Ma az antikrisztusok különféle megnyilvánulásainak tizenegyedik tételéről fogunk beszélgetni: nem fogadják el a metszést, és nem tanúsítanak bűnbánó hozzáállást sem, amikor valami rosszat követnek el, hanem ehelyett elképzeléseket terjesztenek és nyilvánosan ítélkeznek Isten fölött. Ennek a tételnek a konkrét tartalma arról szól, hogy miként kezelik az antikrisztusok, ha megmetszik őket: milyen a hozzáállásuk, amikor ezzel szembesülnek, mit tesznek a továbbiakban, és milyen megnyilvánulásaik vannak, miközben ezt a hozzáállást hordozzák magukban. Beszélgettünk már arról, hogyan kezelik az antikrisztusok azt, amikor megmetszik őket? (Igen, erről már volt szó abban a beszélgetésben, amely azt tárgyalta, hogyan kezelik az antikrisztusok a kilátásaikat és a sorsukat.) Nos, milyen egy antikrisztus hozzáállása a metszéshez? Nem beszélgettünk akkor arról, hogy melyek az antikrisztusok híres mondásai, amikor megmetszik őket? (De igen.) Az ilyen helyzetekre két híres mondásuk van. Az egyik ez: „Isten igazságos, és én istenben hiszek, nem valamilyen személyben!” A másik pedig: „Túlságosan zöldfülű vagy ahhoz, hogy megmetssz engem. Ha nem hinnék istenben, a kutyával sem törődnék!” Továbbá gyűlölik azt, aki megmetszi őket, ráadásul mihelyt megmetszik őket, azt gyanítják, hogy ki is fogják őket iktatni. Végül arról is beszélgettünk, hogy ők nemcsak hogy nem fogadják el a metszést, hanem még elképzeléseket is terjesztenek mindenfelé. Nem erről beszéltünk? (De igen.)

I. Az antikrisztusok megmetszésének okai

Az előbb gyors áttekintést adtam előző beszélgetésünkről, amely azt tárgyalta, hogyan kezelik az antikrisztusok a metszést, amikor az a személyes érdekeiket érinti. Ma egy másik szemszögből fogunk erről beszélni és ezt boncolgatni, és azt vizsgáljuk meg, hogy milyen konkrét beállítottságokat tárnak fel az antikrisztusok, amikor megmetszik őket, és milyen a hozzáállásuk, valamint melyek a konkrét nézeteik, és e nézetek alapján fogjuk elemezni a beállítottságukat. Mivel ez a metszés témáját is érinti, először is beszélgessünk az antikrisztusok megmetszésének okairól. A metszés nem olyasmi, amire alaptalanul kerül sor. Szóval milyen összefüggésben és milyen körülmények között történik ez egy antikrisztussal? Történhet csupán azért, mert az illető antikrisztus? Egyesek azt mondják: „Előbb-utóbb mindenkit utolér a metszés, akinek státusza van, aki ott áll a rivaldafényben.” Igaz ez? (Nem.) Akkor hát mit tesznek az antikrisztusok, amiért megmetszik őket? Szigorúan megmetszik-e őket, ha közönséges hibát vétenek? Nem kellene erről beszélgetnünk? (De igen.) Miért metszik meg az antikrisztusokat? Elméleti szinten az antikrisztusoknak arrogáns beállítottságuk van, nem vetik alá magukat az igazságnak, nem szeretik Isten szavait és a pozitív dolgokat, idegenkednek az igazságtól, gyűlölik az igazságot, és Isten ellenségei, ezért meg kell metszeni, sőt, könyörtelenül le kell leplezni őket. Helytálló ez az állítás? A megnyilvánulásaik és feltárulásaik alapján antikrisztusokként jellemezhetők, ezért megérdemlik, hogy megmetsszék, sőt, könyörtelenül leleplezzék őket; bárhogyan is metszik meg őket, nem méltók szánalomra, el kell utasítani őket, és bárki is metszi meg őket, indokoltan jár el. Így van ez? (Nem.) Biztosak vagytok benne? Miért metszik meg az antikrisztusokat? Az imént említettem ennek több okát is. Egyesek közületek úgy érezhetik, hogy ezek az okok nem helyesek, de nem vagytok biztosak benne; ez azért van, mert csak doktrínákat értetek, és nem látjátok át ennek a lényegét. Az a tény, hogy ezt nem ismertétek fel, azt mutatja, hogy nem láttátok át, miért metszik meg az antikrisztusokat. A legtöbb ember csak doktrínákat ért ezzel a dologgal kapcsolatban, és bár a szívében tudja, hogy egy antikrisztust meg kell metszeni és könyörtelenül le kell leplezni, de nincs benne tisztánlátás egy antikrisztus tényleges viselkedésével kapcsolatban; ez azt jelzi, hogy nem látja át ennek a problémának, illetve az antikrisztusoknak a lényegét. Azok, akik nem rendelkeznek az igazságvalósággal, csak doktrínákat értenek, vakon alkalmazzák az előírásokat, így aztán ha tényleg egy antikrisztus tevékenységével kerülnének szembe, nem tudnának átlátni rajta.

