Amikor az antikrisztusok zavarásokat okoznak a gyülekezetben, az jó vagy rossz dolog? (Rossz.) Milyen módon rossz? Isten hibázott talán? Vajon Isten nem figyelt alaposan, és engedte, hogy antikrisztusok szivárogjanak be a házába? (Nem.) Akkor mi folyik itt? (Isten megengedi az antikrisztusoknak, hogy beszivárogjanak a gyülekezetbe, hogy növekedjen a tisztánlátásunk, megtanuljunk átlátni a természetlényegükön, soha ne engedjük, hogy a Sátán ismét bolonddá tegyen minket, és képesek legyünk szilárdan megállni az Isten melletti tanúságtételünkben. Ez Isten üdvössége számunkra.) Folyton arról beszélünk, hogy milyen elvetemült, ádáz és rosszindulatú a Sátán, hogy a Sátán idegenkedik az igazságtól és gyűlöli az igazságot, de vajon látod ezt? Látod, hogy mit tesz a Sátán a szellemi birodalomban? Hogyan beszél és viselkedik, hogyan viszonyul az igazsághoz és Istenhez, miben rejlik az elvetemültsége – ezek egyikét sem látod. Akárhogy is mondjuk tehát, hogy a Sátán elvetemült, hogy ellenáll Istennek és hogy idegenkedik az igazságtól, a te fejedben ez pusztán egy állítás. Nincs igazi kép róla. Túlságosan üres és nem gyakorlatias; nem szolgálhat gyakorlati hivatkozásként. Amikor azonban az ember kapcsolatba került egy antikrisztussal, kicsit világosabban látja a Sátán elvetemült, ádáz beállítottságát, illetve az igazságtól idegenkedő lényegét, a Sátánról való megértése pedig egy kicsit markánsabb és gyakorlatiasabb. E valós alakok és példák nélkül, amelyekkel az emberek kapcsolatba kerülhetnek és amelyeket láthatnak, az igazságról való úgynevezett megértésük homályos, üres és gyakorlatiatlan lenne. Amikor azonban az emberek valós kapcsolatba kerülnek ezekkel az antikrisztusokkal és gonosz emberekkel, láthatják, hogyan tesznek gonoszságot és állnak ellen Istennek, és ráismerhetnek a Sátán természetlényegére. Látják, hogy ezek a gonosz emberek és antikrisztusok az újra megtestesült Sátán – hogy élő Sátánok, élő ördögök. Az antikrisztusokkal és a gonosz emberekkel való kapcsolatnak ilyen hatása lehet. Amikor a Sátán gonosz emberként vagy antikrisztusként újra testet ölt, a hústeste képességei csak akkorák, mégis oly sok rossz dolgot tehet és oly sok bajt okozhat, valamint olyan elvetemült és alattomos lehet a tetteiben. Az a gonosz tehát, amit a Sátán a szellemi birodalomban tesz, százszor vagy ezerszer nagyobb kell legyen, mint a testben élő összes gonosz ember és antikrisztus általi ilyen tettek összessége. Azok a leckék tehát, amelyeket az emberek azáltal tanulnak, hogy gonosz emberekkel és antikrisztusokkal kerülnek kapcsolatba, nagy segítségükre vannak a tisztánlátás kifejlesztésében és abban, hogy világosan lássák a Sátán arcát. Lehetővé teszik az emberek számára, hogy megtanulják felismerni, mely dolgok pozitívak és mely dolgok negatívak, mit utál Isten és mi kedves Számára, mi igazság és mi téveszme, mi igazságosság és mi elvetemültség, pontosan mit gyűlöl Isten és pontosan mit szeret, valamint mely embereket utasítja el és iktatja ki Isten, illetve kiket ismer el és nyer meg. Hasztalan ezeket a kérdéseket egyedül a doktrínák szempontjából értelmezni. Az embernek sok dolgot meg kell tapasztalnia: különösképp a gonosz emberek és az antikrisztusok félrevezetését