III. Az antikrisztusok megvizsgálják az emberek szívét, és átveszik felette az irányítást

A hatalom kisajátításán és a körülmények manipulálásán kívül milyen más cselekedetek igazolhatják, hogy az antikrisztusok Isten házát a saját birodalmukként kezelik? A hatalom kisajátításánál elsősorban a személyzeti ügyekkel kapcsolatos szempontokról beszélgettünk, míg a körülmények manipulálása főként az események alakulásának az irányításáról szól. A hatalom kisajátítása az antikrisztusok részéről egy kifelé megnyilvánuló cselekvés, és a körülmények manipulálása szintén valami külső dolog, amit az emberek láthatnak – ezeket az aspektusokat könnyű irányítani. Van azonban egy dolog, amit mindenki számára rendkívül nehéz irányítani. Mi ez az egyetlen dolog? (Az emberek szívének és az emberek gondolatainak az irányítása.) Mondd meg Nekem, igaz ez? (Igen, igaz.) A Biblia azt mondja: „Csalárdabb a szív mindennél” (Jeremiás 17:9) – azaz az emberi szívet a legnehezebb dolog irányítani. Megpróbálják-e az antikrisztusok irányítani a legnehezebb dolgot? Mondhatják-e ezt: „Mivel az emberi szív a legcsalárdabb és a legnehezebben irányítható, nem fogom irányítani. Hadd gondoljanak, amit akarnak; amíg hatalommal rendelkezem, amíg az emberek az irányításom alatt állnak, az elég. Csak a cselekedeteiket és a viselkedésüket fogom irányítani, a gondolataik pedig maradhatnak Isten irányítása alatt; erre nem vagyok képes, úgyhogy nem foglalkozom azokkal”? Kötnének az antikrisztusok ilyen kompromisszumot? (Nem, nem kötnének.) Az antikrisztusok ambíciója a lényegük alapján ítélve az, hogy a teljes embert irányítsák. A legnagyobb kihívás számukra az emberi szív irányítása, de ez az, aminek az irányítására a legjobban vágynak. Behálózzák a hatalmuk alatt álló embereket, és teljes irányítást szereznek minden dolog felett: hogy milyen irányban alakulnak az események, hány embert érintenek, mely ügyek kerülnek napirendre, hogyan zajlik ezen események alakulásának a teljes folyamata, és mi lesz a dolgok kimenete – minden aszerint alakul, hogy milyen dolgokat hoztak az antikrisztusok mozgásba, és aszerint, ahogyan azt a szívük kívánja. Van azonban egy dolog, nevezetesen, hogy mit gondolnak az emberek a szívükben. Mit gondolnak az emberek róluk? Jó-e a benyomásuk róluk, vagy sem? Kedvelik-e őket, vagy sem? A szívükben elhiszik-e, hogy ők antikrisztusok? Felismerik-e vagy nehezményezik-e a cselekedeteiket? Amikor az emberek látszólag tiszteletet mutatnak az irányukban, és hízelegnek nekik, mit gondolnak valójában a szívükben? Amit a szívükben éreznek, az valóban összhangban van-e a külső látszattal? Őszintén engedelmeskednek-e nekik? Ez olyan téma, ami az antikrisztusokat nagyon aggasztja. Minél inkább aggódnak, annál jobban keresik a válaszokat. Ez az Isten házát a saját birodalmukként kezelő antikrisztusok harmadik megnyilvánulása – megvizsgálják az emberek szívét, és átveszik felette az irányítást.

