Milyen dolgokat tesznek az antikrisztusok, miközben vezetői kötelességeket végeznek? Az imént beszéltünk arról, hogyan próbálják megnyerni az emberek szívét, valamint hogyan támadják és zárják ki a másként gondolkodókat, de az antikrisztusoknak van még egy közös megnyilvánulásuk – hogyan viszonyulnak azokhoz, akik az igazságra törekednek? (Gyűlölettel.) És ez mire készteti őket? Egyszerűen csak gyűlölik ezeket az embereket, és ennyi? Nem: keresik a módját, hogy kizárják és elnyomják őket. Támadják és kizárják a másként gondolkodókat. Ezek a másként gondolkodók lehetnek olyanok, akik kissé zavarosak, akik nem tudják, hogyan kell mások kegyeit keresni, vagy hogyan kell a világi ügyekre vonatkozó filozófiákat felhasználni. Lehetnek olyan emberek is, akik viszonylag buzgók, és akik javarészt az igazságra törekednek. Mi tehát az antikrisztusok harmadik módszere? Kizárják és támadják azokat, akik az igazságra törekednek. Van még egy dolog: megpróbálnak helyet biztosítani maguknak az emberek szívében. Minek hívják ezt? (Az emberek szívének elfoglalása.) Ezt próbálják elérni. Milyen eszközöket használnak ehhez? (Felmagasztalják magukat és önmagukról tesznek bizonyságot.) És mi a célja az antikrisztusoknak azzal, hogy felmagasztalják magukat és önmagukról tesznek bizonyságot? Hogy elfoglalják az emberek szívét és irányítsák őket. Milyen dolgokról szoktak beszélni az emberek, amikor felmagasztalják magukat és önmagukról tesznek bizonyságot? Az egyik dolog, hogy a tőkéjükről beszélnek. Egyesek például arról beszélnek, hogy hogyan láttak vendégül bizonyos felsőbb szintű gyülekezetvezetőket. Néhányan még azt is mondják: „Magát Istent láttam vendégül, és meglehetősen kedves volt hozzám – engem biztosan tökéletességre juttat.” Mit értenek ez alatt? (Megpróbálják elérni, hogy az emberek jó véleménnyel legyenek róluk.) Céljuk van azzal, hogy ezeket a dolgokat mondják. Mások azt mondják: „Kapcsolatba kerültem a Fennvalóval. Eléggé jó véleménnyel van rólam, és arra buzdított, hogy keményen dolgozzam a törekvéseimért.” Valójában senkinek sincs fogalma arról, hogy a Fennvaló mit gondol róla. Néhányan nagyon eltúlozzák a dolgokat, és néha még ki is találnak dolgokat. Azt sem tudnák, mit tegyenek, ha az emberek egy csoportja összefogna, hogy ellenőrizzék a történeteiket és utánanézzenek azoknak. Lehet, hogy a Fennvaló azt mondja valakinek: „Jó képességű vagy, és van felfogóképességed. Gyakorolnod kellene a tapasztalati tanúságtételed leírását. Mihelyt lesz élettapasztalatod, vezető lehetsz.” Mire céloz itt? Bár ez az ember tehetséges, még szüksége van arra, hogy egy ideig gyakoroljon és megtapasztaljon dolgokat. Amikor ez az ember hivalkodik és henceg, mielőtt képzést kapna vagy tapasztalatokat szerezne, mi ennek a természete? Arrogáns és önhitt, és elvesztette a józan eszét, ugye? Még ha a Fennvaló testvér azt is mondja, hogy ez a személy rendelkezik képességgel és tehetséges, ezzel csupán bátorítja vagy értékeli. Mi a célja ennek a személynek azzal, hogy így felvág? Az, hogy az emberek nagyra tartsák – hogy mások imádják. Azt mondja: „Nézd, a Fennvaló testvér nagyra tart, akkor te miért nem? Most, hogy ezt elmondtam neked, neked is nagyra kell tartanod.” Ezt a célt szeretné elérni. Vannak olyanok is, akik azt mondják: „Régen vezető voltam. Egy régió, egy körzet, egy gyülekezet vezetője voltam – folyton leestem a létrán, és felfelé másztam a lépcsőfokokon – többször előléptettek és lefokoztak. Végül a Mennyet megérintette az őszinteségem, és ma ismét felső szintű vezető vagyok. És egyszer sem voltam negatív.” Amikor megkérdezed tőlük, hogy miért nem érezték magukat soha negatívnak, azt felelik: „Hiszek abban, hogy az igazi aranynak előbb-utóbb fel kell csillannia.” Erre a következtetésre jutottak. Ez az igazságvalóság? (Nem.) Akkor mi ez, ha nem az igazságvalóság? Ez egy bizarr elmélet: azt is mondhatnánk, téveszme. Milyen következménye lehet annak, hogy így beszélnek? Néhányan azt mondhatják: „Ez az ember valóban az igazságra törekszik. Nem lett negatív, miután annyiszor előléptették és lefokozták. És most újra vezető lett belőle – az igazi arany valóban felcsillan. Csak idő kérdése, hogy mikor lesz tökéletes.” Nem erre törekedett az illető? Valójában pontosan ez volt a célja. Függetlenül attól, hogy az antikrisztusok hogyan beszélnek, mindig az a céljuk, hogy az emberek nagyra tartsák őket és imádják őket, hogy elfoglaljanak egy bizonyos helyet a szívükben – sőt, hogy elfoglalják Isten helyét. Ezek mind olyan célok, amelyeket az antikrisztusok el akarnak érni, amikor bizonyságot tesznek önmagukról. Bármikor, amikor az emberek szavai, prédikációi és közlései mögött az a motiváció, hogy mások nagyra tartsák és imádják őket, ez a viselkedés önmaguk felmagasztalása és önmagukról tett bizonyságtétel, és azért történik, hogy mások szívében helyet foglaljanak el. Bár ezek az emberek nem teljesen ugyanúgy beszélnek, kisebb-nagyobb mértékben mégis azt a hatást érik el, hogy önmagukról tesznek bizonyságot, és arra késztetnek másokat, hogy imádják őket. Ilyen viselkedésmódok különböző mértékben szinte minden vezetőnél és dolgozónál előfordulnak. Ha elérnek egy bizonyos pontot, amikor már nem tudnak megálljt parancsolni maguknak és nehezen tudják visszafogni magukat, amikor különösen erős és világos szándékot és célt táplálnak, és azt akarják elérni, hogy az emberek úgy bánjanak velük, mintha ők Isten vagy egy bálvány lennének, és ezáltal elérik céljukat, hogy másokat korlátozni és irányítani tudjanak, hogy mások engedelmeskedjenek nekik és imádják őket, akkor mindezek természete önmaguk felmagasztalása és az önmagukról tett bizonyságtétel, és van benne egy antikrisztusi tulajdonság. Az emberek jellemzően milyen eszközöket használnak, hogy felmagasztalják magukat és bizonyságot tegyenek önmagukról? (Tőkéről beszélnek.) Mit foglal magában a tőkéről való beszéd? Arról beszélnek, hogy mióta hisznek Istenben, mennyit szenvedtek, mekkora árat fizettek, mennyi munkát végeztek, milyen messzire utaztak, valamint arról, hogy hány embert nyertek meg és mennyi megaláztatást szenvedtek el az evangélium hirdetése során. Egyesek gyakran beszélnek arról is, hogy hányszor tartóztatták le őket és kerültek börtönbe anélkül, hogy valaha is elárulták volna az egyházat vagy a testvéreket, hogy szilárdan megálltak bizonyságtételükben, és így tovább. Ezek a dolgok mind hozzátartoznak ahhoz, hogy a tőkéről beszélnek. Az egyház munkájának álcája alatt a saját vállalkozásukkal foglalatoskodnak, megszilárdítják a státuszukat és jó benyomást keltenek magukról az emberek szívében. Ugyanakkor mindenféle módszert és fortélyt bevetnek, hogy megnyerjék az emberek szívét. Odáig is elmennek, hogy mindenkit támadnak és kizárnak, aki az övéktől eltérő nézeteket vall, és főleg azoknak a kizárása és elnyomása érdekében tesznek meg mindent, akik az igazságra törekednek és ragaszkodnak az alapelvekhez. Ami pedig azokat illeti, akik ostobák és tudatlanok, akik zavarosok a hitükben, valamint azokat, akik csak rövid ideje hisznek Istenben és csekély az érettségük – milyen módszereket alkalmaznak ezekkel az emberekkel szemben? Félrevezetik, csőbe húzzák, sőt fenyegetik is őket. Ezeket a stratégiákat alkalmazzák, hogy elérjék céljukat, azaz a státuszuk megszilárdítását. Ezek mind az antikrisztusok taktikái.

