Vannak, akik rendelkeznek az antikrisztus beállítottságával és gyakran felfednek bizonyos romlott beállítottságokat, de az ilyen feltárulásokkal egyidejűleg elgondolkodnak és megismerik önmagukat – képesek elfogadni és gyakorolni az igazságot, és egy idő után változás látható rajtuk. Az ő esetükben elérhető lehet az üdvösség. Vannak olyanok, akik kívülről nézve képesnek tűnnek lemondani dolgokról, feláldozni magukat, elszenvedni a nehézségeket és megfizetni az árat, de a természetlényegüket tekintve idegenkednek az igazságtól és gyűlölik azt. Amikor az igazságról beszélgetsz velük, idegenkednek tőle és ellenállnak neki. Az összejövetelek és prédikációk alatt elbóbiskolnak és elalszanak. Unalmasnak találják őket, és még ha meg is értik, amit hallanak, nem ültetik gyakorlatba. Vannak mások, akik látszólag komolyan hallgatják a prédikációkat, de a szívük nem szomjazza az igazságot – úgy viszonyulnak Isten szavaihoz, mintha egyfajta szellemi ismeretként vagy elméletként értékelnék őket. Így tehát attól függetlenül, hogy hány éve hívők, mennyit olvastak Isten szavaiból vagy hány prédikációt hallgattak, nem változik a státuszra törekvő és a hatalmat megbecsülő szemléletük, illetve az igazságtól idegenkedő, az igazságot gyűlölő és Istennek ellenálló magatartásuk. Ők az antikrisztusok archetípusai. Ha leleplezed őket és azt mondod: „Amit teszel, az nem más, mint hogy megpróbálod megnyerni az embereket, és amikor felmagasztalod önmagad és önmagadról teszel bizonyságot, akkor félrevezeted az embereket és Istennel versengsz a státuszért. Ezek a Sátán és az antikrisztusok cselekedetei”, képesek-e elfogadni egy ilyen elítélést? Határozottan nem. Mit gondolnak? „Nekem van igazam, hogy így cselekszem, tehát így cselekszem. Bárhogyan ítélsz is el, bármit is mondasz és bármennyire helyesnek is tűnik, én nem fogom feladni, ahogyan a dolgokat végzem, ezt a vágyat, ezt a törekvést.” Tehát eldőlt: ezek antikrisztusok. Semmi, amit mondasz, nem változtathatja meg a nézeteiket, szándékaikat, titkos terveiket, ambícióikat vagy vágyaikat. Ez az antikrisztusok archetipikus természetlényege: senki nem tudja őket megváltoztatni. Nem számít, hogyan beszélgetnek velük az emberek az igazságról, milyen nyelvet vagy megfogalmazást használnak, nem számít az idő, a tér vagy a kontextus, semmi sem képes megváltoztatni őket. Nem számít, hogyan változik a környezetük, hogyan változnak a körülöttük lévő emberek, események és dolgok, és nem számít, hogyan változnak az idők, vagy mekkora jeleket és csodákat mutat Isten, mennyi kegyelmet ad nekik Isten, sőt hogyan bünteti őket Isten, a látásmódjuk és a titkos tervük soha nem fog változni, és a hatalom megszerzésére irányuló ambíciójuk és vágyuk soha nem fog megváltozni. Soha nem fog változni a magatartásuk és a másokkal való érintkezésük módja, ahogyan az igazságot és Istent gyűlölő hozzáállásuk sem. Amikor mások rámutatnak, hogy amit tesznek, az önmaguk felmagasztalása és önmagukról történő bizonyságtétel, valamint hogy megpróbálják félrevezetni az embereket, akkor olyan beszédmódra váltanak, amelyben mások nem tudnak hibát találni, illetve amelyet nem látnak tisztán. Még ravaszabb eszközöket használnak, hogy folytassák a saját személyes vállalkozásuk bonyolítását, és hogy elérjék céljukat, azaz irányítsák Isten választott népét és uralkodjanak fölötte. Ez az, ami egy antikrisztusban megnyilvánul és az antikrisztus lényegéből fakad. Még ha Isten meg is mondta neki, hogy büntetést fog kapni, hogy eljött a vége, hogy elátkozott, megváltoztathatja ez a lényegét? Megváltoztathatja az igazsághoz való hozzáállását? Megváltoztathatja a státusz, a hírnév és a nyereség iránti szeretetét? Nem. Az, hogy a Sátán által megrontott emberekből normális emberi mivoltú, Istennek hódoló emberek váljanak, Isten műve: megvalósítható. De lehetséges-e démonokat, emberi bőrbe öltözött, de lényegükben sátáni, Istennel szemben ellenséges embereket normális emberré változtatni? Ez lehetetlen lenne. Isten nem végez ilyen munkát – ezek az emberek nem tartoznak azok közé, akiket Isten megment. Hogyan mond tehát Isten ítéletet az ilyen emberek felett? Ők a Sátántól valók. Nem tárgyai Isten kiválasztásának vagy üdvösségének; Isten nem akar ilyen embereket. Nem számít, mennyi ideje hisznek Istenben, mennyit is szenvedtek vagy mit értek el, titkos tervük nem fog változni. Nem fogják feladni az ambícióikat vagy a vágyaikat, és még kevésbé fognak lemondani arról a motivációjukról és vágyukról, hogy Istennel versengjenek a státuszért és az emberekért. Az ilyen emberek valódi antikrisztusok.

