Az antikrisztusok különösen imádják a hatalmat és a státuszt. Ha Krisztus gazdag, befolyásos családból származna, nem mernének semmit sem szólni. De ha Ő egy hétköznapi, befolyással nem rendelkező családból származna, egyáltalán nem félnének Tőle, úgy éreznék, hogy könnyedén tanulmányozhatják és megítélhetik Istent, Krisztust, és azt teljes hidegvérrel tennék. Ha valóban elismerték volna, és hittek volna abban, hogy ez az ember Isten megtestesült, hús-vér teste, akkor képesek lettek volna így cselekedni? Vajon megtenné ezt bárki, akinek egy kicsit is istenfélő szíve van? Nem fogná-e vissza magát? (De igen.) Miféle emberek képesek így cselekedni? Vajon nem az antikrisztusok viselkedése ez? (De igen.) Ha elismered, hogy Krisztus lényege Maga Isten, és hogy az az ember, akit követsz, az Isten, akkor hogyan kellene kezelned mindent, ami Krisztussal kapcsolatos? Nem kellene-e az embereknek alapelvekkel rendelkezniük? (De igen.) Miért merik akkor a legcsekélyebb aggályok nélkül megszegni ezeket az alapelveket? Hát nem a Krisztussal szembeni ellenségeskedés megnyilvánulása ez? Mivel Krisztus hétköznapi családba született, az antikrisztusok, miközben elégedetlenek Vele, ellenséges érzületet táplálnak az Ő családjával és annak tagjaival szemben is. És miközben ez az ellenségeskedés támad bennük, nem állnak meg és nem pihennek, hanem Krisztus háza körül ólálkodnak, és kérdezősködnek, valahányszor csak lehetőségük van rá, mintha jogos foglalatosságot űznének: „Visszatért már krisztus? Történt változás a család életének bármely területén, amióta krisztus megjelent?” Minden adandó alkalommal beleütik az orrukat ezekbe a dolgokba. Hát nem megvetendőek az ilyen emberek? Nem undorítóak? Nem aljasak? Rendkívül aljasak és hitványak! Tegyük egyelőre félre, hogy milyen az Istenbe vetett hitük, és csak gondoljunk bele: milyen jellemmel kell rendelkezniük azoknak az embereknek, akik képesek ilyen dolgokat tenni, és akiknek ilyen aljas gondolataik vannak? Alantas jellemmel kell rendelkezniük. Mindannyian alantasak, és a végletekig aljasak és hitványak! Ha nem hiszel Krisztusban, akkor nyíltan kimondhatod Nekem: „Te nem tűnsz istennek; te csak egy ember vagy. A hátad mögött ítélkeztem feletted – mit tehetsz ez ellen? Megtagadtalak – mit tehetsz ez ellen?” Ha nem hiszel, én nem kényszerítelek rá, és senki sem fog erősködni, hogy higgy. De semmi szükség arra, hogy titokban ilyen kicsinyes akciókba bocsátkozz. Milyen célt szolgálnak ezek? Segíthetnek-e növelni a hitedet? Segíthetnek-e abban, hogy növekedj az életedben, és abban, hogy jobban megértsd Istent? Egyik célt sem szolgálják, akkor miért bocsátkozol ilyenekbe? Az a legkevesebb, hogy azok, akik ilyen akciókba bocsátkoznak, rendkívül megvetendő emberi mivolttal rendelkeznek; nem hisznek Krisztus lényegében, és nem ismerik el az Ő identitását. Ha nem hiszel, hát ne higgy. Távozz! Miért nyújtod el az Isten házában való tartózkodásodat? Nem hinni Istenben, mégis áldásokat akarni, illetve ambíciókat és vágyakat táplálni – ez az antikrisztusok aljassága. Az ilyen emberek, mivel rendkívül aljasak, ilyen „rendkívüli” tettekre képesek. Húsz évig voltam távol az otthonomtól, és ezek az emberek húsz évig „vigyáztak” arra az otthonra; harminc évig voltam távol, és ők harminc évig „vigyáztak” rá. Azon tűnődtem, hogy miért voltak ilyen „kedvesek” és ráérősek. Megleltem a választ erre a kérdésre, éspedig azt, hogy a végsőkig szembe akarnak szegülni Istennel. Nem hisznek Isten lényegében és mindabban, amit Ő tett. Kívülről kíváncsinak és aggódónak tűnnek, de lényegében megfigyelnek és befolyásra törekednek, belülről pedig ellenségesek, tagadóak és elítélőek. Vajon miért hisznek még mindig ezek az emberek? Mi értelme annak, hogy hisznek Istenben? Abba kellene hagyniuk, és gyorsan el kellene tűnniük innen! Isten házának nincs szüksége ilyen emberekre. Nem kellene megszégyeníteniük magukat! Hasonló körülmények és feltételek között ti is ugyanezt tennétek? Ha megtennétek, ti is pontosan olyanok lennétek, mint ők, az antikrisztusok egy csoportja, akik elszánták magukat arra, hogy a végsőkig, a halálig könyörtelenül szembeszegüljenek Istennel, megpróbálva fogást találni Istenen és bizonyítékot arra, hogy megtagadják Őt, az Ő lényegét és az Ő identitását.