Miért metszhetnek meg egy antikrisztust? Az ok nagyon egyszerű: a különféle megnyilvánulásai, valamint a lényegéből feltáruló különböző gyakorlatok és magatartásformák miatt. És mik ezek a gyakorlatok, magatartásformák és megnyilvánulások? Először is, az antikrisztusok a saját önálló királyságukat építik. Antikrisztusi lényegüknél fogva vetélkednek Istennel az Ő választott népéért, vetélkednek a területért és az emberek szívéért – mindez annak jele, hogy a saját önálló királyságukat építik. Amikor valaki a saját önálló királyságát építi, akkor vajon a kötelességét végzi? (Nem.) A saját vállalkozásával foglalkozik, a saját befolyási körével és tekintélyével foglalkozik, igyekszik kizárólagos irányításra szert tenni a maga felségterülete fölött, kialakítani a saját klikkjét, félrevezetni Isten választott népét, hogy az elutasítsa Istent, és inkább őt kövesse. Ez nem a kötelességük végzése, hanem Istennel való tusakodás. Amikor egy antikrisztus ilyen megnyilvánulásokat mutat, amikor ilyesmiket csinál, akkor meg kell-e őt metszeni? (Igen.) Ez vajon az egyik oka az antikrisztusok megmetszésének? Ez-e az egyik konkrét megnyilvánulásuk? (Igen.) Akkor miért nem mondtátok ezt az előbb? Hát nincsenek ott ezek a szavak a nyelvetek hegyén és az elmétekben egyaránt? (De igen.) Ez a megnyilvánulás ellentétben áll az Általam imént említett elméleti okokkal? Mi a különbség köztük? (Azok az okok inkább általános jellegűek voltak, míg az Isten által az imént említett megnyilvánulás részletes – egy antikrisztus gyakorlati megnyilvánulása.) A korábban említett okok általánosak voltak, doktrínák csupán, egyáltalán nem a konkrét okok, amelyek miatt az antikrisztusokat megmetszik. Ez a megnyilvánulás a valódi okok egyike. Az első megnyilvánulás az, hogy a saját önálló királyságukat próbálják felépíteni. A második megnyilvánulás az alattomos manipuláció. Ez ugyanolyan természetű, mint az, ha valaki a saját önálló királyságát próbálja felépíteni, a konkrét gyakorlatok azonban eltérnek attól. Mit jelent tehát az alattomos manipuláció? Ez pozitív vagy negatív kifejezés? Dicsérő vagy rosszalló árnyalatú? (Rosszalló árnyalatú.) Általában mit jelent az alattomos manipuláció? Miféle megnyilvánulások tartoznak ide? (Az, hogy az antikrisztusok a színfalak mögött tevékenykednek, hogy megszilárdítsák a saját státuszukat. Például a gyülekezeti választások idején a színfalak mögött szavazatokra vadásznak.) Ez az egyik dolog, ami beletartozik. Röviden szólva, ez a fajta megnyilvánulás azt jelenti, hogy bizonyos dolgokat rejtetten csinálnak, anélkül hogy másokkal megvitatnák, átláthatatlanul, mindenki háta mögött manipulálva a helyzeteket, és különösen azt nem téve lehetővé, hogy a Fennvaló vagy a felsőbb vezetők tudjanak róla. Az antikrisztusok titokban megtesznek egyes dolgokat, bár nagyon is jól tudják, hogy ezek a dolgok ellentétesek az alapelvekkel, nincsenek összhangban az igazsággal, kárt okoznak Isten házának, és hogy Isten gyűlöli ezeket a dolgokat. Ők továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy ezeket csinálják, a Sátán trükkjeivel és emberi taktikákkal manipulálják a helyzetet, majd titokban lépnek. Milyen célok húzódnak meg a titokban való tevékenykedésük mögött? Az egyik cél a hatalom megragadása, a másik az, hogy bármilyen érdeket elnyerjenek, amit csak akarnak. E célok érdekében olyasmiket tesznek, amikkel megsértik az igazságalapelveket, a gyülekezet szabályait, Isten szándékait, és még inkább a saját lelkiismeretüket. A cselekedeteikben nincs átláthatóság – mindenki elől titkolnak dolgokat, vagy csak a befolyásuk alá tartozó néhány cinkosuknak mondják el, hogy elérhessék céljukat, a helyzet ellenőrzését, a felsőbb vezetőknek és Isten választott népének megtévesztését. Az alattomos manipuláció azt jelenti, hogy bizonyos döntéseket úgy hoznak meg, bizonyos dolgokat úgy vezényelnek le, hogy a legtöbb ember erről mit sem tud, miután pedig ezek a dolgok bekövetkeznek, a legtöbb ember nem tudja, honnan jön ez az egész, ki kezdte, és mi történt valójában. Miért van az, hogy a legtöbb ember sötétben tapogatózik? Ez az antikrisztus elvetemültsége, ádázsága. Szándékosan tartja tudatlanságban a testvéreket, a felsőbb vezetőket és a Fennvalót a cselekedetei során. Akárhogy is próbálsz betekintést nyerni ezekbe a dolgokba, akárkit is kérdezel meg, senki nem tudja, mi áll a háttérben, és főleg sok olyan dolog esetében, amely hosszú idővel ezelőtt történt, a legtöbb embernek még mindig fogalma sincs, hogy mi volt ez az egész. Ez az alattomos manipuláció. Ez az antikrisztusok gyakori taktikája: amikor csinálni akarnak valamit, magukban mesterkednek és tervezgetnek, és nem vitatják meg senki mással. Ha nincs senki, akiben