Néhányan azt kérdezik: „Nem azért cselekednek gonoszságot és állnak ellen Istennek az antikrisztusok, mert pillanatnyilag zavaros a fejük? Ha Isten mutatna nekik néhány jelet és csodát, vagy egy kicsit megbüntetné őket, hogy meglássák Istent, nem lennének-e képesek elismerni Istent és alávetni magukat Neki? Nem lennének-e képesek elfogadni és elismerni, hogy Isten az igazság, és nem versengeni többé Istennel a státuszért? Nem arról van-e szó, hogy azért nincs hitük, mert nem voltak tanúi annak, hogy Isten jeleket és csodákat mutatott, illetve nem látták Isten szellemi testét, és ezért nagyon gyengék, és a Sátán így becsapja őket?” Nem, nem ez a helyzet. Az antikrisztusok törekvései, vágyai és lényege teljesen más és eltérő, mint az, hogy valakit átmenetileg becsaptak, hogy ostoba és nem érti meg az igazságot. Az antikrisztusok eredendően sátáni természettel rendelkeznek – a születésüktől fogva idegenkednek az igazságtól és gyűlölik az igazságot. Ők Sátánok, akik kibékíthetetlenek Istennel, akik ellenállnak Istennek és a végsőkig versengenek Istennel – emberbőrbe bújt élő Sátánok. Az ilyen embereket természetlényegük szerint antikrisztusokként jellemezzük – milyen szerepet játszhatnak tehát és milyen dolgokat tehetnek Isten házában? Akadályozzák, megzavarják, lerombolják és elpusztítják Isten munkáját. Ezek az emberek nem tehetnek mást, mint hogy ilyen dolgokat művelnek Isten házában. Ők ilyenek, sátáni természetűek: olyanok, mint a farkasok, akik bejutottak a nyájba, azzal a szándékkal, hogy felfalják a juhokat – ez az egyetlen céljuk. Más szemszögből nézve, miért engedi meg Isten, hogy ezek az emberek megjelenjenek a házában? Azért, hogy Isten választott népe egyre tisztábban láthasson. Képesek az emberek tisztán látni, hogy miféle szerzet az ördög Sátán, hogy mi a lényege a szavainak és a tetteinek, milyen beállítottságokat mutat, illetve hogyan vezeti félre az embereket és hogyan áll szemben Istennel a világban? Amikor az ördög Sátánt említik, az emberek nem tudják világosan megmondani, hogy az pontosan az ördög vagy a Sátán; úgy érzik, hogy elvont és üres, hogy nem elég konkrét. „Hol van a Sátán?” – kérdezik. „A levegőben” – jön a válasz. „Mekkora tehát a Sátán? Milyen csodákat tesz konkrétan? Konkrétan hogyan áll szemben Istennel? Mi a természetlényege?” Úgy érzik, hogy mindez nagyon elvont, homályos és üres. Az antikrisztusok megnyilvánulásai és feltárulásai révén azonban össze tudják vetni ezeket a dolgokat azzal, amit a Sátán tesz, valamint a természetlényegével: ekkor pedig az egész dolog konkréttá válik – többé már nem elvont vagy üres. Amint mindez konkréttá válik, az emberek képesek hallani a beszédét, látni a viselkedését és figyelmesen, tisztán látni a természetlényegét. Nem érzik-e ily módon tehát, hogy az ördög, a Sátán lényege, amelyről Isten beszél, konkrétabbá és valóságosabbá válik, és gyakorlatiasan össze tudják azt vetni a tényleges megnyilvánulásokkal? Vannak éretlen emberek, akik nem értik az igazságot: valamiféle pillanatnyi ostobaság miatt az antikrisztusok becsapják és félrevezetik őket, és ezért körülbelül egy évre elmennek. Amikor visszatérnek Isten házába, rájönnek, hogy nem jó érzés a Sátánt követni. Amikor ezek az emberek először kezdik követni az antikrisztusokat, úgy érzik, hogy elegendő okuk és nagy önbizalmuk van, és azt mondják: „A Fennvaló nem akarja, hogy antikrisztusokat kövessünk – mi mégis követni fogjuk őket, és egy nap bebizonyosodik, hogy igazunk van!” Ennek az eredménye, hogy egy idő után úgy érzik, hogy elvesztették a Szentlélek munkáját és nem képesek megerősítést érezni a szívükben. Úgy érzik, mintha Isten már nem lenne velük, mintha a hitük elvesztette volna értelmét és irányát – fokozatosan egyre tisztábban látják az antikrisztusokat. Korábban azt hitték, hogy az antikrisztusok valóban értik az igazságot, és hogy nem tévedhetnek a hitükben, ha őket követik, most azonban már látják, hogy az antikrisztusoknak komoly problémáik vannak, hogy az antikrisztusok úgy beszélnek, mintha értenék az igazságot, de soha nem gyakorolják – ez tény. Látják, hogy nagyon sokáig követték az antikrisztusokat, mégsem nyertek igazságot, és hogy valóban nagyon veszélyes továbbra is az antikrisztusokat követni – ezért megbánást éreznek, elutasítják az antikrisztusokat, és hajlandóak lesznek visszatérni Isten házába. Miután Isten háza visszafogadta az ilyen embereket, megkérik őket, hogy meséljék el a tapasztalataikat, és azt mondják: „Az az antikrisztus nagyon ügyesen félre tudta vezetni az embereket. Akkoriban úgy tűnt, hogy igaza van, akárhogyan is gondolkodtam róla: az eredmény azonban az lett, hogy semmit sem nyertem, nem értettem meg az igazságot, az igazságvalóságnak még csak egy apró részét sem birtokoltam, miután több mint egy évig követtem őt. Értékes időt vesztegettem el. Nagyon komoly veszteséget szenvedtem!” Ez a kudarcélmény a legmélyebb emlékükké válik. Miután visszatérnek Isten házába, minél többet hallgatják a prédikációkat, annál inkább megértik az igazságot és annál világosabbá válik a szívük. Amikor visszagondolnak arra az időre, amikor azokat az antikrisztusokat követték, és látják, hogy milyen veszteséget szenvedtek, akkor arra az érzésre jutnak, hogy az antikrisztusok valójában Sátánok és alapvetően igazság nélküliek, hogy csak Isten az igazság, és nem mernek többé más emberi lényt követni. Amikor újra eljön a vezetőválasztás ideje, nagyon óvatosan adják le a szavazatukat – azt gondolják: „Ha erre és erre adom le a szavazatom, akkor lehet, hogy elősegítem, hogy egy antikrisztust válasszanak meg. Ha nem adom le a szavazatom erre és erre, azzal lehet, hogy megakadályozom egy antikrisztus megválasztását. Óvatosnak kell lennem és az alapelvek szerint kell értékelnem az embereket.” Nem az alapelvek és mércék képezik-e ekkor a cselekedeteik alapját? (De igen.) Ez jó dolog. Néhány embert félrevezetnek az antikrisztusok, és azt mondják: „Miért történt ez velünk? Félreállított minket Isten? Már nem törődik velünk?” Egy ilyen helyzetben egyetértenél, ha Isten azt mondaná, hogy ne kövess antikrisztusokat? Nem értenél egyet. Továbbra is ragaszkodnál ahhoz, hogy kövesd őket, és Isten csak annyit tehetne, hogy hagyná, hogy így tégy, utána pedig a tények segítségével megleckéztetne. Miután egy ideig követted az antikrisztusokat, hirtelen észhez térsz és belátod, hogy veszteséget szenvedtél az életedben; csak ekkor érzel bűntudatot, ekkor leszel hajlandó elutasítani az antikrisztusokat és ismét visszatérni Isten színe elé. Szerencsédre Isten toleráns és irgalmas, és továbbra is akar téged. Ha nem akarna, akkor teljesen véged lenne, és nem lenne több esélyed az üdvösség elérésére – az antikrisztusok követésének nincs jó vége.

