Melléklet: A keleti és nyugati hagyományos kultúra boncolgatása

Mondjátok meg Nekem, mi az igazság? Nem beszélgettünk már erről a témáról korábban? (De, beszélgettünk.) Nos, akkor mondjátok el Nekem a saját szavaitokkal, hogy mi az igazság. (Az igazság az az alapelv és mérce, amellyel minden embert, eseményt és dolgot mérünk.) Jó. Valaki más? Másképp is meg lehet fogalmazni? Ne gondolkodj azon, hogy a doktrína mely szavait használd, vagy Isten szavainak melyik sorát válaszd a válaszodhoz, csak használd a saját gyakorlati tapasztalatodból és tényleges megértésedből származó szavakat a válaszhoz. Nem baj, ha nem olyan mély értelműek. Vannak, akik azt mondják: „Isten szavai az igazság.” Persze, ez így van, viszont ha csak kimondani tudod ezeket a szavakat, de nem érted a tényleges jelentésüket, akkor ezek számodra csak egy doktrína. Most menjünk egy lépéssel tovább – mi az igazság? Mik Isten szavai? Mi a lényege Isten szavainak? Vajon az igazság az a mérce, amelyet az emberek gondolkodással és megfontolással hoznak létre? (Nem, nem az.) Vajon az igazság az emberek által tapasztaltak és az általuk megszerzett tudás összegzése, vagy egyfajta társadalmi kultúra, vagy egy bizonyos társadalmi kontextusban létrehozott hagyományos kultúra? (Nem, nem az.) Akkor vajon azok az alapelvek az igazság, amelyeket az emberek saját maguk foglalnak össze a magatartásukra és a cselekedeteikre vonatkozóan? (Nem, nem az.) Akkor mi az pontosan? Hogyan tudjuk pontosítani az itt említett alapelveket, hogy határozott jelentésük legyen, és az emberek rögtön tudják, hogy ez az igazság, amint meghallják? Hogyan tudjuk ezt úgy megfogalmazni, hogy az emberek tömörnek és pontosnak érezzék? (Istennek az emberrel szemben támasztott követelményei mind az igazság.) Istennek az emberrel szemben támasztott követelményei mind az igazság, ez így van, de hogyan tudnátok ezt még pontosabban mondani? (Az igazság minden pozitív dolog valósága.) Ez már korábban is gyakran elhangzott. Gyakran elmondtuk, hogy Isten szavai, az emberrel szemben támasztott követelményei és minden pozitív dolog valósága az igazság – mi más van még? (Az igazság a mérce és az út ahhoz, hogy az emberek hogyan kezeljék az ügyeket és hogyan viselkedjenek.) Az igazság a mérce és az út ahhoz, hogy az emberek hogyan kezeljék az ügyeket és hogyan viselkedjenek, ez is helyes. Most tegyétek össze ezeket a szempontokat, és határozzátok meg az igazságot egyetlen tömör mondatban. (Isten az igazság.) Isten az igazság; ez egy kicsit túl átfogó, túl általános. Konkrétabbnak kell lennie, hogy amikor az emberek meghallják, úgy érezzék, hogy ez egy pontos meghatározás, nem üres, hanem egészen konkrét és gyakorlatias, és úgy gondolják, hogy találóan hangzik. Próbáljátok újra összefoglalni; hogyan tudnátok pontosabban megfogalmazni? (A Fennvaló korábban közölte, hogy az igazság a mércéje az ember magatartásának, cselekedeteinek és Isten iránti imádatának.) Ez nem tömören van megfogalmazva? (De igen.) Az igazság a mércéje az ember magatartásának, cselekedeteinek és Isten iránti imádatának. Miért kell mérceként meghatározni? Ezt a „mérce” szót hogyan kell értenünk szó szerinti értelemben? (Pontos alapelvként.) Pontos alapelvként vagy szabályként; előírásnak is nevezhető. Mire utal tehát egy „mérce”? (Egy normára.) Egy normára, pontos szabályra és alapelvre utal. Ezt nevezzük mércének. Az ember magatartásának, cselekedeteinek és Isten iránti imádatának mércéje – ha ezek a meghatározások pontosak, akkor mire vonatkozik ez a mérce? Mire utal itt? A korábbi meghatározás szerint: az ember magatartásának, cselekedeteinek és Isten iránti imádatának mércéje. Ez az igazság. Na most, ha valaki ezt a mondatot olvassa, gondolhatja-e azt, hogy „a mi hagyományos kultúránk is az igazság”? Be lehet ezt sorolni az igazság kategóriájába? (Nem, nem lehet.) Nem lehet. Mondhatja-e azt, hogy „van egy tudományos kutatási eredményünk, ami az igazság”, vagy „népünknek van egy kultúrája vagy egy tapasztalata, vagy egy jó erkölcsi normája, ami szintén az igazság”? Meghatározható így az igazság? (Nem, nem határozható meg.) Miért nem használhatjuk ezeket a dolgokat az igazság meghatározására? Miért mondjuk, hogy ezeknek a dolgoknak semmi közük az igazsághoz? (Ezeknek semmi közük Isten imádatához.) Így van. Ezek vonatkozhatnak az emberek magatartására, de nem vonatkoznak Isten imádatára. Mire utal az a magatartás, amiről beszélnek? Mik a normáik és szabályaik? Jó viselkedés, amely a Sátántól származik. Ezek nem Isten imádatáról szólnak, hanem a Sátán imádatáról és annak megvédéséről. Ezek olyan mondások vagy kultúrák összessége a magatartásról, amelyeket az emberi képzelődések és elképzelések, valamint az emberek által jó erkölcsnek vagy viselkedésnek tartott dolgok alapján foglaltak össze. Ezek nem tartalmazzák az igazságot vagy Isten imádatát – semmi közük Isten imádatához.

