Amikor az antikrisztusokat megmetszik, amikor a testvérek kritizálják és leleplezik őket, milyen más szavakat mondanak? Egyes antikrisztusok hibáznak vagy ördögi szavakat szólnak, hogy félrevezessék az embereket. Amikor a testvérek ezt látják, kritizálják és megmetszik őket, minden hájjal megkentként és csalárdként leleplezve őket. Bár kívülről nem dacosak, belül ellenállóak, mintha azt mondanák: „Mit tudsz te? Olyan tájékozott vagy, mint én? Oly sok éve hiszel istenben, mint én? Hány éve hiszel te istenben? Én nem fogok lealacsonyodni a te szintedre!” Amikor a vezetők és dolgozók megmetszik őket, minden hájjal megkent magatartást vehetnek fel, külsőleg lerázva őket és pár szépen hangzó szót szólva, titokban azonban elégedetlenek és dacosak, és keresik az alkalmat a bosszúra. Ha egy átlagos testvér metszi meg őket, az antikrisztusok nem oly jólneveltek – dühösek és bosszúsak lesznek, és visszavágnak és bosszút állnak. Amikor visszavágnak és bosszút állnak, gyakran mondanak ilyesmiket: „Túlságosan zöldfülű vagy ahhoz, hogy megmetssz engem! Ha nem hinnék istenben, senkitől sem félnék!” Van valami gond ezekkel a szavakkal? Efféle szavakat általában a nem hívők és a súlyosan hitvány emberek mondanak. Hogyan hangozhat ez el a gyülekezetben? Azok az emberek, akik így tudnak beszélni, egyedi csoport, ennek az egyedi csoportnak pedig egyedi a vérmérséklete. Mi módon egyedi a vérmérséklete? Az ilyen emberek gyakran veszik figyelembe a rangidősséget a gyülekezeten belül. Mindenkit alsóbbrendűnek látnak maguknál, senkit nem kedvelnek, és mindenkit oktatni, gyötörni és manipulálni akarnak. Úgy vélik, hogy bár hisznek Istenben, senki sem alkalmas arra, hogy a partnerük legyen. Nem csoda, hogy ezekkel az arrogáns szavakkal állnak elő, amikor az emberek testvérekként bánnak és szívhez szóló beszélgetéseket folytatnak velük, leleplezve a romlott beállítottságukat, valamint megmetszve az általuk megmutatott szavakat és tetteket, amelyek nem egyeznek az igazsággal. Isten házát társadalomnak és a saját birodalmuknak tekintik, a gyülekezet testvéreit pedig az alárendeltjeiknek. Azt hiszik, hogy a testvérek csak keveset tudnak és felületes megértésük van a társadalom dolgairól, hogy a társadalom alján foglalnak helyet, akiket a többieknek le kell nézniük, akikkel játszadozniuk kell és akiket el kell taposniuk. Azt hiszik, hogy a testvéreket igen könnyű megfélemlíteni és játszadozni velük, ők pedig nem lesznek ilyen emberek. Ezért azt hiszik, hogy ha valaki megmetszi és leleplezi őket, az az ő megfélemlítésük, lekicsinylésük és kizárásuk. A szívükben már védekeztek is ellene: „Ne gondold, hogy gyötörhetsz és megfélemlíthetsz! Te még zöldfülű vagy!” Hát nem olyasmi ez, amit egy „hős lelkületű” ember mondana? Ezek a szavak sajnos nem az igazság. Bármennyi is benned a lélek vagy a morális integritás, Isten nem fog jóváhagyni téged. Isten utálja az ilyen beállítottságokat és azokat, akik ilyen szavakat szólnak. Isten elítéli és visszautasítja azokat az embereket, akik ilyesmiket mondanak Isten előtt. Isten soha nem mentheti meg azokat az embereket, akik oly módon ragaszkodnak ezekhez a szavakhoz, mintha azok lennének az igazság. Nos, nézzünk rá még egyszer, mi a baj ezekkel a szavakkal? Az igazság előtt mindenki egyenlő, és nincs korbeli, illetve alázatosságot és nemességet illető megkülönböztetés azok között, akik a kötelességüket végzik Isten házában. A kötelessége előtt mindenki egyenlő, csupán csak különféle feladatokat végez. Nincs közöttük különbség az alapján, hogy ki a rangidős. Az igazság előtt mindenkinek alázatos, magát alávető és elfogadó szívvel kellene lennie. Az embereknek rendelkezniük kellene ezzel az észszerűséggel és ezzel a hozzáállással. Nos, nincsenek-e a társadalom