Ilyesmi gyakran előfordul a gyülekezetekben: egyes testvérek olyan prédikációkat és közléseket hallgatnak, amelyekben a Fennvaló azt mondja, hogy ha egy vezető vagy dolgozó olyasmit tesz, ami megszegi Isten házának munkarendjét, akkor Isten választott népének joga van jelenteni azt. Miután ezt hallották, és tisztán látják, hogy egy vezető a gyülekezetükben úgy dolgozik, ami nincs összhangban a munkarenddel, néhányan úgy döntenek, hogy jelenteni akarják a vezetőt. Amikor aztán a vezető tudomást szerez erről, azt gondolja magában: „Kiderült, hogy vannak emberek, akiknek még van képük jelenteni engem. Hogyan merészelik! Kik ezek az emberek?” Ezt követően a több tucat tagot számláló gyülekezet minden egyes tagja után nyomozni kezdenek. Meddig mennek el ebben a nyomozásban? Utánanéznek mindenki korának, hogy mióta hisznek Istenben, milyen kötelességeket végeztek a múltban, mik a jelenlegi kötelességeik, kikkel állnak kapcsolatban, tudnak-e kapcsolatot teremteni a Fennvalóval és így tovább. Mindennek utánanéznek, és rengeteg energiát fektetnek bele. Miután alapos vizsgálatuk befejeződött, felfedezik, hogy két-három ember gyanúsnak tűnik, ezért a következő összejövetelen a vezető prédikációt tart, amely kifejezetten erre a kérdésre irányul. Azt mondják: „Az embereknek kell, hogy legyen lelkiismerete. Ki vezetett téged eddig az istenhitedben? Most annyi igazságot értesz; ha nem tartanék összejöveteleket és nem közölnék veled dolgokat, meg tudnád érteni ezeket az igazságokat? A gyülekezetünk annyi embert hozott be azáltal, hogy az evangéliumot hirdette nekik, és az evangelizációs munkánk oly hatalmas fejlődést ért el. Ha én nem lennék itt és nem irányítanám, vajon képesek lennétek-e bárkit is behozni? Egyáltalán, kinek köszönhetitek mindezt?” Néhányan elgondolkodnak ezen, és azt gondolják: „Istennek kellene köszönetet mondanom: milyen hozzájárulást tett az ember?” Aztán azonban a vezető így folytatja: „Ha nem hoztam volna el nektek isten szavainak e könyveit, vajon képesek lennétek hozzájuk jutni? Ha nem szerveznék összejöveteleket, képesek lennétek-e összegyűlni? Az embereknek kell, hogy legyen lelkiismeretük! Ha tehát van lelkiismereted, mit kell tenned? Amikor a vezetőd időnként elkövet egy kisebb hibát, nem szabad túl alaposan kivizsgálnod. Amikor megragadod a hiányosságaikat, és nem vagy hajlandó elengedni, lázadni próbálsz ellenük? Ha valami apróság történik, belső szinten kell kezelni. Mi értelme lenne jelentést tenni? Azok az emberek, akik jelentést tesznek, alkalmatlanok és csekély az érettségük. Helyénvaló mindent jelenteni a fennvalónak? Hogyan lenne a fennvalónak ideje az ilyen problémák megoldására? Ha meg kell oldani őket, akkor a gyülekezetvezetők oldják meg. Nem lehet a dolgokat zárt ajtók mögött megbeszélni? Mindent jelenteni kell a fennvalónak? Ez nem csak zavarni fogja a fennvalót? Figyelj, ha jelentesz nekem valamit, én nyugodtan és barátságosan, a megmetszésed nélkül találok megoldást. De tudod, hogy mi lesz a fennvaló hozzáállása, ha jelented neki? A fennvalóval nem lehet packázni – olyan, mint az oroszlánok és a sasok. Elérhetik-e a magunkfajta csekély érettségű emberek az ő szintjüket? Semmi jó nem származik abból, ha egy problémát a fennvalónak jelentesz; egész biztosan ki leszel téve annak, hogy megmetsszenek. Ez már sokszor megtörtént velem: hogyan tudná ezt egy olyan csekély érettségű ember kezelni, mint te? Még az is lehet, hogy elveszíted a hitedet – és ki lesz, aki viseli ennek a következményeit? Ha valamit jelenteni akarsz, te viseled a következményeket. Ne engem hibáztass, amikor eljön az idő és megmetszenek, te pedig negatívvá és gyengévé válsz. Ha jelentést akarsz tenni, nem foglak megállítani. Rajta, tedd csak meg: majd megnézem, ki tesz jelentést!” Vajon merne-e bárki jelentést tenni, amikor ez a vezető ennyire megfélemlíti? (Nem.) Néhányan akarnának, de túlságosan félnének ahhoz, hogy megtegyék. Ezek az emberek nem semmirekellők? Mitől félnek? Hogyan félhetnek ennyire a vezetőtől? Még ha a vezető halálra akarná is gyötörni őket, az életük nem a vezető kezében van. Hogyan merészelné a vezető Isten engedélye nélkül gyötörni őket? Vannak olyan emberek, akik a vezető néhány ijesztő szava után tényleg túlságosan félnek jelentést tenni. Azt gondolhatják magukban: „Isten sehol sem látható. Vajon a Fennvaló képes lesz kezelni a vezetőt, ha jelentést teszek? Mi van, ha nem – bosszút áll rajtam a vezető? Vajon akkor is normálisan el tudnám végezni a kötelességemet? Nem szabad tehát jelentést tennem. Amúgy ez az ügy nem is az én dolgom. Senki más nem jelentette, akkor miért kellene nekem jelentenem?” Visszahúzódnak, és nem mernek jelentést tenni. Egy antikrisztus vajon irgalmat mutatna az ilyen embereknek? (Nem.) Mit tesz velük? Mihelyt meggyőződött róla, hogy ki tervezi jelenteni őt, ki az, aki nem egy véleményen van