Isten hatalma (I.) Második rész

2. Isten a szavaival köt szövetséget az emberrel

1Mózes 9:11-13  Szövetségre lépek veletek, és egyetlen élőlény sem pusztul el többé özönvíz miatt, mert nem lesz többé özönvíz, hogy elpusztítsa a földet. Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet most szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel örökre: szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök.

Miután minden dolgot megalkotott, a Teremtő hatalmát a szivárvány szövetsége újra megerősíti és megmutatja

A Teremtő hatalma mindenkor megmutatkozik és érvényesül minden teremtmény között, és Ő nemcsak minden dolog sorsát uralja, de uralja az emberiséget is, a különleges teremtményt, amelyet saját kezével teremtett, és amely más életfelépítéssel rendelkezik és másmilyen életformában létezik. Miután minden dolgot megalkotott, a Teremtő nem szűnt meg kifejezésre juttatni hatalmát és erejét; az Ő számára a hatalom, amellyel szuverenitást gyakorolt minden dolog és az egész emberiség sorsa fölött, hivatalosan csak akkor kezdődött meg, amikor az emberiség valóban megszületett az Ő kezéből. Irányítani és uralni szándékozott az emberiséget; meg akarta menteni az emberiséget és igazán meg akarta nyerni az emberiséget, egy olyan emberiséget akart megnyerni, amely képes minden dolgot kormányozni; el akarta érni, hogy ez az emberiség az Ő hatalma alatt éljen, ismerje az Ő hatalmát, és vesse magát alá annak. Így Isten elkezdte szavai segítségével hivatalosan is kifejezésre juttatni hatalmát az emberek között, és hatalma segítségével elkezdte valóra váltani szavait. Természetesen Isten hatalma e folyamat minden pontján megmutatkozott; csak kiválogattam néhány konkrét, jól ismert példát, amelyekből megérthetitek és megismerhetitek Isten egyedülállóságát és az Ő egyedülálló hatalmát.

Az 1Mózes 9:11-13 és a fenti szakaszok között, amelyek a világ Isten általi megteremtését jegyzik fel, van hasonlóság, de különbség is van. Mi a hasonlóság? A hasonlóság abban áll, hogy Isten szavakat használ szándéka megvalósítására, a különbség pedig abban, hogy az itt idézett szakaszok Istennek az emberrel folytatott párbeszédét képviselik, amelyben Ő szövetséget kötött az emberrel, és elmondta az embernek, mit foglal magában ez a szövetség. Isten hatalmának ez a gyakorlása az Ő emberrel folytatott párbeszéde során valósult meg, ami azt jelenti, hogy az emberiség megteremtése előtt Isten szavai utasítások és parancsok voltak, amelyeket a megteremteni kívánt teremtményeknek adott ki. Most azonban volt valaki, aki hallotta Isten szavait, és így az Ő szavai egyszerre voltak az emberrel folytatott párbeszéd, valamint az embernek szóló buzdítás és figyelmeztetés. Továbbá Isten szavai parancsolatok is voltak, amelyek az Ő hatalmát hordozták, és amelyek minden dologhoz eljutottak.

Istennek milyen cselekedetét jegyzi fel ez a szakasz? Ez a szakasz azt a szövetséget jegyzi fel, amelyet Isten kötött az emberrel, miután özönvízzel pusztította el a világot; azt mondja el az embernek, hogy Isten többé nem bocsát ilyen pusztítást a világra, és hogy ezért Isten egy jelet is teremtett. Mi volt ez a jel? A Szentírás ezt mondja: „Szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök.” Ezek az eredeti szavak, amelyeket a Teremtő szólt az emberiséghez. Ahogy kimondta ezeket a szavakat, az ember szeme előtt szivárvány tűnt fel, és mindmáig ott is maradt. Mindenki látott már ilyen szivárványt, és amikor látod, tudod, hogyan jelenik meg? A tudomány képtelen bizonyítani, vagy meghatározni a forrását, vagy azonosítani a hollétét. Ez azért van, mert a szivárvány a Teremtő és az ember között köttetett szövetség jele; nem igényel tudományos alapot, nem az ember alkotta, és az ember nem is képes megváltoztatni. Ez a Teremtő hatalmának meghosszabbítása, miután kimondta szavait. A Teremtő a saját külön módszerét használta arra, hogy megtartsa az emberrel kötött szövetségét és ígéretét, ezért az, hogy Ő a szivárványt használta az Általa kötött szövetség jeleként, mennyei rendelet és törvény, amely mindörökké változatlan marad mind a Teremtőre, mind a teremtett emberiségre nézve. Ez a változhatatlan törvény, azt kell mondanunk, a Teremtő hatalmának egy másik igaz megnyilvánulása azt követően, hogy Ő minden dolgot megteremtett, és azt kell mondanunk, hogy a Teremtő hatalma és ereje határtalan; az, hogy a szivárványt használta jelként, a Teremtő hatalmának meghosszabbítása és kiterjesztése. Ez is egy olyan cselekedet volt, amelyet Isten a szavaival hajtott végre, és annak a szövetségnek volt a jele, amelyet Isten szavak segítségével kötött az emberrel. Elmondta az embernek, hogy milyen elhatározásra jutott, és milyen módon fogja azt elérni és beteljesíteni. Ily módon a dolog az Isten szájából származó szavaknak megfelelően teljesedett be. Egyedül Isten rendelkezik ilyen hatalommal, és ma, több ezer évvel azután, hogy Ő ezeket a szavakat mondta, az ember még mindig rátekinthet az Isten szájából elhangzott szivárványra. Ezek miatt az Isten által kiejtett szavak miatt maradt ez a dolog változatlan és hamisítatlan egészen a mai napig. Ezt a szivárványt senki nem távolíthatja el, senki nem változtathatja meg a törvényeit, és egyedül Isten szavai miatt létezik. Pontosan ez Isten hatalma. „Isten, amit mond, azt úgy is gondolja; amit Ő mond, az megtörténik; és amit Ő megtesz, az mindörökké megmarad.” Ezek a szavak világosan megnyilvánulnak itt, és ez Isten hatalmának és erejének világos jele és jellemzője. Ez a jel vagy jellemző nincs meg és nem látható egy teremtett lényben sem, és egy teremtetlen lényben sem figyelhető meg. Csakis az egyedülálló Istenhez tartozik, és megkülönbözteti az egyedül a Teremtő által birtokolt identitást és lényeget a teremtett lényétől. Ugyanakkor ez egy olyan jel és jellemző is, amelyet Magán Istenen kívül soha egyetlen teremtett vagy teremtetlen lény sem múlhat felül.

