II. Az antikrisztusok érdekei

D. Kilátásaik és sorsuk

Először tekintsük át, miről beszélgettünk a legutóbbi összejövetelen. (Isten legutóbb annak második tételéről beszélt, hogy az antikrisztusok hogyan bánnak a kilátásaikkal és a sorsukkal – hogyan bánnak az antikrisztusok a kötelességükkel. Az antikrisztusok háromféleképpen viszonyulnak a kötelességükhöz. Először is, Isten ellátja és vezeti az emberiséget, az tehát, hogy az ember teremtett lényként teszi a kötelességét Isten előtt, tökéletesen illő, természetes és indokolt, és a legigazságosabb és legszebb dolog az emberiség körében, az antikrisztusok azonban egyfajta ügyletnek tekintik azt, és a kötelességük végzését jó kilátásokra és jó rendeltetési helyre akarják cserélni. Másodszor, amikor Isten munkálkodik, sok igazságot kimond; az antikrisztusok nemcsak hogy nem tekintik Isten szavát az igazságnak, olyasminek, amit az emberiségnek birtokolnia kellene, amire törekednie kellene, amit el kellene fogadnia és amibe be kellene lépnie annak érdekében, hogy megmeneküljön, hanem épp ellenkezőleg: a kilátások, a rendeltetési hely, a hírnév és a státusz hajszolását tekintik az igazságnak és olyasminek, amit fenn kell tartaniuk és meg kell szerezniük. Harmadszor, Isten az emberiség irányításán és megmentésén munkálkodik, az antikrisztusok szemszögéből azonban ez csak ügylet és játék; azt hiszik, hogy az emberek csak szorgalmas munka és ügyletek révén nyerhetik el a menny királyságának áldásait. Abból ítélve, ahogyan az antikrisztusok Istennek azon igazságához viszonyulnak, amely megköveteli a kötelességük végzését az emberektől, elvetemült a beállítottságuk.) Van hozzáfűznivaló? (Az antikrisztusok úgy tekintenek a kötelességük végzésére, mint az áldásokra való törekvés egyetlen módjára. Amint az áldások elnyerésére irányuló vágyuk szertefoszlik, akár azonnal elhagyhatják a kötelességüket, sőt akár elhagyhatják Istent. Ilyen az antikrisztusok hozzáállása, amikor az áldások elnyerésére irányuló vágyuk szertefoszlik.) (Az antikrisztusok nem tartanak valódi bűnbánatot. Amikor elküldik vagy kizárják őket, mert megszakításokat és zavarásokat okoztak és gaztetteket követtek el, és Isten háza ad nekik még egy esélyt a kötelességük végzésére, nem hálásak. Helyette panaszkodnak és ítélkeznek, mondván: „Amikor szükségetek van rám, visszahívtok, amikor azonban nincs, egyszerűen kirúgtok.” Ez azt mutatja, hogy az antikrisztusok sosem fognak bűnbánatot tartani.) Röviden: azok a lényegek, amelyek az antikrisztusokban a kötelességükkel és Isten szavával való bánásmódjukban megnyilvánulnak, alapvetően ugyanazok; egyszerűen ugyanazok a beállítottságok és ugyanazok a lényegek nyilvánulnak meg abban, ahogyan ezekkel a különböző dolgokkal bánnak. Legutóbb alapvetően az összes olyan lényegről beszélgettünk, amelyek az antikrisztusokban megnyilvánulnak azt illetően, ahogyan a kötelességükkel bánnak. Első tétel: nem hiszik és nem hajlandók elismerni, hogy Isten szava az igazság; második tétel: még ha közlöd is velük Isten szavát és képesek megérteni az igazságot, nem fogadják el azt; harmadik tétel: nem hajlandóak alávetni magukat Isten szuverenitásának és intézkedéseinek; negyedik tétel: sohasem tartanak igazán bűnbánatot. Hát nem ezek a megnyilvánulásaik lényegei? (De igen.) Összefoglaltátok ezt a négy tételt? (Nem.) Annak a nagy része, amiről beszéltetek, olyan megnyilvánulás volt, amelyekről legutóbb beszélgettünk, de még mindig nem láttátok át, hogy milyen lényegek rejlenek e megnyilvánulások mögött. Az antikrisztusoknak az igazság előtt és Isten előtt megnyilvánuló lényegei mindig azok, hogy nem hajlandóak elismerni, elfogadni, alávetni magukat, illetve bűnbánatot tartani. Mivel az antikrisztusok így bánnak Isten szavával és a kötelességükkel, hogyan kezelik azt, ha megmetszik őket? Milyen egyéb megnyilvánulások vannak, amelyek lehetőséget adnak az embereknek arra, hogy meglássák, hogy az említett lényegekkel rendelkeznek, és megerősítsék, hogy ők antikrisztusok, Isten ellenségei és az igazság ellenségei? Ez a harmadik tétel, amelyről ma fogunk beszélgetni: hogyan kezelik az antikrisztusok azt, ha megmetszik őket. Ez a tétel a harmadik altémája annak, ahogyan az antikrisztusok a kilátásaikkal és a sorsukkal bánnak. Látod, az egyes igazságokról szóló beszélgetés ilyen konkrét közlést, valamint konkrét keresést és elmélkedést igényel. Ha csupán nagyvonalakban beszélnék, nem tudnád konkrétabb módon megérteni az egyes igazságok valóságait. Rendben, nem fogjuk tovább áttekinteni azt a tartalmat, amelyről legutóbb beszélgettünk. Ez alkalommal formálisan a harmadik tételről fogunk beszélgetni.

