Az antikrisztusok képtelenek bárkivel is együttműködni. Ez komoly probléma. Bármilyen kötelességet is végez egy antikrisztus, bárkivel is működik együtt, mindig lesznek konfliktusok és viták. Néhányan azt mondhatják: „Ha ő a takarításért felel, és minden nap rendet rak odabent, akkor mi oka van arra, hogy ne legyen együttműködő másokkal?” Ebben egy beállítottságbeli probléma van: akárkivel is érintkezik vagy végez munkát, mindig megveti az illetőt, mindig ki akarja oktatni, hogy azt tegye, amit ő mond. Azt mondanátok, hogy egy ilyen ember képes másokkal együttműködni? Senkivel sem képes együttműködni: ez azért van, mert a romlott beállítottsága túlságosan súlyos. Azon felül, hogy nem képes másokkal együttműködni, mindig kioktatja és felülről korlátozza a többieket – mindig az emberek vállán akar ülni és engedelmességre kényszeríteni őket. Ez nem pusztán beállítottságbeli probléma – ez egyúttal az emberi mivoltával kapcsolatos komoly probléma is. Nincs lelkiismerete és nincs józan esze. Ilyenek a gonosz emberek. Senkivel sem tudnak együttműködni: senkivel sem tudnak kijönni. Mik azok a dolgok, amelyek közösek az emberek emberi mivoltában? E dolgok közül melyek összeegyeztethetőek? A lelkiismeret és a józan ész, valamint az igazságot szerető hozzáállásuk – ezek közösek. Ha mindkét fél rendelkezik ilyen normális emberi mivolttal, akkor ki tudnak jönni egymással: ha nem rendelkeznek, akkor nem tudnak; ha pedig az egyik rendelkezik vele, a másik pedig nem, akkor sem tudnak. Jó és rossz emberek nem tudnak kijönni egymással – jóindulatú és gonosz emberek nem tudnak kijönni egymással. Vannak bizonyos feltételek, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy az emberek normálisan kijöjjenek egymással: Ahhoz, hogy együtt tudjanak működni egymással, legalább lelkiismerettel és józan ésszel kell rendelkezniük, valamint türelmesnek és toleránsnak kell lenniük. Az embereknek egy véleményen kell lenniük ahhoz, hogy együtt tudjanak működni egy kötelesség végzésében. A másik erősségeiből kell meríteniük és így ellensúlyozniuk saját gyengeségeiket, valamint türelmesnek és toleránsnak kell lenniük, és a magatartásuknak egy alapvető mércét kell követnie. Így lehet harmóniában kijönni egymással, és bár időnként lehetnek konfliktusok és viták, az együttműködés folytatódhat, és legalább ellenségeskedés nem támad. Ha valakinek nincs ilyen kiindulópontja, ha nem lelkiismeretes vagy észszerű, ha a viselkedését a nyereség hajszolása határozza meg, ha egyedül a nyereségre törekszik, és mindig mások kárára kíván profitálni, akkor az együttműködés lehetetlen lesz. Így van ez a gonosz emberek és az ördögkirályok között, akik szüntelenül harcolnak egymással. A szellemi birodalom különböző gonosz szellemei nincsenek jóban. Bár az ördögök időnként összefognak, mindez a kölcsönös kizsákmányolásról szól, hogy elérjék a saját céljaikat. Az összefogásaik csak ideiglenesek, és hamarosan maguktól szétesnek. Ugyanez a helyzet az emberek között is. Az emberi mivolt nélküli emberek rothadt almák, amelyek tönkreteszik a többit. Csak a normális emberi mivolttal rendelkezőkkel könnyű együttműködni, akik türelmesek és toleránsak másokkal, képesek odafigyelni mások véleményére és képesek félretenni a saját státuszukat a munkájukban, hogy másokkal egyeztetve végezzék azt. Nekik is vannak romlott beállítottságaik, és mindig azt kívánják elérni, hogy mások figyeljenek rájuk – nekik is ez a szándékuk –, de mivel van lelkiismeretük és józan eszük, képesek keresni az igazságot, ismerik önmagukat, és érzik, hogy nem helyénvaló, amit csinálnak, amiért szemrehányást tesznek maguknak, valamint képesek megfékezni magukat, a cselekvésük módjai és eszközei apránként megváltoznak. Ily módon pedig képesek lesznek együttműködni másokkal. Romlott beállítottságot tárnak fel, de nem gonosz emberek, és nincs meg bennük az antikrisztus lényege. Nincsenek komolyabb problémáik a másokkal való együttműködéssel. Ha gonosz emberek vagy antikrisztusok lennének, akkor képtelenek lennének másokkal együttműködni. Ilyen az összes gonosz ember és antikrisztus, akiket Isten háza kitakarít. Képtelenek bárkivel is együttműködni, és ennek következtében mindannyian fel lesznek fedve és ki lesznek vetve. Mégis sok olyan, az antikrisztusok beállítottságával rendelkező ember van, aki az antikrisztusok útját járja, aki sok metszést követően képes elfogadni az igazságot és igazán bűnbánatot tud tanúsítani, valamint türelmes és toleráns tud lenni másokkal. Az ilyen emberek képesek arra, hogy fokozatosan harmonikus együttműködést alakítsanak ki másokkal. Egyedül az antikrisztusok nem képesek együttműködni senkivel. Bármennyire is romlott beállítottságot tárnak fel, nem fogják keresni az igazságot, hogy megoldják, hanem gátlástalanul és féktelenül kitartanak a saját elképzeléseik mellett. Nem csak arról van szó, hogy nem képesek harmonikusan együttműködni másokkal – ha látják, hogy valaki tisztán lát velük kapcsolatban és elégedetlen velük, még arra is képesek, hogy gyötörjék, és kirekesztő, ellenséges magatartást tanúsítsanak vele szemben. Megtartják az ellenséges magatartást velük szemben annak árán is, hogy a gyülekezet munkájába mindenféle módon beleszólnak. Ezt az antikrisztusok természetlényege határozza meg.