Az, hogy Isten megkötötte szövetségét az emberrel, nagy jelentőségű cselekedet volt, amelyet Ő arra akart használni, hogy közöljön egy tényt az emberrel, és elmondja az embernek az Ő szándékát. E célból egy egyedülálló módszert alkalmazott: egy különleges jelet használt, hogy szövetséget kössön az emberrel, egy jelet, amely az emberrel kötött szövetségének ígérete volt. Tehát ennek a szövetségnek a megkötése nagy esemény volt? Mennyire volt nagy? Pontosan ez az, ami olyan különleges ebben a szövetségben: ez nem olyan szövetség, amelyet egyik ember köt a másikkal, vagy egyik csoport a másikkal, vagy egyik ország a másikkal, hanem olyan szövetség, amely a Teremtő és az egész emberiség között köttetik, és érvényben marad mindaddig a napig, amelyen a Teremtő minden dolgot eltöröl. Ennek a szövetségnek a végrehajtója a Teremtő, fenntartója pedig szintén a Teremtő. Röviden az emberiséggel kötött egész szivárványszövetség a Teremtő és az emberiség között lefolyt párbeszéd szerint teljesedett be, valósult meg és maradt így mindmáig. Mi mást tehetnek a teremtett lények, mint hogy alávetik magukat és engedelmeskednek a Teremtő hatalmának, hisznek abban, értékelik, tanúként szemlélik és dicsőítik azt? Hiszen az egyedülálló Istenen kívül senki másnak nincs meg az ereje ahhoz, hogy ilyen szövetséget kössön. A szivárvány újra meg újra való megjelenése az emberiségnek szóló bejelentés, amely felhívja az ember figyelmét a Teremtő és az emberiség között köttetett szövetségre. A Teremtő és az emberiség szövetségének folyamatos megjelenései nem egy szivárványt vagy magát a szövetséget mutatják fel az emberiségnek, hanem a Teremtő változhatatlan hatalmát. A szivárvány ismétlődő megjelenése a Teremtő rettentő és csodálatos, rejtett helyeken véghezvitt tetteit mutatja, ugyanakkor pedig a Teremtő hatalmának létfontosságú tükröződése, amely sohasem enyészik el, és sohasem változik. Ez vajon nem a Teremtő egyedülálló hatalmának egy másik aspektusból történő felmutatása?

3. Isten áldásai

1Mózes 17:4-6  Ez lesz az Én szövetségem veled: Sok nép atyja leszel! Nem neveznek többé Abrámnak, hanem Ábrahám lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek. Nagyon-nagyon megszaporítom utódaidat, népeket támasztok belőled, királyok származnak tőled.

1Mózes 18:18-19  Hiszen Ábrahámtól nagy és hatalmas nép fog származni, és általa nyer áldást a föld minden népe. Mert őt választottam ki arra, hogy megparancsolja maga után fiainak és háza népének is, hogy őrizzék meg Jahve útját, cselekedjenek az igazságnak és jognak megfelelően, hogy Jahve is beteljesítse, amit megígért Ábrahámnak.

1Mózes 22:16-18  Magamra esküszöm, így szól Jahve, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg Tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag, vagy mint a homokszemek a tengerparton. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját, és a te utódod által nyer áldást a föld minden népe, mert hallgattál szavamra.

Jób 42:12  Jahve pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt. Lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara.

A Teremtő kijelentéseinek egyedülálló módja és jellemzői a Teremtő egyedülálló identitásának és hatalmának szimbólumai

Sokan szeretnék Isten áldásait keresni és elnyerni, de ezeket az áldásokat nem mindenki nyerheti el, mert Istennek megvannak a Maga elvei, és Ő a Maga módján áldja meg az embert. Az ígéreteket, amelyeket Isten tesz az embernek, és a kegyelem mennyiségét, amelyet Ő az embernek ajándékoz, az ember gondolatai és cselekedetei alapján ítéli oda. Tehát mit is mutatnak Isten áldásai? Mit látnak bennük az emberek? Itt most tegyük félre annak megvitatását, hogy milyen típusú embereket áld meg Isten, és hogy milyen elvek szerint áldja meg Isten az embert. Ehelyett azzal a célkitűzéssel vizsgáljuk meg, hogyan áldja meg Isten az embert, hogy megismerjük Isten hatalmát, Isten hatalma megismerésének perspektívájából.

A fenti négy szentírási szakasz mind arról szóló feljegyzés, hogy Isten megáldja az embert. Részletes leírást adnak Isten áldásának fogadóiról, például Ábrahámról és Jóbról, valamint annak okairól, miért ajándékozta nekik áldásait Isten, és hogy mit foglaltak magukban ezek az áldások. Isten kijelentéseinek hangneme és modora, valamint a perspektíva és pozíció, amelyből Ő beszélt, lehetővé teszi az emberek számára annak felfogását, hogy az Egyetlen, aki áldásokat ajándékoz, és ezen áldások fogadója jól elkülöníthető identitással, státusszal és lényeggel rendelkezik. Ezen kijelentések hangneme és modora, valamint a pozíció, amelyből elhangzottak, egyedülálló módon Istenre jellemző, aki a Teremtő identitásával rendelkezik. Hatalma és ereje van, ahogy rendelkezik a Teremtő tisztességével és fenségével is, amely embertől kétséget nem tűr.

Nézzük először a 1Mózes 17:4-6-ot: „Ez lesz az Én szövetségem veled: Sok nép atyja leszel! Nem neveznek többé Abrámnak, hanem Ábrahám lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek. Nagyon-nagyon megszaporítom utódaidat, népeket támasztok belőled, királyok származnak tőled.” Ezekkel a szavakkal kötött szövetséget Isten Ábrahámmal, valamint ez Isten Ábrahámra adott áldása: Isten Ábrahámot népek atyjává fogja tenni, nagyon-nagyon megszaporítja utódait, népeket támaszt belőle, és királyok fognak származni tőle. Látod Isten hatalmát ezekben a szavakban? És milyennek látod ezt a hatalmat? Isten hatalma lényegének melyik aspektusát látod? E szavak figyelmes olvasásával nem nehéz felfedezni, hogy Isten hatalma és identitása világosan feltárul Isten kijelentéseinek megfogalmazásában. Például, amikor Isten azt mondja: „Ez lesz az Én szövetségem veled [...] leszel [...] teszlek [...] megszaporítom [...]”, az olyan kifejezések, mint „leszel” és „teszlek”, amelyek megfogalmazása Isten identitásának és hatalmának megerősítését hordozza, egyfelől a Teremtő hűségének jelei, másfelől Isten által használt különleges szavak, aki a Teremtő identitásával rendelkezik – ugyanakkor a szokványos szókincs részei is. Ha valaki azt mondja, reméli, hogy valaki másnak az utódai megszaporodnak, népek támadnak majd belőle, és királyok származnak tőle, akkor az kétségkívül egyfajta kívánság, nem pedig ígéret vagy áldás. Ezért az emberek nem merészelnek így szólni: „Ilyenné és ilyenné teszlek, ilyen és ilyen leszel”, hiszen tudják, hogy ők nem rendelkeznek ilyen erővel; nem rajtuk múlik, és még ha mondanak is ilyesmiket, ezek csak üres és értelmetlen szavak lennének, amelyeket a vágyuk és ambíciójuk mozgat. Mer bárki ilyen fennkölt hangnemben beszélni, ha úgy érzi, nem képes a kívánságait valóra váltani? Mindenki jót kíván az utódainak, és azt reméli, hogy kiemelkedőek lesznek, és nagy sikereket érnek majd el. „Milyen nagy szerencse volna, ha egyikükből császár lenne! Az is jó lenne, ha valamelyikük kormányzó lenne – a lényeg, hogy fontos ember legyen!” Ezek mind emberek kívánságai, de az emberek az áldásokat csak kívánhatják az utódaiknak, de ezekből az ígéretekből egyet sem teljesíthetnek be vagy válthatnak valóra. A szívében mindenki világosan tudja, hogy nincs meg benne az erő ilyen dolgok megvalósításához, mert ezekkel kapcsolatban semmire nincs befolyása, akkor hát hogyan is tudnának rendelkezni mások sorsa felett? Isten azért mondhat ilyen szavakat, mert Isten rendelkezik ezzel a hatalommal, és képes teljesíteni és megvalósítani mindazokat az ígéreteket, amelyeket az embernek tesz, és valóra váltani minden áldást, amelyet az embernek ajándékoz. Az embert Isten teremtette, Isten számára pedig gyerekjáték lenne nagyon megszaporítani valakinek az utódait, és csak egy szavába kerülne, hogy valakinek a leszármazottait sikeressé tegye. Neki az ilyesmibe soha nem kellene beleizzadnia, vagy megerőltetnie az agyát, vagy megfeszülnie; ez maga Isten ereje, maga Isten hatalma.

