B. Erősségeik fitogtatása, hogy az emberek imádják őket

Az imént említett apró szívességeken kívül milyen más módszereket használnak még az antikrisztusok általában vagy szokásszerűen, hogy megnyerjék az emberek szívét? Tegyük fel például, hogy mindenkinek rossz benyomása van egy vezetőről. Az emberek azt gondolják, hogy ez a vezető tehetségtelen, hogy csak szavakat és doktrínákat tud mondani, és hogy nincs valódi megértése az igazságról. Ha ez a vezető rájön, hogy az embereknek ilyen benyomásuk van róla, vajon meg fog tenni mindent azért, hogy elrejtse ezeket a hibákat és hiányosságokat? (Igen.) Mit fog tenni? Milyen dolgokat fog mondani? Ennek az egyik aspektusa, hogy színleg megnyílik. Mi még? (A dolgok magyarázgatása.) A dolgok magyarázgatása szintén az elrejtés eszközeként szolgál. Ezen felül a vezető felhasználhatja erősségeit és a mások által nagyszerűnek tartott dolgokat arra, hogy elrejtse a gyengeségeit. Gyakori módszer ez? (Igen.) Valaki például azt mondja: „Csak rövid ideje hiszek istenben – akkor miért engem választottak vezetőnek? Azért, mert a világi életben céget vezettem, és a létszámunk tíz emberről kétszázra nőtt. Ez azt mutatja, hogy van vezetői képességem. Bár isten háza nem tulajdonít jelentőséget az ilyen dolgoknak, ez a képesség bizonyos helyzetekben hasznos, ugye?” Mások, miután ezt hallották, nem értenek egyet. Ezért az illető folytatja a színjátékot, mondván: „Mit kell tenned, ha például az alkalmazottaiddal beszélsz, de nem hallgatnak rád? Akkor fognak rád hallgatni, ha jó eredményeket érsz el. A bizonyítékot már bemutattam: a cégem tőzsdére ment!” Elsőre egyesek azt mondhatják, hogy ez adottság, hogy a nem hívők így csinálják a dolgokat, de valóban módszerei és eredményei vannak annak, ahogyan ez a személy cselekszik. Így egyesek a kételkedéstől eljutnak a bizalomig, és tudtukon kívül elkezdik imádni őt, apránként, miközben cselekszenek. Ráadásul ez az ember félrevezet másokat és elrejti a saját hiányosságait. Megveszi az emberek szívét anélkül, hogy tudnának róla. Félrevezeti őket, ők pedig meghajolnak előtte. Hát nem egy módszer ez? (De igen.) Mi ez? Az, hogy az ember mindent megtesz azért, hogy fitogtassa a szakértelmét és az adottságait, dicsekedjen a képességeivel és a készségeivel. Mi a célja ezeknek a cselekedeteknek? Többek között az, hogy megnyerje mások szívét. Ahhoz, hogy megnyerje mások szívét, amellett, hogy kioszt néhány szép dolgot, azt is el kell érnie, hogy mások megbecsüljék. Ki becsülné meg, ha csak egy átlagos ember lenne, vagy egy nem különösebben művelt és iskolázott ember? Ez az ember ezért szándékosan dicsekszik a diplomájával. Tudatja az emberekkel, hogy felsőfokú végzettsége és felsőoktatási bizonyítványai vannak. Ennek eredményeképpen néhány embert félrevezet. Mindent megtesz, hogy adottságait, szaktudását és képességeit fitogtassa, hogy mások jó véleménnyel és jó benyomással legyenek róla, hogy az emberek végül gyakran gondoljanak vagy érezzenek késztetést arra, hogy tanácsot kérjenek tőle, amikor különböző dolgokat tesznek. Vajon mindaz, amit ennek a célnak az elérése érdekében tesz, nem egyben stratégia is az emberek szívének megnyerésére? Ez két megnyilvánulása annak, hogy az antikrisztusok megnyerik az emberek szívét. Az első az apró szívességek felhasználása. A második a saját képességeik és adottságaik fitogtatása. Más szóval azoké a dolgoké, amelyek felsőbbrendűvé teszik őket. Ezt a módszert arra használják, hogy felülmúlják a többieket, hogy kitűnjenek a tömegből, hogy mindenki tisztelje és csodálja őket, szívesen álljon eléjük, hogy kövesse a parancsaikat és elfogadja a vezetésüket, sőt, szívesen elfogadja minden rendelkezésüket és engedelmeskedjen nekik. Nem egyfajta pszichológiai támadás ez? (De igen.) Mások szívének megnyerése egyfajta pszichológiai támadás. Mit értünk „pszichológiai támadás” alatt? Ez egy olyan eszköz, amellyel a Sátán megszállja és irányítja az emberek szívét. Isten az ember szívének mélységeit vizsgálja át. Meghódítja és megszerzi az emberek szívét. Miért nem használjuk tehát az „emberek szívének megszerzése” kifejezést, amikor a Sátánra és az antikrisztusokra utalunk? Azért, mert a Sátán és az antikrisztusok abnormális és elvetemült módszereket használnak, hogy megragadják, félrevezessék, magukhoz vonzzák és irányítsák az emberek szívét, hogy az embereknek ne legyen más választása, mint jó véleményt kialakítani róluk, mélyen tisztelni és csodálni őket.

