És mit tesz az antikrisztus, miután létrehozta a saját birodalmát? Vajon aggódik-e rendkívüli módon azért, hogy miként halad a gyülekezetnél az evangelizációs munka? Vajon ez nyugtalanítja-e őt, és érdeklődik-e róla? Csak egy ellenőrző körutat tesz a forma kedvéért, felületesen érdeklődik pár szóban, és semmi több. Mi az ellenőrző körútjának a célja? Milyen célból vág neki ezeknek az erre-arra vezető utaknak, hogy lássa, hogy mit tesznek a testvérek? Vajon azért, mert törődik azzal, hogyan halad az életbe való belépésük? Nem. Azt szeretné látni, hogy vajon a befolyási területén belül van-e valaki, akinek az a szándéka, hogy ellenálljon neki, vajon van-e valaki, aki ferde szemmel néz rá, vagy aki nemet mer mondani neki, vagy aki mer nem engedni neki és nem úgy tenni, ahogyan ő mondja; a saját szemével kell látnia, személyesen kell ismernie a helyzetet. Ez az egyik szempont. És ami még fontosabb, miután az antikrisztus létrehozza a birodalmát, magát nevezi ki a jogos uralkodóvá – és ha azt mondod, hogy zsarnok, a város réme, bandavezér, ő mindaddig nem foglalkozik vele, amíg megvan a státusza és a hatalma. A befolyási körében, a birodalmán belül minden hatalom az ő kezében van, egyedül ő hozza a döntéseket. Ugyanakkor élvezi klikkje imádatát, csodálatát és megbecsülését, ahogyan a hízelgésüket és a hajbókolásukat is, valamint a felsőbbrendűségi érzést és a különleges bánásmódot is, amiben tőlük részesül. Mit gondolsz, vajon amikor az antikrisztus kisajátítja a hatalmat, azt csak azért teszi, hogy magas pozícióból tudjon szólni? Csak azért, hogy kielégítse ez iránti vágyát? Nem. Valami lényegesebbet szeretne: mindazt a bánásmódot, ami azzal a státusszal és hatalommal jár, amit a birodalmán belül élvez. Mihelyt az antikrisztus megalapítja a saját birodalmát, mihelyt megvannak a rendíthetetlen követői, a napjai nagyobb kényelemben telnek, mint a régi császároknak. Semmit nem kell csinálnia: csak egy szavába kerül, és a kívánsága teljesül; csak egy szavába kerül, és megkap mindent, amit kíván. Például azt mondja az antikrisztus: „Szép nap van ma; miért is kívánom annyira a csirkehúst?” Még dél sincs, de már valaki elkészítette a csirkepörköltet. Ebéd közben az antikrisztus azt mondja: „Mi, istenhívők nem ihatunk alkoholt, de mit szólnátok egy kis frissítőhöz?” Vezetőjük szavait meghallva az antikrisztus követői máris gyorsan elküldenek valakit, hogy vegyen frissítőket. Nem kap-e meg mindent, amit akar? Csak ki kell nyújtania a kezét, ki kell nyitnia a száját, és máris mindent tálcán kap, és minden kívánsága teljesül. Napjai nagy kényelemben telnek. Majd az antikrisztus azt mondja: „Hideg van ma. A tavalyi kardigánomat kirágta a moly, illetlenség ilyet viselni – nem néz ki jól. Nem tudom, hol van az idei kardigánom.” Amikor valaki felajánlja, hogy több kardigánt vesz neki, ő azt mondja, hogy ne vegyen kardigánt csak úgy, őneki a szentek illendőségének kell megfelelnie, és a pénzt az alapelvnek megfelelően kell költeni. Nem sokkal azután, hogy ezt mondja, valaki több kardigánt vesz a számára. Miután a szállítmány megérkezik, az antikrisztus úgy érzi, hogy ha semmit nem mond, akkor minden előre kiterveltnek tűnik majd, ezért azt mondja: „Ki vette ezeket? Ez nem az alapelvek megsértése? Nem cselekednék ezzel rosszat? Ki vette őket? Odaadom neki a pénzt.” Először megkéri a feleségét, hogy vegyen ki egy kis pénzt a gyülekezeti felajánlásokból, és majd visszafizeti később, amikor lesz pénze. A valóságban ezt nem gondolja komolyan; egyáltalán nem tervezi, hogy visszafizeti a pénzt. Az antikrisztus valóban mindent megkap, amit kíván, élvezi, hogy mindent készen kap. És szívében érez-e önvádat, miután ezeket a dolgokat élvezte? Érez-e lelkiismeret-furdalást? (Nem.) Hogyan érezhetne lelkiismeret-furdalást? Ez pontosan az, amit el akar érni, ez az, amire éjjel és nappal vágyott – hogyan utasíthatná vissza? Ezt az előnyt nem szabad elpazarolni, ha nem használja ki, akkor az lejár és semmivé válik; amint kihasználja, valami tetszetőset mond majd, hogy az illető örömmel költse rá a pénzt, és ne merjen belegondolni.

