Az antikrisztusok elsődleges megnyilvánulása, hogy felmagasztalják önmagukat és önmagukról tesznek bizonyságot: a lényegük e megnyilvánulás szerint történő jellemzése nagyon is helyénvaló és konkrét – nem üres jellemzés. Ha megnézzük titkos terveiket, ambícióikat, lényegük feltárulásait és cselekedeteik következetes céljait, akkor láthatjuk, hogy az antikrisztusok jellegzetes megnyilvánulása önmaguk felmagasztalása és az önmagukról való bizonyságtétel. Vannak-e olyan antikrisztusok, akik soha nem magasztalják fel önmagukat és nem tesznek bizonyságot önmagukról? (Nincsenek.) Miért nincsenek? Mert az ambícióik és a vágyaik olyannyira hatalmasok, hogy nem tudják kordában tartani őket. Ha senki sem magasztalja fel őket és hódol nekik, akkor bármilyen embercsoportban élnek is, úgy érzik, hogy az életnek nincs értéke és értelme, ez az oka, hogy olyan buzgón magasztalják fel önmagukat és tesznek önmagukról bizonyságot, hogy elérjék a céljaikat. Azért élnek, hogy mások fölé emelkedjenek, és szükségük van arra, hogy az emberek hódoljanak nekik és kövessék őket, és még ha olyanok is ezek az emberek, mint az idegesítő, undorító legyek vagy a koldusbandák, nem bánják. Amíg vannak emberek, akik hódolnak nekik és követik őket, addig jól érzik magukat. Ha mániákus tapsot kaphatnának a rajongóktól, mint a híres énekesek, akkor a hetedik mennyországban éreznék magukat: imádják ezt élvezni – ez az antikrisztusok természete. Mindegy, miféle emberek követik őket vagy hódolnak nekik, az antikrisztusok mindegyiket kedvelik. Még ha a követőik a legnyomorultabbak és legundorítóbbak is, még ha vadállatok is, az antikrisztusokat mindez nem zavarja, amíg nagyra tartják őket, és eleget tesznek az ambícióiknak és a státuszvágyuknak. Tehát az antikrisztusok meg tudják-e állni, hogy felmagasztalják önmagukat és önmagukról tegyenek bizonyságot, és mindenhol, ahol csak járnak, hencegjenek? (Nem.) Ez a lényegük. Mondd meg Nekem, milyen emberek azok, akik igazán követik Istent? Az emberiség tagjai között van egy olyan embertípus, akit Isten ki akar választani és meg akar menteni – ezeknek az embereknek van egy minimális lelkiismeretük, józan eszük és szégyenérzetük. Azok, akik ennél egy kicsit jobbak, képesek szeretni az igazságot, szeretik a pozitív dolgokat, szeretik Isten tisztességességét és igazságosságát, képesek gyűlölni az elvetemültséget, felháborodnak, amikor igazságtalan vagy elvetemült dolgokat látnak, és még ha nem is tudnak semmit tenni ezek ellen, akkor is gyűlölik őket – ezek azok az emberek, akiket Isten minimum akar. Ami pedig azokat illeti, akik nem rendelkeznek ezzel az emberi mivolttal és lényeggel, Isten nem akarja őket, bármennyit is beszélnek Isten jóságáról vagy arról, hogy milyen nagyszerű Isten. A vallás farizeusai például ugyanazokkal a régi üres elméletekkel és felszínes szavakkal magasztalják Istent és tesznek bizonyságot Istenről, és még kétezer év után sem unják ezeket mondani. Most Isten oly sok igazságot mond ki, de ők nem látják, nem vesznek róluk tudomást, sőt egyesek még el is ítélik és káromolják őket. Ez teljesen felfedi őket: Isten már régóta képmutató farizeusokként jellemzi őket, akik mind a Sátán bandájának tagjai, Isten démonokként és Sátánokként, disznókként és kutyákként jellemezte őket. Amikor az antikrisztusok megérkeznek egy ilyen embercsoportba, és látják, hogy ott nagyon kevesen értik az igazságot, hogy egyiküknek sincs