vele, gondolkodni kezd: „Mindig tervezel valamit, mindig magasröptű ötleteket akarsz szajkózni, mindig bajt akarsz szítani, mindig jelenteni akarod az ügyeimet – ez felháborító! Már régóta keresed a lehetőséget, hogy kapcsolatba léphess a fennvalóval, hogy jelenthesd a helyzetemet. Most meghátrálsz, nem mered megtenni. De ki tudja – ha megtalálod a megfelelő alkalmat, talán mégis jelentesz. Ó, el foglak kapni!” Az antikrisztus tehát ürügyeket és alkalmakat fog keresni arra, hogy lejárassa ezeket az embereket, hogy a testvérek ellenszenvet érezzenek irántuk. Utána mindenféle módot kitalál majd, hogy rajtakapja őket, hogy bajt okozzon nekik és bemocskolja a hírnevüket. És mit gondolnak ezek az emberek utána magukban? „Ez szörnyű! Nem engedelmeskedtem a vezetőnek, vakon megpróbáltam jelenteni, és most szenvednem kell. Emlékeznem kell erre a leckére: semmiképpen nem szabad megsértenem a vezetőt! Most ez a vezető dönt mindenről. Ha azt mondja: »kelet«, nem mondhatom, hogy »nyugat«. Ha azt mondja: »egy«, nem mondhatom, hogy »kettő«. Azt kell tennem, amit a vezető mond. Egyáltalán nem szabad kapcsolatba lépnem a Fennvalóval, hogy jelentsem a problémákat. Ez nagyon komoly! A vezető szenvedést okoz nekem, és a Fennvaló nem tud róla – ki fog kiállni értem? Ahogyan mondani szokták: »A helyi tisztviselőknek nagyobb a hatalmuk, mint az állami tisztviselőknek!«” Ezek az emberek negatívvá váltak. Nem hisznek abban, hogy Isten házában az igazság uralkodik, és még kevésbé abban, hogy Isten mindenek felett szuverén. Isten még mindig a szívükben van? Nem, Isten nincs a szívükben. Hiányzik belőlük az Istenbe vetett igaz hit. Jelenteni akarnak egy problémát, de félnek attól a gonosz embertől. Egyáltalán nem képesek tisztán látni az elvetemült erőket. Az a gonosz ember szenvedést okoz nekik azon a helyen, ahol hatalmon van, ők pedig semmirekellőkké váltak. Eredetileg volt egy kis igazságérzetük, ami kívánatos tulajdonság, de mivel nem értik az igazságot, és nem tudják, hogyan cselekedjenek az alapelvek szerint, az a gonosz személy, hamis vezető és antikrisztus annyira eltiporta őket, hogy elvesztették minden hitüket. Nem tudják, hogyan támaszkodjanak Istenre az igazság keresése végett, vagy hogyan cselekedjenek bölcsen. Most félnek és bátortalanná válnak, valahányszor meglátnak egy antikrisztust. Mennyire félnek? Azt gondolják: „A gonosz embereknek hatalma van ebben a világban. Bármelyik csoportban is vagyok, viselkednem kell. Nincs bennem az a fajta vadság és bátorság, ezért bárhová is megyek, készségesen el kell viselnem a rossz bánásmódot és készségesen engedelmeskednem kell másoknak – úgy kell bánnom velük, mint az őseimmel. Ha azt mondják: »kelet«, én nem mondhatom, hogy »nyugat«. Nem nyilváníthatok eltérő véleményt, nem jelenthetem mások dolgait, és nem üthetem bele az orrom mások ügyeibe. Csak az Istenbe vetett hitre koncentrálhatok. Nem sérthetem meg a vezetőket és a dolgozókat, nem ragaszkodhatok az igazságalapelvekhez, nem vágyhatok a fényre és nem szerethetem az igazságot – ebben a világban nincs fény vagy igazságosság. Csak arra fogok koncentrálni, hogy a végsőkig kitartsak, és bárhová is megyek a jövőben, nem felejtem, hogy mindig a béke megtartását helyezzem előtérbe!” Erre a következtetésre jutnak. Nem győzte le őket az az antikrisztus? (De igen.) Mi erősíti ezt meg? Miután az antikrisztus elnyomta őket, halálra rémültek. Túlságosan félnek, hogy bármit is mondjanak vagy tegyenek. Elvesztették az igaz hitüket és már nem végzik hűségesen a kötelességüket. Szívükben az igazságosság iránti szeretetük kis lángja kialudt. Teljesen legyőzte és megverte őket az az antikrisztus. Hát nem semmirekellők? Nem gyávák? (De igen.) Honnan lehet ezt látni? Ha megkérdezed tőlük: „Hogy van ez és ez az illető a gyülekezetetekben?” Azt fogják válaszolni: „Megvan.” Ha azt kérdezed: „És mi a helyzet azzal az új gyülekezetvezetővel, akit megválasztottatok? Ismered?” Azt fogják válaszolni: „Nem nagyon ismerem.” Ha megkérdezed: „Milyen ott most a gyülekezeti élet? Volt olyan, aki zavart okozott?” akkor azt fogják válaszolni: „Jó, minden rendben megy.” Bármit is kérdezel tőlük, a válaszuk csupán ez a néhány szó. Ez nem azért van, mert félnek? Miért félnek ennyire? Azért, mert nem ismerik Isten igazságosságát. Nem látnak át a Sátán elvetemültségén, kegyetlenségén, könyörtelenségén és sötétségén. Nem tudják, mit jelent az igazság uralma és milyen jelentősége van – és ezért félnek. Ezért bármit is kérdezel, a válaszuk homályos és kifürkészhetetlen lesz. Nem fogsz tőlük választ kapni arra, hogy mi történik valójában az egyházban, és nem fogod megtudni, hogy mit gondolnak valójában legbelül. Olyan szorosan beburkolóznak, hogy nem is leszel biztos abban, hogy miről beszélnek. Semmit sem fognak mondani a gyülekezetben meglévő problémákról, vagy arról, hogy milyenek a vezetők és a