A saját birodalmukban az antikrisztusok nemcsak különböző különleges bánásmódokban és szolgáltatásokban részesülnek alárendeltjeiktől, de a birodalmukba tartozókat abszolút engedelmességre is nevelik. Például ha egy antikrisztus arra kér mindenkit, hogy keljen fel hajnali 5:00-kor, akkor mindenkinek fel kell kelnie 5:00 előtt. Akik későn kelnek fel, azoknak metszéssel kell szembenézniük – az antikrisztus hűvösen fogja őket kezelni. Az étkezések alatt addig senki nem mer az asztalhoz ülni, amíg az antikrisztus le nem ül, és amíg az evőpálcikákat használni nem kezdi, addig senki nem mer azokhoz nyúlni. Bármit, amit elhatároz, azt meg kell tenni; bárhogy dönt a teendő elvégzésének a módjáról, a többieknek azt követniük kell, és az engedetlenséget nem tűri. A birodalmában ő a vezető, a király, és az ő szava a döntő – aki nem tesz eleget a szavának, azt gyötörni fogják. Az alárendeltjeit úgy neveli, hogy a parancsait vak engedelmességgel kövessék, a legkevésbé se merjenek azokkal szembeszállni, és azt higgyék, hogy bármit parancsol, az indokolt és megéri – az a kötelességük és a kötelezettségük. Az Istenben való hitnek és a kötelesség végzésének zászlaja alatt az antikrisztus alárendeltjei kérdés nélkül engedelmeskednek neki, a tenyerükön hordozzák őt, és a királyukként és mesterükként tekintenek rá. Ha bárkinek gondolata vagy véleménye van az antikrisztusról, ha a nézőpontja eltér az antikrisztus nézőpontjától, akkor az antikrisztus erőfeszítést nem kímélve cáfolja, lekicsinyli, ízekre szedi, ítéletet mond róla, megbélyegzi és elnyomja az illetőt, és csak akkor nyugszik meg, amikor az teljes mértékben engedelmeskedik neki. Az antikrisztus gyarapodik a birodalmán belül, ahol csodálatosan kényelmesen él. A pénz, amelyet a testvérek felajánlanak, mind az antikrisztushoz kerül, és bármit, amiben az antikrisztus hiányt szenved, biztosítaniuk kell a számára. A testvéreknek azonnal ki kell elégíteniük az antikrisztus igényeit, hogy elégedett legyen, és hogy boldoggá tegyék őt. Az antikrisztus tulajdonképpen rabszolgákká nevelte ezeket az embereket. Prédikációja a leggyakrabban arról szól, hogy mennyit szenvedett, és mennyire hűséges volt, és azt hangsúlyozza, hogy az embereknek meg kell érteniük őt és engedelmeskedniük kell neki annak érdekében, hogy elnyerjék Isten tetszését, és megfeleljenek az igazságalapelveknek. Az antikrisztus magasztos prédikációkat tart, szlogeneket skandál, és olyan doktrínákat mutat be, amelyek teljesen összhangban vannak az emberi elképzelésekkel és képzelődésekkel, elnyerve ezzel mások imádatát és csodálatát. Ezzel egyidejűleg hatékonyan megakadályozza azt, hogy vele kapcsolatban bármilyen gyanakvás, kétség, vagy tisztánlátás merüljön fel, és abban is megakadályozza az embereket, hogy akár csak eszükbe jusson leleplezni vagy tisztán látni őt, vagy saját maguk is árulásról gondolkodjanak. Ez biztosítja azt, hogy a hatalma mindörökké fennmaradjon, és a gyülekezetben minden változás nélkül megszilárduljon. Ugye az antikrisztus eléggé előre gondolkodik? Tehát akkor mi a célja mindezeknek a cselekedeteknek? Egyetlen szó – hatalom. Függetlenül attól, hogy a saját birodalmán belül lévőkről vagy az azon kívül állókról, vagy a saját rendíthetetlen követőiről, vagy az őt felismerő testvérekről van-e szó, mitől fél, mi miatt aggódik az antikrisztus a legjobban? Amiatt, hogy ezek az egyének megérthetik az igazságot, Isten elé járulhatnak, felismerhetik és elutasíthatják őt. Ez az, amitől a legjobban fél. Amint mindenki elutasítja őt, sereg nélküli parancsnokká válik, elveszti a státuszát és a presztízsét, és megfosztják a hatalmától. Ezért azt hiszi, hogy csak a saját birodalmának a biztosításával, rendíthetetlen követőinek ellenőrzés alatt tartásával, az őt követők alapos félrevezetésével és ellenőrzésével, követőit keményen a markában tartva képes megszilárdítani hatalmát. Ily módon erősen ragaszkodik ahhoz a különleges bánásmódhoz, amelyet élvezni kíván, ahhoz a különleges bánásmódhoz, amelyet a hatalmának köszönhet. Néhány antikrisztus különösen ravaszul viselkedik és kezeli az ügyeit, ügyes abban, hogy megnyerje magának az embereket. Az általuk irányított birodalomban vannak olyanok, akik ügyeket intéznek számukra, olyanok, akik az anyagi szükségleteiket elégítik ki, és vannak olyanok, akik információkat gyűjtenek vagy elsimítják a dolgokat számukra – sokféle különböző egyén. Ha az antikrisztus befolyási területén nincs jó képességű ember, nem törekedik senki az igazságra, és nincs, aki betartja az igazságalapelveket, akkor az antikrisztus képes hosszú távon fenntartani az ellenőrzést a gyülekezet felett, és a gyülekezethez tartozó emberek nagymértékben meggyengülnek, és helyrehozhatatlanul félrevezetés áldozatai lesznek. Még ha a Fennvaló küld is valakit a munka kivizsgálására, az is hiábavaló volna. A gyülekezet az antikrisztus ellenőrzése alatt kikezdhetetlenné és áthatolhatatlanná vált – az ő szilárd erődjévé. Nem számít, ki leplezi le és szedi ízekre az antikrisztust, vagy hogy ki beszél az igazságalapelvekről, nem fognak rá hallgatni, akiket félrevezettek. Helyette az antikrisztus oldalára állnak, szembehelyezkednek az igazsággal, és elítélik az antikrisztus leleplezését és ízekre szedését.