Miután azt olvastuk az 1Mózes 18:18-ban: „Hiszen Ábrahámtól nagy és hatalmas nép fog származni, és általa nyer áldást a föld minden népe”, érzitek Isten hatalmát? Érzékelitek a Teremtő rendkívüliségét? Érzékelitek a Teremtő fensőbbségét? Isten szavai bizonyosak. Isten nem a sikerben való bizakodása miatt vagy megjelenítéseként mond ilyen szavakat, hanem ezek a szavak Isten kijelentéseinek hatalmát bizonyítják, és parancsolatként szolgálnak, amely beteljesíti Isten szavait. Két kifejezésre érdemes itt figyelnetek. Amikor Isten azt mondja: „Hiszen Ábrahámtól nagy és hatalmas nép fog származni, és általa nyer áldást a föld minden népe”, van ezekben a szavakban bármi kétértelműség? Van benne bármi aggály? Van benne bármi félelem? Az Isten kijelentésében megjelenő „fog” és „nyer” szavak miatt ezeknek az elemeknek, amelyek különösen jellemzőek az emberre, és gyakran megmutatkoznak benne, a Teremtőhöz soha nem volt közük. Senki nem merne ilyen szavakat használni, amikor jót kíván másoknak, senki nem merne valaki mást olyan bizonyossággal megáldani, hogy egy nagy és hatalmas népet adjon neki, vagy azt ígérje, hogy általa nyer áldást a föld minden népe. Minél bizonyosabbak Isten szavai, annál inkább bizonyítanak valamit – de vajon mit? Azt bizonyítják, hogy Istennek van ilyen hatalma, hogy az Ő hatalma képes megvalósítani ezeket a dolgokat, és hogy azok megvalósulása elkerülhetetlen. Isten a legcsekélyebb tétovázás nélkül bizonyos volt az Ő szívében mindabban, amivel Ábrahámot megáldotta. Továbbá ez teljes egészében az Ő szavainak megfelelően valósul meg, és semmiféle erő nem lesz képes beteljesedését megmásítani, megakadályozni, csorbítani vagy megzavarni. Tekintet nélkül arra, mi más történik, semmi nem tudja Isten szavainak beteljesedését és megvalósulását megelőzni vagy befolyásolni. Pontosan ilyen az ereje a Teremtő szájából elhangzott szavaknak és a Teremtő hatalmának, amely nem tűri az emberi tagadást! E szavak olvastán érzel-e még kétséget? Ezek a szavak Isten szájából hangzottak el, Isten szavaiban pedig erő, fenség és hatalom van. Ez az erő és hatalom, valamint a tény beteljesedésének elkerülhetetlensége minden teremtett vagy teremtetlen lény számára elérhetetlen, és minden teremtett vagy teremtetlen lény számára felülmúlhatatlan. Csak a Teremtő képes ilyen hangnemben és hangsúllyal társalogni az emberiséggel, és tények bizonyítják, hogy az Ő ígéretei nem üres szavak vagy puszta dicsekvés, hanem egyedülálló hatalom kifejezései, amelyet semmiféle személy, esemény vagy dolog nem múlhat felül.