Milyen tanulságokat kell levonnotok a harmonikus együttműködésre való felkészülés során? Az együttműködés megtanulása az igazságszeretet gyakorlásának egyik eleme, és egyik jele is. Ez az egyik alapvető megnyilvánulási módja annak, hogy az ember lelkiismerettel és racionalitással bír. Mondhatod, hogy rendelkezel lelkiismerettel, méltósággal és racionalitással, de ha senkivel sem tudsz együttműködni, ha nem tudsz kijönni a családoddal, a kívülállókkal vagy a barátaiddal, ha az interakcióid szétesnek és végtelen vitáid vannak a közös feladatokban, és így ellenségeket szerzel – ha ezért soha nem vagy képes senkivel sem kijönni, akkor veszélyben vagy. Ha ez a viselkedés egy az összes romlott beállítottságodra jellemző viselkedések közül, vagy egy az összes olyan viselkedésformád közül, amely nem felel meg az igazságnak, és nem több, mint egy viselkedésforma, olyan, amelynek tudatában vagy és amellyel kapcsolatosan folyamatosan keresel és változtatsz, akkor még van esélyed. Még meg lehet menteni: nem nagy a probléma. De ha eredendően ilyen ember vagy, eredendően képtelen vagy bárkivel is kijönni, és erről hiába is beszélnek neked – egyszerűen nem tudod megfékezni magad –, akkor ez komoly probléma. Ha nem veszel erről tudomást, bárhogyan is beszélgetnek veled az igazságról, hanem úgy érzed, hogy a probléma nem nagy dolog, hogy ez a normális életed, hogy elsősorban így nyilvánul meg a romlott beállítottságod, akkor egy antikrisztus lényegével rendelkezel. És ha ez a lényeged, az más dolog, mintha az antikrisztusok útját járnád. Vannak, akik az antikrisztusok útját járják, és vannak, akik maguk is antikrisztusok. Hát nincs itt különbség? (De van.) Akik az antikrisztusok útját járják, azok a cselekedeteikben az antikrisztusoknak ezeket a viselkedésformáit mutatják; valamivel feltűnőbb és nyilvánvalóbb módon fedik fel az antikrisztusi beállítottságot, mint az átlagember, de ettől még képesek olyan munkát végezni, amely összhangban van az igazsággal, amelyben van emberi mivolt és racionalitás. Ha valaki egyáltalán nem képes pozitív munkát végezni, és amit tesz, az helyette teljes egészében az antikrisztusok ezen viselkedései, az antikrisztusi lényeg kinyilatkoztatásai – ha minden munkája és kötelessége, amit végez, ilyen kinyilatkoztatás, és semmi nincs bennük, ami összhangban van az igazsággal –, akkor ő egy antikrisztus.

Egyes vezetők és dolgozók a múltban gyakran antikrisztusi beállítottságokat fedtek fel; akaratosak és önkényesek voltak, és mindig ez volt a hozzáállásuk: megszoksz, vagy megszöksz. De nem követtek el nyilvánvaló gonoszságokat, és emberi mivoltuk sem volt szörnyű. Azáltal, hogy megmetszették őket, hogy a testvérek segítettek nekik, hogy kiigazították a kijelölt kötelességüket vagy elbocsátották őket, hogy egy ideig negatívak voltak, végül tudatára ébrednek, hogy amit korábban felfedtek, azok romlott beállítottságok voltak. Hajlandóvá válnak bűnbánatot tanúsítani, és azt gondolják: „A legfontosabb, hogy kitartsak a kötelességem végzése mellett, bármi történjék is. Bár az antikrisztus útját jártam, mégsem jellemeztek antikrisztusként. Ez Isten irgalma, ezért keményen kell dolgoznom a hitemben és a törekvésemben. Semmi rossz nincs abban, ha az igazságra való törekvés útját járom.” Apránként megváltoznak, majd megtérnek. Vannak bennük jó megnyilvánulások, képesek az igazság alapelveit keresni, amikor a kötelességüket végzik, és akkor is az igazság alapelveit keresik, amikor másokkal kapcsolatba lépnek. Minden tekintetben pozitív irányba haladnak. Akkor tehát nem változtak meg? Az antikrisztusok útján való járásról az igazság gyakorlásának és az igazságra való törekvés útján való járásra tértek át. Van remény és van esélyük arra, hogy elérjék az üdvösséget. Jellemezheted antikrisztusokként az ilyen embereket azért, mert egykor egy antikrisztus bizonyos megnyilvánulásait mutatták, vagy az antikrisztusok útját járták? Nem. Az antikrisztusok inkább meghalnának, minthogy megtérjenek. Nincs bennük szégyenérzet; emellett a beállítottságuk ádáz és elvetemült, és a végletekig idegenkednek az igazságtól. Képes valaki, aki ennyire idegenkedik az igazságtól, a gyakorlatba ültetni azt, vagy bűnbánatot tanúsítani? Ez lehetetlen lenne. Az, hogy ilyen abszolút módon idegenkedik az igazságtól, azt jelenti, hogy soha nem fog bűnbánatot tanúsítani. Egy dolog biztos azokkal az emberekkel kapcsolatban, akik képesek bűnbánatot tanúsítani, mégpedig az, hogy hibáztak ugyan, de képesek elfogadni Isten szavainak ítéletét és fenyítését, képesek elfogadni az igazságot, és képesek a lehető legjobban igyekezni, hogy megtegyék a magukét a kötelességeik végzése során, Isten szavait személyes alapelveiknek tekintve, és Isten szavait életük valóságává téve. Elfogadják az igazságot, és mélyen legbelül nem idegenkednek tőle. Nem ez a különbség? Ez a különbség. Az antikrisztusok azonban nem állnak meg a metszés elutasításánál – senkire sem hallgatnak, akinek a szavai összhangban vannak az igazsággal, és nem hiszik, hogy Isten szavai az igazság, és nem is ismerik el őket igazságként. Milyen a természetük? Olyan, amelyik idegenkedik az igazságtól és gyűlöli azt, méghozzá szélsőséges mértékben. Amikor valaki az igazságot közli vagy tapasztalati tanúságtételről beszél, akkor rendkívül viszolyognak, és ellenségesek a beszélővel szemben. Ha valaki a gyülekezetben különböző képtelen és elvetemült érveket terjeszt, ha abszurd, képtelen dolgokat mond, az nagyon boldoggá teszi őket: azonnal beszállnak ők is, és szoros együttműködésben velük henteregnek a pocsolyában. Ez