megbíznának, a fejükben forralják a terveiket; ha pedig vannak cinkosaik, akkor velük együtt mesterkednek és terveznek, és a befolyási körükön belül bárki a manipulációjuk, a cselszövéseik célpontjává válhat. Mi az elsődleges jellemzője ennek a fajta gyakorlatnak? Az átláthatóság hiánya, az, hogy a legtöbb embernek nincs joga tudni, mi folyik, és miközben ők össze vannak zavarodva, az antikrisztusok játszadoznak velük, manipulálják és félrevezetik őket. Miért van az, hogy az antikrisztusok alattomos manipulációt alkalmaznak, nem cselekszenek nyíltan, átláthatóan, és nem biztosítják mindenkinek a jogot, hogy tudja, mi folyik? Azért, mert ők tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy amit művelnek, az nem felel meg az alapelveknek és Isten háza szabályainak, és hogy felelőtlenül gaztetteket követnek el. Tudják, hogy ha a legtöbb ember tisztában lenne azzal, mit művelnek, egyesek felkelnének és szembeszállnának velük, ha pedig a felsőbb vezetőség is tudna minderről, akkor megmetszenék és elbocsátanák őket, ez pedig veszélybe sodorná a státuszukat. Ezért alkalmazzák az alattomos manipuláció módszerét egyes dolgokban, amiket tesznek, és nem engedik, hogy mások tudjanak róluk. Vajon alattomos manipulációjuk következményei kedvezőek-e a gyülekezet munkájára és Isten választott népére nézve? Építő hatásúak-e mindenki számára? Természetesen nem. A legtöbb embert félrevezetik és átverik, és ők ennek semmiféle hasznát nem élvezik. Vajon az alattomos manipuláció e módszere, amelyet az antikrisztusok alkalmaznak, összhangban van az igazságalapelvekkel? Isten követelményei szerint való cselekvés ez? (Nem.) Akkor hát, amikor az alattomos manipulációhoz folyamodó antikrisztusok e megnyilvánulásai napvilágra kerülnek, meg kell-e metszeni az antikrisztusokat? Le kell-e leplezni és el kell-e vetni őket? (Igen.) Az alattomos manipuláció folytatása az antikrisztusok egyik konkrét megnyilvánulása.

Milyen más megnyilvánulások fordulnak elő gyakran, amikor az antikrisztusok munkálkodnak? (Az antikrisztusok a saját státuszuk kedvéért elnyomnak és gyötörnek másokat.) Rendkívül gyakori, hogy az antikrisztusok gyötörnek másokat; ez is konkrét megnyilvánulásaik egyike. Státuszuk fenntartása érdekében az antikrisztusok mindenkor megkövetelik, hogy mindenki engedelmeskedjen nekik és hallgasson rájuk. Ha úgy találják, hogy valaki nem hallgat rájuk, vagy ellenszenvvel viseltetik irántuk és ellenáll nekik, akkor az elnyomás és gyötrés taktikáját alkalmazzák az illetővel szemben, hogy megtörjék őt. Az antikrisztusok gyakran nyomják el azokat, akiknek a véleménye eltér az övéktől. Gyakran nyomnak el olyan embereket, akik az igazságra törekszenek, és hűségesen végzik a kötelességeiket. Gyakran nyomnak el viszonylag rendes és gerinces embereket, akik nem hízelegnek nekik, és nem törleszkednek hozzájuk. Elnyomják azokat, akik nem jönnek jól ki velük, és akik nem engednek nekik. Az antikrisztusok nem az igazságalapelvek alapján bánnak másokkal. Nem képesek méltányosan bánni az emberekkel. Ha valaki szúrja a szemüket, ha úgy tűnik nekik, hogy valaki nem engedett nekik a szívében, lehetőségeket és kifogásokat keresnek, sőt, még különféle ürügyekkel is előhozakodnak, hogy az illetőt támadják és gyötörjék, sőt, akár még a gyülekezeti munka végzésének zászlaját is felragadják, hogy elnyomják őket. Csak akkor állnak le, ha az emberek megpuhultak, és nem mernek többé nemet mondani nekik; csak akkor állnak le, ha az emberek elismerték a státuszukat és hatalmukat, mosolyogva üdvözlik őket, támogatásukat és megfelelési hajlandóságukat fejezik ki irányukban, és nem mernek semmit a fejükbe venni velük kapcsolatban. Bármely helyzetről legyen is szó, abban, ahogy egy antikrisztus bánik másokkal, a „méltányosság” szó nem létezik, és abban, ahogy Istenben valóban hívő testvérekkel bánik, a „szeretetteljes” szó nem létezik. Aki fenyegetést jelent a státuszára, arra úgy tekint, mint szálkára a szemében és tüskére a körme alatt, és mindenféle lehetőséget és ürügyet megragad, hogy gyötörje az illetőt. Ha az nem adja be a derekát, ő tovább gyötri, és addig nem hagyja abba, amíg meg nem törte őt. Az, hogy az antikrisztusok ezt teszik, teljesen szemben áll az igazságalapelvekkel, és ellentétes az igazsággal – akkor hát meg kell metszeni őket? Nem csak meg kell metszeni – nem lehet beérni kevesebbel, mint leleplezni, tisztán látni és jellemezni őket. Egy antikrisztus mindenkivel a saját preferenciái, szándékai és céljai szerint bánik. Az ő hatalma alatt bárkit, akiben van igazságérzet, aki képes tisztességesen beszélni, aki fel mer lépni az igazságtalanság ellen, aki ragaszkodik az igazságalapelvekhez, aki valóban tehetséges és tanult, aki képes bizonyságot