Könnyű-e megvizsgálni az emberek szívét és megszerezni az irányítást a szívük felett? Megvizsgálni és az irányítást megszerezni a cselekvés vagy a cselekvés során tanúsított viselkedés két különböző foka. Amikor az antikrisztus hatalommal rendelkezik, és egy esemény alakulásának teljes folyamata és annak kimenetele felett irányítást szerez, amikor az irányítása alá vonja ezeket a dolgokat, akkor mi az, amit az alárendeltjei vagy a befolyási területén lévő emberek a szívükben őszintén gondolnak – akár Istenként vagy tökéletes emberként kezelik őt, akár gyűlöletet táplálnak iránta, véleményük vagy elképzelésük van róla, akár pedig tisztán látják őt – amit az emberek a szívükben valóban gondolnak róla, ezeket a dolgokat igen nagy kihívás felmérni. Akkor mit tesz az antikrisztus? Megfigyeli az alárendeltjeit, előnyöket biztosít a számukra, vagy néhány kedvesen hangzó szót vált valakivel, akiből hiányzik a tisztánlátás és könnyű kihasználni. Ezek az emberek olyanok, mint a gumilabdák: valahányszor megütöd őket, mindig magasabbra ugranak fel és több energiára tesznek szert. Az antikrisztus az ilyen egyéneket gyalogként használja fel. Milyen tevékenységre használja őket? Ezeket a gyalogokat arra használja, hogy megvizsgálják az emberek szívét a számára. Azt mondhatja az egyik gyalognak: „Li nővér és a leánya a gyülekezetünkben az utóbbi időben kevesebb felajánlást tesz. Korábban egészen sok felajánlást tettek, de mostanában nem sokat járnak errefelé. Mivel foglalkoznak az utóbbi időben? Kapcsolatba kerültek kívülállókkal? Otthon történik valami náluk? Menj, nézz utána, és ajánlj fel némi támogatást!” Ez az ember ellátogat Li nővér otthonába, és körbenéz, ezt gondolva: „Itt nincsenek ismeretlen arcok. Úgy tűnik, a két nővér egészen békés életet él. Nem úgy tűnik, mintha nehézségeik támadtak volna. Miért nem járnak el az összejöveteleinkre? Hadd vizsgálódjam tovább.” Ez az ember azt kérdezi: „Volt részetek mostanában valamilyen új megvilágosodásban itthon? Az utóbbi időben gyengének érzem magamat; beszélgessetek velem egy kicsit.” Látva, hogy az ember azért jött, hogy az igazságot keresse és segítséget kérjen, a nővérek beszélgetnek vele, és azt mondják: „Az utóbbi időben új megvilágosodást nyertünk, hogy az Istenben hívőknek nem szabad más embereket követni vagy mindig másokra támaszkodni; kihívásokkal szembesülve Isten elé kell járulnunk és imádkoznunk kell; ez a legnagyobb bölcsesség. Az emberek megbízhatatlanok, csak Istenben bízhatunk; Ő ajándékozhatja meg az embereket az igazsággal, az élettel és az úttal, amelyet követniük kell – az emberek nem képesek ezt megtenni. Mindig másokra támaszkodtam, de később, amikor egy nővérrel beszélgettem...” Az ember így válaszol: „Amikor egy nővérrel beszélgettél? Hol van az a nővér? Ő egy kívülálló?” A nővérek azt mondják: „Nem igazán kívülálló; ő egy nővér a gyülekezetünkből, aki visszatért, miután több évig távol végezte a kötelességét.” Az ember így szól: „Ez nem olyan, mint egy kívülállóval való kapcsolat? Te elhamarkodottan kapcsolatba léptél egy kívülállóval; jelentened kell a dolgot a gyülekezetnek!” Ezt az információt megszerezve ez az ember két kulcsfontosságú információelemet tárt fel: Először is a két nővér nem akar közel lenni a vezetőhöz, és némi tisztánlátásra tett szert a vonatkozásában; másodszor kapcsolatba kerültek egy kívülállóval, és ez a kívülálló mondott nekik valamit; a részletek nem világosak, a nővérek nem mondanak semmit róla, szándékosan titkolóznak, ami azt jelenti, hogy a vezető iránti hűségük megingott, és óvatosak lettek vele szemben. Amikor ez a személy visszatér, és beszámol az antikrisztusnak, örül-e az antikrisztus a hallottaknak? Azt gondolná: „Nagyszerű, az alárendeltjeim végre némi tisztánlátásra tettek szert az irányomban”? (Nem, nem gondolná.) Mit gondolna? „Ez baj. A két nővér korábban engedelmes volt, a gyülekezet őszinte hívői voltak, és sok felajánlást tettek. Mióta ez az ismeretlen ember felvette velük a kapcsolatot, ez a kettő kissé engedetlenné vált. Fognak-e még a jövőben felajánlásokat tenni? Ez bosszantó és kockázatos.” Az antikrisztus aggodalmat érez. Miért érez aggodalmat? (Az emberek kezdik tisztán látni őt, és már nem hallgatnak rá.) Pontosan, az emberek szívét már nem manipulálhatja és nem irányíthatja, a véleményük kezd megváltozni, ezért érez aggodalmat az antikrisztus. A múltban ez a kettő jámbor volt és egyszerű, eléggé engedelmesek voltak, és nem igazán láttak tisztán az irányában, bármit mondott, azt gondolkodás nélkül elfogadták. Most, hogy megváltozott a véleményük, kialakult a tisztánlátásuk, és távolságot tartanak, esetleg elutasítják őt, és talán még jelenteni is kívánják őt – ez bajt jelez. Nem konkrét megnyilvánulása ez annak, ahogyan az antikrisztusok megvizsgálják és az irányításuk alá vonják az emberek szívét?