Mi a különbség az Isten által mondott szavak és az ember által mondott szavak között? Amikor ezeket az Isten által mondott szavakat olvasod, érzékeled Isten szavainak erejét és Isten hatalmát. Hogyan érzel, amikor emberektől hallasz ilyen szavakat? Úgy gondolod, rendkívül arrogánsak és beképzeltek, olyan emberek, akik előtérbe tolják magukat? Ők ugyanis nem rendelkeznek ezzel az erővel, nem rendelkeznek ilyen hatalommal, és ezért egyáltalán nem képesek ilyen dolgokat elérni. Az, hogy ennyire biztosak az ígéreteikben, csupán megjegyzéseik átgondolatlanságát mutatja. Ha valaki ilyen szavakat szól, az az illető kétségkívül arrogáns és túlságosan magabiztos volna, és azt árulná el magáról, hogy ő az arkangyal természetének klasszikus példája. Ezek a szavak Isten szájából hangzottak el; érzékeled itt az arrogancia bármely elemét? Úgy érzed, hogy Isten a szavait viccnek szánta? Isten szavai hatalom, Isten szavai tények, és még mielőtt a szavak elhangoznának az Ő szájából, vagyis miközben Ő meghozza a döntést, hogy megtesz valamit, az a dolog már be is teljesedett. Azt lehet mondani, hogy mindaz, amit Isten Ábrahámnak mondott, szövetség volt, amelyet Isten Ábrahámmal kötött, és ígéret, amelyet Isten Ábrahámnak tett. Ez az ígéret szilárd és egyszersmind beteljesedett tény volt, és ezek a tények Isten terve szerint fokozatosan megvalósultak Isten gondolataiban. Tehát az, hogy Isten ilyen szavakat mond, nem jelenti azt, hogy az Ő természete arrogáns, Isten ugyanis képes ilyen dolgokat megvalósítani, Ő rendelkezik ezzel az erővel és hatalommal, és teljes mértékben képes véghezvinni ezeket a cselekedeteket, és megvalósításuk teljes mértékben az Ő képességein belül van. Amikor ilyen szavak hangoznak el Isten szájából, az Isten igaz természetének kinyilatkoztatása és kifejezése, Isten lényegének és hatalmának tökéletes kinyilatkoztatása és megnyilvánulása, és a Teremtő identitásának nincs ennél illőbb és megfelelőbb bizonyítéka. E kijelentések modora, hangneme és megfogalmazása pontosan a Teremtő identitásának ismertetőjegye, és ezek olyan feltárulások, amelyek tökéletesen megfelelnek Isten saját identitásának; ezekben nincs színlelés, nincs tisztátalanság; ezek a Teremtő lényegének és hatalmának teljesen és kifejezetten tökéletes bemutatásai. Ami a teremtett lényeket illeti, bennük sem ez a hatalom nincs meg, sem ez a lényeg, és még kevésbé az Isten által adott erő. Ha az ember ilyen magatartást tanúsít, az szinte bizonyosan romlott beállítottságának kisülése volna, és az ember arroganciája és becsvágya lépne működésbe, valamint a színtiszta ördögök és sátánok gonosz szándékának feltárulása volna, akik félre akarják vezetni az embereket, és arra akarják csábítani őket, hogy elárulják Istent. Hogyan tekint Isten az ilyen nyelv által feltárt dolgokra? Isten azt mondaná, hogy el akarod bitorolni az Ő helyét, az Ő szerepében akarsz tetszelegni, és a helyébe akarsz lépni. Amikor Isten kijelentéseinek hangnemét utánzod, a szándékod az, hogy átvedd Isten helyét az emberek szívében, hogy kisajátítsd az emberiséget, amely jog szerint Istent illeti meg. Ez valódi Sátánná tesz téged; ezek az arkangyal leszármazottainak cselekedetei, amelyeket a Menny nem tűrhet! Köztetek vannak-e olyanok, akik valaha is utánozták Istent egy bizonyos módon azáltal, hogy kimondtak néhány szót, azzal a szándékkal, hogy embereket tévesszenek meg és vezessenek félre, és elérjék, hogy azok úgy érezzék, mintha ennek a személynek a szavai és cselekedetei Isten hatalmát és erejét hordoznák, mintha ennek a személynek a lényege és identitása egyedülálló lenne, sőt, mintha a szavai hangneme is Isten szavainak hangneméhez hasonló lenne? Tettetek valaha ilyesmit? Utánoztátok valaha Isten hangnemét a beszédetekben, olyan gesztusokkal, amelyek állítólag Isten természetét képviselik, olyasmivel, amit ti erőnek és hatalomnak véltek? A legtöbben gyakran cselekedtek így, vagy gyakran terveztek így cselekedni? Nos, amikor igazán látjátok, észlelitek és ismeritek a Teremtő hatalmát, és visszanéztek arra, amit azelőtt tettetek, és amit azelőtt felfedtetek magatokból, undort éreztek? Felismeritek aljasságotokat és szégyentelenségeteket? Miután ízekre szedtük az ilyen emberek beállítottságát és lényegét, mondhatjuk, hogy az ilyenek átkozott pokolfajzatok? Mondhatjuk, hogy mindenki, aki ilyesmiket tesz, saját magát aljasítja le? Felismeritek a dolog természetének súlyosságát? Mennyire súlyos? Azoknak az embereknek, akik így cselekednek, az a szándékuk, hogy Istent utánozzák. Ők akarnak lenni Isten, el akarják érni, hogy az emberek Istenként imádják őket. El akarják törölni Isten helyét az emberek szívében, és meg akarnak szabadulni az emberek között munkálkodó Istentől, és mindezt azért teszik, hogy elérjék céljukat: hogy irányítsák, felfalják és birtokba vegyék az embereket. Mindenkinek vannak ilyen tudat alatti vágyai és ambíciói, és mindenki ebben a fajta romlott sátáni lényegben él, egy sátáni természetben, amelyben ellenséges viszonyban vannak Istennel, elárulják Istent, és Istenné akarnak válni. Az Isten hatalmának témájáról szóló közlésemet követően még mindig arra vágytok vagy arra pályáztok, hogy Istent utánozzátok, vagy az Ő szerepében tetszelegjetek? Még mindig Isten akartok lenni? Még mindig Istenné akartok válni? Isten hatalmát ember nem utánozhatja, és Isten identitását és státuszát ember nem öltheti magára. Habár képes vagy utánozni a hangnemet, amelyben Isten szól, Isten lényegét nem tudod utánozni. Bár képes vagy Isten helyére állni és megszemélyesíteni Istent, soha nem leszel képes megtenni, amit Isten tenni szándékozik, és soha nem leszel képes minden dolog fölött szuverenitást gyakorolni és parancsolni nekik. Isten szemében mindörökké csak egy apró teremtett lény leszel, és akármilyen nagyszerűek is a készségeid és képességeid, akármennyi tehetséged is van, egészében véve a Teremtő uralma alatt állsz. Bár képes vagy vakmerő szavakat szólni, ez sem azt nem bizonyíthatja, hogy rendelkezel a Teremtő lényegével, sem azt nem jelentheti, hogy megvan benned a Teremtő hatalma. Isten hatalma és ereje Magának Istennek a lényege. Nem tanult vagy kívülről hozzáadott tulajdonságok, hanem Magának Istennek az eredendő lényege. És így a Teremtő és a teremtett lények közötti kapcsolat soha nem változhat. A teremtett emberiség tagjaként az embernek meg kell tartania a saját pozícióját, és jól nevelten kell viselkednie. Őrizd kötelességtudóan, amit a Teremtő rád bízott. Ne légy fegyelmezetlen, ne tegyél olyasmit, ami meghaladja a képességeidet, vagy ami utálatos Isten számára. Ne próbálj nagy ember lenni, superman vagy nagyszerű személyiség, és ne törekedj arra, hogy Istenné válj. Erre az embereknek nem lenne szabad vágyniuk. Arra törekedni, hogy nagyok vagy supermanek legyünk, abszurd. Arra törekedni, hogy Istenné váljunk, még szégyenletesebb; visszataszító és megvetésre méltó. Ami becses, és amihez a teremtett lényeknek mindennél inkább tartaniuk kellene magukat, az az igaz teremtett lénnyé válás; ez az egyetlen cél, amelyre mindenkinek törekednie kellene.

A Teremtő hatalmát nem korlátozza idő, tér vagy földrajzi adottságok, és a Teremtő hatalma számokkal le nem írható

Nézzük az 1Mózes 22:17-18-at. Ezt a szakaszt is Jahve Isten mondja. Így szólt benne Ábrahámhoz: „Azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag, vagy mint a homokszemek a tengerparton. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját, és a te utódod által nyer áldást a föld minden népe, mert hallgattál szavamra.” Jahve Isten sokszor áldotta meg Ábrahámot azzal, hogy az utódai meg fognak szaporodni – de mennyire fognak megszaporodni? Amennyire a Szentírás mondja: „mint égen a csillag, vagy mint a homokszemek a tengerparton.” Ez annyit tesz, hogy Isten olyan nagyszámú leszármazottal kívánta megajándékozni Ábrahámot, mint égen a csillag, rengeteggel, mint a homokszemek a tengerparton. Isten képekben beszélt, és ezekből a képekből nem nehéz látni, hogy Isten nem pusztán egy, kettő vagy akár csak néhány ezer utódot fog ajándékozni Ábrahámnak, hanem megszámlálhatatlant, annyit, hogy népek sokaságává lesznek, mert Isten azt ígérte Ábrahámnak, hogy sok nép atyja lesz. Nos, erről a számról az ember döntött vagy Isten? Irányíthatja az ember azt, hogy hány leszármazottja van? Rajta múlik? Még az sem az emberen múlik, hogy néhány van-e neki, nemhogy annyi, „mint égen a csillag, vagy mint a homokszemek a tengerparton.” Ki ne kívánná, hogy sarjai olyan sokan legyenek, mint a csillagok? Sajnos a dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy szeretnéd. Akármilyen ügyes vagy rátermett is az ember, nem rajta múlik; senki nem helyezheti kívül magát Isten rendelésén. Annyid lesz, amennyit Ő engedélyez neked: ha Isten keveset ad neked, akkor sohasem fogsz sokat birtokolni, ha pedig Isten sokat ad neked, semmi értelme neheztelni azért, hogy mennyid van. Nem így van? Mindez Istenen múlik, nem az emberen! Az ember fölött Isten uralkodik, és ez alól senki sem kivétel!