Az imént az emberek szívének megnyerését szolgáló két taktikáról beszélgettünk. Milyen más alapvető taktikák léteznek még? Ha nem tapasztaltátok meg azokat a taktikákat és módszereket, amelyeket az antikrisztusok az emberek félrevezetésére és korlátozására használnak, akkor érdemes lehet magatokba nézni, hogy lássátok, ti hogy álltok ehhez képest. Vizsgáljátok meg, hogy megvannak-e bennetek ezek a megnyilvánulások. Mindenki rendelkezik ezekkel a dolgokkal, aki romlott beállítottságok között él. Apró szívességeket osztogatni, embereket félrevezetni, embereket magatokhoz húzni – nem tesztek gyakran így? És mindent megtenni azért, hogy fitogtassátok az adottságaitokat és az erősségeiteket – nem teszitek ezt is gyakran? (De igen.) Különösen amikor olyasmit tesztek, ami az igazsággal ellentétes, amikor a gyengeségeitek és hibáitok lelepleződnek, sőt, amikor megmetszenek és igazán szégyenben maradtok, amikor a tekintélyetek minden darabkáját félresöprik, nem próbáljátok-e ezekkel a módszerekkel és technikákkal orvosolni a helyzetet, hogy helyreállítsátok a pozíciótokat és a tekintélyeteket az emberek szívében? (Mi is teszünk így.) Amikor ezeket a dolgokat teszitek, nincs bennetek tudatosság, és nem érzitek, hogy ez rossz út, és hogy ezt nem tehetitek meg? Nem éreztek önvádat? Gyakran érzéketlenek vagytok rá, vagy bár éreztek önvádat, mégis meg kell tennetek ezeket a dolgokat, önmagatok ellenére, mert a hírnevetek és rólatok kialakított kép annyira fontos számotokra? Melyik igaz rátok? (Önmagunk ellenére tesszük ezeket a dolgokat.) Önmagatok ellenére teszitek ezeket a dolgokat – nos, nem érzitek az önvádat? Vagy egyáltalán nem érzitek, hanem könnyelműen elfeledkeztek ezekről a dolgokról, amikor már megtettétek őket, és ugyanúgy esztek és alszotok tovább, mint korábban? (Érzünk önvádat.) Nem olyan rossz, ha egy kis szemrehányást teszel magadnak. Ez azt bizonyítja, hogy a tompaságotok nem hatolt túl mélyre – még mindig rendelkeztek tudatossággal. A tudatossággal rendelkező embereknek van reményük a megmentésre. Akik híján vannak ennek, azoknak nincs emberi mivoltjuk, ezért veszélyben vannak.