3. Hogyan kezelik az antikrisztusok azt, ha megmetszik őket?

A metszés olyasmi, amit mindenki megtapasztalhat, aki hisz Istenben. Különösen egy kötelesség végzése folyamán, amikor a metszést illető tapasztalata növekszik, a legtöbb emberben egyre inkább tudatosul a metszés jelentése. Úgy érzik, hogy a metszésnek oly sok előnye van, és egyre inkább képesek helyesen kezelni a metszést. Természetesen minden embernek meglesz az esélye a metszésre, amíg tud kötelességet végezni, és nem számít, milyen kötelességet végez. A normális emberek helyesen tudják kezelni azt, ha megmetszik őket. Egyrészt Istennek alávetett szívvel tudják elfogadni a metszést, másrészt azon is el tudnak gondolkodni és azt is meg tudják ismerni, hogy milyen problémáik vannak. Ez egy általános hozzáállás és szemlélet abban, ahogyan az igazságra törekvő emberek kezelik azt, ha megmetszik őket. Nos, vajon az antikrisztusok is így kezelik, ha megmetszik őket? Egyáltalán nem. Az antikrisztusok és az igazságra törekvő emberek hozzáállása biztosan különbözik, amikor arról van szó, hogy miként kezelik a metszést. Először is, ami az antikrisztusokat illeti, ha a megmetszés kérdéséről van szó, képtelenek elfogadni azt. És megvannak az okai, amiért képtelenek elfogadni: a fő ok az, hogy amikor megmetszik őket, úgy érzik, hogy megszégyenültek, hogy elveszítették a jó hírüket, státuszukat és méltóságukat, hogy többé képtelenek emelt fővel járni mindenki előtt. Ezek a dolgok hatást gyakorolnak a szívükben, így nehezen fogadják el, hogy megmetszik őket, és úgy érzik, hogy aki megmetszi őket, az rájuk száll és az ellenségük. Ez az antikrisztusok mentalitása, amikor megmetszik őket. Efelől biztos lehetsz. Valójában a metszés mutatja meg leginkább, hogy valaki el tudja-e fogadni az igazságot és valaki igazán alá tudja-e vetni magát. Az, hogy az antikrisztusok oly ellenállóak a metszéssel szemben, kellően megmutatja, hogy idegenkednek az igazságtól, és a legkevésbé sem fogadják el azt. Ez tehát a probléma lényege. Nem a büszkeségük a dolog lényege; a probléma lényege az, hogy nem fogadják el az igazságot. Amikor megmetszik őket, az antikrisztusok azt követelik, hogy az kedves hangnemben és hozzáállással történjen. Ha a metszést végző hangneme komoly, a hozzáállása pedig szigorú, egy antikrisztus ellenáll, dacos lesz, és dühbe gurul a szégyentől. Nem törődik azzal, hogy az, amit lelepleznek benne, igaz-e vagy tény-e, és nem gondolkodik el azon, hogy hol hibázott, illetve, hogy el kellene-e fogadnia az igazságot. Csak arra gondol, hogy a hiúsága és a büszkesége csorbát szenvedett-e. Az antikrisztusok teljességgel képtelenek felismerni, hogy a metszés segít az embereknek, valamint szerető és üdvözítő, hogy az emberek előnyére válik. Még csak nem is látják ezt. Vajon egy kicsit nem kritikátlan és észszerűtlen ez tőlük? Milyen beállítottságot tár tehát fel egy antikrisztus, amikor azzal szembesül, hogy megmetszik? Ez a beállítottság kétségkívül az igazságtól való idegenkedés, valamint az arrogancia és a hajthatatlanság. Ez megmutatja, hogy az antikrisztusok természetlényege az igazságtól való idegenkedés és annak gyűlölete. Az antikrisztusok ezért igen félnek a metszéstől; amint megmetszik őket, a rút arcuk teljességgel lelepleződik. Amikor az antikrisztusokat megmetszik, milyen megnyilvánulásokat tanúsítanak, és mit mondhatnak vagy tehetnek, ami lehetővé teszi mások számára, hogy világosan meglássák: az antikrisztusok antikrisztusok, különböznek egy átlagos romlott embertől, valamint a természetlényegük eltér azokétól, akik az igazságra törekednek? Mondok pár példát, ti pedig elgondolkodhattok rajtuk és kiegészíthetitek őket. Amikor az antikrisztusokat megmetszik, először számítgatnak és erre gondolnak: „Milyen ember metsz meg engem? Mire akar kilyukadni? Hogyhogy tud erről? Miért metszett meg? Vajon megvetést érez irántam? Mondtam valamit, amivel megsértettem? Vajon bosszút áll rajtam, mert van valamim, ami jó és nem adtam neki, ő pedig ezt a lehetőséget használja arra, hogy