Amikor Isten azt mondta: „megszaporítom utódaidat”, ez egy szövetség volt, amelyet Isten Ábrahámmal kötött, és akárcsak a szivárványszövetség, mindörökké beteljesül; ugyanakkor ígéret is volt, amelyet Isten Ábrahámnak tett. Egyedül Isten alkalmas és képes arra, hogy ezt az ígéretet valóra váltsa. Akár elhiszi az ember, akár nem, akár elfogadja az ember, akár nem, és akárhogyan nézi és ítéli is meg az ember, mindez szóról szóra be fog teljesedni az Isten által mondott szavak szerint. Isten szavai nem módosulnak az ember akaratának vagy elképzeléseinek változásai miatt, és nem módosulnak egy-egy személy, esemény vagy dolog változásai miatt. Minden dolog eltűnhet, de Isten szavai mindörökké megmaradnak. Valójában az a nap, amelyen minden dolog eltűnik, pontosan az a nap, amelyen Isten szavai teljes mértékben valóra válnak, mert Ő a Teremtő, Ő rendelkezik a Teremtő hatalmával, a Teremtő erejével, és Ő irányít minden dolgot és minden életerőt; Ő képes elérni, hogy valami létrejöjjön a semmiből, vagy hogy valami semmivé legyen, és Ő irányítja minden dolog átalakulását élőből halottá; Isten számára mi sem lehetne egyszerűbb, mint megszaporítani valakinek az utódait. Ez az ember számára úgy hangzik, mint valami fantázia, mint egy tündérmese, Isten számára azonban az, aminek véghezvitelét Ő elhatározza és megígéri, se nem fantázia, se nem tündérmese. Sokkal inkább olyan tény, amelyet Isten már látott, és amely bizonyosan be fog teljesedni. Fel tudjátok ezt fogni? A tények azt bizonyítják, hogy Ábrahám utódai nagyszámúak voltak? Mennyire voltak nagyszámúak? Annyira nagyszámúak voltak, „égen a csillag, vagy mint a homokszemek a tengerparton”, ahogy Isten mondta? Minden nép között és minden térségben elterjedtek, a világ minden táján? Mitől vált valóra ez a tény? Isten szavainak hatalma vitte véghez? Miután Isten szavai elhangzottak, Isten szavainak beteljesedése több száz vagy több ezer éven át folytatódott, és azok folyamatosan tényekké váltak; ez Isten szavainak ereje és Isten hatalmának bizonyítéka. Amikor kezdetben Isten mindent megteremtett, ezt mondta Isten: „Legyen világosság!” – és világosság lett. Ez nagyon gyorsan történt, nagyon rövid idő alatt beteljesedett, és nem volt késedelem megvalósulásában és beteljesedésében; Isten szavainak hatásai azonnal jelentkeztek. Mindkettő Isten hatalmának bemutatása volt, de amikor Isten megáldotta Ábrahámot, megengedte, hogy az ember meglássa Isten hatalma lényegének egy másik oldalát is, valamint azt a tényt, hogy a Teremtő hatalma számokkal nem írható le; továbbá azt is megengedte, hogy az ember meglássa a Teremtő hatalmának egy gyakorlatiasabb, kifinomultabb oldalát.

Mihelyt Isten szavai elhangoznak, Isten hatalma átveszi az irányítást e munka fölött, és az Isten szája által megígért tény fokozatosan elkezd valósággá válni. Ennek következtében minden dolog körében változások kezdenek megjelenni, olyanformán, mint ahogy a tavasz érkezésekor kizöldül a fű, virágok nyílnak, a fák kibontják rügyeiket, a madarak dalolni kezdenek, a vadludak visszatérnek, és a mezők emberektől nyüzsögnek... Amikor eljön a tavasz, minden dolog megfiatalodik, és ez a Teremtő csodálatos műve. Amikor Isten beteljesíti ígéreteit, a mennyben és a földön minden dolog megújul és megváltozik Isten gondolataival összhangban – kivétel nélkül. Amikor Isten szájából elhangzik egy elköteleződés vagy egy ígéret, minden dolog ennek beteljesedését szolgálja, és ennek beteljesedése érdekében vesz valamilyen irányt; minden teremtményt a Teremtő uralma alatt vezényelnek és rendeznek el, hogy eljátsszák a maguk szerepét, és betöltsék a maguk funkcióját. Ez a Teremtő hatalmának megnyilvánulása. Mit látsz ebben? Hogyan ismered meg Isten hatalmát? Isten hatalmának van egy tartománya? Van időbeli korlátja? Mondhatjuk, hogy egy bizonyos magassága vagy egy bizonyos hosszúsága van? Mondhatjuk, hogy egy bizonyos mérete vagy erőssége van? Mérhető az ember mértékeivel? Isten hatalma nem villan fel és huny ki, nem jön és megy, és nincs, aki felmérhetné, hogy pontosan milyen nagy az Ő hatalma. Akármennyi idő telik is el, amikor Isten megáld egy személyt, ez az áldás attól kezdve folytatódik, és folytatódása Isten felmérhetetlen hatalmáról tesz bizonyságot, és lehetővé teszi az emberiség számára, hogy a Teremtő kiolthatatlan életerejének ismételt megjelenését szemlélje újra meg újra. Az Ő hatalmának minden megnyilvánulása tökéletes bemutatása az Ő szájából származó szavaknak, amelyeket Ő minden dolognak és az emberiségnek is bemutat. Továbbá mindaz, amit az Ő hatalma véghezvisz, összehasonlíthatatlanul tökéletes és teljesen hibátlan. Elmondható, hogy az Ő gondolatai, az Ő szavai, az Ő hatalma és mindaz a munka, amelyet Ő véghezvisz, mind egy összehasonlíthatatlanul gyönyörű kép, és ami a teremtményeket illeti, az emberiség nyelve nem képes megfogalmazni a jelentőségét és értékét. Amikor Isten ígéretet tesz egy személynek, Isten mindent úgy ismer az illetővel kapcsolatban, mint a tenyerét, akár azt, hogy hol él, mit csinál, mi volt a háttere, mielőtt vagy miután megkapta az ígéretet, akár azt, mennyire bolydult fel az élő környezete. Bármennyi idő telik is el attól kezdve, hogy Isten szavai elhangzottak, az Ő számára ez olyan, mintha épp most ejtette volna ki őket. Vagyis Isten rendelkezik azzal az erővel és hatalommal, hogy képes nyomon követni, irányítani és beteljesíteni minden ígéretet, amelyet az emberiségnek tesz, és bármi legyen is az az ígéret, bármilyen hosszú időbe telik is teljesen valóra váltani, sőt, bármilyen széles hatókört érint annak valóra váltása – például időben, helyileg, fajok szempontjából stb. –, ez az ígéret be fog teljesedni és valóra fog válni, beteljesedése és megvalósulása pedig Neki a legkisebb erőfeszítésébe sem kerül. Mit bizonyít ez? Azt bizonyítja, hogy Isten erejének és hatalmának kiterjedése elegendő ahhoz, hogy az egész világegyetemet és az egész emberiséget irányítsa. Isten világosságot teremtett, de ez nem azt jelenti, hogy Isten csak a világosságot irányítja, vagy hogy csak a vizet irányítja, mivel vizet teremtett, minden más pedig független Istentől. Hát nem lenne ez félreértés? Bár Isten Ábrahámnak adott áldása néhány évszázad múltán fokozatosan elenyészett az ember emlékezetéből, Isten számára ez az ígéret továbbra is változatlan maradt. Továbbra is a megvalósulás folyamatában volt, és soha nem állt meg. Az ember sohasem tudta, nem is hallotta, hogyan gyakorolta Isten az Ő hatalmát, hogyan vezényelt és rendezett el minden dolgot, és ezalatt hány csodálatos történetre került sor Isten teremtett világának minden dolga között, de minden dolog továbbadta és magasztalta Isten hatalma megmutatkozásának és az Ő tettei kinyilatkoztatásának minden csodálatos darabját, minden dolog a Teremtő csodálatos tetteit mutatta fel és emlegette, és a Teremtő minden dolog fölötti szuverenitásáról szóló, sokszor elmondott történetet örökké hirdeti minden. A hatalom, amellyel Isten minden dolog fölött uralkodik, és Isten ereje minden dolog számára azt mutatja, hogy Isten mindig és mindenütt jelen van. Miután tanúja lettél Isten hatalma és ereje mindenütt jelenvaló voltának, meglátod, hogy Isten mindig és mindenütt jelen van. Isten hatalmát és erejét nem korlátozza idő, hely, tér, sem bármilyen személy, esemény vagy dolog. Isten hatalmának és erejének kiterjedése meghaladja az ember képzeletét; ember számára kifürkészhetetlen, ember számára elképzelhetetlen, és ember soha teljesen meg nem ismerheti.

