Isten hatalma (II.) Első rész

Ma folytatjuk közösségünket az „Isten Maga, az egyedülálló” témakörében. Már két közösséget tartottunk ebben a témában, az elsőt Isten hatalmáról, a másodikat pedig Isten igazságos természetéről. Miután meghallgattátok ezt a két közösséget, nyertetek új megértést Isten identitásáról, státuszáról és lényegéről? Segítettek nektek ezek a betekintések abban, hogy Isten létezésének igazságáról lényegesebb tudást és bizonyosságot szerezzetek? Ma az „Isten hatalma” témakört tervezem bővebben kifejteni.

Isten hatalmának megértése makro- és mikromegközelítésben

Isten hatalma egyedülálló. Ez Maga Isten identitásának jellegzetes kifejeződése és különleges lényege, olyan, amilyennel semmilyen teremtett vagy nem teremtett lény nem rendelkezik; csakis a Teremtő rendelkezik ilyen hatalommal. Vagyis csak a Teremtő – az Egyedülálló Isten – fejeződik ki ilyen módon, és rendelkezik ilyen lényeggel. Miért kellene tehát Isten hatalmáról beszélnünk? Miben különbözik Magának Istennek a hatalma attól a „hatalomtól”, ahogyan azt az ember az elméjében elképzeli? Mi a különleges benne? Miért különösen fontos, hogy itt beszéljünk róla? Mindannyiótoknak alaposan át kell gondolnia ezt a kérdést. A legtöbb ember számára „Isten hatalma” homályos elképzelés, amelynek megértéséhez nagy erőfeszítésre van szükség, és az arról szóló bármilyen vita valószínűleg elvont lesz. Ezért óhatatlanul szakadék tátong Isten hatalmának az ember által birtokba vehető ismeretei és Isten hatalmának lényege között. E szakadék áthidalása érdekében mindenkinek fokozatosan meg kell ismernie Isten hatalmát azokon az embereken, eseményeken, dolgokon és különféle jelenségeken keresztül, amelyek az emberek számára elérhetők és a valós életükben megérthetők. Bár az „Isten hatalma” kifejezés kifürkészhetetlennek tűnhet, Isten hatalma egyáltalán nem elvont. Ő az ember életének minden percében jelen van az emberrel, és minden napján végigvezeti. A való életben tehát minden ember szükségszerűen látja és megtapasztalja Isten hatalmának legkézzelfoghatóbb aspektusát. Ez a kézzelfogható aspektus elég bizonyíték arra, hogy Isten hatalma valóban létezik, és teljes mértékben lehetővé teszi az ember számára, hogy felismerje és megértse azt a tényt, hogy Isten ilyen hatalommal rendelkezik.

Isten teremtett mindent, és miután megteremtette, Ő uralkodik minden felett. Amellett, hogy minden dolgok felett uralkodik, mindent Ő irányít. Mit jelent az a gondolat, hogy „Isten mindent irányít”? Hogyan lehet ezt megmagyarázni? Hogyan alkalmazható a valós életre? Hogyan vezethet annak a ténynek a megértése, hogy Isten mindent irányít, az Ő hatalmának a megértéséhez? Már abból a kifejezésből, hogy „Isten mindent irányít”, látnunk kell, hogy amit Isten irányít, az nem a bolygók egy része, nem is a teremtés egy része, még kevésbé az emberiség egy része, hanem minden: a hatalmastól a mikroszkopikus dolgokig, a láthatótól a láthatatlanig, a kozmosz csillagaitól a földi élőlényekig, valamint a szabad szemmel nem látható mikroorganizmusokig és a más formákban létező lényekig. Ez a pontos meghatározása annak a „mindennek”, amit Isten „irányít”; ez az Ő hatalmának kiterjedése, szuverenitásának és uralmának mértéke.