és zavarását. Amíg az embernek nincs igazi tisztánlátása, nem tudja megérteni ezt a sok igazságot, és nem tudja mélyebben és gyakorlatiasabban megérteni azt, hogy mit követel meg Isten és mit akar elnyerni. Ez vajon nem vezet el Isten szándékainak jobb megértéséhez? Nem tehet biztosabbá abban, hogy Isten az igazság, és Ő az, aki a leginkább szeretetre méltó? (De igen.) Isten azt akarja, hogy az emberek a dolgok megtapasztalása folyamán levonják a tanulságot és tisztánlátást fejlesszenek ki, és nyilvánvalóan edzi is az embereket, miközben fel is fed mindenféle embert. Amikor egyesek gonosz személlyel vagy antikrisztussal találkoznak, nem merik leleplezni vagy azonosítani, és nem mernek kapcsolatba kerülni vele. Félnek és egyszerűen csak próbálják elkerülni, mintha mérges kígyót láttak volna. Az ilyen emberek túlságosan gerinctelenek ahhoz, hogy levonják a tanulságot, és nem fejlődik ki bennük tisztánlátás. Egyesek, akik gonosz emberrel vagy antikrisztussal találkoznak, nem figyelnek oda arra, hogy levonják a tanulságot vagy tisztánlátást nyerjenek; hagyják, hogy a forrófejűségük vezesse őket abban, ahogyan velük bánnak, amikor pedig eljön az ideje egy antikrisztus leleplezésének és beazonosításának, nem lehet hasznukat venni, illetve semmi gyakorlatiast nem tesznek. Egyesek látják, amint egy antikrisztus sok gonoszságot művel, szívből ellenségesek vele szemben, ám úgy érzik, hogy végképp semmit nem tehetnek ellene, hogy meg van kötve a kezük. Az antikrisztus következésképp tetszése szerint játszik velük, ők pedig elviselik ezt és beletörődnek. Engedik, hogy az antikrisztus gondatlanul viselkedjen és zavarja a gyülekezet munkáját, és nem jelentik, illetve nem leplezik le az illetőt. Emberként megbuktak a felelősségükben és a kötelességükben. Röviden: amikor gonosz emberek és antikrisztusok pusztítást végeznek és azt tesznek, amit akarnak, az mindenféle embert felfed, és persze azoknak az edzésére is szolgál, akik az igazságra törekednek és van igazságérzetük, lehetővé téve számukra, hogy növekedjenek a tisztánlátásban és a rálátásban, tanuljanak valamit, valamint ebből megértsék Isten szándékait. Isten mely szándékait értik meg? Megláttatják velük, hogy Isten az antikrisztusokat nem menti meg, hanem egyszerűen arra használja őket, hogy szolgálatot tegyenek, amikor pedig az antikrisztusok befejezik a szolgálattevésüket, Isten felfedi és kiiktatja, majd végül megbünteti őket, mivel gonosz emberek és a Sátántól valók. Azok, akiket Isten megment, olyan emberek csoportja, akik a romlott beállítottságuk ellenére szeretik a pozitív dolgokat és felismerik, hogy Isten az igazság, valamint alávetik magukat az Ő szuverenitásának és intézkedéseinek, valamint olyanok, akik képesek igazán bűnbánatot tartani, miután vétket követtek el. Ezek az emberek el tudják fogadni azt, hogy megmetszik, megítélik és megfenyítik őket, sőt mi több, helyesen tudnak közelíteni ahhoz, ha mások leleplezik őket vagy rámutatnak a problémáikra. Azok, akik – bárhogyan is munkálkodik Isten – el tudják fogadni és alá tudják vetni magukat, és tudnak valamit tanulni belőle – ilyen azoknak az embereknek a csoportja, akik igazán követik Istent, megtapasztalják a munkáját, és akiket Ő megnyer.