C. Megtévesztő külsőségek felhasználása az emberek félrevezetésére és jó véleményük elnyerésére

Milyen egyéb módszereket szoktak még használni az antikrisztusok, hogy megnyerjék az emberek szívét? Van egy másik helyzet is, mégpedig az, hogy bármit is tesznek az antikrisztusok, azt nem Isten előtt teszik, hanem az emberek előtt. Mi a céljuk ezzel? (Hogy magukhoz húzzák az embereket.) Hogy az emberek szívét magukhoz húzzák. Látszólag szívesebben szenvednek és fizetnek árat, mint mások. Úgy tűnik, hogy spirituálisabbak, mint mások, hűségesebbek Istenhez és komolyabban veszik a kötelességüket. De amikor nincs ott senki, aki figyelne rájuk, nem így viselkednek. Nem az a valódi szándékuk, hogy így viselkedjenek – valójában egy hátsó szándékuk van. Azért viselkednek így mások előtt, hogy azok az emberek lássák, milyen jól viselkednek és milyen hűségesen végzik a kötelességüket, holott valójában egyáltalán nem a hűség a belső motivációjuk. Az a céljuk, hogy az emberek hűségesnek és felelősnek lássák őket. Azzal győznek meg teljesen másokat, hogy így fizetik meg az árat. Ennek következtében a többi ember hajlandó elfogadni a vezetésüket és megbocsátani nekik, bármilyen hibát is követnek el. Milyen viselkedés ez? Ez megtévesztő külsőségek felhasználása az emberek félrevezetésére. Mit jelent itt a „megtévesztő külsőség” kifejezés? Jó viselkedést jelent és olyan cselekedeteket, amelyek látszólag összhangban vannak az igazsággal. Az igazsággal összhangban lévőnek tűnő látszatokat teremtenek az emberek félrevezetésére és jó véleményük elnyerésére – ugye ez összefoglalja ennek a viselkedésnek a jellemzőit? A céljuk végső soron az emberek jó véleményének elnyerése. Amint az emberek jó véleménnyel vannak az antikrisztusokról, némi tiszteletet éreznek irántuk – az antikrisztusok ezzel a módszerrel elfoglalnak egy bizonyos pozíciót a szívükben. Van például egy olyan fajta ember, aki hajlandó megfizetni az árat a kötelessége végzése során, többnyire a tapasztalatra hagyatkozik a tetteiben, és alapvetően nem sérti meg a fő alapelvek egyikét sem, de amikor beszélgetsz vele az igazság alapelveinek kereséséről, mit mond? „Nincs szükség arra, hogy erről beszélgess velem. Nekem ezek a dolgok mind a fejemben vannak!” Amikor valóban problémával találkozik, nemcsak hogy nem keres, de nem hajlandó meghallgatni senki más tanácsát, nemhogy a véleményét. Egyszerűen azt teszi, amit jónak gondol. Amikor árat fizet, amikor a tettei miatt gyorsnak és határozottnak tűnik, és amikor bizonyos tekintélyt ér el, akkor hogyan tekintenek rá mások a szívükben? Jó véleményük van róla, vagy nincs? Más emberek szemszögéből nézve nem sértette meg nyilvánvaló módon az igazságot, és nagyon ügyesen csinálja a dolgokat. A „hűsége” szintje és a kötelességei végzésében szerzett tapasztalata elegendő ahhoz, hogy meggyőzze a többieket. Az emberek azt gondolják: „Nézzétek meg őt: sok éve hisz Istenben, és van tapasztalata a kötelessége végzésében. Sok tapasztalattal rendelkezik. Mi erre nem lennénk képesek.” Amikor az emberek ilyen pozitívan vélekednek róla, akkor vajon keveset vagy sokat nyom a latban az emberek szívében? (Sokat.) Sokat. Sokat nyom a latban a szívükben. Vannak, akik soha nem keresik az igazságot. Részben azért, mert nincs lelki megértésük, részben pedig azért, mert nem érdekli őket az igazság. Egyáltalán nem szeretik az igazságot és egyáltalán nem értik, hogy mik az igazságalapelvek. Pusztán a múló lelkesedésükre, a saját jó szándékaikra és az évek során szerzett tapasztalataikra hagyatkoznak a kötelességeik végzése során. Nem akarják azonban, hogy mások is megismerjék ezeket a dolgokat, ezért mindent megtesznek, hogy komoly erőfeszítést mutassanak és megfizessék az árat. Ha bárki rájön, hogy nincs lelki megértésük, vagy nem értik az igazságot és alapelvek nélkül tesznek dolgokat, akkor