tisztánlátása vagy tehetsége, sietnek kihasználni ezt a lehetőséget, hogy felvágjanak. Egyesek azzal dicsekednek, hogy egykor egyszerre két világszínvonalú egyetemre is felvették őket, végül azonban egyikre sem kezdtek el járni, mert eljutottak az Istenben való hitre és elfogadták az Ő megbízatását. Miután ezt hallották tőlük, egyesek nagyon nagyra kezdik becsülni őket. Ha nem érted az igazságot, és ha a dolgok, amiket szeretsz és a világnézeted ugyanolyanok, mint a világi embereké, akkor az ilyen embereket fogod imádni – ezért amikor az antikrisztusok ilyen dolgokat mondanak, félre leszel vezetve és be leszel csapva. Az antikrisztusok így magasztalják fel magukat burkoltan, és így vezetik félre azokat az ostoba embereket, akiknek nincs tisztánlátásuk. Az antikrisztusok végül nagyon boldognak érzik magukat – azt gondolják, hogy senki sem átlagos, aki alattuk áll, holott ezek valójában mindannyian csak egy rakás zavaros fejű és semmirekellő ember. Azokat, akik nem képesek felfogni az igazságot, mind félrevezethetik a Sátánok és az antikrisztusok. Amikor a Sátánok és antikrisztusok beszédét hallják, úgy érzik, hogy az nagyon is megfelel a saját gondolataiknak és ízlésüknek, ezért élvezettel hallgatják. Nem képesek normális gondolkodással megítélni, amit hallgatnak, és olyasvalakit sem találnak, aki érti az igazságot, hogy segítsen nekik tisztán látni az ilyen dolgokat; ameddig úgy érzik, hogy amit hallgatnak, az észszerűnek hangzik, addig hajlandóak elfogadni: így vezetik félre őket anélkül, hogy a tudatában lennének. Ha azok, akiknek megvan a képességük, hogy felfogják az igazságot és akiknek van tisztánlátásuk, antikrisztusokat hallanak beszélni, tudni fogják, hogy ezek az emberek megpróbálnak másokat félrevezetni, és el fogják utasítani őket. Azok a zavaros emberek, akiknek nincs tisztánlátásuk, azt fogják hinni, hogy az antikrisztusok tanultak, hogy jó képességűek és hogy vannak kilátásaik. Így fogják látni a dolgokat, és félrevezeti őket valamilyen felszínes jelenség – nem fogják tudni, hogy mik az igazság alapelvei, és a Sátánokat kezdik majd követni. Az ilyen emberek nem maguk okozzák saját pusztulásukat az ostobaságuk és a tudatlanságuk miatt? Ez így van. Ha tisztán látod az antikrisztusok különböző megnyilvánulásait, ahogy gyakran felmagasztalják önmagukat és önmagukról tesznek bizonyságot, illetve az erre használt különböző módszereiket, és képes vagy megítélni a szavaik mögött húzódó célt és titkos tervet, akkor könnyű lesz átlátnod az antikrisztusok lényegét – ekkor pedig képes leszel azonnal elutasítani és megátkozni őket, hogy többé ne is lásd őket. Miért fogsz így tenni? Mert amikor az antikrisztusokat beszélni és cselekedni látod, meg fogod vetni és gyűlölni fogod őket, úgy fogsz undorodni tőlük, mintha legyeket néznél, és minél hamarabb el akarnád űzni őket. Ezért amint tisztán látod az antikrisztusok cselekedeteit és viselkedését, azonnal le kell leplezned őket, hogy mások is felismerhessék őket, majd az alapelveknek megfelelően ki kell őket zárnotok a gyülekezetből. Meg meritek ezt tenni? Ha Isten választott népe képes erre, az azt mutatja, hogy érettségében növekedett, és képes Isten szándékainak figyelembevételére, valamint Isten háza munkájának védelmére. Amikor Isten választott népe megérti az igazságot és felismeri az antikrisztusokat, az antikrisztusok többé nem fogják megvetni lábukat az egyházban vagy Isten házában.

