Ha találkoztok egy antikrisztussal, hogyan kellene bánnotok vele? Voltak olyan vezetők, akiket hamis vezetőként vagy antikrisztusként jellemeztek és elbocsátották őket. Egyikükkel kapcsolatban a testvérek egy idő után arról számoltak be, hogy még van némi munkaképessége, hogy időközben megbánta a bűneit, és jól teljesített. Konkrétan nem egészen világos, hogy viselkedés szempontjából teljesített-e jól, vagy kellemesen hangzóan beszélt, vagy fegyelmezettebbé vált a szerepében. Mivel a testvérek azt mondták, hogy jól teljesít, és mivel bizonyos munkákhoz nem volt elegendő munkaerő, úgy intézték, hogy ő is végezzen valamilyen munkát. Ennek eredményeként pedig nem egészen két hónappal később a testvérek jelentést tettek: „Azonnal bocsássátok el – elviselhetetlenül elnyom bennünket. Ha nem bocsátjátok el, nem fogjuk tudni végezni a kötelességeinket.” Bármi történjék is, nem voltak hajlandók beleegyezni, hogy használják őt; bárkit is választanának vezetőnek, nem ő lenne az. Ugyanaz a régi semmirekellő volt – hangzatosan beszélt, de valójában semmit sem változott. Mi történt? Teljesen lelepleződött a természete. Mit gondoltok, hogyan kellene kezelni ezt az ügyet? Az, hogy a testvérek ilyen hevesen reagáltak, azt bizonyítja, hogy valóban volt némi tisztánlátásuk. Némelyeket félrevezetett ez a férfi, és miután a Fennvaló elbánt vele, egyesek a védelmére keltek, később pedig néhányan azt mondták, hogy megbánta. Ezért újra előléptették, majd egy idő után teljesen fel lett fedve. A testvérek most már átláttak rajta, és összefogtak, hogy eltávolítsák. A Fennvaló látta, hogy ezek az emberek most már jó ítélőképességűek. Nem hiába öntözték őket. Így, mivel egyikük sem értett egyet azzal, hogy használják őt, a Fennvaló elbocsátotta. Honnan fakadt a tisztánlátásuk? (Az igazság megértéséből.) Igen – megértették az igazságot. A tisztánlátás az igazság megértéséből fakad. Vajon nem az igazság és Isten uralkodott ott még mindig? (De igen.) A tisztánlátásuk időszerű volt: miután elbocsátották őt, a testvérek már nem tűrték el az irányítását. Az emberek oly sokat szenvedtek az elnyomása alatt. Egyáltalán nem volt emberi mivolta. Nem a rendes munkáját végezte, hanem megzavarta a testvéreket a kötelességük végrehajtásában – durván átgázolt rajtuk, és a hatalmával visszaélve bántalmazta őket. Ki egyezne bele ebbe? Egy fajankó – az! Amikor az ilyen embereket elbocsátják, van-e valamilyen érzésük utána ezzel kapcsolatban? A legutóbbi alkalommal a Fennvaló bocsátotta el az illetőt; ezúttal a testvérek távolították el, kifütyülték a színpadról – nem valami fényes módja a távozásnak! Eredetileg pozíciót akart keresni. Mint kiderült, nem kapott, hanem hirtelen lezuhant, és visszataszították eredeti alakjába. Nem kellett volna elgondolkodnia önmagán? (De igen.) Ha normális ember lett volna, csak éppen egy súlyosan romlott beállítottsággal, nem kellett volna akkor is elgondolkodnia önmagán? (De igen.) Van egy olyan típusú ember, aki nem gondolkodik el. Azt gondolja, hogy neki van igaza, hogy bármit is tesz, az helyes; nem fogadja el a tényeket, nem fogadja el a pozitív dolgokat, és nem fogadja el mások róla szóló értékelését. Ezek olyan emberek, akik egy antikrisztus beállítottság-lényegével rendelkeznek. Csak az antikrisztusok nem tudnak elgondolkodni önmagukon. Min töprengenek ehelyett? „Hmm! Eljön a nap, amikor újra feljön az én csillagom. Várjatok csak, amíg a markomba kerültök – akkor majd meglátjátok, hogyan foglak kínozni benneteket!” Vajon lesz erre esélyük? (Nem.) Kifogytak az esélyekből. Amint a testvérek egyre több igazságot értenek meg, és amikor képesek felismerni a különféle emberek minden különféle állapotát, főleg pedig az antikrisztusokat, egyre kisebb tér marad arra, hogy egy antikrisztus gonoszságot tegyen, és egyre kevesebb lehetősége lesz erre. Nem lesz könnyű dolga, ha megpróbál visszatérni. Reméli, hogy a Fennvaló egy kicsit kevesebbet prédikál a tisztánlátásról, és nem ismeri fel többé, hogy ki ő. Amikor ilyen igazságokról hall közlést, tudja, hogy számára vége, és úgy gondolja, hogy nincs többé remény a visszatérésére. Nem töpreng így: „Amit lelepleznek és felismernek, az helyes – teljes mértékben tükrözi az állapotomat. Hogyan kellene megváltoznom? Ha továbbra is így viselem magam, nem az lesz-e a vég számomra? Le fognak írni. Mi jó származhat abból, ha az arkangyal útját járom, és szembeszállok Istennel?” Vajon lennének ilyen elmélkedései? (Nem.) Nem fog elmélkedni, és biztosan nem fog elgondolkodni önmagán, és nem próbálja megismerni önmagát; inkább meghalna, mint hogy megbánást tanúsítson. Ilyen a természete. Bárhogyan is közlöd az igazságot, az nem fogja felrázni őt, sem pedig megbánásra késztetni. Van-e menekülési útvonal megbánás nélkül? (Nincs.) Ő nem tanúsít megbánást. Követi az útját a keserű végkifejletig, a maga kereste pusztulásig, amit az antikrisztusok természete diktál.

