Hatodik eset: Fáradságos erőfeszítéseket tesznek, hogy tisztséget nyerjenek az étel és a ruházat kedvéért

Miután hinni kezdett Istenben, sok ember folyton a státuszra, valamint arra törekszik, hogy mások nagyra tartsák őt. Isten házában mindig ki akarnak tűnni a tömegből, és falkavezérek akarnak lenni. Ezek kedvéért lemondanak a családjukról, a karrierjükről, nehézséget szenvednek és árat fizetnek, majd végül teljesül a kívánságuk, és vezetők lesznek. A vezetővé válást követően ezeknek az embereknek az élete igen megváltozik. Annak a képnek és stílusnak minden aspektusa megnyilvánul bennük, amit egykor a hivatali emberekről alkottak a fejükben, attól kezdve, hogy hogyan öltöznek és sminkelnek, egészen a beszéd- és a viselkedésmódjukig. Megtanulják, hogyan beszéljenek tisztviselőként, megtanulják, hogyan dirigáljanak az embereknek, és megtanulják, hogyan vegyék rá az embereket, hogy elintézzék helyettük a magánügyeiket. Egyszerűen szólva megtanulják, hogyan legyenek tisztviselők. Amikor elmennek valahová vezetőnek, az azt jelenti, hogy tisztviselőnek mennek oda. Mit jelent tisztviselőnek lenni? Azt, hogy „fáradságos erőfeszítéseket tesznek, hogy tisztséget nyerjenek az étel és a ruházat kedvéért”. Ez testi örömökhöz kapcsolódó dolog. Miután vezetők lettek, miben különbözik az életük a korábbitól? Más az, amit esznek, viselnek, illetve más dolgokat használnak. Amikor esznek, ügyelnek arra, hogy az tápláló és ízletes legyen. Megválogatják az általuk hordott ruhák márkáját és stílusát. Miután egy éven át vezetők voltak egy bizonyos helyen, petyhüdtek és kövérek lesznek; tetőtől talpig márkás ruhába öltöznek; a mobiltelefonjuk, a számítógépük és a háztartási készülékeik mind csúcskategóriás márkájúak. Vajon ilyen körülményeik voltak, mielőtt vezetővé lettek? (Nem.) Miután vezetők lettek, nem fektettek erőfeszítést a pénzkeresésbe; honnan szerezték hát a pénzt, hogy megvegyék mindezeket? A testvérek adományozták nekik ezeket a dolgokat, vagy Isten háza osztotta ki nekik őket? Hallottatok-e valaha arról, hogy Isten háza ilyen dolgokat oszt minden vezetőnek és dolgozónak? (Nem.) Akkor hogy szerezték őket? Mindenesetre nem a saját szorgalmas munkájuk révén szerezték ezeket a dolgokat, hanem olyasmik ezek, amikhez a státusz elnyerését és a „tisztviselővé” válást követően jutottak hozzá – ahol élvezték a státusz előnyeit –, mások zsarolásával, valamint csalás és elkobzás révén. A gyülekezetekben mindenütt voltak vajon ilyen emberek a vezetők és dolgozók különböző sorai között, akikkel kapcsolatba kerültetek? Amikor először vezetők lesznek, semmijük sincs, ám kevesebb mint három hónapon belül csúcskategóriás, márkás számítógépeik és mobiljaik vannak. Miután vezetővé váltak, egyesek úgy vélik, hogy magas szintű bánásmódot kell élvezniük – ha elmennek valahová, autóval kell utazniuk, az általuk használt számítógépeknek és mobiltelefonoknak jobbnak kell lenniük az átlagemberek által használtnál, csúcsmárkásnak kell lenniük, amikor pedig a modell elavul, újra kell cserélniük. Vannak Isten házának ilyen szabályai? Isten házának soha nem voltak ilyen szabályai, és egyetlen testvér sincs, aki így gondolja. Akkor hát honnan származnak ezek a vezetők által élvezett dolgok? Egyrészt a testvérek zsarolásával, valamint úgy szerezték ezeket, hogy gazdag emberekkel megvetették maguknak ezeket a dolgokat, annak égisze alatt, hogy Isten házának munkáját végzik, továbbá maguknak vették ezeket a dolgokat, a felajánlások hűtlen kezelése és ellopása révén. Hát nem söpredék ők, akik csalással szereznek ételt és italt? Különbözik ez bármiben az Általam az előzőekben megosztott pár esetben szereplő emberektől? (Nem.) Mi a közös bennük? Mindannyian arra használták a pozíciójukat, hogy