légkörével, ideológiájával és hitványságával telve azok az emberek, akik azt mondják, hogy „Túlságosan zöldfülű vagy ahhoz, hogy megmetssz engem!” Társadalomnak tekintik Isten házát, Isten házának testvéreit a társadalom alsó szintjén álló sebezhető csoportnak, önmagukat pedig mindenek főnökének tekintik, olyasvalakinek, akit senki sem érinthet, illetve provokálhat, valamint aki gondoskodik arról, hogy a dolgok ne érjenek jó véget az őket leleplezők és megmetszők számára. Azt hiszik, hogy Isten háza ugyanaz, mint a társadalom, hogy az, aki hajthatatlan és arcátlan, képes lesz szilárdan megállni, hogy senki nem mer majd hozzányúlni azokhoz, akik könyörtelenek, vadak és gonoszok, valamint azt hiszik, hogy azok, akik elfogadják a metszést, mind alkalmatlanok és tehetetlenek. Azt hiszik, hogy senki nem mer majd hozzányúlni azokhoz az emberekhez, akiknek van némi képességük, hogy senki nem meri majd leleplezni ezeket az embereket, még akkor sem, ha hibát követnek el, és hogy ők a kikezdhetetlen kőkemény fickók! Az antikrisztusok úgy vélik, hogy nem számít, a világ mely csoportjainak tagjai, elég erősnek és könyörtelennek és gonosznak kell lenniük ahhoz, hogy mások ne félemlítsék meg őket, vagy alkalmanként ne packázzanak velük. Azt hiszik, hogy ez képesség és hozzáértés, és arra akarják használni ezt a képességet, hogy státuszt, hírnevet és nyereséget szerezzenek, és végül biztosítsanak egy jó rendeltetési helyet. Milyen beállítottság ez? Egyaránt ádáz és elvetemült. Nem számít, hány prédikációt hallanak az antikrisztusok, nem tudják megérteni az igazságot. Nem látják, hogy Isten házában az igazság uralkodik. Nem látják azokat a változásokat, amelyeken az igazságot elfogadók átmennek, és még ha látják is, nem ismerik el változásként azokat. Azt hiszik, hogy ezek a változások mind színlelés és önmegtartóztatás eredményei, és nem fogják fékezni magukat, és nem fogják annyiban hagyni a dolgot emiatt. Mivel ilyen a logikájuk, efféle dolgokat mondhatnak: „Ne gondold, hogy gyötörhetsz és megfélemlíthetsz!” Hát nem az antikrisztusok elvetemültsége ez? Az efféle gondolatok és nézőpontok elvetemültek. Az, hogy ezeket a szavakat képesek szólni és képesek így viselkedni, az ádáz beállítottságuk kinyilatkoztatása. Vannak a gyülekezetben ilyen emberek? Amikor a testvérek bensőségesen beszélgetnek velük, leleplezik őket, beszélnek a problémáikról, hiányosságaikról és a romlottság megnyilatkozásairól, azt hiszik, hogy megfélemlítik és megalázzák őket, és nem veszik őket komolyan. Aztán így szólnak: „Túlságosan zöldfülű vagy ahhoz, hogy megmetssz engem!” Bárkit is látnak, amint elfogadja a metszést, mindig erre gondolnak: „Elnyerhető vajon az igazság azzal, ha elfogadjuk a metszést? Lehetetlen lenne!” Nem fogadják el ezt. Azt hiszik, hogy az emberek megmetszése azt jelenti, hogy megfélemlítik őket, és találnak valamilyen eszközt, amivel gyötörhetik őket, valamint, hogy az embereket azért félemlítik meg, ha valami kis hibát vétenek, mert túl jámborak. Nem ismerik el, hogy az emberek megmetszése azt jelenti, hogy szeretik és segítik őket. Nem ismerik el, hogy az emberek csak akkor tarthatnak igazi bűnbánatot és akkor változhatnak, amikor elfogadják a metszést, azt a tényt pedig még kevésbé ismerik el, hogy Isten házában az igazság uralkodik. Az antikrisztusok ezért gyakran mondják maguknak: „Bárki is metsz meg engem, soha nem fogom engedni. Kizárt dolog, hogy hagyjam, hogy bárki megfélemlítsen!” Miféle emberek képesek ilyen szavakat szólni? Csak azok tudnak ilyen szavakat szólni, akik nem fogadják el az igazságot és gyűlölik az igazságot. Bárki, akinek efféle ádáz beállítottsága van és ilyen szavakat tud szólni, az antikrisztusok lényegével rendelkezik és a Sátán ivadékából származik.