Egész idő alatt az antikrisztusok felismerésének témájáról beszélgettünk. Mit gondoltok, milyen érzéssel hallgatják azok, akik antikrisztusok? Amikor eljön az összejövetel ideje, elviselhetetlen kínt éreznek, és szívből ellenállnak. Hát nem antikrisztusok ők? (De igen.) Ha egy normális, romlott beállítottságú ember megtudja, hogy antikrisztusi beállítottsága van, akkor mohón szeretne többet hallani és megérteni, mert ha egyszer megértette, akkor lesz képes változásra törekedni. Azt gondolja, hogy ha nem érti meg, akkor el fog tévedni, és eljöhet a nap, amikor az antikrisztusok útjára lép, ahol nagy gonoszságokat követ el, megnyitva a zsilipeket, és így elveszíti az esélyét az üdvösségre, és elpusztul. Ettől fél. Egy antikrisztus gondolkodásmódja más. Nem kevesebbre vágyik, mint arra, hogy mindenki mást visszatartson attól, hogy ilyen, a tisztánlátásról szóló prédikációkról beszéljen és azokat hallgassa; buzgón azt kívánja, hogy mindenki zavaros fejű és tisztánlátás nélküli legyen, és hogy mindenkit félrevezessen. Ez az, ami boldoggá tenné őt. Mi egy antikrisztus legnagyobb vágya? Hogy átvegye a hatalmat. Ti szeretnétek-e átvenni a hatalmat? (Nem.) A szíveddel nem, de néha mentálisan felötlik benned, hogy ez olyasmi, amit szeretnél, és így valójában ez olyasmi, amit szeretnél megtenni. Lehet, hogy van benned egy szubjektív vágy, a szíved mélyén egy vágyakozás, hogy ne legyél ilyen ember, ne menj arra az útra, de amikor valami történik veled, a romlott beállítottságod megingat és hajt. Azon töröd a fejed, hogyan fogod megvédeni a státuszodat és a befolyásodat, hány embert tudsz irányítani, hogyan beszélj tekintélyt parancsolóan, hogy elnyerd mások megbecsülését. Amikor folyton ezekre a dolgokra gondolsz, a szíved már nem a te irányításod alatt áll. Mi irányítja? (A romlott beállítottság.) Igen – a Sátán romlott beállítottságának irányítása alatt áll. Az ember egész nap a testi érdekeivel kapcsolatos aggodalmakon töpreng; mindig másokkal küzd, és e küzdelmek során nem nyer semmit, ez pedig nagyon fájdalmas számára – csak a hús-vér testnek és a Sátánnak él. Így tehát elhatározza, hogy jól végzi a kötelességét és Istenért él, hogy aztán amikor valami történik vele, újra a státuszért és az érdekeiért harcoljon: ez az oda-vissza harc halálra fárasztja, amiből nem nyer semmit. Mondd csak, nem kimerítő így élni? (De igen.) Így él nap mint nap, és mielőtt észrevenné, már évtizedek teltek el. Vannak, akik tíz-húsz éve hisznek Istenben – mennyi igazságot nyertek el? Mennyire változott meg a romlott beállítottságuk? Kiért élnek nap mint nap? Mi célból foglalatoskodnak? Mi célból törik a fejüket? Mindez a hús-vér testért történik. Isten azt mondta, hogy „az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz.” Van valami tévedés ezekben a szavakban? Kóstold meg őket; ízleld meg őket. Amikor ezekre a szavakra gondolsz, amikor megtapasztalod őket, nem félsz? Lehet, hogy azt mondod: „Valóban érzek némi félelmet. Külsőleg egész nap megfizetem az árat; lemondok magamról, feláldozom magam és szenvedek. Ezt teszi a hús-vér testem – de szívem minden gondolata gonosz. Mind ellentétesek az igazsággal. Sok mindenben, amit teszek, a kiindulópontom, az indítékom és a céljaim pusztán arról szólnak, hogy a saját képzeletem gonoszságát tegyem.” Mi az eredménye ennek a viselkedésnek? Gonosztettek. Vajon Isten emlékezni fog rájuk? Lehet, hogy egyesek azt mondják: „Húsz éve hiszek Istenben. Mindent feladtam – és Isten mégsem emlékszik rá.” Szomorúak és fáj a szívük. Mi fáj nekik? Ha Isten valóban szigorú lenne az emberrel, akkor az embernek nem lenne semmije, amivel dicsekedhetne. Mindez Isten kegyelme, az Ő irgalma – Isten annyira toleráns az emberrel. Gondolj bele: Isten annyira szent, annyira igazságos, annyira mindenható, és Ő csak nézi, ahogyan az Őt követőknek egész nap teljesen gonosz gondolataik vannak, és olyan gondolataik, amelyek ellentétesek az igazsággal, és olyan gondolataik, amelyek kizárólag a saját státuszukat, hírnevüket és nyereségüket illető érdekekről szólnak. Vajon Isten el fogja tűrni, hogy a követői ily módon szembeszegüljenek Vele és elárulják Őt? Semmiképpen sem. Ezen eszmék, gondolatok, szándékok és indítékok uralma alatt az emberek szemtelenül Isten ellen lázadó és Vele szembeszegülő dolgokat tesznek, miközben végig azzal dicsekednek, hogy a kötelességüket végzik, és együttműködnek Isten munkájával. Isten látja mindezt, és mégis el kell viselnie. Hogyan viseli