elsikkasszanak és zsarolással szerezzenek felajánlásokat. Egyesek ezt kérdezik: „Azáltal, hogy Isten házában munkálkodnak és vezetők, illetve dolgozók, vajon nem jogosultak arra, hogy élvezzék ezeket a dolgokat? Nem jogosultak arra, hogy Istennel együtt osztozzanak a Neki szánt felajánlásokban?” Mondjátok meg Nekem, jogosultak vajon? (Nem.) Ha venniük kell pár dolgot, hogy Isten házának munkáját végezzék, ebben az esetben Isten házának megvannak a szabályai, amelyek értelmében megvehetik azokat a dolgokat, de ezek az emberek vajon a szabályok előírásai szerint vásárolnak dolgokat? (Nem.) Mit láttok, ami azt mutatja, hogy nem? (Ha valóban a munkához lenne rá szükségük, úgy gondolkodnának, hogy egy adott dolog rendben van, amíg használható. Amire azonban az antikrisztusok törekednek, azok csúcskategóriás dizájner dolgok, és mindenből a legjobbat használják. Ebből ítélve láthatjuk, hogy a státuszukat használják fel ezeknek az anyagi dolgoknak az élvezetéhez.) Így van. Ha valamire a munkához lenne szükség, az megtenné addig, amíg használható. Miért kell nekik ilyen menő és drága dolgokat használniuk? Ráadásul, amikor megvették ezeket a dolgokat, vajon mások részt vettek a döntésben és egyetértettek vele? Vajon nem probléma ez? Ha mások részt vettek volna a döntésben, vajon mind beleegyeztek volna, hogy megvegyék ezeket a csúcskategóriás dolgokat? Biztosan nem. Igen nyilvánvaló, hogy felajánlások ellopásával szerezték ezeket a dolgokat. Világos, mint a nap. Továbbá Isten házának van egy szabálya – minden gyülekezetre igaz, hogy a felajánlások őrzése, valamint a munkavégzésben való együttműködés sohasem egyetlen ember feladata. Akkor hát egyénekként hogyan tudtak ezek az emberek tetszésük szerint felhasználni és elkölteni felajánlásokat? Ez nem áll összhangban az alapelvekkel. Vajon nem a felajánláslopás a természete ezeknek a dolgoknak, amiket tesznek? Más vezetők és dolgozók beleegyezése és jóváhagyása nélkül vásárolták és szerezték ezeket a dolgokat, arról nem is beszélve, hogy értesítettek volna másokat, illetve hogy bárki más tudta volna, mit tesznek. Nem a lopáshoz hasonló egy kicsit ennek a természete? Ezt a felajánlások ellopásának nevezik. A lopás becsapás. Miért nevezzük becsapásnak? Azért, mert annak zászlaját lobogtatva vásárolták ezeket a menő dolgokat és szerezték meg őket, hogy Isten házának munkáját végzik. Az efféle viselkedést csalásnak, valamint becsapásnak nevezzük. Vajon túl messzire mentem ezzel a jellemzéssel? Nagy ügyet csinálok a semmiből? (Nem.) Nemcsak erről van szó, hanem miután ezek az úgynevezett vezetők egy ideig a helyükön maradnak, igen világosan kipuhatolják, hogy milyen munkát is végeznek az ottani testvérek a világban, milyen társas kapcsolataik vannak, és hogy milyen előnyöket tudnak kicsalni és szerezni ezektől az emberektől, és milyen kapcsolatokat használhatnak fel. Például igen világosan kipuhatolják, ha valamelyik testvér kórházban, kormányhivatalban vagy bankban dolgozik, vagy ha valaki vállalkozó, ha valakinek családi boltja, autója vagy nagy háza stb. van. Vajon beletartoznak ezek a dolgok ezeknek a vezetőknek a munkakörébe? Mit tesznek azzal, hogy kipuhatolják ezeket a dolgokat? Használni akarják ezeket a kapcsolatokat, valamint a világban különleges pozíciót betöltő testvéreket, hogy szolgálatot tegyenek nekik, szolgálják őket, és lássák el őket kényelmes dolgokkal. Úgy gondolod, hogy a gyülekezet munkájának végzése érdekében teszik ezt, és azért beszélgetnek az igazságról, hogy Isten választott népének nehézségeivel foglalkozzanak? Ezt teszik vajon? Minden általuk tett dolog mögött van egy szándék és egy cél. Amikor igaz vezetők és dolgozók munkálkodnak, ők a problémamegoldásra koncentrálnak, és arra