Amikor megmetszik őket, az antikrisztusok egy másik mondatot is mondanak: „Ha nem hinnék istenben, a kutyával sem törődnék!” Mit jelent ez a mondat? Egy bizonyos típusú antikrisztus közkeletű állítása. Mivel ezt mondja, boncolgassuk. Mivel képes ezeket a szavakat szólni, kell legyen egy bizonyos jelentésük. A felszínen ezek a szavak látszólag azt mondják, hogy mivel ezek az emberek elkezdtek hinni Istenben, nagy változáson mentek keresztül. Úgy tűnik, ezekben a szavakban ott van a hála érzése, akárcsak itt: „Isten megváltoztatott engem, isten meghódított engem. Ha isten nem változtatott volna meg, elviselhetetlenül arrogáns ember lennék.” A felszínen úgy tűnik, hogy e szavak hordoznak bizonyos hálás gondolkodásmódot, ám ha egy másik szemszögből boncolgatjuk, nagy gond van velük. Az antikrisztusok azt mondják, hogy mielőtt hittek volna Istenben, a kutyával sem törődtek. Milyen ezeknek az embereknek a beállítottsága? (Arrogáns és ádáz.) Ezek szerfelett arrogáns és ádáz emberek, és ha nem hinnének Istenben, nagyon gonosz emberek lennének. Az, hogy a kutyával sem törődnek, azt jelenti, hogy senkire sincsenek tekintettel, azt jelenti, hogy mindenkit a lábuk alá taposnak, és hogy nem számít, milyen nagyszerűek vagy jók mások, az ő szemükben senkik. Senkinek nem engednek, mindenkit lenéznek és senkit sem szolgálnak. Ha arra kérnék őket, hogy szolgáljanak valakit, az sértené a méltóságukat. Ha van bárki is, aki méltó a szolgálatukra, az csak a mennyei Isten. Most, hogy hisznek Istenben, fékezték ezt a megnyilvánulást és megnyilatkozást, miszerint a kutyával sem törődnek, és miután Isten házába jöttek, kénytelen-kelletlen leereszkedtek odáig, hogy egy csoportban dolgozzanak másokkal, és normális emberek módjára kezeljenek ügyeket és érintkezzenek másokkal. Amikor azonban ügyeket kezelnek és másokkal érintkeznek, egyes dolgok elkerülhetetlenül nem úgy mennek, ahogyan ők szeretnék, ez pedig azt okozza, hogy a beállítottságuk ismét felszínre tör, ezeket a szavakat szülve. A külvilágban eredetileg, amikor nem hittek Istenben, senkinek sem engedtek, és azt hitték, hogy senki sem méltó arra, hogy kapcsolatba lépjenek vele. Nos, mióta elkezdtek hinni Istenben, vajon engedtek bármelyik testvérnek Isten házában? (Nem.) Függetlenül attól, hogy milyen csoportban van, egy normális emberi mivolttal és normális racionalitással bíró ember vajon így viselkedne? (Nem.) Még a nem hívők is ezt mondják: „Bármelyik három együtt sétáló ember között van legalább egy, aki a tanítóm lehet.” Vagyis bármely három ember között biztosan van egy személy, aki erősebb és jobb nálad, aki a tanítód lehet és segíthet neked. A nem hívők ilyen szavakat szólnak – ezek az arrogáns emberek tehát vajon elismerik e szavak helytállóságát? Képesek vajon egyenlő feltételek mellett együttműködni másokkal egy csoportban? Tudnak racionálisak lenni? (Nem.) Amikor tehát azoknak a nem hívőknek a körében vannak, akiknek nincs hitük Istenben, miféle emberek ezek az antikrisztusok? (Bajos emberek.) Így van: gazemberek, bajos emberek. Senki nem tehet ellenük semmit. Senki sem meri provokálni, felmérgesíteni vagy érinteni őket. Gazemberek! Ha felmérgesíted őket, annak következményei lesznek, olyan, mintha felbőszítenél egy ádáz démont. A társadalomban rendszerint senki sem mer kekeckedni az ilyen emberekkel. A beállítottságuk és az alapelveik, amelyek szerint a dolgokkal foglalkoznak, az, hogy gorombák és észszerűtlenek legyenek és minduntalan bajt keverjenek. Senki sem meri felmérgesíteni őket, senki sem mer hozzájuk érni és senki sem meri megfélemlíteni őket; ők az egyetlenek, akik megfélemlítik az embereket. Ez eléri a céljukat. Nos, képesek változni, miután Isten házába jöttek? Megváltoztak? (Nem, nem változtak meg.) Mit mutat az nekünk, hogy nem változtak meg, hogy nem tudnak változni? (A tény, amelyet mondanak, ez: „Ha nem hinnék istenben, a kutyával sem törődnék!”) Általában nem mondják ezeket a szavakat – milyen összefüggésben szólják ezeket a szavakat? Amikor valaki rámutat a hiányosságaikra, olyasmit mond, ami sérti a méltóságukat vagy érzékeny pontra tapint, ezzel a mondattal fakadnak ki: „Ha nem hinnék istenben, a kutyával sem törődnék! Harcolni mersz velem, mit gondolsz, ki vagy te?” Milyen beállítottság ez? Még egy előmódosítót is tesznek a mondat elé, mondván: „Mielőtt hittem volna istenben, a kutyával sem törődtem.” Most, hogy hiszel Istenben, vajon még mindig nem