Tisztán kell látnod az antikrisztusokat, és helyesen kell felismerned őket. Tudnod kell, hogyan kell felismerni az antikrisztusok különböző megnyilvánulásait – ugyanakkor világosan kell tudnod, hogy sok olyan dolog van, amelyben a saját természetlényeged közös az antikrisztusokkal. Ez azért van, mert mindannyian a Sátán által megrontott emberiséghez tartoztok: az egyetlen különbség, hogy az antikrisztusok teljesen a Sátán befolyása alatt állnak, a Sátán cinkosai lettek és az ő nevében beszélnek. Te szintén a romlott emberiséghez tartozol, de képes vagy elfogadni az igazságot, és van reményed az üdvösség elérésére. Ugyanakkor sok dolog van, ami a lényeget tekintve közös benned az antikrisztusokkal – a módszereitek és a titkos terveitek azonosak. Csupán arról van szó, hogy miután hallottad az igazságot és meghallgattad a prédikációkat, képes vagy irányt változtatni – az pedig, hogy képes vagy irányt változtatni, meghatározza, hogy van reményed az üdvösség elérésére. Ez a különbség közted és az antikrisztusok között, ezért amikor leleplezem az antikrisztusokat, neked is össze kell hasonlítanod magad és fel kell ismerned, hogy mi a közös benned és az antikrisztusokban, valamint hogy milyen megnyilvánulásokban, beállítottságokban és lényegi aspektusokban osztozol velük. Ha így teszel, nem fogod-e jobban megismerni magad? Ha mindig ellenállónak érzed magad, ha úgy hiszed, hogy nem vagy antikrisztus, ha intenzív gyűlöletet érzel az antikrisztusok iránt és ha nem vagy hajlandó elvégezni ezt az összehasonlítást, illetve önvizsgálatot tartani és átlátni, hogy milyen utat követsz, akkor mi lesz a következménye? Sátáni beállítottságoddal nagy valószínűséggel antikrisztussá válsz. Ez azért van, mert egyetlen antikrisztus sem törekszik céltudatosan arra, hogy antikrisztussá váljon, de mégis azzá válik; ez azért van, mert nem törekszik az igazságra, és magától értetődően végül az antikrisztus útját követi. Nem antikrisztusok-e mindazok a vallásos világban, akik nem szeretik az igazságot? Minden egyes ember antikrisztus, aki nem gondolkodik el, és nem érti meg a saját természetlényegét – aki a saját elképzelései és képzelődései szerint hisz Istenben. Amint elindultál az antikrisztus útján, és amint státuszra teszel szert, miközben van némi adottságod és műveltséged, és mindenki csodál, akkor ahogy egyre több időt töltesz a munkáddal, úgy kerülsz be az emberek szívébe. Ahogyan a munka, amelyért felelős vagy, egyre több lesz, úgy vezetsz egyre több embert, teszel szert egyre több tőkére – végül pedig bona fide Pál leszel. Rajtad múlik-e mindez? Nem tervezted, hogy ezt az utat követed, de hogyan lehet, hogy tudtodon kívül az antikrisztus útjára léptél? Ennek egyik fontos oka, hogy ha nem törekszel az igazságra, akkor minden bizonnyal státuszra és tekintélyre fogsz törekedni, a saját vállalkozásoddal fogsz foglalkozni, míg végül anélkül, hogy tudatában lennél, az antikrisztus útját fogod követni. Ha az antikrisztus útját követő emberek nem változtatnak időben irányt, akkor amint státuszra tesznek szert, nagy valószínűséggel antikrisztussá válnak – ez az eredmény elkerülhetetlen. Ha nem képesek tisztán látni ezt a dolgot, akkor veszélyben vannak, mert mindenki rendelkezik romlott beállítottságokkal, mindenki szereti a hírnevet és a státuszt. Ha nem szeretik az igazságot, akkor nagyon hajlamosak arra, hogy elbukjanak a hírnév és a státusz miatt. Isten ítélete és fenyítése nélkül mindenki az antikrisztus útját követné, majd a hírnév és a státusz miatt bukna el – ezt senki sem tagadhatja. Azt mondod: „Nekem csak időnként vannak ilyen feltárulásaim, ezek csak átmeneti megnyilvánulások. Bár ugyanolyan lényegem van, mint az antikrisztusoknak, mégis különbözöm az antikrisztusoktól, mert nincsenek olyan nagy ambícióim, mint nekik. Emellett miközben a kötelességemet végzem, folyamatosan elgondolkodom önmagamról, bűntudatot érzek, keresem az igazságot és az igazság alapelveinek megfelelően cselekszem. A viselkedésem alapján ítélve nem vagyok antikrisztus, és nem is akarok az lenni. Ezért nem is válhatok antikrisztussá.” Lehet, hogy most nem vagy antikrisztus, de biztos lehetsz-e benne, hogy nem fogod az antikrisztus útját követni és hogy nem válsz antikrisztussá? Tudsz-e erre garanciát vállalni? Nem tudsz. Hogyan tudsz tehát ilyen garanciát vállalni? Az egyetlen módja ennek, hogy az igazságra törekszel. Hogyan kell tehát az igazságra törekedned? Van-e erre módod? Mindenekelőtt el kell ismerned, hogy a beállítottságod lényege azonos az antikrisztusokéval. Bár most nem vagy antikrisztus, mi számodra a leghalálosabb és legveszélyesebb dolog? Az, hogy ugyanolyan természetlényeggel rendelkezel, mint az antikrisztusok. Ez jó dolog a számodra? (Nem.) Biztosan nem az. Ez halálos a számodra. Ezért miközben ezeket a prédikációkat hallgatod, amelyek az antikrisztusok különböző megnyilvánulásait leplezik le, ne gondold, hogy ezeknek a dolgoknak semmi közük hozzád. Ez helytelen hozzáállás. Akkor tehát milyen hozzáállással kellene elfogadnod ezeket a tényeket és megnyilvánulásokat? Vesd össze magadat velük, ismerd el, hogy antikrisztusi természetlényeggel rendelkezel, majd vizsgáld meg magad, hogy megtudd, mely megnyilvánulásaid és kinyilatkoztatásaid azonosak az antikrisztusokéval. Először ismerd el ezt a tényt – ne próbáld álcázni vagy takargatni magadat. Az út, amelyen jársz, az antikrisztus útja, tehát a tényeknek megfelelően azt mondhatjuk, hogy antikrisztus vagy: csupán arról van szó, hogy Isten háza még nem ekképpen jellemzett, és ad egy esélyt a bűnbánatra – ennyi az egész. Érted? Mindenekelőtt fogadd el és ismerd el ezt a tényt, utána pedig azt kell tenned, hogy Isten elé járulsz, és megkéred, hogy fegyelmezzen meg és tartson kordában. Ne távolodj el Isten jelenlétének fényétől, és ne hagyd el az Ő oltalmát, így a lelkiismereted