A harmadik technika, amelyet az antikrisztusok az emberek irányítására használnak: kizárják és támadják azokat, akik az igazságra törekednek. Vannak, akik szeretik a pozitív dolgokat, az igazságosságot, a világosságot és az igazságban vállalt közösséget. Gyakran keresnek olyan testvéreket, akik az igazságra törekednek és keresik az igazságot, hogy közösséget vállaljanak velük. Egy antikrisztus indulatai fellángolnak, ha ezt látják. Mindenki szálka a szemében és tüske az oldalában, aki az igazságra törekszik. Mindenkit, aki az igazságra törekszik, kizárása, támadásai és zaklatása céltáblájává tenne. Természetesen egy antikrisztus nem csak brutális, kegyetlen taktikával támadja ezeket az embereket, amely elég nyilvánvaló ahhoz, hogy az emberek átlássanak rajta. Az igazság közlésének a modorát ölti fel, néhány szóval és doktrínával ítéletet mond az emberek felett, és lecsap rájuk. Ez elhiteti az emberekkel, hogy amit tesz, az helyes és észszerű, hogy segítőkész – hogy semmi baj nincs azzal, amit tesz. Mik ezek a „helyes és észszerű” módszerek? (Isten szavait idézi, hogy ítéletet mondjon az emberek felett és lesújtson rájuk.) Helyes: Isten szavait idézi, hogy leleplezze az embereket és ítéletet mondjon felettük. Ez a leggyakoribb módszere. A felszínen ez a beszédmód tisztességesnek, észszerűnek és teljesen helyénvalónak tűnik, de nem az a belső szándéka, hogy mások javát szolgálva segítsen, hanem hogy leleplezze őket, ítéletet mondjon felettük, elítélje és lealacsonyítsa őket. Ez az, amit feltétlenül el akar érni. Tehát a probléma ott van, ahonnan az illető kiindul. Az éles szemű emberek láthatják, hogy ezt azért teszik, mert azok az emberek törekednek az igazságra és szeretik az igazságot, ezért fenyegetést jelentenek az antikrisztusra. És miből áll ez a fenyegetés? Milyen módon akadályozza az ő igazságszeretetük az antikrisztust? (Átlátnak rajta és tisztán látják.) Így van. A legnagyobb fenyegetés, amit ezek az igazságszeretők jelentenek az antikrisztusra nézve, az, hogy képesek tisztán látni minden rosszat, amit az antikrisztus tesz, bármi legyen is az. Átlátnak a lényegéig, és bárhol, bármikor leleplezhetik, jelenthetik és napvilágra hozhatják, majd elítélhetik és elutasíthatják, és kitakaríthatják az egyházból. Ha ez megtörténne, akkor örökre elveszítené a státuszát és a hatalmát, és semmi esélye nem lenne az áldásra. Ezért egy antikrisztus számára a másként gondolkodókon kívül ezek az igazságra törekvő emberek jelentik a legnagyobb fenyegetést.

Azonfelül, hogy kívülről helyesnek látszó módon Isten szavainak közlését használják fel arra, hogy az igazságra törekvő emberekre lecsapjanak és ítéletet mondjanak felettük, az antikrisztusok még drasztikus lépéseket is tesznek ellenük. Milyen drasztikus lépések ezek? Például a kontextustól függetlenül kihasználják egy vezető vagy dolgozó pillanatnyi vétkét, tekintet nélkül arra, hogy az illető tanult-e belőle és bűnbánatot tudott-e tanúsítani, és attól, hogy olyasvalaki-e, aki az igazságra törekszik. Felnagyítják a vétek jelentőségét, hogy ítéletet mondjanak az illető felett, elítéljék és kitakarítsák. Az antikrisztusok úgy gondolják, hogy ahhoz, hogy megszabaduljunk a fűtől, ki kell irtani a gyökereit, és ezért az ilyen embereket kitakarítják az egyházból, hogy ne jelentsenek veszélyt az antikrisztusok státuszára. Minden gonosz ember és antikrisztus ügyesen megragad olyan dolgokat, amelyeket a vezetők és a dolgozók ellen fel lehet használni, és ezt követően hamis vezetőként és antikrisztusként ítélik el őket. Nem kis vád! A vezetőket és a dolgozókat Isten választott népe választja ki; miért ragadnál meg mindig olyan dolgokat, amelyeket felhasználhatsz ellenük? Mi a célod azzal, hogy ily módon fogást találsz rajtuk? Az, hogy le akarod váltani ezeket a vezetőket? Mihelyt egy gonosz ember megvádolt egy vezetőt vagy dolgozót azzal a vétséggel, hogy hamis vezető és antikrisztus, bajt