megzsaroljon?” Ahelyett, hogy elgondolkodnának a saját vétkeiken, a múltbéli gaztetteiken és az általuk felfedett romlott beállítottságokon és megismernék azokat, nyomokat akarnak találni a metszés ügyében. Úgy érzik, hogy van benne valami gyanús. Ők így kezelik azt, ha megmetszik őket. Van ebben bármennyi valódi elfogadás? Van benne bármennyi valódi ismeret vagy elgondolkodás? (Nincs.) A legtöbb ember esetében azért történhet metszés, mert romlott beállítottságokat fedtek fel. Azért is történhet, mert tudatlanságból valami rosszat tettek és elárulták Isten házának érdekeit. És azért is történhet, mert felületesek voltak a kötelességükben, és ez veszteségeket okozott Isten háza munkájának. A legutálatosabb dolog az, hogy az emberek féktelenül, gátlástalanul megteszik, amit csak akarnak, megsértik az alapelveket, valamint akadályozzák és megzavarják Isten háza munkáját. Ezek az emberek megmetszésének elsődleges okai. Függetlenül attól, hogy milyen körülmények miatt metszenek meg valakit, milyen hozzáállást a legfontosabb tanúsítani a metszéshez? Először is, el kell fogadnod. Nem számít, hogy ki metsz meg téged és miért, nem számít, hogy durvának érzed-e, vagy hogy milyen a hangvétele és a megfogalmazása, el kell fogadnod. Azután fel kell ismerned, hogy mit csináltál rosszul, hogy milyen romlott beállítottságot fedtél fel, és hogy az igazságalapelvekkel összhangban cselekedtél-e. Mindenekelőtt és elsősorban ilyen hozzáállásodnak kell lennie. És az antikrisztusoknak vajon ilyen a hozzáállása? Nem; az elejétől a végéig ellenálló és elutasító hozzáállást tanúsítanak. Ilyen hozzáállással képesek vajon elcsendesedni Isten előtt és szerényen elfogadni a metszést? Nem, nem képesek rá. Akkor hát mit csinálnak? Először is, élénken vitatkoznak és magyarázatokkal állnak elő, védekeznek és érvelnek az általuk elkövetett rossz dolgok, valamint az általuk felfedett romlott beállítottság ellenében, abban a reményben, hogy elnyerhetik az emberek megértését és bocsánatát, hogy ne kelljen felelősséget vállalniuk, illetve elfogadniuk az őket megmetsző szavakat. Milyen hozzáállást tanúsítanak, amikor metszéssel szembesülnek? „Nem vétkeztem. Nem csináltam semmi rosszat. Ha hibát követtem el, annak megvolt az oka; ha hibát követtem el, azt nem szándékosan tettem, nem kell felelősséget vállalnom érte. Ki ne követne el néhány hibát?” Ezekbe a kijelentésekbe és frázisokba kapaszkodnak, de nem keresik az igazságot, és nem is ismerik el az általuk elkövetett hibákat, sem az általuk felfedett romlott beállítottságokat – és biztosan nem ismerik el, hogy mi volt a szándékuk és a céljuk azzal, hogy gonoszságot műveltek. Akármilyen nyilvánvalóak is az általuk elkövetett hibák, és akármilyen nagy veszteséget okoztak is, szemet hunynak e dolgok fölött. A legkevésbé sem éreznek szomorúságot vagy bűntudatot, és egyáltalán nincs lelkiismeret-furdalásuk. Helyette teljes erejükből igazolni próbálják magukat és szócsatát vívnak, ezt gondolván: „Mindenkinek megvan a maga jogos álláspontja. Mindenkinek oka van arra, hogy mit miért csinál; az a lényeg, hogy ki tud jobban beszélni. Ha a többségnek sikerül eladnom a magyarázatomat, akkor én győzök, azok az igazságok pedig, amelyekről beszélsz, nem lesznek igazságok, az általad közölt tények pedig nem állják meg a helyüket. El akarsz ítélni engem? Felejtsd el!” Amikor megmetszenek egy antikrisztust, a szíve és a lelke mélyén teljességgel és elszántan ellenáll neki, elutasítja és elveti azt. Ilyen a hozzáállása: „Bármi mondanivalód van is, bármennyire igazad legyen is, nem fogadom el, és nem fogom belátni. Nem vagyok hibás.” Nem számít, miként hozzák napvilágra a tények a romlott beállítottságát, nem ismeri el és nem fogadja el, hanem továbbra is ellenszegül és ellenáll. Bármit mondjanak is mások, ő nem fogadja el és nem ismeri el, hanem ezt gondolja: „Lássuk, ki tud szavakkal a másik fölébe kerekedni! Lássuk, kinek jobb a beszélőkéje!” Ez az egyik fajta hozzáállás, amellyel a metszést kezelik az antikrisztusok.