A kínaiak egy olyan hagyományos kultúrát állítottak össze, amely csak a kínaiak számára helyénvaló, és amelyet a nyugatiak nem tudnak elfogadni. A nyugatiaknak megvannak a saját nemzeti hőseik, erkölcsi integritásra vonatkozó nemzeti érzéseik és nemzeti kultúrájuk, de ha elhoznák a kultúrájukat Keletre, vajon elfogadnák-e azt az ottani emberek? (Nem, nem fogadnák el.) Ezeket ugyanúgy nem fogadnák el. Tehát akármilyen nagyra is értékelik az emberek ezeket a kultúrákat, akármilyen nemesnek is tartják ezeket a hagyományokat, van-e bármilyen kapcsolat közöttük és az igazság között? (Nem, nincs.) Nincs kapcsolat. Keleten például van egyfajta hagyományos kultúra, amely szerint a baglyok nem szerencsehozó állatok. Mit mondanak az emberek? „Ne a rikoltó bagolytól félj, hanem a nevető bagolytól. Ha meghallod a hangját, rossz dolgok fognak történni.” A keleti hagyományos kultúrában úgy tartják, hogy a baglyok baljóslatúak és balszerencsét hoznak. Szóval szeretik ezt a „szerencsétlenséget hozó” állatot a keleti emberek? (Nem, nem szeretik.) Min alapul ez az ellenszenv? Ez a keleti hagyományos kultúrán alapul, amely nemzedékeken át öröklődik, és amely szerint „a bagolyrikoltás a családban bekövetkező haláleset előjele”. Ez lehet egy emberek által összefoglalt törvény, vagy emberi képzelődés, vagy véletlen egybeesés, és azután az emberek szívből hiszik, hogy a baglyok rosszak. Úgy gondolják, hogy senkinek sem szabadna imádnia vagy szerencsehozó állatként kezelnie őket, és ha baglyot látnak, gyorsan el kell kergetniük, és nem szabad szívesen látniuk. Nem egyfajta kultúra ez? (De igen.) Függetlenül attól, hogy ez a fajta kultúra pozitív vagy negatív, ez egyfajta népi örökség. Egyelőre ne beszéljünk arról, hogy ez helyes vagy helytelen, és csak annyit mondjunk, hogy ezt a fajta kultúrát minden ember teljes mértékben helyesli Keleten, különösen Kínában. Ott minden ember szívből hiszi, hogy a baglyok rossz és nem szerencsehozó állatok, ezért sietve elkerülik, ha meglátnak egyet. Nyugaton azonban egyesek úgy vélik, hogy a bagoly egyfajta szerencsehozó állat, és bagolyszobrokat és -festményeket használnak dekorációként. Mindenféle hímzett alkotáson és totemen is van bagolyminta, és szerencsehozó állatként kezelik őket. Mit jelent az, hogy szerencsehozó állat? Arról van szó, hogy ez az állat szerencsét hozhat, és nem lesz balszerencséd, miután meghallottad a hangját vagy megláttál egyet. Ez egyfajta népszerű hagyományos kultúra Nyugaton. Nem fogunk ítélkezni arról, hogy e kultúrák közül melyik a helyes és melyik a helytelen; nem fogunk ítéletet mondani erről. De ezen az ügyön keresztül láthatjuk, hogy ugyanaz az Isten által teremtett állat Keleten és Nyugaton különböző, ráadásul teljesen eltérő nézetek és elképzelések tárgya. A keleti emberek nem tekintik jó dolognak, és mindegy, hogy egy bagoly nevet vagy rikolt, ők nem tartják jónak, míg a nyugati emberek úgy gondolják, hogy a bagoly szerencsét hoz, függetlenül attól, hogy rikolt vagy nevet, és már a látványa is szerencsét hozhat, ezért a baglyokat szerencsehozó állatokként kezelik. Ez a két, baglyokkal kapcsolatos nézőpont és bánásmód a hagyományos kultúrából ered: az egyik szerint a baglyok szerencsétlenséget jelentenek, a másik szerint pedig szerencsét hoznak. Ha most megnézitek, melyik van összhangban az igazsággal, és melyik nincs? (Egyik sincs összhangban az igazsággal.) Mire alapozzátok ezt a kijelentést? (Egyik nézet sem Istentől származik.) Így van. Amikor az emberek azt mondják, hogy a baglyok nem szerencsehozó állatok, mire alapozzák ezt? Ez a keleti hagyományos kultúra; a hagyományos kultúra szerint mérik, hogy miről hiszik azt, hogy szerencsehozó vagy baljóslatú, illetve azt, hogy szerencsétlenséget, balszerencsét