a „madarat tolláról” alapján létrejött összefogás esete – a hasonló keresi a hasonlót. Ha meghallják, hogy Isten választott népe az igazságot közli, vagy az önismerete és az őszinte bűnbánata tapasztalati tanúságtételéről beszél, az az elkeseredésig felbosszantja őket, és elkezdenek azon gondolkodni, hogyan zárják ki és támadják meg az illetőt. Röviden: nem néznek jó szemmel senkire, aki az igazságra törekedik. Ki akarják zárni az illetőt, és az ellenségévé akarnak válni. Aki ügyes abban, hogy szavak és doktrínák hirdetésével hivalkodjon, azt nagyon kedvelik, és eléggé elismerik – mintha bizalmasra és útitársra leltek volna. Ha valaki azt mondja: „Aki a legtöbb munkát végzi és a leginkább közreműködik, az nagy jutalomban és koronában részesül, és együtt fog uralkodni istennel”, akkor végtelenül izgatottak lesznek és felforrósodik a vérük. Úgy fogják érezni, hogy magasan a többiek felett állnak, hogy végre kitűnnek a tömegből, hogy most már van helyük, hogy megmutassák magukat és hogy mennyit érnek. Akkor meglehetősen elégedettek lesznek. Ez nem az igazságtól való idegenkedés? Tegyük fel, hogy egy beszélgetés során azt mondod nekik: „Isten nem szereti az olyan embereket, mint Pál, és leginkább azoktól undorodik, akik az antikrisztusok útját járják, és akik egész nap azt hajtogatják: »Uram, Uram, hát nem végeztem sok munkát Érted?« Ő undorodik azoktól az emberektől, akik egész nap azon vannak, hogy jutalomért és koronáért könyörögjenek Neki.” Ezek a szavak bizonyára az igazság, de milyen érzés marad bennük azután, hogy ilyen közléseket hallanak? Mondanak áment az ilyen szavakra, és elfogadják őket? Mi az első reakciójuk? Szívből jövő undort éreznek, és nem hajlandóak meghallgatni – ez alatt azt értik: „Hogyan lehetsz ennyire biztos abban, amit mondasz? Tiéd az utolsó szó? Nem hiszem, amit mondasz! Azt teszem, amit teszek. Olyan leszek, mint Pál, és koronát kérek istentől. Így áldott lehetek, és jó rendeltetési helyem lesz!” Ragaszkodnak Pál nézeteinek a fenntartásához. Nem Isten ellen harcolnak így? Hát nem nyilvánvalóan Istennel való szembenállás ez? Isten leleplezte és boncolgatta Pál lényegét: annyi mindent mondott róla, és minden egyes része az igazság – ezek az antikrisztusok mégsem fogadják el az igazságot, sem azt a tényt, hogy Pál minden cselekedete és magatartása Istennel szemben állt. Az ő fejükben még mindig kérdéses: „Ha mondasz valamit, az azt jelenti, hogy helyes? Milyen alapon? Számomra az, amit Pál mondott és tett, helyesnek tűnik. Nincs benne semmi tévedés. Koronát és jutalmat hajszolok – erre vagyok képes! Meg tudsz állítani? Törekedni fogok a munkavégzésre: ha elérem, hogy sokat tettem, akkor lesz tőkém – hozzájárultam a dolgokhoz, és ha ez így van, akkor bemehetek a mennyek országába és jutalmat kapok. Nincs ezzel semmi baj!” Ennyire makacsok. A legkevésbé sem fogadják el az igazságot. Közölheted velük az igazságot, de nem fog eljutni hozzájuk: idegenkednek tőle. Ez az antikrisztusok hozzáállása Isten szavaihoz, az igazsághoz, és ez a hozzáállásuk Istenhez is. Milyen érzésetek van tehát, amikor hallottátok az igazságot? Úgy érzitek, hogy nem az igazságot követitek és hogy nem értitek. Úgy érzitek, hogy még mindig messze vagytok tőle és hogy az igazságvalóság felé kell törekednetek. És valahányszor Isten szavaihoz hasonlítjátok magatokat, akkor úgy érzitek, hogy túlságosan hiányosak vagytok, túl szerények a képességeitek és hiányzik belőletek a lelki megértés – hogy még mindig felületesek vagytok és hogy még mindig van bennetek elvetemültség. És akkor negatívvá váltok. Nem ez az állapototok? Az antikrisztusok viszont soha nem negatívak. Mindig nagyon lelkesek, soha nem tartanak önvizsgálatot, nem ismerik meg önmagukat, hanem azt hiszik, hogy nincsenek nagyobb problémáik. Ilyenek azok az emberek, akik mindig arrogánsak és önelégültek – amint hatalomra kerülnek, antikrisztussá válnak.

II. Annak boncolgatása, hogy az antikrisztusoknak mindig az a vágyuk és ambíciójuk, hogy irányítsák és meghódítsák az embereket

A következő pontról való beszélgetéssel folytatjuk: az antikrisztusoknak mindig az az ambíciójuk és vágyuk, hogy irányítsák és meghódítsák az embereket. Ez a probléma súlyosabb, mint az, hogy képtelenek bárkivel is együttműködni. Mit mondanátok, miféle emberek azok, akik szeretnek másokat irányítani és meghódítani? Miféle embernek van mások irányítására és meghódítására irányuló vágya? Mondok egy példát. Vajon azok, akik különösen szeretik a státuszt, szívesen irányítanak és hódítanak meg másokat? Nem az antikrisztusok fajtájához tartoznak? Félrevezetik, irányítják és leigázzák a többi embert, akik aztán imádják őket és hallgatnak rájuk. Így elnyerik az emberek megbecsülését és tiszteletét, és elérik, hogy az emberek imádják őket és felnézzenek rájuk. Nincs tehát helyük az emberek szívében? Ha nem győznék meg az embereket, és azok nem ismernék el őket, vajon akkor is imádnák őket? Egyáltalán nem. Tehát miután ezeknek az embereknek már van státuszuk, még mindig meg kell győzniük másokat, hogy teljesen megnyerjék őket, és elérjék, hogy csodálják őket. Csak ekkor fogják az emberek imádni őket. Ez az egyik fajta ember. Van egy másik is – a különösen arrogánsak. Ugyanúgy bánnak az emberekkel: Azzal kezdik, hogy leigázzák az embereket, mindenkinél elérve azt, hogy őket imádja és csodálja. Csak ekkor elégedettek. A nagyon ádáz emberek is szeretnek másokat irányítani, elérni, hogy az emberek rájuk hallgassanak, körülöttük keringjenek és megtegyenek értük dolgokat. Mind a nagyon arrogáns emberek, mind az