Amikor az antikrisztusnak feltűnik valami szokatlan, gyorsan útnak indítja a cimboráit vagy a csatlósait, hogy tájékozódjanak a helyzetről, és megértsék az annak alapjául szolgáló okokat. Ha nincs változás, ha az emberek ugyanolyanok maradnak, és nem változik a véleményük, akkor megnyugszik, már nem aggódik és nem feszült. Ha azonban felfedez valami szokatlant, valamit, amit nem ismer, amit nem manipulál, valamit, ami nem az, amit elképzelt, akkor az nyugtalanító. Aggodalmassá és szorongóvá válik, és sietségében cselekedni kezd. Mi a célja a cselekedeteinek? Azt akarja, hogy az emberek egy véleményen legyenek vele, és ne gondolják meg magukat. Az embereknek állandóan ismertetniük és jelenteniük kell a gondolataikat neki, hűséget, elszántságot és őszinteséget mutatva. Az antikrisztusnak folyamatosan az irányítása alá kell vonnia az emberek szívének változó gondolatait és elgondolásait, valamint a gondolataik irányát és alapelveit. Amint észleli, hogy valaki más véleményen van, azonnal cselekednie kell, hogy megváltoztassa őt. Ha nem változtatható meg, és nem válhat baráttá, akkor ellenség lesz belőle. Mik a következményei annak, ha valaki az antikrisztus ellenségévé válik? Gyötrésnek és elnyomásnak lesz kitéve. Ez az egyik megközelítés. Van egy másik megközelítés is. Az antikrisztus mindig aggódik a körülötte levők miatt, soha nem képes őket teljesen felmérni, fél, hogy az emberek felismerhetik és jelenthetik őt, és a szívében így szól: „Láttad-e, amikor loptam a felajánlásokból, és a magam módján intéztem a dolgokat? Ha láttad, képes voltál-e tisztán látni? Képes lennél-e jelenteni engem?” Néhány antikrisztus a színfalak mögött még szexuálisan kicsapongó életet is folytat, és azt gondolja: „Ki tud ezekről a dolgokról? Mit gondolnak azok, akik tudnak róla? Színleljek valahogy, keltsek hamis benyomást, majd tegyem próbára ezeket az embereket, szedjem ki belőlük a legbensőbb gondolataikat, hogy lássam, mit gondolnak valójában?” Tennének-e az antikrisztusok ilyen dolgokat? Az olyan elvetemült emberek számára, mint az antikrisztusok, ilyen dolgokat művelni mintha a második természetük lenne; ebben született tehetségek – ezt nagyszerűen csinálják. Az antikrisztus összehívja az embereket, és azt mondja: „Ma nem más céllal hívtam ide mindenkit, mint hogy megvizsgáljuk az utóbbi időben a gyülekezetben végzett munkám hiányosságait, és hogy beszéljünk az általam feltárt romlott beállítottságokra vonatkozóan szerzett ismereteimről. Beszéljetek nyíltan, ne fogjátok vissza magatokat! Nem foglak elítélni benneteket. Beszélgessünk nyíltan, őszintén és szemtől szembe. Ha valamit tettem, megváltozom; ha nem, figyelmeztetésnek fogom venni, hogy ne tegyem. Isten házában minden nyílt, látható és fedetlen. Mindent isten előtt teszünk, és senkinek nem szükséges résen lennie senki mással szemben. Testvérek, megnyugodhattok. Kezdem én azzal, hogy önvizsgálatot tartok. Az utóbbi időben a saját lustaságom és a testi kényelem utáni sóvárgásom miatt nem végeztem jól a munkámat. Mostanában az evangelizációs munka nem megy jól, én pedig nem túl sok figyelmet szenteltem a gyülekezeti