Bármi is az alkalom, amíg az antikrisztusoknak lehetőségük van rá, addig felvágnak és önmagukról tesznek bizonyságot, és amíg vannak emberek, akik imádják őket, akik csodáló, irigy és tisztelő szemekkel néznek rájuk, addig boldogok lesznek – nem érdekli őket, hogy kik ezek az emberek. Vannak-e mércéik, amelyeket megkövetelnek azoktól, akik őket követik, imádják, és akik felnéznek rájuk? (Nincsenek.) Függetlenül attól, hogy ezek az emberek idióták, szellemileg alkalmatlanok, gonoszak vagy álhívők-e, és függetlenül attól, hogy milyen emberek, beleértve az olyanokat is, akiket ki kellene takarítani és ki kellene rekeszteni – amíg ezek az emberek képesek követni, imádni és felmagasztalni őket, addig az antikrisztusok elfogadják, nagyon szeretik, a maguk oldalára állítják és megóvják ezeket az embereket. Az antikrisztusok saját juhaiknak, személyes tulajdonuknak tekintik ezeket az embereket, és senki másnak nem engedik, hogy átvegye, leleplezze vagy kezelje őket. Bárhogyan is törleszkednek és férkőznek az antikrisztusok kegyeibe ezek az emberek, bármilyen undorító és émelyítő dolgokat mondanak is, az antikrisztusok mindezt élvezni fogják: az antikrisztusok számára mindez rendben van, amíg ezek az emberek hízelegnek nekik. Minden, amit az antikrisztusok mondanak és tesznek, azért van, hogy a többi ember nagyra becsülje őket, hogy szeresse és kövesse őket, és bármennyi rossz dolgot is tesznek az őket követő emberek, az antikrisztusok nem fogják kivizsgálni – nem bánják, bármennyire is alattomos és rosszindulatú az emberi mivoltuk. Amíg ezek az emberek követik őket és hódolnak nekik, az antikrisztusok szeretni fogják őket, és amíg ezek az emberek képesek fenntartani az antikrisztusok hatalmát és státuszát, valamint nem fordulnak ellenük vagy nem állnak velük szembe, addig az antikrisztusok rendkívül elégedettnek fogják érezni magukat – ilyenek az antikrisztusok. Ezzel szemben, hogyan bánnak az antikrisztusok azokkal az emberekkel, akik mindig leleplezik őket, akik megakadályozzák őket abban, hogy felmagasztalják önmagukat és önmagukról tegyenek bizonyságot, és akik ezért megvetik őket, valamint azokkal, akik közlik velük az igazságot, akik átlátják a problémáik lényegét és akik valóban tisztán látják őket? A szégyentől azonnal dühbe gurulnak – védekeznek az ilyen emberek ellen, kiközösítik és támadják őket, végül pedig minden lehetséges eszközt igyekeznek megragadni, hogy elszigeteljék azokat, akik képesek tisztán látni őket és szembeszállni velük. Mi az oka, hogy így tesznek? Az, hogy amikor felmagasztalják önmagukat és önmagukról tesznek bizonyságot, mindig azt gondolják, hogy ezek az emberek szálkák a szemükben és tüskék az oldalukban, hogy ezek az emberek fel fogják ismerni és el fogják utasítani őket, leleplezik majd őket, és minden jót tönkretesznek, amit sikerült elérniük. Amint megpillantják ezeket az embereket, az antikrisztusok nyugtalanságot éreznek a szívükben, és mindig kezelni akarják ezeket az embereket, azt gondolva, hogy ha képesek kezelni ezeket az embereket, akkor, amikor ismét felmagasztalják önmagukat és önmagukról tesznek bizonyságot, nem lesz senki, aki leleplezze vagy akadályozza őket, és féktelenül követhetnek el gonoszságokat. Ez az alapelv, amely szerint az antikrisztusok cselekednek. Bármilyen emberek hízelegnek nekik, dicsérik vagy magasztalják őket, függetlenül attól, hogy amit ezek az emberek mondanak, összhangban van-e a tényekkel – még ha hazugságokat is mondanak, az antikrisztusok hajlandóak lesznek elfogadni őket, élvezettel