Isten szentsége (II.) Harmadik rész

A Sátán e számos módszert használja az ember megrontására. Az embernek van tudása és felfogása bizonyos tudományos elvekről, az ember a hagyományos kultúra hatása alatt él, és minden ember a hagyományos kultúra örököse és közvetítője. Az ember kénytelen továbbvinni a hagyományos kultúrát, amelyet a Sátán adott neki, és az ember alkalmazkodik azokhoz a társadalmi irányzatokhoz is, amelyeket a Sátán biztosít az emberiségnek. Az ember elválaszthatatlan a Sátántól, mindenkor alkalmazkodik mindahhoz, amit a Sátán tesz, elfogadja az elvetemültségét, csalárdságát, rosszindulatát és arroganciáját. Ha az ember egyszer a Sátán e beállítottságainak birtokába jutott, boldogan vagy szomorúan él e romlott emberiség körében? (Szomorúan.) Miért mondod ezt? (Mert az embert ezek a romlott dolgok lekötik és irányítják, bűnben él, és fáradságos küzdelembe merül.) Egyesek szemüveget viselnek, és nagyon intellektuálisnak tűnnek; lehet, hogy nagyon tiszteletreméltóan, ékesszólóan és értelmesen beszélnek, és mivel sok mindenen keresztülmentek, nagyon tapasztaltak és kifinomultak lehetnek. Képesek lehetnek részletesen beszélni kisebb-nagyobb dolgokról; képesek lehetnek arra is, hogy felmérjék a dolgok hitelességét és okát. Egyesek talán megnézik ezeknek az embereknek a viselkedését és megjelenését, valamint jellemét, emberi mivoltát, magatartását és így tovább, és nem találnak bennük hibát. Az ilyen emberek különösen képesek alkalmazkodni az aktuális társadalmi trendekhez. Még ha ezek az emberek idősebbek is, soha nem maradnak le a kor trendjei mögött, és soha nem túl öregek a tanuláshoz. A felszínen senki sem találhat hibát egy ilyen emberben, de belső lényegüket teljesen és egészen megrontotta a Sátán. Bár külsőleg semmi hibát nem lehet találni ezekben az emberekben, bár a felszínen szelídek, kifinomultak, tudással és bizonyos erkölcsiséggel rendelkeznek, tisztességesek, és bár tudás tekintetében semmivel sem alsóbbrendűek a fiataloknál, természetlényegüket tekintve az ilyen emberek a Sátán teljes és élő modelljei; a Sátán kiköpött másai. Ez a „gyümölcse” az ember Sátán általi megrontásának. Amit mondtam, lehet, hogy fájdalmas számotokra, de mind igaz. Az ember által tanulmányozott tudás, a tudomány, melyet megért, és az általa választott eszközök, amelyekkel beilleszkedik a társadalmi trendekbe, kivétel nélkül az ember Sátán általi megrontásának eszközei. Ez teljesen igaz. Ezért az ember olyan beállítottságban él, amelyet a Sátán teljesen megrontott, és az embernek nem áll módjában tudni, mi Isten szentsége, vagy mi Isten lényege. Ez azért van, mert a felszínen nem lehet hibát találni abban, ahogyan a Sátán megrontja az embert; nem lehet megmondani valakinek a viselkedéséből, hogy valami nincs rendben. Mindenki normálisan végzi a munkáját és normális életet él; könyveket és újságokat olvasnak, normálisan tanulnak és beszélnek. Vannak, akik tanultak némi etikát, és ügyesen beszélnek, megértőek és barátságosak, segítőkészek és adakozók, nem