jelent, ha ezután élő példákat tud felsorolni, és el tudja hitetni Isten választott népével, hogy mindez megfelel a tényeknek. Azt a vezetőt vagy dolgozót könnyen ki lehet takarítani az egyházból. Hamis vezetőnek vagy antikrisztusnak lenni olyan nagy vétség, hogy amint a vétség bebizonyosodik, a vádlottat elítélik, istenhitben eltöltött idejének pedig vége. Ez egyszerűen tönkreteszi, nem igaz? Milyen gonosz dolog ez! Mi több, ha az antikrisztus ezután megragadja a lehetőséget, hogy megválasztassa magát vezetőnek, és átveszi a gyülekezet irányítását, akkor Isten választott népe nem kerül-e majd az antikrisztus irányítása alá? Nem válik-e akkor a gyülekezet az antikrisztus királyságává? (De igen.) Ez súlyos veszély! Van-e más technikájuk a gonosz embereknek és az antikrisztusoknak arra, hogy megtámadják és kizárják azokat, akik az igazságra törekednek? Nem küldik-e egyesek az igazságra törekvő testvéreket a legveszélyesebb helyekre dolgozni, hogy megragadják a hatalmat és megszilárdítsák a saját helyzetüket? Azt mondják: „Van egy újonnan alapított gyülekezet, sok testvérrel, akik újak a hitben. Nem rendelkeznek alapokkal, és kevés a bölcsességük. Szükségük van valakire, aki érti az igazságot, hogy öntözze és ellássa őket. Te megérted a víziók igazságát: ezeknek az új hívőknek szükségük van olyasvalakire, mint te, aki megöntözi őket. Senki más nem képes erre.” És ezzel az antikrisztus egy komoly rejtett fenyegetéstől szabadul meg. Vajon az illető valóban azért tesz így, hogy az adott személy a gyülekezetet vezesse és ellássa? (Nem.) Nem. Azért tesz így, mert az a hely egy ellenséges, veszélyes környezet. Veszélyes helyre küldi ezt az embert, hogy ott végezzen gyülekezeti munkát, és alig várja, hogy elragadja a nagy vörös sárkány. Ha ezt az embert elkapják, nem marad senki, aki veszélyeztetné az antikrisztus státuszát, és átveheti a gyülekezet irányítását. Nem ez az ő taktikája? Azzal az ürüggyel küldi el ezt az embert, hogy nagyon alkalmas az új hívők öntözésére, és így senki sem láthatja aljas szándékait. Hát nem okos dolog ez tőle? És a testvérek azt gondolják, hogy az antikrisztus okos és bölcs, amiért ilyen lépéseket tesz – hogy Isten szándékainak megfelelő személy, de kiderül, hogy az antikrisztus becsapta és elvakította őket. Az antikrisztusnak ez a technikája egészen korrektnek tűnik. Senki sem látja tisztán, hogy valójában mi történik, és végül mindenkit félrevezet. Azok az emberek, akiket félrevezet, azt gondolják, hogy amit az antikrisztus tesz, az tisztességes és észszerű, hogy a munka iránti törődésből teszi – de senki sem lát át a szándékán. Az antikrisztusok elvetemültek, nem igaz? Oda kényszerítenek téged, ahol veszély van, és azt mondják maguknak: „Nem az igazságra törekszel? És nem ellenem cselekszel-e? Nem látsz-e mindig tisztán engem, és nem ragadsz-e meg dolgokat, hogy felhasználd őket ellenem? Ám legyen: megragadom ezt az alkalmat, hogy gyorsan eltávolítsalak innen. Az lenne a legjobb, ha elkapnának – soha többé nem állnál talpra!” Az biztos, hogy a gyülekezeten belül azokat csalják leginkább csapdába és üldözik az antikrisztusok, akik legjobban törekednek. Hogyan tekintenek az antikrisztusok ezekre az emberekre, amikor üldözik és kizárják őket? Azt mondják magukban: „Ezek az emberek mindig prédikációkat hallgatnak; értenek néhány igazságot. Nem tehetek semmit az ellen, hogy hallgassák: a prédikációkat mindenki hallgathatja, így nem találhatok arra okot, hogy ne hagyjam, hogy hallgassák. De tegyük fel, hogy megengedem nekik, hogy hallgassák – mivel sok minden, ami ezekben a prédikációkban elhangzik, leleplezi a hamis vezetőket és az antikrisztusokat, vajon jól fog-e nekem jönni, ha eleget hallanak, és megértésre és tisztánlátásra tesznek szert? A végén előbb-utóbb le kell mondanom a vezetői pozíciómról, nem igaz? Ez nem lesz így jó. Nekem kell megtennem az első lépést.” Amint egy antikrisztusnak ilyen szándéka