gyorsan produkálnak néhány eredményt, hogy az emberek láthassák azt. Azt mondják: „Figyeljétek meg, hogy valóban van-e lelki megértésem. Figyeljétek meg: nézzétek meg, hogy valóban alapelvek szerint cselekszem-e, valóban megértem-e az igazságot.” Mivel így viselkednek, elég sok embert félrevezetnek. Azt mondják: „Ezek az emberek tapasztaltak a kötelességeik végzésében és értik az alapelveket; mi vagyunk azok, akik nem értjük.” „Mi vagyunk azok, akik nem értjük” – mi tárul fel ebből a kijelentésből? Az, hogy mélyen legbelül helyeslik ezeknek az embereknek a külsőre jónak tűnő viselkedését. Mivel egyenértékű ez a helyeslés? Azzal, hogy azt gondolják, hogy ők olyan emberek, akik gyakorolják az igazságot, akik szeretik Istent és akik Isten általi tökéletesítésben részesülnek. Ha mások így értékelik őket, az nem azt jelenti, hogy az emberek szívében egy bizonyos pozíciót foglalnak el? Pontosabban azt lehet mondani, hogy egyfajta tekintéllyel rendelkeznek. Mit biztosít számukra ez a tekintély? Azt, hogy mások felnéznek rájuk, megbecsülik őket, sőt függnek tőlük. Hogyan függnek tőlük mások? Amint problémájuk adódik, azonnal felkeresik őket. Tegyük fel, hogy valaki azt mondja: „Ez fontos kérdés, és nem értjük; ugye meg kellene kérdeznünk a Fennvalót?” Néhányan ekkor azt mondják: „Nincs rá szükség. Egyszerűen megkérdezhetjük a vezetőnket. A vezetőnk mindent ért.” Mindenkinek az van a fejében, hogy a vezetők és a dolgozók legtöbbször a munkájukkal vannak elfoglalva, és nem tettek gonoszságot. Ebből következően azt gondolják, hogy ők biztosan olyan emberek, akik megértik az igazságot és az alapelvek szerint cselekednek. Mit gondolsz erről a nézetről? Ha valaki látszólag nem tett gonoszságot, az azt jelenti, hogy megérti az igazságot? Nem feltétlenül. Minden ember igazságról való megértésének van egy határa. Nem fogja késleltetni a dolgokat, ha abban a hitben, hogy a vezetők mindent megértenek, nem imádkozol Istenhez, nem keresel Nála, vagy nem keresel a szavaiban – függetlenül attól, hogy milyen problémád van – hanem egyenesen egy vezetőhöz fordulsz, hogy megkérdezd? Ha mindig azt teszed, amit a vezetők mondanak, mindig felnézel rájuk, akkor néhány dolog rosszul sülhet el, és könnyen veszteségeket okozhatsz a gyülekezet munkájában. Ezért az emberek imádása és az, ha felnézel rájuk, a legkönnyebb módja, hogy eltévedj és hibázz, hogy veszteséget okozz a saját életednek, Isten házának és a gyülekezet munkájának.

Az antikrisztusok három fő megnyilvánuláson keresztül nyerik meg az emberek szívét: az első, hogy apró szívességekkel húzzák be az embereket. A második, hogy fitogtatják az erősségeiket, az adottságaikat és tehetségeiket. A harmadik, hogy megtévesztő külsőségeket használnak fel az emberek félrevezetésére és a jó véleményük elnyerésére. Ezek a megnyilvánulások mindenkiben megtalálhatók. Vannak, akik gyakran olyan dolgokról pletykálkodnak, amelyekről mások nem tudnak. Mindenféle témákról beszélnek, vagy egyedi, szakértő véleményeket osztanak meg. Mi ennek a neve? Van egy kétrészes mondás, ami így szól: „Egy idős hölgy kirúzsozza magát, hogy legyen mit nézned.” Ezek az emberek mindig ki akarják mutatni a képességeiket és el akarják nyerni az emberek megbecsülését. Néha azonban ez nem sikerül nekik jól, és az emberek hibákat látnak bennük. Ilyenkor mindent megtesznek, hogy orvosolják a helyzetet és kimagyarázzák magukat. Bármit is tettek, ami a lelkiismeretükkel és az igazsággal ellentétes, vagy aminek semmi köze a kötelességeik végzéséhez, soha nem tudják beismerni a hibát vagy elgondolkodni magukon és bűnbánatot tartani, és soha nem veszik észre, hogy mennyire komoly a probléma. Éppen ellenkezőleg: erősen gondolkodnak, és azon törik a fejüket, hogyan érveljenek a saját nevükben és hogyan simítsák el a dolgokat. Lángolnak a türelmetlenségtől, hogy elérjék