II. Az antikrisztusok manipulálják a körülményeket

Korábban az Isten házát a saját személyes birodalmukként kezelő antikrisztusok első megnyilvánulásáról beszélgettünk: arról, hogy kisajátítják a hatalmat. A hatalom kisajátítása tekintetében elsősorban arról a konkrét tartalomról beszélgettünk, hogy miként szerzik meg az antikrisztusok a hatalmat, hogyan stabilizálják a státuszukat a megszerzést követően, hogyan erősítik tovább a hatalmukat, végezetül pedig arról, hogyan gyakorolják ezt a hatalmat. A hatalom kisajátítása mellett az Isten házát a saját személyes birodalmukként kezelő antikrisztusok második konkrét gyakorlata a körülmények manipulálása. A körülmények manipulálásának szó szerinti értelmét könnyű megérteni, szóval mire utalnak a „körülmények”? Miután az antikrisztus kisajátította a hatalmat, létrehozta a saját birodalmát, és rendíthetetlen követőket, cimborákat és befolyási területet szerzett, megengedheti-e, hogy mások beavatkozzanak a munkájába? Megengedheti-e mások számára, hogy beleszóljanak vagy belekeveredjenek az ellenőrzése alatt lévő ügyekbe és a befolyási területébe? (Nem engedi meg.) Egy antikrisztusnak a hatalom az élete. A befolyási területén belül mindent neki kell diktálnia. Tekintet nélkül arra, hogy mi történik a befolyási területén, hogy kik és milyen ügyek érintettek, és az ügyek végkimenetelétől függetlenül mindent neki kell megterveznie és irányítania. Az ő kívánságainak és igényeinek kell mindennek megfelelnie, anélkül, hogy a számára bármilyen veszteséget okozna. Például, ha nem lép közbe, nem avatkozik be, vagy nem manipulál egy adott ügyet, hanem hagyja, hogy az saját magától, normálisan alakuljon, akkor rossz hírnévre tehet szert, vagy valaki jelentheti és elbocsátással kellhet szembenéznie, mely esetben a státusza veszélybe kerülhet, és a hatalom, amivel rendelkezik, eltűnhet. Ezért mindenfajta ügyet, amely a gyülekezetben történik, akár kicsi, akár nagy, az antikrisztusnak saját magának kell intéznie. Ezek az ügyek a hírnevét, a státuszát és a hatalmát is érintik. Azokat az ügyeket illetően, amelyek nincsenek kapcsolatban a hatalmával, úgy is dönthet, hogy nem vizsgálja ki őket, vagy szemet huny felettük. Különösen, ami Isten házának a munkáját, a testvérek életbe való belépését, a gyülekezeti életet és a különböző hasonló ügyeket illeti, mindaddig, amíg azok nem érintik az ő státuszát és a hatalmát, és mindaddig, amíg azok nem terjednek ki a Fennvalóval való kapcsolatára, nem törődik velük, nem vizsgálja ki őket és nem foglalkozik azokkal. Például az evangelizációs csapat által havonta megnyert emberek száma kulcsfontosságú a számára, mivel kihatással van a státuszára. Ha a havonta jelentett szám biztosíthatja a státuszát, mindent meg fog tenni azért, hogy ezt a számot elérje annak érdekében, hogy megóvja a státuszát, míg más ügyek lényegtelenek maradnak a számára. Például mondjuk, hogy az általa felügyelt területnek havi száz embert kell megnyernie normális körülmények között. Ha azonban a környezet ezt nem teszi lehetővé, különleges helyzetek merülnek fel az adott hónapban, vagy néhányan még mindig a vizsgálati időszakban tartanak, és a megnyert emberek száma elmarad a száztól, akkor az antikrisztus erőfeszítéseket tesz az ügyet érintően, és nyugtalanná válik. Min nyugtalankodik? Úgy érzi, hogy teher nehezedik rá, és nyugtalan, mert azt látja, hogy Isten evangéliumának a terjesztése nem halad simán? Talán az evangéliumot hirdetők nem érzik a rájuk nehezedő terhet és felületesek, az antikrisztus pedig aggódik, hogy miként öntözze őket, és ezt hogyan oldja meg? Vagy amiatt aggódik, hogy nincs elég munkaerő az evangélium hirdetésére, és hogy miként kellene a munkaerőn változtatni és növelni azt? Nem, nem ezek miatt a dolgok miatt nyugtalankodik. Amiatt nyugtalankodik, hogy miként emelhetné a számot százra anélkül, hogy a Fennvaló felfedezné alattomos módszereit. Ha a tényleges szám a száz helyett csak nyolcvan, és ő ezt az igazságnak megfelelően jelenti, akkor a Fennvaló esetleg küld valakit, hogy vizsgálódjon, és tudjon meg többet a helyzetről – szóval hogyan jelentheti a számot úgy, hogy a Fennvaló ne reagáljon? Kilencvennyolc embert jelent. Valaki így szól: „Nem füllenthetsz így; ez csalás, ez elfogadhatatlan.” Ő ezt válaszolja: „Semmi gond. Én irányítok; ha bármi történik, felelősséget fogok vállalni érte.” Miért éppen ezt a számot jelentette? Van mögötte valami mélyebb jelentés? Alaposan megfontolta? Igen. Száz főt jelenteni, amikor a tényleges szám csak nyolcvan, túlzottan nagy eltérés, ami később megnehezíti a hazugság helyrehozását. Ha azonban kilencvennyolcat jelent, akkor, noha a Fennvaló látni fogja, hogy a szám száz alatt van, az mégis elfogadhatónak tűnik, és nem fogja a Fennvalót arra ösztönözni, hogy azonnali vizsgálatot indítson, ami biztosítja az antikrisztus státuszának