Egyesek szeretnek következtetni és elképzelni dolgokat, de meddig ér el az emberi képzelet? Túlmehet ezen a világon? Képes az ember következtetni Isten hatalmának hitelességére és pontosságára, és elképzelni azt? Az ember következtetése és képzelete képes lehetővé tenni számára, hogy tudást szerezzen Isten hatalmáról? Képesek ezek elérni, hogy az ember igazán felfogja Isten hatalmát, és alávesse magát annak? Tények bizonyítják, hogy az ember következtetése és képzelete csupán az emberi értelem terméke, és a legcsekélyebb segítséget vagy előnyt sem nyújtja ahhoz, hogy az ember megismerje Isten hatalmát. Sci-fi regények olvasása után egyesek el tudják képzelni a holdat vagy azt, hogy milyenek a csillagok. De ez nem jelenti azt, hogy az embernek bármilyen megértése van Isten hatalmáról. Az emberi képzelet nem több, mint képzelet. A tényekről ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, vagyis azok Isten hatalmával való kapcsolatáról halvány fogalma sincs. Mit számít egyáltalán, hogy jártál-e a holdon? Ez talán azt mutatja, hogy többdimenziós megértéssel rendelkezel Isten hatalmáról? Azt mutatja, hogy képes vagy elképzelni Isten hatalmának és erejének kiterjedését? Mivel az ember következtetése és képzelete képtelen lehetővé tenni számára, hogy megismerje Isten hatalmát, mit tegyen az ember? A legbölcsebb opció az volna, hogy nem következtet és nem képzelődik, ami annyit tesz, hogy Isten hatalmának ismeretével kapcsolatban az ember sohasem hagyatkozhat a képzeletére és nem támaszkodhat a következtetéseire. Mit akarok ezzel mondani nektek? Isten hatalmának, Isten erejének, Isten saját identitásának és Isten lényegének ismerete nem érhető el azáltal, ha a képzeletedre hagyatkozol. Ha egyszer Isten hatalmának megismerésében nem hagyatkozhatsz a képzeletedre, akkor milyen módon érheted el Isten hatalmának igaz ismeretét? Úgy teheted ezt meg, hogy Isten szavait eszed és iszod, közösségen keresztül és azáltal, hogy megtapasztalod Isten szavait. Így fokozatosan tapasztalatot és megerősítést szerzel Isten hatalmáról, és fokozatosan elnyered annak megértését és egyre gyarapodó ismeretét. Egyedül így érhető el Isten hatalmának ismerete; nincs rövidebb út. Az, hogy arra kérlek benneteket, ne képzelődjetek, nem azt jelenti, hogy tétlenül kell ülnötök a pusztulásra várva, vagy hogy nem csinálhattok semmit. Az, hogy nem használod az agyadat gondolkodásra és képzelődésre, azt jelenti, hogy nem használsz logikát következtetésre, nem használsz tudást az elemzéshez, nem használod alapként a tudományt, hanem ehelyett felfogod, megállapítod és megerősíted, hogy az Isten, akiben hiszel, hatalommal rendelkezik, megerősítve, hogy szuverenitást gyakorol a sorsod fölött, és hogy az Ő ereje Isten szavai által, az igazság által és minden által, amivel az életben találkozol, mindenkor bizonyítja, hogy Ő Maga az igaz Isten. Ez az egyetlen út, amelyen bárki elérheti Isten megértését. Egyesek azt mondják, szeretnének egyszerű utat találni ennek a célnak az elérésére, de tudtok-e ilyen utat elképzelni? Én megmondom, nem is kell gondolkodnotok rajta: nincsenek más utak! Az egyetlen út lelkiismeretesen és állhatatosan megismerni és megbizonyosodni arról, mivel rendelkezik Isten és mi Ő, minden kifejezésre juttatott szava és minden cselekedete által. Ez Isten megismerésének egyetlen útja. Mert amivel Isten rendelkezik és ami Ő, valamint minden, ami Istentől való, nem üres és tartalmatlan, hanem gyakorlatias.