összpontosítanak, hogy jól végezzék a gyülekezet munkáját. Nem szentelnek figyelmet azoknak a dolgoknak, amelyeknek semmi közük a gyülekezet munkájához. Csak arra összpontosítanak, hogy megkérdezzék, ki teszi őszintén a kötelességét a gyülekezetben, ki végzi hatékonyan a kötelességét, ki tudja elfogadni és gyakorolni az igazságot, és ki hűséges a kötelessége végzésében. Ezután előléptetik őket, azokat pedig, akik bomlasztanak és zavart okoznak, megvizsgálják, és elvszerűen foglalkoznak velük. Csak azok igaz vezetők és dolgozók, akik így gyakorolnak. Az antikrisztusok ezeket a dolgokat teszik? (Nem.) Mit tesznek? Azért tesznek dolgokat és előkészületeket, hogy kívánatos dolgokat gyűjtsenek maguknak, valamint a saját érdekeik kedvéért, a gyülekezet munkájában azonban nem teszik oda magukat, és nem tartják fontosnak azt. Ezért mire egy bizonyos helyen megvetik a lábukat, addigra már nagyjából kipuhatolták, hogy melyik testvér milyen szolgálatot tehet nekik. Például aki egy gyógyszergyárban dolgozik, az ingyen adhat nekik orvosságot, amikor betegek, és jó minőségű import gyógyszert hozhat nekik; aki bankban dolgozik, az kényelmessé teheti számukra a befizetést vagy a pénzfelvételt és így tovább. Igen világosan kipuhatolják mindezeket a dolgokat. Maguk elé gyűjtik ezeket az embereket, függetlenül attól, hogy azoknak az emberi mivolta jó-e vagy sem. Ameddig ezek az emberek követik őket, és hajlandóak arra, hogy a segítőik és a szárnysegédeik legyenek, az antikrisztusok kívánatos dolgokat adnak nekik, maguk mellett tartják, táplálják és oltalmazzák őket, miközben ezek az emberek azért dolgoznak, hogy megszilárdítsák ezeknek az antikrisztusoknak a pozícióját a gyülekezetben, és hogy fenntartsák ezeknek az antikrisztusoknak az erőit. Amikor tehát azt akarod megnézni, hogy egy gyülekezetvezető valódi munkát végez-e, kérdezd őt az adott gyülekezetben lévő testvérek valódi helyzetéről és arról, hogy miként megy a gyülekezeti munka, és világosan láthatod majd, hogy tényleg olyan valaki-e, aki valódi munkát végez. Egyesek világosan kipuhatolják a gyülekezetben lévő testvérek családi ügyeit és életkörülményeit. Ha megkérdezed őket, hogy ki dolgozik gyógyszergyárban, ki családjának van üzlete, ki családjának van autója, ki családjának van nagy vállalkozása, vagy ki dolgozik valamelyik helyi hivatalban és tud elintézni dolgokat a testvéreknek, pontosan meg tudják mondani neked. Ha arról kérdezed őket, hogy ki törekszik az igazságra, ki felületes a kötelességében, ki antikrisztus, ki próbálja megnyerni magának az embereket, ki hirdeti eredményesen az evangéliumot, vagy ott helyben hány potenciális befogadója van az evangéliumnak, ezeket a dolgokat nem tudják. Miféle emberek ezek? Az összes társas kapcsolatot fel akarják használni ott, ahol épp vannak, egy kis társas csoporttá egyesítve azokat. Következésképp az a hely, ahol ezek a vezetők vannak, nem nevezhető gyülekezetnek. Miután végeztek vele, társas csoporttá vált. Amikor ezek az emberek összejönnek, nem nyitják meg a szívüket, és nem egymás tapasztalati megértéseiről beszélgetnek, hanem azt nézik, hogy kinek vannak erősebb kapcsolatai, ki élvez magas társadalmi rangot és ki igen ügyes, ki jól ismert a társadalomban, kinek van befolyása a társadalomban, és ki tud különösen kényelmes szolgáltatásokat és kívánatos dolgokat nyújtani a vezetőnek. Bárkik is legyenek ezek az emberek, helyük van a vezető szívében. Hát nem ezt csinálják az antikrisztusok? (De igen.) Mit csinálnak az antikrisztusok? Építik a gyülekezetet? Rombolják és tönkreteszik a gyülekezetet, valamint megzavarják és akadályozzák Isten házának munkáját. Saját független királyságot, saját privát csoportot és klikket alkotnak. Ezt csinálják az antikrisztusok.