Bármit is tesz Isten, Ő soha nem téved. Függetlenül attól, hogy átlagos, hétköznapi környezetbe és háttérbe, vagy előkelő környezetbe születne, abban nem lenne semmi hiba, és semmi olyan, ami teret engedne az embereknek, hogy fogást találjanak Rajta. Ha megpróbálsz bármilyen hibát vagy bizonyítékot találni Isten megtestesült, hús-vér testében, ami igazolja, hogy Ő nem Krisztus, és hogy nem rendelkezik Isten lényegével, akkor azt mondom neked, hogy nem kell vesződnöd a próbálkozással, és nem kell fáradoznod a hittel. Csak távozz – nem kímélnéd-e meg akkor magad a fáradságtól? Miért nehezíted meg ennyire az életedet? Az, hogy megpróbálj hibát vagy bizonyítékot találni Krisztusban, hogy megvádold, megtagadd és kárhoztasd Őt, nem a te jogos foglalatosságod, kötelességed vagy felelősséged. Függetlenül attól, hogy Krisztus milyen családba született, milyen környezetben nőtt fel, és milyen emberi tulajdonságokkal rendelkezik, ez Magának Istennek, a Teremtőnek a döntése volt, és ehhez senkinek semmi köze. Bármit is tesz Isten, az helyes, az az igazság, és az emberiség érdekében történik. Ha Isten nem egy hétköznapi családban, hanem egy palotában született volna, vajon neked, egy közönséges, alacsony rangú, a társadalom alsóbb rétegeiből származó embernek, még mindig lenne esélyed kapcsolatba lépni Istennel?Nem lenne esélyed rá. Van-e tehát bármi gond is azzal, hogy Isten a születésnek és a felnőtté válásnak ilyen módját választotta? Ez a szeretet páratlan a világon, ez a legpozitívabb dolog. Az antikrisztusok azonban az Isten által tett legpozitívabb dolgot is annak jeleként tekintik, hogy könnyen meg lehet félemlíteni Őt, és könnyedén lehet játszadozni Vele, folyamatosan meg akarják figyelni Őt, és olyan eszközöket keresnek, amelyeket felhasználhatnak Ellene. Mit figyelsz? Ha még Krisztus jellemében és emberi mivoltában sem tudsz bízni, és Istenként követed Őt, akkor nem csapod-e arcul magadat? Nem nehezíted-e meg a saját dolgodat? Miért folytatod ezt a játszmát? Remek szórakozás? Később megfigyeltem, hogy a legtöbb ember, aki utólag elfogadta Mindenható Istent, helyesen tudta kezelni ezt a kérdést. Néhányan kíváncsisággal közeledtek Felém, Én azonban elkerültem és figyelmen kívül hagytam az ilyen embereket. Ha el tudod fogadni az igazságot, akkor egy család vagyunk. Ha nem tudod elfogadni, és mindig a személyes adataim után próbálsz érdeklődni, akkor távozz. Nem ismerlek el téged; nem családtagok vagyunk, hanem ellenségek. Ha az embereknek, miután Istennek oly sok szavát hallották, és oly sok éven át részesültek az Ő munkájában és pásztorolásában, még mindig ilyen gondolataik vannak Isten megtestesült, hús-vér testéről, sőt, még ezek szerint is cselekszenek, akkor azt kell mondanunk, hogy az ilyen embereknek ellenséges beállítottságuk van Istennel szemben. Isten született ellenségei, akik képtelenek elfogadni a pozitív dolgokat.

