B. Nem hajlandóak elismerni Isten mindenek feletti szuverenitását

A következőkben beszélgessünk a „Nem hisznek Isten létezésében, és tagadják Krisztus lényegét” második megnyilvánulásáról, arról, hogy az antikrisztusok nem hajlandóak elismerni Isten mindenek feletti szuverenitását. Az antikrisztusok számára a Teremtő, aki Isten identitásával rendelkezik, egyszerűen nem létezik, Ő csak egy mítosz. El tudják-e ismerni akkor az antikrisztusok azt a tényt, hogy a Teremtő mindenek felett szuverén? Magától értetődő, hogy nem ismerik el ezt a tényt. Nem ismerik el, és ez szintén tényeken alapul. Az antikrisztusok Istenről alkotott hite, tudása és felfogása emberi elképzeléseken és képzelődéseken, a bálványokról való bizonyos emberi észrevételeken és megértéseken alapul, valamint azokon az eretnekségeken és téveszméken, amelyeket ezek a bálványok az emberek félrevezetésére használnak. Vajon az antikrisztusok szívében lévő elképzelések, képzelődések, eretnekségek, téveszmék és egyéb dolgok összhangban vannak-e azzal a ténnyel, hogy Isten mindenek felett szuverén, vagy ellentmondanak annak? Ezek természetesen ellentmondanak ennek a ténynek. A bálványok, amelyeknek felajánlásokat tesznek az emberek, félrevezetik őket azáltal, hogy olyan eretnekségeket és téveszméket terjesztenek, amelyek összhangban vannak az emberi elképzelésekkel, képzelődésekkel és ízléssel, hogy szilárdan megvethessék a lábukat az emberiség körében, mint például: „A Buddha jóindulatú”, „A menny becsben tartja az élőlényeket”, „Egy élet megmentése többet ér, mint egy hétszintes pagoda megépítése” és „Ami elrendeltetett, annak meg kell történnie, ami pedig nem rendeltetett el, azt nem szabad erőltetni.” Másvalami? (Feletted egy méternyire van egy isten.) Hol van az egy méternyire feletted? Az a levegőben van, ahol a Sátán lakik. Mi is ez az „isten”? (A Sátán.) És melyik az a mondás, amelyet a buddhisták gyakran használnak? (A jót jóval fizetik vissza, a gonoszt pedig gonosszal; ezeket a dolgokat vissza fogják fizetni, csak még nem érkezett el az idő.) Az emberek igazságnak tekintik ezeket a viszonylag pozitív mondásokat és filozófiai elméleteket, amelyeket gyakran mondanak a világban, de valójában ezek a szavak az igazság? Van-e bármi közük az igazsághoz? (Nincs.) Vegyük például „A jót jóval fizetik vissza, a gonoszt pedig gonosszal; ezeket a dolgokat vissza fogják fizetni, csak még nem érkezett el az idő” mondást – vajon mit jelent „a jót jóval fizetik vissza”? Mire vonatkozik a „jó”? Az igazságosságra, az igazságra vagy az ember kevéske jóindulatára? (Az ember jóindulatára.) Vajon valóban jóval fizetik vissza az ember kevéske jóindulatát? Nem feltétlenül. „Akik hidakat építenek és utakat javítanak, végül megvakulnak” – a hidak építése és az utak javítása jóindulatú cselekedet, akkor miért vakulnak meg? Van-e jutalom ezekért a cselekedetekért? (Nincs.) „A gonoszt pedig gonosszal” – a gyilkosság és a gyújtogatás gonosz, tehát gonosszal fizetik-e vajon vissza? (Nem.) Miért nem? „Míg a gyilkosok és gyújtogatók utódai szaporodnak” – ezek a szavak megcáfolják azt, hogy „a gonoszt pedig gonosszal”. „Ezeket a dolgokat vissza fogják fizetni, csak még nem érkezett el az idő” – mit jelent