Mielőtt ez az emberiség létrejött volna, a kozmosz – az összes bolygó és az összes csillag a mennyekben – már létezett. Makroszinten ezek az égitestek szabályosan keringtek Isten irányítása alatt, egész létezésük során, akárhány év is volt az. Melyik bolygó hová megy, mely adott időben; melyik bolygó milyen feladatot lát el, és mikor; melyik bolygó milyen pályán kering, és mikor tűnik el vagy cserélődik ki – mindezek a dolgok a legkisebb hiba nélkül zajlanak. A bolygók helyzete és a köztük lévő távolságok mind szigorú mintákat követnek, amelyek mind leírhatók pontos adatokkal; az útvonalak, amelyeken haladnak, a sebességük és pályájuk mintázatai, az időpontok, amikor különböző pozíciókban tartózkodnak – mindezek pontosan számszerűsíthetők és speciális törvényekkel leírhatók. A bolygók az örökkévalóság óta követik ezeket a törvényeket, a legkisebb eltérés nélkül. Semmilyen hatalom nem tudja megváltoztatni vagy megzavarni a pályájukat, vagy a mintákat, amelyeket követnek. Mivel a mozgásukat szabályozó különleges törvények és az azokat leíró pontos adatok a Teremtő hatalma által előre meghatározottak, a bolygók a Teremtő szuverenitása és ellenőrzése alatt maguktól engedelmeskednek ezeknek a törvényeknek. Makroszinten az embernek nem nehéz felfedeznie néhány mintát, néhány adatot és néhány furcsa és megmagyarázhatatlan törvényt vagy jelenséget. Bár az emberiség nem ismeri el Isten létezését, és nem fogadja el azt a tényt sem, hogy a Teremtő teremtett mindent, és gyakorol szuverenitást mindenek felett, sőt, nem ismeri el a Teremtő hatalmának létezését sem, az emberi tudósok, csillagászok és fizikusok mégis egyre inkább úgy találják, hogy a minden dolog létezését és mozgását meghatározó alapelveket és mintákat egy hatalmas és rejtett sötét energia irányítja és vezérli. Ez a tény arra kényszeríti az embert, hogy szembenézzen azzal és elismerje azt, hogy van egy Hatalmasság ezen mozgásmintázatok középpontjában, aki mindent vezényel. Az Ő hatalma rendkívüli, és bár senki sem láthatja az Ő valódi arcát, Ő gyakorol szuverenitást minden felett és irányít mindent, minden pillanatban. Semmilyen ember vagy erő nem nyúlhat túl az Ő szuverenitásán. Ezzel a ténnyel szembesülve az embernek fel kell ismernie, hogy a minden dolgok létezését szabályozó törvényeket nem irányíthatja az ember és nem változtathatja meg senki; azt is el kell ismernie, hogy az emberi lények nem képesek teljesen megérteni ezeket a törvényeket, és hogy azok nem a természetből fakadnak, hanem egy Legfőbb Úr diktálja őket. Ezek mind Isten hatalmának olyan kifejeződései, amelyeket az emberiség makroszinten érzékel.