Oly sok éve állok kapcsolatban veletek, de vajon megkérdezem, hogy mit csinál a családotok, mennyire jól megy a családotoknak, illetve milyen a hátteretek? (Nem.) Miért nem kérdezem ezeket a dolgokat? Nincs értelme ezeket kérdezni. Isten háza nem társadalom. Nincs szükség arra, hogy mások kegyeibe férkőzz, illetve hogy kapcsolatokat ápolj másokkal. Egyáltalán semmi köze nincs az Istenben való hithez annak, ha ezekről kérdezősködik valaki. Ne alakítsd társasággá Isten házát. Akármilyen a családi háttered, akár szegény, akár gazdag, akármilyen környezetben élsz, legyen az város vagy vidék – nem számít. Ha nem törekszel az igazságra, lehetett egykor bármilyen magas rangod is a társadalomban, nem számít. Nem fogom azt nézni. Amikor beszélgetek az emberekkel, soha nem kérdezem őket a családi helyzetükről. Ha hajlandóak beszélni róla, akkor meghallgatom, de sosem kezeltem ezeket a dolgokat fontos információként, amiről kérdeznem kell, arról nem beszélve, hogy olyan információkat próbáljak gyűjteni, amelyekkel használhatom az embereket. Amikor azonban antikrisztusok kérdeznek ezekről a dolgokról, biztosan nem azért teszik, hogy csak cseverésszenek, sokkal inkább azért, hogy begyűjtsenek pár kívánatos dolgot. Például ha valaki családjának egészségügyi termékeket árusító boltja van, és nagykereskedelmi áron vásárolhatják meg náluk az egészségügyi cikkeket, összemelegednek ezzel a családdal; vagy ha valakinek van egy barátja, akit kihasználhatnak, hogy segítsen nekik szép dolgokat vásárolni, arra emlékezni fognak. Van egy jegyzékük ezekről a „kapcsolatokról” és ezekről az emberekről, akikről úgy vélik, hogy különleges tehetségek, és a döntő pillanatokban felhasználják őket. Úgy gondolják, hogy ezek az emberek mind tehetségesek és nagy hasznukra szolgálnak. Helyes ez a nézet? (Nem.) Azok, akik nem törekednek az igazságra, és akik a világtól és a Sátántól valók, fontosabbnak tekintik ezeket a dolgokat az életnél és az igazságnál. Ha egy bizonyos személy egy átlagmunkás volt a társadalomban, és amint a vezető meghallja ezt, egyáltalán nem akar figyelmet szentelni az illetőnek, bármennyire buzgón törekszik is a hitében, amikor azonban a vezető azt látja, hogy valaki egykor káder volt és a családja tehetős, első osztályú életmódot folytat és a csúcson él, akkor hízeleg neki, az vajon jó vezető? (Nem.) Volt valaha részetek ilyen bánásmódban? Mire gondoltatok belül, miután ilyen bánásmódnak voltatok kitéve? Úgy éreztétek, hogy nincs szeretet és melegség Isten házában? Vajon az antikrisztusok képviselik Isten házát? Nem képviselik Isten házát. Ők a Sátánt képviselik. A cselekvésmódjuk és a lényegük mind a Sátántól való, és egyáltalán semmi közük az igazsághoz. Csakis magukat képviselik. Van néhány olyan antikrisztus is, aki – miután a markában tartja ezeket a „kapcsolatokat” és felkeresi őket – a magánügyei intézésére használja ezeket a kapcsolatokat, sőt akár arra, hogy munkát intézzen a családtagjainak. Mondjátok meg Nekem, megtörténnek efféle dolgok? (Igen.) Az antikrisztusok mind nagyon is képesek ezen dolgok megtételére. Egy olyan ember, akinek nincs lelkiismerete, aki nem szégyelli magát, és aki a végtelenségig önző és aljas, az bármire képes – képes bármi olyasmit megtenni, ami nem áll összhangban az igazsággal, és ami szembeszáll az erkölccsel és az ember lelkiismeretével. Az antikrisztusok szemében tehát a világ legnormálisabb dolga az, hogy a pozíciójukat használják a magánügyeik intézésére, előnyök gyűjtésére és hasonlókra, és