Annak boncolgatása, hogy az antikrisztusok azt akarják, hogy mások csak nekik vessék alá magukat, ne az igazságnak vagy Istennek

IV. Annak boncolgatása, hogy az antikrisztusok miként tettetik magukat az igazság megtestesítőinek, amint némi tapasztalatra és tudásra tettek szert

Legutóbb az antikrisztusok megnyilvánulásainak nyolcadik tételéről beszélgettünk – az antikrisztusok azt akarják, hogy mások csak nekik vessék alá magukat, ne az igazságnak vagy Istennek. A nyolcadik tétel összesen négy altémára bontható. Az első három altémáról szóló beszélgetést befejeztük; mi hát a negyedik? (Az antikrisztusok az igazság megtestesítőinek tettetik magukat, amint szert tettek némi tapasztalatra és tudásra, illetve megtanultak néhány leckét.) Ez a nyolcadik tétel negyedik altémája. Ebbe persze a nyolcadik tétel témája megnyilvánulásainak az egyik aspektusa is beletartozik – összefüggenek egymással. Mi ez a téma? Az, hogy az antikrisztusok azt akarják, hogy mások csak nekik vessék alá magukat, ne az igazságnak vagy Istennek. Bontsuk részekre és beszéljük át apránként ezt az altémát! Mit jelent a tapasztalat, a tudás, és mit jelentenek a leckék? Miféle emberek vannak ezek birtokában? Miféle emberek szeretik felvértezni velük magukat? Miféle emberek hangsúlyozzák azt, hogy ezekkel a dolgokkal vértezzék fel magukat, mintsem az igazsággal? Miféle emberek tekintik ezeket a dolgokat az igazságnak? Először is, egy dolog biztos. Nem számít, hogy milyen képességűek ezek az emberek, és nem számít, hogy milyen a felfogásuk: nagyon szeretik a tudást, és a tudás iránti szeretetük felülmúlja az igazságvalóság iránti szeretetüket. Istenhitük terén annak a célnak az elérésére törekednek és azt az irányt követik, hogy úgynevezett tapasztalatot és tudást szerezzenek. Arra akarják használni ezt a tudást és tapasztalatot, hogy önmagukat ezekkel felszerelve és felvértezve jobb ízlésű, jobb stílusú és műveltebb emberekké váljanak, és hogy jobban becsülhessék és imádhassák őket. Azt gondolják, hogy ezzel a tudással és tapasztalattal értékesebb, kielégítőbb és önbizalommal teljesebb az életük. Saját nézetük szerint azért hisznek Istenben, hogy felvértezzék magukat ezzel a tudással, valamint a teológiával, illetve a józan ész, a tudás és a leckék különböző aspektusaival kapcsolatos mondásokkal. Úgy hiszik, hogy ha felvértezik magukat ezekkel a dolgokkal, akkor helyet foglalhatnak Isten házában és ezen az embercsoporton belül. Éppen ezért az, amiről mindennap gondolkodnak, amit imádnak és amit a szívükben követnek, az mind a tudással, a tapasztalattal stb. kapcsolatos.

Nézzük meg először, hogy milyen fajtái vannak a tudásnak, a tapasztalatnak és a leckéknek, valamint azt is, hogy e fajták melyikéről mondható el az, hogy valaki az igazság megtestesítőjének tetteti magát. Először is, bizonyossággal elmondható, hogy ezeknek a dolgoknak semmi közük az igazsághoz, nincsenek összhangban az igazsággal és szembemennek az igazsággal. Ezek lehetnek olyan dolgok, amelyek az emberek elképzelései szerint helyesek, olyan dolgok, amelyek az ő elképzeléseik szerint pozitívak, szépek és jók. Valójában azonban Isten szemében ezek a dolgok nincsenek kapcsolatban az igazsággal, sőt, alapvetően ezek a dolgok képezik annak a forrását, hogy az emberek elítélik az igazságot, csakúgy mint az emberek Istennel szembeni ellenállásának és Vele kapcsolatos elképzeléseinek a gyökerét és forrását. Tapasztalat, tudás és leckék – van-e különbség kor és nem tekintetében azok között, akik szert tesznek ezekre a dolgokra? (Nem, nincsen.) Nagy valószínűséggel nincsen. Némelyeknek vannak adottságaik. Mik az adottságok? Vannak például némelyek, akiknek nagyon gyorsan reagál az elméje, miután meghallgattak egy elméletet vagy mondást, és felfogták annak az elméletnek a központi vagy alapvető fogalmait. Azonnal tudják, hogy miként magyarázzanak el egy ilyen elméletet vagy mondást, és hogy miként fordítsák le azt a saját nyelvükre, amelyen más emberekkel beszélnek. Miután meghallgatták ezeket a dolgokat, gyorsan megjegyzik őket; ez