dolgozók, és semmit sem fogsz megtudni azokról a nehézségekről, amelyekkel Isten választott népe szemben áll. Semmit sem fogsz megtudni mindebből – csak így fognak veled beszélgetni. És mit fogsz érezni, miközben hallgatod őket? Azt fogod érezni, hogy van valami a kettőtök szíve között. Ez a gondolkodásmódjuk: „Semmit ne próbálj megtudni rólam. Nem akarok neked semmilyen információt felfedni, vagy azt, hogy mi történik valójában. Tartsd távol magad tőlem. Ha megpróbálod megtudni tőlem, hogy mi folyik a gyülekezetben, akkor bajt próbálsz okozni nekem és akadályozni próbálod a jelenlegi életkörülményeimet, rutinomat és helyzetemet. Ne avatkozz bele az életem semmilyen részébe! Hagyd, hogy ezeket a dolgokat én magam intézzem!” Attól félnek, hogy az antikrisztus szenvedést okoz nekik vagy bosszút áll rajtuk, és félnek bármilyen problémát jelenteni a gyülekezetükkel kapcsolatban. Nem kapituláció ez az előtt az antikrisztus előtt? Nem vezette félre és irányítja őket az az antikrisztus? (De igen.) Annak az antikrisztusnak pedig tetszik, hogy ezt látja. Olyannyira meggyötörték az embereket, hogy azok nem merik többé jelenteni a problémáikat, így szilárdan irányítják az egyházat. Sok embert irányít így az egyházban egy antikrisztus? Ti magatok is akadályoztatok már meg valakit abban, hogy jelentsen egy problémát? Lehet, hogy megtettétek, de nem vagytok tudatában, vagy lehet, hogy a jövőben fogjátok megtenni. Tehát az antikrisztusok által megnyert és irányított emberek problémának tekinthetők? (Igen.) Néhányan azt mondják: „Bizonyos emberek az egyházban félnek egy antikrisztustól, de nem hisznek benne, nem követik, még kevésbé szolgálják azt az antikrisztust. Csupán arról van szó, hogy az az antikrisztus egy kicsit korlátozta őket, és emiatt késlekedtek az Istenben való hit helyes útjára lépni. Miért mondod, hogy ez problémát jelent?” Egyfelől, ha megnézzük, hogy milyen módszereket használnak az antikrisztusok az emberek megnyerésére és irányítására, akkor látnod kell, hogy a természetlényegük a Sátán lényege: ellenséges az igazsággal és Istennel szemben. Az antikrisztusok versengeni akarnak Istennel az emberekért, versenyezni akarnak az Ő választott népéért. Másfelől az antikrisztusok módszerei és működési módjai valóban hatással lehetnek azokra az emberekre, akik ostobák, tudatlanok, zavarosak és nem értik az igazságot. Valóban félrevezethetik ezeket az embereket, az antikrisztusok irányítása alatt tarthatják őket és rávehetik őket, hogy az antikrisztusokkal konzultáljanak és mindenben engedelmeskedjenek nekik. Az antikrisztusok nemcsak a száját tartják csukva ezeknek az embereknek. A cselekedeteiket is irányítják, a gondolataikat és az elképzeléseiket befolyásolják, és hatással vannak arra is, hogy milyen irányba mennek. Ezek azok a hatások és következmények, amelyeket az antikrisztusok cselekedetei okoznak az ostobák és tudatlanok számára.

Az imént a vezetők vagy dolgozók kötelességének végzésével kapcsolatos különböző igazságokról beszéltem. Lelepleztem bizonyos problémákat is, amelyekkel a vezetők és a dolgozók rendelkeznek. Főként a legsúlyosabb embertípus megnyilvánulásaira összpontosítottam – és miféle emberek ezek? (Antikrisztusok.) Milyen közös megnyilvánulásban osztozik minden antikrisztus? Megpróbálják magukhoz ragadni a hatalmat és irányítani a gyülekezetet. Hatalomvágyuk minden mást felülmúl. A hatalom az életük, a gyökerük. Ez a téma, az irány és a cél, amely körül minden forog, amit az életükben tesznek. Ezért az antikrisztusok cselekedetei és az általuk felfedett beállítottság azonosak azzal a taktikával, amelyet a Sátán használ az emberek félrevezetésére, megnyerésére és irányítására. Elmondható, hogy minden, amit az ilyen ember tesz, nem mássá teszi őt, mint a Sátán csatornájává, megtestesítőjévé és kifejeződésévé: minden cselekedetük és minden viselkedésük fő célja a hatalom birtoklása. És kiket próbálnak irányítani? Azokat az embereket, akiket vezetnek, akik Isten követői. Azokat az embereket, akik a hatalmuk körébe tartoznak, akiket képesek irányítani. Az előbb beszéltünk arról is, hogy az antikrisztusok milyen módszereket alkalmaznak az emberek irányítására. Az első az emberek szívének megnyerése. A második, hogy támadják és kizárják a másként gondolkodókat. A harmadik, hogy kizárják és támadják azokat az embereket, akik az igazságra törekednek. A negyedik, hogy folyamatosan felmagasztalják önmagukat és önmagukról tesznek bizonyságot. Az ötödik pedig, hogy félrevezetik, behúzzák, fenyegetik, és irányítják az embereket. Mind az öt fő megnyilvánulás olyan alapvető módszer és eszköz, amelyet az antikrisztusok alkalmaznak a hatalom megszerzése, valamint az emberek birtoklása és irányítása érdekében. Ezek az átfogó kategóriák. A következőkben ezeket az átfogó kategóriákat fogjuk részletesebben boncolgatni, és ezekről fogunk beszélgetni.