életnek. Túlságosan lefoglalt az evangelizációs munka, és nem találtam időt más dolgokra. Természetesen felelős vagyok. A képzelődéseimre támaszkodva azt feltételeztem, hogy a gyülekezeti élet a testvérek révén majd önszabályozó módon működik, és hogy nem kell majd túl sokat aggódnom. Mindannyian felnőttek vagytok, és isten szavai annyira világosak, így teljes szívvel az evangelizációs munkának szenteltem magam. Azonban az evangelizációs munkát sem végeztem jól. Be kell ismernem a hibáimat a testvérek előtt, a megbocsátásotokat kell keresnem, és isten bocsánatát kell kérnem. Íme, hadd hajoljak meg mindannyiótok előtt.” Ezt mindenki látja, és magában azt gondolja: „Megváltozott; már nem tűnik olyan ravasznak, mint korábban. Miért ilyen őszinte ma? Valami nincs rendben. Nem kellene elhamarkodott következtetéseket levonnom; meglátom, mit mond ezután.” Az antikrisztus folytatja, és azt mondja, elismeri, hogy ő egy ördög, egy Sátán, beismeri, hogy nem végzett semmilyen tényleges munkát, kifejezi a hajlandóságát arra, hogy a Fennvaló rendelkezésére álljon, és bármilyen kritikát vagy feddést elfogad a testvérektől. Majd folytatja, és azt mondja: „Még ha el is bocsátanak engem, és nem hagyják, hogy vezető legyek, hajlandó vagyok arra, hogy a legjelentéktelenebbek közé tartozzam. A gyülekezetünkből Li nővért és a leányát javaslom, hogy vegyék át a munkámat.” Már ki is választotta az utódját. Hát nem nagyon is őszinte a hozzáállása? Szükség van-e egyáltalán gyanakvásra? Mialatt ezt mondja, még sírni is elkezd. Majd odaviszi a feleségét, és azt mondja: „Ez idő alatt te sem végeztél semmilyen tényleges munkát, csak bomlasztottál és zavart keltettél, és a testvérek metszését is vakon végezted. Téged is el kell bocsátani.” Az antikrisztus vádlón magára, majd a családjára mutat, azt érezteti az emberekkel, hogy őszinte. Amikor ezt mindenki hallja, valaki így szól: „Tulajdonképpen már hosszú ideje tisztán látunk téged. Nem konzultálsz velünk az ügyeket illetően; néhányan közületek bizalmasan megbeszélitek a dolgokat egymás közt, és döntéseket hoztok. Ez nem felel meg Isten házában a munka alapelveinek. Ezenkívül ti döntöttetek véglegesen arról, hogy ki lesz a vezető közületek, a mi tudomásunk nélkül – még tudni sincs jogunk róla. Az ember, akit választottatok, nemcsak, hogy nem végez tényleges munkát, de zavart is kelt, ti azonban nem bocsátjátok el őt.” A testvérek egymás után hangot adnak a véleményüknek. Amikor az antikrisztus ezt hallja, azt gondolja: „Ez baj! Az azonban jó, hogy mindannyian egyszerre hangot adnak a valódi gondolataiknak. Ez hasznos lesz a jövőbeni munkámban. Ha nem szólalnának fel, hanem helyette hátba döfnének, levélben közvetlen írásbeli jelentést tennének a fennvalónak a tudomásom nélkül, akkor végem lenne, nem igaz? Szerencsére ezt a taktikát használtam, okos vagyok és gyorsak a reflexeim, és éppen időben megtudtam a véleményüket.” Ezután folytatja, és kenetteljesen kijelenti: „Köszönöm, testvérek, a bizalmatokat, és hogy ma őszinte kritikát mondtatok a hibáimról. Határozottan változtatok rajtuk a jövőben. Ha nem, büntetés és átok hulljon a fejemre.” Az