folytatnak kicsinyes vitákat, és nem használják ki az embereket. Romlott sátáni természetük azonban mélyen bennük gyökerezik, és ezt a lényeget nem lehet külső erőfeszítésekre támaszkodva megváltoztatni. E lényeg miatt az ember nem képes megismerni Isten szentségét, és annak ellenére, hogy Isten szentségének lényege feltárul az ember előtt, az ember nem veszi azt komolyan. Ez azért van, mert a Sátán különböző eszközökkel már teljesen birtokba vette az ember érzéseit, eszméit, nézeteit és gondolatait. Ez a birtokba vétel és megrontás nem átmeneti vagy alkalmi, hanem mindenütt és mindenkor jelen van. Ezért nagyon sok ember, aki három-négy éve, vagy akár öt-hat éve hisz Istenben, még mindig kincsként őrzi ezeket az elvetemült gondolatokat, nézeteket, logikát és filozófiákat, amelyeket a Sátán ültetett el bennük, és képtelenek elengedni őket. Mivel az ember elfogadta az elvetemült, arrogáns és rosszindulatú dolgokat, amelyek a Sátán természetéből fakadnak, az ember személyes kapcsolataiban elkerülhetetlenül gyakran előfordulnak a Sátán arrogáns természetéből eredő konfliktusok, viták és összeférhetetlenség. Ha a Sátán pozitív dolgokat adott volna az emberiségnek – például ha a hagyományos kultúra részét képező konfucianizmus és taoizmus, amiket az ember elfogadott, jó dolgok lennének –, akkor a hasonló típusú embereknek képesnek kellene lenniük jól kijönni egymással, miután elfogadják azokat a dolgokat. Akkor miért van ekkora szakadék az emberek között, akik elfogadták ugyanazokat a dolgokat? Miért van ez? Azért, mert ezek a dolgok a Sátántól származnak, és a Sátán megosztottságot teremt az emberek között. A Sátántól származó dolgok, függetlenül attól, hogy a felszínen mennyire tűnnek méltóságteljesnek vagy nagyszerűnek, csak arroganciát hoznak az embernek és azt hívnak elő az ember életében, s nem mást, mint az elvetemült természet csalárd fajtáját. Nem így van ez? Még az is, aki képes álcázni magát, aki bőséges tudással rendelkezik, vagy akinek jó a neveltetése, nehezen tudná leplezni romlott sátáni természetét. Vagyis akárhányféleképpen is álcázza magát ez a személy, akár szentnek gondoltad, akár tökéletesnek, akár angyalnak, és akármennyire is tisztának hitted, a színfalak mögött milyen a valódi élete? Milyen lényeget látnál a természetük kinyilatkoztatásában? Kétségtelenül a Sátán elvetemült természetét látnád. Megengedhető, hogy ezt mondjam? (Igen.) Tegyük fel például, hogy ismersz valakit, aki közel áll hozzád, akit jó embernek tartasz, talán bálványozod is. A jelenlegi érettségeddel mit gondolsz róluk? Először is, megítéled, hogy az ilyen típusú embernek van-e emberi mivoltja, őszinte-e, igaz szeretet van-e benne az emberek iránt, szavai és tettei hasznára válnak-e másoknak és segítenek-e rajtuk. (Nem.) Mi az az úgynevezett kedvesség, szeretet vagy jóság, amit ezek az emberek kinyilvánítanak? Mind hamis, mind csak látszat. E látszat mögött egy hátsó, elvetemült cél húzódik meg: hogy az illető személyt imádják és bálványozzák. Tisztán látjátok ezt? (Igen.)