Kétezer évvel ezelőtt Pál minden erejével ellenállt az Úr Jézusnak, őrülten üldözte, megítélte és kárhoztatta Őt. Miért? Azért, mert az Úr Jézus hétköznapi családba született, a nép átlagos tagja volt, és nem részesült az írástudók és farizeusok úgynevezett nevelésében, hatásában és befolyásában. Pál szemében az ilyen ember nem volt méltó arra, hogy Krisztusnak nevezzék. Miért nem? Azért, mert alacsony származású identitása volt, nem volt különösebb társadalmi rangja, az emberi társadalom alsóbb osztályához tartozott, és így nem volt méltó arra, hogy Krisztusnak vagy az élő Isten Fiának nevezzék. Ezért Pál minden erőfeszítést meg mert tenni, hogy ellenálljon az Úr Jézusnak, felhasználva befolyását, karizmáját és a kormányt, hogy kárhoztassa Őt és ellenálljon Neki, lerombolja a munkáját és letartóztassa a követőit. Miközben ellenállt az Úr Jézusnak, Pál azt hitte, hogy Isten munkáját védelmezi, hogy tettei igazságosak, és hogy igazságos erőt képvisel. Azt gondolta, hogy nem Istennek, hanem egy hétköznapi embernek áll ellen. Éppen azért, mert Krisztus származását alantasnak, nem pedig előkelőnek tartotta, gátlástalanul és meggondolatlanul meg merte ítélni és kárhoztatni merte Krisztust, tetteivel kapcsolatban pedig szíve mélyén különösen nyugodtnak és békésnek érezte magát. Miféle teremtmény volt ő? Még ha nem is fogta fel, hogy az Úr Jézus Isten megtestesült, hús-vér teste, és nem tudta, hogy prédikációi és szavai Istentől származnak, vajon egy ilyen hétköznapi ember megérdemelte-e teljes erejű támadását? Megérdemelte-e ezt a fajta rosszindulatú támadást? Megérdemelte-e, hogy Pál pletykákat és hazugságokat koholjon, hogy megtévesszen másokat, és versengjen Vele az emberekért? Nem voltak-e alaptalanok Pál hazugságai? Befolyásolta-e az Úr Jézus bármely cselekedete Pál érdekeit vagy státuszát? Nem. Az Úr Jézus az alsóbb társadalmi rétegek körében prédikált és tartott beszédeket, ugyanakkor pedig elég sokan követték Őt. Ez egy teljesen más világ volt, mint a Pálhoz hasonló emberek élettere, akkor miért üldözte Pál az Úr Jézust? Az antikrisztusi lényege munkálkodott benne. Azt gondolta: „Bármennyire nagyszerű, helyes és elfogadott is a prédikációd, ha én azt mondom, hogy nem vagy krisztus, akkor nem vagy krisztus. Ha nem tetszel nekem, akkor üldözni foglak, önkényesen megvádollak, és mindenért megfizetsz.” Mivel ezek a dolgok, amelyekkel Krisztus az Ő normális emberi mivoltában rendelkezett, nem tettek eleget Pál követelményeinek, és nem Pál elképzelései és képzelődései szerint tette és birtokolta azokat, a Pálhoz hasonló antikrisztusok képesek voltak gátlástalanul megítélni, tagadni és kárhoztatni Őt. Mi történt végül? Miután az Úr Jézus lesújtott rá, Pál végül elismerte: „Ki vagy, Uram?” Az Úr Jézus ekkor azt mondta: „Én vagyok Jézus, akinek te ellenállsz.” Ezután Pál már nem hitte azt, hogy Jézus közönséges ember, és olyasvalaki, aki szerény származása miatt nem hasonlít Krisztusra. Vajon miért? Mert az Úr Jézus világossága képes volt megvakítani az embereket, hatalommal rendelkezett, és a szavai le tudták sújtani az embereket, le tudták sújtani a lelküket. Pál azt gondolta magában: „Lehetséges, hogy ez a Jézusnak nevezett ember valóban isten? Lehetséges, hogy ő az élő isten fia? Képes lesújtani az emberekre, tehát isten kell, hogy legyen. De van még egy dolog – aki lesújt az emberekre, az nem ez a hétköznapi ember, akit krisztusnak hívnak, hanem isten lelke. Ezért, bármi