a céljaikat – olyannyira, hogy még enni vagy aludni sem tudnak, mert attól félnek, hogy a mások szemében elért jó hírnevük hirtelen és pusztító romlásnak indul. Van aki például azt hiszi, hogy jól ír, hogy ügyes író. Van, aki azt hiszi, hogy jó vezető, hogy ő a gyülekezetet támogató oszlop. Más pedig azt hiszi magáról, hogy jó ember. Amint ezek az emberek valamilyen okból elveszítik a jó énképüket, rengeteg gondolatot fektetnek bele és árat fizetnek érte. Az agyukat törik, hogy megpróbálják orvosolni a helyzetet. Mégsem éreznek soha szégyent, önvádat vagy lekötelezettséget Isten felé a rossz utakért, amelyekre léptek, vagy a különböző dolgokért, amelyeket az igazság ellenében tettek. Soha nem éreznek ilyesmit. Mindenféle taktikát alkalmaznak, hogy félrevezessék az embereket és megnyerjék a szívüket. Egy teremtett lény kötelességének végzése ez? Egyáltalán nem. A gyülekezetvezetőknek ilyen munkát kellene végezniük? Egyáltalán nem. Sátáni beállítottságok szerint élnek, gonoszságot művelnek és megzavarják a gyülekezet munkáját, akadályozzák és zavarják Isten házának munkáját. Tetteik és viselkedésük alapján ítélve, az általuk választott utak és különböző viselkedésformák alapján, amelyek félrevezetik és irányítják az embereket, nem a vezető kötelességét végzik, hanem bomlasztják és akadályozzák Istennek az ember megmentésére irányuló munkáját. Megakadályozzák, hogy az emberek Isten elé járuljanak, és megpróbálják az embereket a saját kezükben, az irányításuk alatt tartani. Ezek nem az antikrisztus cselekedetei és viselkedésmódjai? Ehhez kétség sem férhet. Ez elég bizonyíték arra, hogy az antikrisztusok pontosan a Sátán szerepét játsszák. A cselekedeteik természetéből ítélve nem csak egyszerűen nem végzik jól a kötelességüket – éppen ellenkezőleg, a Sátán szerepét játsszák. Minden, amit tesznek, abszolút versengés Istennel az Ő választott népéért. Isten juhainak Istent kell követniük, és Ő kell, hogy megnyerje őket, ezek az emberek viszont megakadályozzák, hogy mások Istent kövessék. Saját kezükbe veszik Isten juhait, irányítják őket és elérik, hogy az emberek őket imádják és kövessék. Ez a cselekedeteik természete. Lehet-e az ilyen embereket „vezetőknek” nevezni? (Nem.) Akkor minek nevezzük őket? (Gonosz szolgáknak.) „Gonosz szolgák” – ez találó elnevezés. „Antikrisztusok”, „gonosz szolgák” – mindkét elnevezés megteszi, nem igaz? Ezek az emberek látszatra úgy tesznek, mintha a vezetői kötelességüket végeznék, de nem úgy cselekednek, ahogyan egy vezetőnek kellene. Amit tesznek, az egyáltalán nem egy vezető kötelességének végzése, hanem az antikrisztus szerepének betöltése a Sátánt helyettesítve, hogy megzavarják és elpusztítsák Isten házának munkáját. Félrevezetik Isten választott népét, hogy elkerülje az igaz utat és Istent. Minden cselekedetük és viselkedésük a Sátán beállítottságát és természetét mutatja, és azt az eredményt éri el, hogy az emberek elkerülik Istent, elutasítják az igazságot és Istent, őket imádják és követik. Egy nap, amikor már teljesen félrevezették és az irányításuk alá vonták az embereket, az emberek elkezdik imádni és követni őket, engedelmeskedni nekik. Akkor elérik a céljukat, hogy behálózzák az emberek szívét. Gyülekezetvezetők, de nem végzik azt a munkát, amelyet Isten rájuk bízott. Nem végzik a vezetők és a dolgozók munkáját. Ehelyett hatással vannak Isten választott népére, félrevezetve, behálózva és irányítva őket, az egyértelműen Istenhez tartozó juhokat pedig a saját kezükbe, a saját irányításuk alá vonják. Nem tolvajok és banditák? Amikor Istennel versengenek a választott népéért, nem a Sátán szolgáiként szolgálnak? Az ilyen antikrisztusok nem Isten ellenségei? Nem az Ő választott népének ellenségei? (De igen.) Száz százalékig azok. Isten és az Ő választott népének ellenségei ők; ez minden kétséget kizáróan így van.