Mit hoznak az emberiségnek azok a módszerek, amelyeket a Sátán az emberek megrontására használ? Hoznak valami pozitívumot? Először is, meg tudja az ember különböztetni a jót a gonosztól? Mondanád, hogy ebben a világban – legyen szó akár valamilyen híres vagy remek emberről, vagy valamilyen magazinról vagy más kiadványról – pontosak-e azok a mércék, amelyek alapján megítélik, hogy valami jó vagy rossz, és helyes vagy helytelen? Igazságosan ítélik meg az eseményeket és az embereket? Van bennük igazság? Ez a világ, ez az emberiség az igazság mércéje alapján értékeli a pozitív és negatív dolgokat? (Nem.) Miért nincs meg ez a képesség az emberekben? Az emberek annyi tudást tanulmányoztak és olyan sokat tudnak a tudományról, vagyis nagyszerű képességekkel rendelkeznek, nem igaz? Akkor miért nem képesek különbséget tenni pozitív és negatív dolgok között? Miért van ez? (Mert az emberek nem rendelkeznek az igazsággal; a tudomány és a tudás nem igazság.) Minden, amit a Sátán hoz az emberiségnek, elvetemült, romlott és hiányzik belőle az igazság, az élet és az út. Azt az elvetemültséget és romlottságot tekintve, amit a Sátán hoz az embernek, mondhatod, hogy a Sátánban van szeretet? Mondhatod, hogy az emberben van szeretet? Néhányan talán azt mondják: „Nincs igazad; sokan vannak a világon, akik segítenek a szegényeken vagy a hajléktalanokon. Ők nem jó emberek? Vannak jótékonysági szervezetek is, amelyek jó munkát végeznek; nem jó munka az, amit ők végeznek?” Mit mondanál erre? A Sátán sokféle módszert és elméletet használ az ember megrontására; az ember megrontása egy homályos fogalom? Nem, nem homályos. A Sátán néhány gyakorlati dolgot is tesz, és népszerűsít egy nézőpontot vagy elméletet is ebben a világban és társadalomban. Minden dinasztiában és minden korszakban népszerűsít egy elméletet, és gondolatokat ültet el az emberek elméjében. Ezek a gondolatok és elméletek fokozatosan vernek gyökeret az emberek szívében, majd ezek szerint kezdenek élni. Amikor ezek szerint kezdenek el élni, vajon nem válnak akaratlanul is Sátánná? Nem válnak akkor az emberek eggyé a Sátánnal? Ha az emberek eggyé váltak a Sátánnal, akkor végül hogyan viszonyulnak Istenhez? Nem ugyanúgy, ahogy a Sátán viszonyul Istenhez? Ugye senki sem meri ezt beismerni? Milyen borzalmas! Miért mondom, hogy a Sátán természete elvetemült? Nem alaptalanul mondom ezt; a Sátán természetét az alapján határozzuk meg és szedjük ízekre, amit tett és amit kinyilatkoztatott. Ha csak azt mondanám, hogy a Sátán elvetemült, mit gondolnátok? Azt gondolnátok: „A Sátán nyilvánvalóan elvetemült.” Ezért megkérdezem tőled: „A Sátán mely aspektusai elvetemültek?” Ha azt mondod: „A Sátán Istennel szembeni ellenállása elvetemült”, akkor még mindig nem beszélnél világosan. Most, hogy így beszéltem a konkrétumokról, értitek a Sátán elvetemült lényegének konkrét tartalmát? (Igen.) Ha képesek vagytok tisztán látni a Sátán elvetemült természetét, akkor meglátjátok a saját helyzeteteket. Van kapcsolat e két dolog között? Hasznos ez számotokra, vagy sem? (Az.) Amikor közösséget vállalok Isten szentségének lényegéről, szükséges, hogy közösséget vállaljak a Sátán elvetemült lényegéről? Mi a véleményetek erről? (Igen, szükséges.) Miért? (A Sátán elvetemültsége nyilvánvalóvá teszi Isten szentségét.) Így van ez? Ez részben helyes abban az értelemben, hogy a Sátán elvetemültsége nélkül az emberek nem tudnák, hogy Isten szent; helyénvaló ezt mondani. Ha azonban azt mondod, hogy Isten szentsége csak a Sátán elvetemültségével szemben létezik, akkor ez helyes? Ez a dialektikus gondolkodásmód téves. Isten szentsége Isten eredendő lényege; még akkor is, ha Isten ezt a tettein keresztül kinyilatkoztatja, akkor is Isten lényegének természetes