és józan eszed fog kordában tartani, amikor cselekszel – ugyanakkor Isten szavai is megvilágosítanak, vezetnek és kordában tartanak. Ezenfelül a Szentlélek munkája is ott lesz, hogy vezessen, hogy a körülötted lévő embereket, eseményeket és dolgokat úgy rendezze el, hogy figyelmeztetésül szolgáljanak számodra és megfegyelmezzenek. Hogyan figyelmeztet Isten? Isten sokféleképpen cselekszik. Isten néha arra késztet, hogy nyilvánvaló érzés legyen a szívedben, ami lehetővé teszi számodra, hogy világosan felismerd, hogy kordában kell tartanod magad, hogy nem cselekedhetsz akaratlagosan, hogy ha rosszul cselekszel, akkor szégyent hozol Istenre és bolondot csinálsz magadból – mindezek miatt türtőzteted magad. Nem Isten óv-e meg ilyenkor? Ez az egyik módja. Isten néha a bensődben tesz szemrehányást és világos szavakat tár eléd, hogy elmondja neked, hogy amit teszel, az szégyenletes, hogy megveti és hogy átkozott dolog, vagyis világos szavakkal szemrehányást tesz, hogy önvizsgálatot tarts. Mi a célja Istennek azzal, hogy ily módon szemedre hányja a dolgokat? Azért teszi, hogy a lelkiismereted érezzen valamit, amikor pedig valamit érzel, akkor mérlegelni fogod a hatását, a következményeket és a saját szégyenérzetedet, és némi önmérsékletet fogsz gyakorolni a cselekedeteidben és a gyakorlataidban. Ha már sok ilyen tapasztalatot szereztél, akkor meg fogod látni, hogy bár ezek a romlott beállítottságok az emberekben gyökereznek, az emberek képesek céltudatosan fellázadni a hús-vér testük ellen, amikor képessé válnak az igazság elfogadására és tisztán látják saját romlott beállítottságaik igazságát: amikor pedig az emberek képessé válnak az igazságot a gyakorlatba ültetni, sátáni beállítottságaik megtisztulnak, és megváltoznak. Az ember sátáni beállítottságai nem elpusztíthatatlanok vagy megváltoztathatatlanok – amikor képessé válsz az igazság elfogadására és az igazság gyakorlatba ültetésére, a sátáni beállítottságaid természetes módon lebomlanak és kicserélődnek. Amint megízleled, hogy milyen édes érzés az igazságot gyakorlatba ültetni, azt fogod gondolni: „Korábban olyan szégyentelen voltam. Bármilyen leplezetlenek is voltak a szavaim vagy bármennyire magasztaltam is magam, hogy mások hódoljanak nekem, nem éreztem szégyent, és utána nem volt bennem tudatosság. Most úgy érzem, hogy helytelenül cselekedtem: megszégyenültem, és úgy érzem, mintha sok szem szegeződne rám.” Ez Isten műve. Ő ad neked egy bizonyos érzést, és olyan érzésed lehet, mintha szemrehányást tennél magadnak: ezt követően pedig nem fogsz gonoszságot elkövetni vagy ragaszkodni a saját utadhoz. Tudtodon kívül egyre kevesebb módod lesz, hogy önmagadat magasztald fel és önmagadról tegyél bizonyságot, egyre inkább önuralmat gyakorolsz és egyre inkább úgy érzed, hogy ha így cselekszel, a szíved megnyugszik és a lelkiismereted békében van – ez a fényben való élet, és többé nincs szükség arra, hogy feszélyezve legyél, hogy hazugságokkal vagy kellemes szavakkal álcázd magad. A múltban hazudtál, és nap mint nap fenntartottad a hazugságokat, hogy megóvd a hírnevedet. Minden egyes alkalommal, amikor hazudtál, tovább kellett szőnöd a hazugságot – annyira féltél, hogy elárulod magad. Ennek az lett az eredménye, hogy egyre többet és többet hazudtál, és később nagy erőfeszítéseket kellett tenned, és törnöd kellett a fejedet, hogy a hazugságaidat fenntartsd: olyan életet éltél, amely nem hasonlított sem az emberek, sem a démonok életére, és olyannyira kimerítő volt! Most arra törekszel, hogy becsületes ember légy, meg tudod nyitni a szívedet és valóságos dolgokat tudsz mondani. Nincs szükséged arra, hogy hazugságokat beszélj és a hazugságaidat nap mint nap fenntartsd, nem korlátoznak többé a hazugságok, sokkal kevesebbet szenvedsz, egyre nyugodtabb, szabadabb és felszabadultabb életet élsz, szíved legmélyén a béke és az öröm érzéseit élvezed – megízleled ennek az életnek az édességét. És miközben megízleled ennek az életnek az édességét, a belső világod már nem csalárd, elvetemült vagy hamis. Ehelyett most már hajlandó vagy Isten elé járulni, Istenhez imádkozol és az igazságot keresed, amikor problémád van, képes vagy azt megbeszélni másokkal, és nem cselekszel többé egyoldalúan vagy önkényesen. Egyre inkább úgy érzed, hogy a korábbi cselekedeteid megvetendők voltak, és nem akarod többé így tenni a dolgokat. Ehelyett úgy cselekszel, ahogyan az igazsággal, a józan ésszel és Isten szándékaival összhangban van: másképpen cselekszel, mint régen. Amikor képes vagy elérni ezeket a dolgokat, nem azt jelenti-e, hogy letértél az antikrisztus útjáról? És amikor letértél az antikrisztus útjáról, nem azt jelenti-e, hogy elindultál az üdvösség útján? Amikor elindultál az üdvösség útján és gyakran Isten elé járulsz, akkor a hozzáállásod, szándékod, perspektívád, életcéljaid és életirányod már nem állnak szemben Istennel – elkezded szeretni a pozitív dolgokat, elkezded szeretni a tisztességességet, az igazságosságot és a valóságot. Amikor ez megtörténik, a szíved legmélye és a gondolataid elkezdtek átalakulni. Amikor elindultál az üdvösség útján, még mindig antikrisztussá válhatsz-e? Képes vagy-e még mindig szándékosan ellenállni Istennek? Nem, nem vagy képes: most már túl vagy a veszélyen. Csak az ebbe az állapotba való belépés által kerülnek az emberek az Istenbe vetett hit helyes útjára, és csak az igazság ilyen módon történő keresése és elfogadása által tudják levetni a sátáni természetük és az antikrisztusi természetük által okozott gondokat, az irányítást és a zavart. Rátértél-e most az igazságra törekvés helyes útjára az életben? Ha nem, akkor siess, és törekedj, hogy rátérj. Ha nem tudsz rátérni az igazságra törekvés útjára, akkor továbbra is veszélyben fogsz élni – mindazokat, akik az antikrisztusok útján járnak, bármikor a kirekesztés veszélye fenyegeti.