az, hogy „csak még nem érkezett el az idő”? Mit jelent az, hogy elérkezik? Ha az emberek nem értik meg az igazságot, ezeket a szavakat és mondásokat pozitív dolgoknak és igazságoknak tekintik. Az üres szívű és lelki táplálékforrás nélküli emberek ezeket az úgynevezett helyes szavakat lelki táplálékként, egyfajta lelki támaszként veszik, hogy megvigasztalják magukat: „Semmi baj, van remény az életben, még mindig van méltányosság és igazságosság ebben a világban, és még mindig van valaki, aki kiáll majd az igazságosság mellett. Még mindig lehetséges, hogy méltányos sorsunk legyen, és végül minderről ítélet lesz alkotva.” Vajon ezek a mondások valódi megértését jelentik-e Isten mindenek feletti szuverenitásának? Igaz megnyilvánulásai-e annak, hogy az emberek elismerik azt a tényt, hogy Isten mindenek felett szuverén? (Nem.) Vajon az emberek által mondott szólások és közmondások összefüggésben vannak-e azzal a ténnyel, hogy Isten mindenek felett szuverén? (Nincsenek.) Miért nincsenek? (Ezek a szavak nem az igazság.) A válaszod elméleti szinten bizonyítja ezt, de mi a kiváltó ok? A kiváltó ok távolról sem olyan egyszerű, mint ez a doktrína, messze nem lehet ezzel az egy mondattal megmagyarázni. Mivel az, hogy Isten mindenek felett szuverén, nem olyan egyszerű, hogyan kellene azt megérteni? Ahogyan arról már korábban is beszéltünk, az antikrisztusok nem ismerik el, hogy Isten mindenek felett szuverén. Bármire is néznek az antikrisztusok, mindig a szemlélő, a pénzt és a hatalmat életnek tekintő materialista szemszögéből vizsgálják át és elemzik azt. Ha valaki ilyen szemszögből és nézőpontból néz valamire, vajon nem változik-e meg a probléma lényege? Nem lesz-e más? Mi lesz vajon a végeredmény, ha valaki a materialista szemszögéből nézi a dolgok fejlődésének törvényeit és szabályait? Nem fog-e a materialista világnézet világi ügyekre vonatkozó emberi filozófiákat, stratégiákat, módszereket és megközelítéseket produkálni? Nem fog-e játékszabályokat felállítani? (De igen.) Ez az eredmény, és itt van a probléma lényege.

Vajon hogyan látja a materialista a hatalmat? Úgy véli, hogy ha valaki hatalomra akar kerülni, akkor elsősorban stratégiákkal kell rendelkeznie, másodsorban képesnek kell lennie manipulálni mindenféle embert, harmadsorban kegyetlennek kell lennie, negyedsorban pedig változékonynak kell lennie. Hát nem materialista nézőpont ez? Van ebben bármi nyoma is az Isten szuverenitásának való alávetettségnek? (Nincs.) Hogyan jutottak a materialisták a hatalomról alkotott ilyen nézetekre? Vajon nem az antikrisztusok lényegéből fakadnak ezek a nézetek? (De igen.) Az antikrisztusoknak milyen lényegéből? Mondjátok csak, ha az antikrisztusoknak nem lenne elvetemült lényegük, akkor előállnának-e olyan szavakkal, hogy „képesnek kell lennie manipulálni az embereket”? Gondolnának-e arra, hogy „stratégiákkal kell rendelkeznie”? Mondanák-e azt, hogy „változékonynak kell lennie”? Ha nem lenne ádáz lényegük, akkor mondanák-e azt, hogy „kegyetlennek kell lennie”? (Nem.) Ezt az antikrisztusok lényege határozza meg. Vajon a lényegükből fakadó különböző gondolatok csak az elméjükben létező eszmék, vagy a világi ügyekre vonatkozó alapelveik és a mindennapi életben