legyen is, amíg Jézusnak hívnak, addig nem fogok imádattal leborulni előtted. Én csak a mennyei istent imádom, az isten lelkét.” Miután Isten lesújtott rá, Pálnak támadt egy gondolata. Bár rossz volt az, hogy lesújtották, ez ráébresztette arra, hogy a krisztusnak nevezett ember különleges identitással rendelkezik, hogy krisztussá válni olyan nagy megtiszteltetés, és hogy aki krisztussá válik, az az élő isten fiává válhat, közelebb kerülhet istenhez, és megváltozhat az istennel való kapcsolata, ami a hétköznapi embert különlegessé teszi, az identitását pedig isten fiának identitásává változtatja. Azt gondolta: „Bár te, Jézus, az élő isten fia vagy, mi olyan lenyűgöző abban? Az apád egy szegény ács volt, anyád pedig egyszerű háziasszony. Egyszerű emberek között nőttél fel, a családod pedig alacsony társadalmi státuszú volt, és te magad sem rendelkezel különleges képességekkel. Prédikáltál-e már valaha templomban? Elismernek-e téged az írástudók és a farizeusok? Milyen oktatásban részesültél? Magas szintű tudása van-e a szüleidnek? Mindezek közül semmivel sem rendelkezel, mégis az élő isten fia vagy. Akkor nekem, aki ilyen magas szintű tudással rendelkezem, és magas társadalmi státuszú emberekkel érintkezem, a szüleim pedig igazi értelmiségiek, műveltek, és egy bizonyos háttérrel rendelkeznek, nem lenne-e könnyű krisztussá válnom?” Mire célzott? „Ha olyasvalaki, mint Jézus, krisztus lehet, akkor én, Pál, nem vagyok-e még alkalmasabb arra, hogy krisztus, az élő isten fia legyek, hiszen én olyan rendkívüli, karizmatikus és nagy tudású vagyok, valamint magas társadalmi státusszal is rendelkezem? Amikor Jézus élt, csak prédikált, olvasta a szentírást, hirdette a megtérés útját, mindenfelé járt, betegeket gyógyított, démonokat űzött ki, valamint sok jelet és csodát vitt véghez. Ez minden, nemde? Majd az élő isten fiává lett, és felment a mennybe. Milyen nehéz lehet ez? Én, Pál, nagy tudású vagyok, nemes társadalmi státusszal és identitással rendelkezem. Ha többet járok az emberek között, mint ahogyan Jézus is tette, növekszik a hírnevem, több követőm lesz, és több ember javát szolgálom, ha pedig képes vagyok elviselni a nehézségeket, megfizetni az árat, csökkenteni a társadalmi rangomat, több prédikációt tartani, több munkát végezni, és több embert megnyerni, akkor nem fog-e megváltozni az identitásom? Nem fogok-e emberfiából isten fiává válni? Hát nem isten fia-e krisztus? Mi olyan nehéz abban, hogy krisztus legyek? Hát nem emberfia-e krisztus, aki embertől született? Ha Jézus krisztussá tudott válni, én, Pál, miért ne tudnék? Ez annyira egyszerű! Én is megteszem azt, amit Jézus megtett; én is azt mondom, amit ő mondott; ahogyan ő járt az emberek között, én is úgy teszem. Nem fogok-e akkor ugyanolyan identitással és ranggal rendelkezni, mint Jézus? Nem fogom-e Jézushoz hasonlóan én is teljesíteni a feltételeket ahhoz, hogy isten elismerjen?” Ezért nem nehéz Pál leveleiből kiolvasni, hogy miként érti és érzékeli Jézus identitását. Úgy vélte, hogy az Úr Jézus egy hétköznapi ember volt, aki munka és az Általa megfizetett ár révén, és különösen a keresztre feszítését követően elnyerte a mennyei Atya elismerését, és az élő Isten Fiává lett – vagyis később változott meg az Ő identitása. Ezért az olyan emberek, mint Pál, elméjükben soha nem ismerik el Jézust, mint Isten földi testét, mint Istennek az emberiség körében megtestesült, hús-vér testét. Soha nem ismerik el Krisztus lényegét.