el ezt? Ő ellát az igazsággal; öntöz és leleplez; megvilágosít és megvilágít, útmutatást nyújt, fenyít és fegyelmez – és amikor ez a fegyelmezés szigorú, még megnyugtatást is kell adnia. Milyen türelmesnek kell lennie Istennek, hogy mindezt megtegye! Szemmel tartja ezeknek az embereknek a különböző romlott beállítottságait, azt a tényt, hogy minden különféle feltárulásuk, viselkedésük és eszméjük gonosz – és Ő mégis el tudja ezt viselni. Mondd csak, képes lenne erre az ember? (Nem.) A türelem, amelyet a szülők a gyermekeik iránt tanúsítanak, valós, de mégis elhagyhatják őket, vagy akár meg is szakíthatják velük a kapcsolatot, ha a dolgok elviselhetetlenné válnak. Mi a helyzet akkor a türelemmel, amelyet Isten kiterjeszt az emberre? Minden egyes nap, amit megélsz, egy olyan nap, amikor Isten kiterjeszti az Ő türelmét rád. Ennyire türelmes Ő. Mi van ebben a türelemben? (Szeretet.) Nem csak szeretet – elvárása van veled szemben. Mi ez az elvárás? Hogy eredményt és jutalmat lásson az Általa végzett munkán keresztül, és hogy az ember megízlelhesse az Ő szeretetét. Az emberben van ilyen szeretet? Nincs. Csupán egy kis tanulással és műveltséggel, csupán egy kis adottsággal vagy különleges képességgel az ember úgy érzi, hogy nemesebb másoknál, és hogy az átlagemberek a közelébe sem érhetnek. Ez az ember undorító volta. Vajon Isten így cselekszik? Épp ellenkezőleg: ilyen elképzelhetetlenül mocskos, mélyen romlott emberiség az, amelyet Isten megment; mi több, együtt él velük, szemtől szemben beszélget velük és támogatja őket. Az ember nem képes ezt megtenni.

Most egy újabb problémával kapcsolatos további közlés következik. Vannak, akik, amikor tanúságot tesznek, azt mondják: „Valahányszor történik velem valami, Isten szeretetére és kegyelmére gondolok, és meghatódom. Abbahagyom romlott beállítottságom feltárását, valahányszor ezekre a dolgokra gondolok.” A legtöbb ember úgy érzi, hogy ez a kijelentés jó, hogy valóban meg tudja oldani a romlott beállítottság feltárulásainak problémáját. Valóban megállják a helyüket ezek a szavak? Nem, nem állják meg. Isten szeretete, az Ő mindenhatósága, az ember iránti toleranciája és mindaz a munka, amit benne végez, csak meghatni tudja az embert – azt a részét, ami az emberi mivolta, azt a részét, ami a lelkiismerete és a racionalitása; az ember romlott beállítottságát azonban nem tudja megoldani, és nem tudja megváltoztatni az ember törekvésének célját és irányát sem. Ezért végzi Isten az utolsó napok ítélő munkáját: Ő kifejezi és biztosítja az igazságot, hogy megoldja az ember romlott beállítottságának problémáját. Mi a legfontosabb dolog, amit Isten tesz? Ő kifejezi és biztosítja az igazságot, valamint megítéli és megfenyíti az embert. Ő nem akar meghatni téged a cselekedeteivel vagy azokkal a dolgokkal, amiket tesz, hogy megváltoztassa a törekvésed irányát és célját. Ő nem munkálkodna így. Bármit is mond Isten arról, hogy mennyire türelmes az emberrel, vagy arról, hogy hogyan menti meg az embert, bármilyen nagy áron is – bárhogyan is mondja, Isten csak meg akarja értetni az emberrel az Ő emberek megmentésére irányuló szándékát. Nem azért mondja ezeket a dolgokat, hogy meglágyítsa az emberek szívét és lehetővé tegye számukra, hogy megváltozzanak amiatt, mert Őt hallván annyira meghatódtak. Ez nem lehetséges. Miért nem? Az ember romlott beállítottsága a természetlényege, és ez a természetlényeg az az alap, amelyre támaszkodnak az emberek, hogy életben maradjanak. Ez nem egy rossz szokás vagy magatartás, ami egy kis rábeszéléssel meg fog változni; ez nem fog megváltozni, mihelyt az ember boldog, vagy megszerzett bizonyos mennyiségű tudást, vagy elolvasott számos könyvet. Ez lehetetlen lenne. Senki sem tudja megváltoztatni az ember természetét. Az ember csak akkor tud megváltozni, ha elfogadja és elnyeri az igazságot – egyedül az igazság az, ami meg tudja változtatni az embereket. Ha változást akarsz elérni az életfelfogásodban, akkor törekedned kell az igazságra, az igazságra való törekvést pedig azzal kell kezdened, hogy világosan megérted a különböző igazságokat, amelyeket Isten kimond. Egyesek azt hiszik, hogy ha valaki megértette a doktrínát, akkor megértette az igazságot. Ez nem is lehetne nagyobb tévedés. Nem arról van szó, hogy ha megérted az Istenben való hit doktrínáját, és beszélni tudsz néhány spirituális elméletről, akkor megértetted az igazságot. Gondold csak át: mire is utal pontosan az igazság? Miért mondom mindig, hogy