Annak idején, amikor a kontinentális Kína összes gyülekezetében beszéltem és dolgoztam, volt Velem valaki, aki a hangfelvételekért és a prédikációk leírásáért volt felelős. Ez az ember némileg tehetséges volt. Az elméje éles volt, a reakciókészsége pedig gyors. De volt egy dolog vele kapcsolatban: kiválóan tudott kellemesen hangzó dolgokat mondani, amiket az emberek hallani akartak. Ha azt mondtad, hogy valaminek jó az íze, azt mondta: „Igazad van. Megkóstoltam. Nagyszerű.” Ha azt mondtad, hogy meleg van odakint, azt mondta: „Az biztos. Teljesen leizzadtam.” Ha azt mondtad, hogy hideg van odakint, azt mondta: „Bizony hideg van. Gyapjúval bélelt cipő van rajtam.” Nehezen tudott bármi igazat vagy őszintét mondani. Olyan embernek tűnt, aki tényleg törekszik, de ha valami olyan dolog merült fel, amiért árat kellett fizetni, elbújt. Alattomos volt és csalárd. Ilyen ember volt. Néhányan talán azt kérdezik: „Dehát miért választottál ilyen embert?” Nem én választottam őt – az akkori körülmények döntöttek. Akkoriban még olyasvalakit is nehéz volt találni, mint ő, és ő legalább gyorsan reagált – mindig megnyomta a „felvétel” gombot, amikor beszélni kezdtem. Mindenhová követett Engem. Felvette és leírta a prédikációkat; végzett némi valódi munkát. De ahogyan a jelenlétemben viselkedett, és amiket a gyülekezetben tett, az olyan volt, mintha két teljesen különböző ember tette volna. Jelenlétemben engedelmesen, jól nevelten, szorgalmasan, lelkiismeretesen és felelősségteljesen viselkedett – de vajon ilyen volt, amikor a gyülekezetben végezte a kötelességét? Tekintve, hogy ilyen volt, amikor a Fennvalóval érintkezett, vajon akkor is ilyen volt, amikor Isten választott népe között volt? Mernél erre biztos választ adni? Nem, nem mernél. Honnan tudnád akkor, hogy mi volt a valódi helyzete? Ahhoz, hogy ezt megtehesd, kapcsolatba kellene kerülnöd vele. Miután egy ideig érintkeznél vele, kiderülne minden, ami az ő természetlényege. Különösen szerette a státuszt, és különösen hiú volt. Valahányszor együtt volt valakivel, nagyon szeretett a tőkéjéről beszélni, és hencegni azzal, hogy mire képes, milyen dolgokat tett, mennyit szenvedett és milyen nagyszerű ember. Nagyon gyakran tette ezeket a dolgokat és beszélt így. Teljesen más ember volt, mint amikor a közelében voltam. Ráadásul aki a közelében volt, korlátozva és megfélemlítve érezte magát, és nem mert szólni róla. Mi volt itt a legnagyobb probléma? Fogta ezt a kis munkát, amit végzett, ezt a kis kötelességet, amit végzett, és úgy kezelte, mint egy tőkét, amivel hivalkodhatott, bárhová ment. Milyen mértékben hivalkodott vele? Mindenki felnézett rá, imádta és irigyelte őt. Végül azt mondták: „Ez a fickó annyit szenvedett Istenért. Nézzétek csak meg, milyen hite van, és milyen szeretettel van Isten iránt! Mi még a cipője sarkáig sem érünk fel. Annyival alábbvalóak vagyunk nála!” Az emberek mindig emlegették, és akik nem találkozhattak Velem, úgy gondolták, hogy vele találkozni ugyanannyira jó, mint Velem találkozni. Az emberek tudására, gondolataira és elméjére gyakorolt hatása végül elérte ezt a szintet. Ahhoz, hogy idáig eljusson, ugye elég sok mindent kellett mondania és tennie? Bizonyára nem csak néhány szóval említette meg, hogy milyen kötelességeket végzett. Bizonyára hosszasan beszélt és értekezett ezekről a dolgokról. Ráadásul megvoltak a saját indítékai és céljai. Mondott néhány olyan dolgot, amelyekkel elcsábíthatta és félrevezethette az embereket, és így elérte, hogy az