Az antikrisztus, a végsőkig kitartó követői és a birodalmának tagjai mindig Isten házának ügyeit taglalják és vizsgálják: Kit helyeztek át és hova? Kit bocsátottak el? A Fennvaló kiadott egy új közlést és prédikációt ennek és ennek a leleplezéséről – kiadjuk-e? És hogyan adjuk ki? Kinek adjuk ki először, és kinek utána? Be kell-e avatkoznunk, kell-e rövidítenünk vagy szerkesztenünk rajta? Ki volt mostanában kapcsolatban kívülállókkal? A Fennvaló leküldött-e valakit? Kapcsolatba lépett-e valamelyikük az embereinkkel alsóbb szinten? Együtt sűrűn megvitatják az ilyen dolgokat; gyakran összejátszanak és összeesküvést szőnek, megbeszélik az ellenintézkedéseket, a terveket és a módokat, amelyekkel a Fennvaló munkára vonatkozó rendelkezéseire reagálhatnak; így gyakran megvitatják és megvizsgálják a testvérek körülményeit is alsóbb szinten. Az antikrisztus és a birodalma tagjai egész nap összeesküvést szőnek, egy húron pendülnek. Amikor együtt vannak, nem beszélnek az igazságról, vagy Isten szándékairól, még kevésbé a gyülekezet munkájáról vagy arról, hogyan végezzék megfelelően a kötelességüket, hogyan lendítsék előre a gyülekezet munkáját, hogyan vezessék a testvérek belépését Isten szavainak valóságába, vagy hogyan reagáljanak külső helyzetekre. Sohasem beszélgetnek ezekről a helyes dolgokról, hanem azt vizsgálják, kik kerülnek közelebb egymáshoz, kikről beszélgetnek ezek az emberek, amikor együtt vannak, beszélgetnek-e a vezetőkről a hátuk mögött; és figyelmet szentelnek annak, kinek a családja gazdag, és hogy az tett-e bármilyen felajánlást. Ezek azok a dolgok, amelyekről négyszemközt beszélnek, mindig ítéletet hoznak a testvérekről és a Fennvaló munkára vonatkozó rendelkezéseiről – mindig megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy megbirkózzanak a testvérekkel és a Fennvalóval. Amit négyszemközt cselekednek, az szégyenteljes: Ha nem árt a gyülekezetnek, akkor árt a testvéreknek; mindig összeesküvést szőnek és hangulatot keltenek a jó képességű és az igazságra törekvő testvérek ellen, mindig megpróbálják besározni a jó embereket, vagy befeketíteni a nevüket. Valahányszor az antikrisztusok valamit tesznek, azt mindig megbeszélik a táborukban lévő emberekkel – mindig valamilyen összeesküvésről vagy cselszövésről van szó. Semmi, amit az antikrisztus bandája mond, nem állja ki az elemzés próbáját; a gondos elemzés mindenben problémát talál. A birodalmon kívül lévő emberekkel szemben tartózkodóak és bizalmatlanok; az antikrisztus birodalmán belül semmi sem tabu. Megítélik a testvéreket, Isten házának munkáját, a felső vezetőket – még Istent is. Mindenről szabadon beszélnek. De amikor jelen van valaki a birodalmon kívülről, akkor leplezik a szavaikat, meginognak, titkolóznak, sőt, titkos nyelven beszélnek, amelyet a kívülállók nem képesek megérteni. Van egyfajta nézésük, amely meghatározott jelentéssel bír, egy sunyi mosolyuk, amely jelent valamit, még a horkantás és a köhögés is jelent valamit – mindezek az ő titkos kódjaik. Néha megvakarják a fejüket, néha megpiszkálják a fülüket, néha dobbantanak a lábukkal, néha összedörzsölik a tenyerüket; ez mind jelentéssel bír. Ezek az antikrisztus bandájának általános megnyilvánulásai, a különféle viselkedési módjaik, amelyekkel megnyilvánulnak, amint a gyülekezetben kisajátították a hatalmat. Mik ezek az emberek, ha a különféle viselkedési módjaik és megnyilvánulásaik alapján ítéljük meg, és az emberi mivoltuk szemszögéből elemezzük őket? Vajon nem a csalárdság és az elvetemültség tanítványai? (De.) Van ezeknek az embereknek igazságérzetük? Van nekik lelkiismeretük vagy erkölcsük? Becsületesek? Nem. Ezeknek az embereknek nincs szégyenérzetük. Elfogyasztják, amit a testvérek felkínálnak, és azt