vagy szerencsét hoz. Ez egy képzelődésekből és elképzelésekből származó szemléletmód, amelyből ez a fajta kultúra fakad. A nyugatiak úgy gondolják, hogy ez a fajta állat képes szerencsét hozni az embereknek, és ez persze kicsivel jobb és haladóbb, mint ha balszerencsét hozóként kezelnék és tekintenének rá. Ettől az emberek úgy érzik, hogy ez egy egészen jó állat, és legalábbis nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak érzik magukat azután, hogy láttak egyet, ami jobb, mintha szerencsétlennek éreznék magukat. De mit nyerhetsz abból, ha így fogod fel? Valóban képesek szerencsét hozni a baglyok? (Nem, nem képesek.) Ha Kínában születtél, valóban dönthetnek a szerencsédről a baglyok? Szintén nem. Szóval mit láthattok ebből? Függetlenül attól, hogy azt hiszed-e, hogy ez az állat balszerencsét vagy jó szerencsét hozhat számodra, ez csak egy emberi hiedelem és elképzelés, nem tény. Mit bizonyít ez? (Azt, hogy a hagyományos kultúra nem az igazság.) Helyes; egyetlen kultúra sem az igazság. Hogyan kellene tehát úgy kezelned a baglyokat, hogy az összhangban legyen az igazsággal? Ez érinti az ember magatartásának, cselekedeteinek és Isten iránti imádatának mércéjét. Mi itt a mérce? Vagyis hogy milyen perspektívából kellene ezt a teremtményt szemlélned, és hogyan kellene kezelned azt, ha megjelenik egy előtted, függetlenül attól, hogy éppen rikolt vagy nevet – ezek a dolgok mércét foglalnak magukban. Mi a mérce? (Az igazság.) A mérce az igazság. Ha arról van szó, hogy miként kell kezelned egy baglyot, ezt mire kellene alapoznod? (Isten szavaira.) És mit mond Isten szava az ilyen teremtménnyel való bánásmódról? Isten szavai nem mondják ki konkrétan, hogy: „Rendesen kell bánnod a baglyokkal, és nem lehetsz elfogult ebben a kérdésben. Nem mondhatod, hogy a baglyok balszerencsét hoznak, és azt sem, hogy szerencsét hoznak számodra. A baglyokkal objektíven és tisztességesen kell bánnod.” Isten nem mondta ezt. Milyen alapra van tehát szükséged ahhoz, hogy a baglyokról alkotott nézeteid összhangban legyenek a mércével, az igazsággal? (Arra a tényre, hogy Isten teremtett minden dolgot.) Annak a ténynek kellene alapul szolgálnia számodra, hogy Isten teremtett minden dolgot, ez az igazság. Isten kezében minden dolognak megvan a maga funkciója, küldetése és a létezésének értéke. Mi még? (Isten szemszögéből minden dolog jó.) Így van, minden dolog, amelyet Isten teremtett, jó, van értéke a létezésének, és léteznie kell. Amennyiben valami Istentől származik, és Ő teremtette, akkor az soha nem lesz szükségtelen. Mit jelent ez, hogy „soha nem lesz szükségtelen”? Azt, hogy nem fog véletlenszerűen szerencsétlenséget hozni az emberekre. Vajon tényleg képes volna egy kis bagoly véletlenszerűen szerencsétlenséget hozni rád? Nem volna akkor túl nagy hatalmú a bagoly? Melyik a magasabb rendű: az ember vagy a bagoly? Az emberek a sáfárai minden dolognak, és pontosabb lenne azt mondani, hogy ők irányítják a baglyok sorsát, és egyszerűen kiirthatnák az összes baglyot. A baglyok képtelenek megváltoztatni az ember sorsát. Tehát e teremtmény vonatkozásában milyen bánásmód van összhangban az igazsággal? Az Isten szavai szerinti bánásmód. Isten teremtett minden dolgot, az összes különböző lényt és az embereket is. A baglyok teremtmények, ezért a szerint a szemlélet szerint kell hozzájuk viszonyulnunk, ahogyan minden teremtett lényt kezelünk. Először is, nem rombolhatjuk le könnyelműen a túlélésük törvényeit. A baglyok szokása és jellemzője például az, hogy nappal alszanak, éjszaka pedig vadásznak és aktívak. Ha egy sérült bagolyra bukkansz, és jóindulattal befogadod, hogyan kell bánnod vele? (A szokásainak megfelelően.) Így van, tiszteletben kell tartanod a