Amikor az antikrisztusok elvállalják a munka bármely részét, felületesek, szemet hunynak a gonosz emberek és azok fölött, akik zavarják Isten házának munkáját, sőt, az is előfordul, hogy falaznak nekik, kedveznek nekik és oltalmazzák őket. Miután egy antikrisztust elbocsátanak, vajon megváltozik, amikor másik kötelességet végez? (Nem.) Miért van ez? (Mert a természetlényegével probléma van.) Miután ilyen súlyos hibát követett el, továbbra sem tér meg, és még mindig elképzeléseket és sérelmeket rejteget a szívében. Akkor vajon lehetséges számára, hogy őszinte legyen bármilyen kötelességben, amit végez? Még mielőtt bármilyen elképzelése vagy sérelme lenne, már felelőtlenül visszaéléseket követ el kötelességvégzése során. Lehetséges hát, hogy őszinte legyen kötelességvégzése során, amikor ilyesmiket rejteget magában? (Nem.) Őszinteség nélkül pedig felületes lesz-e? Felelőtlenül visszaéléseket fog-e elkövetni? (Igen.) Egyesek közületek talán nincsenek meggyőzve, úgyhogy nézzétek meg jól magatoknak, és eljön majd a nap, amikor te is meggyőződsz erről. Egy antikrisztus soha nem tud megváltozni, és bárhová is kerül, soha nem lesz jó. Egy olyan ember, aki az igazságra törekszik, keresztülmegy bizonyos változásokon, miután megmetszették, amiért romlott beállítottságot tárt fel. Az állapota egyre jobb lesz, a hozzáállása egyre kezdeményezőbb lesz, a nézőpontja egyre pozitívabb lesz, törekvésének céljai és iránya egyre helyesebbek lesznek, egyre inkább kialakul benne az istenfélő szív, emberi mivolta pedig egyre inkább tiszteletre méltónak tűnik. Ezzel szemben egy antikrisztust minél jobban megmetszenek, annál inkább nő a bensőjében a neheztelés, annál inkább elzárkózik, annál inkább sértve érzi magát a szívében, és annál nagyobbra nőnek az elképzelései, a gyűlölete és a panaszai Istennel szemben. Amikor még nem metszették meg, a hús-vér teste képes egy icipici árat fizetni, amikor azonban erősen megmetszik, a legcsekélyebb őszinteség sincs benne. Az ilyen ember valóban elveszett! Figyeljétek csak meg ezt magatok: az ilyen ember mindig prédikál, hogy másokat támogasson, de ő maga egyáltalán nem gyakorol, és nincs semmiféle belépése – ez az egyik jellemzőjük. Egy másik jellemzőjük, hogy bármilyen munkát is végeznek, mihelyt státuszra tesznek szert, lehet, hogy előlépnek és mutatnak egy kis lelkesedést, de mindig felületesek a munkájuk során, és felelőtlenül visszaéléseket követnek el. Amikor elveszítik a státuszukat, kimutatják a foguk fehérjét, reménytelennek bélyegzik a helyzetüket, sőt, vakmerően és felelőtlenül cselekszenek, mint valami törvényt nem ismerő vadember, teljesen híján az istenfélő szívnek. Az egész emberiség közül ez a fajta ember a klasszikus antikrisztus. Nagyon világosan és logikusan képes más emberek állapotát boncolgatni, könnyen érthető módon, úgyhogy utána úgy érzed, bizonyára önmagát is ugyanígy érti. Amikor azonban valami hibát követ el, amikor romlott beállítottságot tár fel, te pedig megpróbálod leleplezni és boncolgatni őt, nézd csak, milyen a hozzáállása. Egyáltalán nem lesz hajlandó elfogadni, hanem mindenféle módot talál, hogy megcáfolja ezt és megvédje magát, ahelyett hogy elismerné. Őt senki sem érintheti meg, és aki az elevenére tapint, vagy leleplezi egy problémáját, az bajba kerül, és ő attól kezdve ellenségként kezeli.