gondolják, hogy az nekik jár; ugyanakkor feljogosítva érzik magukat, és szabadon garázdálkodnak Isten házában, kárt okozva a testvéreknek – és nemcsak átmenetileg élősködnek a gyülekezeten, hanem mindennap, generációról generációra. Nem ördögök ők, akik az ember húsát eszik és az ember vérét isszák? Nincs szégyenérzetük! Az antikrisztus és a bandája mindig együtt vitatja meg a „nemzet ügyeit”. De nem szégyenletesek-e zárt ajtók mögött tartott megbeszéléseik? (De.) Miről beszélnek? Beszélnek a gyülekezet munkájáról? Érzik a gyülekezet munkájának a terhét? Egyes helyeken a gyülekezet felügyelet alatt áll, és a testvéreket a nagy vörös sárkány, a kormány követi és megfigyeli, és a legtöbb testvér még kormányzati ellenőrzés alá is kerül, és a letartóztatás és bebörtönzés veszélye fenyegeti őket. Érdekli ez őket? Megpróbálnak-e módot találni arra, hogy megvédjék a testvéreket, és hogy segítsenek nekik elkerülni az üldöztetést és a börtönben való szenvedést? Megvitatják-e egymás közt, hogyan helyezzék biztonságba a gyülekezet könyveit, tulajdonát és így tovább, hogy megvédjék a gyülekezetet a veszteségek elszenvedésétől? Ha egy Júdás jelenik meg a gyülekezetben, azonnal reagálnak-e, gyorsan biztonságos helyet szerveznek-e az érintett testvérek számára, hogy megvédjék őket? Megtennének-e ilyen dolgokat? (Nem.) Amikor az emberek hatalommal rendelkeznek, képesek jó dolgokat tenni, de arra is, hogy rossz dolgokat műveljenek. Nos, mit tesz az antikrisztus, ha hatalommal rendelkezik? (Rossz dolgokat.) Milyen rossz dolgokat művel? (Módot talál arra, hogy gyötörjön bárkit, aki nem hallgat rá. Amikor Isten háza vezetőket és dolgozókat küld, hogy a munkáról kérdezzenek, ő módot talál arra, hogy elkerülje őket, vagy hogy nyomást gyakoroljon rájuk és ítélkezzen felettük, elítélje őket, és indokokat talál arra, hogy elűzze őket, leállítsa a munkáról való kérdezősködésüket, és megakadályozza, hogy problémákat találjanak vele kapcsolatosan.) Néhány antikrisztus pontosan ellenkezőleg cselekszik: attól való félelmében, hogy a testvérek jelentik a vele kapcsolatos problémákat, megfigyeli a Fennvaló által küldött vezetőket, jó ételekkel és italokkal kényezteti őket, és megakadályozza, hogy kapcsolatba kerüljenek az alsóbb szinteken álló testvérekkel. Amikor a vezetők a testvérek után kérdezősködnek, ő azt válaszolja: „Minden rendben van velük. Pillanatnyilag az evangelizációs munka zökkenőmentesen halad. Minden olyan problémát megoldottunk, amely a kedvezőtlen körülményekből eredt, és kiűztük a Júdásokat, akik elárultak bennünket; intézkedtünk azokról, akik megpróbálták megzavarni a gyülekezet munkáját, és mindet eltakarítottuk, isten szavainak könyveit pedig a szokásos módon kiosztottuk. Egyáltalán nincs semmilyen probléma.” Miután ezt elmondja, beszámol néhány dologról más emberekkel kapcsolatosan. Amikor a Fennvaló küld valakit, hogy nézzen utána a dolgainak, és ő azt gondolja, hogy valaki jelentette őt, akkor szándékosan jelenti az adott személlyel kapcsolatos problémákat, hogy félrevezesse a felső vezetőket, és elhitesse velük, hogy az a személy, aki az antikrisztust jelentette, problémákkal küzd. Teszi mindezt azért, hogy a vezetők ne legyenek képesek megállapítani, mi is történik valójában a gyülekezet munkájával, és hogy megakadályozza az antikrisztussal kapcsolatos problémák felfedését, hogy végül ne bocsássák el őt, és ne is legyen tovább veszélyben. Az antikrisztus azért védi a birodalmát, hogy megszilárdítsa a hatalmát, hatékonnyá tegye azt, ezért kinevelnek sok hívet, talpnyalót, rendíthetetlen követőt és cimborát. Az ilyen emberek kinevelésével az a célja, hogy teljesen kisajátítsa a hatalmat, és hogy megakadályozza a hatalma gyengülését és elragadását.