hallgatják majd, és szívük mélyéből szeretni fogják ezeket az embereket. Az antikrisztusokat nem érdekli, hogy milyen problémái vannak ezeknek az embereknek, és még ha problémákat fedeznek is fel velük kapcsolatban, el fogják titkolni, el fogják leplezni, és egy szót sem szólnak róluk. Amíg az antikrisztusok maguk mellett tudják ezeket az embereket, akik követik őket és hízelegnek nekik, addig élvezni fogják. Az antikrisztusok így teszik a dolgokat. Ti képesek vagytok ugyanezeket a dolgokat megtenni, amiket az antikrisztusok tesznek? Például tegyük fel, hogy vezetők és dolgozók vagytok a gyülekezetben, olyan emberek, akiknek státusza és tekintélye van Isten választott népe körében. Ha a testvérek nagyra becsülnének, hízelegnének, törleszkednének neked és gyakran dicsérnének, ha azt mondanák, hogy jó prédikációkat tartasz, jól nézel ki és hogy számukra te vagy a legjobb vezető, akkor hogyan éreznéd magad? Képes lennél-e tisztán látni a szavaik mögött rejlő szándékot? Képes lennél-e elutasítani és kerülni az ilyen embereket? Ha nem, akkor veszélyben vagy. Világosan tudod, hogy nem nézel ki annyira jól, hogy nem vagy képes az igazságvalóságról beszélni, mégis boldognak érzed magad, amikor hallod, hogy így hízelegnek neked az emberek, és mindig közel akarsz kerülni az ilyen emberekhez és őket akarod előléptetni – ez nem azt jelenti, hogy bajban vagy? Azt jelenti, veszélyben vagy.

Amikor a vezetők és a dolgozók dolgoznak, a Szentlélek néha megvilágosítja és megvilágítja őket, képesek néhány igazi tapasztalatról beszélni, és természetesen lesznek olyan emberek, akik nagyra becsülik és imádják őket, természetesen lesznek emberek, akik követni fogják őket, olyan elválaszthatatlanok lesznek tőlük, mint a saját árnyékuk – ilyenkor hogyan kell megközelíteniük ezeket a dolgokat? Mindenkinek megvan a maga részrehajlása, mindenki hiú: ha az emberek azt hallják, hogy valaki elismerően és hízelgően beszél róluk, azt nagyon élvezik. Ez normális érzés, és nem nagy dolog. Ha azonban olyasvalakit léptetnek elő, aki képes dicsérő szavakkal elhalmozni őket és hízelegni nekik, és ilyen embert használnak valami fontos dologra, akkor az veszélyes. Ez azért van, mert azok az emberek, akik szeretnek hízelegni és dicsérettel elhalmozni másokat, mind rendkívül ravaszok és csalárdak – nem becsületesek és őszinték. Státuszhoz jutva az ilyen emberek nem hasznosak Isten választott népének életbe való belépése vagy a gyülekezeti munka szempontjából. Ezek az emberek ravaszak – nagyon ügyesen képesek elrontani a dolgokat. Azok az emberek, akik viszonylag tisztességesek, soha nem halmoznak el dicsérettel másokat. Még ha a szívükben el is ismernek téged, ezt nem mondják ki hangosan, ha pedig felfedezik, hogy vannak hibáid vagy valamit rosszul csináltál, akkor felhívják rá a figyelmedet. Vannak azonban olyanok, akik nem szeretik az egyenes embereket, és amikor valaki rámutat a hibáikra vagy szemrehányást tesz nekik, akkor elnyomják és kizárják az illetőt, sőt még a hibáit és hiányosságait is kihasználják, hogy folyamatosan ítélkezzenek felette és elítéljék. Ezzel vajon nem a jó embereket nyomják el, és nem nekik ártanak? Isten azt gyűlöli a legjobban, amikor ilyen dolgokat tesznek és ilyen jó embereket üldöznek. A jó emberek üldözése gazemberség! Ha valaki pedig nagyon sok jó embert üldöz, akkor ördög. A vezetőknek és a dolgozóknak mindenkivel tisztességesen és szeretettel kell bánniuk, és az alapelvek szerint kell kezelniük a dolgokat. Különösen akkor, amikor az emberek hízelegnek és törleszkednek