A legtöbb ember a saját antikrisztusi beállítottságával küzd, miközben a kötelességét végzi, kimerül a hírnévért, státuszért, pénzért és érdekekért folytatott harcban, testben és lélekben elfárad. Mikor oldható tehát meg ez a probléma? Csak az igazságra való törekvés és az igazság elfogadásának képessége által tudod fokozatosan levetni antikrisztusi természetlényeged korlátait és kötelékeit, hogy a sátáni beállítottságod fokozatosan meggyengüljön és eltűnjön, és ezáltal reményed legyen arra, hogy kiszabadulj a Sátán hatalma alól. Sírtatok már magatokban ezek miatt a dolgok miatt, éreztétek már úgy, hogy soha nem tudtok megváltozni, soha nem tudjátok megszeretni az igazságot és soha nem tudjátok a dolgokat az igazságalapelvek szerint kezelni, hogy annyira gyűlölitek magatokat, hogy arcul csapjátok magatokat és keserű könnyeket ejtetek? Sokszor tettetek már így? Ha valaki nem csinálta ezt sokszor – vajon nem tompul el tőle? Az ilyen ember soha nem képes érzékelni, hogy romlott, folyamatosan azt hiszi, hogy jól dolgozik, hogy jó képességű és tehetséges, hogy sok igazságot megért, hogy sok mindent az alapelvek szerint tud kezelni, és nagyon biztos a dolgában – az ilyen ember tompa, azt hiszi, hogy nagyszerű, és ez nagyon veszélyes a számára! Most már valóban tudjátok-e érzékelni, hogy túl éretlenek vagytok, hogy messze vagytok attól, hogy levessétek a romlott beállítottságaitokat, és hogy még mindig a veszélyzónában vagytok? Azoknak az embereknek, akik nem törekednek az igazságra, nincs ilyen érzékelésük, ahogyan azoknak sincs, akik nélkülözik a Szentlélek munkáját. A legtöbb ember kábultan és zavarosan gondolkodik, azt hiszi, hogy amíg rendesen végzi a kötelességét és nem tesz gonosz dolgokat, addig nem az antikrisztusok útját követi, és hogy amíg nem tesz mindenféle gonosz dolgot, addig nem antikrisztus. Emiatt legtöbbször az eltompultság állapotában van, gyakran elégedett önmagával, azt gondolja, hogy nagyszerű, hogy hamarosan el fogja érni az üdvösséget, és hogy az antikrisztusok útjának semmi köze hozzá. A napi imáitokkal lemérhetitek, hogy ebben az állapotban vagytok-e vagy sem. Hogyan imádkoztok, amikor mindennap Isten elé járultok? Ha mindennap azt mondod: „Ó, Istenem, imádlak! Ó, Istenem, hajlandó vagyok alávetni magam Neked! Ó, Istenem, hajlandó vagyok teljesíteni a megbízatást, amit adtál! Hűségesen tudom végezni a kötelességemet, és megvan bennem az elhatározás, hogy eleget teszek Neked és tökéletessé válok Általad. Bármilyen antikrisztusi megnyilvánulásokkal is rendelkezem vagy bármilyen kevéssé is ismerem magam, Te akkor is szeretsz engem és meg akarsz menteni.” – akkor ez milyen megnyilvánulás? Ez eltompultság – csupán elszántságot fejezel ki, és egyáltalán nem érted a saját természetlényegedet. A lelkesedés fázisában vagy – nagyon messze attól, hogy az igazságvalóság birtokában legyél. Mennyi idő telik el, amíg egyetlen valóságos imát tudtok mondani, hogy elmondjátok Istennek, ami a szívetekben van, hogy elmondjátok Neki a tényleges helyzeteteket, hogy békét és örömöt érezzetek a szívetekben, valamint hogy érezzétek, hogy igazán Isten előtt éltek? Mondjátok meg Nekem: mennyi idő telik el, mire egyetlenegyszer meg tudjátok ezt tenni? Egy hónap, két hónap, hat hónap vagy egy év? Ha még soha nem mondtatok egyetlen valóságos imát sem, és még mindig úgy imádkoztok, ahogyan az emberek a vallásos világban teszik, ha mindig azt mondjátok, hogy szeretitek Istent, ha mindig az elszántságotokat fejezitek ki, ha mindig ugyanazokat az előre megfogalmazott mondatokat mondjátok, akkor túl sok hiányzik belőletek, és egyáltalán nincs meg bennetek az igazságvalóság. Azok az emberek, akik már három vagy öt éve hisznek Istenben, általában nem mondanak ilyen gyerekes és tudatlan dolgokat, amikor Isten elé járulnak, mert biztosak abban, hogy követni fogják Istent, és hitük is van – már világosan megértik a víziók igazságait Isten munkájáról, Isten szándékairól, Isten irányítási tervéről és Isten munkájának céljáról. Mi az, amiért többnyire imádkoznak, amikor Isten elé járulnak? Az egyik, hogy megismerjék önmagukat, a másik pedig, hogy igaz szavakat mondjanak: Ó, Istenem, ma valami nehézségem van, tettem valamit, ami adósoddá tett, valamilyen dologban hiányosságom van, kérlek, hogy óvj meg, vezess, világosíts meg és világíts meg engem. Ez az ember néhány egészen igaz dolgot kezd mondani, amely az igazságvalósággal kapcsolatos – már nem az elszántság azon kifejezéseit és szlogenjeit mondogatja, amelyeket azok a lelkes emberek mondanak, akik éppen csak hinni kezdtek. Miért nem mondja ezeket a dolgokat? Úgy érzi, hogy nincs értelme ilyen dolgokat mondani, hogy az ilyen dolgok nem tudják kielégíteni az igazság iránti belső igényét vagy az életbe való belépés iránti igényét. Bármennyi éve is hiszel, függetlenül attól, hogy csak ímmel-ámmal cselekszel vagy őszintén Isten elé járulsz, amikor imádkozol hozzá, tízből hány napon mondod ezeket az üres szavakat és divatos szövegeket? Valaki azt válaszolhatja, hogy egy napon – akkor hogyan imádkozik a többi kilenc napon? Ha az imája a kötelességéhez és az életbe való belépéshez kapcsolódik, akkor rendben van: ez azt mutatja, hogy visel