ezt nem szabad felhozni és felismerni vagy megérteni. Épp ahogyan a nem hívők mondják: „Tégy fáradságos erőfeszítéseket, hogy tisztséget nyerj az étel és a ruházat kedvéért”. Az antikrisztusok is erre a célra törekednek azzal, hogy vezetők. A törekvésükhöz hasonlóan ez irányban is szorgalmasan dolgoznak jottányi önmarcangolás nélkül, kihasználva a kezükben lévő hatalmat és a pozíciójukat használva arra, hogy megfenyegessék a testvéreket, hogy megtegyenek dolgokat, mintha csak az lenne észszerű, valamint mindenféle, az alapelvekkel nem egyező gyakorlattal és követeléssel előállnak a testvérekkel szemben. Ezek a vezetők a saját akaratuk ellenére használnak és utasítgatnak egyes zavarodott fejű embereket, akikből hiányzik a tisztánlátás, és még olyanok is akadhatnak, akik a saját pénzüket használva tesznek meg nekik dolgokat, ám nem szólhatnak semmit, és azt hiszik, hogy ezzel a kötelességüket végzik és jótetteket készítenek elő. Hadd mondjam el neked: az a helyzet, hogy tévedsz. Azzal, hogy ezt teszed, nem jótetteket készítesz elő, hanem egy rossz embert segítesz rossz dolgok megtételében, és növeled egy gonosz ember hatalmát. Miért mondom ezt? Amikor ezeket a dolgokat teszed, az nem áll összhangban az alapelvekkel. Nem a kötelességed végzed. Egy antikrisztust segítesz a cselszövésben a saját személyes haszna érdekében, és magánügyeket intézel neki. Ez nem a kötelességed; ez nem a te felelősséged. Isten nem ezt a megbízatást adta neked, és nem is Isten házának munkája ez. Azzal, hogy ezt teszed, a Sátánt segíted és a Sátánnak dolgozol. Isten vajon emlékezni fog majd rád, amiért a Sátánnak dolgoztál? (Nem.) Akkor mire fog Isten emlékezni? Van egy mondat a Bibliában. Az Úr Jézus azt mondta: „Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg” (Máté 25:40). Isten ezt a feltételt szabta. Mit jelentenek ezek a szavak? Ha képes vagy megtenni valamit a legkisebb testvérért, akkor azt a dolgot biztosan az alapelvekkel és Isten követelményeivel összhangban tetted. Nem azt nézed, hogy milyen magas valakinek a státusza, hanem inkább elvek szerint teszed a dolgokat. Egyesek csak a státusszal rendelkezők számára tesznek meg dolgokat, tesznek erőfeszítést és dolgoznak, és lelkesen támogatják őket, ha pedig egy státusszal nem rendelkező kéri meg őket valamire – még ha az olyan kötelesség vagy feladat is, amit meg kellene tenniük –, rá nem figyelnek. Hogyan jellemezhetők hát az általuk tett dolgok? Isten álláspontjából ezek a dolgok a Sátán számára végzett munkaként jellemezhetők, és egyáltalán nem fog emlékezni ezekre. Ez a hatodik eset. Látott közületek bárki ilyen eseteket? (Én láttam egyet, Isten. Korábban, amikor egy antikrisztus volt a vezető ott, ahol mi voltunk, arra használta a pozícióját, hogy megtartsa magának a jó ételeket, a hasznos dolgokat, a szépítőszereket és más, a testvérek által adományozott dolgokat. Egyes dolgok szavatossága már lejárt, de akkor sem adta oda azokat a testvéreknek; elsikkasztotta mindezeket. Egy tollkabátot is vásárolt, de később, amikor látta, hogy az egyik nővér vett egy tollkabátot, ami nem került sokba és jó minőségű volt, mindenféle dolgot kitalált, amit mondhat a nővérnek, hogy kicsalja tőle a kabátját, majd rávette a nővért, hogy több pénzt költve vegye meg az ő saját tollkabátját.) Elmondható, hogy minden antikrisztus gonosz ember, és hogy nincs emberi mivolta, nincs lelkiismerete, a jelleme pedig különösen aljas. Ezeket az embereket végső soron fel kell fedni és ki kell iktatni.