neked, amikor körülötted forgolódnak, helyesen kell bánnod velük, szeretettel kell segítened őket és rá kell venned őket, hogy a megfelelő feladatukat végezzék, hogy ne hízelegjenek az embereknek, mint a nem hívők; fogalmazd meg világosan az álláspontodat és a nézőpontodat, érezzék csak megalázva és megszégyenítve magukat, hogy soha többé ne tegyenek ilyet. Ha képes vagy az alapelvekhez ragaszkodni és tisztességesen bánni az emberekkel, akkor ezek a megvetendő, Sátán fajtájából való bohócok, nem szégyellik-e majd el magukat? Ez megszégyenítené a Sátánt, Istent pedig elégedetté tenné. Akik szeretnek másoknak hízelegni, úgy hiszik, hogy a vezetők és a dolgozók mind szeretik azokat az embereket, akik hízelegnek nekik, és valahányszor valaki hízelgő vagy törleszkedő dolgokat mond nekik, a hiúságuk és a státuszvágyuk kielégül. Az igazságot szerető embereknek nem tetszik ez az egész: mindettől nagyon is irtóznak és undorodnak. Csak a hamis vezetők élvezik, hogy hízelegnek nekik. Isten háza talán nem tapsol nekik vagy dicséri őket, de ha Isten választott népe tapsol nekik és dicséri őket, akkor nagyon örülnek és nagyon élvezik, végül pedig némi megnyugvást éreznek tőle. Az antikrisztusok még jobban élvezik, ha hízelegnek nekik – azt élvezik a legjobban, amikor az ilyen emberek közel kerülnek hozzájuk és körülöttük forgolódnak. Hát nem zavaró ez? Az antikrisztusok ilyenek: szeretik, ha az emberek dicsérik őket és tapsolnak nekik, imádják és követik őket, míg azok, akik az igazságra törekednek és viszonylag tisztességesek, ebből semmit sem szeretnek. Olyan emberek közelébe kell kerülnöd, akik igazat tudnak mondani neked. Nagy előnyödre válik, ha ilyen emberek vannak melletted. Különösen az akadályozhatja meg, hogy tévútra tévedj, ha ilyen jó emberek vannak körülötted, akiknek van bátorságuk szemrehányást tenni neked és leleplezni téged, amikor felfedeznek nálad egy problémát. Nem érdekli őket, hogy mi a státuszod: abban a pillanatban, amikor felfedezik, hogy az igazság alapelveivel ellentétes dolgot tettél, szemrehányást tesznek neked, és lelepleznek, ha szükséges. Csak az ilyen emberek tisztességes emberek, igazságérzettel rendelkező emberek, és bárhogyan is lepleznek le és tesznek szemrehányást neked, az mind segítségedre van, és mind arra szolgál, hogy felügyeljenek téged és segítsenek előrébb jutnod. Közel kell kerülnöd az ilyen emberekhez: ha ilyen emberek vannak melletted, akik segítenek, akkor viszonylag sokkal nagyobb biztonságban leszel – ezt jelenti Isten oltalmának a birtoklása. Ahhoz, hogy jól végezd a kötelességedet és a munkádat, nagyon hasznos, ha olyan emberek vannak melletted, akik értik az igazságot és fenntartják az alapelveket, és minden nap felügyelnek téged. Semmiképpen sem szabad, hogy azok a ravasz, csalárd emberek, akik csak hízelegnek és udvarolnak neked, a segítőid legyenek: ha ilyen emberek ragadnak rád, az olyan, mintha büdös legyek lennének rajtad – oly sok baktériumnak és vírusnak leszel kitéve! Az ilyen emberek hajlamosak megzavarni téged, és befolyásolni a munkádat, azt okozhatják, hogy kísértésbe esel és tévútra tévedsz, katasztrófát és szerencsétlenséget hozhatnak rád. Távol kell tartanod magad tőlük – minél távolabb, annál jobb: ha képes vagy tisztán látni, hogy az álhívők lényege van bennük, és el tudod érni, hogy kitakarítsák őket a gyülekezetből, akkor még jobb. Egy tisztességes, igazságra törekvő ember, amint látja, hogy probléma van veled, elmondja neked az igazságot, függetlenül a státuszodtól, függetlenül attól, hogy hogyan