engedsz senkinek, illetve nem hallgatsz senkire? Hát nem ugyanaz a rendületlen ördög és Sátán vagy még mindig? Úgy érzik, hogy jobbá váltak, miután hinni kezdtek Istenben. Ha jobbá váltak, hogy ejthetik ki ezeket a szavakat? Egyáltalán nincs lelkiismeretük és értelmük, és nyíltan merészelnek zúgolódni és mások tudtára adni: „Bandita vagyok és nem félek senkitől!” Mivel tud egy zsarnok, gazember és egy bandita felvágni? Mivel dicsekedhet? Az antikrisztusok mégis így dicsekednek. Dicső múltjuknak tekintik azt, hogy egyszer zsarnokok voltak, és kérkednek Isten házában. Milyen hely Isten háza? Olyan hely, ahol az igazság uralkodik. A szentség helye, ahol Isten megmenti az embereket. Hogyan tűrheti, hogy ezeket az ördögi szavakat mondd? Az antikrisztusokban nincs szégyenérzet, nem tudják, hogy ezek ördögi szavak, sőt még kérkednek is velük, mintha jó szavak és az igazság lennének. Igazán szégyentelen egyének, süketek a szégyenre és undorítóak! Amikor az ilyen ember ördögi szavakat mond nektek, van valami helyénvaló dolog, amit cáfolatként mondhattok? (Egyszer találkoztam egy ilyen emberrel; senkinek sem engedett a gyülekezetben. Akkoriban ilyen szavakat mondott, amelyekkel kritizált engem. Egyáltalán nem láttam tisztán, és azt mondtam neki, hogy elfogadom.) Így válaszoltál. Helytelen volt így válaszolni; nem tettél tanúságot. Rá kell mutatnod a problémáira és meg kell szégyenítened. Amikor ördögi szavakat beszél, nem szabad beadnod a derekad, és nem szabad engedelmeskedned ezeknek az ördögi szavaknak. Le kell leplezned őt. Ahhoz, hogy Isten egyik győztese légy és tanúságot tegyél Isten mellett, képesnek kell lenned megszégyeníteni az ördögöket és a Sátánt, és olyan szavakat szólni, amelyek megszégyeníthetik a Sátánt, és amelyek megfelelnek az igazságnak. Még ha az illető nem is fogadja el, nem lesz mit mondania, és viselkedni fog és aláveti magát. Működni fog vajon, ha megijeszted az efféle embert? Mi a helyzet az elítélésével? Mi lenne, ha beszélgetnél vele és hízelegnél neki? (Semmi.) Akkor mi fog működni? (Ha valaki ilyen szavakat szólna a gyülekezetben, ezt mondanám: „Botrányosan próbálsz viselkedni? Ha normálisan meg tudod hallgatni a testvéreket, akik közlik az igazságot és elfogadják az igazságot, akkor rendben van, ha azonban botrányosan akarsz viselkedni itt, akkor távozz. Isten háza nem engedi meg neked, hogy itt botrányosan viselkedj. A szavaid nem felelnek meg az igazságnak. Itt ne mutogasd magad!”) Ezek a szavak igen erőteljesek, az efféle emberek azonban zsarnokok és banditák. Félnek vajon az ilyen szavaktól? (Nem, nem félnek.)

Hadd beszéljek nektek valamiről. A múltban kapcsolatba kerültem egy férfivel, aki séf volt, mielőtt hinni kezdett Istenben. Egyszer ezt mondta Nekem: „Amikor kint a világban séf voltam, és azok a nagyágyúk és hivatalnokok bejöttek inni, nem akartam, hogy bármi közöm legyen hozzájuk. Amikor főztem nekik, egyik kezem a derekamon volt, egyik lábam lábujjhegyen, és fél kézzel főztem nekik.” Miközben beszélt, bemutatta ezt, és a tartása épp olyan felháborodottnak mutatkozott, mint amilyen dacosnak. Ez volt a következtetése: „A nem hívők egyike sem méltó ellenfelem, és én egyiküknek sem fogok engedni. Igen ügyes vagyok, és kint a világban a hozzám hasonlóak derék emberek. Én rendszerint fütyülök a hivatalnokokra!” Beszéd közben gesztikulált, elégedettnek tűnt magával és könnyedén mutatta be ezeket a mozdulatokat. Láttam, hogy igen hozzáértő módon mutatja ezeket a mozdulatokat, azt a tartást, azt a pozitúrát – hogy gyakran előadta már őket. Látszott rajta, hogy egy kicsit azzal a szándékkal tartja ezt az előadást, hogy felvágjon a „dicső múltjával” és dicsekedjen vele, hogy csodálatot váltson ki másokból. Amikor láttam, hogy így viselkedik, mosolyogtam, majd ezt mondtam neki: „Nos, van egy rossz beállítottságod.” Mosolyogva mondtam ezt, és nem szóltam semmi mást. Az arca azonnal elkomorult, rögtön abbahagyta a mozdulatait és elnémult. Ettől kezdve nem beszélt ismét a „dicső múltjáról”. Mit mondtam neki? (Van egy rossz beállítottságod.) Mit jelentett ez? (Rámutatott a természetlényegére, ő pedig elszégyellte magát.) Így van. Felmérgesítettem? Vitatkoztam vele? Megsértettem a méltóságát? (Nem.) Indulatosan bántam vele és ezt mondtam: „Kifelé innen! Minek hiszel te Istenben?” vagy „Túlságosan zöldfülű vagy te még ahhoz, hogy a »ragyogó múltadról« beszélj Nekem!”