megóvását. Néha, ha száz embert megnyer, kétszázat is mer jelenteni, és ha a Fennvaló kivizsgálás céljából küld valakit, az antikrisztusnak megvannak a módszerei ennek kezelésére. Azt állítja, hogy a plusz száz fő jelenleg vizsgálódik, és a következő hónapban nyerik meg őket. Ha a Fennvaló nem küld senkit ezt kivizsgálni, akkor az antikrisztus megtalálja a módját, hogy hivalkodjon a közreműködésével. Néha, ha egy hónapban nem sikerült egyetlen embert sem megnyernie, valótlanul akár harminc vagy ötven ember megnyerését is jelenti, aztán kitalálja a módját, hogyan pótolja ezt a számot a következő hónapban. Röviden, amikor sor kerül arra, hogy az evangélium hirdetése révén megnyert emberek számát jelentse, akkor az antikrisztus meghamisíthatja a számot, hazudhat róla, csalhat, és alattomos módszereket használhat. A szám bejelentésének a módjára és a bejelentendő számra vonatkozóan az antikrisztus közvetlen utasítást ad. Ez nem a körülmények manipulálása?

Az antikrisztus a státuszát és a hatalmát használja, hogy következetesen beleavatkozzon Isten választott népének kötelességvégzésébe és megzavarja azt. Elnyom és kizár mindenkit, aki az alapelvek alapján jár el és hatékonyan végzi a kötelességét. Mi a célja azzal, hogy ilyen módon cselekszik? A körülmények manipulálása; teljes ellenőrzést gyakorol, uralma alatt tartja az alárendelteket, és félrevezeti a Fennvalót. Mi a célja a körülmények manipulálásával? Az a célja, hogy megakadályozza az igazság felfedését, meggátolja, hogy az emberek megismerjék az igazságot, hogy becsapja a Fennvalót, eltitkolja az alsóbb szinten végzett munkája tényleges helyzetét, és hogy elleplezze, végzett-e bármilyen tényleges munkát, és azt hogyan végezte. A körülmények manipulálásával többek között az a célja, hogy elleplezze a tényeket, elfedje az igazságot, és hogy eltitkolja gonosz szándékait, valamint hogy elrejtse gonosz tetteit, vadul ellenszegülő cselekedeteit és az igazságot arról, hogy nem végez semmilyen tényleges munkát, és nem is képes erre. Például, amikor Isten házának szüksége van egy adott pénzösszegre, és arról érdeklődik, hogy az antikrisztus gyülekezete mennyi felajánlással rendelkezik, akkor az antikrisztus először megkérdezi, hogy Isten házának mennyire van szüksége. Ha azt mondod, hogy néhány ezerre van szükséged, azt állítja, hogy csak néhány százzal rendelkezik; ha azt mondod, hogy tízezrekre van szükséged, akkor azt állítja, hogy csak néhány ezerrel rendelkezik. A valóságban több tízezer jüannyi gyülekezeti felajánlás van a birtokában, de nem hajlandó kiengedni azt a kezéből. Nem rejteget-e gonosz szándékokat? Mit akar tenni? A felajánlásokat saját felhasználás céljából akarja megkaparintani. Ez a körülmények manipulálásának minősül? (Igen.) Az antikrisztus olyan mértékben manipulálja a körülményeket, hogy még a felajánlásokat sem engedi ki a kezéből. Ha azt kérdezed, hogy a gyülekezetében van-e valaki, aki jártas az írásban, zenében vagy a videókészítésben, akkor azt felelheti: „Van valaki nálunk, aki jártas az írásban, hetvennyolc éves, korábban újságíró volt, súlyos gyomorbetegséggel küzd.” A valóságban ez a személy csak a harmincas éveiben jár, az ereje teljében van, és semmilyen súlyos gyomorbetegségben nem szenved. Miért nem enged az antikrisztus a szorításából? Miért nyújt hamis információkat? Manipulálni kívánja a körülményeket. Úgy véli, hogy ha lemondana egy ilyen tehetségről, az befolyásolná az uralkodását; meg is akarja tartani az ilyen tehetséges egyéneket. Ezek a tehetséges emberek valóban hozzá tartoznak? (Nem.) Akkor miért nem engedi el őket? Miért nem bocsátja rendelkezésre ezeket a gyakorlott embereket, amikor Isten háza munkájának szüksége van rájuk, és miért merészkedik egészen odáig, hogy meghamisítsa az adatokat? Félre akarja vezetni az embereket, hogy bebiztosítsa a státuszát – valóban manipulálja a körülményeket. Nem kérdezi meg, hogy az érintett felek hajlandók-e ezeket a kötelességeket végezni, és nem mutatja meg az igazságnak megfelelően ezeknek az embereknek a körülményeit Isten háza számára. Ehelyett megtartja őket a saját használatára, vagy ha nem használja őket, akkor is visszatartja őket Isten házától. Például, ha Isten házának szüksége van a gyülekezetből egy videókészítőre, az antikrisztus ezt látja, és azt gondolja: „Rendelkezésre bocsátani valakit, aki jártas a videókészítésben – kiengedhetek-e a kezemből egy ilyen jó lehetőséget? Minden szentnek maga felé hajlik a keze: a lányom, a fiam és néhány rokon rendelkezik némi ismerettel a videókészítésről, ezért őket bocsátom rendelkezésre attól függetlenül, hogy megfelelnek-e isten háza igényeinek vagy sem.” Amikor egy ilyen jó lehetősége adódik, hogy embereket kell rendelkezésre bocsátania, akkor a rokonai és a barátai elsőbbséget élveznek, semmit nem hagy a kívülállók számára. Ez nem a körülmények manipulálása?