törvényeket, amelyek szerint él. Eszedbe ne jusson arra kényszeríteni, hogy éjszaka aludjon, altatóval etetni, ha nem alszik. Ez helytelen. Ha éjszaka mindig zajt csap, és ez megzavarja a pihenésedet, akkor áthelyezheted valahová, ahol nem zavar téged, de nem akadályozhatod azokat a törvényeket, amelyek szerint él, és nem sértheted meg a túlélési módszerét. Nem ez a helyes bánásmód vele szemben? (De igen.) Ezzel a szemlélettel kellene hozzáállnod minden dologhoz, amelyet Isten teremtett. Először is, legyen helyes a nézőpontod. Ez az első lépés, amelyet meg kell tenned, ha bármit csinálsz. Másodszor, alkalmaznod kell ezt a helyes nézőpontot, amikor dolgokat teszel vagy ügyeket intézel, hogy amit teszel, az összhangban legyen az igazsággal. Ezek mércék. Egyszerűen szólva, a mércék pontos szabályok és törvények. Például, amikor egy macska meglát egy egeret, el akarja kapni. Tegyük fel, úgy gondolod, hogy az egerek is Isten teremtményei, és vissza akarod fogni a macskát és megakadályozni, hogy elkapja az egeret – ez helytelen? (Igen, az.) Mit gondolsz erről a felfogásról? (Megszegi a törvényeket.) Ellentétes a természet törvényeivel. Egyesek, amikor meglátnak egy halat a vízben, elgondolkodnak: „Mindenki azt mondja, hogy a halak nem élhetnek víz nélkül. De én mindent meg fogok próbálni, hogy kihozzam a vízből, és kényszerítsem, hogy a szárazföldön éljen.” Ennek következtében a hal röviddel ezután elpusztul. Minek hívják ezt? (Abszurdnak.) Ez abszurd. A baglyokról beszélgetve sikerült-e többé-kevésbé megértenetek, hogy mik azok a mércék, és hogy min alapulnak? (Isten szavain alapulnak.) Így igaz, Isten szavain alapulnak. Tehát hogyan kellene bánnotok a baglyokkal a jövőben? Ha egy este egy bagoly rikoltana az ablakod előtt, hogyan kellene bánnod vele? Legalább annyit tudunk, hogy joga van rikoltani, és ezt a jogot meg is kell hagynunk neki. Ha túl zajos, akkor elkergetheted, azon viszont felesleges aggódnod, hogy nem ér-e balszerencse másnap. Felesleges ezt gondolni, hiszen az ember sorsa, élete és halála mind Isten kezében van és az Ő szuverenitása alatt áll. Az emberek nem értik az igazságot, ezért könnyen lehetnek előítéleteik dolgokkal szemben, és akár még képzelődéseik és elképzeléseik is lehetnek, vagy kissé babonássá is válhatnak. Ez oda vezet, hogy az embereknek sok dologról vannak helytelen nézeteik, és nem az igazság alapelveivel összhangban cselekednek, illetve nem mindenben felelnek meg az ember magatartására, cselekedeteire és Isten iránti imádatára vonatkozó mércének. Mi ennek az oka? (Az igazság meg nem értése.) Ezt az igazság meg nem értése okozza.

Amikor egyes keleti emberek nyugatiakkal kerülnek kapcsolatba, látják jellegzetes vonásaikat – magas orrnyergüket, nagy szemeiket, változatos hajszínüket, és hogy milyen elegánsan néznek ki –, és öntudatlanul irigység vagy csodálat alakul ki bennük irántuk. Ezután a folyamatos érintkezés révén fokozatosan elfogadják a nyugati kultúrát. Miért képesek elfogadni azt? A szívükben lévő irigység miatt, és mert vágynak arra, hogy olyanok legyenek, mint ők. Úgy gondolják, hogy a kinézet Isten által elrendelt és nem változtatható, ha viszont hozzá tudnának idomulni a nyugati életmódhoz, például ahhoz, ahogyan esznek, öltözködnek, és ahogyan a dolgokat használják, valamint a beszédmódjukhoz, a gondolkodásmódjukhoz és a kultúrájukhoz, akkor méltóságteljessé válnának. Mit gondoltok az ilyenfajta elgondolásról? Mindenki rendelkezik vele? (Igen, mindenki.) Egyes keleti emberek szeretik utánozni a nyugatiakat, és az első dolog, amit utánoznak, az a kávézás. Úgy érzik, hogy a keletiek teázása túlságosan kifinomulatlan, ezért eltanulják a nyugatiaktól a kávéivást. Kiváltképpen előfordul, hogy egyes keletiek