A múltban volt egy háromtagú család, akik a tengerentúlra jöttek a kötelességüket végezni. Miután megérkeztek, mindennap elvitették magukat valahová a testvérekkel, hogy dolgokat vásároljanak – volt, amelyikük tollkabátot, volt, amelyikük nadrágot akart, mások pedig cipőt akartak. Kifogásokkal álltak elő, mondván, hogy nem hoztak olyan sok pénzt. Ha nem hoztak olyan sok pénzt, akkor nem kellett volna dolgokat vásárolniuk, de ők akkor is akartak, és nem átlagos dolgokat akartak ám, hanem menő holmikat, amelyeket a testvérek a saját pénzükből fizettek. Amint a család egy ideje végezte a kötelességét, az emberek kezdték helyteleníteni a viselkedésüket – az étel, amelyet fogyasztottak, a hely, ahol éltek, és a dolgok, amelyeket használtak, mind túlságosan pazarok voltak! Az apa a családban még a tejet is a testvérekkel vetette, és amikor szomjas volt, úgy itta a tejet, mintha az víz lenne. Hány ember van ezen a világon, aki úgy tudja inni a tejet, mint a vizet? Milyen szinten állhatnak ezek az emberek? Később mandarint és narancsot vetetett a testvérekkel, és ők vásároltak egy nagy táskányit, amit a család két nap alatt megevett. Ezután az apa azt mondta, hogy kiegészítő vitaminokra van szükségük, ezért aztán egy kis cseresznyét vetetett a testvérekkel, és még Engem is felhasznált ürügyül, így szólván: „Cseresznyét kell vennetek istennek!” Én ezt mondtam: „Most tél van. Ez nem a cseresznyeevés időszaka. Nem fogom megenni; ne vegyetek Nekem.” Ő így válaszolt: „Akkor is vennünk kell!” Amikor a testvérek vettek egyetlen doboz cseresznyét, a családja szempillantás alatt bekebelezte. Soha nem láttam olyat, aki így tudott enni – úgy ették a gyümölcsöt, mintha rizs volna, és úgy itták a tejet, mintha víz lenne. Aztán pedig, amikor eljött az étkezés ideje, látták, hogy van hal, és mohón falták. Undorodnátok attól, ahogyan ették – olyanok voltak, mint az éhező szellemek, akik korábban soha nem ettek semmi jót. Úgy vélték, hogy ki kell használni ezt a lehetőséget, hogy jó dolgaik lehetnek, úgyhogy mohón tülekedtek, hogy megtömjék magukat. A gyermek végül olyan sokat evett, hogy valami baja lett. Ezután a gyerek olyasmit mondott, aminek a logikája torz volt: „Ha nem ettem volna meg azt a halat isten házában, nem betegedtem volna meg!” Ott sem voltam, amikor megette, és semmit sem tudtam róla. A saját akaratából ette meg – hogyan hibáztathatott Engem? Ő azonban Engem hibáztatott. Hogyan kell kezelni az ilyen embereket? (El kell takarítani őket.) Mik ők? (Ördögök és Sátánok.) Ördögök. Akkor azt mondtam a helyi gyülekezetvezetőknek: „Takarítsátok el őket, és tüntessétek el őket innen, amilyen messzire csak lehet. Soha többé nem akarom látni a képüket!”