? Ezeket a módszereket használtam? (Nem.) Ezek egyikére sem utalva csupán egyetlen mondatot szóltam: „Nos, van egy rossz beállítottságod”, ő pedig elszégyellte magát és elnémult. Megértettem vele az álláspontomat anélkül, hogy tovább kellett volna részleteznem. Ha egy okos ember ezt hallaná, azonnal megértené, mit jelent, a jövőben pedig jobban türtőztetné magát. Mit gondoltok erről a megközelítésről? (Jó.) Helyénvaló lenne vajon rámeredni és vitatkozni? (Nem, nem lenne.) Ha valaki azt mondja: „Ha nem hinnék istenben, a kutyával sem törődnék!”, ezt kell mondanod neki: „Ha a kutyával sem törődtél, mielőtt hinni kezdtél Istenben, az azt jelenti, hogy rossz volt a beállítottságod. Ha most, hogy hiszel Istenben, még mindig nem akarsz a kutyával sem törődni, az azt jelenti, hogy még rosszabb a beállítottságod, és valami baj van a lényegeddel.” Csak ennyit mondj, és figyeld meg a reakcióját és a viselkedését. Ezt úgy hívják, hogy rátapintasz az érzékeny pontjára. A gonosz emberek vajon szomorúak lesznek e szavak hallatán? Feldúltnak érzik majd magukat. Azt gondolják majd: „Azt hittem, változást értem el az istenbe vetett hitemben, és még ezeket a szavakat is felhasználtam, hogy megcsillogtassam a képesítéseimet és eldicsekedjek a dicső múltammal, ami azelőtt volt, hogy hinni kezdtem istenben. Nem számítottam arra, hogy valaki, aki megérti, le fogja leplezni a dolog mögötti szégyenteljes titkot, és feltárja, hogy rossz beállítottságom van.” Mit jelent a rossz beállítottság? Szépen fogalmazva azt jelenti, hogy az illetőnek nem jó az emberi mivolta; nyersebben fogalmazva azt jelenti, hogy az illető nem jó. Kik nem jó emberek a társadalomban? (A gengszterek, a banditák, a zsarnokok és a gazemberek.) Így van, ezek az emberek. Amint megmondod, hogy nem jók és hogy rossz a beállítottságuk, meg fogják érteni. Meg fogják érteni, hogy gengszterekre, zsarnokokra és gonosz emberekre utalsz – ezek a megnevezések és embertípusok. Jól fogják vajon érezni magukat, amikor meghallják, hogy ebbe a csoportba tartoznak? (Nem.) Egyáltalán nem fogják jól érezni magukat. És neked kell vajon még valamit mondanod? (Nem.) Ezzel az egy mondattal lelepleződik a szégyenteljes titkuk. „Szóval, efféle ember vagy. Még mindig itt kérkedsz, úgy dicsekedsz negatív dolgokkal, mintha azok pozitív dolgok lennének. Mivel próbálkozol? Ez Isten háza, itt ne vágj fel. Ez nem az a hely, ahol felvághatsz. Ha fel akarsz vágni, akkor menj el. Isten háza az a hely, ahol az igazság uralkodik, nem pedig az, ahol páváskodhatsz és a gaztetteidet hirdetheted. Mit akarsz azzal, hogy elvetemült és negatív dolgokkal hivalkodsz Isten házában? Azt akarod mondani, hogy Isten munkája eredményeket ért el benned. Isten mondta ezt? Nem köszönetet mondasz Istennek; a gaztetteiddel dicsekedsz. Kit próbálsz becsapni ezekkel a szavakkal? Egy hároméves gyereket bolonddá tehetsz, a testvéreket azonban nem teheted bolonddá. Ezt nem úszhatod meg!” Ily módon leleplezik őket. Amint az antikrisztusok ezt hallják, először is érezni fogják, hogy nincs benned rosszindulat irántuk; másodszor a szavaid célba találnak; harmadszor, nem te vetted célba őket; negyedszer, ezek a szavak tények, te pedig egyáltalán nem túloztál azzal, hogy kimondtad őket. Amint meghallják ezeket a szavakat, azonnal fékezni fogják magukat. Miért fogják fékezni magukat? A szavaid zavarba hozzák őket és elszégyellik magukat miattuk. Amikor ismét a jelenlétedben lesznek, szégyenkezni fognak ahhoz, hogy megismételjék ezeket a szavakat. És még ha mondanak is újra ilyesmiket, meg kell majd találniuk a megfelelő alkalmat, és ellenőrizniük kell, hogy ki figyel oda. Akárhogy is, nem merik majd újra kimondani azokat a jelenlétedben. Vajon nem győzte ez le őket? Ha ilyen emberrel találkoztok, mertek majd így beszélni vele? (Igen.) Megvan a módja annak, miként kell bánni az ilyen emberrel. Nem kell forrófejűnek vagy durvának lenned, egyszerűen győzd le őt egy mosollyal. Ezt nevezik a Sátán leleplezésének és megszégyenítésének. Ezt nevezik annak, hogy valaki szilárdan megáll a bizonyságtételében. Az arra való képességed, hogy leleplezd őt, azt bizonyítja, hogy átláttál rajta, hogy nem kedveled a hozzá hasonló embereket, hogy gyűlölöd a hozzá hasonló embereket, hogy lenézed a hozzá hasonló embereket. Ezek az emberek a negatív jellemek sorában foglalnak helyet, te pedig a pontos ellentétük vagy. Alsóbbrendűnek érzik magukat előtted; te erősebb és derekabb vagy náluk.