Mikroszinten minden hegy, folyó, tó, tenger és szárazföld, amit az ember a földön láthat, minden évszak, amit megtapasztal, minden dolog, ami a földön él, beleértve a növényeket, az állatokat, a mikroorganizmusokat és az embereket, Isten szuverenitásának és ellenőrzésének van alávetve. Isten uralma és irányítása alatt minden dolog az Ő gondolatainak megfelelően jön létre vagy tűnik el; törvények születnek, amelyek a létezésüket szabályozzák, és ezekkel összhangban növekednek és szaporodnak. Egyetlen emberi lény vagy dolog sem áll e törvények felett. Miért van ez így? Az egyetlen válasz a következő: Isten hatalma miatt. Vagy, másképpen fogalmazva, Isten gondolatai és Isten szavai miatt; Magának Istennek a személyes cselekedetei miatt. Ez azt jelenti, hogy Isten hatalmából és Isten elméjéből fakadnak ezek a törvények, amelyek az Ő gondolatai szerint változnak és módosulnak, és ezek a módosulások és változások mind az Ő terve érdekében következnek be vagy halványulnak el. Vegyük például a járványokat. Figyelmeztetés nélkül törnek ki. Senki sem ismeri az eredetüket vagy a kitörésük pontos okait, és mindig, amikor egy járvány elér egy bizonyos helyet, az elítéltek nem menekülhetnek a szerencsétlenség elől. Az emberi tudomány úgy tudja, hogy a járványokat rosszindulatú vagy ártalmas mikrobák terjedése okozza, és terjedési sebességüket, hatósugarukat, valamint terjedési módjukat az emberi tudomány nem tudja megjósolni vagy kontrollálni. Bár az emberek minden lehetséges eszközzel küzdenek a járványok ellen, nem tudják szabályozni, hogy azok kitörésekor mely emberek vagy állatok válnak elkerülhetetlenül érintetté. Az egyetlen dolog, amit az emberek tehetnek, hogy megpróbálják a járványokat megelőzni, megpróbálnak ellenállni nekik és kutatni őket. De senki sem ismeri azokat a kiváltó okokat, amelyek megmagyarázzák az egyes járványok kezdetét vagy végét, és senki sem tudja szabályozni őket. A járványok kitörésével és terjedésével szembesülve az emberek első intézkedése a vakcina kifejlesztése, de a járvány gyakran magától lecseng, mielőtt a vakcina elkészülne. Miért fulladnak ki a járványok? Egyesek szerint a kórokozókat megfékezték, mások szerint az évszakok változása miatt csengenek le... Arra, hogy ezek a vad találgatások megalapozottak-e, a tudomány nem tud magyarázatot nyújtani és pontos választ adni. Az emberiségnek nemcsak ezekkel a találgatásokkal kell számolnia, hanem az emberiség járványokkal szembeni értetlenségével és félelmével is. Végső soron senki sem tudja, hogy miért kezdődnek és miért érnek véget a járványok. Mivel az emberiség csak a tudományban hisz, teljes mértékben arra támaszkodik, és nem ismeri el a Teremtő hatalmát, vagy nem fogadja el az Ő uralmát, soha nem fog választ kapni.

Isten szuverenitása alatt minden dolog az Ő hatalma és irányítása miatt születik, él és pusztul el. Egyes dolgok csendben jönnek és mennek, és az ember nem tudja megmondani, honnan jöttek, nem tudja felfogni a mintákat, amelyeket követnek, még kevésbé tudja megérteni az okokat, amiért jönnek és mennek. Bár az ember a saját szemével láthatja mindazt, ami a dolgok között megtörténik, és a fülével hallhatja, személyesen tapasztalhatja; bár mindennek van hatása az emberre, és bár az ember tudat alatt felfogja a különböző jelenségek viszonylagos szokatlanságát, szabályosságát vagy épp furcsaságát, mégsem tud semmit arról, ami mögöttük áll, amik a Teremtő szándékai és gondolatai. E jelenségek mögött sok történet, sok rejtett igazság van. Mivel az ember messzire elkóborolt a Teremtőtől, és mivel nem fogadja el azt a tényt, hogy a Teremtő hatalma irányít mindent, soha nem fog tudni és megérteni mindent, ami a Teremtő hatalmának fennhatósága alatt történik. Isten irányítása és uralma többnyire meghaladja az emberi képzelet, az emberi tudás, az emberi megértés és az emberi tudomány által elérhető határokat; ez túlmutat a teremtett emberiség látókörén. Néhányan azt mondják: „Mivel te magad nem voltál tanúja Isten uralmának, hogyan hiheted, hogy minden az Ő hatalmának van alávetve?” A látás nem mindig hit, és nem is mindig felismerés és megértés. Honnan ered tehát a hit? Bizonyossággal állíthatom, hogy a hit abból fakad, amilyen mértékben és mélységben az emberek a dolgok valóságát és kiváltó okát felfogják és megtapasztalják. Ha hiszed, hogy Isten létezik, de nem tudod felismerni, még kevésbé érzékelni Isten minden dolgok feletti irányításának és uralmának tényét, akkor a szívedben soha nem fogod beismerni, hogy Istennek ilyen hatalma van, és hogy Isten hatalma egyedülálló. Soha nem fogod igazán elfogadni, hogy a Teremtő a te Urad és a te Istened.