Az antikrisztusok Isten házát a saját személyes birodalmukként kezelik, és az első dolog, amit a vezetői szerep elérését követően tesznek, az az, hogy kisajátítják a hatalmat. Eszetekbe jutnak esetek, amikor az antikrisztusok kisajátították a hatalmat? (Volt korábban egy gyülekezetvezető, aki antikrisztus volt. Valahányszor valaki rámutatott a problémáira, vagy leleplezte őt, ő elnyomta azt a személyt, és elkobozta tőle Isten szavainak könyveit. Elmentem a gyülekezetében néhány összejövetelt tartó csoportba, hogy többet tudjak meg a helyzetről. Az antikrisztus attól félve, hogy a gonosztettei napvilágra kerülnek, megpróbált engem elűzni, és megragadta az alkalmat, hogy megvádoljon engem, hogy az engedélye nélkül, titokban vettem részt az összejöveteleken. Később a felső vezetők küldtek valakit, hogy utánajárjon a dolognak, az antikrisztus pedig megrágalmazott engem, rosszat mondott rólam, még házi őrizetbe is helyezett, és arra utasította a testvéreket, hogy ne lépjenek kapcsolatba velem. Akkoriban ez az antikrisztus egy vezetővel és egy dolgozóval együttműködve nyolc gyülekezetet is ellenőrzött. Végül több hónapig tartó beszélgetéseket és tisztánlátást követően a testvérek végül száműzték az antikrisztusok e csoportját.) Az antikrisztusok így működnek. Bármit tesznek a gyülekezetben, annak az a célja, hogy megragadják a hatalmat, és ellenőrizzék az embereket. Különösen jól érzékelik, ha bárki fenyegetést jelent a státuszukra vagy a hatalmukra. Rendkívül jó orruk van az ilyen dolgokhoz, és azonnal felismerik, hogy ezek a dolgok kedvezőtlenek rájuk nézve, és veszélyeztetik a pozíciójukat. Nem elvetemült dolog ez? Miért érzékelik az antikrisztusok ilyen jól ezeket a dolgokat? Mások miért nem észlelik? Ez a természetükkel kapcsolatos; csak az antikrisztusok képesek tudatában lenni az ilyen dolgoknak. Ez megerősít egy pontot: az antikrisztusok ezzel a fajta lényeggel rendelkeznek. A hatalom iránti vágyuk rendkívüli, és egyedülálló a sóvárgásuk. Amikor valaki felkeresi a gyülekezetet, amelyet ők vezetnek, az antikrisztusok tanulmányozni fogják őket, és azt gondolják: „Veszélyt jelent-e ez a személy a státuszomra és a presztízsemre? Azért van itt, hogy előléptessen, vagy hogy elmozdítson? Azért van itt, hogy a problémáimat vizsgálja, vagy hogy normálisan beszélgessen velem a munkáról?” Először megpróbálják kideríteni ezeket a dolgokat. Különösen jól érzékelik ezeket a dolgokat, mert különös ragaszkodás és vágy él bennük a státusz és a hatalom iránt; a hatalomért és a státuszért élnek. Azt gondolják, hogy ha elveszítik a hatalmat, ha kevesebb a hívük, és sereg nélküli parancsnokká válnak, az életük elveszti az értelmét. Ezért, ami az általuk megszerzett státuszt és hatalmat illeti, akár három gyülekezetért, akár öt gyülekezetért, akár tíz gyülekezetért felelősek, az antikrisztusok úgy vélik, minél több, annál jobb. Egyáltalán nem fogják átengedni a hatalmukat más embereknek. Azt gondolják, hogy az az ő jogos tulajdonuk, valami, amiért megharcoltak, amit forradalom és stratégia révén szereztek meg. Ha mások meg akarják szerezni, késznek kell lenniük arra, hogy az életüket adják cserébe érte. Olyan ez, mint a nagy vörös sárkány – ha valaki demokratikus változást javasolna, hogy véget vessen a diktatúrájának, és tisztességes választások lebonyolítására szólítaná fel a Kommunista Pártot, mit mondana a nagy vörös sárkány? „Demokrácia? Húszmillió ember fejét kellene cserébe adnod érte! A Kommunista Párt számtalan egyén vére által szerezte meg a hatalmát. Ha meg akarod ragadni a hatalmat, ennyi ember vérét és életét kell majd cserébe adnod!” Az antikrisztusok ugyanilyenek. Ha azt akarod, hogy lemondjanak a hatalomról, nem elég beszélni nekik az igazságról, hogy engedjenek; küzdeni és harcolni fognak veled. Nem számít, milyen megvetendők a módszereik és eszközeik, meg kell védeniük a hatalmukat. Hacsak Isten választott népe mind fel nem ébred és nem egyesül, hogy leleplezze és eltávolítsa őket, ők nem fogják megtenni. Nem túl elvetemültek az antikrisztusok? Ez teljes mértékben igazolja és szemlélteti az antikrisztusok elvetemült és ádáz beállítottságát. Függetlenül attól, hogy az ellenőrzött alattvalók szolgálatkészek-e vagy sem, hogy őszintén engednek-e vagy sem, hogy hajlandók-e engedelmeskedni nekik és követni őket vagy sem, az antikrisztusok nem foglalkoznak ezzel. Erővel felhasználják a hatalmukat az emberek elnyomására és ellenőrzésére. Senki nem szegülhet ellen. Aki nem enged, azt szankciókkal sújtják. Ilyenek az antikrisztusok.