Amikor az antikrisztusokat megmetszik, amikor alkalmanként leleplezik őket a testvérek, mely két szégyentelen mondatot mondják? („Túlságosan zöldfülű vagy ahhoz, hogy megmetssz engem!” „Ha nem hinnék istenben, a kutyával sem törődnék!”) A legtöbb ember nem tudná kimondani ezt a két mondatot, ugye? Mi jellemzi ezeket a szavakat? Nyersek és aljasak, a Sátán hencegésének és a Sátán elvetemült beállítottságának ellentmondást nem tűrő módján. Egy normális ember, különösen olyasvalaki szájából nyilvánvalóan nem hangoznának el ezek a szavak, aki az igazságra törekszik. Magától értetődik, hogy azok, akik ezeket a szavakat szólják, a Sátán ádáz beállítottságával rendelkeznek. Gonoszok és antikrisztusok. Nem szeretik az igazságot, valamint gonosz erőknek, az erőszaknak és a Sátán ádáz erőinek és beállítottságának hódolnak. Ezek a lényegek már csak ebből az általuk mondott két mondatból is észrevehetők. Amikor ezeket a szavakat szólják, feltárul a beállítottságuk és a lényegük. Bárki, aki gyakran mondja ezeket a szavakat a hétköznapi, normális, romlott emberiség körében, nem jó, és bárki, aki nem mondja ezeket a szavakat annak ellenére, hogy hallja őket, aki szerint azok, akik ezeket a szavakat szólják, szégyenletesek és ádázak, akik maguk nem tudnának így beszélni, akik egyáltalán nem tudnák kimondani ezeket a szavakat, bármennyire is gyűlölnek és lenéznek valakit, illetve neheztelnek rá, és akik megvetik azokat, akik ezeket a szavakat mondják – az ilyen emberekben még van némi szégyenérzet és az emberi mivoltuknak van egy derék oldala. Azok azonban, akik gyakran mondják ezeket a szavakat, akik gyakran annak legfelsőbb elveiként tekintenek ezekre a szavakra, ahogyan a dolgokat kezelik és viselkednek, kétségkívül antikrisztusok, akik a Sátán bandájának tagjai. Egyesek ezt mondják: „Mielőtt hittem volna Istenben, nem tudtam, hogy jók vagy rosszak-e ezek a szavak. Amikor fiatal voltam, használtam őket, később azonban, amikor kicsit idősebb és érettebb lettem, nem mondtam őket többé.” Ezek antikrisztusok? Nem azok. Amikor az emberek fiatalok és tudatlanok, amikor először találkoznak a társadalommal és a köznéppel, jó szavaknak, jellemes szavaknak tekintik ezeket a szavakat. Egyszerűen túl fiatalok és éretlenek. Amikor egy kicsit felnőnek és képesek megkülönböztetni a jót a gonosztól, képesek különbséget tenni a jó és a rossz emberek között, többé nem mondják ezeket a szavakat. Az ilyen emberekben még mindig van egy kevés lelkiismeret és racionalitás. Honnan származik ez a kevés lelkiismeret és racionalitás? Abbéli képességükből, hogy különbséget tudnak tenni a jó és a gonosz között, fel tudják ismerni, hogy mi az igazmondás és a hazugság, mi helyes és mi helytelen, abból, hogy vannak választásaik és határaik a viselkedésük, a beszédük, a dolgok kezelése és a magatartásuk módját illetően. Abból ered, hogy nem Sátánok, nem gonosz emberek, nem fenevadak, abból, hogy normák és alapelvek szerint viselkednek, és derék emberek.