A fent említett példák alapján pontosan mire vonatkozik az, hogy az antikrisztus manipulálja a körülményeket? Ez nem azt jelenti, hogy az antikrisztus teljes uralmat gyakorol, és hogy mindenkit és mindent irányít és manipulál? Minden az ő kezében van, és mindenben az övé a végső döntés; ő az, aki kézben tartja a helyzet alakulását, a színfalak mögül irányít és manipulál. Ez a körülmények manipulálása. Amikor a Fennvaló elküld valakit a gyülekezetéhez, hogy megértse a helyzetet, és ez a személy szeretne néhány emberrel beszélgetni, és látni azt, hogy a testvérek hogyan haladnak az életbe való belépéssel és a kötelességük végzésével, valamint ellenőrizni akarja, hogy az anyagokat, mint például az Isten szavait tartalmazó könyveket és a prédikációkról készült felvételeket Isten minden választottja számára szétosztották-e, az antikrisztus azt mondja: „Nem probléma, elviszlek téged két testvér otthonába.” Ki ez a két ember? Nem mindketten az antikrisztus birodalmába tartoznak? (De igen.) Ez a két ember a húga és a feleségének az öccse. Miután a Fennvaló által küldött embert elviszi ebbe a két otthonba, ez a két ember azt mondja: „A gyülekezeti életünk nagyszerű, és a prédikációkról, közlésekről meg tanúságtételekről készült mindenféle videóval rendelkezünk. A gyülekezetünk vezetője jó néhány napja távol van a gyülekezet munkájával összefüggésben, és még nem tért haza.” Nem számít, ki látogat el az antikrisztus gyülekezetébe, a valós helyzet legcsekélyebb részletét sem értheti meg. Az antikrisztus a gyülekezet valós helyzetének minden részletét elleplezi – a felmerült problémákat, a bomlasztó és zavarkeltő gonosz embereket, hogy kik végzik a kötelességüket felületes módon, mely feladatoknál tapasztaltak hibákat stb. Amit akkor látsz, amikor odamész, azok csupán tetszetős díszletek – az egész hamis látszat. Csak egy dologra érdemes figyelni: Ha a Fennvaló által küldött ember arról érdeklődik, hogy van-e megfelelő hely a gyülekezeti felajánlások tárolására, és hogy a felajánlások egy részét el kell-e vinni, az antikrisztus sietve kijelenti, hogy nincs túl sok gyülekezeti felajánlás. Minden egyéb munkát illetően pozitívan beszél, kivéve a felajánlásokat érintő helyzetet – még azelőtt befejezi a beszélgetést, mielőtt az ember megszólalhatna. Az antikrisztus a saját markában tartja a gyülekezet alkalmazottait, akik mindenféle kötelességek végzésére alkalmasak, miközben olyan embereket ajánl fel, akiket kedvel, vagy akik nem felelnek meg az Isten házában való kötelességvégzés feltételeinek, különösen bizonyos embereket, akiknek rossz az emberi mivoltuk, és akikben gonosz lélek munkálkodik, vagy másokat, akikből alapvetően hiányzik a lelki megértés, akiknek az emberi mivolta utálatos, akik a kötelességüket felületes módon végzik, akiknek nem megalapozott az Istenben való hitük, és akik éppen olyanok, mint a nem hívők. Azonkívül, hogy a kötelességüket felületes módon végzik, ezek az emberek bomlasztanak és zavart keltenek, meggondolatlanul viselkednek, néhányuk nem képes elviselni a nehézségeket, és távozni akarnak Isten házából. Néhányan még alaptalan szóbeszédet is terjesztenek és elképzeléseket hirdetnek, mások nem végzik megfelelően a kötelességüket, a napjaikat televíziós sorozatok vagy más értelmetlen videók tömegének a nézésével töltik. És a végén mi történik? Ezek közül az emberek közül néhányat elküldenek. Azoknak, akiket elküldenek, több mint a kilencvenöt százaléka rossz emberi mivolttal rendelkezik. Mennyire rossz az emberi mivoltuk? Rendkívül rossz – hiányzik az emberi mivoltuk, és néhányan egyáltalán nem hisznek Istenben. Honnan jöttek ezek az emberek? Nem mindannyiukat a gyülekezet bocsátotta rendelkezésre? Mivel a gyülekezet bocsátotta őket rendelkezésre, akkor azokkal az emberekkel kell, hogy probléma legyen, akik biztosították őket. Nem lehet kizárni, hogy ezek közül néhány ember esetleg antikrisztus, és hogy a rendelkezésre bocsátott egyének esetleg antikrisztusok rokonai, cimborái vagy rendíthetetlen követői. Nem ez a helyzet? Képes-e valaki, aki tényleges emberi mivolttal rendelkezik, és van egy kevés lelkiismerete, a tehetséges egyének rendelkezésre bocsátásának fontos ügyét gondosan kezelni? Képes-e arra, hogy egy kicsit felelősségteljes legyen? Képes-e kiiktatni önző indokainak egy részét? Aki emberi mivolttal és lelkiismerettel rendelkezik, az teljes mértékben képes ezt elérni, és csak egyetlen típusú ember nem képes erre, az antikrisztus. Ők minden jó dolgot maguknak akarnak felhalmozni, és kategorikusan elutasítják és megtagadják, hogy együttműködjenek bármiben, ami nem előnyös a számukra – ilyenek az antikrisztusok.