fogsz bánni vele – még akkor is, ha el fogod bocsátani. Soha nem fogja megpróbálni eltussolni a dolgot vagy soha nem próbál majd mellébeszélni. Nagyon előnyös, ha több ilyen ember van körülötted! Amikor olyasmit teszel, ami az alapelvekkel ellentétes, le fognak leplezni, véleményt mondanak a dolgaidról, őszintén és becsületesen rámutatnak a problémáidra és a hibáidra; nem próbálnak majd segíteni abban, hogy elkerüld a presztízsvesztést, és még csak esélyt sem adnak, hogy elkerüld a megszégyenülést sok ember előtt. Hogyan kell bánnod az ilyen emberekkel? Gyötörnöd kell őket vagy közeledned kell hozzájuk? (Közeledned kell hozzájuk.) Így van. Meg kell nyitnod a szívedet és közösséget kell vállalnod velük, mondván: „A problémám, amire rámutattál, valódi volt. Akkoriban tele voltam hiúsággal és a státusszal kapcsolatos gondolatokkal. Úgy éreztem, hogy annyi éven át vezető voltam, de te nemcsak, hogy nem próbáltál segíteni abban, hogy megőrizzem a méltóságomat, hanem sok ember előtt rá is mutattál a problémáimra, és ezért nem tudtam elfogadni. Most azonban már látom, hogy amit tettem, az valóban ellentétes volt az alapelvekkel és az igazsággal, és hogy nem kellett volna ezt tennem. Mit számít, hogy vezetői pozícióban vagyok? Nem egyszerűen ez a kötelességem? Mindannyian a kötelességünket végezzük, és mindannyian egyenlőek vagyunk a státuszunkban. Az egyetlen különbség, hogy én valamennyivel több felelősséget viselek – ennyi az egész. Ha a jövőben bármilyen problémát észlelsz, akkor mondd, amit mondanod kell, és nem lesz köztünk személyes harag. Ha különbözünk az igazság felfogásában, akkor beszélgethetünk róla. Isten házában, Isten és az igazság előtt egyesülni fogunk, nem pedig elidegenedni egymástól.” Ez az igazság gyakorlásának és szeretetének magatartása. Mit kell tenned, ha az antikrisztus útját messzire el akarod kerülni? Kezdeményezned kell, hogy közel kerülj olyan emberekhez, akik szeretik az igazságot, olyan emberekhez, akik tisztességesek, olyan emberekhez, akik képesek rámutatni a problémáidra, akik igazat tudnak mondani, és akik szemrehányást tudnak tenni neked, amikor felfedezik a problémáidat, különösen pedig az olyan emberekhez, akik meg tudnak metszeni, amikor felfedezik a problémáidat – ezek azok az emberek, akik a leghasznosabbak számodra, és meg kell becsülnöd őket. Ha kizárod az ilyen jó embereket és megszabadulsz tőlük, akkor elveszíted Isten oltalmát, és fokozatosan katasztrófa sújt le rád. Ha jó emberekhez és olyan emberekhez kerülsz közel, akik megértik az igazságot, akkor békéd és örömöd lesz, és képes leszel távol tartani a katasztrófát – ha pedig aljas emberekhez, szégyentelen emberekhez és olyan emberekhez kerülsz közel, akik hízelegnek neked, akkor veszélybe kerülsz. Nemcsak, hogy könnyen becsapnak és átvernek, de bármikor katasztrófát is szenvedhetsz. Tudnod kell, hogy milyen emberek vannak a legnagyobb hasznodra – azok vannak a legnagyobb hasznodra, akik figyelmeztetni tudnak, amikor valami rosszat teszel, amikor felmagasztalod önmagad és önmagadról teszel bizonyságot és félrevezetsz másokat. Az ilyen emberekhez közel kerülni a helyes útra való lépés. Képesek vagytok erre? Ha valaki olyasmit mond, ami árt a hírnevednek, és egész hátralévő életedben neheztelsz rá, mondván: „Miért lepleztél le? Soha nem bántam veled rosszul. Miért kell mindig megnehezítened a dolgomat?”, és haragot hordozol a szívedben, szakadék nyílik, és mindig azt gondolod: „Én vezető vagyok, nekem ilyen identitásom és státuszom van, és nem engedem, hogy így