A tény, hogy a Teremtő irányít és ural minden dolgot és élőlényt, a Teremtő hatalmának valós létezése mellett szól

Hasonlóképpen Jób könyve megörökíti Jahve Jóbnak adott áldását. Mit ajándékozott Isten Jóbnak? „Jahve pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt. Lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara” (Jób 42:12). Emberi szempontból mik voltak ezek a dolgok, amelyeket Jób kapott? Az emberiség vagyontárgyai voltak? Ezekkel a vagyontárgyakkal nem számított volna Jób nagyon gazdagnak abban az időben? Akkor hogyan szerzett ő ilyen vagyont? Mi okozta a gazdagságát? Mondani sem kell – Isten áldásának volt köszönhető, hogy Jób mindezek birtokába jutott. Azzal, hogy hogyan tekintett ezekre a vagyontárgyakra Jób, és hogyan értékelte Isten áldásait, itt és most nem fogunk foglalkozni. Ami Isten áldásait illeti, minden ember éjjel-nappal arra sóvárog, hogy Isten megáldja őt, de az ember nem befolyásolhatja, mennyi vagyont tud felhalmozni élete során, vagy hogy kaphat-e áldásokat Istentől – ez vitathatatlan tény! Istennek megvan a hatalma és ereje ahhoz, hogy bármilyen vagyont ajándékozzon az embernek, hogy lehetővé tegye az ember számára bármely áldás megszerzését, másrészt azonban Isten áldásainak van egy alapelve. Miféle embereket áld meg Isten? Természetesen azokat az embereket áldja meg, akiket kedvel! Ábrahámot és Jóbot egyaránt megáldotta Isten, de az áldások, amelyekben részesültek, mégsem ugyanazok voltak. Ábrahámot Isten olyan nagyszámú utóddal áldotta meg, mint a homok és a csillagok. Amikor Isten megáldotta Ábrahámot, elérte, hogy egyetlen ember és egyetlen nemzet utódai felvirágozzanak és megerősödjenek. Ebben Isten hatalma uralkodott az emberiség fölött, amely minden dolog és élőlény között egyedül lélegezte be Isten leheletét. Isten hatalmának szuverenitása alatt ez az emberiség az Isten által meghatározott sebességgel és az Isten által meghatározott keretek között szaporodott és létezett. Konkrétan ennek a nemzetnek az életképessége, terjeszkedésének mértéke és várható élettartama mind Isten rendelkezéseinek része volt, és mindezek alapelve teljes mértékben az Isten által Ábrahámnak tett ígéreten alapult. Ez annyit tesz, hogy a körülményekre való tekintet nélkül Isten ígéretei akadálytalanul haladnak előre, és Isten hatalmának gondviselése alatt meg is valósulnak. Az Isten által Ábrahámnak tett ígéret szerint tekintet nélkül a világ felbolydulásaira, a korszakra, az emberiséget érő katasztrófákra, Ábrahám utódainak nem kell szembenézniük a megsemmisülés kockázatával, és nemzetük nem fog kihalni. Isten Jóbnak adott áldása azonban rendkívül gazdaggá tette őt. Isten egy sor élő, lélegző teremtményt adott neki, amelyek jellemzőit – számukat, szaporodási sebességüket, túlélési arányukat, a testükön lévő zsír mennyiségét és így tovább – szintén Isten határozta meg. Bár ezek az élőlények nem rendelkeztek a beszéd képességével, ők is részei voltak a Teremtő rendelkezéseinek, és az Isten velük kapcsolatos rendelkezései mögött álló elv az Isten által Jóbnak ígért áldások alapjára épült. Az Isten által Ábrahámnak és Jóbnak adott áldásokban, bár az ígéret tárgya különbözött, a hatalom, amellyel a Teremtő uralkodott minden dolog és élőlény fölött, ugyanaz volt. Isten hatalmának és erejének minden részlete kifejeződik az Ő különböző ígéreteiben és áldásaiban Ábrahám és Jób részére, és újra megmutatja az emberiségnek, hogy Isten hatalma messze túlmutat az ember képzeletén. Ezek a részletek ismét azt mondják el az emberiségnek, hogy ha meg akarja ismerni Isten hatalmát, akkor ezt csak Isten szavain és Isten szavainak megtapasztalásán keresztül érheti el.