Az imént annak egyes konkrét gyakorlatairól és megnyilvánulásairól beszélgettünk, hogy az antikrisztusok miként sajátítják ki a hatalmat. Ezekből a gyakorlatokból és megnyilvánulásokból nem láthatjuk-e, hogy az antikrisztusok ádáz és elvetemült beállítottsággal és lényeggel rendelkeznek? Megváltoztathatja-e őket bárki? Akár érvekkel győzködve őket, akár az érzelmeikre próbálva hatni, akár bemutatva az igazságot Isten szavaiban, akár metszéssel, akár az őszinte érzéseiken keresztül igyekezve megváltoztatni őket – képes-e ezek közül bármelyik módszer rábírni őket arra, hogy felhagyjanak a hatalom kisajátításának gyakorlatával? (Nem.) Néhány ember azt mondja: „Az antikrisztusok is csak romlott beállítottsággal rendelkező emberek. Az embereknek emberi érzelmeik vannak. Ha az érzelmeikre próbálsz hatni, logikusan elmagyarázod a dolgokat, és tisztázod az előnyeit és hátrányait, akkor ha megértik az érvelést, talán nem cselekednek többé olyan módon. Talán beismerik a hibáikat, bűnbánatot tartanak, és nem járnak tovább az antikrisztusok útján. Lehet, hogy nem hozzák létre a saját birodalmukat Isten házán belül, nem vonják be a saját rendíthetetlen követőiket, hogy kisajátítsák a hatalmat Isten házában, és nem bocsátkoznak ilyen cselekedetekbe, amelyek nincsenek összhangban az emberi mivolttal és erkölccsel.” Befolyásolhatók-e az antikrisztusok ilyen módon? (Nem.) Megváltoztatott-e bárki egy antikrisztust valaha? Néhányan azt mondják: „Talán az édesanyjuk nem nevelte őket megfelelően fiatal koruktól kezdve, el voltak kényeztetve. Na most, ha az édesanyjuk beszél velük, vagy ha a családjukban a legnagyobb presztízzsel rendelkező személy, vagy valaki, aki a leghosszabb ideje hívő, beszél a fejükkel, talán nem tesznek majd többé olyan dolgokat, mint az antikrisztusok.” Vajon igaz ez? (Nem.) Miért nem? (Az érvelés nem működik náluk; minél többet beszélsz, annál jobban neheztelnek. Ha aztán leleplezed és megmetszed őket, gyűlölni fognak.) Így van. Nem hallották Isten szavait és az igazságot eleget? Néhány antikrisztus tíz-húsz éve hívő minden változás nélkül. Elég sokat olvasták Isten szavait, akkor miért nem történt semmilyen változás? Azért, mert a szívük gonoszsággal teli – még Isten sem menti meg őket, akkor vajon képesek-e az emberek megváltoztatni őket azzal a kevés tudással és doktrínával, amivel rendelkeznek? Az emberi társadalomban az országokban oktatás folyik, és a társadalomban törvények vannak, mind arra ösztönzi az embereket, hogy tanuljanak meg jók lenni, és kerüljék el a bűncselekmények elkövetését. De miért nem tudja mindez megváltoztatni az embereket? Volt-e valaha a nemzeti oktatásnak és rendszereknek bármilyen pozitív hatása a társadalomra? Van-e ezeknek a nemzet által támogatott dolgoknak bármilyen pedagógiai jelentősége vagy értéke az emberi mivoltra nézve? Hatásosak voltak valaha? (Nem.) Vegyük akár az egyes országok jogi intézményeit, mint a fiatalkorúak javítóintézeteit és a börtönöket, amelyek az emberek fegyelmezésének legmagasabb szintű és legszigorúbb helyei – ezek vajon megváltoztatják az emberek lényegét? Vegyünk bizonyos erőszaktevőket, tolvajokat és gengsztereket – olyan sokszor kerülnek börtönbe és kerülnek ki onnan, hogy visszaeső bűnözőkké válnak. Megváltoznak végül? Nem, senki nem tudja megváltoztatni őket. Egy ember lényege nem változtatható meg. Hasonlóképpen az antikrisztusok lényege sem változtatható meg. A hatalom kisajátításának gyakorlata az antikrisztusok lényegét jelenti, és ez a lényeg nem változtatható meg. Mi Isten hozzáállása az ilyen megváltoztathatatlan típusú emberhez? Az, hogy Ő mindent megtesz a megváltoztatása és megmentése érdekében, és utána átalakulást ér el a természetében? Végez Isten ilyen munkát? (Nem.) Most, hogy értitek, hogy Isten nem végez ilyenfajta munkát, hogyan kell foglalkoznotok az antikrisztusokkal? (El kell utasítanunk őket!) Először ismerjétek fel és elemezzétek őket; amint pedig átláttok rajtuk, utasítsátok el őket! Ne utasítsatok el valakit