van, máris a tettek mezejére lép. Kevesen lennének képesek felismerni egy antikrisztust, ha nem értenék az igazságot. Miért van az, hogy az antikrisztusok megúszhatják, míg az igazságra törekvő emberek áldozattá válnak? Egy oka biztosan van ennek: lehet, hogy ezeknek az embereknek a szíve mélyén van némi szeretet az igazság és a pozitív dolgok iránt, és lehet, hogy van bennük némi szándék, hogy az igazságra törekedjenek, de egyszerűen túl gyávák. Nem értik az igazságot, hiányzik a tisztánlátásuk, és rendkívül ostobák. Nem látnak át az antikrisztus lényegéig, és soha nem tudják rávenni magukat, hogy leleplezzék az antikrisztust. Ez lehetővé teszi az antikrisztus számára, hogy megtegye az első lépést, és ezzel kárt okozzon nekik. Ha ez lesz az eredmény, vagy erre vezetnek a dolgok, hogyan fog ez megtörténni? Nem teszi-e tönkre őket az antikrisztus? (De igen.) Milyen tanulságot kell levonniuk azoknak, akik az igazságra törekednek? Milyen hozzáállást kell tanúsítaniuk az embereknek azzal kapcsolatban, hogyan kezeljenek egy vezetőt vagy egy dolgozót? Ha az, amit egy vezető vagy dolgozó tesz, helyes és összhangban van az igazsággal, akkor engedelmeskedhetsz neki. Ha az, amit tesz, helytelen és nincs összhangban az igazsággal, akkor nem szabad engedelmeskedned neki. Leleplezheted, szembeszállhatsz vele, és másik véleménynek adhatsz hangot. Ha nem képes tényleges munkát végezni, vagy olyan gonosz dolgokat cselekszik, amelyek zavart okoznak a gyülekezeti munkában, és feltárul az a tény, hogy ő hamis vezető, hamis dolgozó vagy antikrisztus, akkor felismerheted, leleplezheted és jelentheted. Isten választott népe között azonban vannak, akik nem értik az igazságot, és különösen gyávák. Félnek attól, hogy a hamis vezetők és az antikrisztusok elnyomják és gyötrik őket, ezért nem merik betartani az alapelveket. Azt mondják: „Ha a vezető kirúg engem, végem van. Ha mindenkit rávesz, hogy leleplezzen vagy elhagyjon, akkor már nem fogok tudni hinni Istenben. Ha kizárnak a gyülekezetből, akkor Isten nem fog engem akarni, és nem fog megmenteni. És nem lesz-e hiábavaló a hitem?” Nem nevetséges az ilyen gondolkodás? Van-e az ilyen embereknek igazi hite Istenben? Vajon egy hamis vezető vagy egy antikrisztus Istent képviseli, amikor kizár téged? Amikor egy hamis vezető vagy egy antikrisztus gyötör és kiutasít, az a Sátán műve, és semmi köze Istenhez. Amikor az embereket kitakarítják vagy kizárják a gyülekezetből, az csak akkor felel meg Isten szándékainak, ha az a gyülekezetnek és Isten egész választott népének közös döntése, illetve ha a kitakarítás vagy a kizárás teljes mértékben összhangban van Isten házának munkarendjével és Isten szavainak igazságalapelveivel. Hogyan jelenthetné az, hogy egy hamis vezető vagy antikrisztus kiutasított, azt, hogy nem üdvözülhetsz? Ez a Sátán és az antikrisztus általi üldöztetés, és nem jelenti azt, hogy Isten nem fog megmenteni. Az, hogy meg lehet-e menteni téged vagy sem, Istentől függ. Egyetlen emberi lény sem alkalmas eldönteni, hogy Isten megmenthet-e téged. Ezzel tisztában kell lenned. És a hamis vezető vagy antikrisztus általi kiűzetésedet úgy kezelni, mintha Isten űzött volna ki – ez vajon nem Isten félreértelmezése? De igen. És ez nemcsak Isten félreértelmezése, hanem lázadás is Isten ellen. Ez egyfajta istenkáromlás is. És nem tudatlanság és ostobaság Istent így félreértelmezni? Amikor egy hamis vezető vagy egy antikrisztus kizár, miért nem keresed az igazságot? Miért nem keresel valakit, aki érti az igazságot, hogy valamennyi tisztánlátásra tehess szert? És miért nem jelented ezt a feletted állóknak? Ez azt bizonyítja, hogy nem hiszel abban, hogy az igazság uralkodik Isten házában. Azt mutatja, hogy nincs igaz hited Istenben, hogy nem vagy olyasvalaki, aki igazán hisz Istenben. Ha bízol Isten mindenhatóságában, miért félsz egy hamis vezető vagy antikrisztus megtorlásától? Vajon ő meghatározhatja a sorsodat? Ha