Isten szuverenitásának hatalma minden dolog fölött lehetővé teszi az ember számára, hogy felismerjen egy tényt: Isten hatalma nemcsak ezekben a szavakban testesül meg: „Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság – és lett világosság, majd ezt: Legyen boltozat – és lett boltozat, majd ezt: Legyen szárazföld – és lett szárazföld”, hanem ezenfelül az Ő hatalma abban is megtestesül, ahogy elérte, hogy a világosság folyamatosan fennmaradjon, megakadályozta, hogy a boltozat eltűnjön, és a szárazföldet mindörökre elkülönítve tartotta a víztől, valamint annak részleteiben, ahogyan Ő uralta és irányította az Általa teremtett dolgokat: a világosságot, a boltozatot és a szárazföldet. Mi mást láttok még Isten emberiségnek adott áldásában? Világos, hogy miután Isten megáldotta Ábrahámot és Jóbot, Isten léptei nem szűntek meg, mert épp csak elkezdte érvényre juttatni hatalmát, hanem minden egyes szavát valóra szándékozott váltani, minden egyes részletet, amelyről beszélt, meg akart valósítani, így az eljövendő években folytatta minden szándékának véghezvitelét. Mivel Istennek hatalma van, az ember számára talán úgy tűnhet, hogy Istennek csak szólnia kell, és anélkül, hogy a kisujját is megmozdítaná, minden ügy és dolog beteljesedik. Az ilyen képzelgések elég nevetségesek! Ha csak egyoldalúan szemléled Isten szavakkal történő szövetségkötését az emberrel, valamint azt, ahogy Isten mindent szavakkal vitt véghez, és képtelen vagy meglátni az arra utaló különféle jeleket és tényeket, hogy Isten hatalma uralkodik minden dolog létezése fölött, akkor Isten hatalmáról alkotott megértésed nagyon is tartalmatlan és nevetséges! Ha az ember ilyennek képzeli Istent, akkor azt kell mondanunk, hogy az ember istenismerete eljutott a végső erőfeszítésig, és zsákutcába került, mert az az Isten, akit az ember elképzel, mindössze egy gép, amely parancsokat ad ki, nem pedig a hatalommal rendelkező Isten. Mit láttál Ábrahám és Jób példájából? Láttad Isten hatalmának és erejének gyakorlatias oldalát? Miután Isten megáldotta Ábrahámot és Jóbot, Isten nem maradt ott, ahol volt, és nem fogta munkára hírnökeit, míg ő várta, hogy mi lesz ennek az egésznek a végkimenetele. Épp ellenkezőleg, mihelyt Isten kimondta szavait, Isten hatalmának útmutatásával minden dolog az Isten által elvégezni szándékozott munkának megfelelő irányt vett, és máris elő lettek készítve az emberek, dolgok és tárgyak, amelyekre Istennek szüksége volt. Ez annyit tesz, hogy mihelyt a szavak elhangoztak Isten szájából, Isten hatalma érvényesülni kezdett az egész földön, Ő pedig meghatározta az Ábrahámnak és Jóbnak tett ígéretek teljesítésének és valóra váltásának menetét, miközben egyúttal elkészítette az összes megfelelő tervet, és elvégezte az összes előkészületet mindahhoz, ami az Általa tervezett végrehajtás minden egyes lépéséhez és fő szakaszához szükséges volt. Ez idő alatt Isten nemcsak a hírnökeit igazgatta, hanem minden dolgot, amit Ő teremtett. Ez annyit tesz, hogy Isten hatalma érvényesülésének hatóköre nemcsak a hírnökökre terjedt ki, hanem a teremtett világ minden dolgára, amelyeket Ő úgy manőverezett, hogy együttműködjenek az Általa megvalósítani kívánt munkával; ezek voltak Isten hatalma érvényesítésének konkrét módjai. A ti képzelgéseitek szerint egyesek talán a következő megértéssel rendelkeznek Isten hatalmáról: Istennek hatalma van, és Istennek ereje is van, ezért Istennek elég, ha ott marad a harmadik égben vagy egy meghatározott helyen, és nem kell semmi különösebb munkát végeznie, hiszen Isten munkája teljes egészében az Ő gondolataiban készül el. Néhányan talán azt is hiszik, hogy bár Isten megáldotta Ábrahámot, Istennek nem kellett tennie semmit, hanem elég volt pusztán kimondania az Ő szavait. Valóban ez történt? Egyértelműen nem! Bár Isten hatalommal és erővel rendelkezik, az Ő hatalma nem üres, hanem igazi és valós. Isten hatalmának és erejének hitelessége és valósága fokozatosan feltárul és megtestesül abban, ahogy Ő minden dolgot megteremtett, ahogy minden dolgot ellenőrzése alatt tart, és abban a folyamatban, amelynek keretében Ő vezeti és irányítja az emberiséget. Istennek az emberiség és minden dolog fölötti szuverenitásának minden módszere, minden perspektívája és minden részlete, valamint az Általa elvégzett minden munka és az Ő megértése minden dologról – ez mind szó szerint azt bizonyítja, hogy Isten hatalma és ereje nem üres szavak csupán. Az Ő hatalma és ereje állandóan és mindenben megmutatkozik és feltárul. Ezek a megnyilvánulások és kinyilatkoztatások Isten hatalmának valóságos létezéséről beszélnek, mivel Ő arra használja hatalmát és erejét, hogy folytassa munkáját, hogy minden dolognak parancsoljon, és hogy minden dolgot minden pillanatban uraljon; az Ő erejét és hatalmát sem az angyalok, sem Isten hírnökei nem helyettesíthetik. Isten döntötte el, milyen áldásokat fog ajándékozni Ábrahámnak és Jóbnak – ezt a döntést Istennek kellett meghoznia. Bár Isten hírnökei személyesen látogatták meg Ábrahámot és Jóbot, cselekedeteik Isten parancsolatain alapultak, cselekedeteik Isten hatalma alatt mentek végbe, és ugyanígy a hírnökök maguk is Isten szuverenitása alatt álltak. Bár az ember látja, hogy Isten hírnökei meglátogatják Ábrahámot, és nem lesz tanúja annak, hogy Jahve Isten személyesen tesz bármit a Biblia feljegyzéseiben, valójában az Egyetlen, aki igazán hatalmat és erőt gyakorol, Isten Maga, és ezt senki nem vonhatja kétségbe! Bár láttad, hogy az angyalok és a hírnökök nagy erővel rendelkeznek és csodákat is tettek, illetve, hogy ők végeztek el bizonyos, Isten által rájuk bízott dolgokat, cselekedeteik pusztán az Istentől kapott megbízás teljesítését szolgálják, és semmiképpen nem jelentik Isten hatalmának felmutatását – hiszen sem ember, sem tárgy nem rendelkezik a Teremtő hatalmával, hogy minden dolgot megteremtsen és uraljon, és nem birtokolja azt. Így hát sem ember, sem tárgy nem gyakorolhatja és nem nyilváníthatja ki a Teremtő hatalmát.

A Teremtő hatalma változhatatlan és sérthetetlen

Mit láttatok ebben a három szentírási részletben? Láttátok, hogy van egy elv, amelynek alapján Isten az Ő hatalmát gyakorolja? Például Isten egy szivárvány segítségével kötött szövetséget az emberrel – szivárványt helyezett a felhőkbe, hogy tudassa az emberrel: többé nem pusztítja el özönvízzel a világot. Az a szivárvány, amelyet ma látnak az emberek, még mindig ugyanaz, mint amely Isten szájából hangzott el? Változott a természete és a jelentése? Kétségtelen, hogy nem. Isten az Ő hatalmával vitte véghez ezt a cselekedetet, és a szövetség, amelyet az emberrel kötött, mindmáig fennáll, az idő pedig, amikor ez a szövetség majd megváltozik, természetesen Isten döntésétől függ. Miután Isten azt mondta, „szivárványívemet helyezem a felhőkre”, Isten mindig betartotta ezt a szövetséget, mind a mai napig. Mit látsz ebben? Bár Isten hatalommal és erővel rendelkezik, cselekedeteiben nagyon szigorú és elvszerű, és hű marad a szavához. Szigorúsága és cselekedeteinek alapelvei mutatják a Teremtő sérthetetlenségét és a Teremtő hatalmának felülmúlhatatlanságát. Jóllehet Ő a legfőbb hatalommal rendelkezik, és minden dolog az Ő uralma alatt áll, és jóllehet Neki hatalmában áll minden dolog fölött uralkodni, Isten sohasem károsította vagy zavarta meg a saját tervét, és valahányszor hatalmát gyakorolja, azt saját elveivel szigorú összhangban teszi, és pontosan követi azt, ami az Ő szájából elhangzott, és betartja az Ő tervének lépéseit és célkitűzéseit. Mondani sem kell, hogy minden dolog, ami fölött Isten uralkodik, szintén azoknak az alapelveknek engedelmeskedik, amelyek szerint Isten a hatalmát gyakorolja, és nincs ember vagy dolog, amely mentes volna az Ő hatalmának vezénylései alól, vagy képes volna megmásítani az elveket, amelyek szerint Ő gyakorolja hatalmát. Isten szemében az áldottak az Ő hatalma által előidézett áldásokban részesülnek, az átkozottak pedig Isten hatalma miatt nyerik el büntetésüket. Isten hatalmának szuverenitása alatt nincs ember vagy dolog, amely mentes volna az Ő hatalmának gyakorlása alól, vagy képes volna megmásítani az alapelveket, amelyek szerint Ő gyakorolja hatalmát. A Teremtő hatalmát nem másítják meg bármely tényező változásai, és hasonlóképpen az Ő hatalomgyakorlásának alapelvei sem változnak meg semmilyen okból. Menny és föld nagy felfordulásokon mehet keresztül, de a Teremtő hatalma nem változik; minden dolog semmivé válhat, de a Teremtő hatalma soha nem tűnik el. Ez a Teremtő változhatatlan és sérthetetlen hatalmának lényege, és ez maga a Teremtő egyedülállósága!

The Hungarian Bible verses found in this audio are from the Hungarian Revised New Translation Bible (Translated in 1975, revised in 1990 and 2014) © Hungarian Bible Society 1975, 1990, 2014. Used by permission of the Hungarian Bible Society.