Van egy még utálatosabb aspektusa annak, hogy az antikrisztusok manipulálják a körülményeket, azonkívül, hogy mindig teljes ellenőrzést akarnak szerezni, és mindent irányítani akarnak a gyülekezetben. Képesek-e az antikrisztusok a rendíthetetlen követőikkel összejátszva alávetni magukat Isten háza rendelkezéseinek, megfelelően végezni a kötelességeiket, támogatni Isten házának a munkáját, és eleget tenni a felelősségeiknek és kötelezettségeiknek? (Nem, nem képesek.) Ezért mondtam azt, hogy összejátszanak. Amint azt mondjuk, hogy összejátszanak, nyilvánvalóvá válik, hogy minden, amit együtt mondanak és tesznek, az titkos ügyleteket jelent. Ezek az emberek látszólag barátságosak, tisztelettudóak a magasabb rangúakkal szemben, és egymás felé rendkívül szeretetteljesek, előzékenyek és tisztelettudóak, ezenkívül udvariasak és jó jelleműek. A valóságban mindez felszínes, kétszínű és képmutató. Miért tudnak ilyen előzékenyek lenni, és egymás felé a legnagyobb tisztelettel és udvariassággal fordulni? Ennek oka van. Az összejátszással nem az a céljuk, hogy tanuljanak egymástól és ellensúlyozzák a saját gyengeségeiket, vagy hogy támogatást nyújtsanak egymásnak az igazságvalóságba történő belépésben, hogy kövessék Isten akaratát, és jól végezzék a gyülekezeti munkát. Helyette a céljuk a kölcsönös kizsákmányolás, függőség és segítség. Azért játszanak össze, mert a több ember nagyobb hatalmat jelent, a nagyobb hatalom pedig megkönnyíti a dolgok intézését, és elősegíti a magánügyek kezelését. Így amikor együtt vannak, nagyon barátságosnak tűnnek, mintha egy összetartó család lennének. Az idősebbeket udvariasan szólítják meg, a hasonló korúakat testvérnek szólítják, ezeket a szavakat szeretettel és a társadalmi hagyományoknak megfelelően ejtik ki. Ha valaki nem ismeri a helyzetet és a tényeket, még dicsérheti is őket az egymás iránti szeretet, a kölcsönös segítségnyújtás és az egymás iránti bizalom okán; úgy tűnik, hajlandóak nehéz időkben segítő kezet nyújtani egymásnak, egészen boldogok és elégedettek, mondván, hogy: „Mindannyian egy család vagyunk; ugyanabban az istenben hiszünk.” Amikor beszélnek, jelentőségteljes pillantásokkal osztják meg szeretetüket, ami tovább erősíti, hogy ők valóban egy család és egy összetartó csoport. Tehát mit is csinálnak pontosan, amikor összejátszanak? Például az egyik idősebb nővér egy cég vezérigazgatója, és kiterjedt társas viszonyokkal és kapcsolatokkal rendelkezik. Sokat tett az antikrisztus birodalmában lévő emberekért, és a legtöbben szívességeket kaptak tőle, így a „nővérükként” hivatkoznak rá. Ha valakinél valami történik otthon, például a fia egyetemre megy, vagy a lánya munkát keres, biztosan hozzá fordulnak tanácsért, és az ő segítségét kérik a dolgok megoldásában. Ha valaki kórházba kerül, és a gyülekezetben van valaki, aki kórházban dolgozik, és segíteni tud importált gyógyszerek beszerzésében, az antikrisztus mindjárt közeli bizalmasaként és a család tagjaként tekint rá. Összejátszanak egymással ezeknek a feladatoknak a kezelésében, kölcsönösen hasznára vannak egymásnak, és mindenki számára előnyös helyzeteket teremtenek. Ezért, amikor együtt vannak, úgy tűnik, hogy figyelemre méltóan jó viszonyban és harmonikus kapcsolatban vannak, amennyire lehet, boldogok, és soha nem vitáznak. Azonban e harmónia mögött minden ember titokban hátsó szándékokat rejteget, és azon gondolkodik, hogyan használhatja ki a másik felet és hogyan használhat fel másokat, hogyan segíthet a másiknak úgy, hogy az kölcsönösen előnyös legyen, és hogyan viszonozza mások szívességeit. Miután az antikrisztus létrehozta a saját birodalmát, és megvannak a rendíthetetlen követői, a rendelkezésére áll egy csapat és a „családja”, akik a mindennapokban a kis dolgokban segítenek neki. Például ha állást keres, egyetemre megy, előléptetést kap, súlyos betegséggel küzd, áthelyezik, vagy éppen találni kell valakit, aki közvetítőként fizet, hogy a letartóztatást követően kiszabadulhasson a börtönből – van valaki, aki ezeket az ügyeket intézze. Az antikrisztus szemszögéből nem hasznosak-e ezek a „családtagok”? Nem lehet-e rájuk támaszkodni? Nem bízhatnak-e egymásban és segíthetnek egymásnak? (De.) Ezért ezen a birodalmon belül nem azt látjuk, hogy az