kifejeződése, és akkor is Isten eredendő lényege; mindig is létezett, és benne rejlik Magában Istenben és Vele született, bár az ember nem láthatja. Ez azért van, mert az ember a Sátán romlott természetében és a Sátán befolyása alatt él, és nem tud a szentségről, még kevésbé Isten szentségének konkrét tartalmáról. Lényeges tehát, hogy először a Sátán elvetemült lényegéről vállaljunk közösséget? (Igen, az.) Néhányan talán kételkednek: „Magáról Istenről vállalsz közösséget, akkor miért beszélsz mindig arról, hogy a Sátán hogyan rontja meg az embereket, és hogy a Sátán természete mennyire elvetemült?” Most már eloszlattad ezeket a kétségeket, ugye? Amikor az emberek megkülönböztetik a Sátán elvetemültségét, és amikor pontos defíníciójuk van róla, amikor az emberek világosan látják az elvetemültség konkrét tartalmát és megnyilvánulását, az elvetemültség forrását és lényegét, csak akkor, az Isten szentségéről szóló beszélgetésen keresztül érthetik meg vagy ismerhetik fel világosan, hogy mi Isten szentsége, illetve mi a szentség. Ha nem beszélek a Sátán elvetemültségéről, akkor néhányan tévesen azt fogják hinni, hogy pár dolog, amit az emberek a társadalomban és az emberek körében tesznek – vagy bizonyos dolgok, amelyek ebben a világban léteznek –, valamilyen kapcsolatban állhatnak a szentséggel. Nem téves ez a nézőpont? (De igen, az.)

Most, hogy ilyen módon közösséget vállaltam a Sátán lényegéről, milyen megértésre tettetek szert Isten szentségéről az elmúlt néhány év tapasztalatai által, Isten igéjének olvasása és az Ő munkájának megtapasztalása által? Gyerünk, beszéljetek erről! Nem kell a fülnek tetsző szavakat használnod, csak saját tapasztalataidból kell beszélned. Isten szentsége kizárólag az Ő szeretetéből áll? Pusztán Isten szeretete az, amit mi szentségként írunk le? Ez túlságosan egyoldalú lenne, nemde? Isten szeretetén kívül vannak más aspektusai is Isten lényegének? Láttátok őket? (Igen. Isten irtózik a fesztiváloktól és ünnepektől, a szokásoktól és a babonáktól; ez is Isten szentsége.) Isten szent, ezért irtózik dolgoktól, erre gondolsz? Ha már itt tartunk, mi Isten szentsége? Az, hogy Isten szentségének nincs érdemi tartalma, csak a gyűlölet? Azt gondoljátok az elmétekben: „Mivel Isten gyűlöli ezeket az elvetemült dolgokat, ezért mondhatjuk, hogy Isten szent?” Nem spekuláció ez itt? Nem egyfajta következtetés és ítélkezés? Mi a legnagyobb tévedés, amit feltétlenül el kell kerülnünk, amikor Isten lényegének megértéséről van szó? (Az, amikor hátrahagyjuk a valóságot, és helyette doktrínákról beszélünk.) Ez egy nagyon nagy tévedés. Van még valami más is? (Spekuláció és képzelgés.) Ezek is nagyon komoly tévedések. Miért nem hasznos a spekuláció és a képzelgés? Azok a dolgok, amelyekről spekulálsz és képzelegsz, olyanok, amelyeket valóban láthatsz? Ez Isten igazi lényege? (Nem.) Mit kell még elkerülni? Tévedés, ha csak kellemes szavak sorát idézzük Isten lényegének leírására? (Igen.) Nem grandiózus és értelmetlen ez? Az ítélkezés és a spekuláció értelmetlen, akárcsak a kellemes szavak kiválogatása. Az üres dicséret is értelmetlen, nem igaz? Vajon Isten örömmel hallgatja, hogy az emberek ilyen ostobaságokat beszélnek? (Nem.) Kellemetlenül érzi Magát, amikor ezt hallja! Amikor Isten vezeti és megmenti emberek egy csoportját, miután ez a csoport hallotta a szavait, mégse értik meg soha, hogy mire gondol. Valaki talán azt kérdezi: „Isten jó?”, és ők azt válaszolnák: „Igen!” „Mennyire jó?” „Nagyon jó!” „Szereti Isten az embert?” „Igen!” „Mennyire? Le tudod írni?” „Annyira nagyon! Isten szeretete mélyebb, mint a tenger, magasabb, mint az ég!” Nem képtelenségek ezek a szavak? És ez a képtelenség nem hasonlít ahhoz, amit az előbb mondtatok: „Isten gyűlöli a Sátán