olyan sokan vannak, akik nem értik meg az igazságot? Azt gondolják: „Ha meg tudom érteni Isten szavainak értelmét, az azt jelenti, hogy megértettem az igazságot”, és hogy „Isten minden szava helyes; mind a szívünkhöz szól, és így ez a mi közös nyelvünk.” Mondd meg Nekem, igaz ez az állítás vagy sem? Mit is jelent valójában megérteni az igazságot? Miért mondjuk azt, hogy nem értik meg az igazságot? Először arról fogunk beszélni egy kicsit, hogy mi az igazság. Az igazság minden pozitív dolog valósága. Hogyan kapcsolódik tehát ezeknek a pozitív dolgoknak a valósága az emberhez? (Istenem, az én megértésem szerint úgy nyilvánul meg az, amikor valaki megérti az igazságot, hogy bármilyen emberekkel, eseményekkel és dolgokkal is találkozik, vannak alapelvei, és tudja, hogyan bánjon velük, és van egy útja a gyakorlásra; az igazság képes megoldani a nehézségeit és valósággá válni az életében. Isten éppen azt mondta, hogy az ember doktrínáról való megértése nem az igazság megértése – úgy érzi, mintha megértette volna az igazságot, de egyet sem tud megoldani a valós életében felmerülő problémái és nehézségei közül. Nincs útja hozzá; nem tudja összekapcsolni a dolgokat az igazsággal.) Ezt jelenti nem megérteni az igazságot. Az imént elmondottak egy része fején találta a szöget: Mi az igazság? (Az igazság lehetővé teheti, hogy az embereknek legyen egy útjuk a gyakorlásra és az alapelvek szerint cselekedjenek; megoldhatja az emberek nehézségeit.) Így van. Összehasonlítani magad az igazságalapelvekkel és azok szerint gyakorolni – ez az út. Azt bizonyítja, hogy ez az igazság megértése. Ha csupán a doktrínát érted meg, és amikor valami történik veled, akkor nem tudod alkalmazni, és nem találod az alapelveket, akkor ez nem az igazság megértése. Mi az igazság? Az igazság jelenti az alapelveket és kritériumokat minden cselekedetre vonatkozóan. Nem így van? (De igen.) Amikor azt mondom, hogy nem értitek meg az igazságot, azt mondom, hogy úgy jöttök ki a prédikációkról, hogy csak a doktrínát ismeritek. Nem tudjátok, hogy melyek az igazságalapelvek és kritériumok abban, vagy hogy mely veletek történő dolgok érintik az igazságnak ezt az aspektusát, vagy mely állapotok érintik azt, és azt sem tudjátok, hogyan kell alkalmazni az igazságnak ezt az aspektusát. Semmit sem tudtok ezekről a dolgokról. Mondjuk például, hogy feltettetek egy kérdést. Az, hogy feltennétek a kérdést, azt jelenti, hogy nem értitek az arra vonatkozó igazságot. Megértitek-e majd, miután beszélgettünk róla? (Igen.) Lehet, hogy a beszélgetés után egy kissé megértitek, de ha nem értitek meg, amikor újra hasonló dolog történik veletek, akkor az nem az igazság valódi megértése. Nem ismered annak az igazságnak az alapelveit és kritériumait; nem fogod fel őket. Lehet, hogy van egy igazság, amelyet úgy gondolod, hogy megértettél – de hogy melyek azok a valóságok, amelyekre vonatkozik, és melyek azok az emberi állapotok, amelyekre irányul, ha megértetted azt az igazságot, akkor képes vagy-e a saját állapotodat összehasonlításképpen hozzá viszonyítani? Ha nem vagy képes rá, és soha nem tudod, hogy mi a valódi állapotod, akkor vajon a megértésed az igazság megértése? (Nem.) Ez nem az igazság megértése. Amikor az igazság és az alapelvek egy aspektusáról van szó, ha tudod, hogy mely dolgok és mely állapotok érintik azt az igazságot, és hogy milyen emberek vagy a saját állapotaid közül melyek kapcsolódnak ehhez az igazsághoz, valamint képes is vagy használni ezt az igazságot azok megoldására, akkor ez azt jelenti, hogy megérted az igazságot. Ha úgy érzed, hogy megértesz egy prédikációt, miközben hallgatod, de amikor arra kérnek, hogy beszélgess, csak papagájként ismételgeted a hallott szavakat, képtelen vagy beszélni róla, és megmagyarázni az állapotok és a valós helyzetek szempontjából, akkor a megértésed vajon az igazság megértése? Nem, nem az. Nos, az esetek többségében megértitek az igazságot, vagy sem? (Nem értjük meg.) Miért nem? Mert a legtöbb igazság esetében úgy távoztok a meghallgatásukat követően, hogy csak doktrínát értettetek meg. Mindössze annyit tudtok tenni, hogy betartjátok, mint egy előírást; nem tudjátok, hogyan alkalmazzátok rugalmasan. Amikor valami történik veled, elnémulsz; amikor valami történik veled, nem tudod bevetni azt a kis doktrínát, amit megértettél a helyszínen – nincs haszna annak. Ez az igazság megértése, vagy nem? (Nem az.) Ez az igazság meg nem értése. Mi van akkor, ha nem érted meg az