ádáz beállítottságú emberek antikrisztussá válnak, amint hatalomra kerülnek. Az antikrisztusoknak mindig az az ambíciója és vágya, hogy másokat irányítsanak és meghódítsanak. Az emberekkel való találkozásaik során mindig meg akarják állapítani, hogy mások hogyan látják őket, hogy van-e helyük mások szívében, és hogy mások csodálják és imádják-e őket. Ha olyasvalakivel találkoznak, aki jól ért a talpnyaláshoz, a hízelgéshez és a törleszkedéshez, akkor nagyon boldogok lesznek. Ilyenkor elkezdenek magas lóról beszélni, kioktatni az embereket, hangzatos ötletekről fecserészni, és az emberekbe előírásokat, módszereket, doktrínákat és elképzeléseket sulykolni. Elérik, hogy az emberek ezeket a dolgokat az igazságként fogadják el, sőt, még szépítgetik is őket: „Ha el tudod fogadni ezeket a dolgokat, akkor olyasvalaki vagy, aki szereti az igazságot és törekszik rá.” A rossz ítélőképességű emberek azt fogják gondolni, hogy amit mondanak, az észszerű, és bár számukra homályos, és nem tudják, hogy összhangban van-e az igazsággal, csak azt érzik, hogy nincs semmi baj azzal, amit mondanak, és hogy nem sérti az igazságot. Így hát engedelmeskednek az antikrisztusoknak. Ha valaki képes felismerni egy antikrisztust és esetleg leleplezi, az felbőszíti az antikrisztust, aki gátlástalanul vádakat zúdít rá, elítéli, és erőt demonstrálva megfenyegeti. A tisztánlátással nem rendelkezőket az antikrisztus teljesen leigázza, ők pedig a szívük mélyéből csodálják őt, ami azt váltja ki belőlük, hogy imádják az antikrisztust és rá hagyatkoznak, sőt, rettegnek tőle. Úgy érzik, mintha az antikrisztus rabszolgái lennének, mintha elbizonytalanodna a szívük, ha elveszítenék az antikrisztus vezetését, tanításait és szemrehányásait. Ezek nélkül mintha nem lenne biztonságérzetük, és Isten talán már nem is akarná őket. Ezt követően mindenki megtanulta, hogy figyelje az antikrisztus arckifejezését, amikor cselekszik, mert attól fél, hogy az antikrisztus nem lesz boldog. Mindenki igyekszik a kedvében járni: az ilyen emberek elszántan követik az antikrisztust. Munkájuk során az antikrisztusok szavakat és doktrínákat hirdetnek. Jók abban, hogy bizonyos előírások betartására tanítsák az embereket; soha nem mondják el az embereknek, hogy mik azok az igazságalapelvek, amelyeket be kellene tartaniuk, miért kell így cselekedniük, mik Isten szándékai, milyen munkarendeket határozott meg Isten háza, mi a leglényegesebb és legfontosabb munka, vagy mi az elsődlegesen elvégzendő munka. Az antikrisztusok egyáltalán nem mondanak semmit ezekről a legnagyobb jelentőséggel bíró dolgokról. Soha nem közlik az igazságot, amikor a munkát végzik és elrendezik. Ők maguk sem értik az igazságalapelveket, ezért csak arra tudják tanítani az embereket, hogy tartsák magukat néhány előíráshoz és doktrínához – és ha az emberek szembemennek a szavaikkal és az előírásaikkal, akkor szembe fognak kerülni az antikrisztusok megrovásával és dorgálásával. Az antikrisztusok gyakran Isten házának zászlaja alatt végzik a munkát, magas pozícióból dorgálnak és oktatnak ki másokat. Néhányan annyira összezavarodnak a kioktatásuktól, hogy úgy érzik, adósai Istennek, mert nem az antikrisztusok követelményei szerint cselekednek. Az ilyen emberek vajon nem kerültek az antikrisztusok irányítása alá? (De igen.) Miféle viselkedés ez az antikrisztusok részéről? Ez rabszolgasorba taszító magatartás. A „rabszolgasorba taszítást” a nagy vörös sárkány nemzetének szavai szerint „agymosásnak” nevezik. Pontosan olyan, mint amikor a nagy vörös sárkány foglyul ejti az Istenben hívőket. Amellett, hogy kínozza őket, egy másik módszert is alkalmaz: az agymosást. Akár földművesek, akár dolgozók, akár értelmiségiek, a nagy vörös sárkány az eretnekségek és tévtanok – ateizmus, evolúció és marxizmus-leninizmus – egész sorát használja az emberek agymosására. Ezeket a dolgokat erőszakkal sulykolja az emberekbe, bármennyire is undorítónak vagy visszataszítónak találják azokat az emberek, majd ezeket az eszméket és elméleteket arra használja, hogy megbilincselje az emberek végtagjait és irányítsa a szívüket. Így tartja vissza a nagy vörös sárkány az embereket attól, hogy higgyenek Istenben, hogy elfogadják az igazságot, és hogy az igazságra törekedjenek annak érdekében, hogy megmeneküljenek és tökéletességre jussanak. Ugyanígy bármennyi prédikációt is hallanak az antikrisztusok által irányított emberek, nem képesek megérteni az igazságot vagy azt, hogy valójában mire való az Istenben való hit, hogy milyen utat kellene járniuk, hogy milyen helyes szemlélettel kellene rendelkezniük az egyes dolgok végzése során, vagy milyen álláspontot kellene felvenniük. Semmit sem értenek ezekből a dolgokból: a szívükben nincs más, csak az antikrisztusok szavai, doktrínái és üres elméletei. Miután pedig az antikrisztusok hosszú időn keresztül félrevezetik és irányítják őket, teljesen olyanná válnak, mint ők: olyan emberekké válnak, akik hisznek Istenben, de egyáltalán nem fogadják el az igazságot, sőt ellenkeznek és szembefordulnak Istennel. Milyen emberek azok, akiket az antikrisztusok félrevezetnek és irányítanak? Kétségtelen, hogy egyikük sem az igazság szerelmese. Mindannyian képmutatók, olyan emberek, akik nem az igazságra törekednek az Istenbe vetett hitükben, és akik a kötelességeik végzése során nem a megfelelő ügyekkel foglalkoznak. Istenbe vetett hitükben ezek az emberek nem Istent követik, hanem az antikrisztusokat, az antikrisztusok rabszolgáivá válnak, és ennek eredményeként nem tudják elnyerni az igazságot. Ez a kimenetel elkerülhetetlen.