Annak boncolgatása, hogy az antikrisztusok hogyan próbálják megnyerni az emberek szívét

A. Az emberek behúzása apró szívességekkel

Az antikrisztusok által az emberek irányítására használt első módszer a szívük megnyerése. Hányféleképpen lehet megnyerni az emberek szívét? Az egyik módszer, hogy apró szívességekkel húzzák be őket. Az antikrisztusok néha kedves ajándékokat adnak az embereknek, néha megdicsérik őket, néha apró ígéreteket tesznek nekik. Néha pedig azt látják az antikrisztusok, hogy bizonyos kötelességekkel az emberek reflektorfénybe kerülhetnek, vagy hogy mások szerint ezek a kötelességek előnyöket biztosíthatnak annak, aki elvégzi őket, valamint azt, hogy mindenki megbecsülje őket, és azokra bízzák ezeket a kötelességeket, akiket meg akarnak nyerni. Az „apró szívességek” sok mindent magukban foglalnak: néha anyagi dolgok, néha megfoghatatlan dolgok, néha pedig tetszetős szavak, amelyeket az emberek hallani akarnak. Előfordul például, hogy egy ember elgyengül, amikor valami történik vele, és elveszíti a motivációját a kötelességében. Amikor összeveti ezt a gyengeségét Isten szavaival, rájön, hogy ez hűtlenség Istennel szemben, vonakodás a kötelessége végzését illetően, az igazi alávetettség hiánya, és igencsak megdorgálva érzi magát. Amikor egy vezető ezt látja, azt mondhatja: „Egyszerűen csekély érettségű vagy. Isten nem így fogja látni ezt a dolgot. Csak rövid ideje vagy hívő. Nem várhatsz el magadtól ilyen sokat. Az ilyesmihez idő kell – nem lehet siettetni. Istennek nincsenek magas követelményei az emberekkel szemben. Te csak rövid ideje hiszel benne. Így normális, hogy néha egy kicsit gyenge vagy. Nem kell emiatt aggódnod.” Ez azt jelenti, hogy nincs miért aggódni, ha valaki gyenge, hogy még kevésbé kell aggódni, ha gyenge marad – hogy mindez normális negatívum, és Isten nem emlékszik rá. Vannak, akik túlságosan szentimentálisak, és mindig az érzéseik korlátozzák őket, amikor a kötelességüket végzik. A vezetőjük pedig azt mondja: „Ez a csekély érettséged miatt van, ez rendben van.” Vannak, akik lusták és hűtlenek a kötelességük végzésében, de a vezetőjük nem dorgálja meg őket. Inkább szépen hangzó dolgokat mond, amelyeket ezek az emberek minden alkalommal hallani akarnak, hogy a kedvükben járjon, ők pedig jónak nevezzék őt, és hogy megmutassa nekik, mennyire megértő és szerető. Ezek az emberek azt gondolják: „A vezetőnk olyan, mint egy szerető anya. Igazán szeret minket – valóban Istent képviseli. Tényleg Istentől való!” A ki nem mondott célzás ebben az, hogy a vezetőjük Isten szócsöveként működhet, hogy Istent képviselheti. Ez a célja ennek a vezetőnek? Talán nem ennyire egyértelmű, de az egyik célja nyilvánvaló: azt akarja, hogy az emberek azt mondják, ő egy csodálatos vezető, aki tekintettel van másokra, együttérez az emberek gyengeségeivel és nagyon megérti a szívüket. Amikor egyes gyülekezetvezetők látják, hogy a testvérek felületesen végzik a kötelességüket, nem feddik meg őket, holott meg kellene. Amikor világosan látja, hogy Isten házának érdekei sérülnek, szemet huny felette és nem kérdezősködik, és a legkevesebb sértést sem akarja másoknak okozni. Valójában nem igazán tanúsít figyelmet az emberek gyengeségei iránt. Inkább az a szándéka és a célja, hogy megnyerje az emberek szívét. Teljességgel tudatában van a következőnek: „Amennyiben így cselekszem és nem sértek meg senkit, azt fogják gondolni, hogy jó vezető vagyok. Jó véleménnyel lesznek rólam, sokra tartanak. Elismernek és kedvelnek majd.” Nem foglalkozik azzal, hogy mennyi kárt szenvednek Isten házának érdekei, hogy mekkora veszteséget okoz Isten választott népének az életbe való belépésében, vagy hogy mennyire zavarja meg a gyülekezeti életüket, csak kitart a sátáni filozófiája mellett, és senkit sem sért meg. A szíve mélyén soha nem tesz saját magának szemrehányást. Amikor azt látja, hogy valaki megszakításokat és zavarokat okoz, legfeljebb vált vele erről néhány szót, tompítja a dolog élét, és ezzel elintézettnek veszi az ügyet. Nem beszélget az igazságról, vagy nem hívja fel az illető figyelmét a probléma lényegére, és még kevésbé boncolgatja az állapotát, és soha nem közli, hogy mik Isten szándékai. Egy hamis vezető soha nem leplezi le vagy nem boncolgatja az emberek által gyakran elkövetett hibákat, vagy az emberek által gyakran feltárt romlott beállítottságokat. Semmilyen valóságos problémát nem old meg, helyette viszont mindig elnézi az emberek hibás gyakorlatait és azt, ahogy romlottságot tárnak fel, és bármennyire negatívak vagy gyengék is az emberek, nem veszi komolyan. Csupán néhány szót és doktrínát prédikál, és néhány buzdító szót szól, hogy felületesen kezelje a helyzetet, megpróbálva fenntartani a harmóniát. Ennek az az eredménye, hogy Isten választott népe nem tudja, hogyan gondolkodjon el önmagán és ismerje meg magát, nincs megoldás az általa feltárt romlott beállítottságokra, és szavak meg doktrínák, elképzelések meg képzelődések között él, életbe való belépés nélkül. A szívében még azt is hiszi: „A vezetőnk még Istennél is jobban megérti a gyengeségeinket. Csekély az érettségünk ahhoz, hogy megfeleljünk Isten követelményeinek. Csupán teljesítenünk kell a vezetőnk követelményeit. Azáltal, hogy alávetjük magunkat a vezetőnknek, Istennek vetjük alá magunkat. Ha eljön a nap, amikor a Fennvaló elbocsátja a vezetőnket, akkor majd hallatjuk a hangunkat; hogy megtartsuk a vezetőnket és megakadályozzuk, hogy a Fennvaló elbocsássa, tárgyalni fogunk a Fennvalóval és rákényszerítjük, hogy fogadja el a követeléseinket. Így fogunk tisztességesen bánni a vezetőnkkel.” Amikor az emberek szívében ilyen gondolatok vannak, amikor ilyen kapcsolatot teremtettek a vezetőjükkel és a szívükben ilyen függőséget, irigységet és hódolatot éreznek a vezetőjük iránt, akkor egyre nagyobb lesz a hitük ebben a vezetőben. Állandóan a vezető szavait akarják hallani ahelyett, hogy Isten szavaiban keresnék az igazságot. Egy ilyen vezető szinte átvette Isten helyét az emberek szívében. Ha egy vezető ilyen kapcsolatot hajlandó fenntartani Isten választott