tenni Isten mellett – mindezeket az embereket utoléri az antikrisztus féltékenysége, és az antikrisztus el fogja őket nyomni, ki fogja őket rekeszteni, sőt, lábbal fog tiporni rajtuk, míg végül nem tudnak felkelni többé. Ilyen gyűlölettel kezeli egy antikrisztus a jó embereket és azokat, akik az igazságra törekszenek. Nagy vonalakban elmondható, hogy azoknak a többsége, akikre az antikrisztus féltékeny és akiket elnyom, pozitív figura és jó ember. Legtöbbjük olyan ember, akit Isten meg fog menteni, akinek Isten hasznát tudja venni, akit Isten tökéletessé fog tenni. Amikor ilyen elnyomó és kirekesztő taktikát alkalmaznak azok ellen, akiket Isten meg fog menteni, használni fog és tökéletessé fog tenni, vajon nem Isten ellenségei az antikrisztusok? Hát nem olyan emberek, akik ellenállnak Istennek? Amikor így féltékenykednek azokra, akik az igazságra törekszenek, így támadják és kirekesztik őket, közvetlenül megzavarják a gyülekezet munkáját és Isten választott népének belépését az életbe. Ez a fajta antikrisztus nemcsak a megtestesült Istennel szegül szembe, de azokkal is, akik Istent követik, és akik az igazságra törekszenek. Ez egy autentikus antikrisztus. Kell, hogy Isten választott népe tisztán lássa az antikrisztusoknak ezt a fajta megnyilvánulását? Le kell leplezniük és el kell vetniük az antikrisztusokat? Megoldható az igazságról szóló beszélgetéssel az a fajta beállítottság, amellyel az antikrisztusok rendelkeznek? Az ő beállítottságukat az igazság és Isten gyűlölete jellemzi, egyáltalán nem fogadják el az igazságot, és nem vetik alá magukat annak. Ezért az ilyen autentikus antikrisztusok kezelésének egyetlen módja az ilyen emberek leleplezése, tisztán látása, majd elutasítása. Ez teljes mértékben összhangban van az igazságalapelvekkel és Isten szándékaival. Azáltal, hogy az antikrisztusok ilyen módon gyötrik Isten választott népét, egyértelműen szembefordulnak Istennel, és Istennel vetélkednek az Ő választott népéért. Irigylik és gyűlölik azokat, akiket nem képesek félrevezetni és irányítani. Ők nem tudják megnyerni ezeket az embereket, de Istennek sem engedik, hogy megnyerje őket. Ily módon vajon nem a Sátán szerepét játsszák a gyülekezetben, aki vetélkedik Istennel az Ő választott népéért, bajt és romlást hozva rájuk? Az antikrisztusok szeretnék a markukban tartani Isten választott népét, amely az igazságra törekszik, megakadályozni, hogy Isten megnyerje őket, továbbá szeretnék félrevezetni mindazokat, akik Istent követik, és elérni, hogy ezek az emberek őket kövessék, tönkretéve esélyüket az üdvösségre. Csak ebben az esetben érik el céljukat. Vajon az antikrisztusok, akik mindhalálig ártanak az embereknek, nem Isten ősellenségei? Képesnek kell lennetek arra, hogy felismerjétek őket.

Milyen más megnyilvánulásaik vannak még az antikrisztusoknak? (Megszegik a munkarendet, és csak a saját fejük után mennek.) Van némi hasonlóság eközött, valamint a saját önálló királyságuk építése és az alattomos manipuláció között, de ez is egy konkrét megnyilvánulás. Hogyan mennek az antikrisztusok a saját fejük után? (A Fennvaló munkarendet ad ki, amely megköveteli Isten választott népétől a hamis vezetők és antikrisztusok felismerését. Egyes antikrisztusok azonban nem hajtják végre ezt a munkarendet, hanem azzal az ürüggyel, hogy „csak akkor láthatsz tisztán másokat, ha önmagadat már képes vagy tisztán látni”, mindenkit arra próbálnak rávenni, hogy ismerje meg önmagát, ezáltal megakadályozva, hogy a testvérek felismerjék a hamis vezetőket és antikrisztusokat.) Ezt jelenti az, hogy ellenszegülnek a Fennvaló munkarendjének, és a saját fejük után mennek. Mi van még? (Az antikrisztusoknak megvannak a maguk elgondolásai a Fennvaló munkarendjéről. Kívülről úgy tűnik, hogy képesek végrehajtani ezt a munkarendet, és beszélgetnek a testvérekkel, de mindezt soha nem követik nyomon, nem kérdeznek rá, hanem utána egyszerűen figyelmen kívül hagyják.) Az, hogy az antikrisztusok a saját fejük után mennek, elsősorban azt jelenti, hogy bármilyen munkát is rendel el a Fennvaló, bármilyen munka elvégzését követeli meg a beosztottaktól, az antikrisztusok ezt félreteszik, figyelmen kívül hagyják, nem továbbítják és nem hajtják végre, hanem azt teszik, amit akarnak, amit hajlandók megtenni, és ami az ő javukat szolgálja. Például ami Isten szavainak könyv formájában való kiadását illeti, az egyház könyvterjesztési alapelvei szerint mindenkinek jár egy könyv, aki normális gyülekezeti életet él. Amikor azonban egy antikrisztus meglátja ezt, így gondolkodik magában: „Könyvet mindenkinek? Nem lenne az rossz üzlet számomra? Nem kaphat mindenki könyvet – ezt a munkát annak alapján kell elvégeznem és végrehajtanom, hogy konkrétan ki mit