némi terhet az igazsághoz, Isten szavaihoz és a saját kötelességéhez kapcsolódóan, és hogy már nem annyira tompa. Mit értek az alatt, hogy „már nem annyira tompa”? Azt, hogy amikor az emberek romlott beállítottságával és különböző állapotaival kapcsolatos dolgokról van szó, akkor érez valamit, tudatában van és meg is tudja érteni. Képes a megértésre és a felfogásra: függetlenül attól, hogy hogyan magyarázzák el neki, megérti ezeket a dolgokat és szinte lépést tart velük – ez azt mutatja, hogy némi érettségre tett szert. Milyen megnyilvánulásokat mutatnak a tompa emberek? Minden nap így élnek, nem törekednek és nem haladnak előre, ezért mondják mindig ugyanazokat a régi dolgokat, amikor Istenhez imádkoznak. Egyáltalán nem értik az életbe való belépést, akárhány prédikációt hallgatnak, nincs lelki megértésük, nem éreznek semmit, nem reagálnak sehogyan – függetlenül attól, hogyan közlik velük az igazságot, úgy érzik, hogy minden egyhangú és minden ugyanazt jelenti. Van-e tehát mondanivalójuk Istennek? Az, hogy az emberek mit fognak imádkozni és mit fognak mondani, amikor Isten elé járulnak, attól függ, hogy a szívükben milyen szavakat akarnak Istennek mondani – úgy érzik, hogy ezeket a dolgokat feltétlenül el kell mondaniuk Istennek. A legkevesebb, hogy a szívedben megértsd Isten követelményeit, a nehézségeket, amelyekkel szembenézel, és azt, hogyan kellene megfelelned Isten követelményeinek. Ha nincs semmi a szívedben, ha csak néhány kellemesen hangzó szót és néhány szlogent és doktrínát tudsz mondani és csupán ímmel-ámmal cselekszel, akkor az nem imádság. Ha sok-sok éven át hűséget esküdtél, de semmit sem tettél a gyakorlatban, a végén pedig még mindig hajlamos vagy elárulni Istent, megtagadni Istent és bármikor kilépni, akkor ez azt mutatja, hogy nincs érettséged. Ha most, amikor Isten elé járultok imádkozni, többnyire meg tudjátok tartani az Istennel fennálló kapcsolatotokat Isten követelményei és a saját beállítottságod változása szerint, akkor az Istennel való kapcsolatod megalapozott lesz és nem fogod az antikrisztus útját követni – ez pedig azt jelenti, hogy az Istenbe vetett hit helyes útjára léptél.

Most már tisztában vagytok az önmagukat felmagasztaló és önmagukról bizonyságot tevő antikrisztusok különféle megnyilvánulásaival, valamint az ilyen viselkedés természetének meghatározásaival? Van bármi különbség az antikrisztusok megnyilvánulásai és az átlagemberek romlott beállítottságainak megnyilvánulásai között? Össze tudjátok-e ezeket hasonlítani, amikor igazi probléma áll előttetek? Tekinthetitek az antikrisztusok megnyilvánulásait a közönséges emberek romlott megnyilvánulásainak, és fordítva? Hogyan kell különbséget tennetek e két dolog között? Ha valakinek a beállítottságát a következetes megnyilvánulásai és feltárulásai alapján ítélitek meg, a lényegét pedig a beállítottságai alapján, az pontos módja annak, hogy jellemezzétek őket. Az antikrisztusok nem fogadják el az igazságot és nem magasztalják Istent; csupán önmagukat magasztalják fel és önmagukról tesznek bizonyságot. Ez a megnyilvánulás rendkívül nyilvánvaló és szembetűnő – teljes mértékben a sátáni természetük uralja. Bár az átlagemberek is felmagasztalják önmagukat és önmagukról tesznek bizonyságot, képesek elfogadni az igazságot, amikor beszélgetsz velük róla: elismerik, hogy Isten az igazság és képesek elfogadni az igazságot, de a változás nem történik meg náluk túl gyorsan vagy könnyen – ez a különbség az antikrisztusok és az átlagemberek között. Most, hogy ezt elmondtuk, könnyű lesz különbséget tenni közöttük? Az antikrisztusoknak van egy jellemzőjük: amikor nem szeretik az igazságot, vagy tagadják az igazságot, akkor vajon közvetlenül tagadják? (Nem.) Milyen módszert alkalmaznak az igazság tagadására, hogy lásd, hogy nem ismerik el az igazságot? Szofisztikába bocsátkoznak, hogy megcáfoljanak: azt mondják, hogy amiről beszélsz, az nem az igazság, és hogy csak az az igazság, amiről ők beszélnek. Például bizonyságot tesznek magukról, és valaki leleplezi őket – ezután milyen megnyilvánulásokat mutatnak, amelyek alapján mások megerősíthetik, hogy nem szeretik vagy nem fogadják el az igazságot? Az egyik a szofisztikába bocsátkozás, és az önigazolási kísérleteik, a másik pedig a tényszerű igazság, vagyis a titkos terveikhez kapcsolódó igazság elrejtése. Titkos tervük, hogy bizonyságot tegyenek magukról és így mások nagyra becsüljék őket. Nem fogják hagyni, hogy megtudd a titkos tervüket: egyszerűen hamis és tetszetős dolgokat mondanak, szofisztikába bocsátkoznak, becsapnak és összezavarnak, hogy a végén azt mondd, hogy nem önmagukról tesznek bizonyságot – ekkor pedig elérték a céljukat. Hamis és tetszetős dolgokat mondanak, szofisztikába bocsátkoznak, becsapják az embereket, nem ismerik el, hogy önmagukról tesznek bizonyságot, nem fogadják el, hogy leleplezed őket, nem fogadják el a szemrehányásaidat, és még kevésbé fogadják el ezt a tényszerű jellemzést. Egyáltalán nem fogadják el, ráadásul kifogásokkal is előállnak, mondván: „Nem arról van szó, hogy önmagamról teszek bizonyságot. Megvan az oka, és van összefüggés amögött, hogy ezt mondom. Néhány helytelen dolgot mondani ebben a helyzetben