Ezzel befejeződik a beszélgetésünk azokról a megnyilvánulásokról, ahogyan az antikrisztusok a metszést kezelik. Később találhattok általatok személyesen látott vagy tapasztalt példákat, és boncolgathatjátok őket, valamint beszélgethettek róluk a lényegük alapján, hogy a testvérek tisztánlátást nyerhessenek. Mi a célja annak, hogy tisztánlátást nyernek? Az, hogy több embert képessé tegyen arra, hogy elutasítsa az antikrisztusokat, hogy akadályozza és korlátozza a gaztetteiket a gyülekezetben, valamint megakadályozza őket abban, hogy bomlasztásokat és zavarásokat okozzanak a gyülekezetben és azokon a fontos helyeken, ahol az emberek kötelességeket végeznek, illetve hogy bármilyen veszteséget okozzanak a gyülekezet munkájának. Ezt nevezzük az antikrisztusok és a gonosz emberek megbéklyózásának. Bár a legtöbb antikrisztus nyilvánosan nem ítélte meg Istent, illetve nem állt ellen Istennek a gyülekezetben, alattomban sok gonoszságot elkövet. Megzavarja a gyülekezeti életet, valamint akadályozza és zavarja azokat a vezetőket és dolgozókat, akik közlik az igazságot és az alapelvek szerint viselkednek. Meggondolatlan megjegyzéseket és önkényes ítéleteket tesz Isten házának munkájáról. Sőt, elítéli a vezetőket és a dolgozókat, félrevezeti Isten választott népét, valamint zavarásokat okoz a gyülekezet munkájában, ezzel befolyásolva Isten választott népének eredményeit a kötelességük végzésében. Ez Isten munkája megzavarásának nagy gonoszsága. Isten választott népe egészének tudnia kellene, hogy az antikrisztusok művelte gonoszság nagy gonoszság, elítélendő gonoszság, ami számára nincs megváltás. Az antikrisztusok ezért mindig béklyózás és korlátozás tárgyai Isten házában. Az antikrisztusokat ki kell zárni a gyülekezetből – Isten szándékával ez áll összhangban. Ha az antikrisztusoknak megengedik, hogy akaratosak és önkényesek legyenek a gyülekezetben, hogy tetszésük szerinti szlogeneket és érveket kiabáljanak, hogy irányítsanak és fenyegessenek, illetve, hogy félrevezessék és tévútra irányítsák a testvéreket, a vezetők és a dolgozók pedig figyelmen kívül hagyják ezt és nem cselekszenek, és attól tartva, hogy megsértik őket, nem merik leleplezni vagy korlátozni az antikrisztusokat, ez pedig azt eredményezi, hogy az antikrisztusok önkényesen játszadoznak az adott gyülekezet testvéreivel és zavarják őket, akkor az adott gyülekezet vezetői az emberek kegyeit keresők, hulladékok, akiket ki kell iktatni. Ha egy gyülekezet vezetői felismerik az antikrisztusokat és a gonosz embereket, és lehetővé teszik Isten választott népének, hogy kiálljon és leleplezze őket, és Isten munkájának a megóvása végett kitakarítsa az ördögöket, akkor ez meg fogja szégyeníteni az ördögöket és a Sátánt, és Isten szándékának is eleget tesz majd. E gyülekezet vezetői megfelelő színvonalú vezetők, akik rendelkeznek az igazságvalósággal. Ha egy gyülekezet egy antikrisztus zavarásától szenved, és az antikrisztus eszeveszetten visszavág a testvéreknek, elnyomja és elítéli őket, miután azok ráismertek és elutasították őt, és ha a gyülekezetvezetők nem tesznek semmit, szemet hunynak és megpróbálnak senkit sem megsérteni, akkor azok a vezetők hamis vezetők. Hulladékok és ki kell iktatni őket. Ha gyülekezetvezetőként valaki nem képes az igazság segítségével megoldani a problémákat, ha képtelen felismerni, korlátozni és kiválogatni az antikrisztusokat, ha szabad kezet ad az antikrisztusoknak, hogy tetszésük szerint tegyenek a gyülekezetben, hogy ámokfutást rendezzenek, és ha képtelen megóvni Isten választottait attól, hogy félrevezessék őket, ha képtelen megóvni Isten választottait, hogy azok normálisan végezhessék a kötelességüket – sőt, ha képtelen fenntartani a gyülekezeti munka normális haladását –, akkor az a vezető hulladék és ki kell iktatni. Ha egy gyülekezet vezetői félnek leleplezni, megmetszeni, korlátozni egy antikrisztust, és félnek fellépni ellene azért, mert az antikrisztus ádáz és kegyetlen, és így hagyják szabadon garázdálkodni a gyülekezetben, hogy zsarnokká váljon, azt tegyen, amit csak akar, és a gyülekezet munkájának nagy részét megbénítsa, holtpontra juttatva azt, akkor ennek a gyülekezetnek a vezetői is hulladékok és ki kell iktatni őket. Ha megtorlástól tartva egy gyülekezet vezetőinek sosincs bátorságuk leleplezni egy antikrisztust, és sosem próbálják meg megfékezni az antikrisztus gaztetteit, ami jelentős akadályokhoz, zavarhoz és kárhoz vezet a gyülekezeti életet és a testvérek életbe való belépését illetően, akkor ennek a gyülekezetnek a vezetői szintén hulladékok és ki kell iktatni őket. Támogatnátok az ilyen emberek további vezetését? (Nem.) Akkor mit kellene tennetek, amikor efféle vezetőkkel találkoztok? Meg kell kérdezned tőlük: „Az antikrisztusok oly nagy gonoszságot követnek el, szabadon garázdálkodnak a gyülekezetben, megpróbálják átvenni a hatalmat – képes vagy te kordában tartani őket? Megvan a bátorságod ahhoz, hogy leleplezd őket? Ha nem mersz fellépni ellenük, le kell mondanod. Ne vesztegesd az időt, mondj le. Ha a saját testi érdekeidet óvod, a testvéreket pedig az antikrisztusoktól való félelmedben átadod az antikrisztusoknak és a gonosz embereknek, akkor légy átkozott. Nem vagy alkalmas arra, hogy vezető légy – hulladék vagy, halott ember!” Az ilyen hamis vezetőket le kell leplezni és el kell bocsátani. Nem végeznek valódi munkát; gonosz emberekkel szembekerülve nem óvják a testvéreket, hanem térdet hajtanak a gonosz emberek előtt és engedményeket tesznek nekik, és irgalomért könyörögnek, elnyújtva egy dicstelen létet. Az ilyen vezetők hulladékok. Árulók, és el kell utasítani őket.