képes vagy a tisztánlátásra, és felismered, hogy a cselekedetei ellentétesek az igazsággal, miért nem beszélsz Isten választott népével, azokkal, akik megértik az igazságot? Van szád – miért nem mersz hát felszólalni? Miért félsz annyira egy hamis vezetőtől vagy antikrisztustól? Ez azt bizonyítja, hogy gyáva vagy, semmirekellő, a Sátán kiszolgálója. Ha nem mered jelenteni a feletted állóknak, amikor egy hamis vezető vagy antikrisztus fenyeget, az azt mutatja, hogy téged már hatalmába kerített a Sátán, és hogy a szíved egy a hamis vezetővel vagy antikrisztussal. Hát nem a Sátán követése ez? Hogyan tartozhat valaki, aki ilyen, Isten választott népéhez? Világos és egyszerű: az ilyen söpredék. Mindazok, akiknek egy a szívük a hamis vezetőkkel és az antikrisztusokkal, soha nem jó emberek – ők gonosztevők. Az ilyen emberek az ördög csatlósainak születtek – a Sátán kiszolgálói, és menthetetlenek. Mindazok, akik nem merik leleplezni az antikrisztusokat, amikor látják, hogy gonoszságot követnek el, akik félnek attól, hogy megsértik az antikrisztusokat, akik még meg is védik őket és engedelmeskednek nekik – nem ostoba, tudatlan emberek? Ha teljesen tisztában vagy az igazságalapelvekkel, és mégis megsérted őket, sőt szövetséget és klikket alkotsz a gonosz emberekkel és antikrisztusokkal, akkor nem a Sátán cinkosaként és csatlósaként viselkedsz? Nem érdemled-e meg tehát, ha végül gonosz emberként és az antikrisztusok cinkosaként kezelnek? Ha hiszel Istenben, de ahelyett, hogy Istent követnéd, az antikrisztusokat követed és a csatlósukként vagy cinkosukként cselekszel, akkor vajon nem a saját sírodat ásod-e meg, nem a saját halálos ítéletedet írod-e alá? Ha hiszel Istenben, de ahelyett, hogy alávetnéd magadat Istennek, engedsz Isten ellenségeinek – az antikrisztusoknak – és menedéket keresel náluk, és ennek eredményeként ezek az antikrisztusok manipulálnak és bántanak, akkor ezt saját magadnak köszönheted. Nem érdemled-e meg? Ha úgy kezeled az antikrisztust, mint a mesteredet, mint a vezetődet, mint egy vállat, amelyre támaszkodhatsz, akkor a Sátánhoz menekülsz, a Sátánt követed, ami azt jelenti, hogy eltévedtél, hogy rossz útra tértél, és ráléptél arra az útra, ahonnan nincs visszatérés. Hogyan kell viszonyulnod az antikrisztusokhoz? Le kell leplezned őket, és harcolnod kell ellenük. Ha csak egy páran vagytok, és túl gyengék vagytok ahhoz, hogy szembenézzetek az antikrisztusokkal, akkor egyesítsétek erőiteket több olyan emberrel, akik értik az igazságot, hogy jelentsétek és leleplezzétek ezeket az antikrisztusokat, és addig folytassátok, amíg ki nem takarítják őket. Hallottam, hogy az elmúlt két évben Isten választott népe a kontinentális Kína néhány lelkipásztori körzetében egyesült, hogy eltávolítsa a hamis vezetőket és az antikrisztusokat a hivatalukból. Bár néhány hamis vezető és antikrisztus döntéshozó csoportok élén állt, Isten választott népe mégis eltávolította őket. Isten választott népének nem kellett várnia a Fennvaló jóváhagyására. Az igazságalapelvek szerint képes volt azonosítani ezeket a hamis vezetőket és antikrisztusokat – akik nem végeztek valódi munkát, állandóan gyötörték a testvéreket, vadul viselkedtek és megzavarták Isten házának munkáját –, és rövid idő alatt elbántak velük. Néhányat kiszorítottak a döntéshozó csoportokból, néhányat kitakarítottak a gyülekezetből – és ez nagyszerű! Ez azt mutatja, hogy Isten választott népe már rálépett az Istenbe vetett hit helyes útjára. Isten választott népének néhány tagja már megértette az igazságot, és már egy kis érettséggel is rendelkezik, már nem irányítja és nem csapja be őket a Sátán, ki mernek állni, és harcolni mernek a Sátán gonosz erőivel. Ez azt is mutatja, hogy a hamis vezetők és az antikrisztusok erői már nincsenek fölényben az egyházban, ezért nem mernek többé ilyen arcátlanok lenni a szavaikban és tetteikben. Amint fény derül a mesterkedéseikre, valaki ott terem, hogy