romlott természetét, ezért Isten szent?” (Igen.) Nem képtelenség az, amit az imént mondtatok? És honnan származik a legtöbb képtelenség, amit mondanak? Az értelmetlen dolgok, amelyeket mondanak, elsősorban abból fakadnak, hogy az emberekből hiányzik a felelősségtudat és az istenfélelem. Mondhatjuk ezt? Nem értettél semmit, mégis értelmetlenséget beszéltél. Ez nem felelőtlenség? Ez nem tiszteletlenség Istennel szemben? Szert tettél némi tudásra, megértettél némi érvelést és logikát, használtad ezeket a dolgokat, és ráadásul úgy tettél, mintha értenéd Istent. Gondolod, hogy Isten feldúltnak érzi magát, amikor hallja, hogy így beszélsz? Hogyan próbálhatnátok megismerni Istent ezekkel a módszerekkel? Amikor így beszélsz, nem hangzik kínosan? Ezért, amikor Isten megismeréséről van szó, nagyon óvatosnak kell lenni; csak olyan mértékben beszélj, amennyire ismered Istent. Beszélj őszintén és gyakorlatiasan, és ne díszítsd szavaidat bókokkal, és ne hízelegj; Istennek nincs szüksége rá; az ilyesmi a Sátántól származik. A Sátán természete arrogáns; a Sátán szereti, ha hízelegnek neki és szép szavakat hall. A Sátán elégedett és boldog lesz, ha az emberek felsorolják az összes megtanult kedves szót, és a Sátánra használják. De Istennek nincs szüksége erre; Istennek nincs szüksége hízelgésre vagy törleszkedésre, és nem követeli meg, hogy az emberek ostobaságokat beszéljenek és vakon dicsérjék Őt. Isten irtózik az olyan dicsérettől és hízelgéstől, amely nem felel meg a valóságnak, és meg sem hallgatja azt. Amikor tehát egyesek őszintétlenül dicsérik Istent, és vakon fogadalmakat tesznek és imádkoznak Hozzá, Isten egyáltalán nem hallgatja meg őket. Felelősséget kell vállalnod azért, amit mondasz. Ha valamit nem tudsz, csak mondd ki; ha valamit tudsz, fejezd ki gyakorlatiasan. Van tehát valódi megértésetek arról, hogy mit is jelent konkrétan és ténylegesen Isten szentsége? (Amikor lázadtam, amikor vétkeztem, megkaptam Isten ítéletét és fenyítését, és ebben megláttam Isten szentségét. És amikor olyan környezetbe kerültem, amely nem felelt meg az elvárásaimnak, imádkoztam ezekről a dolgokról, és kerestem Isten szándékait, és ahogy Isten megvilágosított és vezetett engem az Ő szavaival, megláttam Isten szentségét.) Ez a saját tapasztalatodból fakad. (Abból, amit Isten mondott róla, láttam, mivé vált az ember, miután a Sátán megrontotta és kárt tett benne. Mindazonáltal Isten mindent megadott, hogy megmentsen minket, és ebből látom Isten szentségét.) Ez reális beszéd; ez igazi tudás. Más módokon is meg lehet ezt érteni? (Látom a Sátán elvetemültségét azokban a szavakban, amelyekkel Évát bűnre csábította, és abból, hogy az Úr Jézust megkísértette. A szavakból, amelyekkel Isten megmondta Ádámnak és Évának, hogy mit ehetnek és mit nem, azt látom, hogy Isten egyenesen, tisztán és megbízhatóan beszél; ebből látom Isten szentségét.) A fenti megjegyzések hallatán kinek a szavaira mondotok leginkább „ámen”-t? Kinek a közösségvállalása állt legközelebb a mai közösségvállalási témánkhoz? Kinek a szavai voltak a legvalósághűbbek? Milyen volt az utolsó nővér közösségvállalása? (Jó.) „Ámen”-t mondtok arra, amit ő mondott. Mit mondott, ami telitalálat volt? (A nővér által az imént elmondott szavakból azt hallottam, hogy Isten szava egyenes és nagyon világos, és egyáltalán nem olyan, mint a Sátán köntörfalazása. Isten szentségét láttam ebben.) Ez is része ennek. Helyes volt ez? (Igen.) Nagyon jó. Úgy látom, hogy az elmúlt két közösségvállalás alatt nyertél valamit, de továbbra is keményen kell dolgoznod. Azért kell keményen dolgoznod, mert Isten lényegének megértése nagyon mélyreható lecke; nem olyasmi, amit az ember egyik napról a másikra megért, vagy amit néhány szóval világosan ki tud fejezni.