igazságot? Felfelé kell törekedned, és venned kell a fáradságot, hogy kisilabizáld. Van néhány dolog, aminek meg kell lennie az emberi mivoltodban: lelkiismeretesnek és pedánsnak kell lenned abban, amit tanulsz és teszel. Ha szeretnél törekedni az igazságra, de nincs meg benned a normális emberek lelkiismerete és józan esze, akkor soha nem leszel képes megérteni az igazságot, és a hited egy zavaros hit. Ez nem a képességedtől függ; csak attól függ, hogy rendelkezel-e ilyen emberi mivolttal. Ha igen, akkor még ha középszerű is a képességed, akkor is megértheted az elemi igazságokat. Ez legalább érinti az igazságot. Ha pedig nagyon jó képességű vagy, akkor amit megértesz, azok lehet, hogy az igazság mélyebb szintjein lévő dolgok, és ebben az esetben képes leszel mélyebben bemenni abba. Ez a képességeddel van összefüggésben. De ha nincs lelkiismeretes és aprólékos hozzáállás az emberi mivoltodban, illetve mindig tétova, bizonytalan és zavaros fejű vagy, mindig a homályosság állapotában leledzel – homályos, zavaros és felületes vagy minden dologban, akkor számodra az igazság mindig előírások halmaza és doktrína lesz. Nem leszel képes elnyerni azt. Most, hogy ezt halljátok Tőlem, úgy érzitek, hogy nehéz az igazságra törekedni? Van egy bizonyos nehézségi foka, de ez lehet nagy vagy kicsi. Ha átgondolod és erőfeszítést teszel, a nehézségi fok csökkenni fog, és el fogsz nyerni néhány igazságot; ha egyáltalán nem teszel erőfeszítést az igazságért, hanem csak a doktrínáért és a külső gyakorlatokért, akkor nem leszel képes elnyerni az igazságot.

Átláttatok-e valaminek a lényegén azáltal, hogy rendszeresen beszélek ezekről az igazságokról? Jutottatok-e bármilyen felismerésre? Hát nem részletesebbek a dolgok az igazság bármely fajtájában, mint bármelyik főiskolai kurzus ismeretanyagában? (De igen.) Annyi részlet van. Az emberek csupán néhány évnyi erőfeszítéssel, folyamatos gyakorlással és gyakorlati tapasztalatok által fel tudják fogni a tananyagot, amennyiben képesek megjegyezni és megérteni azt. Egy főiskolai tantárgy tanulása során az ember fokozatosan elsajátíthatja azt, ha csak időt és energiát fordít rá, és egy kicsit elgondolkodik rajta. Az igazság megértéséhez azonban nem elég, ha csupán az agyadat használod – a szívedet kell használnod. Ha nem a szíveddel mérlegeled Isten szavait, illetve nem a szíveddel tapasztalod meg azokat, akkor nem leszel képes megérteni az igazságot. Csak azok érhetik el az igazságot, akiknek van lelki megértésük, akik lelkiismeretesek, és akiknek van felfogóképességük; akiknek nincs lelki megértésük, akik gyenge képességűek, és akiknek nincs felfogóképességük, soha nem lesznek képesek elérni azt. Ti figyelmetlen emberek vagytok, vagy pedánsak? (Figyelmetlenek vagyunk.) Nem veszélyes ez? Tudtok-e pedánsak lenni? (Tudunk.) Az jó; örömmel hallom. Ne mondjátok folyton, hogy nem tudtok – hogyan tudhatnátok, amíg nem próbáltátok ki? Képesnek kellene lennetek rá. A törekvésetekbeli jelenlegi eltökéltségetekkel és hozzáállásotokkal van remény arra, hogy megértsétek az alapvető igazságokat. Ezt el lehet érni. Amennyiben az ember hajlandó a szívét használni és megfizetni az árat, illetve a szívében keményen dolgozik az igazságért, a Szentlélek munkához lát és tökéletesíti őt. Ha a szívében nem dolgozik keményen az igazságért, akkor a Szentlélek nem fog munkálkodni. Ne feledjétek: ahhoz, hogy az ember megértse az igazságot, proaktívan erőfeszítést kell tennie, és meg kell fizetnie az árat, de ez csak a kívánt eredmények felét tudja megvalósítani, csak azt a részét, amelyből az embereknek ki kell venniük a részüket. A másik fele az igazság megértésének létfontosságú része, amelyet az embereknek nem sikerül elérniük, és amelynek eléréséhez a Szentlélek munkájára és tökéletesítésére kell támaszkodniuk. Nem szabad elfelejtened, hogy bár az ismeretek elsajátításához és a tudomány megismeréséhez elég az erőfeszítésre támaszkodni, az igazság megértése nem így működik. Haszontalan csupán az elmére támaszkodni – az embernek a szívét kell használnia, és meg kell fizetnie az árat. Mit érünk el azzal, ha megfizetjük az árat? A Szentlélek munkáját. De mi az alapja a Szentlélek munkájának? Az ember elméjének kellően aprólékosnak kell lennie; a szívének kellően csendesnek és nyugodtnak, illetve kellően őszintének kell lennie, mielőtt Isten munkálkodni fog. A Szentlélek munkája finom, és akik már megízlelték, azok tudják ezt. Azok, akik gyakran tesznek