tanúsított magatartásuk is ugyanaz? (A világi ügyekre vonatkozó alapelveik is ugyanazok.) Folyamatosan összegeznek a mindennapi életükben és a csoportokban is, így stratégiáik egyre érettebbek és kiforrottabbak lesznek, míg végül ördögivé válnak. Mit jelent az ördögi? Azt jelenti, hogy eléggé kegyetlen, eléggé könyörtelen és eléggé baljós. Vajon kegyetlenségük, könyörtelenségük és baljós voltuk megnyilvánulásai képesek-e rávenni őket arra, hogy alávessék magukat Isten szuverenitásának és rendelkezéseinek? Semmiképpen sem. Az antikrisztusok tehát, függetlenül attól, hogy fiatalok vagy idősek, mindent a saját filozófiájuk, törvényeik, játékszabályaik, stratégiáik és tapasztalatuk szerint tesznek. Vajon mindez összhangban van-e azzal a ténnyel, hogy Isten mindenek felett szuverén, vagy ellentmond annak? (Ellentmond.) Mi az antikrisztusok alapelve és célja, amikor gyakorlatba ültetik mindezeket a törvényeket, amelyeket az összegzéseik által alkottak? Mi az ő motivációjuk? Azt mondják: „Ha meg akarod kapni, amit akarsz, meg kell tanulnod mindent megtenni, és bármeddig elmenni, hogy eléggé kegyetlen, eléggé könyörtelen és eléggé baljós legyél, ahogy a mondás tartja: »A kicsinyességből nem lesz úriember; a valódi férfinek könyörtelennek kell lennie.«” Mit is jelent ez? Azt jelenti: „Mi isten szuverenitása? Mi a mennyei rendelkezésekre való várakozás? Ilyesmi nem létezik! Melyik tisztségviselő vagy uralkodó az, aki nem kegyetlen és durva eszközökkel jutott el oda, ahol van? Nem harccal és gyilkolással szerezték-e meg ezeket a pozíciókat?” Ezt a nézőpontjukat tekintve, vajon az antikrisztusok elismerik-e azt a tényt, hogy Isten mindenek felett szuverén? (Nem.) A nem hívő világban az antikrisztusok ilyen szemlélettel rendelkeznek a túlélés e törvényéről. Ha a gyülekezetben vannak, vajon akkor is ugyanazokat a stratégiákat fogják alkalmazni, amikor cselekednek? Ugyanazokat az életszabályokat fogják követni? Ez egy cseppet sem fog változni. Az antikrisztusok még ha a gyülekezetbe jönnek, akkor sem fogják vissza soha magukat, és nem javulnak meg, egyáltalán nem ezt teszik. Azt mondják: „Ha ki akarsz tűnni mások közül, meg kell tanulnod, hogy stratégiáid legyenek. Amikor mindenki jelen van, különösen, ha befolyásos emberek vannak jelen, akkor igyekezz a lehető legjobb színben feltüntetni magad, és hagyd, hogy ezt az illetékesek, a vezetők és a fennvaló is lássa. Akkor esélyed lesz arra, hogy előléptessenek és fontos pozíciókba kerülj, és meglesz a lehetőséged arra, hogy kitűnj mások közül. Továbbá, meg kell tanulnod másképp viselkedni, amikor emberek között vagy, mint amikor nem vagy, meg kell tanulnod a megtévesztést. Az emberek jelenlétében tegyél jó dolgokat, titokban pedig tegyél szörnyű, rossz, sötét dolgokat, és olyanokat, amelyeket az emberek nem szeretnek. Soha ne hagyd, hogy bárki is átlásson rajtad. Az embereknek a legjobb oldaladat kell mutatnod, és jól kell álcáznod magad. Bármennyire rossz is vagy valójában, jól kell palástolnod azt. Ne veszítsd el az emberek támogatását. Ha egyszer elveszíted a támogatásukat, már túl késő – akkor már nincs esélyed.” Az antikrisztusok a gyülekezetben is ilyen stratégiák és túlélési törvények szerint élnek.