Mi az az alapelv, amely szerint Isten az emberekkel bánik? Kényszer? Irányítás? Nem – éppen az irányítás ellenkezője. Mi Isten alapelve az emberekkel való bánásmódjában? (Szabad akaratot ad nekik.) Igen, szabad akaratot ad neked. Lehetővé teszi, hogy saját megértésedre juss az Általa elrendezett környezetekben, és így természetes módon emberi megértésre és tapasztalatra teszel szert. Lehetővé teszi, hogy természetes módon megértsd az igazság egy aspektusát, hogy amikor ismét ilyen környezettel találkozol, tudd, hogy mit tegyél és mit válassz. Lehetővé teszi azt is, hogy a szíved mélyéről megértsd, mi a helyes és mi a helytelen, hogy végül a helyes utat válaszd. Isten nem irányít és nem kényszerít téged. Egy antikrisztus azonban pont az ellenkezőjét teszi: félrevezetéssel átmossa az agyadat és indoktrinál, majd a rabszolgájává tesz. Miért használom a „rabszolga” szót? Mi az a rabszolga? Azt jelenti, hogy nem fogod és nem is mered majd tisztán látni, hogy az antikrisztusnak igaza van-e vagy sem – nem fogod tudni, hogy igaza van-e vagy sem: tanácstalan és zavart leszel a szívedben. Nem lesz világos számodra, hogy mi a helyes és mi nem: nem fogod tudni, hogy mit szabad és mit nem szabad tenned. Csupán bábuként fogsz várni az antikrisztus utasításaira, nem mersz majd cselekedni, ha az antikrisztus nem utasít rá, és csak akkor mersz majd cselekedni, ha már hallottad a parancsát. Ezen a ponton már elvesztetted a saját veled született képességeidet, és a szabad akaratod nem fogja betölteni a szerepét. Halott emberré váltál. Lesz szíved, de nem leszel képes gondolkodni: lesz elméd, de nem leszel képes mérlegelni a problémákat – nem fogod tudni, hogy mi a helyes és mi a helytelen, hogy melyek a pozitív és melyek a negatív dolgok, vagy hogy mi a cselekvés helyes és helytelen módja. Az antikrisztus észrevétlenül átvette az irányítást feletted. Mit fog irányítani? A szívedet vagy az elmédet? A szívedet; az elméd pedig ezt követően természetes módon az irányítása alá kerül. Szorosan megköti a végtagjaidat, gyorsan és erősen, így minden egyes általad megtett lépésnél tétovázásban és kétségekben dagonyázol, utána pedig visszarettensz. Utána szeretnél még egy lépést tenni, cselekedni, de megint visszarettensz. Minden egyes dologban, amit teszel, a látásod elhomályosodik és ködös lesz. Ez elválaszthatatlan az antikrisztus félrevezető megjegyzéseitől. Mi a fő módszer, amellyel az antikrisztusok irányítják az embereket? Minden, amit mondanak, olyasmi, ami megfelel az emberek elképzeléseinek és képzelődéseinek, az emberi érzelmeknek és az emberi érvelésnek. Úgy tűnik, hogy van bennük egy kis emberi mivolt, amikor beszélnek, de nem rendelkeznek semmilyen igazságvalósággal. Mondd meg Nekem, hogy azok az emberek, akiket az antikrisztusok irányítanak és akik őket követik, tudnak-e teljes szívükkel és teljes erejükkel kötelességeket végezni Isten házában? (Nem.) Mi az oka ennek? Nem értik az igazságot – ez a fő ok. És van egy másik ok is: az antikrisztusok hatalmi játszmákba bonyolódnak; nem gyakorolják az igazságot a kötelességük végzése során, és azt nem is teljes szívvel és erővel végzik. Gyakorolhatják-e tehát az inasaik az igazságot? Akármilyen is egy antikrisztus, az őket követő inasaik is olyanok lesznek. Az antikrisztusok élen járnak abban, hogy nem gyakorolják az igazságot, hogy szembe mennek az alapelvekkel, hogy elárulják Isten házának érdekeit, hogy esztelenek és diktátorként viselkednek. Előfordulhat, hogy ez nem hat az inasaikra? Ez egyáltalán nem fordulhat elő. Mi lesz tehát azokkal az emberekkel, akiket korlátoznak és irányítanak? Óvakodni fognak egymástól, gyanakodni fognak egymásra és harcolni fognak egymással – versengeni fognak a hírnévért és a nyereségért, a tündöklés lehetőségéért és a tőkéért. Mélyen legbelül mindenki, akit antikrisztus irányít, széthúz, és már nincs egy véleményen a többiekkel. Óvatosak és körültekintőek a cselekedeteikben: nem nyílnak meg egymás előtt, és nincsenek normális emberi kapcsolataik egymással. Nincs normális közösség közöttük, nincs imádkozva olvasás, nincs normális lelki élet. Széttöredezettek, akárcsak odakint a világban a nem hívő csoportok, amelyek a Sátántól valók. Így van ez, amikor antikrisztus van hatalmon. Az emberek óvakodnak egymástól, nyílt és rejtett harcok, szabotázs, féltékenység, ítélkezés van jelen közöttük, és azt hasonlítják össze, hogy ki vállal kevesebb felelősséget: „Ha te nem vállalsz felelősséget, akkor én sem fogok. Milyen alapon szeretnéd, hogy figyelembe vegyem isten házának érdekeit, amikor te magad nem veszed figyelembe őket? Akkor egyszerűen nem fogom figyelembe venni őket!” Egy ilyen hely vajon Isten háza? Nem. Miféle hely az ilyen? A Sátán tábora. Nem az igazság uralkodik ott; nincs meg benne a Szentlélek munkája, sem Isten áldása, sem az Ő vezetése. Így tehát az ottani emberek mind olyanok, mint a kis ördögök. Felületesen nézve szépen hangzanak a dicsérő szavak, amelyeket másokról mondanak: „Ó, ő tényleg szereti istent; tényleg tesz felajánlásokat: tényleg szenved, amikor a kötelességét végzi!” De kérd meg őket, hogy adjanak értékelést egy emberről, és amit a háta mögött mondanak, az más lesz, mint amit a jelenlétében mondanak. Ha a testvérek egy hamis vezető kezébe kerülnek, akkor olyannyira szétszórtan fogják végezni a kötelességeiket, mint egy kupac laza homok – nem fognak eredményeket elérni, nem rendelkeznek majd a Szentlélek munkájával és a legtöbben nem fognak az igazságra törekedni. Mi lenne tehát, ha egy antikrisztus irányítása alá kerülnének? Azokat az embereket többé nem lehetne gyülekezetnek nevezni. Teljes egészében a Sátán táborához és az antikrisztus bandájához tartoznának.