erőfeszítéseket az igazság irányában, sokszor érzik a Szentlélek megvilágosítását, így a kötelességük végrehajtásában a gyakorlásuk útja sima, és egyre nagyobb világosság van a szívükben. A tapasztalat nélküli emberek nem érezhetik a Szentlélek munkáját, és soha nem láthatják a helyes utat. Minden ködös és homályos számukra; nem tudják, mi a helyes út. Valójában nem nehéz elérni az igazság megértését és világosan látni a gyakorlás útját: ha valakinek a szívében megvannak ezek az állapotok, akkor a Szentlélek munkálkodni fog. De ha a szíved kikerül ezekből az állapotokból, akkor nem leszel képes észrevenni a Szentlélek munkáját. Ez nem elvont vagy homályos. Ha ilyen állapotokban vagy, és a szíved ilyen állapotokban van, ha keresel, erőfeszítéseket teszel, mérlegelsz és imádkozol, a Szentlélek munkálkodni fog benned. De ha szétszórt vagy, mindig a státuszra akarsz törekedni, illetve a hírnévért és a nyereségért akarsz harcolni, mindig nagy hűhót akarsz csapni, és erőfeszítéseket teszel, hogy formálódj – ha mindig kitérsz és elbújsz Isten elől, elkerülöd és elutasítod Őt, nem vagy őszinte, és a szíved nem nyitott Őelőtte – a Szentlélek nem fog munkálkodni, nem fog tudomást venni rólad, és még csak meg sem fog dorgálni. Mennyi igazságot érthet meg az, aki még a Szentlélek dorgálását sem tapasztalta meg? Időnként a Szentlélek megdorgál, hogy tudassa veled, mi a helyes és mi a helytelen módja annak, hogy valamit csinálj. Amikor ilyen érzést ad neked, mit nyersz végül belőle? Elnyered azt a képességet, hogy megkülönböztesd a jót a rossztól, és első pillantásra eléggé tisztában leszel azzal: „Ez az út rossz – nem igazodik az alapelvekhez. Ezt nem tehetem.” Ezzel kapcsolatosan világosan tudni fogod, melyek az alapelvek, és mi Isten szándéka, és mi valójában az igazság, így tehát tudni fogod, mit kell tenned. De ha a Szentlélek nem munkálkodik, ha nem adja meg neked ezt a fajta fegyelmezést, akkor, amikor ilyen dolgokról van szó, örökké zavaros, tisztánlátás nélküli állapotban leszel. Amikor ilyenek történnek veled, meg fogsz döbbenni; amikor ilyenek történnek veled, nem fogod tudni, mi folyik, és a szíved mélyén nagyon zavaros leszel – nem lesz világos számodra, hogy mit kellene tenned. Lehet, hogy majd szétrobbansz a szorongástól – de miért nem kezd el munkálkodni a Szentlélek? Talán néhány állapot nem helyes benned, és ellenállsz. Mivel állsz ellen? Ha ragaszkodsz néhány téves nézethez vagy elképzeléshez, Isten nem fog munkálkodni, hanem bármeddig is tart, megvárja, amíg rájössz, hogy ez a nézet vagy elképzelés téves. A Szentlélek csak ezen az alapon fog munkálkodni. Amikor a Szentlélek munkálkodik, nem áll meg annál, hogy megfontoltan tudatja veled, hogy mi a helyes és mi a helytelen, hanem világosan megláttatja veled, mi az út, az irány és a cél, és hogy a megértésed mennyire áll távol az igazságtól. Ezt világosan tudatja veled. Volt már ilyen tapasztalatotok? Ha valaki tíz-húsz éve hisz Istenben anélkül, hogy megtapasztalt volna ilyesmit, akkor milyen ember az illető? Figyelmetlen ember. Csak néhány, gyakran szóban ismételt doktrínát és jelmondatot tud felmutatni, és csak az ő néhány stratégiájával és egyszerű módszerével tudja megoldani a problémákat. Ezért az a sorsa, hogy kevés fejlődést érjen el – soha nem fogja megérteni az igazságot, és a Szentlélek nem fog munkálkodni benne. Az ilyen figyelmetlen emberek, akik számára az igazság teljességgel elérhetetlen, nem tudják megérteni azt, még akkor sem, ha a Szentlélek megvilágosítja őket. És így a Szentlélek nem fog munkálkodni bennük. Miért nem? Isten kivételez? Nem. Akkor mi az oka? Az, hogy túl gyenge képességűek, és ez elérhetetlen számukra. Nem értik meg az igazságot, még akkor sem, ha a Szentlélek munkálkodik; ha azt mondanák nekik, hogy valami alapelv, képesek lennének megérteni azt? Nem. Tehát Isten nem fog ilyet tenni. Volt már ilyen tapasztalatotok? Az igazság pártatlan. Amint törekszel rá, amint elmélyülsz benne, a Szentlélek munkálkodni fog, te pedig el fogod nyerni azt. De ha lusta vagy és kényelemre vágysz, illetve nem vagy hajlandó erőfeszítést tenni az igazságért, akkor a Szentlélek nem fog munkálkodni, és nem leszel képes elnyerni az igazságot, bárki is legyél. Most már érted? Jelenleg törekedtek-e az igazságra? Aki törekszik rá, az elnyeri, és azok, akik végül elnyerik az igazságot, kincsekké válnak. Akik nem tudják elnyerni, azok hiába irigykednek rájuk: ha elszalasztják ezt az esélyt, akkor elúszik.