beszélj”, akkor ez miféle megnyilvánulás? Ez az igazság el nem fogadása és másokkal való szembehelyezkedés. Ez némiképp siketség a józan ésszel szemben. Nem a státusszal kapcsolatos gondolatod kavarja a bajt? Ez azt mutatja, hogy a romlott beállítottságaid túlságosan súlyosak. Azok, akik mindig státusszal kapcsolatos gondolatokat táplálnak, súlyos antikrisztusi beállítottságú emberek. Ha gonoszságot is elkövetnek, akkor nagyon gyorsan felfedik és kirekesztik őket. Nagyon veszélyes az emberek számára, ha elutasítják az igazságot, és nem fogadják el! A veszély jele, hogy mindig a státuszért akarnak versengeni és át akarják adni magukat a státuszból származó előnyöknek. Amikor valakinek a szívét állandóan a státusz korlátozza, tudja-e még gyakorolni az igazságot és alapelvek szerint kezelni a dolgokat? Ha valaki képtelen gyakorlatba ültetni az igazságot, és mindig a hírnév, a haszon és a státusz érdekében cselekszik, és mindig a hatalmát használja a dolgok elvégzésére, akkor nem nyilvánvaló, hogy antikrisztus, aki megmutatja az igazi arcát?

Az ilyen megnyilvánulások, mint az, hogy felmagasztalják önmagukat és önmagukról tesznek bizonyságot, az antikrisztusok leggyakoribb megnyilvánulásai. Ezek a megnyilvánulások mindig láthatóak, legyen szó a mindennapi életről, arról, ahogyan másokkal érintkeznek és a dolgokat kezelik, vagy a gyülekezeti életről, ugyanis ezek a megnyilvánulások a romlott beállítottság kinyilatkozásai. Azok az igazságok például, amelyek azzal kapcsolatosak, hogy az ember hogyan viszonyul a kötelességéhez, hogyan bánik másokkal és hogyan lát tisztán másokat, olyan igazságok, amelyekkel a közlésekben foglalkoztunk. Vajon arról van szó, hogy ismeritek ezeknek a dolgoknak a konkrét megnyilvánulásait a hétköznapi életetekben, de nem tudjátok érzékelni, hogy problémákat jelentenek? Vagy arról, hogy nem e konkrét problémák jelentették a kiindulópontot a belépésetekhez? Ha nem a beállítottságokból indultok ki, vagy néha ezeket a megnyilvánulásokat mutatjátok, de nem tudjátok, hogy ezek beállítottságbeli problémák-e, és ezért figyelmen kívül hagyjátok őket, akkor messze vagytok a beállítottságbeli változás elérésétől. Ha nem veszed észre, hogy ezek a megnyilvánulások azt jelentik, hogy önmagadat magasztalod fel és önmagadról teszel bizonyságot, ha nem tudod, hogy ezeket a megnyilvánulásokat a romlott beállítottságod irányítja, és egyfajta személyiségjegynek, illetve veled született cselekvési vagy észlelési módnak veszed és lekicsinyled őket, valamint nem a romlott beállítottságod és romlott lényeged feltárulásainak tekinted őket, akkor nehéz lesz megváltoztatni a kérdéses romlott beállítottságot. Amit az emberek a beállítottságokkal kapcsolatban fel tudnak ismerni – legyen akár a cselekvési módjuk vagy az állapotuk, akár a külső viselkedésük, a beszédük és kijelentéseik, akár a gondolataik és nézeteik vagy egy bizonyos dologra vonatkozó megértésük – mindaddig, amíg a beállítottságuk lényegével kapcsolatos, mindig az ember természetlényegének megtestesüléseként vagy feltárulásaiként kell tekinteniük: ily módon nem fog-e kiszélesedni a megértésük? Nem csak a nagy dolgokat kell megérteniük, mint például azt, hogy valaki ellenáll Istennek, nem szereti az igazságot, mohó a státuszra, illetve hogy félrevezeti az embereket azzal, amit mond, hanem mindent meg kell érteniük a kis dolgoktól kezdve – mint például a konkrét gondolatok és szándékok – egészen a nagy dolgokig, mint például egy érv vagy kijelentés. Az imént összesen hat dolgot említettem, köztük a