A továbbiakban egy másik pontról fogunk beszélgetni, nevezetesen arról, hogy miként lepleződik le az antikrisztusok hozzáállása a kilátásaikhoz és sorsukhoz, amikor megmetszik őket. Az Isten házában munkálkodó antikrisztusok közül egyesek csendben elhatározzák, hogy a legnagyobb gondossággal fognak cselekedni, el fogják kerülni azt, hogy hibákat kövessenek el, hogy megmetsszék őket, hogy megharagítsák a Fennvalót vagy valami rossz cselekedeten kapják őket a vezetőik, és gondoskodnak arról, hogy legyen közönségük, amikor jótetteket hajtanak végre. De bármennyire alaposak is, mivel helytelenek az indítékaik, és helytelen az út is, amelyen járnak, és mivel csakis a hírnév, a nyereség és a státusz érdekében beszélnek és cselekednek, és soha nem keresik az igazságot, gyakran megszegik az alapelveket, félbeszakítják és megzavarják a gyülekezet munkáját, a Sátán szolgáiként cselekednek, sőt, gyakran sok vétket is elkövetnek. Az ilyen emberek esetében nagyon gyakori és nagyon tipikus, hogy gyakran megszegik az alapelveket és vétkeket követnek el. Így aztán természetesen nagyon nehezen tudják elkerülni, hogy megmetsszék őket. Látták, hogy némely antikrisztusok fel lettek fedve és ki lettek rekesztve, mivel szigorúan meg lettek metszve. A saját szemükkel látták ezeket a dolgokat. Miért cselekednek ilyen óvatosan az antikrisztusok? Az egyik ok bizonyosan az, hogy félnek a felfedéstől és a kirekesztéstől. Ezt gondolják: „Óvatosnak kell lennem – végtére is »Az óvatosság a biztonság anyja«, és »A jóknak békés az életük.« Követnem kell ezeket az alapelveket, és minden pillanatban emlékeztetnem kell magam arra, hogy nem szabad rosszat tennem vagy bajba kerülnöm, valamint el kell nyomnom és senkivel sem szabad megláttatnom a romlottságomat és a szándékaimat. Ha nem teszek rosszat, és mindvégig ki tudok tartani, akkor áldásokat fogok nyerni, elkerülöm a katasztrófákat, és sikerrel fogok járni az istenben való hitemben!” Gyakran sürgetik, motiválják és bátorítják magukat ekképpen. Mélyen legbelül úgy hiszik, hogy ha rosszat tesznek, jelentősen csökkenni fog az esélyük arra, hogy áldásokat nyerjenek. Talán nem ez a számítás és hit lakozik a szívük mélyén? Félretéve azt, hogy vajon helyes vagy helytelen az antikrisztusoknak ez a számítása vagy hite, annak alapján mi miatt fognak a leginkább aggódni, amikor megmetszik őket? (A kilátásaik és a sorsuk miatt.) A metszést összefüggésbe hozzák a kilátásaikkal és a sorsukkal – ennek az elvetemült természetükhöz van köze. Ezt gondolják magukban: „Vajon azért metszenek meg engem ennyire, mert ki leszek rekesztve? Azért, mert nem akarnak engem? Talán meggátol majd isten háza abban, hogy tovább végezzem ezt a kötelességet? Nem tűnök megbízhatónak? Le fognak cserélni valaki nálam jobbra? Ha kirekesztenek, attól még áldott lehetek? Bemehetek még a menny királyságába? Úgy hangzik, hogy nem volt valami kielégítő a teljesítményem, úgyhogy óvatosabbnak kell lennem a jövőben, és meg kell tanulnom engedelmesnek és jó magaviseletűnek lenni, és semmi bajt nem csinálni. Meg kell tanulnom türelmesnek lenni és lehajtott fővel túlélni. Mindennap, amikor valamit teszek, úgy kell képzelnem, hogy tojáshéjon járok. Nem válhatok óvatlanná. Noha ez alkalommal óvatlanul elárultam magam, és megmetszettek, nem hangzott túl szigorúnak a hangvételük. Úgy látszik, nem túl súlyos a probléma, úgy tűnik, hogy még mindig van esélyem – még mindig megmenekülhetek a katasztrófáktól és áldott