Az, hogy valaki el tudja-e fogadni az igazságot vagy sem, feltárul, amikor megmetszik. Az antikrisztusok mind nagyon egyértelműek, amikor szavakat és doktrínákat szólnak, amikor azonban megmetszik őket, folyamatosan ellenállnak, vitatkoznak és dacolnak, az igazságot pedig egyáltalán nem fogadják el. Az általuk általában szajkózott szavak és doktrínák egyikét sem tudják a gyakorlatba ültetni. Miért van ez? Az ok az, hogy az antikrisztusok lényegében idegenkednek az igazságtól. Az antikrisztusok beállítottsága a végtelenségig ádáz és arrogáns. Az igazsághoz és a tényekhez való hozzáállásuk mindig a hajthatatlanság, az ellenállás és az ellenszenv valamelyike. Amikor megmetszik őket, amellett, hogy a tőlük telhető legjobban igazolják magukat és magyarázkodnak, hogy megőrizzék a saját hírnevüket, az antikrisztusok a legerősebb meggyőződéssel vannak: „Én istenben hiszek, nem valamiféle emberben. Isten igazságos, és bárhogyan is megmetsz engem ez az ember, a sorsomról nem dönthet. Nem fogadom el az igazságot, de ő mit tehet ezzel kapcsolatban?” A szívükben dacosak: „Bármennyire helyesek vagy az igazsággal összhangban állók is azok a dolgok, amelyeket ez a földi ember mond, azok nem az igazság; csak a mennyei isten közvetlen kijelentései az igazság. Bárhogyan is ítéli és fenyíti az embereket, valamint metszi meg őket ez a földi személy, ő nem igazságos; csak a mennyei isten igazságos.” Mi a kimondatlan következtetésük? „Bármennyire helyesek vagy az igazsággal összhangban állók is azok a dolgok, amelyeket ez a földi isten mond, azok nem az igazság. Csak a mennyei isten az igazság, a mennyei isten a legnagyobb. Bár a földi isten is kifejezheti az igazságot, ő nem hasonlítható a mennyei istenhez.” Hát nem erre gondolnak? (De igen.) „Amiben én hiszek, az a mennyei isten, nem a földi isten. Bármennyire helyesek vagy az igazsággal összhangban állók is azok a szavak, amelyeket te, ez a hétköznapi ember mondasz, akkor sem vagy mennyei isten. A mennyei isten szuverén mindenek felett. A mennyei isten határozza meg a sorsomat. A földi isten nem határozhatja meg a sorsomat. Bármennyire egyeznek is az igazsággal azok a dolgok, amiket a földi isten mond, én nem fogom elfogadni ezeket. Én csak a mennyei istent fogadom el és neki vetem alá magam. Bárhogyan is bánik velem a mennyei isten, alávetem magam annak.” Ezek mind olyan szavak, amelyeket az antikrisztusok felfednek, amikor megmetszik őket. Mind olyan szó, ami a szívükből jön. E szívből jövő szavaik teljességgel ábrázolják a beállítottságukat és felfedik a természetlényegüket, amely idegenkedik az igazságtól és gyűlöli az igazságot. Amikor az antikrisztusok felfedik ezeket a szavakat, teljesen feltárul az igazi arcuk. Mondhatni, hogy bárki, aki képes ezeket a szavakat mondani, hamisítatlan antikrisztus, és valódi ördög és Sátán. Egyes antikrisztusok hajthatatlan magatartást tanúsítanak, amely se nem alázatos, se nem erőszakos, amikor megmetszik őket. Nem fogadják el az igazságot és nem fogadják el, hogy megmetszik őket, és önmagukat sem ismerik meg igazán. Helyette visszahúzódnak a saját meggyőződésükbe, és arra használják, hogy a saját hírnevüket, státuszukat és jelenlét-érzésüket védelmezzék, ezzel teljességgel leleplezve álhívői lényegüket. Az alábbi szavakat használják arra, hogy mindenkit cáfoljanak és legyőzzenek, valamint, hogy tagadják az igazságot és tagadják a földi Istent: „Én istenben hiszek, nem valamiféle személyben, isten pedig igazságos.” Ezzel egyidejűleg arra használják ezeket a szavakat, hogy eltitkolják a saját vétkeikért való felelősségüket és kibújjanak alóla, valamint, hogy eltitkolják a romlott beállítottságaikat és a természetlényegüket. Az antikrisztusok arra használják a