pusztán a saját elképzeléseitek és képzelődéseitek alapján, azt gondolva, hogy arrogáns és önelégült, és olyan, mint egy antikrisztus. Ez így nem jó; nem lehettek vakok. Érintkezés, vizsgálat és tisztánlátás révén fokozatosan állapítsátok meg és bizonyítsátok, hogy valaki antikrisztus. Először beszéljetek róluk és elemezzétek őket mindenki számára, ismerjétek fel őket, és utána szövetkezzetek azokkal a gyülekezetben, akik az igazságra törekednek, és igazságérzettel rendelkeznek, hogy elutasítsák őket. Először ismerjétek fel és elemezzétek őket, és utána utasítsátok el őket – ez a legjobb megközelítés az antikrisztusok kezelésére. Néhány antikrisztus esetében, akik jók a képmutatásban, és akik elég ravaszak, ha te a velük való érintkezésen keresztül megvizsgáltad és felismerted őket, meggyőződtél róla, hogy antikrisztusok, de a testvérek nem ismerik őket jól, még hiányzik az igazi tisztánlátásuk, és amikor beszélsz róluk és elemzed őket a testvérekkel, a testvérek nemcsak, hogy nem hiszik el, vagy nem ismerik el, hogy ezek antikrisztusok, de még azt is mondják: „Előítéleteid vannak velük szemben; ez a te személyes véleményed” – mit kell tenned? Ha azt mondod: „Akárhogy is, én felismertem őket, engem nem fognak félrevezetni, sem korlátozni, nem fogok figyelni arra, amit mondanak, és én biztosan nem engedelmeskedem nekik. Hogy ti felismeritek-e őket, vagy nem, az nem az én dolgom. Beszéltem nektek a megnyilvánulásaikról és a dolgokról, amiket tesznek, és hiszitek vagy nem, meghallgattok vagy nem, a kötelezettségemnek mindenképpen eleget tettem. Ha titeket ők félrevezetnek és ellenőriznek, ha meghallgatjátok, amit mondanak, és követitek őket, akkor megérdemlitek a következményeket, és jogosan vagytok szerencsétlenek!” – elfogadható ez a megközelítés? A kötelezettségetek teljesítésének számít ez? Istenhez való hűségnek számít ez? (Nem.) Akkor mit kell tennetek? Az ilyen dolgok elkerülhetetlenek; ilyen ügyek biztosan fel fognak merülni. Nem számít, hány prédikációt hallanak, néhány ember nem képes megérteni az igazságot, és nem képes az antikrisztusok megnyilvánulásait az általuk hallott prédikációhoz kapcsolni, sem felismerni az antikrisztusokat. Amikor világos, mint a nap, hogy valaki antikrisztus, ők egyszerűen képtelenek átlátni rajta, és továbbra is hagyják magukat félrevezetni. Ha az antikrisztusok nem ártanak nekik személyesen, saját maguk nem nyomják el őket, nem szidalmazzák, nem metszik meg őket, vagy ha közvetlenül előttük nem viselkednek elfogadhatatlanul, akkor nem fogják elismerni, hogy ők antikrisztusok. Még ha mások kimondják a tényeket, vagy bizonyítékot mutatnak be, akkor sem hiszik el. A saját szemükkel kell látniuk, amit az antikrisztusok tesznek, és személyesen kell megtapasztalniuk az antikrisztusok általi bántalmazást, mielőtt képesek beismerni azt. Mit kell tenni egy ilyen helyzetben? (Hagyni kell, hogy az antikrisztusokat kövessék, és megtapasztalják a bántalmazást; csak a bántalmazást követően fognak felébredni.) Nem durva ez egy kicsit? (Ez nem durva velük szemben. Az ilyen emberek nem képesek beszélgetés révén megérteni az igazságot, hanem csak akkor ébrednek tudatára, és ébrednek fel, ha személyesen megtapasztalják a bántalmazást. Ezért ez az egyetlen módja az ilyen emberekkel való bánásmódnak.) Ez egy alapelv. Néhány ember nem érti, amikor pozitív módon beszélsz velük; nem képesek felfogni azt. Például ha azt mondod nekik, hogy: „Ez a terület veszélyes; ha este egyedül sétálsz, rablókkal találkozhatsz. Ez több emberrel megtörtént. Ne menj este sétálni; gyere vissza korán!” Nem hiszik el, és ragaszkodnak ahhoz, hogy este kísérő nélkül, egyedül sétáljanak. Ebben az esetben hagyod, hogy egyedül sétáljanak, de titokban véded őket, és gondoskodsz arról, hogy ne keveredjenek ténylegesen bajba. Ezt jelenti, hogy eleget teszel a felelősségednek. Amikor igazi baj merül fel, meg tudod őket védeni, meg tudod akadályozni, hogy bármilyen baj érje őket, és segíteni tudsz nekik, hogy megtanulják