lehetek, ezért ezt egyszerűen alázatosan el kell fogadnom. Nem úgy tűnik, mintha el akarnának bocsátani, kirekesztésről vagy kizárásról nem is beszélve, úgyhogy el tudom fogadni, ha így megmetszenek.” Ez vajon a metszést elfogadó hozzáállás? A romlott beállítottság valódi ismerete ez vajon? Ilyen az, amikor valóban bűnbánatot akar tartani és tiszta lappal szeretne kezdeni valaki? Ilyen az, amikor őszintén elhatározza valaki, hogy az alapelvek szerint fog cselekedni? Nem, nem ilyen. Akkor miért cselekednek így ezek az emberek? Amiatt a reménysugár miatt, hogy elkerülhetik a katasztrófákat és áldottak lehetnek. Amíg megvan ez a reménysugár, addig nem tudják elárulni magukat, nem tudják felfedni az igazi énjüket, nem tudják elmondani másoknak, hogy mi van a szívük mélyén, és nem képesek tudatni másokkal, hogy milyen neheztelést hordoznak magukban. El kell rejteniük ezeket a dolgokat, be kell húzniuk fülüket-farkukat, és nem engedhetik meg, hogy mások meglássák, kik is ők valójában. Éppen ezért egyáltalán nem változnak meg azután, hogy megmetszették őket, hanem ugyanúgy teszik a dolgokat, mint előtte. Milyen alapelv rejlik tehát a cselekedeteik mögött? Egyszerűen csak az, hogy mindenben a saját érdekeiket védik. Bármilyen hibát követnek is el, nem engedik, hogy mások megtudják; mindenkivel el kell hitetniük a környezetükben, hogy hiba és hiányosság nélkül való, tökéletes emberek, és hogy soha nem követnek el hibákat. Így álcázzák magukat. Amikor már hosszú ideje viselik az álcájukat, bizonyossá válnak afelől, hogy többé-kevésbé biztosan elkerülhetik a katasztrófákat, áldottak lehetnek és bemehetnek a mennyek országába. Mivel azonban a tetteikben gyakran megsértik az alapelveket, meglepetésükre azon kapják magukat, hogy megmetszik őket. A metszés fáj nekik: „Olyan sokat szenvedtem, hogy metszhetsz meg engem? Miért nem történt még meg velem az a nagyszerű dolog, hogy áldásokat kapjak? Miért van az még mindig oly messze tőlem? Mikor ér már véget ez a szenvedés?” Amikor pedig a metszés szavait hallják, erre gondolnak: „Ha ismét felületes vagyok és nem törekszem az igazságra, és szándékosan gonosz dolgokat teszek, amelyek megzavarják isten házának munkáját, akkor majd kiiktatnak és kizárnak. Akkor vajon nem veszítem majd el a kilátásaimat és a sorsomat? Az összes szenvedés, amit az istenbe vetett hit éveiben átéltem, mind hiábavaló lesz!” Ismételten türelmet és önmegtartóztatást gyakorolnak, a szívükben pedig ezt mondják: „Ki kell bírnom ezt! Ki kell bírnom! Ha nem bírom ki, kárba vész az összes szenvedés és igazságtalanság, amit átéltem. Továbbra is ki kell tartanom. Ha a legvégsőkig kitartok, megmenekülök! Ha bárki valami kellemetlen dolgot mond nekem, egyszerűen úgy fogok tenni, mintha nem hallottam volna. Úgy fogok tenni, mintha nem rólam beszélne, hanem valaki másról.” Ám bárhogyan is hallgatnak, akkor is úgy érzik, hogy ez azt jelenti, hogy nincs rendeltetési helyük. Továbbra is úgy érzik, hogy azzal, hogy ezúttal megmetszik őket, elítélik őket; reménytelennek érzik magukat, képtelennek arra, hogy meglássák a napvilágot, holnap és jövő nélkül. Ebben a pillanatban vajon türelmesek tudnak maradni ezek a gonosz emberek és antikrisztusok? (Nem, nem tudnak. Azt látják, hogy az áldásra való reményeik szertefoszlottak, úgyhogy nem tudnak türelmesek maradni.) Vajon pusztán képtelenek türelmesek maradni? Nem fognak lépni? (De, igen.) Milyen lépéseket tehetnek? (Negativitást terjeszthetnek és