látják, ahogy a sok nyugati minden reggel a kávéspoharát szorongatva siet dolgozni, és idővel ők is megtanulják ezt csinálni, néha még olyankor is, amikor valójában nem is elfoglaltak. Ezt hívják utánzásnak. A keletieknek valójában nem szokása ez, de a nyugatiak szokásait jónak, magasztosnak és elegánsnak tartják. Azt hiszik, hogy ha nekik ez nem szokásuk, akkor meg kell tanulniuk és utánozniuk kell, és úgy gondolják, hogy ha megtanulják, és e szokás szerint élnek, akkor biztosan csatlakoznak majd a nyugatiak sorába, és ők maguk is azzá válnak. Ez egyfajta imádata a nyugatiaknak. Ha valóban tetszik valami, akkor mindenképpen tanulmányozd, de ha csak a látszat kedvéért tanulod meg ezt a fajta szokást, azért, hogy mások előtt felvágj vele, akkor az utánzás. Ha valaki nem érti meg az igazságot, akkor nem lesz mércéje semmiben, amit tesz, és olyan lesz, mint egy fejetlen légy, cél és irány nélkül. Amikor nyugati embereket látnak, tanulmányozni fogják, hogyan viselkednek a nyugatiak; amikor látják, mi a divat a világban, azt fogják tanulmányozni. A nem hívők ilyenek, és ha ugyanezt teszi valaki, aki hisz Istenben, akkor az miféle ember? (Álhívő.) Így van. Van-e bármilyen normájuk vagy alapelvük, amikor dolgokat tesznek? (Nem, nincs nekik.) Nincsenek alapelveik. Miért? Mert a világi irányzatokért és az elvetemültségért rajonganak; nem csodálják Istent, nem szeretik az igazságot a szívükben, és nem fogadják el, nem is keresik az igazságot. Az ilyen emberek mind álhívők. Mivel az ilyen emberek ezekkel a lényegekkel rendelkeznek, még a gyülekezetben, Isten szavait olvasva és prédikációkat hallgatva sem lesznek képesek soha megtalálni az ember magatartásának, cselekedeteinek és Isten iránti imádatának mércéjét. Ez burkoltan azt jelenti, hogy soha nem nyerhetik el az igazságot. Nem így van? (De igen.) Az, hogy másokat utánozva kávézik valaki, felfedheti a preferenciáit, az általa járt utat és a cselekedeteinek alapelveit. Mondjátok meg Nekem, a teaivás az igazság vagy a kávéivás az igazság? (Egyiknek sincs köze az igazsághoz.) Jól mondjátok. Mi tehát az igazság? Egyesek azt mondják: „Minden, ami Istentől származik, az igazság. Isten szavai, amelyek azt mondják, hogy jót tesz neked, ha idényjellegű dolgokat eszel, az igazság.” Ez így van. Az igazság a mércéje az ember magatartásának, cselekedeteinek és Isten iránti imádatának. Mit foglal magában tehát a magatartás mércéje? Az igazság minden aspektusát érinti a magatartásra vonatkozóan. Mi a helyzet a cselekvésekre vonatkozó mércével? Az a mód és azok az eszközök, ahogyan és amelyek segítségével a dolgokat kezeled. Mondanom sem kell, hogy mindannyian ismerjük Isten imádatának mércéjét. E mérce hatóköre vonatkozik ezekre a dolgokra, és ezek mind magukban foglalják az igazságot. Tegyük fel, hogy valaki megkérdezi: „Hogyhogy nem szereted a teát?” – te pedig visszakérdezel: „Az, hogy nem szeretem a teát, összeegyeztethetetlen az igazsággal?” Valaki más azt mondja: „Nyugaton vagy, akkor miért nem tanultál meg kávézni? Olyan rossz ízlésre vall, ha valaki nem iszik kávét!” – mire te azt kérdezed: „Te most el akarsz engem ítélni? Bűn az, ha valaki nem iszik kávét? Az »ízlés« az igazság? Mennyit ér az ízlés?” Teljesen értéktelen, igaz? Az igazság meg nem értése az, ami igazán értéktelen! Mit kellene megérteniük az embereknek ezen a példán keresztül? Meg kellene érteniük, hogy milyen nézeteket kellene vallaniuk ezekről az emberekről, eseményekről és dolgokról, és azt, hogy miképp kezeljék azokat úgy, ahogyan azt Isten megköveteli, úgy, hogy az megfeleljen az Ő elvárt normáinak. Mit kellene mindebből megérteniük és kikeresniük az embereknek? Azt a mércét, amelyet követniük kell, amikor mindenféle dologgal foglalkoznak.