Hogyan tekintenek az antikrisztusok azoknak a testvéreknek a bizonyságtételére, akik megtapasztalták és megismerték Isten mindenek feletti szuverenitását? Az antikrisztusok azt mondják: „Az embereknek van eszük, gondolataik és műveltségük, szerkesztéssel és összeállítással pedig megalkották ezeket a tapasztalati tanúságtételeket. Valójában ezek a tapasztalati tanúságtételek mind az emberek képzeletének szüleményei, mind hamisak, és mind lehetetlenek. Én is tudnék tapasztalati tanúságtételt alkotni, ha kitalálnám. Akár tíz vagy húsz, tapasztalati tanúságtételről szóló cikket is tudnék írni. Egyszerűen nem vesződöm vele. Azt gondoljátok, nem látok át a kis cselszövéseiteken? Vajon nem csak azért csináljátok ezt, hogy felvágjatok? Szépen megnevezitek, isten melletti tanúskodásnak, isten nevéről való tanúskodásnak, valamint isten mindenek feletti szuverenitásáról való tanúskodásnak hívjátok, és azt mondjátok, hogy tanúságot tesztek isten mellett, de valójában csak azért teszitek, hogy tanúságot tegyetek magatok mellett, és hogy kitűnjetek mások közül.” Nem ismerik el mindazon bizonyságtételek valódiságát, amelyek Istennek az embereken végzett munkájáról szólnak. Amikor a külvilág különböző környezeteiről és helyzeteiről, valamint az egyes országok állapotairól van szó, az antikrisztusok nem látják át, hogyan munkálkodik Isten, és amikor arról van szó, hogy Isten fenntartja, megváltoztatja és elrendezi a külvilág környezeteit, nem látják át, hogy mi értelme van annak, hogy Ő mindezt teszi. Úgy vélik, hogy az „»Isten mindenek felett szuverén« csak egy üres, hangzatos kijelentés. Valójában bármely országba is mész, az adott ország kormányzatának kell engedelmeskedned, nem igaz? Alá kell vetned magad az adott ország kormányzata és törvényei korlátozásainak, nem igaz? Ez vajon nem azt jelenti, hogy semmissé válik az az állítás, hogy isten mindenek felett szuverén? Bárhogyan is gyakorolja a szuverenitását, felülmúlhatja-e az bármely ország kormányzatát és törvényeit?” Ezért, amikor a gyülekezet és a gyülekezeti munka számára a külvilágban kedvezőtlen a környezet és a helyzet, az antikrisztusok titokban örülnek, és nevetnek ezen, felfedve démoni arcukat. Amikor a gyülekezet munkája zökkenőmentesen megy, és Isten megáldja és vezeti azt, és minden sínen van, amikor nincs zavaró hatása a külvilág környezetének, és a testvérek állapota egyre jobb és jobb, akkor az antikrisztusok szíve nyugtalan és türelmetlen, rendkívül irigyek, kényelmetlenül érzik magukat, és gyűlölködnek. Vajon miért gyűlölködnek? Nem hisznek abban, hogy Isten mindezek felett szuverén lehet. A gyülekezet Isten háza, az a hely, ahol Isten az irányítási munkáját végzi, ahol Isten megmenti az emberiséget, ahol Isten akarata akadálytalanul érvényesül, és ahol Isten szavai megvalósulhatnak és megerősödhetnek az emberekben. Ha a gyülekezet jól van, az Isten hatalmának valóságát bizonyítja, valamint megerősíti azt is, hogy Isten mindenek feletti szuverenitásának ténye létezik és igaz. Ha ez a tény létezik és megerősítést nyer, az egy arculcsapás az antikrisztusok számára. Miután arculcsapták őket, az antikrisztusok vajon örömöt, békét és vigaszt éreznek a szívükben, vagy dacosnak és felháborodottnak érzik magukat? (Dacosnak és felháborodottnak érzik magukat.) Mire gondolnak a szívük mélyén? Gyűlölik Istent és megtagadják Őt. Látszólag úgy tűnik, hogy a gyülekezet és a testvérek helyzete nem túl jó, ezeket az embereket üldözik, elnyomják és kirekesztik, és semmilyen státuszuk sincs a társadalomban, az antikrisztusok pedig szívük mélyén egészen boldognak és elégedettnek érzik magukat, de amikor Isten munkája és a gyülekezeti élet virágzik és folyamatosan fejlődik, az antikrisztusok nem érzik magukat boldognak. Vajon miért nem érzik magukat boldognak? Azért, mert ez túlságosan ellentmond az elképzeléseiknek, ez olyasmi, amire nem számítottak. Isten szuverenitása és Isten szavai beteljesedtek és megvalósultak, felforgatva a nézeteiket, ezért szomorúak. Az antikrisztusok gondolataiból és nézeteiből, valamint elégedetlenségéből ítélve vajon nem ugyanazt a szemléletet képviselik-e, mint a nagy vörös sárkány? Nem ugyanaz-e a természetlényegük, mint a nagy vörös sárkányé? Pontosan ugyanaz.