félrevezethetnek egyes testvéreket, akikből hiányzik a tisztánlátás, hogy az ő oldalukra álljanak, a védelmükre keljenek és panaszkodjanak a sérelmeikről.) Így van: amint reménytelennek érzik magukat, lépni fognak. Erre gondolnak majd: „Többé nem művelsz engem és nem helyezel fontos pozícióba, és ki is akarsz iktatni. Ha én nem lehetek áldott, akkor ne is gondolj arra, hogy te magad az leszel! Ha ez a hely nem tart meg engem, van számomra hely a külvilágban, ha azonban távozom, még két embert magammal rántok majd. Barátságtalan voltál velem, úgyhogy rosszat fogok tenni neked! Hát nem akartál kiiktatni engem? Megfizetsz azért, hogy ezt mondtad!” Felveszik a kesztyűt és lármázni kezdenek, az igazságot gyűlölő természetlényegük pedig lelepleződik. Aztán a lelkesedésük, a lemondásuk, a ráfordításaik, valamint a szenvedésük és az árfizetésük mind eltűnik, ahogyan az áldásra való reményeik szertefoszlanak. Az emberek ekkor megláthatják, hogy az eredeti lelkesedésük, hogy feláldozzák magukat Istenért, valamint a szenvedésük és az árfizetésük mind hamis és csupán színlelés volt.

Amikor az antikrisztusokat elbocsátják vagy kiiktatják, nem finomkodnak tovább és féktelenül panaszkodnak, a démoni oldaluk pedig lelepleződik. Milyen démoni oldaluk lepleződik le? A múltban egyáltalán nem azért végezték a kötelességüket, hogy az igazságra törekedjenek és elérjék az üdvösséget, hanem azért, hogy áldásokat nyerjenek, most pedig elmondják az igazat erről és felfedik a valós helyzetet. Így szólnak: „Ha nem próbálnék bejutni a menny királyságába, illetve áldásokat és nagy dicsőséget nyerni a későbbiekben, vajon keveredtem volna én veletek, akik még a trágyánál is lejjebb vagytok? Méltóak vagytok ti az én jelenlétemre? Nem műveltek, illetve nem léptettek elő engem, és ki akartok iktatni. Egy napon megmutatom neked, hogy megfizeted majd az árát annak, hogy kiiktatsz engem, és a következményeket, amelyeket emiatt elszenvedsz majd!” Az antikrisztusok ezeket az elgondolásokat terjesztik, és ezek az ördögi szavak csúsznak ki a szájukon. Amint felveszik a kesztyűt, lelepleződik a rosszindulatú természetük és ádáz beállítottságuk, és elképzeléseket kezdenek terjeszteni. Elkezdik fűzni azokat, akik új hívők, akik viszonylag kicsi érettséggel rendelkeznek és akikből hiányzik a tisztánlátás, akik nem törekednek az igazságra, és akik gyakran negatívak és gyengék, és azokat is fűzni kezdik, akik következetesen felületesek a kötelességükben, és akik nem hisznek igazán Istenben. Ahogy maguk megmondták: „Ha kiiktatsz engem, többeket magammal kell rántanom!” Vajon nem tárult fel a sátáni természetük? Normális emberek tennének ilyet? A romlott beállítottsággal rendelkező emberek általában csak szomorúak és zokon veszik, amikor elbocsátják őket, reménytelennek hiszik magukat, a lelkiismeretük azonban erre a gondolatra készteti őket: „A mi hibánk, nem végeztük a kötelességünket. A jövőben igyekezni fogok, hogy jobban teljesítsek, ami pedig azt illeti, hogy Isten hogyan bánik velem és milyen elhatározásokat hoz velem kapcsolatban, az Isten dolga. Az embereknek nincs joguk követeléseket támasztani Istennel szemben. Isten tettei vajon nem az emberek megnyilvánulásain alapulnak? Ha valaki a rossz úton jár, akkor azt fegyelmezni és fenyíteni kell, ez magától értetődik. Jelenleg az a szomorú dolog, hogy gyenge a képességem és nem tudok eleget tenni Isten szándékainak, valamint, hogy nem értem az igazságalapelveket, és a romlott