meggyőződésüket és az elméleteiket, hogy elrejtsék a saját gaztetteiket, és arra is, hogy vigasztalják és védelmezzék magukat. Hogyan vigasztalják magukat? Erre gondolnak: „Rendben van, az, amit ez a földi személy mond, nem számít. Bármennyire helyesek is az általa mondott dolgok, nem fogadom el őket. Amíg nem fogadom el, addig az általa mondott dolgok nem tények és nem egyeznek az igazsággal. Ezért nem kell felelősséget vállalnom, bármilyen hibát, gaztettet vagy vétket is követek el, úgy cselekedhetek, ahogyan kedvem van, páváskodhatok és a magam módján intézhetem a dolgokat, ahogyan korábban tettem.” Az antikrisztusok tehát így járják tovább az útjukat, mindenféle kétség és további szégyenérzet nélkül, és mindvégig kitartanak az áldások elnyerésére irányuló vágyuk és szándékuk mellett. Ilyen az antikrisztusok igazi arca.

Amikor az antikrisztusokat megmetszik, megmutatkoznak. A természetlényegük ekkor lepleződik le a legnagyobb valószínűséggel. Először is: meg tudják vallani a gaztetteiket? Másodszor: el tudnak gondolkodni önmagukon és meg tudják ismerni magukat? És harmadszor: el tudják fogadni Istentől, ha megmetszik őket? Ezzel a három mércével az ember megláthatja egy antikrisztus természetlényegét. Ha egy ember alá tudja vetni magát, amikor metszés éri, és el tud gondolkodni önmagán, és ezáltal megismeri a romlottság megnyilatkozásait magában és a romlott lényegét, akkor olyasvalaki, aki el tudja fogadni az igazságot. Nem antikrisztus. Az antikrisztusokból pontosan ez a három mérce hiányzik. Az antikrisztus ehelyett mást csinál – olyasmit, amire senki sem számított –, alaptalan viszonvádakkal él, amikor megmetszik. Ahelyett, hogy megvallaná a gaztettét és beismerné romlott beállítottságát, elítéli azt az embert, aki megmetszi. Hogyan teszi ezt? Azt mondja: „Nem feltétlenül helyes minden metszés. A metszés csak az ember elítéléséről, az ember megítéléséről szól; nem isten nevében történik. Csakis isten igazságos. Aki másokat elítélne, azt kell elítélni.” Hát nem alaptalan viszonvád ez? Miféle ember az, aki ilyen alaptalan viszonvádakkal élne? Csakis egy eszméletlenül bosszantó, a józan ésszel szemben érzéketlen személy tenne ilyet, illetve csak olyasvalaki, aki az ördögök és a Sátán ivadéka. Lelkiismerettel és értelemmel bíró ember soha nem tenne ilyesmit. Azok tehát, akik alaptalan viszonvádakkal élnek, amikor megmetszik őket, biztosan gonosz emberek. Mind ördögök. Amikor az antikrisztusok alaptalan viszonvádakat fogalmaznak meg, mit mondanak gyakran? „Én istenben hiszek és isten igazságos! Istennek vetem alá magam, nem pedig valamilyen személynek! Nem feltétlenül helyes minden metszés. Ha isten megmetsz, azt elfogadom, ha azonban emberek metszenek meg, azt nem fogom!” Az első dolog, amit az antikrisztusok mondanak, a következő: „Isten igazságos!” Hallhatod, hogy a hangnemük hordoz egy rosszindulatú mentalitást. A második dolog, amit mondanak, ez: „Istennek vetem alá magam, nem pedig valamilyen személynek!” Hallottátok már ezt a két állítást? (Igen.) Ti kimondtátok valaha őket? (Nem.) A legtöbb ember nem meri kimondani ezt a két állítást. Csak akkor mondják a következőket, ha valami olyasmi történik velük, amit pozitívnak vélnek, illetve amit el kell fogadniuk: „Isten valóban igazságos, helyes, hogy megmetszettek és fegyelmeztek.” Pozitív módon fogadják el, és egyáltalán nem használják ezeket a szavakat arra, hogy védelmezzék a saját érdekeiket, illetve, hogy igazolják magukat és magyarázkodjanak. A szívük legmélyéről igazán elfogadják és elismerik ezeket a szavakat és ezt a tényt. Az antikrisztusok hozzáállása más. A metszéssel összefüggésben ezt a hangnemet és ezt a fajta szándékot tudták használni, hogy ezt mondják: „Én