emberek Isten szavaira alapelvként tekintve érintkeznek egymással, vagy a lelkiismeretük szerint cselekednek, Isten szavai szerint élnek, Istent imádják, egymással normálisan érintkeznek, nyitott szívvel beszélgetnek, megnyitják a szívüket, és feltárják magukat, beszélnek a saját romlott beállítottságukról és ismerik azt, vagy megtanulják egymástól, hogy hogyan kompenzálják a hiányosságaikat – semmi ilyesmiről nincs szó. Ez a banda, ez a birodalom az antikrisztus bandájának a birodalma, ahol az igazságnak nincs hatalma, ahol a Szentlélek nem munkálkodik, és ahol Isten szavai nem léteznek az emberek szívében. Helyette az antikrisztus bandája elégedetten, kényelmesen és élvezettel él itt, azt a saját otthonaként kezeli. A valóságban ez nem Isten háza, sem gyülekezet; ez társadalom, az antikrisztus bandája.

Az antikrisztusok a gyülekezetet a saját birodalmukká változtatják, egy társadalmi csoporttá és a saját bandájukká alakítják. Pusztító és gyűlöletes cselekedeteket folytatnak, és teljes mértékben a nem hívők taktikáját és módszereit alkalmazva beszélnek és cselekednek. Mindegyiküknek jól pereg a nyelve, semmitmondóan fecsegnek, tele vannak durvasággal, alattomosak és elvetemültek, és nem hajlandóak elfogadni az igazságot. Kifelé kifinomultnak, civilizáltnak, udvariasnak, fegyelmezettnek, sőt jól neveltnek mutatják magukat, akik jó képességűek és jellemesek. Valójában azonban mindegyikük alattomos, ravasz, aljas és elvetemült jellem. Összejátszanak egymással, kapcsolatokat létesítenek, összemérik befolyásukat, odafigyelnek a luxusra, és kihangsúlyozzák a közösségi és személyzeti kapcsolatokat a társadalmon belül. Odafigyelnek arra, hogy kinek van nagyobb befolyása, magasabb státusza és több presztízse a társadalomban, és hogy ki a jobb stratéga. A beszédükön és a viselkedésükön nem ismerhetsz fel egyáltalán igaz hitet; még kevésbé láthatod, hogy a szívükben akár a legkisebb hely lenne Isten szavai és az igazság számára. Hitük nem több, mint játék és csalás. Ezek az elvetemült alakok a gyülekezetet társadalmi csoporttá változtatták, elvetemült jellemek összejátszásának birodalmává, miközben mindvégig folyamatosan hangzatos szavakat használtak, és azt mondták: „Hiszünk istenben, elvégezzük a kötelességünket isten házában, így követjük istent, ilyen módon járulunk hozzá a testvéreink jólétéhez, így segítjük és támogatjuk őket, ilyen és ilyen módon szeretjük egymást.” Elvetemült eszközökkel, amelyek félrevezetik és tőrbe csalják az embereket, és különböző aljas módszerekkel ártanak a testvéreknek, mégis azt hiszik, hogy a kötelességüket végzik, segítenek a testvéreknek, dicsőítik Istent és tanúságot tesznek Mellette. Nem is sejtik, hogy e cselekedetek és viselkedés mögött a körülményeket manipuláló antikrisztusok lényege rejlik. Az antikrisztusok a hatalmuk alá csábítják Isten követőit, és a gyülekezetet a saját birodalmukká alakítják, egy társadalmi csoporttá, a Sátán hatalma alatt álló emberek szervezetévé. Gyülekezetnek tekinthető-e még egy ilyen szervezet? Világos, hogy nem. Nem végtelenül undorító-e az antikrisztusok viselkedése? Találkoztatok-e már valaha egy antikrisztus ilyen bandájával? Mit érzel, amikor köztük vagy? Kívülről udvariasnak és kedvesnek tűnnek – de amikor az igazságról és Isten szándékairól beszélgetsz velük, a különös iszony és érdektelenség hozzáállását mutatják, ellentétben a kifelé udvarias és barátságos viselkedéssel. Amikor az igazságról beszélgetsz velük, megérzik, hogy kívülálló vagy, és amikor a gyülekezeti munkáról beszélgetsz velük, még inkább így éreznek; amikor tovább beszélsz azokról az igazságalapelvekről, amelyeket a kötelességvégzés során gyakorolni kell, frusztrációt és érdektelenséget éreznek, és ez az, amikor felfedik démoni hasonlatosságukat, megvakarják a fejüket, ásítanak, és könnybe lábad a szemük. Nem abnormális ez? Miért jelenik meg a démoni hasonlatosságuk, amint az igazságról kezdesz beszélni? Nincs mindannyiuk szívében sok szeretet? Hogyan veszthetik el az érdeklődésüket, amikor az igazságról kezdesz beszélni? Nem ez az, ami leleplezi őket? Nincs bennük nagy lelkesedés és hűség a külső feladatok elvégzése iránt? És ha hűségesek, nincsenek a valóság birtokában? Ha a valóság birtokában