beállítottságaim szerint önkényesen és szánt szándékkal cselekszem. Megérdemlem, hogy kiiktassanak, de remélem, hogy lesz lehetőségem helyrehozni ezt a jövőben!” A kevés lelkiismerettel bíró emberek ilyen úton fognak járni. Azt választják, hogy így mérlegelik a dolgot, végül pedig amellett döntenek, hogy így oldják meg azt. Ebben persze nincs meg sok eleme az igazság gyakorlásának, mivel azonban ezeknek az embereknek van lelkiismerete, nem mennek olyan messzire, hogy ellenálljanak Istennek, káromolják Istent vagy szembeszálljanak Istennel. Az antikrisztusok azonban nem ilyenek. Mivel ádáz természetük van, eredendően ellenségesek Istennel szemben. Amikor a kilátásaik és a sorsuk fenyegetett vagy elveszik tőlük, amikor semmi esélyt nem látnak az életre, azt választják, hogy elképzeléseket terjesztenek, megítélik Isten munkáját, valamint a velük szövetségben álló álhívőket ráveszik, hogy velük együtt zavarják Isten házának munkáját. Sőt, a múltbeli gaztetteikért és vétkeikért sem hajlandóak felelősséget vállalni, ahogyan az Isten háza munkájának, illetve vagyonának okozott veszteségekért sem. Amikor Isten háza foglalkozik velük és kiiktatja őket, az antikrisztusok által leggyakrabban szólt egy mondatot mondják. Mi az? (Ha ez a hely nem tart meg engem, van számomra hely a külvilágban.) Nem egy másik ördögi mondat ez? Olyasmi, amit egy normális emberi mivolttal, szégyenérzettel és lelkiismerettel bíró ember nem tudna mondani. Mi ördögi szavaknak hívjuk ezeket. Különféle megnyilvánulásai vannak azoknak az ádáz beállítottságoknak, amelyeket az antikrisztusok felfednek, amikor megmetszik őket, és úgy érzik, hogy a státuszuk és a hírnevük veszélyben van, hogy fenyegetik a státuszukat és a tekintélyüket, és különösen, hogy meg fogják fosztani őket a kilátásaiktól és a sorsuktól; ezzel egyidejűleg lelepleződik az álhívő lényegük. A valóságban Isten háza pontosan azért metszi meg az embereket, mert szándékosan és önkényesen cselekednek a kötelességeik végzése során, megszakítva és megzavarva ezzel Isten házának munkáját, és nem tartanak önvizsgálatot és bűnbánatot – csak ezután metszi meg őket Isten háza. Ebben a helyzetben a kiiktatásukat jelenti vajon a megmetszésük? (Nem, nem azt jelenti.) Egyáltalán nem – ezt az embereknek pozitív módon el kellene fogadniuk. Ebben az összefüggésben semmilyen metszés – akár Isten, akár ember végzi, akár vezetőktől és dolgozóktól, akár testvérektől ered – nem rosszindulatú és előnyös a gyülekezet munkájára nézve. Igazságos és pozitív dolog, amikor valaki meg tud metszeni egy embert, ha az szándékosan és önkényesen cselekedett, valamint megzavarta Isten házának a munkáját. Ezt kell tenniük az egyenes és az igazságot szerető embereknek. Amikor azonban azok az emberek, akiket azért metszenek meg, mert vétkeket követtek el, nem fogadják el azt, hanem helyette dacolnak vele, gyűlöletet és megtorló gondolkodásmódot kialakítva, az helytelen és elvetemült. Oly sok ember végez kötelességeket Isten házában – vajon közülük ki nem tapasztalta meg a metszést? Hány ember vált negatívvá és dacossá, mert megmetszették, vagy akár öngyilkosságot is megkísérelt, úgy érezvén, hogy nem lesz áldott és hogy reménytelen, és ezért fel akarta adni a kötelességét, durváskodott és hisztizett, valamint utálni kezdte a többieket, sőt bosszút akart állni rajtuk? Igazán nincs sok ilyen ember. Csak gonosz emberek képesek ilyesmit tenni. Csak gonosz emberek tudnak úgy tekinteni a metszésre, mintha