gondol rólam. Nem elég a normális gyülekezeti élet, hanem azt is hozzá kell venni, hogy általában ki tesz több felajánlást. Akik nem tesznek felajánlást, vagy szegények, azoknak nem jár könyv; kivétel nincs. Ha nagyon szépen kérik, és egy kis pénzt is kicsengetnek, akkor majd a cselekedeteik fényében eldöntöm, hogy kaphatnak-e.” Ez az alapelveknek megfelelő eljárás? Mit művel ez az ember? A saját feje után megy. A saját feje után menni azt jelenti, hogy saját szabályzatokat állít fel a meglévő munkarenden kívül, a helyi gyülekezetében ezen szabályzatok szerint jár el, egyáltalán nem hajtja végre a munkarendet és az Isten háza által megkövetelt alapelveket, hanem ehelyett a saját céljai és célkitűzései szerint cselekszik. Látszólag kiosztott könyveket, és úgy tűnik, ez a feladat elkészült. De milyen alapon tette? Nem Isten házának munkarendje vagy a gyülekezeti szabályok alapján, hanem a saját szabályzatai, a saját megközelítései szerint. Ezt jelenti az, hogy a saját feje után megy. Egyáltalán nem mutat alávetettséget Isten házának munkarendje iránt, képtelen azt szigorúan végrehajtani és megvalósítani, ehelyett titokban egy csomó saját szabályt és előírást alkot, amelyeket a helyi gyülekezetén belül gyakorol és végrehajt. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a saját önálló királyságát építi, hanem még inkább azt, hogy a saját feje után megy. Más szóval, amikor munkarendet vezet be a helyi gyülekezetében, ez a rend a sajátja, ami nem azonos a Fennvaló által kiadott és más gyülekezetekben bevezetett munkarenddel. A felszínen kipipálta a feladatot, megkapta és elolvasta a munkarendet, de a konkrét megvalósításra megvannak a saját módszerei. Egyszerűen figyelmen kívül hagyja és nyíltan megszegi Isten házának munkarendjét. Erre mondják, hogy a saját feje után megy. Miért mennek az antikrisztusok a saját fejük után? (Hatalmat akarnak gyakorolni a gyülekezeten belül, és azt akarják, hogy mindenben az övék legyen a végső döntés joga.) Így van. Csak hatalmat akarnak birtokolni; keresik az alkalmat, és minden esetben meg is ragadják, hogy hatalmat nyerjenek, irányítsanak másokat, rávegyenek másokat, hogy hallgassanak rájuk, engedelmeskedjenek nekik és féljék őket. Különböző gyakorlataik segítségével irányítani szeretnének másokat, mindenkinek tudomására akarják hozni, hogy ezen a helyen egyedül ők a hatalom birtokosai és senki más, hogy mások kizárólag rajtuk keresztül intézhetik a dolgaikat, semmiképpen nem kerülhetik meg őket, és hogy senki nem előzheti meg őket. Elsősorban irányítani akarják Isten választott népét, és meg akarják ragadni a hatalmat. Teljesen világos, hogy az antikrisztusoknak ez a viselkedése nem azonos a dolgoknak az igazságalapelvek és Isten háza követelményei szerinti kezelésével. Ez nem olyasmi, amit egy vezetőnek vagy bárkinek, aki normálisan végzi a kötelességét, tennie kellene. Akkor hát, amikor az antikrisztusok ezt a megnyilvánulást mutatják, meg kell-e metszeni őket? Le kell-e leplezni és el kell-e utasítani őket? (Igen.)

Milyen megnyilvánulásai vannak még az antikrisztusoknak? (Az antikrisztusok lopnak a felajánlásokból, saját élvezetükre költik Isten házának pénzét, és tobzódnak a különleges előjogokban.) A különleges előjogokban való tobzódás is egy konkrét megnyilvánulás. Abban a pillanatban, amikor egy antikrisztus státuszt szerez, nem lehet többé visszafogni – más embereket csak dolgoknak lát, amikre rá lehet taposni, és mindenben, amit tesz, el akarja lopni a rivaldafényt, és minden előnyt élvezni akar. Mindenben, amit tesz, és akkor is, amikor beszél, arra törekszik, hogy felülkerekedjen. Bármilyen székben ül, azt akarja, hogy az különleges legyen. Bármilyen bánásmódot élvez Isten házában, azt akarja, hogy az jobb legyen, mint amiben bárki más részesül. Azt akarja, hogy mindenki többre tartsa őt és jobb véleménnyel legyen róla, mint bárki másról. Amikor épp nincs státusza, meg akar kaparintani egyet, és mihelyt megvan, hihetetlenül arrogánssá válik. Aki beszél vele, annak fel kell néznie rá; senki nem mehet mellette, hanem egy-két lépéssel le kell maradnia tőle; senki nem emelheti fel a hangját vele szemben, nem szólhat hozzá keményen, meg kell válogatnia a szavait, és az sem mindegy, hogyan néz rá. Mindenbe beleköt, és mindenhez van hozzáfűznivalója. Őt senki nem sértheti meg és nem bírálhatja, hanem mindenkinek tisztelettel kell felé fordulnia, törleszkednie kell hozzá, hízelegnie kell neki. Mihelyt egy antikrisztus státuszra tesz szert, önkényesen és szeszélyesen kezd cselekedni, bárhová is megy, és hivalkodik, hogy mások nagyra becsüljék. Nemcsak a státuszban tobzódik és a másoktól érkező megbecsülést értékeli nagyra, hanem az anyagi természetű örömök is