Az antikrisztusok leleplezésével a „bölcs szavaik”, az életre vonatkozó mottóik és a gyakran elhangzó szólásaik mind feltárulnak. Amint ezek feltárulnak, a természetlényegük is felszínre kerül, lehetővé téve mások számára, hogy egyre világosabban lássák azt. Ha ezek a dolgok nem lepleződnek le, és az emberek hétköznapi szavaknak tekintik ezeket az alkalmanként vagy gyakran hallott szavakat, és nem ismerik fel ezeket, akkor nem lesznek képesek jellemezni őket. Ha nem tudod jellemezni őket, akkor mi haszna annak, hogy érted az igazságot, illetve tudod, mi helyes és mi helytelen? Befolyásolhatják vajon ezek az álláspontodat? Befolyásolhatják a nézőpontodat? (Nem, nem befolyásolhatják.) Akkor képtelen vagy felismerni, hogy mi a romlottság normális kinyilatkoztatása, és mi az antikrisztusi lényeg megnyilvánulása. Amikor világosan fel tudod ismerni ezeket a lényegeket, pontosan jellemezni tudod és be tudod sorolni őket, és világosan felismered a pozitív és a negatív, a normális és az abnormális különféle megnyilvánulásait, megnyilatkozásait, beállítottságait és lényegeit, csak akkor leszel képes pontosabban felismerni az embereket és a dolgokat. Ellenkező esetben tévesen úgy fogod gondolni, hogy egy antikrisztus megnyilvánulása hétköznapi romlottság vagy normális megnyilatkozás, és időnként összetéveszted a romlottság egyes hétköznapi megnyilatkozásait az antikrisztusok lényegének megnyilvánulásaival. Hát nem keveredik ez össze? Mondjuk, hogy vezető vagy, és vannak antikrisztusok a felelősségi körödben. Ha engeded, hogy maradjanak, a romlottságot kinyilatkoztató átlagos testvéreket pedig kizárod, az nem hiba vajon? (De igen.) Ezért alapvető fontosságú ezeknek a részletes és konkrét megkülönböztetéseknek a megértése.

Amikor az antikrisztusok metszéssel szembesülnek, a megnyilvánulásaik sokkal messzebbre mennek annál, mint amit az imént megvitattunk. Nem csupán pár kellemetlen mondatot mondanak, illetve bosszúsak kissé. Több dolgot tesznek és több kellemetlen szót mondanak majd. Sőt, még gonoszabb dolgokat is fognak tenni, olyasmiket, amik komolyan zavarják Isten házának munkáját és zavarják a normális gyülekezeti életet. Most próbáljunk arról beszélni, hogy mi mást tehetnek még az antikrisztusok amellett, hogy elmondják azt a pár mondatot, amelyek világosan megláttatják és felismertetik az emberekkel, hogy ők antikrisztusok, hogy a tetteik és a magatartásuk az antikrisztusoké és a beállítottságuk az antikrisztusoké. Ily módon a testvérek még azelőtt antikrisztusokként ismerhetik fel és azonosíthatják ezeket az antikrisztusokat, mielőtt nagyobb zavarásokat okoznának. Ily módon egyrészt a testvérek elkerülhetik, hogy nagyobb kárt szenvedjenek az életbe való belépésüket illetően, másrészt pedig megelőzhető az az akadályozás és zavarás, amelyet ezek az antikrisztusok okoznak Isten háza munkájának. Hát nem jobb előbb, mint utóbb felfedezni, megoldani, megelőzni és orvosolni ezt a problémát? (De jobb.) Akkor rajta, beszélgessünk. (Amikor az antikrisztusokat megmetszik, nem fogadják el az igazságot, és az embereket támadó szavakat szólnak. Nem számít, ki ad tanácsot nekik, amennyiben az a státuszukat vagy a büszkeségüket érinti, az antikrisztusok megítélik az illetőt a gyülekezetben, sőt eltorzítják az igazságot, hogy védelmezzék a státuszukat és a büszkeségüket.) Van még valami? (Egyszer találkoztam egy gonosz emberrel, aki azzal fenyegetőzött, hogy tönkretesz bárkit, aki bármi számára hátrányos dolgot tesz. Akkoriban nem értettük az igazságot és hiányzott belőlünk a tisztánlátás. Féltünk tőle. A kötelessége végzésekor önkényesen és gondatlanul cselekedett, amikor pedig problémákat láttunk a munkájában és jelenteni akartuk azokat, akadályozott minket és nem engedte, hogy jelentést tegyünk. Nem voltunk az igazság birtokában, úgyhogy akkoriban nem mertünk vitatkozni, sem haladéktalanul jelentést tenni róla, ami végül nagy veszteségeket okozott a gyülekezet munkájának. Ezt az idézte elő, hogy hiányzott belőlünk a tisztánlátás az antikrisztusokkal kapcsolatban. Csak később zárták ki őt, amikor sok további gaztettet elkövetett.) Ebben az ügyben nem tudtatok szilárdan megállni a bizonyságtételetekben és megóvni Isten házának érdekeit, és hagytátok, hogy Isten házának munkája veszteséget szenvedjen. Ezért felelősséggel tartoztok. Most úgy tűnik, hogy méltán zárták ki az illetőt, és nem bántak igazságtalanul vele. Ha a jövőben ismét ilyen emberrel találkoztok, képesek lesztek vajon felismerni? (Isten közlésén keresztül úgy érzem, egy kicsit tisztább számomra az igazságnak ezen, az antikrisztusok felismerését illető aspektusa.)