Mit gondoltok, méltó lehet a „mérce” kifejezésre egy hagyományos kultúra vagy egy nemzeti érzés? (Nem.) Például: „Embernek lenni azt jelenti, hogy szeretned kell a hazádat” – ez vajon mérce? (Nem, nem az.) „Embernek lenni azt jelenti, hogy gyermeki tiszteletet kell tanúsítanod a szüleid iránt” – ez vajon mérce? (Nem, nem az.) Egyesek azt is mondják: „a nőknek erényesnek kell lenniük”, vagy „a nőknek követniük kell a három engedelmességet és a négy erényt”, de vajon ezek mércék? (Nem, nem azok.) „Egy férfinak csak egy felesége lehet, és hűségesnek kell lennie” – ez vajon mérce? Vajon ez az igazságnak minősül? (Nem, nem minősül annak.) Ez egy helyes viselkedés és erkölcs, és a legalapvetőbb és legsarkalatosabb dolog az emberi mivolton belül, de nem ér fel az igazsághoz. Összhangban van a normális emberi mivolt erkölcsi és viselkedési normáival, de vajon mércének tekinthető-e? Mire vonatkozik a mérce? (Az igazságra.) A mérce az igazságra vonatkozik, tehát bármi, ami nem ér fel az igazsághoz, az nem mérce. Értitek? A hagyományos kultúrában a férfiakkal és a nőkkel szemben támasztott követelmények, amelyeket az imént említettem, vajon Isten követelményei? (Nem, nem azok.) Nos, mit követel meg Isten a férfiaktól? Mit mond a Biblia? (Hogy dolgozzanak és verejtékezzenek azért, hogy eltartsák a családjukat.) Ez Isten követelménye a férfiakkal szemben, és ez a legalapvetőbb dolog, amit egy férfinak meg kell tudnia tenni. Mi a helyzet Isten nőkre vonatkozó szabályával? (Hogy a vágyuknak a férjükre kell irányulnia.) Mivel Isten szavai ezt mondják, ez az igazság, és az embereknek ehhez kell tartaniuk magukat. Bármi is származik az ember hagyományos kultúrájából vagy az erkölcsről szóló szentírásaiból, az bármennyire is helyes, nem az igazság. Miért mondom, hogy az nem az igazság? (Mert Isten nem mondta.) Amit Isten nem mond, az biztosan nem az igazság, ahogyan az sem, aminek semmi köze Isten szavainak követelményeihez. Milyen normák szerint határozzák meg a keleti emberek a nőket? Úgy vélik, hogy a jó nőknek először is szelídnek és erényesnek, műveltnek és kifinomultnak, csinosnak és kecsesnek kell lenniük, és hogy a házasságkötés után zokszó nélkül kell gondoskodniuk a családban mindenki másról, fiatalokról és idősekről. A nők csak lábtörlők. Ezt a nőképet alkották meg a keletiek; ezek az általuk elvárt normák a nőkkel szemben. Nézzük meg most, hogy mik a nyugatiak elvárt normái a nőkkel szemben, vagyis mit nevelnek és támogatnak a gondolataik és nézeteik által. A nyugatiak úgy vélik, hogy a nőknek függetlennek, szabadnak és egyenlőnek kell lenniük – lényegében ezek azok a női jogok, amelyekért a Nyugat kiáll. Ezek a jogok alapvető meghatározást és követelményt jelentenek a nők számára, azaz alapvető koncepciót jelentenek a nők életvitelére és megjelenésére vonatkozóan. Mi ez a koncepció? Hogy a nők ne legyenek egész nap alázatosak, szánalomra méltóak és jól neveltek, mint egy lábtörlő. A nyugatiak azt gondolják, hogy ez rossz, és hogy a nőknek erősnek és merésznek kell lenniük. Ezek a nők számára előírt normák a nyugati emberek szívében. Úgy vélik, hogy a nőknek nem kell bábuként viselkedniük, akik mindennap szelíden alávetik magukat a megpróbáltatásoknak, arra várva, hogy mások leszidják őket vagy parancsokat osztogassanak. Úgy gondolják, hogy erre nincs szükség. A nyugatiak azt szorgalmazzák, hogy a nők legyenek proaktívak, függetlenek és bátrak a tetteikben. Persze amit mi megértünk, az nem biztos, hogy teljesen egybevág az ő gondolkodásukkal, de alapvetően ez a fő különbség a keleti és a nyugati nők között. E két nézet közül melyik a helyes? (Egyik sem helyes.) Valójában ez nem a helyesről és a helytelenről szól. Egy keleti társadalmi háttér esetén, egy ilyen közösségen belül így kell élned. Tudnál lázadni, ha akarnál? A családon belül a halált kockáztatod, ha fellázadsz. Nyugaton élhetnél úgy, ahogyan egy nyugati nő él, de mindegy, hogyan élsz – milyen társadalmi háttérrel vagy milyen közösségben –, vajon melyik nézet áll összhangban az igazsággal? (Egyikük sincs összhangban az igazsággal.) Egyik nézet sincs összhangban az igazsággal, mindkettő megsérti azt. Miért mondom ezt? A keletiek azt akarják, hogy a nők mindig jól viselkedjenek, hogy megtestesítsék