Ami az egész világot, minden dolgot és a minden teremtett lény által követett törvényeket és szabályokat illeti, az antikrisztusok azt gondolják: „A természet és az évszakok már régen kialakultak. Ha már hosszú ideje hideg van, akkor meleg lesz, ha már hosszú ideje meleg van, akkor hideg lesz. Ha eljön a levelek lehullásának ideje, akkor lehullanak, ha fúj a szél. Hát nem teljesen normális ez az egész? Hogyan lehet ez isten szuverenitása? Hogyan lehet ez egy isten által hozott törvény? Mit tehetnek isten törvényei? Az emberek annyi állatot megöltek anélkül, hogy ennek különösebb következménye lett volna; az emberiség még mindig ugyanúgy él, mint korábban, nem igaz? Azt mondják, hogy isten mindenek felett szuverén, akkor hogyhogy nem látom, hogy isten hogyan gyakorol szuverenitást felettük? Azt mondják, hogy isten mindenek felett szuverén, de miért boldogulnak mindig a gonosz emberek, miközben a jók soha nem kerekednek felül?” Végül arra a következtetésre jutnak, hogy: „Nincs szabadító ezen a világon; az emberiség az, aki manipulálja a világot. A nagy személyiségek és a világ országainak vezetői uralják ezt a világot, ők azok, akik megváltoztatják e világ arculatát. Ezek nélkül a nagyszerű és rátermett emberek nélkül a világ elpusztulna. Ami isten mindenek feletti szuverenitását illeti, azt én nem látom. Hogyan lehet isten szuverén felettük? Én miért nem érzem ezt? Én miért nem értem ezt? Miért foglal magába isten mindenek feletti szuverenitása egy csomó olyasmit, ami ellentétes az emberi elképzelésekkel?” Ezt nem tudják sem elismerni, sem pedig elfogadni. Ami Isten mindenek feletti szuverenitását illeti, azt, ahogyan Isten mindenek felett szuverén, azt a természetet, amelyet Isten mindenek feletti szuverenitásában kinyilatkoztat, Isten cselekvési alapelveit, Isten lényegét és így tovább, az igazságra törekvő emberek életük során ennek csak egy töredékét képesek felfogni. Ez azonban elég ahhoz, hogy alávessék magukat a Teremtő szuverenitásának és rendelkezéseinek, hogy alávessék magukat a Teremtő minden szavának, és elismerjék, hogy a Teremtő az Isten. Még ha néhányan képesek is megérteni ennek egy töredékét, lehetetlen számukra, hogy teljesen megértsék, mert Istennek sok munkája az Ő státuszából és identitásából fakad, és mindig lesz eltérés e munkák és a teremtett emberi lények gondolkodása és megismerése között. És azt a keveset, amit az emberek az életük során megtapasztaltakon keresztül megérthetnek, csak azok képesek felfogni, akik törekednek az igazságra, akiknek van éleslátásuk és képességük arra, hogy felfogják az igazságot. Azok számára, akik gyenge képességűek, akiknek nincs éleslátásuk, és egyáltalán nem szeretik az igazságot, még a megértésnek ez a töredéke is elérhetetlen. Gyakran mondják, hogy Isten gondolatai magasabb rendűek az emberek gondolatainál. Ez azt jelenti, hogy az embereknek soha nem sikerül elérniük a Teremtő gondolatait, és az, hogy elnyerik a megértés egy töredékét, az Isten kegyelme. Azok közül, akik törekednek az igazságra, ezt csak azok érhetik el, akik, miután Isten sok szavát meghallgatták, és sok igazságot megértettek és megtapasztaltak, elfogadják Isten munkájának végső szakaszát, – ez egy életen át tartó erőfeszítést igényel. Az antikrisztusok, akik alapvetően tagadják Isten identitását, lényegüket tekintve nem szeretik az igazságot és a pozitív dolgokat, és még kevésbé szeretnek bármit, ami Isten identitásával és lényegével kapcsolatos, így soha nem jutnak el odáig, hogy elismerjék azt a tényt, hogy