A mai antikrisztusok olyanok, mint Pál. Először is, ugyanolyanok a gondolataik, ambícióik és módszereik, valamint még egy dolog – közös vonásuk az ostobaság. Vajon honnan fakad az ostobaságuk? Az ambícióikból és vágyaikból fakad. Amikor az antikrisztusok ránéznek Isten megtestesült, hús-vér testére, bármilyen szögből is nézik, nem látják meg Krisztusban Isten lényegét. Bárhogyan is nézik, nem képesek kinyerni abból az igazságot, és megérteni Isten természetét. Bárhogyan is nézik, mindig azt hiszik, hogy Krisztus egy hétköznapi ember. Azt gondolják, hogy ha krisztus közvetlenül a mennyből szállt volna alá, hogy mindenki láthassa, akkor nem lenne hétköznapi; azt gondolják, hogy ha krisztusnak nem lenne semmilyen származása vagy háttere, és a semmiből jelent volna meg az emberek között, az olyan különös és rendkívüli lenne! Az antikrisztusok ambícióit, vágyait és kíváncsiságát pontosan azok a dolgok elégítik ki, amelyeket az emberek képtelenek kifürkészni, amelyek rendkívüliek. Inkább követnének egy ilyen krisztust, mint egy hétköznapi embert, aki ki tudja mondani az igazságot és életet tud adni nekik. Éppen azért, mert Krisztus embertől született, és valóban hétköznapi ember – egy normális, gyakorlatias ember, aki nem kelt túl nagy feltűnést, és nem beszél eget-földet rengetően –, miután az antikrisztusok egy ideig megfigyelik Őt, úgy vélik, hogy nem nagy dolog, amit Krisztus tesz. Néhány séma összegzését követően elkezdik utánozni Krisztust. Utánozzák a hanglejtését, a beszédmódját és a hangvételét is. Néhányan még az Általa használt sajátos szavakat is utánozzák, sőt, még a lélegzetvételét és a köhögését is majmolják. Egyesek azt kérdezik: „Vajon nem a tudatlanság eredménye ez az utánzás?” Nem. Mi okozza azt? Amikor az antikrisztusok látják, hogy egy olyan hétköznapi ember, mint Krisztus, aki mindössze néhány hétköznapi szót mond, ennyi követővel rendelkezik, és ennyi ember aláveti magát Neki, vajon nem merül fel a szívük mélyén néhány gondolat ezzel kapcsolatban? Örülnek-e Istennek, boldognak érzik-e magukat Miatta, dicsőítik-e Őt, vagy felháborodnak, neheztelnek, ellenségesek, irigyek és féltékenyek? (Irigyek és féltékenyek.) Azt gondolják: „Hogyan lettél isten? Én miért nem vagyok isten? Hány nyelven tudsz beszélni? Képes vagy-e jeleket és csodákat véghez vinni? Mit tudsz nyújtani az embereknek? Milyen adottságokkal és tehetségekkel rendelkezel? Milyen képességeid vannak? Hogyan tudtad elérni, hogy ennyi ember kövessen? Ha a te képességeid elegendőek voltak ahhoz, hogy ennyi ember kövessen, akkor az én képességeimmel még többen fognak követni engem.” Így az antikrisztusok erre akarják összpontosítani az erőfeszítéseiket. Tehát teljes mértékben egyetértenek Pál nézetével, miszerint krisztussá válni egy megvalósítható álom.