a három engedelmességet és a négy erényt, hogy erényesek és szelídek legyenek – mi célból? Hogy könnyen lehessen őket irányítani. Ez egy rosszakaratú ideológia, amely a hagyományos keleti kultúrából fejlődött ki, és valójában káros az emberekre, végső soron arra készteti a nőket, hogy irány és saját elgondolások nélküli életet éljenek. Ezek a nők nem tudják, hogy mit kellene tenniük, hogyan kellene tenniük, vagy hogy mely cselekedetek helyesek, és melyek helytelenek. Még az életüket is felkínálják a családjuknak, de akkor is úgy érzik, hogy nem tettek eleget. Ez egyfajta bántalom a nőkkel szemben? (Igen, az.) Ők még akkor sem tanúsítanak ellenállást, amikor a saját jogaiktól fosztják meg őket, azoktól a jogoktól, amelyeket élvezniük kellene. Miért nem állnak ellen? Azt mondják: „Ellenállni helytelen, nem erényes. Nézd meg ezt meg azt, ők sokkal jobban csinálják, mint én, és sokkal többet szenvedtek, mégsem panaszkodnak soha.” Miért gondolkodnak így? (A hagyományos kulturális gondolkodás befolyásolja őket.) Ez a hagyományos kultúra mélyen gyökeret vert bennük, és nagy szenvedést okozott nekik. Hogyan képesek elviselni ezt a fajta gyötrelmet? Nagyon jól tudják, hogy ez a fajta gyötrelem fájdalmas, hogy tehetetlennek érzik magukat tőle, és hogy fáj tőle a szívük, akkor hogyan tudják mégis elviselni? Mi az objektív oka? Az, hogy ez a társadalmi hátterük, ezért nem tudnak kitörni, csak szelíden beletörődni. Ezt szubjektíven ők is így érzik. Nem értik az igazságot, sem azt, hogy miképpen kellene a nőknek méltósággal élniük, sem azt, hogy a nők életének mi a helyes módja. Senki nem mondta el nekik ezeket a dolgokat. Szerintük mi a nők magatartásának és cselekedeteinek mércéje? A hagyományos kultúra. Úgy gondolják, hogy amit a nemzedékek örökítettek tovább egymásnak, az a helyes, és ha valaki azt megszegi, akkor annak a lelkiismeretét el kell ítélni. Ez az ő „mércéjük”. De vajon valóban helyes ez a mérce? Idézőjelbe kell-e tenni? (Igen.) Ez a mérce nincs összhangban az igazsággal. Bármennyire elfogadott vagy kedvező is valakinek a viselkedése az ilyen típusú gondolkodás és szemléletmód kontrollja alatt, valójában mérce-e? Nem az, mivel ellenkezik az igazsággal és az emberi mivolttal. Keleten a nőknek hosszú idők óta gondoskodniuk kell az egész családjukról, és az összes apró-cseprő dologért ők a felelősek. Igazságos ez? (Nem, nem az.) Akkor hogyan tudják eltűrni? Azért tűrik el, mert ez a fajta gondolkodásmód és nézőpont köti őket. Az a képességük, hogy el tudják ezt tűrni, azt jelzi, hogy legbelül ők 80%-ban biztosak abban, hogy ez a helyes dolog, és hogy ha képesek elviselni, akkor meg tudnak felelni a hagyományos kultúra normáinak. Tehát ebbe az irányba, ezek felé a normák felé igyekeznek. Ha mélyen legbelül azt gondolnák, hogy ez helytelen, és hogy nem kellene ezt tenniük, hogy ez nincs összhangban az emberi mivolttal, és hogy ez ellentétes az emberi mivolttal és az igazsággal, vajon akkor is meg tudnák tenni? (Nem, nem tudnák.) Ki kellene találniuk a módját annak, hogy miként szabaduljanak el ezektől az emberektől, és hogyan ne legyenek a rabszolgáik. De a legtöbb nő nem merné ezt megtenni – vajon mit gondolnak? Azt, hogy meg tudnának élni a közösségük nélkül is, de szörnyű szégyenfoltot hordoznának, ha elmennének, és bizonyos következményeket szenvednének el. Miután mérlegelik ezt, úgy gondolják, hogy ha megtennék, a kollégáik pletykálnának arról, hogy mennyire nem erényesek, a társadalom bizonyos szempontokból elítélné őket és bizonyos véleményekkel rendelkezne róluk, mindez pedig súlyos következményekkel járna. Végül eltöprengenek rajta, és azt gondolják: „Jobb, ha egyszerűen eltűröm. Különben az elítélés súlya összeroppantana!” Ilyenek a keleti nők generációk óta. Mit kell elviselniük mindezen jó cselekedetek mögött? Az emberi méltóságuktól és jogaiktól való megfosztást. Összhangban vannak-e ezek a gondolatok és nézetek az igazsággal? (Nem, nincsenek.) Nincsenek összhangban az igazsággal. Megfosztották őket a méltóságuktól és az emberi jogaiktól, elveszítették az integritásukat, az önálló élet- és gondolkodási terüket, valamint abbéli jogukat, hogy felszólaljanak és kifejezzék saját vágyaikat – amit tesznek, azt mind az otthoni emberekért teszik. Mi