vannak, akkor boldognak kellene lenniük, amikor azt hallják, hogy valaki az igazságról beszél, vágyniuk kellene rá. Miért abnormális mindig az állapotuk, hogy még a gonosz szellemek is megszállhatják őket? Ez azt mutatja, hogy a szokásos harmonikus kommunikációjuk, az udvariasságuk és a kedvességük mind teljesen hamis. Isten ítélő szavai és az Őáltala kifejezett igazságok azok, amelyek teljesen felfedik őket. Ezután a haragjuk a felszínre tör, az állapotuk teljesen más, mint általában, gonoszságokat kezdenek művelni, és zavart keltenek. Ezt követően Isten átadja őket a Sátánnak, és Ő többé nem foglalkozik velük. A számtalan ördögi tettükkel megmutatták igazi valójukat.

Az, hogy az antikrisztusok manipulálják a körülményeket, valóban a valóság. Enyhébb esetekben egy ember manipulál egy bizonyos számú embert; súlyos esetekben egy banda manipulál egy bizonyos számú embert és minden más dolgot. Azon dolgok és körülmények száma, amelyeket egy ember manipulálni tud, korlátozott; ezért a hatalmuk kiterjesztése és a státuszuk biztosítása érdekében az antikrisztusoknak ki kell képezniük egy csapatot. Be kell vonniuk és irányítaniuk kell egy csoport embert, hogy segítséget nyújtsanak a számukra, biztosítsák a státuszukat és a hatalmukat, és hogy segítsenek nekik a körülmények manipulálásában. Amint az antikrisztusok létrehozták a bandájukat, a befolyási területük megnő, ami lehetővé teszi a számukra, hogy még több dolgot manipuláljanak, és a szerepvállalásuk köre kiszélesedik. Következésképpen az áldozatok száma nő. Mit kell tennetek, ha egy antikrisztus bandájával találkoztok, amely képes a körülmények manipulálására? Találkoztatok-e már valaha ilyen bandával? Általában négy vagy öt, vagy akár több mint tíz egyén alkotja e csoport fő tagjait. Mindegyikük különböző feladatokért felelős. Például vannak, akik a személyi állomány módosítására szakosodtak, akik a pénzügyeket kezelik, akik a Fennvalóval tartják a kapcsolatot, és akik azonnal eltussolják a dolgokat az antikrisztus számára, történjék bármi; és vannak, akik tanácsot adnak a színfalak mögül, akik rossz dolgokat terveznek, hogy ártsanak az embereknek; akik a híresztelések terjesztésére specializálódnak, akik viszályt szítanak, akik a gonosztevőknek segítenek gonosz dolgokat cselekedni, akik információt gyűjtenek, és még olyanok is, akik juttatásokat szereznek és orvosi kezelést biztosítanak az antikrisztus számára. Röviden, mindenféle szerepre van valaki a csoportban. Az antikrisztusok figyelmen kívül hagyják azokat az egyéneket, akik nem rendelkeznek befolyással, akik jámborak és egyszerűek, és akik nem képesek kezelni a társadalmi ügyeket. Helyette kimondottan a státusszal, hírnévvel, befolyással és tisztviselőként tapasztalattal vagy a társadalomban nagy üzletek kötésében gyakorlattal rendelkező hívőket célozzák meg – azokat az embereket, akik világlátottak, képesek a dolgok elintézésére, és akik képesek jó dolgokat szerezni nekik. Például, ha egy autó 400000 jüanba kerül, akkor egy tehetséges ember, aki jól tud ügyeskedni a piacon, féláron tud szerezni új autó minőségű használt autót az antikrisztus számára. Bevonja-e az antikrisztus az ilyen egyént, ha közel kerül hozzá? (Igen.) Az antikrisztusok bevonják az ilyen embereket. Mi a céljuk? A céljuk, hogy átalakítsák Isten házát, Isten munkahelyét egy társadalmi csoporttá, és úgy intézzék a dolgot, hogy Isten munkája és az igazság megvalósíthatatlan legyen az emberek között – a saját céljaikat akarják elérni. Ha egy átlagos hívő szívvel-lélekkel hisz Istenben, képes elhagyni a családját és a karrierjét, jámbor és egyszerű, és hiányzik belőle a dolgok kezelésének a képessége, akarja-e őt az antikrisztus? (Nem.) Ha a férje és a fia mindketten az üzleti életben keresik a pénzt, befolyásosak a társadalomban, és senki nem meri zaklatni őket, van-e az ilyen idős hölgynek bármilyen értéke az antikrisztus számára? Noha az antikrisztus szemében a hölgynek eredendően nincs értéke, a családjára való tekintettel nagyon is értékes. Nem szenved hiányt pénzben, testvéreket fogadhat be az otthonába, és ha valami felmerül, a családja segítségét kérheti a dolog kezelésében. Az ilyen személy értékes az antikrisztus számára. Az antikrisztus mindent megtesz az ilyen