nem azt jelenti, hogy rendkívüli felfogóképességük lenne, mindössze kiváló a memóriájuk, ami egyfajta különleges adottság. Van bárki is, aki ilyen adottsággal rendelkezik? (Igen.) Vannak ilyen emberek, akik, miután elmondasz egy dolgot, azonnal képesek azt felhasználva valami mással kapcsolatban következtetéseket levonni. Amikor egy téma egyik aspektusát illetően információt közölnek velük, más területekre is tudják azt alkalmazni. Nagyon jók abban, hogy az éppen szóban forgó témát felhasználva terjesszék elő a saját elgondolásaikat. Nagyon jók a külső dolgokban és elméletekben – a logikai és nyelvi dolgokban. Azaz kiválóan tudnak szójátékokat játszani és elméleteket felhasználni mások bevonása és meggyőzése végett. Vannak emberek, akiknek ilyen adottságuk van. Igen ékesszólók, és rendkívül agilis a gondolkodásuk és a reakcióik. Ha meghallják az igazság egyik aspektusát, akkor a kisszerű okosságukkal és adottságaikkal egyfajta tudásként és tanulásként fogják fel az igazságnak ezt az aspektusát, azután pedig arra használják ezt a fajta tanulást, hogy másokkal beszélgessenek, valamint úgynevezett öntöző és pásztorló munkát végezzenek. Milyen hatással van ez az emberekre? Vannak-e jó eredményei? (Nem, nincsenek.) Miért van ez? (Azért, mert ez nem gyakorlati, és az embereknek nincs útjuk a gyakorláshoz, amikor hallják.) Mások azt gondolják, miután meghallgatták, amit ezek az emberek mondtak, hogy minden igaz belőle, hogy nincs benne egyetlen helytelen, illetve olyan szó sem, amely szembemegy az alapelvekkel – vagyis hogy az egész helytálló. Ám amikor gyakorlatba ültetik e szavakat, azt érzik, hogy üresek, hogy nincs célja és iránya a gyakorlásuknak, és hogy ezeket a szavakat nem lehet a gyakorlás alapelveiként használni. Mik hát ezek a szavak? (Doktrínák.) Egyfajta doktrína, egyfajta tudás mind. Nagyon nyilvánvalóak és szembetűnőek az antikrisztusok efféle megnyilvánulásai. Tudásként, valamiféle akadémiai dologként, elméletként tekintenek az igazságra. Miközben mindössze félig értik a dolgokat, folyton követelik, hogy mások ezt vagy azt tegyenek. Amikor mások nem értenek valamit és részletes magyarázatot kérnek tőlük, az antikrisztusok nem tudnak világos magyarázattal szolgálni, hanem helyette visszavágnak: „Te nem szereted az igazságot. Ha szeretnéd az igazságot, képes lennél megérteni, amit mondok, és lenne utad a gyakorláshoz.” Némelyek, akik zavarodottak és híján vannak a tisztánlátásnak, ezt gondolják ennek hallatán: „Ez így van. Ha valóban szeretném az igazságot, képes lennék megérteni a szavait.” A tisztánlátás nélküli emberek úgy érzik, hogy igaz, amit az illető mond – vagyis hogy ők azok, akik nem értik az igazságot. Magukra hárítják a felelősséget, és így, az antikrisztusoktól félrevezetve, elveszítik a fogódzót.

Beszéljünk most a tapasztalatról! A tapasztalat egy olyan módszer, amely hosszú idők során összegződött az átélt dolgok tükrében. Van bármi tapasztalatuk azoknak, akik két napja dolgoznak? (Nincs.) Akkor azok, akik 10-20 éve dolgoznak, bizonyára rendelkeznek némi tapasztalattal. Egyesek úgy érzik, hogy van tapasztalatuk a sokéves munkájukból eredően, így amikor arról van szó, hogy mit tegyenek, ha bizonyos dolgok érik őket, hogy miként bánjanak bizonyos típusú emberekkel, és hogy miféle doktrínákról beszéljenek mely típusú embereknek, akkor ők mindent tudnak. Ennek eredményeképpen, amikor egyik nap történik valami új, amiről nem tudnak, átpörgetik az elmúlt 20 évnyi munkájukról készült feljegyzéseiket, eltöprengenek róluk, majd pedig válogatás nélkül alkalmazzák ezeket a múltbeli mondásokat és gyakorlatokat. Amikor így cselekednek, akkor azok, akik nem értik az igazságot, még mindig azt gondolják róluk, hogy amit tesznek, az összhangban van az igazsággal, míg azok, akik értik az igazságot, rájuk néznek és ezt mondják: „Ez az ember vakon cselekszik. Nincsenek alapelvek a munkájában; teljes mértékben a tapasztalatra hagyatkozik, és nem érti Isten szándékát, valamint azt sem érti, hogy miként cselekedjen úgy, hogy az óvja Isten házának