emberek imádják őt – végül elérte a célját. Mit gondolsz az ilyen emberről? Az, hogy az Én oldalamon végezte a kötelességét, jó volt neki, akár abból a szempontból, hogy megtanulta, hogyan viselkedjen, akár abból a szempontból, hogy elnyerte az igazságot. Ez egy lehetőség volt számára, hogy korán tökéletességre jusson. Sajnos nem értékelte ezt a lehetőséget. Nem látta, hogy mennyire értékes és létfontosságú ez a lehetőség, és azt sem, hogy ez egy út, alap és forrás az igazság elnyeréséhez és Isten megismeréséhez. Ehelyett arra használta fel ezt a lehetőséget, hogy elérje saját célját, azaz hogy kitűnjön a tömegből és megnyerje az emberek szívét. Ez bajt jelentett: rossz úton járt. Mondd meg Nekem: miközben oly féktelenül terjesztette, hogy mennyit szenvedett, hogy Isten hogyan vezette őt és hogyan bánt vele, és hogy Isten mennyire bízott benne, képes volt vajon felismerni, hogy ebben személyes szándék is van? (Igen.) Képesnek kellett volna lennie rá. Ez nem olyasmi volt, amit lehetetlen volt felismerni. Képes volt felismerni – akkor miért nem volt képes megfékezni a gonosz tetteit? Mert nem szerette az igazságot: csak a befolyást és a státuszt szerette. Amikor egy olyan ember, aki valóban szereti az igazságot, romlottságot tár fel – amikor tanúságot tesz arról, hogyan szenvedett, szemrehányást és vádat érez önmagával szemben. Úgy érzi, hogy aljasság és Istennek való ellenállás volt, amit tett, és hogy nem szabad még egyszer ilyet tennie. Amikor a jövőben újra meg akarja tenni, képes visszafogni magát és gátat szabni annak, hogy ilyen dolgokat tegyen. Ez teljesen normális. Ilyenkor azonban még ha a lelkiismeretük meg is dorgálja őket, az antikrisztusok nem képesek megfékezni vad ambíciójukat és vágyukat. Még ha meg is metszik őket, akkor sem fogadják el az igazságot. Miért dagad ekkorára a természetük, és miért terjeszkedik visszafordíthatatlanul? (Mert nem szeretik az igazságot.) A természetük, hogy nem szeretik az igazságot. Akkor mit szeretnek? (A státuszt szeretik.) Mit hoz nekik a státusz? Azt, hogy az emberek imádják, megbecsülik és irigylik őket. Végső soron az a céljuk, hogy ugyanazt a státuszt és bánásmódot élvezzék, mint Isten, valamint azt a megbecsülést, boldogságot és örömöt, amit ez a státusz biztosít a számukra. Miután meghallgattátok mindazt, amit az imént mondtam, nem éreztek undort? (De igen.) Volt még valami, amit ez az ember tett, ami még undorítóbb volt. Később megbetegedett és visszatért a szülővárosába. Ettől még inkább úgy érezte, hogy megérdemli a státusz nyújtotta előnyöket. Mit gondoltok, hogyan cselekedett, amikor ennek a gondolatnak az irányítása alatt állt? Nem követelte vajon, hogy az emberek még több, még jobb bánásmódban részesítsék? (De igen.) Miért követelte ezt? Nem érezte ezt túlzásnak vagy észszerűtlennek? Úgy érezte, hogy megérdemli. Azt gondolta: „Nagyon sokat szenvedtem istenért és a testvéreimért. Jogom van ehhez: azért lettem beteg, mert annyit szenvedtem, ezért a testvéreimnek ki kell szolgálniuk.” Amíg beteg volt, a kisujját sem mozdította. Egész nap csak feküdt az ágyban, és másokra bízta, hogy ápolják és etessék. Miután sokáig feküdt ott, unatkozni kezdett. Rávett tehát másokat, hogy hozzanak neki ételt és italt, valamint hogy időt töltsenek vele, hogy feloldják az unalmát. Ugye, milyen undorító? Ha valóban ennyire beteg lett volna, akkor nem lett volna ekkora ügy. Ha nem lett volna ennyire beteg, akkor túlságosan hiányzott volna a viselkedéséből a józan ész, ugye?