istenben hiszek és isten igazságos! Istennek vetem alá magam, nem pedig valamilyen személynek!” Mit jelent ez? Olyan emberek ezek, akik elfogadják az igazságot? Biztosan nem. Tagadják, hogy a metszés Istentől származik és Isten azt elismeri. Az arra való képtelenségük, hogy elfogadják azt Istentől, teljességgel bizonyítja, hogy nem veszik tudomásul Isten mindenek feletti szuverenitását, és nem hiszik, hogy Isten szavai az igazság. Akkor hogyan vehetik tudomásul azt, hogy Isten igazságos? Nyilvánvalóan arra használják ezeket az első látásra helyes szavakat, hogy elítéljenek másokat, hogy elítéljék azokat, akik számukra kedvezőtlenek, akik megmetszik őket, valamint akik leleplezik a romlott beállítottságaikat. Hát nem gonosz emberek tettei ezek? Gonosz emberek ezek. Kritikus pillanatokban a gonosz emberek helyes szavakat használhatnak arra, hogy ellenálljanak Istennek és szembehelyezkedjenek az igazsággal, és helyes szavakat használnak arra, hogy óvják a saját érdekeiket, a saját imázsukat, valamint a saját arcukat és hírnevüket. Hát nem szégyentelen ez? „Szemtelen képet vág a bűnös ember [...]” (Példabeszédek 21:29) – ez a mondat rajzolódik ki a gonosz emberekben és az antikrisztusokban. Efféle emberek az antikrisztusok.

Egy másik dolog, amit az antikrisztusok mondanak, a következő: „Én istenben hiszek, nem valamilyen személyben!” Első látásra vajon rosszul hangzik ez a mondat? (Nem.) Istenben hinni természetesen helyes – az ember nem hihet valamilyen személyben. Ezek a szavak oly tisztességesek és helyesek, semmi baj sincs velük. A mondat jelentése sajnos megváltozik, amikor egy antikrisztus szájából hangzik el. Mit mutat ez a jelentésváltozás? Azt, hogy az antikrisztusok helyes szavakat használnak ahhoz, hogy kihúzzák magukat a slamasztikából és magyarázkodjanak. Mi a szándékuk e szavak kimondása mögött? Mi az okuk arra, hogy e szavakat mondják? A lényegük mely aspektusait bizonyítja ez? (Azt, hogy nem fogadják el az igazságot, gyűlölik az igazságot.) Így van, nem fogadják el az igazságot. Nos, nem fogadják el az igazságot, de nyíltan kimondják vajon ezt: „Nem fogadom el; még ha helyes is az, amit mondtál, nem fogadom el”? Ha ezt mondanák, az emberek fel tudnák ismerni őket, és mindenki elutasítaná őket, ők pedig képtelenek lennének továbbra is megvetni a lábukat, úgyhogy nem mondhatják ezt. A szívükben világosan értik ezeket a dolgokat. Ebben rejlik az antikrisztusok csalárdsága és elvetemültsége. Erre gondolnak: „Ha nyíltan ellenállok neked, nyíltan tiltakozom ellened és szembeszállok veled, azt fogod mondani, hogy nem fogadom el az igazságot. Akkor hát nem engedem, hogy meglásd, hogy nem fogadom el az igazságot. Más eszközökkel fogom megoldani ezt az ügyet, és megóvni magam.” Így hát ezt mondják: „Én istenben hiszek, nem valamilyen személyben.” Attól függetlenül, hogy Istenben vagy valamilyen személyben hisznek-e, az, amit itt boncolgatunk az, hogy elfogadják-e az igazságot az antikrisztusok. Azzal, hogy ezt mondják, vajon nem kevernek-e össze fogalmakat? Összekeverik a fogalmakat és megpróbálnak port hinteni az emberek szemébe. Megakadályozandó, hogy az emberek meglássák, hogy nem fogadják el az igazságot, azt mondják, hogy ők elismerik Istent és elismerik az igazságot, hogy hisznek Istenben és hiszik, hogy Isten az igazság, és hogy mivel Isten az igazság, Isten nem válhat emberré, ha pedig emberré válik, akkor nincs Nála az igazság, és az az ember nem Isten. Ez alapján ítélve nem mutatkoztak-e már meg antikrisztusként? Egyszerűen nem fogadják el, hogy Isten Krisztussá lehet és hétköznapi emberré lehet. Azt hiszik, hogy csak a mennyei Isten, csak a láthatatlan és megfoghatatlan Isten, és az ember által önkényesen elképzelhető és