érdekeit és illeszkedjen Isten házának az emberekkel való bánásmódra vonatkozó alapelveihez. Csak vakon alkalmazza az előírásokat.” Van itt egy probléma. Ha az átlagember még csak rövid ideje dolgozik, akkor lehet, hogy nem lesz alapja ezt mondani: „Van tapasztalatom; nem félek. Olyan sok éve dolgozom már. Milyen embertípust nem láttam még, és milyen dologgal nem foglalkoztam eddig?” Ezek az emberek viszont veszik a bátorságot, hogy ilyet mondjanak. Még ha sok dologgal és néhánynál több különböző embertípussal foglalkoztál is, tudod-e garantálni, hogy az igazságalapelvekkel összhangban cselekedve foglalkozol minden dologgal és bánsz minden emberrel? Ez valójában nem olyasvalami, amit garantálni mersz. Ami azonban azokat illeti, akik a tapasztalatot és a rutint tekintik az igazságnak: ha bárki is kifogást támaszt velük szemben, ezt mondják: „Olyan sok éve dolgozom már. Több hídon mentem át, mint ahány ösvényt te végigjártál, és mégis ellenkezni mersz velem? Eredj haza és imádkozz inkább!” Előttük senki sem meri kimondani a „nem” szót, nem mer eltérő véleménnyel előállni vagy az egyet nem értésének hangot adni. Mi ez a viselkedés? A tapasztalat igazságnak tekintése és abban való hit, hogy az illető maga az igazság megtestesítője. Egyesek ezt mondják: „Én nem tekintem magam az igazság megtestesítőjének – ki merészelne ilyen címet viselni? Egyedül isten az igazság. Soha nem cselekedtem így, és nem is gondolkodtam soha ekként.” Szubjektíven nem így gondolod, és nem is szándékozol így cselekedni. Objektíven nézve azonban az, ahogyan a dolgokat teszed, a viselkedésed és a cselekedeteid lényege végső soron olyan emberként jellemez téged, aki az igazság megtestesítőjének tekinti magát. Miért készteted arra az embereket, hogy betűről betűre engedelmeskedjenek a javaslataidnak? Ha nem tekinted Istennek magad, és csak egy hétköznapi ember vagy, akkor vajon jogosult vagy arra, hogy másokat engedelmességre utasíts? (Nem, nem vagyok.) Egyetlen körülmény esetén engedelmeskedhetnek neked az emberek, ez pedig az, ha érted az igazságot – ha olyan ember vagy, aki érti az igazságot. De még ha olyan ember vagy is, aki érti az igazságot, akkor is csak egy hétköznapi ember vagy, és hétköznapi ember lehet vajon az igazság megtestesítője? (Nem, nem lehet.) Ha valaki képes megérteni az összes szót, amelyet Isten kimondott, és az összes igazságot, amelynek a megértését Isten megköveteli az embertől, akkor az az ember vajon az igazság megtestesítőjévé válhat? (Nem, nem válhat azzá.) Egyesek ezt mondják: „Talán azért van ez, mert ő nem lett tökéletesítve. Péter olyan ember volt, aki tökéletesítve lett. Pétert vajon az igazság megtestesítőjének lehetett nevezni?” A tökéletesítés nem tesz valakit az igazság megtestesítőjévé, és tudod, hogy miért nem? (A lényegükben van különbség.) A lényegükben van különbség; ez az egyik aspektus. Az, hogy az igazság megtestesítőjévé válhat-e az ember – olyan dolog ez, amelyet meg kell beszélnünk. Miért mondjuk azt, hogy az ember semmiképpen nem lehet az igazság megtestesítője? Mindössze lényeg kérdése az igazság megtestesítőjének lenni? Némelyek ezt mondják: „Az ember teremtett lényként születik, és természeténél fogva az a Teremtő, Aki a mennyben van. Erről a kérdésről szükségtelen vitatkoznunk – Isten mindig is az igazság megtestesítője lesz. Akkor hát Krisztus azért az igazság megtestesítője, mert érti az igazságot és birtokában van az igazságnak? Ha minden igazságot elnyertünk Istentől, akkor bennünket is az igazság megtestesítőjének lehet nevezni?” Mások ezt mondják: „Nem, nem lehet. Korábban azt gondoltam, hogy ha több igazságot megértenének az emberek, akkor krisztussá és istenné válhatnának. Most már tudom, hogy ez a lényeg kicserélhetetlen és megváltoztathatatlan.” Az ő megértésük eddig a pontig jutott. No és ti képesek vagytok még messzebb menően megérteni ezt a dolgot? Azonnal meg kellene értenetek ezt a dolgot, amint végeztem a veletek való beszélgetéssel. Amikor az igazság megtestesítőjéről beszélünk, mi pontosan ez a „megtestesítő”? Ez egy