gondolatokat és a nézeteket, valamint azt, hogy valaki hogyan ért meg egy bizonyos dolgot. A gondolatok és nézetek olyan dolgok, amelyek az ember tudatában és gondolkodásában léteznek; a megértés olyan dolog, amelyet már felismertünk, és amelyről konkrét szavakat és állításokat tudunk alkotni; aztán ott van a viselkedés és a nyelv. Ez összességében négy dolog. Vannak még kijelentések és érvek is. Mivel állnak szemben a kijelentések és érvek? (Szándékokkal és eszmékkel.) Az eszmék meglehetősen homályos dolgok, amelyek öntudatlanul keletkeznek az elmében. Még nincsenek jóként vagy rosszként meghatározva – csupán gondolod őket, és még nem öltöttek formát benned, míg a kimondott érvek már kialakultak. Összesen három csoport és hat dolog van. Vegyétek ezt a hat dolgot olyan útnak, amelyen a romlott beállítottságotok lényegét boncolgathatjátok és amely a beállítottságotok megváltoztatásához vezet: vágjatok bele, hogy megismerjétek saját romlott beállítottságotokat és romlott lényegeteket e hat dolog alapján – így igazán megismeritek önmagatokat.

Szükségetek van egy kis időre a mai közlés meghallgatása után, hogy megemésszétek a hallottakat? Amikor összegyűltök, tudtok-e közölni némi fényt, vagy összehasonlítást végezni magatokkal ezen az alapon? Ez kulcsfontosságú, és ez a leghasznosabb a számotokra. Amikor összegyűltök, közösséget kell vállalnotok, eszmét kell cserélnetek, meg kell beszélnetek a tapasztalataitokat és a felismeréseiteket – ez a leghatásosabb. Korábban mindig az „eltűnődni” szót használtuk; a köznyelvben azt mondjuk, hogy „rágódni”. Ez azt jelenti, hogy többet olvasol, többet imádkozva olvasol, többet gondolkodsz és többet keresel, veszed, amit akkor megértettél, valamint amit nem értettél és doktrínának tartottál, a fontos pontokat, olyan pontokat, amelyeket mindenki félreértett, és olyanokat, amelyeket nem fogtál fel, és összpontosíts ezek mindegyikére a közlésben – ezt jelenti az, hogy „rágódni”. Ily módon egyre világosabban és pontosabban fogod érteni ezeknek az igazságoknak a részleteit, az igazságok közötti sokféle különbséget és az egyes igazságok meghatározásait. Mit gondoltok, a különböző igazságok, amelyeket az elmúlt években megértettetek és gyakorlatba ültettetek, átláthatatlanabbá vagy világosabbá váltak, mint voltak? (Világosabbá.) És az évek során történt-e nagy változás az Istenbe vetett hitetek útján, abban az irányban, amely a magatartásotokra jellemző, valamint a kötelességetek végzése mögött álló szándékban, motivációban és eredeti indíttatásban? (Miután Isten némi fenyítésén és fegyelmezésén mentem keresztül, miután ettem és ittam Isten szavait, úgy érzem, hogy történt némi változás.) Az, hogy változás történt, igaz, és ennek így kell történnie. Vannak, akik mindvégig közömbösek voltak és a legkevésbé sem változtak, miután oly sok prédikációt hallgattak. Nem indulnak meg a szívük legmélyén, vagyis semmilyen összejövetel vagy közlés nem tudja megváltoztatni az irányt, amerre mennek – annyira tompák és nehéz felfogásúak! Az üdvösség eléréséhez vezető útnak most már egyre világosabbá kellene válnia, és akiknek van tapasztalatuk, azok tisztán és világosan látják, hogy Isten milyen módon és milyen céllal menti meg az embert. Ha ennyi év Istenben való hit után még mindig nem tudod, hogyan menti meg Isten az embereket és hogyan tisztítja meg őket a romlottságtól, akkor ez azt mutatja, hogy egyáltalán nem érted az igazságot és a legkevésbé sem fogod fel Isten munkáját. Az ilyen emberek nem mind zavarodottak a hitükben?

2019. március 20.