használható Isten az Isten. Vannak hasonlóságok e nézet és Pál nézete között? (Igen.) Hogyan viszonyult Pál a földi Krisztushoz? Elismerte Őt? Elfogadta Őt? (Nem.) Pál ezt mondta: „Krisztus az élő isten fia, és mi is az élő isten fiai vagyunk. Ez azt jelenti, hogy mi mind krisztus testvérei, rangidősség tekintetében pedig egyenlőek vagyunk. Az isten, akiben hiszünk, a mennyben van. A földön nincs isten. Ne értsétek hát félre, ez a személy a földön krisztus, isten fia. Nem ugyanaz, mint isten. Nem képviselheti a mennyei istent, az ember nem tekinthet rá az igazságként, és az embernek nem kell követnie őt.” Mit boncolgathatunk ki az antikrisztusok által mondott szavakból: „Én istenben hiszek, nem valamilyen személyben”? Pálhoz hasonlóan ők is csak a homályos mennyei istent ismerik el, azt pedig nem veszik tudomásul, hogy Krisztus Isten. Más szóval nem ismerik el azt a tényt, hogy Isten testté és hétköznapi emberré lett – ezen a ponton az antikrisztusok pontosan ugyanolyanok, mint Pál. Azt értik ezalatt: „Ha hiszel istenben, akkor higgy istenben, ne valamilyen személyben. Hasztalan valamilyen személyben hinni, abból, hogy valakiben hiszel, nem nyerhetsz áldásokat. Ahhoz, hogy istenben higgy, a mennyei, a láthatatlan istenben kell hinned. A mennyei isten oly nagyszerű és oly mindenható, egy földi isten mit tud csinálni? Csak néhány igazságot tud kifejezni és pár helyes szót szólni.” Ha e szavak alapján boncolgatjuk és ítéljük meg a lényegüket, ellenállnak Krisztusnak, nem ismerik el Krisztust és tagadják a tényt, miszerint Isten testté lett. Ízig-vérig antikrisztusok.

Amikor az antikrisztusokat megmetszik, amikor visszaeséssel találkoznak, és amikor valaki leleplezi őket, az „Isten igazságos” kifejezést használva védekeznek, azzal tagadják azt, hogy a másik ember leleplezi őket, és tagadják, hogy a másik ember megmetszi őket. Bármi is legyen, amikor megmetszik őket, az elsődleges hozzáállásuk a dac, az ellenállás és az elutasítás, és minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy magyarázkodjanak és védekezzenek. Egyesek még ezt is mondják: „Az idő majd mindent felfed. Isten igazságos. Nyilatkoztassa ki ezt nekem isten egy napon!” Romlott emberek lévén nem számít, milyen nagy veszteségeket okoznak Isten háza munkájának a kötelességük végzése folyamán, nem törődnek ezzel és egyáltalán nem figyelnek rá. Ha ez a tény lelepleződik, akkor sem ismerik el, hogy ők okozták ezeket a veszteségeket, és nem hajlandóak felelősséget vállalni. A végén még mindig azt akarják, hogy Isten kinyilatkoztassa nekik ezt, mintha Isten azért lenne, hogy őket szolgálja, és meg kellene védenie őket, amikor hibáznak – mintha Ő ilyen Isten lenne. Nem fogadják el az igazságot, nem tudják elfogadni, ha megmetszik őket, és képtelenek megismerni önmagukat. Ez azonban nem minden – még arra is megkérik Istent, hogy magyarázatokkal és indoklásokkal szolgáljon nekik. Hát nem szégyenteljes dolog ez? Oly szégyenteljes! Az antikrisztusok a végletekig szégyentelenek, és a végletekig elvetemültek is. Ez egy aspektus. Mely két állítást mondják gyakran az antikrisztusok, amikor megmetszik őket? („Én istenben hiszek, nem valamilyen személyben!” „Isten igazságos!”) Ezt a két mondást szokták használni. Másfajta hamis érvelést nem tudnak kimondani, nem merik megtenni. Két helyes állítást használnak arra, hogy félrevezessék az embereket, hogy észszerűtlenül érveljenek a saját nevükben, megpróbálva valami rosszat valami jóvá, valami elvetemültet valami igazságossá, valamint a hibáikat és az általuk okozott veszteségeket indokolt dologgá alakítani. Ennek a két állításnak a segítségével egy csapásra semmissé akarják tenni, teljesen ki akarják törölni mindezeket a dolgokat, és