kissé elvont kifejezés, úgyhogy fogalmazzuk meg a lehető legegyszerűbben. Isten Maga az igazság, és minden igazság az Övé. Isten az igazság forrása. Minden pozitív dolog és minden igazság Istentől származik. Ő ítélkezhet minden dolog és minden esemény helyességéről és helytelenségéről; Ő ítélkezhet a már megtörtént dolgokról, a most történő dolgokról és az ember számára még ismeretlen jövőbeli dolgokról. Isten az egyetlen Bíró, aki ítélkezhet minden dolog helyességéről és helytelenségéről, és ez azt jelenti, hogy minden dolog helyességét és helytelenségét csak Isten ítélheti meg. Ő ismeri minden dolog kritériumait. Bármikor és bárhol kifejezésre tud juttatni igazságokat. Isten az igazság megtestesítője, ami azt jelenti, hogy Ő maga rendelkezik az igazság lényegével. Még ha sok igazságot meg is ért az ember, és Isten tökéletessé is teszi, akkor vajon van-e bármi köze az igazság megtestesítéséhez? Nincs. Ez bizonyosság. Amikor az ember tökéletessé válik, tekintettel Isten jelenlegi munkájára és az Isten által az embertől megkövetelt különféle mércékre, akkor pontos ítélőképességgel és gyakorlási módszerekkel fog rendelkezni, és teljesen meg fogja érteni Isten akaratát. Különbséget tud tenni aközött, hogy mi jön Istentől és mi jön az embertől, mi a helyes és mi a helytelen. Vannak azonban olyan dolgok, amelyek elérhetetlenek és tisztázatlanok maradnak az ember számára, olyan dolgok, amelyeket csak akkor tudhat meg, miután Isten elmondja neki. Tudhat-e vagy megjósolhat-e az ember még ismeretlen dolgokat, amelyeket Isten még nem mondott el neki? Egyáltalán nem. Sőt, még ha az ember meg is szerezné az igazságot Istentől, és birtokában lenne az igazságvalóságnak, és sok igazság lényegét ismerné, továbbá képes lenne különbséget tenni helyes és helytelen között, vajon képes lenne minden dolgot irányítani és uralni? Nem lenne meg benne ez a képesség. Ez a különbség Isten és az ember között. A teremtett lények mindig csak az igazság forrásától szerezhetik meg az igazságot. Embertől megszerezhetik az igazságot? Az ember az igazság? Ember adhat-e igazságot? Nem, és ebben rejlik a különbség. Te csak megkaphatod az igazságot, de nem adhatod azt. Nevezhetünk-e téged olyan embernek, aki birtokában van az igazságnak? Nevezhető vagy-e az igazság megtestesítőjének? Egyáltalán nem! Pontosan mi az igazság megtestesítésének lényege? A forrás, amely az igazságot átadja, a minden dolgok feletti kormányzás és szuverenitás forrása, és egyben az egyetlen kritérium és mérce, amely alapján minden dolog és minden esemény megítéltetik. Ez az igazság megtestesítése. Az antikrisztusok gyakran nem hajlandók elfogadni ezt a pontot. Úgy hiszik, hogy a tudás erő, hogy a tapasztalat fegyver az emberek számára, amellyel felvértezhetik magukat ahhoz, hogy hatalmassá legyenek, valamint hogy tapasztalat, tudás és ezen leckék birtokában mindent irányíthatnak. Irányíthatják az emberek sorsát, irányíthatják és befolyásolhatják az emberek gondolatait, és még az emberek viselkedését is befolyásolhatják. Némelyek pedig azt fogják gondolni, hogy ezek a dolgok taníthatják az embereket, megváltoztathatják a gondolkodásukat és megváltoztathatják a beállítottságaikat. Miféle gondolatok ezek? (Az antikrisztusok gondolatai.) Ezek az antikrisztusok gondolatai. Miért tud Isten szuverenitást gyakorolni az emberiség sorsa felett? Isten minden pozitív dolog valósága, és az Ő szavai jelentik minden pozitív dolog valóságát. Mi Isten lényege? Az igazság az Ő lényege, és ezért képes szuverenitást gyakorolni az emberiség sorsa felett. Az antikrisztusok nem látják és nem ismerik fel ezt a pontot, az elfogadásáról nem is beszélve. Azokat a dolgokat tekintik igazságnak, amelyek emberektől, a tudásból és a társadalomból erednek, és amelyeket nagyra tart a gonosz emberiség, majd ezeket a dolgokat felhasználva megkísérlik félrevezetni az embereket, irányítani az embereket és helyet szerezni maguknak a gyülekezetben és Isten választott népe körében. Mi a céljuk az emberek félrevezetésével? Mi a céljuk azzal, hogy ezeket a