felügyelje, tisztán lássa és elutasítsa őket. Ez azt jelenti, hogy azoknak a szívében, akik valóban megértik az igazságot, az ember státusza, hírneve és hatalma nem játszik főszerepet. Az ilyen emberek nem tulajdonítanak jelentőséget az ilyen dolgoknak. Amikor valaki képes proaktívan keresni és közölni az igazságot, amikor elkezdi újraértékelni és átgondolni, hogy milyen úton kellene járniuk az Istenben hívő embereknek, hogyan kellene bánniuk a vezetőkkel és a dolgozókkal, és elkezd elgondolkodni azon, hogy kit kellene követniük az embereknek, mely viselkedésformák jelentik az emberek követését és melyek Isten követését, akkor, miután több éven keresztül tapogatózott ezek után az igazságok után és megtapasztalta őket, amikor anélkül, hogy tudná, eljutott oda, hogy megértett néhány igazságot és képes tisztán látni – akkor tett szert egy kis érettségre. Ha képes vagy minden dologban az igazságot keresni, akkor megfelelő útra léptél az Istenbe vetett hitedben.

Jó dolog, jó esemény, hogy Isten választott népe képes tisztán látni és elutasítani a hamis vezetőket és antikrisztusokat. Egyes vezetők nem tudnak igazi munkát végezni. Csak bomlasztanak és zavart okoznak, olyannyira, hogy a gyülekezet életében nincs nyugalom. Minden testvér kellemetlennek találja, és végül elutasítja őket. Helyes-e így tenniük? (Igen.) Vannak mások, akiket vezetőnek választanak, és eleinte a testvérek azt mondják: „Őt választottuk, tehát együtt kell működnünk a munkájával.” Egy idő után kiderül, hogy rosszul választottak: az illető lelkesen hisz Istenben, de nincs szellemi megértése. Hajlamos a torzításokra, arrogáns és önelégült. Nem vitatja meg a dolgokat másokkal, és semmit nem tesz az alapelvek szerint, csupán meggondolatlanul cselekszik. Ez biztonsági problémákhoz vezet. A gyülekezet testvéreit folyamatosan letartóztatják, és a gyülekezet munkája súlyos veszteségeket szenved. A vezető nem tart önvizsgálatot, ráadásul önigazoló módon magyarázkodik, érvel a saját védelmében, és hárítja a felelősséget, végül a csoport visszavonja a hivatalából. Szerinted jól kezelték ezt a helyzetet? (Igen.) Igen, valóban! És miután az adott személyt elintézték, rögtön valaki mást választanak, és egy idő után mindenki számára nyilvánvaló, hogy ez a személy sokkal jobb, mint az a hamis vezető. Ez bizonyítja, hogy a csoportnak van tisztánlátása és a csoport fejlődött. Ez az a folyamat, amely által Isten választott népe fejlődik az életben. Ez teljesen normális. Hát azt gondoltad, hogy amikor az emberek ennyi évig hallgatják a prédikációkat, akkor mindannyian tisztán kezdenek látni, és minden vezető és dolgozó esetében helyesen döntenek – hogy akit választanak, az fogja betölteni a tisztet? Ez így megy? (Nem.) Amikor az emberek nem értik meg az igazság alapelveit, akkor a vezető kiválasztásakor mindig arra figyelnek, hogy olyasvalakit válasszanak, akinek fürge az elméje, aki jól beszél, aki tehetséges. Csak akkor kezd kialakulni az emberek tisztánlátása, amikor egy idő után a tisztséget betöltő személyről kiderül, hogy hamis vezető vagy antikrisztus. Ezután már nem választanak újra ilyen személyt. Kit kell tehát pontosan választani, amikor vezetőket és dolgozókat választotok? Nincsenek meghatározott szabályok. Leginkább attól függ, hogy az illető megfelelő ember-e, és hogy az igazságra törekszik-e. Mindenesetre, ha valaki gonosz vagy antikrisztus, akkor nem szabad őt választanod, bármilyen ember is legyen. Ha mégis így teszel, akkor magad alatt vágod a fát. Nem így van? (De igen.)