Amikor egy antikrisztusnak státusza van, akkor képes nehézséget eltűrni és némi árat fizetni, hogy megvédje azt. Arra is képes, hogy jóságos arcot öltsön, mint aki könyörülettel fordul mindenki felé a nap alatt, meg akar menteni mindenkit – képmutató arcot. Abban a pillanatban azonban, amikor elveszíti a státuszát, minden jóindulata köddé válik, de továbbra is ragaszkodni akar a múltban élvezett támogatáshoz, megbecsüléshez és különleges figyelemhez, és továbbra is élvezni akarja azt. Egyszerűen rendkívül szégyentelen! Bármilyen csoport tagja is az antikrisztus, senkinek nem nyújtja a legcsekélyebb segítséget vagy építő támogatást sem, ő mégis élvezni akarja mindenki más támogatását és megbecsülését. Bárki más ismeri is be, hogy romlott beállítottsága van, egy antikrisztus soha nem fog felszólalni és kijelenteni, hogy neki is van, és arról sem fog beszélni, hogy a múltban milyen romlott beállítottságot tárt fel. Ő sohasem boncolgatja magát, amikor pedig sarokba szorították, csak valami ilyesmit mond: „Igen, démon vagyok, Sátán vagyok” – és ezzel kész is. Csak egy-két ilyen fellengzős, üres szólamot hangoztat. Ha megkérdezed tőle: „Konkrétan milyen megnyilvánulásai és feltárulásai vannak annak, hogy démon és Sátán vagy? Milyen indítékok és szándékok vezetnek, amikor cselekszel?” – erre nem felel semmit. Hát nem egy Sátán? Amióta hatalomra került, a nagy vörös sárkány számtalan gonoszságot vitt véghez, és uralma alatt végig folyamatosan beismerte és helyesbítette a hibáit, miközben egyre ádázabbul gyötörte a saját népét. Amikor látod, hogy beismeri a hibáit, talán azt gondolod, hogy meg fog térni, és új fejezetet nyit, hogy megvan benne a bűnvallás hozzáállása, és hogy valószínűleg nem fog ilyen hibákat elkövetni többé. De abból ítélve, ami ezután történik, és abból, hogy miként alakulnak a dolgok, a nagy vörös sárkány pusztán azért ismeri be a hibáit, hogy megvédje az imázsát és státuszát, kikövezve magának az utat ahhoz, hogy továbbra is megtartsa a hatalmát, és még szörnyűbb dolgokat tegyen a népe gyötrésére. Az antikrisztusok ugyanilyenek – ugyanaz a természetlényegük, mint az ördögöknek, a Sátánnak és a nagy vörös sárkánynak. Remekül álcázzák magukat, és megrögzött hazudozók; szégyent nem ismernek, idegenkednek az igazságtól és a pozitív dolgoktól, és távolról sem fogadják el az igazságot. Ráadásul csupa szépen hangzó dolgot mondanak, miközben mindenféle rosszat tesznek. A testvérek környezetében az antikrisztusok gyakran jó dolgokat mondanak, és olyasmiket tesznek, amik első pillantásra helyesnek tűnnek; amikor azonban arra kérik őket, hogy szigorúan Isten szavaival és az igazságalapelvekkel összhangban gyakoroljanak, és tartsák be Isten házának munkarendjét, akkor semmi ilyesmit nem tesznek, hanem nyomtalanul eltűnnek. Ha felügyelet vagy számonkérés nélkül hagyod őket, akkor felelőtlenül visszaéléseket követnek el, és a saját önálló királyságukat építik. Hogy elérjék céljukat, a hatalom megkaparintását, bármilyen nehézséget eltűrnek, és bármilyen árat megfizetnek. Ebből láthatjuk, hogy az antikrisztusok egy másfajta természetlényeggel rendelkeznek, ami abban áll, hogy önzők és megvetésre méltók. Azt leszámítva, hogy fizetnek némi árat, amikor a saját érdekükben tesznek valamit, ha arra kérik őket, hogy a testvérekért, Isten házáért mondjanak vagy tegyenek valamit, ellenszolgáltatás nélkül, vajon ugyanilyen jószívűek lesznek-e? Felvállalják-e ezt a terhet? (Nem.) Amikor tehát olyasmikről van szó, amiknek a betartására a Fennvaló kérte őket, amikor ennek a munkának az ellenőrzéséről van szó, ebből semmit nem fognak betartani. Miért van ez? Mert ez azt kívánná tőlük, hogy fáradozzanak és szenvedjenek; árat kellene fizetniük, és bizonyára nem számíthatnának arra, hogy sok hasznot húznak majd belőle. Úgyhogy egyszerűen nem teszik meg. Ha az emberek többségének hasznára válna, ha a legtöbb ember számára előnyös lenne, hajlandó volna egy