dolgokat tanulmányozzák és ezekkel vértezik fel magukat? Rá akarják venni az embereket, hogy engedelmeskedjenek nekik és hallgassanak a szavukra. Milyen célból akarják rávenni az embereket, hogy hallgassanak a szavukra? (Azért, hogy irányítsák őket.) Így van, az a céljuk, hogy irányítsák őket. Ez azt jelenti, hogy amikor kimondanak néhány szót, az emberek meg fognak felelni nekik és hagyják magukat manipulálni általuk, ily módon pedig az eszközeikké és a rabszolgáikká válnak. Mivel az emberek elfogadják a nézőpontjaikat és az úgynevezett tapasztalatukat, tudásukat és leckéiket, ezek az emberek azután imádni fogják őket. Az, hogy imádják őket, nem jelenti vajon azt, hogy hallgatnak is rájuk? (De igen.) Az, hogy hallgatnak rájuk, nem jelenti vajon azt, hogy könnyű manipulálni ezeket az embereket? Nem jártak akkor sikerrel az antikrisztusok? (De igen.) Ha egyszer valaki hallgat rájuk, az nem azt jelenti vajon, hogy az illetőt elvették Istentől? (De igen.) Ez teszi boldoggá az antikrisztusokat; ez a céljuk. Valójában a szívük mélyén nem feltétlenül hiszik egyértelműen, hogy ők lennének az igazság megtestesítői és hogy ők lennének az igazság, de így gondolkodnak és így cselekednek. Miért gondolkodnak és cselekednek így? Úgy hiszik, hogy helytálló a tudásuk, a tapasztalatuk és mindaz, ami az adottságaikból ered, és e dolgokat felhasználva irányítani akarják az embereket, és szorosan a markukban akarják tartani őket. A tudásuk, tapasztalatuk és leckéik közül némelyek nyilvánvalóan az embereket rászedni hivatott, ördögi szavak. Némelyiken belül – noha nem nyilvánvaló módon – cselszövések, ravasz tervek és összeesküvések rejlenek, és azokat, akik nem képesek átlátni rajtuk, félre fogják vezetni. Milyen következményekkel jár, ha félrevezetnek valakit? Az emberek messze eltávolodnak Istentől, és nem fogják többé érteni az igazságot, az emberi tudást, tapasztalatot és leckéket tekintik igazságnak, és félreteszik Isten szavait. Az emberek nagyon bizonytalanná válnak Isten szavait illetően, de ezt a tudást és tapasztalatot igen fontosnak tartják és nagyra becsülik, sőt még energiát is fektetnek a gyakorlásába és megvalósításába. Ez az antikrisztusok cselekedeteinek a célja. Ha nem lenne ilyen ambíciójuk arra, hogy manipulálják, irányítsák és engedelmességre késztessék az embereket, akkor vajon felvérteznék magukat ezekkel a dolgokkal? Semennyi energiát nem fektetnének ebbe. Van egy céljuk, és nagyon világosan látják maguk előtt a célt. Mi ez a világos cél? (Az emberek irányítása.) Az emberek irányítása. Függetlenül attól, hogy egy egész embercsoportot irányítanak vagy csupán egy részüket: elméleti alap nélkül vajon képesek lennének bárkit is irányítani? Először is találniuk kell olyan gondolatokat és elméleteket, amelyek a leginkább összhangban vannak az emberek elképzeléseivel és képzelődéseivel, és a leginkább megfelelnek az emberek ízlésének, majd minden lehetséges eszközt felhasználva terjeszteniük kell azokat az emberek között. Ez azt jelenti, hogy agymosásnak vetik alá az embereket, dolgoznak a gondolataikon, állandóan beléjük sulykolnak dolgokat, és folyamatosan ráveszik őket, hogy hallgassák meg, ismerjék meg és fogadják el ezeket a gondolatokat és nézőpontokat. Az emberek valójában passzív résztvevői annak, amikor beléjük sulykolnak dolgokat és kimossák az agyukat, és öntudatlanul fogadják el ezeket a nézeteket. Mivel az embereknek nincs belső képességük a helyes és a helytelen megkülönböztetésére, az igazság megértése előtt egyáltalán nem képesek arra, hogy ellenálljanak ezeknek a dolgoknak – nincs ehhez „ellenanyaguk”. Amikor az emberek elfogadják ezeket a megtévesztő nézeteket, azok gyorsan foglyul ejtik őket. Mit jelent az, hogy „foglyul ejtik” őket? Azt jelenti, hogy miután elfogadták ezeket a nézeteket, egyre megrögzöttebben kezdenek hinni abban, hogy ezek a dolgok igazak, és állandóan ezeket a nézeteket használják önmaguk és mások meggyőzésére. Félrevezették őket és irányítás alá kerültek – így éri el a Sátán a célját, amikor félrevezeti az embereket.