személy bevonása és félrevezetése érdekében, eléri, hogy az ő oldalára álljon, és hogy kihasználhassa őt. Az antikrisztus pontosan felméri az embereket, akik hasznosak számára. Nem foglalkozik azokkal, és nem értékeli azokat, akiknek valódi a hitük, akik őszintén hisznek Istenben, vagy akiknek jó a jellemük, és akik hűségesen végzik a kötelességüket, és akik a pásztorlást és öntözést követően fejlődni tudnak és valóban megfizetik az árat. Minél becsületesebb és lelkiismeretesebb vagy, és minél több józan ésszel rendelkezel, annál inkább irtózik tőled. Ha őszintén beszélsz és egyenes vagy, ő irtózik és undorodik tőled. Amikor meglát téged, nagy ívben elkerül. Ha kommunikálsz vele, felületesen udvariaskodik, de nem beszél szívből, hacsak értékes nem vagy a számára. Az olyan embereket részesíti előnyben, akik értékesek a számára, akik a hasznára lehetnek a hatalmának és a státuszának. Ha van valaki, akit ki tud használni, és aki segíthet neki a dolgok elvégzésében, a valódi tények elfedésében, rossz dolgok művelésében, miközben megfelelő kifogásokat talál azokra, és félre tudja vezetni a testvéreket anélkül, hogy bárki észrevenné, anélkül, hogy bárki képes lenne leleplezni vagy átlátni rajta, azt az embert kihasználják és beszervezik. Ha egy ember, attól függetlenül, hogy kivel beszél, mindig hízelgő szavakat mond, a hatalommal rendelkezők dicséretét zengi, követ bárkit, aki státusszal rendelkezik, és nem mutat tisztánlátást senki felé, felhasználja őt az antikrisztus? Az ilyen ember értékes az antikrisztus számára, de elővigyázatosan kezeli őt. Nem bízik meg teljesen az olyan emberekben, akik hízelegnek neki, és bizonyos dolgokat eltitkol előlük. Ha a találkozókat hierarchiába sorolja, akkor az ilyen egyéneket kizárja a fontosabb összejövetelekről. A kevésbé fontos vagy általános összejövetelek azok, amelyeken az ilyen ingadozó egyének részt vehetnek. Ez azért van, mert ha megjelenik egy másik vezető, akkor ezek az ingadozó egyének bármikor elárulhatják és leleplezhetik őt. Az antikrisztus igen ravaszul jár el, amikor ilyen emberekkel foglalkozik, a helyzetnek megfelelően használja fel őket. Ezért, ami a körülmények manipulálását illeti, az antikrisztus igen elővigyázatosan jár el. Az ilyen ügyekhez szisztematikusan és átgondoltan közelít, gondosan mérlegeli, hogyan járjon el és mely embereket használjon fel. Különbséget tesz azok között, akikre mint közeli cimboráira, és akikre mint általános cimboráira gondol.

Amikor az antikrisztus idegennel kerül kapcsolatba, mint például egy felső vezető, vagy valaki, akit nem jól ismer, akkor legelőször megvizsgálja az illető jellemét, hogy vannak-e bizonyos elfoglaltságai vagy hobbijai, hogy őszinte-e a hite, hány éve hisz Istenben, rendelkezik-e az igazságvalósággal vagy annak felismerésével, és hordozza-e az életbe való belépés terhét. Az antikrisztus felmér és megfigyel minden szempontot, majd különböző módszereket alkalmaz arra, hogy szóra bírja és tesztelje őt. Ha azt látja, hogy valaki zavaros fejű, akkor lazít az éberségén, és figyelmen kívül hagyja az illetőt. Ha azonban az ember ravasznak és nehezen kifürkészhetőnek tűnik, úgy érzi, óvatosnak kell lennie. Az antikrisztus úgy ellenőrzi a körülményeket, hogy mindent az irányítása alá von, azt akarja, hogy mindenben az övé legyen a végső döntés, az irányítása alatt lévő minden típusú embert is beleértve. Isten házának előírásai értelmetlenekké válnak számára, mint valami papírhulladék, és Isten adminisztratív rendeletei és természete egyáltalán nem léteznek, mintha levegő lennének. Az ambíciója és a vágyai túlmennek az emberek irányításán és azon, hogy rávegye az embereket arra, hogy rá hallgassanak; olyan messzire megy, hogy az összes ember által megtapasztalt minden eseményt irányítani akar, azokat is, amelyek az orra előtt történnek, a befolyási területén belül és kívül. Mi a célja ennek az ellenőrzésnek? A hatalmának és a státuszának, valamint a hírnevének a biztosítása. Egyetlen kifejezés összefoglalja, hogyan manipulálja az antikrisztus a körülményeket: minden az ő irányítása alatt áll. Ezért az antikrisztus semmilyen dolgot nem mer figyelmen kívül hagyni, legyen az kicsi vagy nagy. Nem mer figyelmen kívül hagyni semmit, mindenben részt