Visszatérve az előbbi témához, vagyis hogy az antikrisztusok támadják és kizárják azokat, akik az igazságra törekednek, lényegében mindent elmondtunk, amit erről mondani lehet, nem igaz? Hogyan zárják ki és támadják az antikrisztusok azokat, akik az igazságra törekednek? Gyakran olyan módszereket használnak, amelyeket mások észszerűnek és megfelelőnek látnak. Akár az igazságról folytatott vitákat is arra használják, hogy fogást találjanak másokon, hogy másokat támadjanak, elítéljenek és félrevezessenek. Egy antikrisztus például úgy gondolja, hogy ha társai olyasvalakik, akik az igazságra törekednek, akkor fenyegethetik a státuszát. Az antikrisztus ezért magasröptű prédikációkat tart és szellemi elméleteket taglal, hogy félrevezesse az embereket, és elérje, hogy nagyra tartsák. Ily módon lekicsinyelheti és elnyomhatja a társait és a kollégáit, és azt éreztetheti az emberekkel, hogy bár vezetőjük társai olyan emberek, akik az igazságra törekednek, képesség és tehetség tekintetében nem érnek fel a vezetőjükhöz. Egyesek még azt is mondják: „A mi vezetőnk prédikációi magasröptűek, és senki sem ér fel hozzá.” Egy antikrisztust rendkívül elégedetté tesz, ha efféle megjegyzést hall. Magában ezt gondolja: „A társam vagy, nem rendelkezel néhány igazságvalósággal? Miért nem tudsz olyan ékesszólóan és emelkedetten beszélni, mint én? Most alaposan megszégyenültél. Hiányzik belőled a képesség, mégis versengeni mersz velem!” Ezt gondolja az antikrisztus. Mi az antikrisztus célja? Minden lehetséges eszközzel megpróbál elnyomni és lekicsinyelni másokat, valamint mások fölé helyezni magát. Így kezel egy antikrisztus mindenkit, aki az igazságra törekszik vagy vele együttműködik. Bármit is tesz egy antikrisztus, a saját hatalma és státusza áll a középpontban, és az a célja, hogy elnyerje mások megbecsülését és imádatát. Nem engedi, hogy bárki felülmúlja. Bárki, aki jobb nála, az lekicsinylésre, kizárásra és elnyomásra van ítélve. Az antikrisztusoknak indítékai és céljai vannak minden eszköz mögött, amelyet az igazságra törekvőkkel szemben alkalmaznak. Ahelyett, hogy Isten házának munkáját igyekeznének megóvni, céljuk inkább saját hatalmuk és státuszuk, valamint Isten választott népének szívében elfoglalt pozíciójuk és imázsuk megőrzése. Viselkedésük és módszereik akadályozzák és megzavarják Isten házának munkáját, és a gyülekezeti életre is romboló hatással vannak. Nem ez-e az antikrisztus gonosz tetteinek leggyakoribb megnyilvánulása? E gonosz tettek mellett az antikrisztusok még valami ennél is megvetendőbbet tesznek, mégpedig azt, hogy folyton megpróbálják kitalálni, hogyan találjanak fogást az igazságra törekvőkön. Ha néhányan például paráználkodtak vagy más vétket követtek el, az antikrisztusok ezeket kihasználva támadják őket. Keresik a lehetőséget, hogy sértegessék, leleplezzék és rágalmazzák őket, megbélyegzik őket, hogy lelkesedésüket szegjék a kötelességeik végzésében, és hogy negatívan érezzék magukat. Az antikrisztusok azt is elérik, hogy Isten választott népe megkülönböztetéssel sújtsa, kerülje és elutasítsa őket, hogy elszigeteljék azokat, akik az igazságra törekednek. Végül, amikor mindazok, akik az igazságra törekednek, negatívnak és gyengének érzik magukat, nem végzik többé aktívan a kötelességeiket és nincs kedvük összejövetelekre járni, az antikrisztusok elérik a céljukat. Mivel az igazságra törekvők már nem jelentenek fenyegetést a státuszukra és a hatalmukra, és senki nem meri többé jelenteni vagy leleplezni őket, az antikrisztusok nyugodtak lehetnek. Az antikrisztus azokat gyűlöli a legjobban a gyülekezetben, akik az igazságra törekednek, különösen azokat az igazságérzettel rendelkező embereket, akik le merik leplezni és jelenteni merik a hamis vezetőt és az antikrisztust. Egy antikrisztus az ilyen emberekre úgy tekint, mint szálkára a szemében, mint tüskére az oldalában. Ha véletlenül meglát valakit, aki az igazságra törekszik és készségesen teljesíti a kötelességét, neheztelés és ellenségeskedés támad a szívében, a szeretet legcsekélyebb nyoma nélkül. Egy antikrisztus nem éri be annyival, hogy nem segíti vagy támogatja azokat az embereket, akik az igazságra törekednek – függetlenül a nehézségeiktől vagy attól, hogy mennyire gyengék és negatívak –; nem fogja egyszerűen csak félresöpörni a dolgot. Ehelyett titokban