértésetek? (Igen.) Tudom, most sokan azt várják Tőlem, hogy megmondjam, pontosan mi is Isten szentsége, de Isten szentségéről szólva először is a tettekről fogok beszélni, amelyeket Isten véghezvisz. Hallgassátok mind figyelmesen. Utána majd megkérdezem tőletek, pontosan mi Isten szentsége. Nem mondom meg nektek egyenesen, inkább rátok bízom, hogy jöjjetek rá magatoktól; lehetőséget adok majd nektek, hogy rájöjjetek. Mit gondoltok erről a módszerről? (Jól hangzik.) Akkor jól figyeljetek a folytatásra.