Miért van az, hogy az antikrisztusok mindig irányítani akarják az embereket? Azért, mert nem védik Isten házának érdekeit és nem törődnek Isten választott népének életbe való belépésével sem. Egyetlen szempontjuk a saját hatalmuk, státuszuk és tekintélyük. Úgy hiszik, hogy amíg ők irányítják az emberek szívét, és mindenkit rávesznek arra, hogy imádják őket, addig az ambícióik és a vágyaik beteljesednek. Ami pedig az Isten házának érdekeit, vagy a gyülekezet munkáját, vagy az Isten választott népének életbe való belépését érintő dolgokat illeti – ezekkel egyáltalán nem törődnek. Még akkor sem látják a problémákat, amikor azok felmerülnek. Nem látják például az olyan problémákat, hogy Isten házában hol nem megfelelő a dolgozók beosztása; vagy azt, hogy Isten házának vagyonát hol osztották szét észszerűtlenül, túl sokat veszítve belőle, valamint azt, hogy ki pazarolta el; hogy ki okoz akadályozásokat és megzavarásokat a munkában: hogy ki nem használja megfelelően az embereket: vagy hogy ki a felületes a munkában – és még kevésbé kezelik az ilyen problémákat. Mit kezelnek? Milyen dolgokba avatkoznak bele? (Apróságokba.) Miféle dolgok az apróságok? Mondj néhány részletet. (Egyes vezetők elindulnak, hogy megoldják bizonyos testvérek háztartási ügyeit – például, ha valaki a családjában nem jön ki jól valaki mással. Ezek csupán a mindennapi élet dolgai.) Ez olyasmi, amit a hamis vezetők tesznek. És mit tesznek az antikrisztusok? (Nem törődnek sem a testvérek életbe való belépésével, sem az igazságalapelvekkel ellentétes dolgokkal: csak olyan dolgokkal törődnek, amelyek a presztízsüket és a státuszukat érintik – például azzal, hogy valaki nem azt teszi, amit mondanak, vagy hogy egyesek nem kedvelik őket. Így kezelik a dolgokat.) Ez egy része a dolgoknak. Az ilyen dolgok megtörténnek. Az antikrisztusok figyelik, hogy ki az, akinek a jelenléte nemkívánatos a számukra, ki az, aki nem tisztelettudó velük szemben, és ki az, aki képes tisztán látni velük kapcsolatban. Látják ezeket a dolgokat és gondolatban feljegyzik őket: az ilyen dolgok nagyon fontosak a számukra. És még mi? (Ha a valamelyik gyülekezetben megválasztott ember tisztán lát velük kapcsolatban és nincs egy véleményen velük, akkor megkeresik a módját, hogy hibát találjanak benne, és leváltatják. Szeretnek ilyesmit csinálni.) Bármilyen hibái vagy problémái vannak valakinek, aki rossz dolgokat tesz, vagy bárhogyan akadályozza és zavarja is a dolgokat, egy antikrisztus nem törődik ezzel – kifejezetten azokban az emberekben keres hibát, akik a kötelességüket végzik, és azokban, akik az igazságra törekednek, indokokat és kifogásokat keresve, hogy ezeket az embereket leváltassa. Van még egy fő megnyilvánulási módja annak, amikor az antikrisztusok másokat irányítanak: a hétköznapi testvérek irányításán felül a munka minden egyes aspektusáért felelős embereket is megpróbálják irányítani. Mindig minden hatalmat a saját markukban szeretnének tartani. Ezért minden után érdeklődnek; mindent szemmel tartanak és figyelnek, hogy lássák, hogyan csinálják az emberek a dolgokat. Egyáltalán nem közlik az emberekkel az igazságalapelveket, és nem adnak szabad kezet az embereknek. Mindenkit arra akarnak rávenni, hogy azt tegye, amit ők mondanak, és nekik vesse alá magát. Mindig attól félnek, hogy a hatalmuk szétfoszlik, hogy más emberek elveszik azt tőlük. Amikor egy kérdést vitatnak meg, akkor függetlenül attól, hogy hányan beszélgetnek róla vagy hogy milyen eredményekre vezet a beszélgetésük, ők az egészet elutasítják, amikor eljut hozzájuk, és a megbeszélést újra kell kezdeni. És mi ennek a végeredménye? A dolgoknak addig nincs vége, amíg mindenki rájuk nem hallgat, és ha ez nem történt meg, akkor tovább kell folytatniuk a beszélgetést. Ez a beszélgetés néha az éjszaka közepéig tart, anélkül, hogy bárkit is hagynának aludni; addig nem ér véget, amíg a többiek nem hallgatnak arra, amit mondanak. Ez olyasmi, amit az antikrisztusok tesznek. Vannak emberek, akik úgy gondolják, hogy ezzel az antikrisztus felelősséget vállal a munkáért? Mi a különbség a munkáért való felelősségvállalás és az antikrisztusok önkényeskedése között? (A különbség a szándékban van.) Amikor az emberek lelkiismeretesen és felelősségteljesen állnak a munkához, akkor azért teszik, hogy az igazságalapelveket világosan közöljék, hogy mindenki megértse az igazságot. Az antikrisztusok célja ezzel szemben az, hogy megőrizzék a hatalmukat, hogy felülkerekedjenek, hogy megcáfoljanak minden olyan nézetet, amely eltér a véleményüktől és ami miatt presztízsveszteséget szenvedhetnek. Nincs különbség e szándékok között? (De van.) Mi a különbség közöttük? Képesek vagytok ezt felismerni? Az igazságalapelvek megértetése az emberekkel a beszélgetéseken keresztül, és a megbecsülésért való versengés – mi a különbség a kettő között? (A szándékok.) Nem csak a szándékok – természetesen a szándékok különböznek. (E megközelítések közül az egyik jobban hasznára válik Isten házának.) Az egyik jobban hasznára válik Isten házának, ez is egy különbség – az, hogy figyelembe veszik Isten házának érdekeit. Mi azonban a fő különbség? Amikor azt hallod, hogy valaki valóban az igazságot közli, akkor nyilvánvaló, hogy nem önigazolásról vagy védekezésről van szó. Mindaz, amit közöl, azt a célt szolgálja, hogy mindenki megértse Isten szándékait, teljes egészében Isten szándékai melletti bizonyságtétel. Az ilyen beszélgetés világossá teszi az igazságalapelveket, és miután meghallgatták, az embereknek van egy előrevezető útjuk – tudják, hogy mik az alapelvek, hogy mit kell tenniük a jövőben. Nem valószínű, hogy szembe fognak menni az alapelvekkel a kötelességük végzése során, és a gyakorlásuk célja pontosabb lesz. Az ilyen beszélgetést a legkevésbé sem szennyezi önigazolás vagy védekezés. De hogyan prédikálnak azok az emberek, akik a maguk javára szeretnék fordítani a dolgokat, és másokat az irányításuk alá vonni? Miről prédikálnak? Az önigazolásukról prédikálnak, és arról, hogy milyen gondolatok, szándékok és célok állnak amögött, amit tettek, hogy az emberek elfogadják és elhiggyék azt, és ne értsék félre őket. Az egész csak önigazolás: egyáltalán nincs benne igazság. Ha jól figyelsz, hallani fogod, hogy nincs igazság abban, amit ők közölnek – az mind emberi beszéd, kifogások és mentegetőzés. Ennyi az egész. És miután beszéltek, mindenki megérti az alapelveket? Nem – de elég sokat megértettek a beszélő szándékaiból. Ez az antikrisztusok módszere. Így irányítják az embereket. Amint úgy érzik, hogy a státuszuk és a tekintélyük veszteséget szenvedett és érintetté vált a csoporton belül, azonnal összejövetelt hirdetnek, hogy próbálják menteni őket, ahogyan csak tudják. És hogyan mentik meg ezeket a dolgokat? Azáltal, hogy kifogásokat keresnek, hogy mentegetőznek, hogy elmondják, mit is gondoltak eredetileg. Mi a céljuk azzal, hogy ezeket a dolgokat mondják? Hogy eloszlassák minden ember valamennyi félreértését velük kapcsolatban. Pontosan olyan ez, mint a nagy vörös sárkány: miután meggyötört valakit, felmenti a vádak alól és ártatlannak nyilvánítja. Mi ennek a célja? (Hogy tisztára mossa.) Felment és kárpótol, miután valami rosszat tett veled, hogy azt gondold, hogy a nagy vörös sárkány valójában mégiscsak jó és megbízható. Így az uralmát nem fenyegeti veszély. Így vannak ezzel az antikrisztusok is: egyetlen olyan dolog sincs, amit ne a saját érdekükben mondanának vagy tennének; nem mondanak semmit az igazságért, és még kevésbé mondanak vagy tesznek bármit Isten házának érdekeiért. Minden, amit mondanak és tesznek, a saját hírnevüket és státuszukat szolgálja. Néhányan talán azt mondják: „Igazságtalan Tőled, hogy antikrisztusokként határozod meg őket, mert sokat fáradoznak és nagyon szorgalmasan végzik a munkájukat, napkeltétől napnyugtáig dolgoznak és lótnak-futnak Isten házáért. Néha enni is túlságosan elfoglaltak. Olyan sokat szenvedtek!” És kiért szenvednek? (Önmagukért.) Saját magukért. Ha nem lenne státuszuk, ugyanezt tennék? A saját hírnevükért és státuszukért tüsténkednek így – jutalomért teszik. Ha nem kapnának jutalmat vagy ha nem lenne hírnevük, nyereségük vagy státuszuk, már régen visszaléptek volna. Mások előtt teszik ezeket a dolgokat, és miközben így tesznek, azt akarják, hogy Isten tudomást szerezzen róluk, hogy adja meg nekik az illő jutalmat mindannak fényében, amit tettek. Amit végső soron akarnak, az a jutalom: nem akarják elnyerni az igazságot. Ezt a pontot világosan kell látnod. Amikor úgy érzik, hogy elég tőkét gyűjtöttek, amikor lehetőségük nyílik arra, hogy mások között beszéljenek, mi a mondanivalójuk tartalma? Először is, a hozzájárulásaik fitogtatása – egy pszichológiai támadás. Mi az a pszichológiai támadás? Az, hogy mindenkivel tudatni akarják a szíve mélyén, hogy sok jó dolgot tettek Isten háza érdekében, hozzájárultak a dolgokhoz, kockázatokat vállaltak, veszélyes munkát végeztek, sokat lótottak-futottak és nem keveset szenvedtek – kiteregetik a bizonyítványukat, és mások előtt beszélnek a tőkéjükről. Másodszor, extravagáns és értelmetlen módon beszélnek néhány irreális elméletről, amelyekről az emberek úgy érzik, hogy értik, pedig nem. Ezek az elméletek eléggé mélyrehatónak, titokzatosnak és elvontnak hangzanak, és az embereket arra késztetik, hogy imádják az antikrisztusokat. Utána nagyszabású és zavaros módon beszélnek olyan dolgokról, amelyekről azt hiszik, hogy soha senki sem értette meg őket – például a technológiáról és a világűrről, a pénzügyekről és a könyvelésről, valamint társadalmi és politikai kérdésekről – sőt még alvilági dolgokról és a csalásokról is. Elmesélik a személyes történetüket. Mi ez tehát? Hivalkodnak. És a hivalkodással az a céljuk, hogy pszichológiai támadást indítsanak. Szerintetek ostobák? Ha ezeknek a dolgoknak, amiket mondanak, nem lenne hatása az emberekre, akkor is mondanák? Nem mondanák. Céljuk van azzal, hogy mondják: a céljuk, hogy bemutassák a bizonyítványukat, hogy felvágjanak és hivalkodjanak.

Ezen felül milyen modort vesznek fel gyakran az antikrisztusok? Bárhová is mennek, a családfő modorát veszik fel – bárhová is mennek, azt mondják: „Min dolgoztok? Hogy haladtok? Vannak nehézségeitek? Gyorsan intézzétek el a rátok bízott dolgokat! Ne legyetek felületesek. Isten házának minden munkája fontos, és nem lehet késleltetni!” Épp olyanok, mint a családfő, aki mindig felügyeli a házában dolgozók munkáját. Mit jelent ez, hogy ők a családfő? Azt jelenti, hogy a családjukban bárki hibázhat vagy rossz útra térhet, ezért figyelniük kell rájuk; ha nem tennék, senki sem végezné a kötelességét – a végén mindannyian megbotlanának. Az antikrisztusok azt hiszik, hogy mindenki más egy idióta, egy gyerek – hogy ha nem vinnék túlzásba a törődést, ha egy pillanatra is szem elől tévesztenék őket, néhányan közülük hibákat követnének el és rossz útra térnének. Miféle nézet ez? Nem a családfő viselkedését veszik fel? (De igen.) Végeznek tehát valami konkrét munkát? Sohasem. Elintézik, hogy mások végezzék el az összes munkát, ők maguk pedig csak a bürokráciával foglalkoznak és azzal, hogy ők legyenek az urak. Amikor pedig mások elvégezték a munkát, az ugyanolyan, mintha ők maguk végezték volna el – minden elismerés az övék. Ők csak elmerülnek a státuszuk előnyeiben; soha nem tesznek semmi olyat, ami Isten házának munkáját szolgálja, és még ha azt tapasztalják is, hogy valaki felületesen vagy hanyagul végzi a kötelességét, hogy valaki akadályozza és megzavarja a gyülekezet munkáját, csupán néhány bátorító szót mondanak neki és megvigasztalják, de soha nem leplezik le vagy korlátozzák – soha nem sértenek meg senkit. Ha senki sem akarja meghallgatni őket, akkor azt mondják: „A szívem darabokra tört, úgy aggódtam miattatok; addig beszéltem, amíg ki nem száradt a szám – annyira kifárasztottam magamat, hogy majdnem beleszakadtam! Annyi aggódnivalót adtok nekem!” Hát nem szégyentelen, hogy ezt mondják? Undorodtok tőle, hogy ezt halljátok? Ez az egyik megnyilvánulási módja annak, hogy az antikrisztusok állandóan arra vágynak, hogy irányítsák az embereket. Hogyan beszélgetnek az ilyen antikrisztusok az emberekkel? Például azt mondják Nekem: „Az alattam lévő emberek nem hallgatnak rám. Nem veszik komolyan a gyülekezeti munkát. Felületesek, és válogatás nélkül költik isten házának pénzét. Ezek az emberek igazi vadállatok – alacsonyabb rendűek a kutyáknál!” Mi itt a hangnemük? Kivételeznek saját magukkal. Úgy értik: „Én figyelembe veszem isten házának érdekeit – ők nem.” Kiknek tekintik magukat az