örülni fog ennek. És ha valaki vádakat fogalmazott meg ellene vagy leleplezte, akkor megragadja az alkalmat, hogy belerúgjon, amikor a földre került. Mindenféle bűncselekménnyel vádolja meg, hogy megleckéztesse, hogy elítélje, hogy ne maradjon előtte út, és hogy végül olyan negatívvá tegye, hogy ne tudja teljesíteni a kötelességét. Az antikrisztus ekkor büszke lesz magára, és elkezd ujjongani az adott ember szerencsétlenségén. Az antikrisztus az ilyesmiben a legjobb: az igazságra törekvők kizárásához, támadásához és elítéléséhez ért a legjobban. Milyen gondolatok teszik az antikrisztusokat képessé ilyen gonoszságra? „Ha azok, akik az igazságra törekednek, gyakran hallgatják a prédikációkat, egy nap talán átlátnak a tetteimen, és akkor biztosan lelepleznek és leváltanak. Miközben ők a kötelességeiket végzik, a státuszom, tekintélyem és hírnevem veszélyben van. Jobb, ha én támadok először. Megtalálom a lehetőséget, hogy fogást találjak rajtuk, megzavarjam és elítéljem őket, hogy negatívvá tegyem őket, és hogy elveszítsék minden vágyukat a kötelességük teljesítésére. Konfliktusokat is ki fogok provokálni a vezetők és a dolgozók, valamint az igazságra törekvők között, hogy a vezetők és a dolgozók megutálják őket, elhatárolódjanak tőlük, és többé ne értékeljék vagy léptessék elő őket. Így nem lesz többé vágy bennük az igazságra törekedni vagy a kötelességeiket teljesíteni. Az a legjobb, ha azok, akik az igazságra törekednek, negatívak maradnak.” Ez az a cél, amelyet az antikrisztusok el kívánnak érni. Amikor egy antikrisztus vagy egy gonosz ember fortélyosan csapdába csal, elítél és megaláz, akkor vajon képes vagy tisztán látni, hogy mi történik? Átlátsz a Sátán fortélyain? Meg kell tanulnod tisztán látni: „Amit mondott, az teljesen jól hangzott, de miért jöttem ki belőle negatív érzéssel? Miért nem akarom többé teljesíteni a kötelességemet? Miért vannak kétségeim Istennel kapcsolatban? Volt valami probléma azzal, amit mondott? Miért volt negatív hatása? Miért jöttem el onnan úgy, hogy félreértéseim és elképzeléseim voltak Istenről, és nem akartam többé alávetni magam? Miért nincs meg többé a korábbi lelkesedésem és elhatározásom, hogy Istenért feláldozzam magam? És hirtelen kétségeim vannak Isten munkájával kapcsolatban – úgy érzem, hogy a vízióim nem tiszták. Nem tudom, hogy mire jó a kötelességem ilyen módon való teljesítése, és úgy érzem, hogy nincs mit felmutatnom az Istenbe vetett több éves hitem és a nehézségek után, amelyeken keresztülmentem. Most már valamiféle sötétség van a szívemben.” Ez egy kicsit abnormális. Miért kell, hogy ilyen következményekhez vezessen, amikor a felszínen helyesnek tűnő szavakat hallasz? Nem érzed úgy, hogy valami nincs rendben a szavakkal? Akkor miféle szavak azok, amelyek ilyen reakciókat váltanak ki benned, amikor hallod őket? Miféle szavak hagynak benned bizalmatlanságot Isten iránt, amikor hallod őket? Először is egy dolog biztos: Az antikrisztusok minden szava félrevezető. A kígyóhoz hasonlóan mind bűnre csábítják az embereket, hogy eltávolodjanak Istentől, és elutasítsák Őt. Egyetlen szavuk sem látja el az embereket, és nem segíti őket. Honnan származnak a szavaik? A Sátántól, és az ördögöktől. Tisztán látjátok-e, hogy milyen szavakkal támadják és ítélik el az antikrisztusok azokat, akik az igazságra törekednek? Az egyetlen dolog, amitől az antikrisztusok félnek, az emberek igazságra való törekvése. Félnek attól, ha az emberek alávetik magukat Istennek, felkelnek, hogy kövessék Istent és vállalják a teremtett lények kötelességét – félnek attól, ha az emberek Isten elé járulnak és keresik az igazságot. Ez az, amitől a legjobban félnek. Ez azért van, mert amint Isten választott népe rálép az igazságra való törekvés útjára, az életben történő fejlődésük felgyorsul, és eközben egyre érettebbé válnak – és amikor az igazság uralkodik az emberek szívében és az életükké válik, az lesz az antikrisztusok