Amikor Isten azt mondja az embereknek, hogy legyenek kötelességtudó emberek és kötelességtudó teremtett lények, az antikrisztusok különös megvetést éreznek e szavak iránt, mondván: „Mindaz, amit isten mond, jó és helyes, de az, hogy nem engedi, hogy krisztussá váljunk, helytelen. Miért nem válhatnak az emberek krisztussá? Krisztus nem csupán olyasvalaki-e, aki birtokolja isten életét? Tehát, nem válhatunk-e mi is krisztussá, ha elfogadjuk isten szavait, részesülünk az ő öntözésében és pásztorolásában, valamint birtokoljuk isten életét? Te egy embertől született hétköznapi ember vagy, és mi is azok vagyunk. Milyen alapon lehetsz te krisztus, mi pedig nem lehetünk? Életed során nem később váltál-e krisztussá? Ha szenvedünk és megfizetjük az árat, többet olvasunk isten szavaiból, birtokoljuk isten életét, ugyanazokat a szavakat mondjuk, mint isten, azt tesszük, amit isten akar tenni, és utánozzuk istent, akkor nem válhatunk-e mi is krisztussá? Mi olyan nehéz abban?” Az antikrisztusok nem szívesen követik Krisztust és válnak Krisztus hétköznapi követőivé, illetve nem szívesen válnak a Teremtő uralma alatt álló teremtett lényekké sem. Vágyaik és ambícióik arra ösztönzik őket: „Ne legyetek hétköznapi emberek. Minduntalan követni krisztust, és engedelmeskedni neki az inkompetencia megnyilvánulása. Krisztus szavain és isten ígéretein túlmenően magasabb rendű törekvésekkel kell rendelkeznetek, például arra kell törekednetek, hogy isten fiává, az elsőszülött fiúvá, magává krisztussá váljatok, hogy isten nagymértékben felhasználjon benneteket, és hogy isten királyságának oszlopává váljatok. Milyen nagyszerű és inspiráló célok ezek!” Mi a véleményetek ezekről az elgondolásokról? Érdemes-e ezeket népszerűsíteni? Olyasvalamik-e, amivel a normális embereknek rendelkezniük kellene? (Nem.) Az antikrisztusok pontosan azért nem veszik komolyan azokat a szavaikat és tetteiket, amelyekkel ellenállnak, ítélkeznek, próbára teszik, tagadják és kárhoztatják Krisztust, mert ilyen megértésük van Krisztus identitásáról és lényegéről. Azt gondolják: „Mi olyan rettenetes abban, hogy megítélünk egy embert? Te csak egy ember vagy, nem igaz? Elismered, hogy ember vagy, akkor mi a baj azzal, hogy megítéllek, bírállak és kárhoztatlak téged? Mi a baj azzal, hogy megfigyellek és tanulmányozlak téged? Szabadságomban áll ezeket megtenni!” Nem tekintik ezt Istennek való ellenállásnak vagy Vele való szembeszegülésnek, ez pedig nagyon veszélyes nézőpont. Ezért sok antikrisztus már húsz-harminc éve szegül így szembe Krisztussal, szíve mélyén folyton versengve Vele. Elmondom neked az igazságot – hogy mit teszel, az a te szabadságod, ha azonban Isten követőjeként ilyen gátlástalanul bánsz Isten megtestesült, hús-vér testével, akkor egyvalami biztos: nem egy ember dolgát nehezíted meg, hanem nyíltan lázongsz Isten ellen, és szembeszegülsz Vele – ellenállsz Istennek. Bármi, ami Isten lényegét, természetét, cselekedeteit és különösen az Ő megtestesült, hús-vér testét érinti, az az adminisztratív rendeletekhez kapcsolódik. Ha ilyen gátlástalanul bánsz Krisztussal, valamint ilyen gátlástalanul megítéled és kárhoztatod Őt, akkor hadd mondjam el neked, hogy a sorsod már eldőlt. Ne számíts arra, hogy Isten megment téged. Isten nem menthet meg olyasvalakit, aki nyíltan lázong Ellene, és gátlástalanul szembeszáll Vele. Az ilyen ember Isten ellensége, Sátán és ördög, és Isten nem fogja megmenteni. Menj sietve