népével, ha ebből élvezetet merít a szívében és úgy hiszi, hogy Isten választott népének így kell kezelnie őt, akkor nincs különbség e vezető és Pál között. Már rá is lépett az antikrisztus útjára, "és ez az antikrisztus már félre is vezette Isten választott népét, "amely teljességgel nélkülözi a tisztánlátást. Valójában ez a vezető nem rendelkezik igazságvalósággal és egyáltalán nem visel terhet Isten választott népe életbe való belépését illetően. Csak szavakat és doktrínákat képes hirdetni, és fenntartani a kapcsolatait másokkal. Abban jó, hogy képmutató módszerekkel felvágjon. Beszéde és tettei összhangban vannak az emberek elképzeléseivel, és ezáltal félrevezeti az embereket. Nem tudja, hogyan kell beszélgetni az igazságról vagy megismerni önmagát, és ez lehetetlenné teszi számára, hogy másokat az igazságvalóságába vezessen. Csak a hírnév és a státusz érdekében dolgozik. Csak szépen hangzó szavakat mond, amelyek behálózzák az embereket. Már elérte azt a hatást, hogy az emberek imádják őt és felnézzenek rá. Komolyan befolyásolta és késleltette az egyház munkáját, valamint Isten választott népének életbe való belépését. Nem antikrisztus-e egy ilyen ember? Vannak emberek, akik ugyanúgy viselkednek, mint az antikrisztusok, de amikor egy antikrisztust látnak feltárulni, akkor képesek arra, hogy az antikrisztushoz hasonlítsák magukat. Úgy érzik, hogy az általuk járt út szintén az antikrisztusok útja, hogy meg kellene torpanniuk a szakadék szélén és azonnal bűnbánatot kellene tartaniuk Isten előtt. Fel kellene hagyniuk azzal, hogy a személyes státuszukra és imázsukra összpontosítsanak. Úgy gondolják, hogy mindenben Istent kell magasztalniuk és tanúságot tenniük mellette, hogy el kellene érniük, hogy az emberek szívében helyet kapjon Isten, tiszteljék az Ő nagyságát – úgy érzik, hogy csak ekkor fognak igazi békét érezni a szívükben. Csak az az ember szereti és tudja elfogadni az igazságot, aki így tesz. Ha valaki antikrisztusi természetű, akkor a szívében rosszul fogja érezni magát, amikor az antikrisztusokat leleplező szavakat hall, de nem lesz képes elfogadni Isten szavainak ítéletét és fenyítését, vagy megnyílni és felfedni romlott beállítottságát. Ez azt mutatja, hogy nem képes elfogadni az igazságot, és hogy az igazi bűnbánat lehetetlen a számára. Kitart státusza érvényre juttatásában, élvezi a státuszból származó előnyöket, és élvezi, hogy Isten választott népe imádja őt és felnéz rá. Ennek következtében az általa félrevezetett emberek elkóborolnak az igaz útról és Isten szavaitól. Elkerülik Istent, és helyette azt az embert követik. Pedig az az ember egyáltalán nem gondolkodik el önmagán. Nincs tudatában, hogy már veszélybe került. Továbbra is meglehetősen jó véleménnyel van saját magáról, továbbra is félrevezeti és megnyeri a többieket. Mindaddig, amíg az emberek hallgatnak arra, amit mond, és engedelmeskednek neki, addig nem számít, hogy ezek az emberek mennyire felületesen vagy felelőtlenül végzik a kötelességeiket – szemet huny felette. Sőt még élvezi is, hogy ezek a tudatlan, ostoba emberek hódolnak neki és felnéznek rá. Még oltalmazza is őket, és nem engedi, hogy bárki leleplezze vagy tisztán lássa őket. Ezzel az antikrisztus nem egy független királyságot hoz létre magának? Az antikrisztus nem végez valódi munkát, nem beszélget az igazságról, hogy megoldja a problémákat, nem vezeti az embereket Isten szavainak evésére és ivására, valamint az igazságvalóságba való belépésre. Csak a státuszért, a hírnévért és a nyereségért dolgozik. Csak azzal törődik, hogy megalapozza saját magát, hogy megóvja az emberek szívében elfoglalt helyét, és elérje, hogy mindenki imádja őt, felnézzen rá, és állandóan kövesse. Ezeket a célokat akarja elérni. Egy antikrisztus így próbálja megnyerni az emberek szívét és irányítani Isten választott népét – hát nem elvetemült módon munkálkodik? Ez egyszerűen túlságosan undorító! Egy ideig így munkálkodik, elérve, hogy az emberek jóindulattal legyenek iránta, bízzanak benne, rá támaszkodjanak – de mik a következmények? Ezek az emberek nem csupán képtelenek megérteni az igazságot, nem csupán egyáltalán nem haladnak előre az életbe való belépésükben – hanem az antikrisztust fogadják el lelki szülőjükként és Isten helyetteseként. Engedik, hogy az antikrisztus átvegye Isten státuszát a szívükben. Amikor valakinek problémája van, többé nem Isten elé járul, és bármilyen probléma éri is, nem Istenhez imádkozik, nem Őrá támaszkodik és nem az Ő szavaiban keresi az igazságot. Ehelyett ehhez a vezetőhöz fordulnak. A vezetőt kérik arra, hogy mutassa meg nekik az utat, és egyre inkább felnéznek erre a vezetőre és függenek tőle. Nem tudják, hogyan keressék Istent. Nem tudják, hogyan nézzenek fel és hogyan támaszkodjanak Őrá, és még kevésbé, hogyan cselekedjenek az igazságnak és az alapelveknek megfelelően. Bármi történjék is velük, lélegzetvisszafojtva várják, hogy a vezető döntsön róla. Azt teszik, amit a vezető mond nekik, hogy tenniük kell, és teljesítik a vezető bárminemű utasításait. Azáltal, hogy az embereket idáig juttatja egy antikrisztus, nem vezeti félre és nem irányítja-e őket? Miért nem Istennél keresi Isten választott népe az igazságot, amikor különféle dolgok történnek vele? Miért engedelmeskedik Isten választott népe vakon annak, amit a vezetője mond, anélkül, hogy a szavait megvizsgálná vagy tisztánlátást gyakorolna? Miért képes Isten választott népe azonnal alávetni magát vezetője szavainak, amint meghallja őket, és miért nem tudja ezt megtenni Isten szavaival? Vezetője vágyait keresi ahelyett, hogy Istenéit keresné. Vezetője szavaira hallgat Isten szavai helyett, és ahelyett, hogy az igazságot keresné és alávetné magát neki. A vezetőjére támaszkodik, hogy cselekedjen, valamint hogy támogassa, beszéljen a nevében és döntéseket hozzon helyette, ahelyett, hogy Istenre támaszkodna, Őrá nézne fel, és Neki vetné alá magát. Ezek az úgynevezett vezetők nem foglaltak-e el egy bizonyos pozíciót az emberek szívében? Ez a következménye annak, ha egy antikrisztus félrevezeti és behálózza az embereket.