utolsó napja: akkor szembesülnek majd azzal, hogy elítélik, leleplezik, kirekesztik és teljesen elhagyják őket. Ezért gyűlölik az antikrisztusok leginkább azokat, akik az igazságra törekednek. Az antikrisztus szemében azok, akik az igazságra törekednek, gyűlölt ellenségek, támadásaik és kényszerítésük, valamint gyűlöletük és cserbenhagyásuk, ártalmuk és bántalmaik célpontjai, és még inkább célpontjai annak, hogy félrevezessék őket. Az antikrisztusoknak nincs módjuk arra, hogy félrevezessék, irányítsák vagy behálózzák azoknak a szívét, akik az igazságra törekednek, és nem képesek őket nyíltan kizárni és találomra megtámadni, így nem marad más hátra számukra, mint hogy korrekt és tetszetős dolgokat mondjanak, és hogy puha taktikákkal húzzák le az embereket a saját szintjükre. És ha ezek az emberek nem követik őket és nem tudnak hasznukra lenni, akkor mindenféle aljas taktikát alkalmaznak, hogy kizárják őket, hogy negatívvá és gyengévé tegyék őket, sőt hogy ne legyenek hajlandók többé teljesíteni a kötelességüket – végül pedig, hogy elhagyják Istent. Ez az antikrisztusok egyik elsődleges gonosz tette, és ez egy másik megkülönböztető jegye a természetlényegüknek. Természetüknek melyik jellemzője ez? Az alattomosságuk, a ravaszságuk, a rosszindulatuk. Az antikrisztusok a gyülekezetben való uralkodásra irányuló ambíciójuk és céljuk elérése érdekében állandóan az igazságra törekvők félrevezetéséhez, kizárásához és támadásához folyamodnak. Mindezt azért teszik, hogy elérjék kimondhatatlan céljukat, miközben mindenkit, aki az igazságra törekszik, negatív és gyenge állapotban hagynak, langyos hittel, Istennel kapcsolatos félreértésekkel, amelyeket ők keltenek bennük. Mert ha egyszer félreértések és panaszok támadnak ezekben az emberekben Istennel kapcsolatban, akkor már nem fognak többé az igazságra törekedni, sem pedig önként teljesíteni a kötelességüket – és így eltávolodnak Istentől. És mit jelent ez egy antikrisztus számára? Először is azt jelenti, hogy senki sem fogja fenyegetni a pozícióját, másodszor pedig, amint ezek a pozitív figurák negatívak és gyengék lesznek, és eltávolodnak Istentől, az antikrisztus szabad kezet kaphat a gyülekezetben, hogy félrevezesse és korlátozza az embereket, hogy irányítsa Isten választott népét, abból a célból, hogy kövessék és támogassák, és alázatosan meghajoljanak előtte. Így az antikrisztus elérte célját. Ezzel az antikrisztusok vajon a kötelességüket teljesítik? (Nem.) Akkor mi jellemzi minden cselekedetüket? (Gonoszságot cselekednek.) A „gonoszságot cselekednek” kissé tág megfogalmazás. Konkrétabban zavarják és akadályozzák az embereket, megakadályozzák őket abban, hogy az igazságra való törekvés és az Isten általi megmentés útján járjanak. Amikor egy antikrisztus meglát valakit, aki az igazságra törekszik, elönti a vér az agyát: gyűlöli őt. Meddig terjed ez a gyűlölet? Amikor meglát valakit, aki az igazságra törekszik és Krisztust követi, aki nem követi vagy imádja őt, és nem ugyanazon az úton jár, mint ő, akkor megtámadja, kizárja és elnyomja azt a személyt, és ég a vágytól, hogy eltüntesse. Ennyire messzire terjed a gyűlölete. Mindent összevetve az antikrisztusok ilyen megnyilvánulásai alapján megállapíthatjuk, hogy nem teljesítik a vezetői kötelességüket, ugyanis nem vezetik az embereket Isten szavainak evésében és ivásában, sem az igazságról való beszélgetésben, valamint nem öntözik és nem táplálják az embereket, lehetővé téve számukra, hogy hozzájussanak az igazsághoz. Ehelyett akadályozzák és zavarják a gyülekezeti életet, bomlasztják és tönkreteszik a gyülekezet munkáját, valamint akadályozzák az embereket az igazságra való törekvésnek és az üdvösség elnyerésének útján. Tévútra akarják vezetni Isten választott népét és elérni, hogy elveszítse az esélyt az üdvösségre. Ez a végső cél, amelyet az antikrisztusok a gyülekezet munkájának megszakításával és megzavarásával el akarnak érni.