ahhoz, akiről úgy gondolod, hogy meg tud menteni téged. Isten háza nem fog visszatartani, ajtajai nyitva állnak. Ha úgy gondolod, hogy Pál meg tud menteni, akkor menj hozzá; ha úgy gondolod, hogy egy lelkész meg tud menteni, menj hozzá. Egyvalami azonban biztos: Isten nem fog megmenteni téged. Hogy mit teszel, az a te szabadságod, de hogy Isten megment-e téged, az az Ő szabadsága, és Övé a végső szó. Vajon Istennek megvan ez a hatalma? Megvan ez a méltósága? (Igen.) A megtestesült Isten az emberek között él, tanúságot tesz arról, hogy Ő Krisztus, aki eljött, hogy elvégezze az utolsó napok munkáját. Vannak, akik felismerik Isten lényegét, és teljes szívvel követik Őt, Istenként bánnak Vele, és alávetik magukat Neki. Mások a végsőkig makacsul ellen akarnak állni Neki: „Bármennyien is hisznek abban, hogy te krisztus vagy, én nem fogok hinni benne. Bármit is mondasz, nem foglak teljes szívből istennek tekinteni. Csak akkor ismerlek el és fogadlak el istenként, amikor látom, hogy isten valóban beszél és tanúskodik rólad, amikor a mennyei isten személyesen mondja nekem mennydörgő hangon: »Ez az én megtestesült, hús-vér testem, az én szeretett drága fiam.« Csak akkor foglak elfogadni, ha személyesen hallom és látom a mennyei istent beszélni és tanúskodni rólad, különben lehetetlen elfogadnom!” Hát nem antikrisztusok az ilyen emberek? Amikor valóban eljön az a nap, még ha el is ismerik, hogy Krisztus Isten, az lesz a büntetésük napja. Ellenálltak Istennek, lázongtak Ellene, és minduntalan ellenségesek voltak Vele szemben – vajon le lehet-e írni ezeket a cselekedeteket egyetlen tollvonással? (Nem.) Tehát van itt egy kijelentés, ami igaz, éspedig az, hogy Isten mindenkinek a tettei szerint fog megfizetni. Ezek az emberek nemcsak hogy megtorlással fognak szembesülni, hanem soha nem fogják meghallani, hogy Isten személyesen szól hozzájuk. Vajon megérdemlik ezt? Isten tanúságot kíván tenni Önmagáról az emberek előtt, meg akar jelenni az embereknek és az igaz teremtett lényeknek, felfedve valódi személyét, beszélve és szavakat kimondva. Nem jelenik meg az ördögöknek, nem beszél hozzájuk, és nem mond ki szavakat nekik. Az antikrisztusoknak tehát soha nem lesz esélyük arra, hogy meglássák Isten valódi személyét, és saját fülükkel hallják az Ő szavait és kijelentéseit. Soha nem lesz lehetőségük erre. Akkor vajon nehéz dolguk lesz a jövőben? (Igen.) Miért? Az antikrisztusok, ezek a szégyentelen lények, szembeszegülnek Istennel, és minduntalan lázonganak Ellene, továbbá megvetik, kárhoztatják, sőt ki is gúnyolják mindazt, amit Ő tesz. Hogyan fog tehát Isten bánni velük? Vajon kedves lesz velük és megbocsát nekik? Meg fogja áldani őket? Megkapják majd az Ő ígéretét? Meg fogja menteni őket? A gyakorlatban az ilyen emberek részesülhetnek-e Isten megvilágosításában és útmutatásában? Ebben az életben nem fognak részesülni Isten megvilágosításában és megvilágításában, sem az Ő fenyítésében és fegyelmezésében, sem pedig az Ő életükre irányuló gondviselésében. Nem fognak üdvözülni, az eljövendő világban pedig súlyos árat fognak fizetni gonosz tetteikért, örökkön-örökké. Ez az ő sorsuk. Az antikrisztusoknak ugyanaz lesz a sorsuk, mint Pálnak.

The Hungarian Bible verses found in this audio are from the Hungarian Revised New Translation Bible (Translated in 1975, revised in 1990 and 2014) © Hungarian Bible Society 1975, 1990, 2014. Used by permission of the Hungarian Bible Society.