Amikor valami történik néhány emberrel, és azt mondod nekik, hogy imádkozzanak Istenhez, akkor azt mondják, hogy túl csekély az érettségük és nem tudják, hogyan kell keresni. Ha azt mondod nekik, hogy egyék és igyák Isten szavait, akkor azt mondják, hogy nincs képességük és hogy nem tudnak nagy világosságot elérni. Ha azt mondod nekik, hogy hallgassanak prédikációkat, azt mondják, hogy a prédikációk tartalma túl magasztos és mély számukra, hogy túlmutat a felfogóképességükön. Úgy vélik, hogy ha valaki gyenge képességű, ha gyengeségei vannak és minden tekintetben alkalmatlan, akkor vezetőket kell keresnie. Tegyük fel, hogy megkérdezed tőlük: „Miért egy vezetőt kell keresnetek? Miért nem keresitek Istent és miért nem az Ő színe elé járultok?” Azt mondják: „Az embereknek nagyon nehéz Isten színe elé járulni: elképzeléseink vannak, gyenge a képességünk, lassú a felfogásunk és érzéketlenek vagyunk. Isten szavai nem mindig olyan egyértelműek, és nincsenek példák az Ő szavaiban, amelyek megmutatnák, hogy mit jelentenek. A vezetőnk egyszerűen megmondja nekünk, hogy mit kell tennünk, méghozzá jól érthetően – úgy, mintha azt mondaná, hogy egy meg egy az kettő. Ami Isten szavainak olvasását illeti, már az is elég jó, ha hangosan fel tudom olvasni őket, de fogalmam sincs, mit jelentenek. Nem tudom, hogy mit követel Isten az embertől, vagy hogyan kell úgy gyakorolni, hogy összhangban legyen Isten szándékaival. Soha nem találok válaszokat. Mivel gyenge képességű ember vagyok, olyasvalaki, aki csekély érettségű, lassú gondolkodású és buta, aki nem lát át semmit, a vezetőnket kell megkérdeznem mindenről, ami felmerül, és rá kell bíznom a döntéseket. A vezetőnk meg tudja találni a válaszokat helyettem: én csak teszem, amit nekem mond. Pontosan ilyen ember vagyok – egyszerű és engedelmes.” „Semmi baj nincs azzal, ha valaki egyszerű és engedelmes, de a vezetőtök valóban rendelkezik az igazságvalósággal? Valóban olyasvalaki, aki aláveti magát Istennek? Ha csak szavakat és doktrínákat tud prédikálni, és nem olyasvalaki, aki aláveti magát Istennek, akkor az, hogy aláveted magad nekik, azt jelenti, hogy aláveted magad Istennek?” Azt mondják: „A vezetőnk remek képességű ember, és minden, amit mond, az helyénvaló. Ez azt bizonyítja, hogy megérti az igazságot és hogy összhangban van Isten szándékaival.” Ugye van egy kis logikai okoskodás abban, amit mondanak? Az egész a személyes érzéseiken alapul. A képességük gyenge és híján vannak a tisztánlátásnak, így ha valóban valami baj lenne a vezetőjükkel, akkor sem lennének képesek észrevenni. A legtöbb ember ostoba, tudatlan és gyenge képességű, de most ne ezzel az okkal foglalkozzunk. Ha a vezető szempontjából nézzük a dolgot, ha az emberek ilyen megnyilvánulásokat mutatnak, ennyire függnek a vezetőjüktől, ilyen nézeteket és hozzáállást táplálnak velük kapcsolatban, akkor nincs-e ennek valami köze a vezető taktikáihoz és módszereihez, hogy megnyerje az emberek szívét? (De igen.) Mennyire szoros ez a kapcsolat? Közvetlenül kapcsolódik a vezető munkamódszeréhez? Bizton állíthatjuk, hogy itt abszolút, közvetlen kapcsolat van, hogy ezek a dolgok száz százalékban összefüggenek. Miért mondom ezt? Rengeteg olyan vezető van, aki szubjektív akarata szerint szeretné az embereket Isten elé vinni, de mivel nem érti az igazságot, vagy nem tudja, hogyan oldjon meg különböző valódi problémákat, mivel csak néhány adminisztratív feladatot és általános ügyet tud intézni és felvág, hogy az emberek megbecsüljék, akaratlanul is az antikrisztusok útjára lép. A saját módszereivel és eszközeivel folyamatosan próbálja megnyerni az emberek szívét, irányítani a szívüket, viselkedésüket és gondolataikat, hogy az emberek a cselekedeteikben, az igazság gyakorlásában és a kötelességeik végzésének minden aspektusában mindig azt tegyék, amit mond. Ha az emberek alávetik magukat egy antikrisztusnak és nem vetik igazán alá magukat Istennek – ha sokkal inkább alávetik magukat az antikrisztusnak, mint Istennek –, ha a kötelességeik végzése semmilyen eredményt nem hoz és ha nem végzik jól az ember kötelességét, akkor az ilyen emberek meg lesznek mentve? Az emberek előtt „pontos” utak állnak annak gyakorlására, hogyan legyenek engedelmesek és hűségesek a vezetők és a dolgozók iránt, de még akkor sem gyakorolnak pontosan, amikor az Istennek való alávetettségről és a Hozzá való hűségről van szó – senki sem beszélget erről, és senki sem végzi a valódi munkának ezt az aspektusát. Mindenki szeret a saját státusza és hírneve érdekében beszélni és cselekedni. Ezen töri a fejét. Enni és aludni is elfelejt, hogy azon dolgozzon, hogy Isten választott népe engedelmeskedjen neki és imádja őt. Mindezt nyilván azért teszi, hogy elérje a célját, azaz vezetőként vagy dolgozóként uralkodjon a gyülekezetben. Mi ennek az oka? Az, hogy az egész romlott emberiségnek ugyanaz a beállítottsága és ugyanazok a preferenciái. Amikor valaki rámutat egy előtted álló útra, és te nagyon szívesen gyakorlod, az nem azt jelenti, hogy az igazságot gyakorlod – hanem azt, hogy azt teszed, amit az a személy mond, és engedelmeskedsz neki. Miért nem hajlandóak tehát az emberek Isten színe elé járulni vagy keresni Őt? Mert az ember emberi mivoltában semmi sincs, ami az igazsággal egybevágna. Az igazsággal ellentétes és szemben áll vele minden, amit az emberek szeretnek, amire vágynak, és amit a szívükben hordoznak. Ezért ha arra kérsz valakit, hogy keresse az igazságot, amikor valami történik vele, nehezebbnek fogja találni, mint a Holdra repülni. Sokkal könnyebbnek fogja viszont találni, ha arra kéred, hogy figyeljen oda egy ember szavára. Nyilvánvaló, hogy az antikrisztusok nagyon gyorsan érnek el eredményeket, amikor a szívük megnyerésének technikáját használják az emberek irányítására. Egyetlen mellékesen elejtett megjegyzéssel el tudják érni, hogy valaki kedvező véleményt alkosson róluk. Egyetlen kósza megjegyzéssel, amely valamilyen szándékot vagy nézőpontot takar, el tudják érni, hogy valaki új szemszögből, új megvilágításban lássa őket. Ez pontosan mutatja, hogy mi van az emberekben. Azt jelenti, hogy ha nem törekedsz az igazságra, és inkább a státusz és a hatalom hajszolásának útját választod, akkor minden cselekedeted hatása és következménye a romlott emberiség bármely tagjára az lesz, hogy hátat fordít az igaz útnak, kerüli az igazságot, elkerüli és elutasítja Istent. Ez az egyetlen következmény, az egyetlen kimenetel. Ez világosan látható.