Az emberiség sorsa és a világegyetem sorsa elválaszthatatlan a Teremtő szuverenitásától

Mindannyian felnőttek vagytok. Néhányan közületek középkorúak; néhányan már az öregkorba léptek. Az Isten iránti hitetlenségtől eljutottatok az Istenben való hitig, és az Istenben való hit kezdetétől az Ő szavának elfogadásáig és munkájának megtapasztalásáig. Mennyire ismeritek Isten szuverenitását? Milyen betekintést nyertetek az emberi sorsba? Elérhet az ember mindent, amire életében vágyik? Hány dolgot tudtatok úgy megvalósítani létezésetek néhány évtizede alatt, ahogyan szerettétek volna? Hány olyan dolog történt, amire nem számítottatok? Hány dolog ért kellemes meglepetésként? Hány dologra várnak még mindig az emberek azzal a reménnyel, hogy meghozzák gyümölcsüket – öntudatlanul várva a megfelelő pillanatot, várva az Ég akaratát? Hány dolog miatt érzik magukat az emberek tehetetlennek és tanácstalannak azt illetően, hogy mit tegyenek? Mindenki tele van reményekkel a sorsát illetően, azt várva, hogy minden úgy alakul az életükben, ahogyan szeretnék, hogy nem fognak hiányt szenvedni élelemben vagy ruházatban, hogy a szerencséjük látványosan felível majd. Senki sem akar szegény és alantas életet, tele nehézségekkel és csapásokkal. De az emberek nem látják előre és nem irányíthatják ezeket a dolgokat. Lehet, hogy egyesek számára a múlt csak tapasztalatok összevisszasága; soha nem tudják meg, mi az Ég akarata, és nem is érdekli őket. Gondolkodás nélkül élik az életüket, mint az állatok, napról napra, nem törődve az emberiség sorsával, vagy azzal, hogy miért élnek az emberek, vagy hogyan kellene élniük. Az ilyen emberek úgy érik meg az öregkort, hogy nem értették meg az emberi sorsot, és haláluk pillanatáig fogalmuk sincs, miről szól az élet. Az ilyen emberek halottak; lélek nélküli lények; állatok. Bár az emberek a teremtésben élnek, és örömüket lelik abban, ahogy a világ sokféleképpen kielégíti anyagi szükségleteiket, és bár látják, hogy ez az anyagi világ folyamatosan fejlődik, saját tapasztalatuknak – amit a szívük és lelkük érez és tapasztal – semmi köze az anyagi dolgokhoz, és semmi anyagi nem helyettesíti a tapasztalatot. A tapasztalat egy felismerés mélyen az ember szívében, olyasvalami, amit szabad szemmel nem lehet látni. Ez a felismerés az emberi élet és az emberi sors megértésében és felfogásában rejlik. És gyakran vezet annak megértéséhez, hogy egy láthatatlan Legfőbb Úr rendez el és vezényel mindent az ember számára. Mindezek közepette az ember nem tehet mást, mint elfogadja a sors elrendezéseit és vezénylését; az ember nem tehet mást, mint elfogadja a Teremtő által kijelölt utat, a Teremtő szuverenitását az ember sorsa felett. Ez vitathatatlan tény. Nem számít, hogy az embernek milyen betekintése és hozzáállása van a sorsot illetően, ezen a tényen nem változtathat senki.