Isten mindenek felett szuverén. E tény elismerése az igazság megértésének és követésének alapjára épül, az antikrisztusok azonban tagadják az igazságot, idegenkednek az igazságtól, gyűlölik Istent, és még inkább gyűlölik Isten identitását és lényegét. Így számukra soha nem fog létezni az a tény, hogy Isten mindenek felett szuverén. Mit jelent az, hogy „nem fog létezni”? Azt jelenti, hogy ezek az ostobák soha nem fogják látni és megérteni azt a tényt, hogy Isten mindenek felett szuverén. Ezért nem is tudják felfogni azt. Sok mindent foglal magába Isten mindenek feletti szuverenitásának ténye, és ez sok igazságot érint, Isten bölcsességét, Isten identitását és lényegét is érinti. Hogyan vezényel Isten mindent mindannak közepette, ami felett szuverén? A módszerek, az időzítés és Isten megfontolásai szempontjából vajon hogyan tervezi és alkalmazza az Ő elméje ezt? E szempontok alapján ítélve, Isten mindenek feletti szuverenitása nem egyszerű dolog; meglehetősen komplex összefüggésekről van szó. Az olyan ostobák, mint az antikrisztusok, akiknek egyszerűen nincs lelki megértésük és nem fogadják el az igazságot, soha nem fogják megérteni, hogy Isten hogyan gyakorol szuverenitást mindenek felett. Soha nem fogják megérteni, így vajon képesek-e elismerni azt? (Nem képesek.) Egyesek azt mondják: „Nem ismerik el, mert nem tudják megérteni. Ha meg tudnák érteni, vajon nem ismernék-e el?” Ez csak egy következtetés; a következtetések csupán a logikának felelnek meg, nem feltétlenül állnak összhangban a tényekkel. Mi tehát a tények igazsága? Az antikrisztusok soha nem fogják elismerni azt a tényt, hogy Isten mindenek felett szuverén. Most ne beszéljünk antikrisztusokról, hanem beszéljünk inkább az arkangyalról, a Sátánról, az ördögről, a nagy vörös sárkányról. Ez üldözi Isten választott népét, tönkreteszi a gyülekezetet, és megzavarja Isten munkáját. Amikor Isten katasztrófákat hoz rá, aminek következtében pánikszerűen kapkod, őrjöng, és kiakad, képtelen megbirkózni azokkal, végül pedig irgalomért könyörög: „Soha többé nem fogok harcolni a menny ellen.” Milyen információk nyerhetők ebből a kijelentésből? A nagy vörös sárkány elismeri a Menny és Isten létezését, de természete nem változik; még ha el is ismeri Isten létezését, mégis ellentétben áll Istennel, és szembeszegül Vele. Ha nem tudja legyőzni Istent, irgalomért könyörög, mondván, hogy soha többé nem fog harcolni a Menny ellen. De vajon valóban megszelídült, és irgalomért könyörög? Nem, ha felépül, akkor folytatni fogja a harcot; ez a természete, és a természete nem változik meg. Az antikrisztusoknak is ilyen a természete.

Vajon hogyan látják az antikrisztusok Istennek az emberiség sorsa feletti szuverenitását az Ő mindenek feletti szuverenitásán belül? Ez egy nagyon mikroszkopikus kérdést érint. Amikor Isten mindenek feletti szuverenitásáról van szó, a „minden” fogalma makroszkopikus és túlságosan nagy; az antikrisztusok ezt nem tudják elfogadni, vakok rá, és nem látnak át rajta. Így az antikrisztusok vajon alávetik-e magukat annak, hogy Isten szuverenitással rendelkezik a sorsuk felett? Felfogják ezt? Megértik ezt? Képesek elismerni ezt? Még kevésbé. Az antikrisztusok azt hiszik, hogy valós életükben minden jót a saját erőfeszítéseikkel értek el. Ha például bejutnak egy egyetemre, azt annak tulajdonítják, hogy jól tanultak, és úgy gondolják, hogy arra születtek, hogy egy rangos egyetemre járjanak. Ha jól élnek és pénzt keresnek, akkor úgy gondolják, hogy arra vannak teremtve, hogy