rendkívül fontosak számára. Olyan vendéglátóknál akar megszállni, akik a legjobb ellátást nyújtják. Bárki is látja őt vendégül, neki különleges étkezési igényei vannak, és ha az ennivaló nem elég jó, alkalmat keres rá, hogy megmetssze a házigazdát. Olyan örömöket nem hajlandó elfogadni, amelyek nem ütik meg a mércét: az ő ennivalójának, ruházatának, szállásának, közlekedésének mind átlagon felülinek kell lennie, az átlagos nem felel meg. Képtelen elfogadni olyasmit, ami megegyezik azzal, amiben a közrendű testvérek részesülnek. Ha mások hajnali 5 vagy 6 órakor kelnek, ő nem kel fel 7 vagy 8 óra előtt. A legjobb ételeket és tárgyakat az ő számára kell félretenni. Még az emberek által tett felajánlásokat is neki kell először átválogatnia, ő pedig lefölözi belőle mindazt, ami szép, értékes, vagy amin megakad a szeme, és csak a maradékot hagyja meg a gyülekezetnek. És van még egy rendkívül visszataszító dolog, amit az antikrisztusok művelnek. Mi az? Mihelyt státuszra tesznek szert, megnő az étvágyuk, kiszélesedik a látóterük, és megtanulják jól érezni magukat; ezután pedig feltámad bennük a pénzköltés és a fogyasztás vágya, és ennek következtében maguknak akarják az összes pénzt, amit a gyülekezet a munkájához használ, ők akarják azt tetszésük szerint kiosztani és kívánságaik szerint ellenőrizni. Az antikrisztusok különösen nagy kedvüket lelik ebben a fajta hatalomban és bánásmódban, és mihelyt hatalomhoz jutnak, mindent ők akarnak aláírni, például az összes csekket és a különféle megállapodásokat. Élvezni akarják azt az érzést, hogy szüntelenül a saját aláírásukat körmölik egy tollal, és úgy szórják a pénzt, mintha nem lenne holnap. Amikor egy antikrisztusnak nincs státusza, senki nem láthatja benne ezeket a megnyilvánulásokat, illetve azt, hogy ő ilyen embertípus, hogy ilyen beállítottsága van, hogy ilyen dolgokra képes. Mihelyt azonban státuszra tesz szert, mindez feltárul. Ha egy nap reggelén megválasztják, már aznap délutánra hihetetlenül arrogáns lesz, fenn hordja az orrát, fejébe száll a dicsőség, és semmibe veszi a hétköznapi embereket. A változás nagyon gyorsan történik. Valójában azonban szó sincs változásról – egyszerűen csak fel lett fedve. Ilyen arrogáns modort ölt magára, és mit tesz a továbbiakban? A gyülekezetből akar élni, el akar merülni a státusz előnyeiben. Valahányszor valaki telerakja az asztalt ízletes ételekkel, ő nekilát falatozni, miközben étrend-kiegészítőket követel, hogy karbantartsa bűzlő hús-vér testét. Gyakran előfordul, hogy az antikrisztusok tobzódnak a különleges előjogokban; csak a jelenség súlyosságának mértéke különbözik. Amikor egy olyan ember válik vezetővé, aki ragaszkodik a testi örömökhöz, az tobzódni akar a különleges előjogokban. Ilyen az antikrisztusok beállítottsága. Abban a pillanatban, amikor státuszra tesznek szert, teljesen más emberré válnak. A státusszal járó minden örömöt és különleges bánásmódot szilárdan és rendíthetetlenül szem előtt, illetve a markukban tartják, és nem engedik el; egy morzsányi előjog sincs, amihez kevésbé ragaszkodnának, vagy amit hagynának kicsúszni a kezükből. Az antikrisztusok e megnyilvánulásai és gyakorlatai közül melyik nevezhető az igazságalapelvek szerinti cselekvésnek? Egyik sem. Mindegyik gyomorforgató és utálatos látvány; nemcsak hogy a gyakorlataik és megnyilvánulásaik nem állnak összhangban az igazságalapelvekkel, de ők maguk is teljességgel híján vannak a lelkiismeretnek, a józan észnek és a szégyenérzetnek. Amikor az antikrisztusok státusszal rendelkeznek – nem számítva azt, hogy felelőtlenül visszaéléseket követnek el, valamint hogy a saját hatalmukat és státuszukat építik –, nemcsak hogy nem tesznek semmi olyasmit, ami elősegítené a gyülekezet munkáját vagy a testvérek belépését az életbe, hanem tobzódnak a státusz előnyeiben, a testi örömökben, az emberek nagyrabecsülésében és tiszteletében. Egyes antikrisztusok még olyan embereket is keresnek maguknak, akik kiszolgálják őket, másokkal készíttetik el maguknak a teát, másokkal mosatják a ruháikat, sőt, egy külön embert tartanak arra a célra, hogy fürdéskor megmossa a hátukat, és egy másikat arra, hogy étkezéskor felszolgáljon nekik. Még ennél is van rosszabb: egyesek a napi három étkezés mindegyikére meghatározott menüt igényelnek, és ennek tetejébe étrend-kiegészítőket is akarnak szedni, és mindenféle leveseket főzetnek maguknak. Van az antikrisztusokban szégyenérzet? Nem, nincs! Mondanátok, hogy az ilyen emberrel szemben az egyszerű metszés egészen kíméletes eljárás? A metszés hatására vajon elszégyelli majd magát? (Nem.) Hogyan lehet tehát megoldani ezt a kérdést? Egészen egyszerűen. Metszés után leplezzétek le őt, és mondjátok a szemébe, hogy mi ő. Akár enged ennek, akár