Melyik a legjobb időszak az igazságra való törekvésre? Ez az időszak, amikor Isten hús-vér testben végez munkát, szemtől szembe szól hozzád és beszélget veled, útmutatást ad és segít neked. Miért mondom azt, hogy ez a legjobb időszak? Azért, mert a megtestesült Isten munkája és beszéde teljes mértékben képessé tehet téged arra, hogy megértsd a Szentlélek szándékait, és lehetővé teheti számodra, hogy megismerd, hogyan munkálkodik a Szentlélek. A megtestesült Isten képes megérteni a Szentlélek munkájának alapelveit, mintáit, módjait és eszközeit a maga teljességében, és Ő elmondja neked, hogy ne neked magadnak kelljen tapogatóznod utána. Válaszd ezt a rövidebb utat, és képes leszel azonnal elérni. Amikor a megtestesült Isten abbahagyja a beszédet, és befejezte a munkáját, neked magadnak kell majd tapogatóznod utána. Nincs senki, aki helyettesíthetné ezt a megtestesült hús-vér testet, aki világosan megmondhatná neked, hogy mit tegyél, merre menj, és milyen utat válassz. Nincs senki, aki meg tudná mondani neked ezeket a dolgokat; bármennyire is spirituális legyen valaki, nem tudná megtenni. Vannak példák erre. Ugyanígy van ez a Jézusban hívőkkel is, akik kétezer éve hisznek. Némelyikük most tesz egy lépést hátrafelé, hogy olvassa az Ószövetséget és betartsa a törvényt; mások pedig keresztet hordanak, mégis kifüggesztik a tízparancsolatot a szobájukban, és betartják az előírásokat és parancsolatokat. Mit nyertek végül? A Szentlélek munkálkodik, de Isten világos szavainak hiányában az emberek folyton csak tapogatóznak. Mit jelent a világos szavak hiánya? Azt jelenti, hogy ami után tapogatóznak az emberek, és amit megszereznek, az nem meggyőző. Nincs senki, aki bizonyosságot adhatna számodra, mondván, hogy helyes, ha ezt teszed, és helytelen, ha azt. Nincs senki, aki megmondhatná neked. Még ha a Szentlélek megvilágosít is, és azt hiszed, hogy ez helyes, vajon Isten jóváhagyja azt? Te sem vagy benne biztos, ugye? (Nem, nem vagyunk.) Az Úr Jézusnak azok a szavai, amelyeket kétezer évvel ezelőtt hagyott hátra, és amelyeket a Bibliában rögzítettek – most, kétezer évvel később, az Úrban hívők mindenféle magyarázatot nyújtottak az Ő visszatérésének kérdésére, és nincs senki, aki tudja, hogy valójában mi is a pontos magyarázat. Nagy erőfeszítés tehát számukra, hogy elfogadják a munka ezen szakaszát. Mit mutat ez? Azt, hogy ezekkel a kétértelmű szavakkal kapcsolatban, amelyek nincsenek világosan megadva, tíz embernek tíz magyarázata van, száznak pedig száz. Mindenkinek megvannak a maga indokai és érvei. Melyik magyarázat a pontos? Mindaddig, amíg Isten nem szólal meg, illetve nem mond ki egy végkövetkeztetést, addig semmi sem számít, amit az ember mond. Bármilyen nagy is a felekezeted, akárhány tagja is van, számít ez Istennek? (Nem.) Isten nem nézi az erődet. Még ha a világon egyetlen ember sem tudja elfogadni azt, amit Isten tesz, az helyes, és az az igazság. Ez egy örök, változatlan tény! Minden vallás és felekezet így meg úgy magyarázza, és mi történik végül? Van bármiféle haszna a magyarázatodnak? (Nincs.) Isten egyetlen mondattal megcáfolja azt. Bárhogyan is magyarázod, Isten vajon figyelni fog rád? (Nem.) Miért nem figyel rád Isten? Isten új munkába kezdett, ami immár közel harminc éve folyik. Vajon oda fog figyelni ezekre az emberekre, bármennyire arrogánsan is kiabálnak? (Nem.) Nem fog odafigyelni. A vallásos emberek azt mondanák: „Ha Te nem figyelsz rájuk, akkor azok az emberek nem üdvözülhetnek?” Az az igazság, hogy Isten szavai már régen mindent világossá tettek, és amit Ő mond, az érvényes. Nem számít, mennyi ereje van a vallásos világnak, az semmit sem ér; bármilyen sokan is vannak, az nem bizonyítja, hogy rendelkeznek az igazsággal. Isten azt teszi, amit tennie kell; bárhol is kellene elkezdenie, ott kezdi el; bárkit is kell választania, azt választja. Vajon befolyásolja és korlátozza Őt a vallásos világ? (Nem.) A legkevésbé sem. Ez Isten munkája. És mégis, a romlott emberiség vitatkozni akar Istennel, és egész nap magyarázkodik Neki – van ennek bármi haszna? Még a Biblia szavait is megragadják, hogy úgy értelmezzék, ahogyan akarják – egyértelműen kiragadják azokat a szövegkörnyezetükből, sőt egész életükben ragaszkodni akarnak hozzájuk, várva, hogy Isten beteljesítse azokat. Álmodnak! Ha valaki nem keresi az igazságot Isten szavaiban, és mindig kérni akarja Istent, hogy ezt meg azt tegye, akkor az illetőnek van még józan esze? Mit próbál tenni? Lázadni akar? Vitatkozni akar Istennel? Amikor a nagy katasztrófák alászállnak, mindenki meg fog döbbenni; sírni és sikoltozni fognak, de hiába. Nem így fog történni? De igen.