a céljuk ezzel? Az, hogy megfeleljenek a hagyományos kultúra által a nőkkel szemben támasztott követelményeknek, és hogy mások dicsérjék őket, jó feleségnek és jó embernek nevezzék őket. Ez nem egyfajta kínzás? (De az.) Ez a gondolkodásmód helyes vagy torzult? (Torzult.) Összhangban van-e az igazsággal? (Nem, nincs.) Isten szabad akaratot teremtett az emberiség számára, és milyen gondolatok származnak ebből a szabad akaratból? Összhangban vannak az emberi mivolttal? Az a legkevesebb, hogy az emberi mivolttal összhangban kell lenniük ezeknek a gondolatoknak. Ezenkívül Isten azt is akarta, hogy az emberek életük során minden emberről, eseményről és dologról pontos nézetekkel és megértésekkel rendelkezzenek, és hogy aztán a helyes utat válasszák az életükhöz és Isten imádatához. Az így megélt életet Isten adja, és élvezni kellene. Az embereket azonban egész életükben korlátozzák, megkötik és eltorzítják ezek az úgynevezett hagyományos kultúrák és az erkölcsről szóló szentírások, és végül mivé válnak? A hagyományos kultúra bábjaivá válnak. Nem az okozza-e ezt, hogy az emberek nem értik meg az igazságot? (De az.) Választanátok-e, hogy ezt az utat járjátok a jövőben? (Nem választanám.) Akkor mit kellene tenned? Tegyük fel, hogy azt mondod: „Megküzdök velük”, vagy azt: „Nem szolgálom őket tovább. Emberi jogaim vannak, és megvan az integritásom.” Rendben van ez? (Nem, nincs.) Ez nincs rendben. Ez az egyik végletből a másikba csap át, nem tesz tanúságot Istenről, és nem dicsőíti Őt. Tehát hogyan kellene cselekedned? (Az alapelvekkel összhangban.) Hát persze, hogy helyes az alapelvekkel összhangban cselekedni, és mindenkit az alapelvekkel összhangban kellene kezelned, testvérként kezelve őket, ha hisznek Istenben, és nem hívőként, ha nem hisznek. Nincs szükség arra, hogy rosszul bánj magaddal, eltorzítsd az integritásodat, vagy feladd a méltóságodat és a jogaidat azáltal, hogy feláldozod az életedet értük. Nem érdemlik meg. Csak Egyvalaki van ezen a világon, akinek érdemes az életedet szentelni. Ki az? (Isten.) Miért? Mert Isten az igazság, és az Ő szavai a mérce az ember létezéséhez, magatartásához és cselekedeteihez. Amíg megvan neked Isten és Isten szavai, addig nem fogsz eltérni, és pontos leszel abban, ahogyan viseled magad és cselekszel. Ez a végső hatás, amit Isten szavai elérnek valakiben, miután megmenekült.

A „Mi az igazság?” témája túl óriási. Csak néhány példát mondtunk, amelyek egyike a baglyokkal való bánásmód volt. Milyen más példák voltak még? (A kávézó nyugatiakat utánzó keleti emberek.) (A keleti és a nyugati emberek elvárt normái a nőkkel szemben.) Ezek a legnyilvánvalóbb példák. Tehát a keleti és a nyugati emberek különböző dolgokról alkotott nézetei közül melyik a mérce? (Egyik sem.) Egyik sem tartalmazza az igazságot, mindkettő emberi nézet és vélemény. Pontosabban mindkettő téves nézőpont és téveszme. Ezek nem mércék, hanem a Sátán stratégiái, elméletei és filozófiái, amelyek ártanak az embereknek. Egy kicsit jobban értitek ezt a dolgot, miután így beszélgettünk róla? (Igen, jobban értjük.) Ha nem beszéltem volna erről, talán egy nap megfordult volna a fejetekben, hogy utánozzátok a nyugatiakat azáltal, hogy kávét isztok és hamburgert esztek, versenyre kelve velük. Megfelel ez az alapelveknek? Még ha mindennap nyugati ételeket eszel is, mindez hiábavaló lesz; ha nem törekedsz az igazságra, akkor továbbra sem lesz mércéd ahhoz, hogy hogyan viseld magad. Az a kulcsa, hogy képes vagy-e keresni az igazságot és az alapelvek szerint cselekedni – ez a hasznodra válik. Van-e némi megértésetek az igazságról és a mércékről azáltal, hogy így beszéltem? (Igen, van.) Van-e igazság az emberek hagyományos kultúrájában és erkölcsi mércéiben? (Nincsen.) Van-e igazság az erkölcsről szóló szentírásokban? (Nincsen.) Most már biztosak lehettek abban, hogy Isten szavai az igazság? (Igen, biztosak lehetünk.) Miután igazoltuk, hogy az Ő szavai az igazság, meg kell fontolnotok: Mik Isten szavai? Milyen alapelveket követelnek meg az Ő szavai? Milyen mércéket közölt Ő az emberrel? Pontosan hogyan kellene cselekednie, hogy összhangban legyen Isten szavaival, és melyek a helyes alapelvek ehhez? Ez az, amit keresnetek kell, de egyelőre ennyit erről a témáról.