meggazdagodjanak, mivel a jövendőmondók azt mondták nekik, hogy virágzó életük lesz, és hogy elég szerencsések ahhoz, hogy tisztségviselők legyenek, és anyagilag is jól álljanak. Amikor a dolgok rosszul mennek, vagy nem úgy, ahogyan remélték, és szenvednek, elkezdenek panaszkodni: „Miért mennek nekem ilyen rosszul a dolgok? Miért ilyen rossz a sorsom? Szörnyű balszerencsém van!” Emberi szemszögből értelmezik és szemlélik ezeket a dolgokat. Ha minden simán megy, akkor beképzeltté válnak, minduntalan hivalkodnak, vad és fenyegető pózba vágják magukat, szemtelenül és arrogánsan viselik magukat; ha azonban a dolgok nem úgy mennek, ahogyan ők szeretnék, akkor vádolják Istent és másokat, illetve megpróbálják megtalálni a módját annak, hogy helyrehozzák a dolgokat, és megmeneküljenek a helyzetből. Azt mondják, hogy minden, amit Isten elrendel és tesz, az jó, de titokban törik a fejüket, és minden eszközt megpróbálnak felhasználni, hogy helyrehozzák a dolgokat, és megmeneküljenek a helyzetből, vagy megváltoztassák azt, mondván: „Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy ilyen rossz a sorsom, hogy ilyen szörnyű balszerencsém van. Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy a világ annyira igazságtalan, hogy egy olyan tehetséges ember, mint én, végül nem válik ismertté, hogy soha nem jön el az én időm. Valójában az, hogy a sors csak egy üres burok, csupán egy mondás; minden a saját erőfeszítéseinken és küzdelmeinken múlik. Ahogyan a mondás tartja: »A legnagyobb nehézségeket kell elviselnünk ahhoz, hogy a legnagyobb emberré váljunk.« Ez a legfőbb hitvallás, ezt soha nem szabad elfelejtenem, ezzel kell motiválnom magam.” Folyton azt mondogatják, hogy minden, amit Isten tesz, az jó, hogy Isten mindenek felett szuverén, és hogy alávetik magukat Isten vezénylésének és intézkedéseinek, de végül azt mondják, „A legnagyobb nehézségeket kell elviselnünk ahhoz, hogy a legnagyobb emberré váljunk.” Látszólag spirituális szavakat mondanak, de titokban az általuk alkalmazott, gyakorolt és követett alapelvek a Sátán világi ügyekre vonatkozó filozófiái, logikája és gondolkodása. Van-e ebben bármiféle alávetettség? (Nincs.) Az antikrisztusok így látják, így értik meg, és közelítik meg azt a tényt, hogy Isten mindenek felett szuverén. E megnyilvánulások és példák alapján az antikrisztusok vajon elismerik-e azt a tényt, hogy Isten mindenek felett szuverén, és hisznek-e abban, vagy kétségbe vonják és elítélik azt? (Kétségbe vonják és elítélik.) Függetlenül attól, hogy mit mondanak, tényleges megnyilvánulásaikból ítélve az antikrisztusok alapvetően megvetik Isten mindenek feletti szuverenitásának tényét, és nem hisznek abban. Egyes antikrisztusok még abszurd kijelentéseket is tesznek: „Hogy lehet az, hogy nem törekszel semmire, és csak passzívan vársz isten szuverenitására? Nem kellene főznöd magadnak? Várhatsz csak úgy tátott szájjal a sült galambra? Bárhogyan is gyakorol szuverenitást isten, az embereknek akkor is keményen kell dolgozniuk és cselekedniük, nem igaz?” Az antikrisztusok nemcsak, hogy nem hajlandóak elismerni Isten mindenek feletti szuverenitásának tényét, hanem tagadják és félre is értelmezik azt. Vajon mi a céljuk annak félreértelmezésével? Alapot és kifogást keresnek arra, hogy gátlástalanul harcoljanak minden általuk vágyott előnyért. Az antikrisztusok különböző megnyilvánulásaiból ítélve vajon mi a valódi nézőpontjuk Isten mindenek feletti szuverenitásának tényét illetően? Hitetlenség, tagadás és kárhoztatás – ez az ő igazi nézőpontjuk.