Most van a legjobb időszak – ez az az idő, amikor Isten megmenti és tökéletesíti az embereket. Ne várjatok, amíg eljön a nap, amikor már elszalasztottátok ezt az időszakot, és akkor elgondolkodtok: „Mit is jelent az a dolog, amit Isten mondott? Jobb lett volna akkor megkérdezni, most már nem tudom megkérdezni. Akkor csak imádkozom, a Szentlélek munkálkodni fog, ez ugyanaz.” Ugyanaz lesz? (Nem.) Ha így lenne, akkor azok az emberek, akik ez alatt a kétezer év alatt hittek az Úrban, nem lennének olyanok, amilyenek. Nézzétek csak meg azokat a szavakat, amelyeket az úgynevezett szentek írtak le a második évezred első felében – milyen sekélyesek, milyen szánalmasak! Létezik egy vastag könyv azokkal az énekekkel, amelyeket minden vallás- és felekezetbeli ember énekel, ezek az énekek pedig csak Isten kegyelméről és az áldásról szólnak – csak erről a két dologról. Ez Isten ismerete? Nem. Van ebben egy cseppnyi igazság is? (Nincs.) Csak azt tudják, hogy Isten szereti a világ népét. Van egy mondás, ami változatlanul mindig ott van a világban: „Isten szeretet.” Ez az egyetlen mondat, amit ismernek. Nos, hogyan szereti Isten az embereket? Isten most elhagyja és kirekeszti őket – még mindig szeretet Ő? Meglátásuk szerint, nem, többé már nem. Ezért kárhoztatják Őt. A legszánalmasabb dolog az, hogy az ember nem törekszik az igazságra és nem képes megérteni azt. Most van egy olyan nagyszerű lehetőség. Isten azért testesült meg, hogy kifejezze az igazságot, és személyesen mentse meg az embereket. Nagy kár lenne, ha nem törekednél az igazságra, és nem nyernéd el azt. Ha törekedtél rá, méghozzá nagy elánnal, de végül mégsem értetted meg, akkor tiszta lenne a lelkiismereted – legalább nem hagytad volna cserben magad. Elkezdtétek már a törekvéseteket? A kötelesség végrehajtása az igazságra való törekvésnek számít? Egyfajta együttműködésnek számít, de az igazságra való törekvés elérése, az igazságra való törekvésnek való számítás szempontjából még nem tart ott. Ez csupán egy viselkedésforma, egyfajta cselekvés – egy igazságra törekvő hozzáállás birtoklása. Akkor hogyan számíthat valami az igazságra való törekvésnek? Az igazság megértésével kell kezdened. Ha nem érted meg az igazságot, és nem veszel semmit komolyan, és csak átevickélsz a kötelességeden, és azt teszed, amit csak akarsz, anélkül, hogy valaha is keresnéd az igazságot, illetve figyelnél az igazságalapelvekre, akkor vajon képes leszel megérteni az igazságot? Ha nem érted meg az igazságot, hogyan tudsz törekedni rá? Nem így van? (De igen.) Miféle emberek azok, akik nem törekednek az igazságra? Idióták. Akkor te hogyan törekedsz az igazságra? Azzal kell kezdened, hogy megérted azt. Nehéz megérteni az igazságot? Nem. Kezdd azokkal a környezetekkel, amelyekkel kapcsolatba kerülsz, és azzal a kötelességgel, amelyet végzel, és gyakorolj és eddz az igazságalapelvek szerint. Ha ezt teszed, az azt mutatja, hogy elkezdtél az igazságra való törekvés útján járni. Először is, ezekből az alapelvekből kiindulva kezdj el kutatni, elmélkedni, imádkozni, és apránként megvilágosodást nyerni – ez a megvilágosodás, amit elnyersz, az az igazság, amit meg kell értened. Először a kötelességed végrehajtásában keresd az igazságot, és az igazságalapelvek szerint cselekedj. Mindezek a dolgok elválaszthatatlanok a valós élettől: az emberektől, eseményektől és dolgoktól, amelyekkel az életben találkozol, valamint a kötelességed hatáskörébe tartozó ügyektől. Kezdd ezekkel az ügyekkel, és érd el az igazságalapelvek megértését – akkor lesz belépésed az életbe.

2019. október 23.