a mód, ahogyan az antikrisztus kifürkészi és az irányítása alá veszi az emberek szívét, nem korlátozódik a hallgatózásra és az ajtókon keresztül való leselkedésre. A komoly helyzetekre ászt rejteget a tarsolyában. Miféle ászt? Demokráciát és szabadságot gyakorol, elegendő szólásszabadságot biztosít az embereknek, engedi számukra, hogy teljesen szabadon kifejezzék a véleményüket és a legbensőbb gondolataikat, arra bátorítja az embereket, hogy adjanak hangot a legbensőbb érzéseiknek, még ha azok panaszok is. Azután kihasználja azok gyengeségeit, akik tőle eltérő elgondolásokkal rendelkeznek, vagy véleményük van róla, és egyszerre megsemmisíti őket. Milyennek hangzik az antikrisztus módszere? Hihetetlenül elvetemült! Nem emlékeztet a nagy vörös sárkány módszerére egy kicsit? Alapvetően ugyanaz a csoport, ugyanaz a természetlényegük. Nem így működik a nagy vörös sárkány? Látva, ahogyan az antikrisztus előadja magát, a nagy vörös sárkány csúf arca sejlik fel.

Az antikrisztusok hozzáértő módon alkalmazzák a kellemes és megfelelő szavakat az emberek ámítására, és ráveszik az embereket arra, hogy a bizalmukba avassák őket. Miután kifürkészik és kicsalják az emberekből a valódi helyzetüket, mi az eredmény? Tartanak-e az antikrisztusok bűnbánatot, mert az emberek ezekkel az igaz szavakkal szóltak hozzájuk? Bedobják-e a törölközőt, abbahagyják-e a gonosztetteiket, megválnak-e a hatalmuktól, feladják-e a hatalom iránti vágyukat, és feloszlatják-e a birodalmukat? Soha. Helyette fokozzák az erőfeszítéseiket. Miután mindent megtettek azért, hogy az irányításuk alá vonják az emberek szívét, megtartják azokat, akik igazodnak hozzájuk, és megszabadulnak mindazoktól, akik nem. Nem zárhatjuk ki, hogy a gyülekezetből néhány testvért eltakarítottak, kizártak, vagy hogy ilyen körülmények között elkobozták tőlük az Isten szavait tartalmazó könyveiket. Ezeket az egyéneket igazságtalanság érte. Mit kellene ezeknek az igazságtalanul kezelt testvéreknek tenniük? Adják fel az Istenben való hitüket, mert Isten házában megjelent egy antikrisztus, aki ilyen módon gyötörte őket, és lehetetlenné tette, hogy higgyenek? Megtehetik ezt? (Nem, nem tehetik meg.) Helyénvaló-e megalkudni vagy fejet hajtani az antikrisztusok vagy a sötét, elvetemült erők előtt? Ez az az út, amelyet választanotok kellene? (Nem, nem az.) Szóval milyen utat kellene választanotok? (Leleplezni és jelenteni az antikrisztusokat.) Amikor felfedezed, hogy valaki antikrisztus, hadd mondjam el neked, hogy ha a befolyása jelentős, és sok vezető és dolgozó hallgat rá, rád pedig nem fognak hallgatni, és ha leleplezed őt – és nagyon is lehet, hogy elszigetelnek vagy eltakarítanak téged –, akkor nagyon gondosan át kell gondolnod a stratégiádat. Ne szállj vele szembe egyedül; az esélyek nem neked kedveznek. Azzal kezdd, hogy felveszed a kapcsolatot néhány emberrel, akik értik az igazságot és tisztán látnak, és keress közösséget velük. Ha konszenzust értek el, keress meg még két vezetőt vagy dolgozót, akik képesek elfogadni az igazságot, és jussatok megegyezésre. Több emberrel közösen eljárva leplezzétek le és kezeljétek az