akar venni, és mindenbe bele akar avatkozni, ami a státuszához vagy a befolyási területéhez kapcsolódik, semmilyen előnyt nem hagy ki. Aktívan részt akar venni a gyülekezeten belül számos ügyben, és meg akarja érteni a dolgok alakulását. Például, ha néhány ember nem igazán hallgat rá vagy veti alá magát neki, és mindig véleményük van róla, akkor módokat talál arra, hogy gyötörje őket. De ha nem tud semmilyen indokot találni a metszésre, akkor mit tesz? Módot talál arra, hogy ellenőrzése alatt tartsa a könyveket és a prédikációk felvételeit, amelyeket Isten háza küld. Ő dönt, hogy ki kapja meg ezeket az anyagokat azonnal, annak alapján, hogy ki engedelmeskedik neki. Ha ezen időszak alatt nem hallgatsz rá vagy kedvezőtlen magatartást mutatsz, azt állítja, hogy az erőforrások korlátozottak, és nem küldi el azokat számodra. Az antikrisztus figyeli a viselkedésedet. Ha világosan gondolkodsz róla, átlátsz rajta, és megérted az antikrisztus pszichológiáját; ha önként beismered a hibáidat, és közel kerülsz az antikrisztushoz, ürügyet talál majd arra, hogy azt mondja: „Ezúttal isten háza elég erőforrást küldött mindenki számára, téged is beleértve.” Ha azonban azt látja, hogy egy idő után megint elhatárolódsz, tovább gyötör majd. Még csak nem is fog értesíteni, amikor új erőforrások érkeznek, egyszerűen nem ad neked semmit, és még arra is találhat ürügyet, hogy elkobozza, amivel eredetileg rendelkeztél. Különösen akkor, amikor az antikrisztus felfedezi, hogy valaki tudhat a színfalak mögötti gaztetteiről, és jelentheti őt, megelőző intézkedést tesz, előrelátóan elismeri a hibáit, és megosztja önismeretét, vagyis először puha megközelítést alkalmaz. Amint az antikrisztus észreveszi, hogy a puha megközelítés nem fog működni, és a szívében kissé bizonytalannak érzi magát, és azt gondolja, hogy ez az ember még mindig jelentheti, nagy erőfeszítéseket fog tenni, hogy több embert állítson hadrendbe, hogy azok letámadják és erélyesen megfenyegessék ezt az embert. Ez addig folytatódik, amíg ez az ember meg nem alkuszik, és ki nem nyilvánítja, hogy nem fogja őt jelenteni; az antikrisztus csak ekkor fogja vissza magát. Néhány esetben az antikrisztus akár másokat leplezhet le elsőnek; attól való félelmében, hogy mások leleplezhetik és jelenthetik őt, megelőző intézkedést tesz, és egy másik emberben szándékosan hibát keresve hamis vádakkal illeti őt és csapdát állít neki. Később ürügyet talál arra, hogy elszigetelje és kizárja ezt az embert, megszakítva a kommunikációját a Fennvalóval és a gyülekezettel. Most már az antikrisztus biztonságban érzi magát, és nem kell tovább aggódnia. Ez nem a körülmények manipulálása? (De.) Azt is mondhatjuk, hogy az antikrisztus cselekedetei ilyen dolgokban nem csak egy-két elszigetelt esetet vagy csak egy-két módszer alkalmazását jelentik. A körülmények manipulálása, a státuszának bebiztosítása és annak érdekében, hogy a birodalma ne inogjon meg, az antikrisztus sok gonosz tettet visz véghez. Például megváltoztatja a gyülekezeten belül a személyzeti rendszereket és rendelkezéseket. Hogy még több embert irányíthasson, viszályt szít a testvérek között, hogy azok támadják egymást és ítélkezzenek egymás fölött. Még arra is felbujthatja a követőit, hogy letámadjanak néhány testvért, akik nagyobb igazságérzettel rendelkeznek; azt is hangoztatja a testvérek előtt, hogy a Fennvaló mennyire nagyra tartja őt. Sőt mi több, leveleket ír a Fennvalónak, amelyekben a kiváló munkájával dicsekszik, és azt állítja, hogy önismeretre tett szert, képes önként felfedni a problémáit és a többi. Leveleket ír és a saját problémáiról beszél, amivel mind azt szeretné elérni, hogy a Fennvaló kegyeibe férkőzhessen. Különböző eszközöket és módszereket alkalmaz a körülmények manipulálására, a rendíthetetlen követőinek az irányítására, a testvérek rászedésére és egyidejűleg Isten házának a becsapására. Ezeket a különböző gyakorlatokat alkalmazzák az antikrisztusok a körülmények irányítására a gyülekezetben. Természetesen sok más konkrét gyakorlat létezik, de itt nem soroljuk fel mindet. Összefoglalva mindennaposak ezek a dolgok, ahogyan az antikrisztusok irányítják a gyülekezetet, és a különböző gyakorlatok, amelyekkel megnyilvánulnak, szintén megszokottak.