Miért akarja Isten háza kizárni az antikrisztusokat? Rendben lenne megtartani őket, és hagyni, hogy szolgálatot tegyenek? Rendben lenne, ha megkapnák a lehetőséget a bűnbánatra? (Nem, nem lenne.) Van bármi esélye annak, hogy tudnának az igazságra törekedni? (Az antikrisztusok nem tudnak az igazságra törekedni.) Most rájöttetek, hogy az antikrisztusok gonosz emberek, akik a Sátántól valók és nem tudnak bűnbánatot tartani, és ezért zárják ki őket. Senkit sem zárnak ki könnyelműen. Isten háza újra meg újra türelmet gyakorol, ismételten lehetőségeket adva nekik a bűnbánatra és mozgásteret engedve nekik, hogy jó embereket ne vádoljanak ártatlanul, hogy senkit ne zárjanak ki vagy tegyenek tönkre könnyelműen. Nem könnyű számukra oly sok éven át hinni Istenben; Isten háza mindenkivel szemben toleráns, amíg egészen át nem lát rajta, amíg teljesen fel nem tárja. De tudnak-e bűnbánatot tartani az antikrisztusok? Nem tudnak bűnbánatot tartani. Az a szerep, amelyet Isten házában játszanak az, hogy a Sátán szolgái, akik bomlasztják, akadályozzák és megzavarják Isten házának munkáját. Még ha vannak is adottságaik és tehetségük, akkor sem tudnának szorgalmasan dolgozni azért, hogy jól végezzék a kötelességüket, sem a helyes útra lépni. Még ha vannak is hasznos aspektusaik az antikrisztusoknak, egyáltalán nem fognak pozitív hozzájárulást tenni Isten munkájához Isten házában. Nem csinálnak mást, mint akadályozzák, megzavarják és aláássák Isten munkáját, és nem tesznek jó dolgokat. Megtartottad őket, hogy megfigyeld őket, és lehetőséget adtál nekik a bűnbánatra, ők azonban képtelenek voltak a megbánásra. Végül az alkalmazott megoldás a kizárásuk volt. A kizárásuk előtt már átláttad azt a tényt, hogy az efféle ember egy antikrisztus, aki inkább meghal, mintsem bűnbánatot tartson, hogy ellenséges Istennel és az igazsággal szemben. Következésképp kizárták őket. Kizárták volna őket, ha jó emberek lettek volna? Kizárták volna őket, ha el tudnák fogadni az igazságot és bűnbánatot tartottak volna? Legfeljebb elbocsátották volna őket a kötelességükből, és lelki áhítattal és elmélkedéssel való foglalkozásra küldték volna őket, nem zárták volna ki őket. Amikor Isten háza úgy dönt, hogy kizár valakit, az azt jelenti, hogy az illető istencsapása lenne Isten házában, ha megengednék neki, hogy maradjon. Nem tenne jó dolgokat, csak bomlasztásokat és zavarásokat okozna, és mindenféle rossz dolgot tenne. Bármelyik gyülekezetben lenne is, azt addig zavarná, amíg az szétszóródna, mint a homok, a munka stagnálna, a legtöbb ember igen csüggedtnek érezné magát és elveszítené a hitét Istenben, egyesek még akár a hitükkel is le akarnának állni és nem tudnák tovább végezni a kötelességüket. Mi az oka ennek? Az antikrisztusok zavarásai okozzák. Az antikrisztust kezelni kell, ki kell takarítani és ki kell zárni annak érdekében, hogy ennek a gyülekezetnek egyáltalán legyen reménye, hogy a gyülekezeti élet normálissá váljon, valamint, hogy Isten választott népe az istenhit helyes útjára lépjen. Egyesek ezt mondják: „Isten a szeretet, tehát az antikrisztusoknak is meg kellene adnunk a lehetőséget a bűnbánatra.” Ezek a szavak nagyon szépen hangzanak, de valóban így állnak a dolgok? Tegyetek egy alapos megfigyelést: mely kizárt antikrisztusok és gonosz emberek ismerték meg önmagukat és lettek képesek az igazságra törekedni és szeretni azt a későbbiekben? Melyikük tartott bűnbánatot? Egyikük sem tartott bűnbánatot, és mind makacsul megtagadták, hogy megvallják a bűneiket, és akárhány évvel később találkozol is újra velük, még mindig ilyenek, még mindig ragaszkodnak azokhoz a dolgokhoz, amelyek akkoriban történtek és nem engedik el, magukat igazolni és magyarázkodni próbálva. Egyáltalán nem változott a beállítottságuk. Ha visszafogadod őket és megengeded nekik, hogy folytassák a gyülekezeti életet, és engeded, hogy kötelességet végezzenek, továbbra is akadályozni és zavarni fogják a gyülekezet munkáját. Akárcsak Pál, elkövetik ugyanazokat a régi hibákat, felmagasztalva magukat és magukról tanúságot téve. Egyáltalán nem képesek az igazságra való törekvés útját járni, és a régi útjukon, az antikrisztusok útján, Pál útján fognak járni. Ez az alapja az antikrisztusok kizárásának.