úgy tesznek, mintha nem léteznének, és továbbra is úgy hisznek, ahogyan mindig is tették. Van megbánás az antikrisztusok e megnyilvánulásában? (Nincs.) Nemcsak hogy nem bűnbánók, hanem az antikrisztusok egy másik aspektusát is kifejezésre juttatják – idegenkedést az igazsággal szemben, arroganciát, elvetemültséget és ádázságot. Az arroganciájuk abban a tényben nyilvánul meg, hogy mindenkit megvetnek, aki megmetszi őket, ezt gondolván: „Te csak egy ember vagy, nem félek tőled!” Hát nem arrogáns ez? (De igen.) Milyen módon nyilvánul meg az elvetemültségük? (Úgy, hogy alaptalan viszonvádakat fogalmaznak meg.) Az alaptalan viszonvádak megfogalmazása egy aspektus, egy másik aspektus pedig a helyes szavak használata arra, hogy magyarázkodjanak, igazolják és megvédjék magukat. Milyen más beállítottság rejlik ebben? Az alaptalan viszonvádak megfogalmazása is ádáz. Az antikrisztusok nem ismerik el, hogy Isten szava az igazság. Ha valaki leleplezi ezt a lényegüket, akkor sem fogadják el a tényt, miszerint nem ismerik el az igazságot. Nem gondolkodnak el önmagukon és nem próbálják megismerni önmagukat, hanem alaptalan viszonvádakat fogalmaznak meg, valamint helyes és jól hangzó szavakat használnak arra, hogy elítéljenek másokat. Az általuk mások elítélésére használt módszerek és szólások egyaránt alattomosak és elvetemültek. Tudják, mely szavakat kell arra használni, hogy elítéljenek és elhallgattassanak másokat, hogy mások ne tudják, mit mondjanak ezután, és semmit se tehessenek velük. Ez elvetemültség. E módszerük és gyakorlatuk ízig-vérig ádáz beállítottság. Az antikrisztusoknak több olyan beállítottsága is van, amelyeket az antikrisztusok megmetszésének ügyéből boncolgathatunk. Az antikrisztusok e beállítottságai és megnyilatkozásai vajon nem vágnak egybe azzal a négy tétellel, amelyekről ezt megelőzően beszélgettünk? (De igen.) Mi ez a négy tétel? (Az első tétel az, hogy nem hiszik és nem hajlandóak elismerni, hogy Isten szava az igazság; a második tétel az, hogy még ha közlöd is velük Isten szavát és képesek megérteni az igazságot, nem fogadják el azt; a harmadik tétel az, hogy nem hajlandók alávetni magukat Isten szuverenitásának és intézkedéseinek; a negyedik tétel az, hogy sohasem tartanak igazán bűnbánatot.) Nem hisznek, nem fogadnak el, nem vetik alá magukat és nem tartanak bűnbánatot – ez a „négy nem” képviseli az antikrisztusok lényegét. Az antikrisztusok soha nem fogják elfogadni az igazságot, és soha nem fognak fejet hajtani a tények előtt. Ez makacs meg nem bánás és olyasvalami, ami az antikrisztusok természetéből árad. Ez az első megnyilvánulása annak, ahogyan az antikrisztusok azt kezelik, ha megmetszik őket. Bár az antikrisztusok azonos beállítottság-lényegben osztoznak, a szájukat elhagyó híres szólások és nagyszerű mottók természetesen nem pontosan ugyanazok. Az antikrisztusok néha mondhatják ezt, néha pedig mondhatják azt, de bármilyen beszéd is árad a szájukból, annak ugyanaz a jellemzője és a lényege – a szavaik lényege az, hogy nem fogadják el az igazságot. Ha nem fogadják el az igazságot, akkor mégis mik ezek a szavak? Olyan szavak, amelyek összhangban állnak az igazsággal? Emberi szavak vagy ez etikával összhangban álló szavak? Olyan szavak, amelyek összhangban állnak a lelkiismerettel és az értelemmel? (Ezek ördögi szavak.) Így van. Ha üres vagy zavaros szavaknak nevezzük őket, az nem pontosan jellemzi őket, az azonban megmagyarázza a kérdést, ha azt mondjuk, hogy ördögi szavak.

The Hungarian Bible verses found in this audio are from the Hungarian Revised New Translation Bible (Translated in 1975, revised in 1990 and 2014) © Hungarian Bible Society 1975, 1990, 2014. Used by permission of the Hungarian Bible Society.