antikrisztus árat fizetni érte? Nem volna hajlandó. Ha ez olyasmi lenne, amiért a legtöbb ember nagyra tartaná őt, emlékezne rá, imádná és dicsérné őt érte, és ha nemzedékeken át emlékeznének rá ezért a jó cselekedetéért, vajon hogyan cselekedne? Azonnal akcióba lendülne, nagyobb örömmel, mint bárki más. Szégyentelen, nem igaz? A Sátán, az ördög valóban szégyentelen. Számtalan gonoszságot követett el, de ettől még azt akarja, hogy mindenki legyen mélységesen hálás neki, hogy az emberek a nyomában járjanak és hízelegjenek neki. Rengeteget gyötri az embereket, mégis azt akarja, hogy dicsérjék őt. Az antikrisztusok ugyanilyenek. Akárhány prédikációt is hallott egy antikrisztus, akárhány doktrínát is ért, ha arra kéred őt, hogy felületesség nélkül végezzen el egy munkát vagy kötelességet, képtelen rá. Ha arra kéred őt, hogy tartózkodjon a saját önálló királysága építésétől vagy a visszaélések felelőtlen elkövetésétől, nem tudja megtenni. Ha arra kéred őt, hogy tartózkodjon a státusz előnyeinek élvezetétől, attól, hogy átadja magát a kényelemnek, a státuszban és a különleges előjogokban való tobzódástól, nem tudja megtenni. Ha arra kéred, hogy ne gyötörjön másokat, vagy ne hazudjon, képtelen rá. Ha arra kéred, hogy ne tékozolja a felajánlásokat, hanem védje Isten házának érdekeit, nem tudja megtenni. Ha arra kéred, hogy ne saját maga mellett tegyen bizonyságot, sohasem lesz képes rá; ha arra kéred, hogy fizessen egy kis árat Isten választott népéért, ellenszolgáltatás nélkül, vagy végezzen egy kis munkát az ismeretlenség homályában, nem lesz képes megtenni. Akkor mit képes megtenni? Képes felelőtlenül visszaéléseket elkövetni, a saját önálló királyságát építeni, önmaga mellett bizonyságot tenni, felajánlásokat eltékozolni, a gyülekezetből élni, másokat gyötörni, jelszavakat skandálni, doktrínákat ontani magából, eretnekségeket és téveszméket terjeszteni az emberek félrevezetésére, és így tovább – ez mind nem fáradság számára. Van ilyen ember a környezetetekben? Abban a pillanatban, amikor hatalom kerül a kezébe, még ha csak egy egészen pici hatalom is, máris meg akarja kaparintani Isten háza kincsesládájának kulcsát; bármit is vásárol, magas minőségű, drága és márkás dolgokhoz akar jutni; ezt senki mással nem beszéli meg, és nem hallgatja meg senki más hozzáfűznivalóját. Mihelyt kap egy cseppnyi hatalmat, már tobzódik is benne. Mihelyt egy kis hatalom kerül a kezébe, klikkeket akar alakítani, a saját feje után akar menni, és nem hajlandó hallgatni a Fennvalóra vagy bárki másra. Mihelyt egy kis hatalom kerül a kezébe, úgy érzi, istenné vált, bizonyságot akar tenni maga mellett, hogy mások támogassák őt, és frakciót, saját bandát akar alakítani. Mihelyt egy kis hatalom kerül a kezébe, a markában akarja tartani a testvéreket, szigorú ellenőrzés alatt. Ha Isten házának munkája megköveteli, hogy valakit áthelyezzenek tőle máshová, az bizony nem lesz egyszerű. Neki ezt jóvá kell hagynia, és valakinek meg kell ezt vitatnia vele, ő pedig nem fogad el attól az embertől olyan hozzáállást, ami neki nem tetszik. Azt akarja, hogy az egész világ megtudja, hogy ő nagy hatalmú és befolyásos ember, és mindenkinek tisztelettel és alázattal kell fordulnia felé. Ez általánosan elismert tény. Egy antikrisztus soha nem fogja elismerni, hogy romlott beállítottsága van. Figyeljétek meg ezt magatok – nézzétek meg, hogy akik nem ismerik el, hogy romlott beállítottságuk van, képesek-e megtérni, miután valami rosszat tettek, és romlott beállítottságot tártak fel; hogy milyen irányban fejlődnek, és milyen útra lépnek a végén; hogy miként viselkednek, mialatt a kötelességüket végzik és másokkal érintkeznek; hogy miként cselekszenek a státusszal kapcsolatban, és melyek az útjaik és módszereik a dolgok végzésére. Képesek lesztek ezt tisztán látni? Ha képesek vagytok következtetéseket levonni ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, akkor van bennetek némi tisztánlátás.