teljesen normális, és nem probléma. Tekinthető ez úgy, mintha önmagamról tennék bizonyságot? Ráadásul mindezt a munkát elvégeztem, és még ha nem is értem el semmit, elviseltem a nehézséget. Nem nagy dolog, ha néhányan nagyra tartanak és hódolnak előttem.” Nem gondolják, hogy nagy ügy az ilyen gyalázatos viselkedés, az ilyen undorító cselekedet – ez vajon igazságot elfogadó hozzáállás? Nem éreznek szégyent e gonosz cselekedetek miatt, sőt nagyszerűnek tartják magukat – ez a gonosz emberek lényege. Az antikrisztusok úgy hiszik, hogy teljesen helyénvaló, ha felmagasztalják önmagukat és önmagukról tesznek bizonyságot, és hogy ezt kell tenniük. Azt gondolják: „Azért teszem ezt, mert megvan bennem ez a képesség – vajon más emberek is méltóak erre? Mindenki támogatását kiérdemeltem, oly sok energiát fordítottam a gyülekezeti munkára, oly nagyszerű hozzájárulást tettem isten házához és oly sok kockázatot viseltem! Tisztességes-e, ha nem adsz nekem jutalmat és előnyöket? Hát nem igazságos isten? Nem fizet-e meg minden egyes embernek a tettei szerint? Akkor hát nem érdemlem meg mindenki támogatását, amiért ennyi hozzájárulást tettem és ennyi kockázatot viseltem?” Úgy gondolják, hogy a kötelességük végzéséért cserébe kapniuk kell valamit, hogy a minimális jutalom mindenki támogatása kell, hogy legyen, valamint az, hogy élvezhessék a nekik járó hűséget, tiszteletet és előnyöket. Vajon ez az igazságot elfogadó hozzáállás? (Nem.) Akkor mi itt az igazság? Azt mondod például nekik: „Bármennyit szenvednek is, az emberek teremtett lények, és szenvedniük kell, mert romlott beállítottságaik vannak. A kötelesség végzése közben elviselt szenvedés csak egy módja az ember szenvedésének. Bármennyire rátermettek is vagyunk és bármilyen adottságokkal is rendelkezünk, nem szabad jutalmat várnunk, és nem szabad megpróbálnunk alkut kötni Istennel.” Hát nem ez az igazság? Ez a legalapvetőbb igazság, amelyet a teremtett lényeknek meg kell érteniük. De vajon megtalálható ez az igazság a világi ügyekre vonatkozó filozófiáikban, valamint a gondolataikban és nézeteikben? (Nem.) Elfogadják-e ezt az igazságot, amikor meghallják? Nem fogadják el. Milyen a hozzáállásuk? Úgy hiszik, hogy Isten házában lenni olyan, mint a világban lenni, hogy a munkájuknak megfelelően kell jutalmazni őket, hogy kapniuk kell valamit a kötelességük végzéséért, és hogy ha némi kockázatot vállalnak, akkor meg kell kapniuk a megérdemelt előnyöket és kegyelmet. A kötelesség végzése minden egyes ember felelőssége és kötelezettsége, és ellentételezés nem jár érte. Vajon az antikrisztusok elfogadják ezt az igazságot? Milyen a hozzáállásuk? Megvetően és ellenállással azt mondják: „Idióták, még ezt is elfogadjátok! Ez volna az igazság? Ez nem az igazság, ez csak az emberek becsapása. Tisztességesség és egyenlőség az emberek között – ez az igazság!” Miféle dolog, hogy ezt mondják? Ez a Sátán logikája, eretneksége és megtévesztése. És képesek-e félrevezetni azokat, akik nem értik az igazságot? Olyan könnyen félre tudják őket vezetni! Vannak, akik gyengék, nem értik a kötelességvégzéssel kapcsolatos igazságokat, ráadásul hiányzik a képességük és a felfogóképességük, nincs sok hitük, és amikor ilyen dolgokat hallanak, úgy érzik, ezek tökéletesen logikusak, és azt gondolják: „Igen, valóban. Hogyan lehettem ilyen ostoba? Ma végre találkoztam valakivel, aki megérti. Igaz, amit mond!” Ezek az emberek csak olyan dolgokat hallgatnak meg és fogadnak el, amelyek észszerűnek és az elképzeléseiknek megfelelőnek hangzanak – Isten szavainak megközelítése során nem az az alapelvük, hogy Isten szavai az igazság. Akár megegyeznek Isten szavai az emberek érzelmeivel, az emberek gondolkodásával és logikájával, az emberek szokásaival, bevett viselkedésével vagy hagyományos kultúrájával, akár nem, azok véglegesek, és minden egyes szó az elejétől a végéig az igazság. Isten szavainak nincs szükségük arra, hogy bárki megkérdőjelezze vagy elemezze őket, és függetlenül attól, hogy az egész emberiség helyesnek vagy helytelennek tartja-e őket, vagy bárki el tudja-e fogadni őket, Isten szavai örök igazságok. Isten szavainak nem kell kiállniuk az idő próbáját, és nincs szükségük arra sem, hogy az emberiség tapasztalatokon keresztül igazolja őket – Isten szavai az igazság. Ezt gondolják vajon az antikrisztusok? Azt gondolják: „Istennek észszerűnek kell lennie! Mit jelent isten igazságossága? Nem arról van szó, hogy azok, akik sokat szenvednek és rendkívül rátermettek, nagy jutalmat kapnak, azok pedig, akik keveset szenvednek, akik nem túl rátermettek és nem tesznek semmit, kis jutalmat kapnak?” Isten ezt mondja? (Nem.) Isten nem ezt mondja. Mit mond Isten? Isten azt mondja, hogy a kötelesség végzése minden egyes ember hivatása, hogy a kötelesség végzése a saját alapelveivel jár együtt, hogy mindenkinek az igazság alapelveivel összhangban kell végeznie a kötelességét, és hogy a teremtett lényeknek ezt kell tenniük. Van-e itt szó ellentételezésről? Van-e bármi említés jutalomról? (Nincs.) Nincs említés ellentételezésről vagy jutalomról – ez kötelezettség. Mit jelent a „kötelezettség”? A kötelezettség olyasvalami, amelyet az embereknek meg kell tenniük, olyasvalami, amiért