antikrisztust együtt. Ilyen módon esélyed van a sikerre. Ha az antikrisztus befolyása túl nagy, levélben írásbeli jelentést is küldhettek a Fennvalónak. Ez a legjobb megközelítés. Ha néhány vezető és dolgozó nagyon igyekszik elhallgattatni benneteket, azt mondhatjátok nekik: „Ha nem fogadjátok el a leleplezést és a jelentésünket, akkor a dolgot továbbítjuk a Fennvaló felé, és hagyjuk, hogy ő intézkedjen rólatok!” Ez növeli a sikeretek esélyét, mert nem mernek majd ellenetek lépni. Amikor antikrisztusokkal van dolgod, ezt a megbízható módszert kell választanod – soha ne cselekedj egyedül. Ha nem rendelkezel néhány vezető és dolgozó támogatásával, akkor az erőfeszítéseid kudarcra vannak ítélve, kivéve, ha képes vagy levélben jelentést tenni, és azt átadni a Fennvalónak. Az antikrisztusok rendkívül alattomosak és ravaszak. Ha nincs kielégítő bizonyítékod, ne lépj fel ellenük. Érvelni vagy vitatkozni velük hiábavaló, szeretetet mutatva megpróbálni megváltoztatni őket felesleges, és ha az igazságról beszélgetsz velük, nem fog működni; nem leszel képes megváltoztatni őket. Egy olyan helyzetben, amelyben nem vagy képes megváltoztatni őket, a legjobb lépés az, ha nem beszélsz velük őszintén, nem érvelsz nekik, és nem várod, hogy bűnbánatot tartsanak. Ehelyett leplezd le és jelentsd őket anélkül, hogy ezt tudatnád velük, engedd, hogy a Fennvaló intézkedjen velük kapcsolatban, és bátoríts több embert arra, hogy leleplezze, jelentse és elutasítsa őket, ami végül majd elvezet oda, hogy kigyomlálják őket a gyülekezetből. Nem ez a jó megközelítés? Ha az a céljuk, hogy kicsalják a legbensőbb gondolataidat belőled, hogy próbára tegyenek, és lássák, hogy rendelkezel-e tisztánlátással irányukban, akkor mit kell tenned, ha már antikrisztusként azonosítottad őket? (Nem szabad őszintén beszélnem velük, hanem egyelőre egyet kell értenem a szavaikkal, nem szabad engednem, hogy felfedezzék a tisztánlátásomat, és utána bizalmas módon le kell lepleznem és jelentenem kell őket.) Milyen ez a megközelítés? (Jó.) Át kell látnod az ördögök és Sátánok mesterkedésein, és vigyáznod kell, hogy be ne indítsd a csapdáikat, vagy bele ne ess a vermeikbe. Amikor Sátánokkal és ördögökkel van dolgod, bölcsen kell eljárnod, és nem szabad őszintén beszélni velük. Ez azért van, mert egyedül Istennel és az igazi testvérekkel beszélhetsz őszintén. Soha nem szabad őszintén szólnod a Sátánokhoz, az ördögökhöz vagy az antikrisztusokhoz. Csak Isten méltó arra, hogy megértse, mi van a szívedben, és hogy szuverenitást gyakoroljon a szíved felett és megvizsgálja azt. Senki nem alkalmas arra, hogy irányítsa vagy megvizsgálja a szívedet, legkevésbé az ördögök és Sátánok. Ezért ha az ördögök és Sátánok próbálják kiszedni belőled az igazságot, jogod van nemet mondani, megtagadni a választ és visszatartani az információt – ez jogodban áll. Ha azt mondod: „Te, ördög, szóra akarsz bírni, de én nem fogok őszintén beszélni hozzád, nem beszélek veled. Jelenteni foglak – mit tudsz velem tenni? Ha kínozni merészelsz engem, jelenteni foglak; ha kínzol engem, Isten megátkoz és megbüntet téged!” – működik ez? (Nem, nem működik.) A