C. Nem hajlandóak elismerni, hogy Isten szavai az igazság és a mérce, amelyhez mindent mérni kell

Van egy harmadik oka annak, hogy az antikrisztusok nem hajlandóak elfogadni a metszést, és nem tanúsítanak bűnbánó hozzáállást sem, amikor valami rosszat követnek el: ez pedig az, hogy nem hajlandóak elismerni, hogy Isten szavai az igazság és a mérce, amelyhez mindent mérni kell. Az előző két okról viszonylag részletesen beszéltem; ez a szó szerinti jelentését tekintve egy kicsit más, mint az első kettő, de lényegében azok is kapcsolódnak ehhez, miszerint az antikrisztusok nem hajlandóak elismerni, hogy Isten szavai az igazság, ezért rövidre foghatjuk a beszélgetésünket. Amikor egy antikrisztust megmetszenek, és te beszélgetsz vele az igazságról, beszélsz neki az igazságalapelvekről és a dolgok végzésének alapelveiről, vajon képes lesz ezt elfogadni, miután meghallgatta? (Nem.) Bármikor is hallja az antikrisztus az igazságot, mindig ugyanazzal a hozzáállással fordul felé: az elítélés és az ellenállás hozzáállásával. Mik azok az igazságalapelvek? Ezek a mércék annak méréséhez, hogy miként kell csinálni valamit. Amennyiben az ember Isten szavai igazságával teljes összhangban teszi, amit tesz, akkor az alapelvek szerint teszi azt. Ezt jelenti az alapelveknek megfelelően végezni a dolgokat. Ha a közlésed összhangban van az igazságalapelvekkel, egy antikrisztus egyáltalán nem fogja elfogadni; minél pozitívabb, gyakorlatiasabb, méltányosabb, helyesebb és tényszerűbb a közlésed, annál elfogadhatatlanabb lesz egy antikrisztus számára. Nyakatekert érvekkel fog válaszolni, nem lesz hajlandó elfogadni az igazságot, sem a tényeket. Ha arról beszélsz vele, hogyan kell cselekednie, hogy eleget tegyen a felelősségeinek ez ügyben, ő majd elmondja neked, hogyan szenvedett és hogyan fizetett árat; ha arról beszélsz vele, hogyan kell az igazságalapelveknek megfelelően cselekedni, ő majd elmondja neked, mennyi utat végigjárt, mennyit szenvedett, és mennyit beszélt. Ha arról beszélsz vele, hogyan kell becsületes embernek lenni, hogyan kell becsületes és őszinte szívvel cselekedni és kötelességet végezni, őt nem fogja érdekelni, és semmibe vesz téged. Amikor cselekszik, ő kizárólag a taktikára, a cselszövésre és a trükközésre összpontosít. Mindent összevetve egy antikrisztusnak megvannak a saját egyedi alapelvei a cselekedeteihez, és bármennyire is helytelenek, alantasak, nevetségesek és abszurdak ezek mások vagy Isten szemében, ő sohasem unja meg, hogy ezekhez a módszerekhez és alapelvekhez ragaszkodjon. Nem fogadja el Isten szavait igazságalapelvekként, és nem adja fel a saját alapelveit, így aztán akár megmetszed, akár leleplezed, akár elbocsátod őt, az ő mércéi, perspektívái és kilátásai a dolgok mérésével kapcsolatban soha nem fognak megváltozni. Egyes ilyen mércék az emberi tudományokból származnak, mások ismeretekből vagy a hagyományos kultúrából, megint mások e világ gonosz irányzataiból, de bármilyen helytelenek is ezek a dolgok, az antikrisztus nem képes elengedni őket. Bármilyen gonosz irányzatok, bármilyen mondások és perspektívák népszerűek a társadalomban, azokat ő elfogadja, de Isten szavai vagy az igazság az ő számára soha nem mérce minden dolog és esemény méréséhez, minden méréséhez. Miközben Istent követi és Isten házán élősködik, megtagadja és elítéli az igazságot. Miközben megtagadja és elítéli az igazságot, félő tisztelettel néz fel mindenféle, a világból való eretnekségre és téveszmére. Egyedül Isten szavait, az igazságot képtelen elfogadni. Az antikrisztusoknak ebből a lényegéből ítélve, jóllehet eljárnak az összejövetelekre, olvassák Isten szavait, és kötelességet is végeznek a hitük keretében, egyvalami biztos – a beállítottságuk soha nem fog megváltozni, sem a perspektíváik, amelyek a világból és a gonosz irányzatokból származnak. Ha