forrófejű emberek helytelenül bánnának velük. Természetesen az összes metszés helyénvaló, amelyről Isten háza beszél, mind a gyülekezet munkája és az egyének életbe való belépése érdekében történik. Pozitív dolog, amely összhangban áll Isten szándékával, és tökéletesen egyezik Isten szavával. Amikor az antikrisztusokat megmetszik, mindig megpróbálják védelmezni a hírnevüket, státuszukat és méltóságukat, a saját érdekeikhez, és különösen a kilátásaikhoz és a sorsukhoz kapcsolva azokat. Ha a metszés kedvezőtlen a hírnevükre, a státuszukra és a méltóságukra nézve, nem tudják elfogadni. Ha súlyos metszést kapnak és az nem csupán a hírnevüket, a státuszukat és a méltóságukat teszi tönkre, hanem a kilátásaikat és a sorsukat is fenyegeti, még kevésbé képesek elfogadni. Röviden: függetlenül attól, hogy ki metszi meg őket, az antikrisztusok képtelenek azt elfogadni Istentől, képtelenek elgondolkodni magukon és megismerni magukat, levonni a tanulságot a metszésből, igazi megbánást elérni, illetve elérni azt, hogy jobban végezzék a kötelességüket. Ehelyett ellenállnak a szívükben, dacos és elutasító hozzáállást vesznek fel az elfogadását illetően. Így viszonyulnak az antikrisztusok a metszéshez, és ez jelképezi az igazsághoz való hozzáállásukat is.

Ami a metszést illeti: mi az a legkevesebb, amit tudniuk kell az embereknek? Meg kell tapasztalni a metszést ahhoz, hogy valaki megfelelő színvonalon végezhesse a kötelességét – ez elkerülhetetlen. Olyasvalami, amivel napi szinten szembesülniük kell és amit gyakran meg kell tapasztalniuk az embereknek ahhoz, hogy üdvösséget nyerhessenek az Istenben való hitükben. Senki sem maradhat ki a metszésből. Amikor megmetszenek valakit, az vajon a kilátásait és a sorsát is magában foglalja? (Nem.) Akkor hát mi célból metszenek meg valakit? Az elítélése végett? (Nem, hanem azért, hogy segítsenek neki megérteni az igazságot, valamint az alapelvek szerint tenni a kötelességét.) Így van. Ez a leghelyesebb felfogása ennek. A metszés egyfajta fegyelmezés, egyfajta fenyítés, és természetesen a segítségnyújtás és az emberek megmentésének egyik formája is. A metszés lehetővé teszi, hogy időben változtass a helytelen törekvéseden. Lehetővé teszi, hogy azonnal felismerd az éppen fennálló problémáidat, és lehetővé teszi, hogy időben felismerd az általad feltárt romlott beállítottságokat. Bármi történjék is, ha megmetszenek, az segít felismerned a hibáidat és az alapelvek szerint tenned a kötelességeidet, időben megment attól, hogy elhajlásokat okozz és tévútra térj, valamint elejét veszi annak, hogy katasztrófákat okozz. Hát nem ez a legnagyobb segítség és a legnagyszerűbb gyógymód az emberek számára? A lelkiismerettel és józan ésszel bíró embereknek tudniuk kell helyesen kezelni azt, ha megmetszik őket. Miért nem tudják elfogadni az antikrisztusok a metszést? Azért, mert úgy vélik, a metszés embertől származik, nem pedig Istentől. Azt hiszik, hogy aki megmetszi őket, az megnehezíti az életüket és gyötri őket. Az antikrisztusok mentalitásából ítélve elsősorban azért nem hajlandóak elfogadni a metszést, mert nem fogadják el az igazságot. Nem tudják levonni a tanulságot a metszésből, és képtelenek megismerni önmagukat, illetve keresni az igazságot. Ez a forrása annak, hogy nem fogadják el a metszést. Ilyen nagy probléma létezik a szívükben, ami megerősíti, hogy az antikrisztusok természetlényege idegenkedik az igazságtól és ellenséges az igazsággal szemben.

2020. május 2.