a leckét, és az emlékezetükbe véssék. Végül elhiszik majd, hogy amit mondtál, igaz. Ezért azoknak, akiket az antikrisztusok félrevezetnek, és akik nem képesek felismerni őket, akárhogyan is közlik velük az igazságot, súlyos sérelmet kell elszenvedniük, meg kell tanulniuk a leckét, és az emlékezetükbe kell vésni, hogy a tisztánlátás kialakuljon bennük. Azok, akik zavaros fejűek, és figyelmen kívül hagyják a tanácsot, nem képesek keresztüllátni az antikrisztusok elvetemültségén és ádázságán, sőt, testvérekként kezelik az antikrisztusokat, testvérekként lépnek velük kapcsolatba, még szeretettel is segítik őket, őszintén bánnak velük, és szívből beszélnek velük. Ennek eredményeképpen az antikrisztusok áldozataivá válnak. Néhány embert nem egyszer kell bántani, hanem többször, mielőtt kialakulna bennük a tisztánlátás. Utána, amikor beszélsz velük, és támogatod őket, hisznek neked. Ez hatékony módszer, és néhány embernek szenvednie kell ilyen esetekben. Korábban volt egy bizonyos zavaros fejű ember, akiből hiányzott a tisztánlátás, és nem fogadta jól, amikor Isten háza elbocsátott egy antikrisztust. Az antikrisztus gonosztettei nyilvánvalóak voltak, és még antikrisztusként is jellemezték. Mindenki tudomásul vette, őt kivéve, és senki nem tudott vele beszélni. Végül aztán követte az antikrisztust. Egy idő után, miután súlyos sérelmek érték, könnyezve tért vissza, és elismerte, hogy az antikrisztus igazán rettenetes. Tulajdonképpen az antikrisztus mindig annyira rossz volt, de mivel neki jó érzése volt az antikrisztussal kapcsolatban, és be akarta hízelegni magát, mindent eltűrt és elfogadott, amit az antikrisztus tett. Amikor az antikrisztus elvesztette a státuszt, ő egyenrangúként bánt vele, és véleményt kezdett formálni az antikrisztus által tett néhány dologról. Nézőpontja megváltozott, és elkezdte meglátni a problémákat. Végül még ha arra is kérték, hogy újra kövesse az antikrisztust, nyíltan megtagadta – inkább meghalt volna, mint hogy az antikrisztust kövesse, mert súlyos sérelmet szenvedett el, és átlátott az antikrisztuson. Tulajdonképpen amin átlátott, azt korábban már közölték vele, de ő nem volt hajlandó belátni és elismerni azt. De nem lehetett mit tenni. Az ilyen embereknek kanyargós utat kell megtenniük, és több nehézséget kell elviselniük – megérdemlik a szenvedést. Miért mondom azt, hogy megérdemlik? Úgy értem, hogy amikor áldásokat kaptál, de nem vagy hajlandó élvezni őket, és ragaszkodsz a szenvedéshez – nincs mit tenni, először el kell viselned a nehézségeket, és szenvedned kell. Ez a megérdemelt szenvedés.

A hatalom kisajátításakor az antikrisztusok a fontos feladatokat elsősorban olyanokra bízzák, akik szó nélkül engedelmeskednek nekik. Ezt követően azokat az egyéneket tanítják be, akik még ingadoznak, akiknek képlékeny az elméjük, és a saját oldalukra állítják őket. Amint ezeket az egyéneket megfelelően betanítják, és az antikrisztus birodalmának a tagjaivá válnak, az antikrisztus megnyugodhat. Ami a többieket illeti, akiket nem tud felhasználni, azokat az antikrisztus teljesen elhagyja, kizárja őket a birodalmából. Mindazokat, akik szó nélkül engedelmeskednek neki, a rendíthetetlen követőinek tartja, birodalma hűséges tagjainak. Ezeket az egyéneket követőinek, híveinek és bizalmasainak tartja. Hatalmával uralkodik e csoporton belül; azaz uralmát hatékonyan gyakorolja rajtuk keresztül. Ezért elmondható, hogy amikor az antikrisztusok kisajátítják a hatalmat, és Isten házát a saját birodalmukká alakítják, jelentős erőfeszítéseket tesznek. Különböző tetteket vállalnak, és jelentős árat fizetnek ezért, de ennek az árnak az eredménye az Istennel, az igazsággal és valamennyi igazságra törekedő testvérrel való ellenségeskedés. Mi ennek a hatalomnak az értéke és jelentősége? Abban a tényben rejlik, hogy az antikrisztusok tőkét szereznek, hogy Isten és az Ő háza ellen küzdjenek, létrehozzák a saját védőbástyáikat, független királyságokat alapítsanak, és önállóan nagy hatalmat gyakoroljanak.