megkérsz egy antikrisztust, hogy beszéljen az életbe való belépésről vagy a beállítottság változásáról, azt kérdezed majd magadtól, miért hangzanak a szavai olyan furcsán, émelyítően és esetlenül. Úgy hangzanak, mint egy kívülálló szavai, ő pedig egyszerűen csak egy zavarodott ember, akiből hiányzik a lelki megértés, de megjátssza, hogy ő lelki ember, és birtokában van az életnek. Valóban rendkívül visszataszító! Birtokában lehet az életnek valaki, aki soha nem ismerte el Isten szavait igazságként, és nem fogadta el Isten szavait életeként? Ez ugye csak vicc? Nézzetek körül a környezetetekben, hátha láttok valakit, aki ilyeneket szokott mondani: „Ez meg ez a híres ember ezt mondta; ebben és ebben a könyvben ez áll; ebben és ebben a tévésorozatban ezt mondták; ez meg ez a mestermű így szól”, vagy: „A mi hagyományos kultúránk ez; az én hazámban ezt szoktuk mondani; a mi családunkban van egy ilyen szabály” – és a többi, és a többi. Nézzétek meg, kinek van tele a padlása ilyen mondásokkal; ki az, aki nem indul meg Isten szavainak hallatán, és amikor végre sikerül Isten szavairól alkotott megértéséről közösséget vállalnia, csak zavaros, abszurd és lelki megértés nélküli szavakat ejt ki a száján; és aki, bár nem fogja fel és nem érti Isten szavait, megpróbál erőnek erejével összekalapálni néhányat, és megjátssza, hogy ő lelki ember. Ez kifejezetten gyomorforgató! Ezek az emberek sok éven át hittek Istenben, sok éven át hallgattak prédikációkat és jártak összejövetelekre, és hihetetlen módon mégsem tudják, hogy romlott beállítottságuk van, és nem fedezték fel, hogy helytelen perspektíváik vannak, sem azt, hogy téves perspektíváik teljesen ellentétesek és szembemennek Isten szavaival. Mi ennek az oka? Annak a harmadik oka, hogy az antikrisztusok nem hajlandóak elfogadni a metszést, és nem tanúsítanak bűnbánó hozzáállást sem, amikor valami rosszat követnek el: hogy nem hajlandóak elismerni, hogy Isten szavai az igazság és a mérce, amelyhez mindent mérni kell. Ez a probléma gyökere.

Miért nem hajlandóak az antikrisztusok elfogadni a metszést? Miért van az, hogy amikor szembekerülnek valamivel, nem térnek meg, hanem különféle elképzeléseket terjesztenek, sőt, akár ítélkeznek is Isten fölött? Ennek okai teljesen világosak. Először is, az antikrisztusok soha nem ismerik el, hogy hibázhatnak; másodszor, soha nem ismerik el, hogy romlott beállítottságuk van; harmadszor, nem hajlandóak elismerni, hogy Isten szavai az igazság és a mérce, amelyhez mindent mérni kell. Mindazokban, akik nem fogadják el a metszést, mindazokban, akik egyértelműen romlott beállítottságot tárnak fel, amikor hibáznak, mindazokban, akik gyakran okoznak kárt Isten választott népének, akik késleltetik Isten választott népe kimondhatatlan számú tagjának belépését az életbe, és veszteségeket okoznak Isten háza munkájának – ha ezekben az emberekben nincs lelkifurdalás vagy bűnbánó hozzáállás, amikor megmetszik őket, akkor egyvalami bizonyos: hogy az antikrisztusok e három megnyilvánulása mind megvan bennük. Így van? (Így van.) Összesen három oka van annak, hogy az antikrisztusok nem hajlandóak elfogadni a metszést. Olvassátok át őket újra. (Először is, az antikrisztusok soha nem ismerik el, hogy hibázhatnak; másodszor, soha nem ismerik el, hogy romlott beállítottságuk van; harmadszor, nem hajlandóak elismerni, hogy Isten szavai az igazság és a mérce, amelyhez mindent mérni kell.) Összesen három van. Meglehetősen részletesen beszélgettünk az első két okról. Az utolsó egy kicsit más, de lényegét illetően az első kettő kapcsolódik ahhoz, hogy az antikrisztusok nem hajlandóak elismerni, hogy Isten szavai az igazság, ezért ennél részletesebben nem beszélgetünk erről az okról. Rendben, fejezzük itt be mai közösségünket. Viszontlátásra! (Viszontlátásra, Isten!)

2020. szeptember 19.