Hogy hová fog valaki menni egy adott napon, mit fog csinálni, kivel vagy mivel fog találkozni, mit fog mondani, és mi fog vele történni – vajon megjósolhatnak az emberek ezek közül a dolgok közül bármit? Azt lehet mondani, hogy az emberek nemcsak hogy nem láthatják előre mindezeket az eseményeket, de még kevésbé tudják irányítani, hogy hogyan alakulnak ezek a dolgok. Az emberek mindennapi életében ezek az előre nem látható események állandóan megtörténnek, gyakran előfordulnak. „A mindennapi élet jelentéktelen ügyeinek” előfordulása, valamint az alakulásuk módjai és mintái folyamatosan emlékeztetik az emberiséget arra, hogy semmi sem történik véletlenszerűen, és hogy az egyes események alakulásának folyamatát, az egyes események elkerülhetetlenségét emberi akarattal nem lehet megváltoztatni. Minden egyes esemény bekövetkezte a Teremtő figyelmeztetését közvetíti az emberiség felé, ahogy azt az üzenetet is, hogy az emberi lények nem irányíthatják saját sorsukat. Ugyanakkor ez meg is cáfolja az emberiség ambícióját és vágyát, amely hasztalan reméli, hogy sorsát a saját kezébe veheti. Ez a cáfolat olyan, mint egy erős pofon, amely újra meg újra arcul csapja az emberiséget, arra kényszerítve az embereket, hogy elgondolkodjanak azon, pontosan ki is gyakorol szuverenitást a sorsuk fölött, és ki irányítja azt. És ahogy ambícióik és vágyaik folyamatosan megsemmisülnek és összetörnek, az emberek sem tehetnek mást, mint tudat alatt alkalmazkodnak a sors elrendezéseihez, és elfogadják a valóságot, a Menny akaratát és a Teremtő szuverenitását. „A mindennapi élet jelentéktelen ügyeinek” ismételt előfordulásától kezdve minden ember egész életének sorsáig nincs semmi, ami ne tárná fel a Teremtő szuverenitását és elrendezéseit; nincs semmi, ami ne azt üzenné, hogy „a Teremtő hatalmát nem lehet felülmúlni”, ami ne azt a megváltoztathatatlan igazságot közvetítené, hogy „a Teremtő hatalma a legfőbb”.

Az emberiség és minden dolog sorsa szorosan összefonódik a Teremtő szuverenitásával, elválaszthatatlanul kötődik a Teremtő vezényléseihez; végső soron elválaszthatatlan a Teremtő hatalmától. Minden dolog törvényeiben az ember eljut a Teremtő vezényléseinek és szuverenitásának megértéséhez; minden dolog túlélési szabályaiban megpillantja a Teremtő kormányzását; minden dolog sorsából pedig arra következtet, hogy a Teremtő hogyan gyakorolja szuverenitását és irányítását felettük; továbbá az emberi lények és minden dolog életciklusában az ember valóban megtapasztalja a Teremtő minden dologra és élőlényre vonatkozó vezényléseit és elrendezéseit, és tanúja lesz annak, ahogy ezek a vezénylések és elrendezések felülírnak minden földi törvényt, szabályt és intézményt, minden más hatalmat és erőt. Mivel ez így van, az emberiség kénytelen felismerni, hogy a Teremtő szuverenitását egyetlen teremtett lény sem sértheti meg, hogy semmilyen erő nem zavarhatja vagy változtathatja meg a Teremtő által előre meghatározott eseményeket és dolgokat. Ezen isteni törvények és szabályok szerint élnek és szaporodnak az emberek és minden dolog, nemzedékről nemzedékre. Vajon nem ez a Teremtő hatalmának valódi megtestesülése? Bár az ember az objektív törvényekben látja a Teremtő szuverenitását és a minden eseményre és minden dologra vonatkozó rendelését, hány ember képes teljesen felfogni a Teremtő minden dolgok feletti szuverenitásának alapelvét? Hány ember képes valóban megismerni, felismerni, elfogadni és alávetni magát a Teremtő szuverenitásának és saját sorsa elrendezettségének? Azok közül, akik hisznek a Teremtő minden dolgok feletti szuverenitásának tényében, ki hiszi és ismeri el valóban, hogy a Teremtő az emberek sorsa felett is szuverenitást gyakorol? Ki képes igazán megérteni azt a tényt, hogy az ember sorsa a Teremtő tenyerén nyugszik? Miféle magatartást kellene tanúsítania az emberiségnek a Teremtő szuverenitásával szemben, amikor szembesül azzal a ténnyel, hogy Ő irányítja és szabályozza az emberiség sorsát? Ezt a döntést minden emberi lénynek, aki most szembesül ezzel a ténnyel, magának kell meghoznia.