nem, el kell őt küldeni, és mindenkinek el kell őt utasítania. Miután felfedeztetek egy antikrisztust, el tudjátok utasítani? Fel mertek lépni, hogy jelentsétek és leleplezzétek őt? (Igen.) Valóban meg meritek tenni, vagy sem? Most, amikor mások melléd állnak, fel mersz lépni, hogy leleplezd az antikrisztust, de vajon támogatás nélkül is elég bátor leszel, hogy megtedd? A mostani helyeden biztonságban vagy, nem uralkodik fölötted a nagy vörös sárkány, ezért így gondolkodsz: „Mitől félnék? Ő csak egy antikrisztus, nem igaz? Ha Isten mellettünk áll, bennem van elég bátorság, hogy leleplezzem az antikrisztust, és nem félek!” A nagy vörös sárkány országában azonban más a helyzet. Ha leleplezel egy antikrisztust, és az elveszíti a státuszát, akkor odáig vetemedik, hogy gyötörjön és eláruljon téged, és a hatóságok kezére adjon. Így is le mernéd vajon leplezni? (Nem biztos.) Nem biztos. A hozzáállásod azonnal megváltozna; abban a környezetben nem mernéd leleplezni. Nos, helyes-e az, ha valaki nem meri őt leleplezni? Nem helyes; nincs bizonyságtételed, és ez azt jelenti, hogy nem vagy győztes; Isten követője ilyet nem mondhat. Tegyük fel, hogy nem szólalsz fel, de a szíved újra meg újra felkiált: „Te antikrisztus, te ördög és Sátán, le foglak leplezni. A bölcsesség segítségével elutasítalak és kitisztítalak a gyülekezetből! Nem vagy méltó arra, hogy Isten házában lakj, ördög vagy, Sátán vagy! Bár nyilvánosan nem leplezlek le a szavaimmal, a szívem mélyéből elutasítalak. További testvéreket fogok keresni, akik értik az igazságot, és együtt elutasítunk téged. Nem fogadjuk el a vezetésedet és a manipulációdat!” Ez a cselekvés helyes módja? (Igen.) Lehet, hogy a környezet kedvezőtlen, és az antikrisztus nyilvános leleplezése veszélybe sodorhat téged, de Isten megbízatását, az igazságalapelveket és a kötelességedet nem lehet megtagadni, sem elhagyni. Ami azokat az antikrisztusokat illeti, akik tobzódnak a különleges előjogokban, akik szégyentelenül élvezik a státusz előnyeit, őket el kell utasítanunk, és nem engedhetjük, hogy élősködőkké váljanak Isten házában, vagy hogy további testvéreknek ártsanak és félrevezessék őket. Ki kell tisztítanunk őket. Isten házának erőforrásai nem arra valók, hogy ilyen élősködőket tartsanak el. Ezek nem méltók arra, hogy Isten házában étkezzenek, sem arra, hogy mindenfélét élvezzenek Isten házában. Miért van ez így? Mert ők ördögök, és megérdemlik, hogy elutasítsuk őket. Ez az antikrisztusok egy másik megnyilvánulása – a különleges előjogokban való tobzódás, a különleges előjogokban való szégyentelen tobzódás. Anélkül, hogy bármi hozzájárulást tennének, mihelyt vezetői pozícióra tesznek szert, megragadják a hatalmat, elmerülnek a státuszuk előnyeiben, és arra kényszerítenek testvéreket, hogy ízletes ételeket főzzenek és vásároljanak nekik, megfosztva azokat nehezen megszerzett vagyonuktól, és kizsarolva a pénzüket és tárgyaikat. Számukra ez magától értetődő, felbecsülhetetlen értékű lehetőség, soha vissza nem térő alkalom. Hát nem így gondolkodik egy ördög? Micsoda szégyentelen gondolkodásmód ez! Az ilyen embert meg kell metszeni, le kell leplezni, és a testvéreknek el kell utasítaniuk.

Milyen más megnyilvánulásai vannak még az antikrisztusoknak? Az, hogy rászedik a feletteseiket és beosztottaikat, egy konkrét megnyilvánulás? (Igen.) Az antikrisztusok eredendően elvetemültek; nincs bennük becsületes, igazságszerető, pozitív dolgokat szerető szív. Gyakran sötét zugokban élnek – nem a becsületesség hozzáállásával cselekszenek, nem beszélnek őszintén és elvetemült és csalárd szívet rejtegetnek mind más emberekkel, mind Istennel szemben. Rá akarnak szedni másokat és Istent is. Nem fogadják el mások felügyeletét, még kevésbé Isten átvizsgálását. Amikor más emberek között vannak, soha nem akarják, hogy bárki is megtudja róluk, mit gondolnak és terveznek a szívük mélyén, miféle emberek ők, milyen hozzáállást rejtegetnek az igazság iránt, és így tovább; nem akarják, hogy mások ebből bármit is megtudjanak, Istent pedig be akarják csapni, és sötétben akarják tartani Őt. Ezért van az, hogy amikor egy antikrisztusnak nincs státusza, amikor nincsenek lehetőségei, hogy manipulálja a helyzetet egy embercsoporton belül, akkor senki nem igazán tud rájönni, mi rejlik a szavai és tettei mögött. Az emberek így töprengenek: „Vajon mire gondol mindennap? Van valamilyen szándék a kötelességvégzése mögött? Feltár valamiféle romlottságot? Van benne féltékenység vagy gyűlölet mások iránt? Elfogult másokkal szemben? Mi a véleménye arról, amit mások mondanak? Mit gondol, amikor bizonyos dolgokkal találkozik?” Az antikrisztusok soha nem hozzák mások tudomására, hogy valójában mi a helyzet velük. Még ha ki