Némelyeknek, akik megtanultak bizonyos speciális szakmai készségeket a világban, illetve akiknek van egy bizonyos státuszuk a társadalomban, van egy közös gondolatuk, miután Isten házába jönnek, amely azután közös megnyilatkozáshoz vezet náluk. Mi ez a gondolat? A társadalom elitjének tekintik magukat. Mi az elit? Azokat az embereket jelenti, akik kiemelkednek egy csoportból. Valamilyen különleges felsőoktatásban részesültek, és a talentumaik, a képességük és az adottságaik tekintetében felülmúlják a többieket. Mit jelent felülmúlni a többieket? Azt jelenti, hogy egy embercsoporton belül kiemelkedő gondolkodással, intelligenciával és ékesszólással rendelkeznek, és különleges képességük van bizonyos dolgok és készségek megértésére. Ezt jelenti a többiek felülmúlása, és ezeket az embereket ismerik elitként a társadalomban. Minden ország műveli az ilyesfajta embereket. Mi a célja a művelésüknek? Az, hogy gyorsabban fejlődjék az ország. Amikor az ilyen emberek különböző pozícióknak szentelik magukat, az élet minden területén felgyorsul a fejlődés. Magas vagy alacsony az ilyen emberek státusza a társadalomban? (Magas.) Egész biztosan nem hétköznapi státuszuk van. Különleges talentumaik vannak, elsajátítottak valamilyen speciális tudást, és valamilyen speciális oktatásban részesültek. Képességük, talentumaik és az elsajátított tudásuk meghaladja a hétköznapi emberekét. Milyen mentalitása van az ilyen embereknek, ha eljönnek a gyülekezetbe? Mi az első gondolatuk? Ezt gondolják először: „A fogatlan oroszlán is erősebb a kisegérnél. Habár amióta hiszek istenben, nem törekszem a világra és nem élvezek ott ismertséget, tekintettel a különleges oktatásra, amelyben részesültem, a tudásra, amelyet elsajátítottam, valamint a talentumokra, amelyekkel fel vagyok vértezve, vezetőnek kell lennem közöttetek. Tartógerendának és oszlopnak kell lennem isten házában. Olyasvalakinek kell lennem, aki vezet és irányt mutat.” Hát nem így gondolkodnak? Min alapul ez a gondolkodás? Egyszerű földművesként vajon merészelnének így gondolkodni? (Nem merészelnének.) Miért nem? (Nem lenne hozzá alapjuk.) Nincs meg az alapjuk ahhoz, hogy így gondolkodjanak. Akkor hát miféle emberek képesek így gondolkodni? Csupa olyan emberek, akik rendelkeznek bizonyos tudással, talentumokkal, adottságokkal és úgynevezett képességgel. Ezt gondolják, amikor Isten házába jönnek: „Nem törekszem többé a világra. A világ annyira gonosz, úgyhogy eljövök isten házába, és ott törekszem inkább. Isten házában legalább vezetői vagy dolgozói pozíciót nyerhetek.” Jó szándékot táplálnak magukban? (Nem.) Miért nem táplálnak jó szándékot magukban? Szörnyen árt nekik mindaz, amit megtanultak, valamint a társadalmi státuszuk. Ha nem törekednek az igazságra, sosem fognak alább szállni egy ilyen pozícióból az életük során. Mindig azt fogják érezni, hogy magasan a felhők között járnak, holott valójában Isten szemszögéből nézve semmiben sem különböznek egy hétköznapi teremtett lénytől. Mindig magasan a felhők közé helyezik magukat. Nem veszélyes ez? Ha elesnek, csúnyán esnek el, és veszélyben lehet az életük! Miért érzik úgy az ilyen emberek, hogy magas státuszuknak kellene lennie, hogy imádni kellene őket, hogy sok embernek kellene körülöttük forgolódnia, hogy mindenről meg kellene kérdezni őket és hallgatni kellene a véleményükre, valamint hogy mindenben rájuk kellene gondolni először, és őket kellene előtérbe helyezni? Miért van a gondolataikban ennyi „kellene”? Azért, mert nagy fontosságot tulajdonítanak a társadalmi státuszuknak, tudásuknak és az általuk elsajátított különleges dolgoknak. Ezt gondolják: „Nem számít, hogy mennyire vagy milyen magas szinten mondják az igazságot, az én dolgaim még mindig értékesek; értékesebbek az igazságnál, és nem lehet őket az igazsággal helyettesíteni. A társadalomban egy vállalat főnöke vagyok. Emberek ezreit irányítom. Elég csak intenem, és mindenkinek rám kell figyelnie. Ilyen nagy hatalmam van – gondoljatok csak bele, hogy milyen pozícióm és státuszom van! Hányan magasabb rendűek nálam ezek közül a kis emberek közül Isten házában? Ha körbenézek, nem sok különleges embert látok. Nem lenne gond, ha nekem kellene irányítani őket; nem lenne nagy ügy az egész!” Tegyük fel, hogy ezt mondod az illetőnek: „Rendben. Jó, hogy ilyen ambíciód van. Eleget fogok tenni a kívánságodnak, és javasolni fogom, hogy gyülekezetvezető légy. Isten elé viszed ezeket az embereket, hogy megtudják, hogyan kell olvasni Isten szavait és gyakorlatba ültetni az igazságot, valamint támaszt