Biblia azt mondja: „Legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok” (Máté 10:16). Ilyen helyzetekben olyan okosnak kell lenned, mint a kígyók; okosnak kell lenned. Szívünk csak arra alkalmas, hogy Isten megvizsgálja és birtokolja, és a szívünket csak Neki szabad adni. Csak Isten méltó a szívünkre, a Sátánok és ördögök nem érdemlik meg! Ezért van-e joguk az antikrisztusoknak tudni, hogy mi van a szívünkben, vagy hogy mit gondolunk? Nincs ehhez joguk. Mi a szándékuk azzal, hogy megpróbálják kicsalni belőled az igazságot, és hogy megvizsgálnak? Az a céljuk, hogy átvegyék az irányítást feletted; ezt világosan fel kell ismerned. Szóval ne beszélj velük őszintén. Módokat kell találnod arra, hogy több testvért egyesíts, és együtt leleplezzétek és visszautasítsátok őket, kimozdítsátok őket a pozíciójukból, és soha ne hagyjátok, hogy sikerrel járjanak. Gyomláljátok ki őket a gyülekezetből, tagadjatok meg tőlük minden lehetőséget, hogy zavart okozzanak, és ismét hatalmat gyakoroljanak Isten házában.

Az, hogy az antikrisztusok megvizsgálják az emberek szívét és átveszik az irányítást felette, a rideg valóság. Az antikrisztusok lényegéből ítélve nyilvánvaló, hogy az ilyen tevékenységek végzése természetes a számukra, és egészen mindennapos dolog. A különböző gyülekezetekben az antikrisztusok gyakran elküldik a bizalmasaikat, hogy szivárogjanak be a testvérek közé, puhatoljanak ki értesüléseket, és gyűjtsenek bennfentes információkat. Néha az összegyűjtött információk otthoni banalitásokra vagy emberek közötti kötetlen beszélgetésekre vonatkoznak, amelyek egyáltalán nem fontosak. Az antikrisztusok azonban mindig felhajtást csinálnak ezekből az ügyekből, akár még gondolatok vagy nézőpontok szintjére is emelik őket, hogy azonnal megértsék az emberek gondolataiban és véleményében bekövetkező összes változást. Ez azért van, hogy könnyedén átvehessék az irányítást a körülmények és minden egyes személy helyzete felett, és mindegyikre azonnal reagálhassanak. Az antikrisztusok különösen precízek a hatalommal és a státusszal kapcsolatos intézkedéseikben. Mennyiben precízek? Ami az egyes emberek nézőpontját illeti azzal kapcsolatban, hogy miként kezelik az ügyeket, illetve hogy mi az álláspontjuk az anyagi dolgokat, a pénzt, a státuszt, az Istenben való hitet, a kötelességek végzését és az állás otthagyását illetően – ők mindezt tudni akarják, úgy akarják ismerni, mint a tenyerüket. Miután már mindent úgy ismernek, mint a tenyerüket, az antikrisztusok nem az igazságot használják arra, hogy gondoskodjanak az emberekről, megváltoztassák az emberek téves nézőpontjait, vagy hogy megoldják a problémákat. Helyette mindezeket arra használják, hogy a saját státuszukat, a hatalmukat és a birodalmukat szolgálják. Ez az antikrisztusok célja azzal, hogy megvizsgálják és az irányításuk alá vonják az emberek szívét. Az antikrisztusok számára minden, amit tesznek, jelentőségteljesnek és értékesnek tűnik, de pontosan ezek a látszólag jelentőségteljes és értékes dolgok azok, amelyeket Isten elítél. Ők pontosan, hogy elárulják Istent, és ellenségesek Vele szemben.

2020. november 7.