is fejezik néhány szóban a véleményüket valamiről, akkor is homályosan és kétértelműen fogalmaznak, köntörfalaznak, hogy mások ne tudják megállapítani, mit próbálnak mondani, és ne tudják, mit akarnak mondani, mit próbálnak kifejezni, így aztán mindenki csak a fejét vakarhatja. Miután egy ilyen ember státuszra tesz szert, még sunyibb lesz a másokat érintő viselkedésében. Védeni akarja az ambícióit, a hírnevét, az imázsát, a nevét, a státuszát, a méltóságát, és így tovább. Ezért nem akarja nyíltan felvállalni, mit hogyan és miért csinál. Még amikor hibát követ el, romlott beállítottságot tár fel, vagy amikor a cselekedetei mögötti indítékok és szándékok helytelenek, akkor sem akar megnyílni és lehetővé tenni mások számára, hogy tudomást szerezzenek erről, hanem gyakran az ártatlanság és tökéletesség álarcát ölti, hogy rászedje a testvéreket. A Fennvalónak és Istennek csak jól hangzó dolgokat mond, és a Fennvalóval történő kapcsolattartás során gyakran alkalmaz megtévesztő taktikákat és hazugságokat. Amikor jelentést tesz a munkájáról a Fennvalónak, és amikor a Fennvalóval beszél, soha nem mond semmi kellemetlent, nehogy valaki felfedezze valamelyik gyenge pontját. Soha nem említi meg, mit végzett odalent, nem említ meg egyetlen gondot sem, amely felmerült a gyülekezetben, sem a saját munkájában felmerülő problémákat vagy hibákat, sem azokat a dolgokat, amelyeket nem ért vagy nem lát át. Soha nem kérdez a Fennvalótól, nem keresi őt ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, ehelyett csak a rátermettség álcáját és megjelenését mutatja a munkájában, azt, hogy képes teljesen megbirkózni a munkájával. Nem jelent a Fennvalónak egyetlen, a gyülekezetben fennálló problémát sem, és bármilyen zűrzavaros is a helyzet a gyülekezetben, bármekkora hibák is mutatkoznak a munkájában, bármi is legyen az pontosan, amit odalenn csinál, ő mindezt ismételten eltussolja, és igyekszik meggátolni, hogy a Fennvaló valaha is szagot fogjon, vagy hírét vegye mindezeknek; akár odáig is elmegy, hogy azokat az embereket, akik ezekkel az ügyekkel kapcsolatban állnak, vagy tudják az igazságot ezekről, távoli helyszínekre helyezi át, hogy elleplezze, mi folyik ott valójában. Miféle gyakorlatok ezek? Miféle viselkedés ez? Olyan megnyilvánulás ez, amellyel egy igazságra törekvő embernek rendelkeznie kellene? Teljesen világos, hogy nem. Ez egy démon viselkedése. Az antikrisztusok minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy elrejtsenek, eltussoljanak mindent, ami leronthatja a státuszukat vagy a hírnevüket, titokban tartva ezeket a dolgokat más emberek és Isten előtt. Ezt jelenti az, hogy rászedik a feletteseiket és beosztottaikat. Gyakran így szólnak a beosztottaikhoz: „A fennvaló nagyra becsül és értékel engem. A fennvaló ilyen meg ilyen feladatokat jelölt ki számomra, ennyire fontos munkával bízott meg. Nagyon jó gondomat viseli, utasítást ad a munkámhoz, és az életemért is komolyan felelősséget vállalt. A fennvaló ilyen meg ilyen ügyek miatt megmetszett, én pedig így meg így fogadtam, és így meg így értelmezem. Nézd, mennyire szeret engem isten – személyesen metszett meg, és személyes útmutatást adott a munkámhoz.” A Fennvaló előtt pedig megjátsszák, hogy nagy felelősséget vállalnak a munkájukért, mélyen a szívükön viselik a testvérek sorsát, és teljesen odaszánják a szívüket és erejüket, de arról egy szót sem szólnak soha, hogy egy testvér az övéktől eltérő ötlettel vagy véleménnyel állt elő, vagy hogy a munkájukban bármi hiba vagy eltérés merült fel. Mindent megtesznek, hogy jó kapcsolatot ápoljanak a beosztottaikkal, miközben keményen dolgoznak azon, hogy a Fennvaló elől eltitkoljanak különféle igazságokat magukkal kapcsolatban, mert rettegnek, hogy ha a Fennvaló rájön, mi folyik körülöttük valójában, elbocsátja őket. Ez talán nem azt jelenti, hogy rászedik a feletteseiket és beosztottaikat? Mihelyt egy antikrisztus megragadja a hatalmat, minden, de minden tőle telhetőt megtesz, hogy titokban tartsa az igazságot önmagáról, hogy senki ne lássa át az igazi állapotát, a valódi helyzetét, a tényleges emberi mivoltát és munkaképességét. Mindenféle taktikával és eszközzel igyekeznek mindezt elrejteni, hogy szilárdan megvethessék a lábukat, és mindörökké élvezhessék a hatalmukat és a státusz előnyeit. A feletteseik és beosztottaik rászedése olyasmi, amit kizárólag antikrisztusok tesznek. Összhangban van ez az igazságalapelvekkel? Olyan megnyilvánulás ez, amellyel egy Istent szolgáló embernek rendelkeznie kellene? Olyan megnyilvánulás ez, amellyel egy igazságra törekvő embernek rendelkeznie kellene? (Nem.) Akkor hát, ha egy antikrisztus ilyen megnyilvánulást, ilyen beállítottságot mutat, meg kell-e őt metszeni? (Igen.)