nyújtasz a gyengéknek, a negatív embereknek és azoknak, akik nem végzik a kötelességüket.” Ő ezt fogja mondani: „Ez könnyű. Amikor az üzleti világban voltam, ott is elvégeztem mindezt az emberek gondolkodásmódjának irányításával kapcsolatos munkát. Jó vagyok az ilyesmiben.” Mi történik, miután több mint harminc embert a kezébe helyeznek egy gyülekezetben? Két hónap sem telik bele, és azok, akik gyengék voltak, még gyengébbek lesznek, azok, akik negatívak voltak, még negatívabbá lesznek, és azok, akik az evangéliumot hirdetik, nem tudnak embereket megnyerni. Azok, akik nem tudják, miként kell olvasni Isten szavát, azonnal elálmosodnak, amint eljön az összejövetel ideje, és még csak nem is akarnak többé prédikációkat hallgatni a Fennvalótól. Amikor ezt kérdezed az illetőtől: „Hát nem vagy elég ügyes?”, ő így felel: „Igen, főnök voltam. Nyilvánvalóak a képességeim!” Bármilyen főnök is légy a világban, az haszontalan. Ha nem érted az igazságot, akkor a gyülekezeti munkában laikus vagy. Ha megengedik ezeknek az embereknek, hogy átvegyék az evangéliumi munka irányítását, mindössze haszontalan és felületes formalitásokat fognak végezni, nem érnek el semmi eredményt, és a több tucat emberből álló gyülekezet nem lesz jól megöntözve. Mi történik itt? Az ilyen nagy tudású emberek a társadalomban valaha főnökök és ügyvezetők voltak vállalatoknál, akkor hát miért nem tudják megcsillogtatni a készségeiket, amikor Isten házába jönnek? (Nem őrzi meg őket a Szentlélek.) Nem őrzi meg őket a Szentlélek – ez az egyik aspektus, de mi a fő ok? Nem értik az igazságot, így amikor az emberek állapotáról, az emberek romlott beállítottságairól, Istennek az emberre vonatkozó követelményeiről, Istennek az embert leleplező szavairól és arról van szó, hogy miként beszél Isten, híján vannak a lelki megértésnek, nem képesek átlátni, hogy mi van ezekkel a dolgokkal, és mindössze vakon és felületesen cselekszenek. Azt gondolják, hogy olyan a gyülekezeti munka, mint a világban vállalkozást működtetni, és hogy amennyiben inspirálják az emberek elméjét és fellelkesítik őket, akkor jó munkát végeztek. Azt gondolják, hogy egyfelől tanácsokkal kell ellátniuk az embereket a gondolkodásmódjukkal kapcsolatban, másfelől pedig jól kell hasznosítaniuk azokat a bevett módszereket, amelyekkel a világban intézték a dolgokat, igyekezve megvesztegetni a felettük állókat és megvásárolni az alattuk lévőket. Azt hiszik, hogy ha biztosítják, hogy az emberek pénzt kapjanak, akkor azok figyelni fognak rájuk és követik őket – azt hiszik, hogy ez ilyen egyszerű. A külső dolgokban nincs benne az igazság. Amikor valaki hisz Istenben, akkor minden cselekedetében ott van az igazság és a beállítottságbeli változás. Vajon működni fog, ha ugyanazokat a módszereket alkalmazzák, mint egykor a világban? (Nem.) Nem fog működni. Amikor arról van szó, hogy miként foglalkozzanak az emberek állapotával, miként foglalkozzanak az emberek gyengeségeivel, hogyan támogassák jól az embereket, hogyan foglalkozzanak az emberek Istennel kapcsolatos elképzeléseivel, hogyan ismertessék meg az emberekkel önmagukat a romlott beállítottságaik felfedésekor, és hogy miként késztessék őket őszinteségre, akkor fogalmuk sincs semmiről, sőt, képtelenségeket beszélnek és vakon szabnak meg előírásokat. Ha például amatőr és lelki megértés híján való dolgot mond valaki, ők azt mondják rá, hogy gyenge képességű és nem törekszik az igazságra. Csupán vakon alkalmaznak előírásokat, és ezt úgy és addig teszik, amíg a többieknek nem lesz előre vivő útjuk, ezzel pedig megzavarják és motiválatlanná teszik őket. Azoknak, akik a kötelességüket végzik, nem lesz többé rá energiájuk, míg azok, akik negatívak, még negatívabbá válnak. Némelyek azt mondják, hogy jobb lenne otthon olvasniuk Isten szavait, ha egy ilyen ember vezeti a gyülekezetüket. Mi okozta ezt? Amikor gyülekezetet vezetnek, az emberek elvesztik miattuk a motivációjukat és nem akarnak többé hinni Istenben. Miért nem akarnak hinni az emberek? Azért, mert eredetileg volt némi tiszta víziójuk, de a vezető cselekedetei megzavarják és összezavarják őket. Ezeknek az embereknek a szívében eleve nem volt semennyi igazság – mindössze doktrínák megértése. Miután megzavarja őket a vezetőjük, még inkább zavaros fejűvé válnak, és nem képesek többé felfogni a Szentlélek munkáját. Még Magának Istennek a létezése is kissé homályossá válik a számukra. Miféle módszereket alkalmaznak hát ezek a vezetők, amelyekkel idáig juttatják az embereket? Igazság például az a kijelentés, miszerint „Az embert Isten