Abban a két pontban, amelyről ma beszélgettünk, elsősorban az antikrisztusoknak azt a megnyilvánulását boncolgattuk, hogy nem hisznek Isten létezésében. Miután meghallgattátok ezt a közlést, jutottatok-e valamilyen megértésre? Vajon kik azok, akiknek ilyen problémáik vannak? Milyen ember az, aki rendelkezik az antikrisztusok beállítottságával, de nem rendelkezik az antikrisztusok lényegével, és képes megváltozni? Kik azok, akiknek ugyanazok a problémáik, de rendelkeznek az antikrisztusok lényegével, nem képesek megváltozni, örökké Isten ellenségei, és nem az üdvösség, hanem a pusztulás tárgyai? Vannak nektek is ilyen megnyilvánulásaitok? Úgy érzitek, hogy képesek vagytok megváltozni? El tudjátok fogadni az igazságot, és fel tudjátok használni arra, hogy megváltozzatok, és helyettesítsétek ezeket a gondolatokat? (Igen.) Kik azok, akik nem képesek megváltozni? Van olyan ember, aki látva a nem hívőket, akik fényűző életet élnek, palotaszerűen berendezett nagy házakban laknak, és több luxusautóval is rendelkeznek, kísértésbe esik, és így siránkozik: „Nagyszerű dolog gazdagnak lenni, tisztségviselőnek lenni, rátermettnek lenni! Hogy lehet ilyen rátermett? Hogy lehet ilyen szerencsés? Hogyan kereste meg a pénzét?” Valahányszor azt látja, hogy valaki társadalmi státusszal rendelkezik, akkor különösen dörgölőzik, hízeleg neki, és megpróbál a kegyeibe férkőzni, hajlandó bármit megtenni érte, hajlandó bármilyen mértékben szolgalelkűvé válni. Különösen kedveli a társadalom gonosz irányzatait, gyakran szeretne azoknak részese lenni, és szorong, ha az Istenbe vetett hite megakadályozza ebben. Sőt, úgy érzi, hogy a világ magára hagyta; magányosnak, tehetetlennek érzi magát, úgy érzi, hogy nincs semmi, ami megtartaná, hogy nem lelhet vigaszra, és gyakran vérzik a szíve. Van egy másik típusú ember, aki mély csodálatot érez, amikor látja, hogy a pénzzel és hatalommal rendelkezők sikereket érnek el, miközben ügyeiket intézik a társadalomban, és gyakran elismeri ezt, mondván: „Megöltek valakit, de mivel van pénzük és kapcsolataik, csak néhány jelképes napot töltöttek a börtönben, és aztán kiszabadultak. Ez igazi rátermettség!” Mélységesen tiszteli a társadalomban az ilyen embereket, és felnéz rájuk. Még egy másik típusú ember különös figyelmet fordít a társadalom érzékeny politikai kérdéseire, és mélységesen törődik azokkal, sőt, valóban részt akar venni bennük, és beleveti magát bizonyos politikával kapcsolatos ügyletekbe. Az ilyen és ehhez hasonló emberek mélyen legbelül ugyanúgy viszonyulnak Istenhez, mint az antikrisztusok. Nem hisznek Isten létezésében, nem ismerik el Isten identitását, és azt a tényt sem, hogy Isten mindenek felett szuverén. Ezek az emberek ugyanahhoz a bandához tartoznak, mint az antikrisztusok. Nem tartoznak a gyülekezethez vagy Isten házához, és végül ki lesznek tisztítva. Nem tudnak kijönni azokkal, akik hisznek Istenben, és az út, amelyen járnak, ellentétes Isten követelményeivel. Ezek az emberek mind veszélyesek; még ha egyelőre nem is tettek semmi rosszat, még nem tagadták meg, ítélték meg vagy kárhoztatták nyíltan Istent, és nem vezették nyíltan félre az embereket, nem versengtek a gyülekezetben betöltött státuszért, akkor is az antikrisztusok lényegével rendelkeznek, mert alapjaiban nem ismerik el Isten identitását, és még kevésbé ismerik el azt a tényt, hogy Isten mindenek felett szuverén. Az elvetemült erőkhöz és a Sátán bandájához tartoznak. Tisztelik az elvetemültséget, és minden, az ördögök és a Sátán által hirdetett eretnekséget és téveszmét, valamint minden gonosz irányzatot, amely kiemelkedik, népszerűvé válik, és elterjed a világban. Nem tartoznak Isten házához vagy a gyülekezethez, és nem képezik Isten üdvösségének tárgyát. Ezek az emberek Isten igazi ellenségei, antikrisztusok!

2020. november 14.