nem jár a munkájuknak megfelelő jutalom. Isten soha nem írta elő, hogy aki sokat végzi a kötelességét, az nagy jutalmat kapjon, és hogy aki keveset, vagy nem jól végzi a kötelességét, az kevés jutalmat kapjon. Isten soha nem mondott ilyesmit. Akkor mit mondanak Isten szavai? Isten azt mondja, hogy a kötelesség végzése minden egyes ember hivatása, és hogy a teremtett lényeknek ezt kell tenniük – ez az igazság. Vajon az antikrisztusok így értelmezik ezt? Hogyan kezelik Istennek ezeket a szavait? Másképp kezelik őket. A saját érdekeik szempontjából, torzítva értelmezik Isten szavait. Pontosabban amit tesznek, az Isten szavainak meghamisítása, saját eszközeik és megértésük segítségével Isten szavait és igazságát más értelmezéssé alakítják át. És mi az ilyen értelmezés természete? Az, hogy számukra előnyös, hogy félre tudja vezetni, képes provokálni és csábítani az embereket. Isten szavait a saját beszédmódjukra alakítják, mintha azok általuk kifejezett igazságok lennének – és miután Isten mondott valamit, a saját módjuk szerint kell megváltoztatniuk Isten beszédmódját és Isten szavainak alapelveit. Vajon még mindig ez az igazság, miután a saját módjuk szerint megváltoztatták? Nem, már nem – ez téveszme és eretnekség. Képesek vagytok tisztán látni ezt a dolgot? (Igen, bizonyos mértékig.) Miután annyi prédikációt hallgattak, néhányan már szert tettek némi tisztánlátásra. És mi a lényege annak, hogy az antikrisztusok ellenzik és tagadják az igazságot? (Isten szavainak meghamisítása és torz értelmezése.) És mi a szándékuk Isten szavainak meghamisításával és torz értelmezésével? Az, hogy az emberek ne fogadják el az igazságot, hanem helyette az ő téveszméiket és eretnekségeiket fogadják el. Saját gondolkodásuk és logikájuk, érdekeik és nézeteik, valamint elképzeléseik szerint ferdítik el az igazságot. Ekkor ez előnyös számukra, és képesek provokálni és félrevezetni is néhány ostoba és tudatlan embert, akik nem értik az igazságot. Lehet, hogy a szavaik első hallásra helyesnek tűnnek számodra, de ha alaposan elemzed őket, megtalálod bennük lappangani a Sátán ambícióit és terveit. Mi az ambícióik és terveik célja? Ezek célja az, hogy saját maguknak kedvezzenek, hogy a saját cselekvési és viselkedési módjaikat tarthatóvá tegyék, hogy az emberek jó véleménnyel legyenek róluk, hogy rossz és gonosz viselkedésüket helyes viselkedésre és az igazsággal összhangban lévő cselekvési módokra változtassák. Így azt hiszik, hogy az emberek nem fogják őket elutasítani és Isten nem fogja elítélni őket. Talán képesek lehetnek arra, hogy másokat félrevezessenek, hogy az emberek ne utasítsák el őket, de vajon el tudják-e érni, hogy Isten ne ítélje el őket? Meg tudja-e változtatni az ember Isten lényegét? (Nem.) Ez az, amiben az antikrisztusok a legostobábbak. Mézesmázos beszédüket és „okos agyukat” arra akarják használni, hogy kitaláljanak valamiféle téveszmét és eretnekséget, hogy meghamisítsák az igazságot, hogy állításuk tarthatóvá váljon, és ezáltal elutasítsák Isten kijelentéseit és tagadják az igazság létezését – nem ők azok, akik rosszul gondolkodnak? Vajon elérhetik a céljukat? (Nem.) Néhányan azt kérdezik, hogy mit lehet tenni, amikor egy antikrisztus félrevezet néhány embert. Ha ezeket az embereket valóban félrevezették és képtelenek megváltoztatni az irányt, akkor ez azt jelenti, hogy lelepleződnek és ki lesznek rekesztve, méghozzá megérdemelten. Azt jelenti, hogy kárhozatra vannak ítélve és nem tudnak menekülni – halálra vannak kárhoztatva, és Isten soha nem tervezte, hogy az ilyen embereket megmentse. Hamis ürügyekkel bekerülnek a gyülekezetbe, végeznek némi munkát és élveznek némi kegyelmet, amikor pedig Istennek már nem kellenek, átadja őket a Sátánnak. Történetesen egy eretnekséget és téveszmét hallanak – a hallatára tapsolnak, jóváhagyják, majd elindulnak a Sátán után. Mi ez? Ez a Sátán szolgálattevésre való felhasználása. Van egy vers a Jelenések könyvében, amely így szól: „Aki gonosz, legyen gonosz ezután is, és aki bűntől szennyes, legyen szennyes ezután is, de aki igaz, cselekedjék igazságot ezután is, és aki szent, legyen szent ezután is!” (Jelenések 22:11). Ez azt jelenti, hogy az embereket saját fajtájuk szerint osztályozzák. Ami azokat az embereket illeti, akik az antikrisztusokat követik, vajon ez csupán pillanatnyi gondatlanság a részükről? Azért történt, mert Isten nem őrködött? Ez az ő halálos kárhozatuk! Miután egy ideig ilyen emberekkel álltál kapcsolatban, látni fogod, hogy nem érdemlik meg az üdvösséget – túlságosan nyomorultak! Jellemükből és az igazságra való törekvésükből ítélve a természetük elvetemült és az igazságtól idegenkedő: nem érdemlik meg, hogy megmentsék őket, és nem érdemlik meg, hogy ilyen hatalmas kegyelmet örököljenek Istentől. Ha Isten nem adja meg nekik ezt a kegyelmet, akkor egyszerűen nem kapják meg. Ezért a legpontosabban három szóval úgy lehet összefoglalni őket, hogy „halálra vannak kárhoztatva”.

The Hungarian Bible verses found in this audio are from the Hungarian Revised New Translation Bible (Translated in 1975, revised in 1990 and 2014) © Hungarian Bible Society 1975, 1990, 2014. Used by permission of the Hungarian Bible Society.