Az első megnyilvánulása annak, hogy az antikrisztusok megpróbálják megnyerni az emberek szívét, az, hogy apró szívességekkel húzzák be az embereket. Az apró szívességek nem feltétlenül anyagi dolgok: széles skálát fednek le. Néha figyelmes szavak, néha kívánságok vagy preferenciák teljesítése, néha pedig valaki gondolatainak a kitapogatása és olyan kellemesen hangzó dolgok mondása, amelyeket az illető hallani akar, hogy az illető azt higgye, hogy a vezetője nagyon jó és nagyon megértő. Más szóval az antikrisztusok toleranciával, szeretettel, melegséggel és úgynevezett figyelmességgel halmoznak el másokat, hogy elrejtsék az emberek irányítását célzó titkos törekvésüket. Ha például a testvérek adományoztak néhány kedves dolgot, akkor lehet, hogy megosztanak belőle néhányat azzal, akivel jóban vannak. Ezeket az apró szívességeket arra használják, hogy megnyerjék az emberek szívét és megvegyék őket. Ha van egy egyszerű munka a gyülekezetben, amelynek során nem kell az elemeknek kitenni magukat és amely lehetővé teszi, hogy valaki a reflektorfénybe lépjen, akkor azzal végeztetik, akivel jó viszonyban vannak. Miért képesek erre? Részben azért, mert nem szeretik eredendően az igazságot és alapelvek nélkül cselekednek. Másrészt pedig azért, mert ezt a kellemes kötelességet azoknak tartogatják, akikkel jóban vannak. Utána mondanak nekik néhány szépen hangzó dolgot, hogy ezek az emberek hálát érezzenek feléjük. Ezzel elérik a céljukat, hogy megnyerjék ezeknek az embereknek a szívét. Ez a taktika nem pusztán arról szól, hogy apróságokat osztogatnak és itt-ott mondanak egy-egy kedves dolgot – szándék és cél áll mögötte. És mi ez a cél? Az, hogy az emberek a szívükben kedvezően lássák őket. Ha van egy tízfős csoport, akkor azzal kezdik, hogy felmérik: „Ebből a tízből kettő jó a behízelgésben. Velük nem kell foglalkoznom. Ők így is, úgy is hízelegni fognak. Aztán van két zavarosfejű ember. Ők azt teszik, amit mondok, ha néhány dologban kedvezek nekik. A másik kettőnek van némi képessége. Engedni fognak nekem, ha tartok néhány magasztos prédikációt és mondok néhány lenyűgöző szót. Aztán van három, aki úgy tűnik, hogy az igazságra törekszik, így velük egy kicsit nehéz lesz bánni. Tisztán kell látnom a tényleges helyzetüket. Meg kell látnom, hogy mire van szükségük, és utána biztosítanom kell ezeket a dolgokat. Ha ezt bármelyikük nem veszi be, és nem engedelmeskedik nekem, akkor végül én fogom kezelni és kitakarítani. Még ha ellenem is van az utolsó ember, csak véges mennyiségű problémát okozhat nekem, és könnyű lesz vele elbánni.” Egyetlen szempillantással meg tudják határozni, hogy egy csoportban kivel tudnak bánni, és kivel nem. Honnan tudják ezt ilyen gyorsan? Azért képesek erre, mert a szívük tele van sátáni politikákkal és filozófiákkal. A viselkedésük és a magatartásuk, valamint a másokkal való érintkezésük módjainak alapelvei nem arról szólnak, hogy barátságosan kijöjjenek az emberekkel vagy normális interperszonális kapcsolatokat ápoljanak. Nem arról szól, hogy segítsenek, támogassanak másokat vagy felépítsék őket, nem arról, hogy egyenrangú félként foglalkozzanak másokkal vagy hogy az igazságalapelveket használják a dolgok intézésére és a többi ember kezelésére. Egyáltalán, a legcsekélyebb mértékben sem rendelkeznek ezekkel az alapelvekkel. Mik az alapelveik? „Hogyan tekint rám minden egyes ember a szívében? Nem kell azokkal foglalkoznom, akik nagyra tartanak, akik a szívükben hordoznak, akik félnek tőlem, akik megbecsülnek és tisztelnek engem. Így és így kell ezután tennem azokkal, akik nem tisztelnek, és így és így kell tennem azokkal, akik tisztelnek, de még nem teljes mértékben engednek nekem. Ami pedig azokat illeti, akik általában nem nagyon figyelnek másokra, ilyen és ilyen dolgokat kell tennem velük.” Van egy lépésről lépésre kidolgozott eljárásuk az emberek irányítására. Miért állítják elő ezeket a lépéseket és gondolatokat? Mert fékezhetetlen a szívükben a hatalomvágy. Ha barátságos viszonyban lennének egy csoport tagjaival, akkor meglehetősen beteljesületlennek és méltóság nélkülinek éreznék magukat. Mi tehát a céljuk? Hogy mindenki helyet adjon nekik a szívükben – ha nem az első helyen, akkor a másodikon, és ha nem a másodikon, akkor a harmadikon. A többiekkel való egyenrangú érintkezés egyszerűen nem felel meg nekik. Képesek vajon ezek az emberek vezetőként odafigyelni mások eltérő véleményére? Nem képesek. Mi körül forog minden, amit tesznek? (A hatalom körül.) Minden, amit tesznek, a hatalom körül forog. Milyen dolgokat tesznek, amelyek a hatalom körül forognak? Először behatolnak a szívedbe és megragadják: vagyis először megvesznek és rávesznek, hogy megnyílj előttük. Kiszedik belőled a valódi érzéseidet és kitalálják a róluk alkotott valódi véleményedet. Miután ezt felfogták, az egyes helyzetekhez igazítják a módszereiket, és minden egyes esetben egyénileg cselekednek. Irányítani akarják az emberek szívét, és amikor találnak valakit, aki nincs egy véleményen velük, aki nem tiszteli őket, aki nem hűséges hozzájuk, akkor lecsapnak rá és gyötrik. Az antikrisztusok tehát az emberek szívét hatalomvágyból akarják megnyerni. És milyen módszereket és technikákat alkalmaznak a hatalom megszerzésére? Alaposan megértik, megragadják és irányítják az emberek szívét. Mi irányítja az emberek gondolatait? Mind a szívük, mind a természetük. Amikor valakinek a szívét egy antikrisztus irányítja, akkor az eszméi és gondolatai már nem számítanak. Mihelyt az antikrisztus irányítja valakinek a szívét, az egész embert irányítja.