antikrisztusok? „Márkanagykövetnek”. Mi az a márkanagykövet? Nézd meg néhány ország márkanagyköveteit – miféle emberek ezek? A szépségük miatt választják ki őket; nagyon csinosak, jól tudnak beszélni és mindannyian képzésen vettek részt. A kulisszák mögött mindannyian magas, gazdag és jóképű férfiakkal, magas rangú tisztviselőkkel, gazdag üzletemberekkel állnak kapcsolatban és üzletelnek – ezért ők a márkanagykövetek. Mire támaszkodnak, hogy márkanagykövetek lehessenek? Pusztán a szép külsejükre, a jó alakjukra és az ékesszólásukra? Elsősorban a kulisszák mögötti kapcsolataikra támaszkodnak. Nem így működik ez? (De igen.) Igen, ez így működik. Az antikrisztusok, akiknek mindig olyan a modoruk, mint egy vezetőnek vagy egy családfőnek, mindig ezt a modort és pózt akarják használni arra, hogy félrevezessék az embereket és irányítsák őket. Nem olyan ez egy kicsit, mint egy márkanagykövet stílusa? Ott állnak, kezüket a hátuk mögött összekulcsolva, és amikor a testvérek bólintanak és meghajolnak előttük, azt mondják: „Szép – jól dolgozzatok!” Kik ők, hogy ezt mondják? Milyen pozícióba nevezték ki magukat? Én sehol nem mondok ilyesmit, ahol járok – hallottatok valaha is Engem ilyesmit mondani? (Nem.) Alkalmanként azt mondom: „Nem könnyű ilyen lehetőséghez jutni, amit ti kaptatok, hogy nyugodt lelkiismerettel végezhessétek a kötelességeteket! Meg kell ragadnotok ezt a lehetőséget, és jól kell végeznetek a kötelességeteket – ne legyetek elküldve azért, mert rosszat tesztek és zavarásokat okoztok.” Vajon mi áll amögött, hogy ezt mondom? Az őszinteség. De vajon így gondolkodik egy antikrisztus? Nem így gondolkodik és nem így cselekszik. Azt mondja másoknak, hogy jól dolgozzanak – vajon ő maga is így tesz? Nem. Azt akarja, hogy mások jól dolgozzanak, hogy látástól vakulásig dolgozzanak érte, munkát végezzenek érte, a végén pedig ő az, aki learatja az összes babért. Ti most látástól vakulásig dolgoztok Értem a kötelességeitek végzése során? (Nem.) Ti nem is Értem végeztek munkát; a saját kötelességeiteket és kötelezettségeiteket végzitek, utána pedig Isten háza gondoskodik rólatok. Túlzás lenne azt mondani, hogy Én gondoskodom rólatok? (Nem.) Ez nem helytelen állítás, sőt valóban így állnak a dolgok. De ha azt akarnátok, hogy ezt mondjam, nem mondanám – ez soha nem hangozna el az ajkaimról. Csak azt mondanám, hogy Isten háza gondoskodik rólatok: ti teszitek a saját kötelességeiteket Isten házában, és Isten gondoskodik rólatok. Ki tehát az, akiért a kötelességeiteket végzitek? (Mi magunk.) A saját kötelességeiteket és kötelezettségeiteket végzitek: ez az a felelősség, amelyet teremtett lényként jól kell teljesítenetek. Ezt Isten színe előtt teszitek. Egyáltalán nem szabad azt mondanotok, hogy Értem dolgoztok – erre nincs szükségem. Nincs szükségem arra, hogy bárki is Értem dolgozzon: nem Én vagyok a főnök, és nem is vagyok valamilyen cég elnöke. Nem keresek pénzt rajtatok, és ti sem az Én ételemet eszitek. Csupán együttműködünk egymással. Közlöm veletek az igazságokat, amelyeket közölnöm kell veletek, hogy megértsétek őket, ti pedig elindultok a helyes úton, és ezzel a szívem megnyugszik – a felelősségem és kötelezettségem teljes mértékben teljesült. Ez kölcsönös együttműködés, amelyből mindenki kiveszi a részét. Távolról sem arról van szó, hogy ki kit használ ki, ki kit használ fel, ki kit etet. Ne vegyétek fel ezt a magatartást – ez haszontalan és undorító. Végezzétek a munkát igazán jól, úgy, hogy az mindenki számára nyilvánvaló legyen, és végül jó helyzetben lesztek ahhoz, hogy Isten előtt elszámolhassatok. Az antikrisztusokban megvan ez az észszerűség? Nincs. Ha egy kis felelősséget vállalnak, egy kicsit hozzájárulnak valamihez és elvégeztek egy kis munkát, akkor hivalkodnak vele, méghozzá olyan módon, ami őszintén szólva undorító – sőt még márkanagykövetek is szeretnének lenni. Ha nem próbálsz márkanagykövet lenni, és nekilátsz egy kis tényleges munkának, akkor mindenki tisztelni fog. Ha felveszed a márkanagyköveti pózt, de képtelen vagy bármilyen konkrét munkát elvégezni, és eléred, hogy a Fennvalónak kelljen foglalkoznia az összes munkával és személyesen utasításokat adnia az összes munkához, és nyomon kelljen követnie azokat, felügyelve téged és útmutatást adva neked, miközben a Fennvaló végzi el a munka minden aspektusát, és még mindig azt hiszed magadról, hogy képes vagy rá, hogy hozzáértőbb lettél, hogy te voltál az, aki mindent megcsinált – nem szégyentelen ez? Az antikrisztusok képesek erre. Megfosztják Istent a dicsőségétől. Amikor a normális emberek már megtapasztaltak néhány dolgot, akkor megértik egy kicsit az igazságot, és belátják: „Olyan gyenge a képességem – egy senki vagyok. A Fennvaló gondoskodása és felügyelete nélkül, anélkül, hogy fogná a kezemet, hogy segítsen, nem lennék képes semmit tenni. Csak egy bábu voltam mostanáig. Most már egy kicsit megismertem magam. Ismerem a szerény mércémet. Nem fogok panaszkodni, ha a jövőben a Fennvaló újra megmetsz. Csak alávetem magam.” Mivel ismered a saját szerény mércédet, jól nevelten, két lábbal a földön állva fogod elvégezni a rád bízott munkát. Bármit is bíz rád a Fennvaló, jól fogod csinálni, teljes szívedből és teljes erődből. Ezt teszik az antikrisztusok? Nem – ők nem veszik figyelembe Isten házának érdekeit vagy Isten házának munkáját. Mi Isten házának a legfőbb érdeke? A gyülekezet gazdagsága? Az Istennek szánt felajánlások? Nem. Akkor mi? A munka melyik aspektusa körül forog mindenkinek a kötelességvégzése? Az evangélium hirdetése és az Istenről való tanúságtétel, hogy az egész emberiség megértse Istent és visszatérjen Hozzá. Ez Isten házának a legfőbb érdeke. És ez a legfőbb érdek lefelé ágazik, szétágazik az egyes csapatokra és a munka minden egyes aspektusára, majd még finomabban szétágazik lefelé egészen az egyes személyek által végzett különböző kötelességekig. Ez Isten házának érdeke. Láttátok ezt korábban? Nem, nem láttátok! Amikor Isten házának érdekeiről beszélek, azt gondoljátok, hogy ez pénzt, házakat és autókat jelent. Miféle érdekek ezek? Nem csupán néhány anyagi dolog? Vajon akkor egyesek azt mondják majd: „Mivel ezek nem érdekek, pazaroljuk el őket a kedvünk szerint”? Ez rendben van? (Nincs.) Egyáltalán nincs! Az adományok elpazarlása súlyos bűn.