Úgy tűnik, egyesek eléggé lelkesen hisznek Istenben. Imádnak gyülekezeti ügyeket intézni, velük foglalkozni, és mindig előre szaladnak. Váratlanul mégis csalódást okoznak mindenkinek, amint vezetővé válnak. Nem összpontosítanak Isten választott népe gyakorlati problémáinak megoldására. Ehelyett mindent megtesznek a saját hírnevük és státuszuk érdekében. Imádnak hencegni, hogy mások megbecsüljék őket, és mindig arról beszélnek, hogy mennyit áldoznak és szenvednek Istenért. Ugyanakkor nem fektetnek energiát az igazságra való törekvésbe és az életbe való belépésbe. Nem ez az, amit bárki is várna tőlük. Bár elfoglalják magukat a munkájukkal, minden alkalommal felvágnak. Prédikálnak néhány szót és doktrínát, elnyerik néhány ember megbecsülését és imádatát, félrevezetik az emberek szívét és megszilárdítják a státuszukat. Végül mi lesz ebből? Függetlenül attól, hogy ezek az emberek apró szívességekkel vesztegetnek meg másokat, adottságaikat és képességeiket fitogtatják vagy különböző módszereket alkalmaznak az emberek félrevezetésére és ezáltal elnyerik a jó véleményüket – függetlenül attól, hogy milyen módszerrel igyekeznek megnyerni az emberek szívét és elfoglalni benne egy pozíciót, mit veszítettek? Elvesztették a lehetőséget, hogy elnyerjék az igazságot, miközben a vezetői kötelességeket végzik. Ugyanakkor a különböző megnyilvánulásaik miatt gonosz tetteket is felhalmoztak, amelyek a végső sorsukra lesznek hatással. Függetlenül attól, hogy apró szívességeket használnak-e fel az emberek megvesztegetésére és behálózására, magukat fitogtatják vagy megtévesztő külsőségeket használnak fel az emberek félrevezetésére, és függetlenül attól, hogy látszólag mennyi előnyre és elégedettségre tesznek szert ebből – ha most megnézzük, vajon helyes ez az út? Ez az igazságra való törekvés útja? Ez az az út, amely elhozhatja az ember üdvösségét? Nyilvánvalóan nem az. Függetlenül attól, hogy ezek a módszerek és fortélyok mennyire okosak, Istent nem tudják megtéveszteni. Isten végső soron mindegyiket elítéli és megveti, mert az ilyen viselkedésmódok mögött az ember mohó becsvágya, az Istennel szembeni ellenséges hozzáállás és lényeg rejtőzik. Isten a szíve mélyén egyáltalán nem ismerné el, hogy ezek az emberek a kötelességüket végzik. Sokkal inkább gonosztevőként jellemezné őket. Milyen ítéletet hoz Isten a gonosztevőkről? „Távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” Amikor Isten azt mondja: „Távozzatok tőlem”, hová akarja, hogy az ilyen emberek menjenek? Átadja őket a Sátánnak, a sátánok tömegei által lakott helyekre. Mi a végső következmény számukra? Halálra gyötrik őket a gonosz szellemek, vagyis a Sátán felfalja őket. Isten nem akarja ezeket az embereket, ami azt jelenti, hogy nem fogja megmenteni őket. Ők nem Isten juhai, nemhogy követői, tehát nem tartoznak azok közé, akiket meg fog menteni. Isten így határozza meg ezeket az embereket. Tehát pontosan mi a természete annak, hogy valaki megpróbálja megnyerni mások szívét? Ez egy antikrisztus útján való járás; ez egy antikrisztus viselkedése és lényege. Még ennél is súlyosabb az a lényeg, hogy Isten ellen verseng a választott népéért. Az ilyen emberek Isten ellenségei. Ez az antikrisztusok jellemzése és kategóriákba sorolása, és mindez teljesen pontos.

2019. január 22.

The Hungarian Bible verses found in this audio are from the Hungarian Revised New Translation Bible (Translated in 1975, revised in 1990 and 2014) © Hungarian Bible Society 1975, 1990, 2014. Used by permission of the Hungarian Bible Society.