Az emberek romlott sátáni természetének minden aspektusa, a tudás, a filozófia, az emberek gondolatai és nézetei, valamint az egyes emberek bizonyos személyes aspektusai nagyban akadályozzák őket abban, hogy megismerjék Isten lényegét; ezért amikor hallod ezeket a témákat, némelyikük talán elérhetetlen számotokra; némelyiket talán nem értitek, míg némelyiket alapvetően nem tudjátok összeegyeztetni a valósággal. Ettől függetlenül, hallottam, hogy értitek Isten szentségét, és tudom, hogy a szívetekben kezditek elismerni, amit mondtam, és amiről közösséget vállaltam Isten szentségével kapcsolatban. Tudom, hogy a szívetekben kezd kicsírázni a vágy, hogy megértsétek Isten szentségének lényegét. De ami Engem még boldogabbá tesz, az az, hogy néhányan közületek már képesek a legegyszerűbb szavakkal leírni az Isten szentségéről való tudásukat. Bár egyszerű ezt kimondani, és mondtam már korábban is, mégis, a legtöbben még nem fogadtátok el a szívetekben ezeket a szavakat, és tényleg nem tettek nagy benyomást az elmétekre. Mindazonáltal néhányan közületek emlékezetükbe vésték ezeket a szavakat. Ez nagyon jó, és nagyon ígéretes kezdet. Remélem, hogy továbbra is egyre többet fogtok töprengeni és közösséget vállalni azokról a témákról, amelyeket mélyrehatónak tartotok – vagy azokról a témákról, amelyek elérhetetlenek számotokra. Azokról a kérdésekről, amelyek elérhetetlenek számotokra, lesz valaki, aki további útmutatást ad nektek. Ha több közösséget vállaltok azokon a területeken, amelyek most elérhetőek számotokra, a Szentlélek elvégzi a munkáját, és nagyobb megértésre fogtok szert tenni. Isten lényegének megértése és Isten lényegének megismerése rendkívül fontos az emberek életbe való belépéséhez. Remélem, hogy nem hagyjátok ezt figyelmen kívül, vagy nem tekintitek játéknak, mert Isten megismerése az ember hitének alapja, és az igazság keresésének és az üdvösség elérésének kulcsa az ember számára. Ha az emberek hisznek Istenben, de nem ismerik Őt, ha csak szavakban és doktrínákban élnek, akkor soha nem lesz lehetséges számukra az üdvösség elérése, még akkor sem, ha az igazság felszínes jelentésével összhangban cselekszenek és élnek. Ez azt jelenti, hogy ha hiszel Istenben, de nem ismered Őt, akkor a hited hasztalan, és nincs semmi valóságtartalma. Ugye értitek? (Igen, értjük.) A közösségvállalásunk mára itt véget ér.

2014. január 4.