teremtette”? (Igen.) A valóságos meglátásodat, megértésedet és tapasztalatodat kell használnod ennek a kijelentésnek a bizonyítására, hogy a testvérek szilárdabban hihessék, hogy ez a kijelentés az igazság, és hogy az helytálló, valamint hogy meg legyenek győződve afelől, hogy az emberiség Istentől származik, növelve ezzel az Istenben való hitüket. Amikor valakinek van hite Istenben, amikor elfogadja a fegyelmezést, illetve némi nehézséget vagy üldöztetést szenved, lesz ereje a szívében. Ez tény. És ezek az emberek mit mondanak? „Van egy tévéműsor, amely szerint rájöttek, hogy 100 millió évvel ezelőtt törzsekben éltek az emberek.” Amikor fitogtatják a tudásukat és így beszélnek a történelemről, mindenki összezavarodik, aki csak hallja őket: „Nem azt mondják, hogy Isten teremtette az embert? Abból, ahogy fogalmaztál, nem így hangzik. Akkor a majmoktól származik az ember?” Nézd meg, mire vezették az embereket! Hát nem ártanak ezzel az embereknek? (De igen.) Amikor csak lehetőségük van rá, fitogtatják a tudásukat, történelemről, filozófiáról és arról beszélnek, hogy ők miként kötnek alkukat és játszanak össze a világban a kormányhivatalnokokkal, és csak hencegnek ezekkel a dolgokkal. Amikor így hencegnek, és amikor egyes testvérek, akik éretlenek, gyengék, és akiknek kicsiny a hitük, meghallják ezeket a dolgokat, mi történik a szívükben? (A világ felé fordulnak.) Így van. Mivel egyenlő ez? Elveszítik ezeket az embereket, akik rájuk lettek bízva. Ők nyilvánvalóan laikusok. Nem csupán az életbe való belépéssel kapcsolatos dolgokat nem értik, hanem azt sem, hogy mi a feladatuk, az élet lelki kérdéseiről és a beállítottságbeli változásokról nem is beszélve. Semmit nem értenek ezekből, és mégis az igazságot értő embereknek adják ki magukat, és pásztorok akarnak lenni, hogy vezessék Isten választott népét. Hát nem abszurd ez? Ha nem érted az élet lelki kérdéseit, mihez kezdenél, ha vezetőnek választanának? Ezt mondod: „Én laikus vagyok, és sosem vezettem gyülekezetet. Keresnem kell és meg kell néznem, hogy miként rendelkezik erről a munkarend, valamint találnom kell olyanokat, akik értik ezt, hogy azután beszélgessek velük arról, hogy miként kellene végrehajtani a munkát, vagy pedig találnom kellene az igazságot értő testvéreket, és velük kellene együttműködnöm.” Ez a helyes hozzáállás? (Igen.) Némelyek azonban nem ezt teszik. Felvágnak és ezt mondják: „Ugye nem akarod, hogy másokkal együttműködjek? Hát kinek van nálam magasabb képesítése? Kinek van nálam magasabb társadalmi státusza? Elég híres vagyok a társadalomban. Aki csak találkozik velem, annak némi tisztelettel kell adóznia felém.” Így hencegnek és fitogtatják a képességeiket. Amikor így vezetnek egy gyülekezetet, vajon van még a testvéreknek reményük az igazságvalóságba való belépésre? (Nincs.) Nincs. És noha ez a helyzet, ezek az emberek akkor is elvárják a többiektől, hogy mindenről jelentsenek nekik. Ezek az ördögök jártak egy kicsit egyetemre, és rendelkeznek egy kevéske tudással, így aztán veszik maguknak a bátorságot, hogy hencegjenek és csaljanak a társadalomban, valamint hogy mindenféle rossz dolgokat tegyenek. Vannak bizonyos túlélési eszközeik, így azért akarnak Isten házába jönni, hogy elérjenek valamit. Azért, hogy státuszt nyerjenek és dicsőséget szerezzenek az őseiknek, még az igazság megtestesítőinek is tettetik magukat, hogy Isten választott népe hallgasson rájuk és kövesse őket. Mit jelent számukra „az igazság megtestesítője”? Ezt jelenti: „Mindannyiótoknak az igazságnak kell tartanotok minden egyes gondolatomat, megközelítésemet és véleményemet. Hoztam egy szabályt rátok vonatkozóan: minden számláról jelentenetek kell nekem, még azokról is, amelyek öt dollárnál kevesebbről szólnak.” Mások ezt mondják: „Öt dollárról nem kellene jelentenünk. Mindannyiunknak van egy hatáskörünk. Nem cselekedhetünk egyszerűen elvszerűen?” Ők vajon mit gondolnak erről? „Hogyan lehetne ez rendben? Ez nagy dolog. Én vagyok a vezető. Csakis enyém a végső döntés!” Ha nem is mondják, így gondolkodnak a szívükben. Így irányítják az embereket. Bármit képesek megtenni, ami rossz vagy becsap másokat. Amikor becsapnak másokat vagy ártanak valakinek, a szemük se rebben, nem hagy ki a szívverésük, és egyáltalán nem éreznek belső nyugtalanságot. Amikor pozíciót adnak nekik Isten házában, van merszük elfogadni azt. Ha pedig egyszer elfogadták, nem akarnak lemondani róla és az igazság megtestesítőjének szeretnék tettetni magukat, hogy engedelmességre bírjanak másokat. Léteznek ilyen emberek? (Igen.)