Voltam pár gyülekezetben, és nem kevés testvérrel kerültem kapcsolatba. Mindenféle rossz és gonosz embert láttam, és igen kevés azoknak a száma, akikkel normálisan tudok kapcsolódni. Az emberek többségével valóban nem lehet kapcsolatba lépni, és túl sokan vannak, akikhez nem jut el az észszerűség. Minden, amit mondanak, torz és hibás logikával bír, a hazugságokat úgy tálalják, mintha igazak volnának – egyszerűen fenevadak, ördögök és Sátánok, és egy szemernyi emberi mivolt és józan ész sincs bennük. Az embereknek legalább a harmadát minden egyes gyülekezetben ilyen emberek teszik ki. Egyikük sem ér semmit és egyiket sem lehet megmenteni; mindegyiket ki kell iktatni, amint lehetséges. Azok, akikkel Én szeretek kapcsolatba lépni, olyanok, akik el tudják fogadni az igazságot, akik viszonylag becsületesek, és akik szívből tudnak szólni. Függetlenül attól, hogy milyen romlottságokat fednek fel vagy milyen elhajlásaik vannak, addig, amíg hajlandóak beszélgetni az igazságról és el tudják fogadni az igazságot, ki tudok jönni velük. Ami a csalárd embereket és azokat illeti, akik szeretnek kihasználni másokat – rájuk nem figyelek. Egyesek folyton kérkedni akarnak, amikor a jelenlétemben vannak, és el akarják érni, hogy nagyra tartsam őket. Egyféleképp viselkednek Előttem, és másféleképp a hátam mögött, hogy megtévesszenek. Az ilyen emberek ördögök, és a lehető legmesszebbre kell küldeni őket; soha többé nem akarom látni őket. Amikor az embereknek vannak gyengeségeik és hiányosságaik, tudom támogatni őket és tudok gondoskodni róluk, amikor pedig romlott beállítottságaik vannak, tudok velük beszélgetni az igazságról, ördögökkel azonban nem működöm együtt, és nem hallgatom azt, amit ördögök mondanak. Egyesek új hívők, és vannak olyan igazságok, amelyeket nem értenek, ezért képesek tudatlanul beszélni és cselekedni. Beszélgethetünk az igazságról, ha azonban értesz pár igazságot, és aztán szándékosan kalamajkát okozol, esztelenül viselkedve Velem szemben és hibát keresve Bennem, akkor nem foglak eltűrni. Miért nem foglak eltűrni? Nem olyan ember vagy, akit meg lehet menteni – miért kellene hát eltűrnöm téged? Az, hogy eltűrök valakit, azt jelenti, hogy el tudom viselni és türelmes tudok lenni vele. Türelmes vagyok a tudatlan emberekkel és az átlagos romlott személyekkel, ellenségekkel vagy ördögökkel azonban nem. Ha ördögök és ellenségek látszólag kellemesen hangzó dolgokat mondanak neked, megvesztegetnek, rászednek vagy pillanatnyi boldogságot nyújtanak neked, el tudod hinni, amit mondanak? (Nem, nem tudjuk elhinni.) Miért? Mivel ők nem tudják elfogadni az igazságot, te már világosan láttad ezt, és ezeket az embereket már felfedték. Nem becsületesek azokat a dolgokat illetően, amiket mondanak, amikor az igazságról beszélnek, az mind álszent, és nehéz felismerni, hogy az, amit mondanak, igaz-e vagy hamis. Ha pontosan tudod látni ezeket a dolgokat, akkor biztos lehetsz benne, hogy ezek ördögök és Sátánok. A probléma csak azzal oldható meg teljesen, ha kitakarítjuk vagy kiközösítjük őket. Egyesek azt kérdezik, hogy miért nem kaphatnak ezek egy kis haladékot. Ezeknek az embereknek nincs esélyük a megbánásra; számukra nem lehetséges a bűnbánat. Pontosan olyanok, mint a Sátán – bármennyire mindenható és bölcs is Isten, az ő szempontjából ez nem az a lényeg, amellyel Istennek rendelkeznie kell. Nem kezeli Istent Istenként, és úgy véli, hogy a ravasz cselszövései jelentik a bölcsességet, hogy az ő természetlényege az igazság, és hogy Isten nem az igazság. Ez hamisítatlan Sátán, és az a sorsa, hogy mindvégig ellenséges legyen Istennel szemben. A gonosz emberek sorsa tehát az, hogy képtelenek legyenek szeretni az igazságot és az igazságra törekedni, és ilyenként Isten nem menti meg őket. A leghelyesebb döntés az, ha kitakarítjuk őket a gyülekezetből és kizárjuk őket Isten házából – ez a legkevésbé sem rossz.

Az antikrisztusok, akikről beszéltem, és akiket boncolgattam ma, soha nem fognak változtatni azon az irányon és azokon a célokon, amelyekre törekednek. Mindenben, amire törekednek, az önérdeket helyezik előtérbe, minden erejüket felhasználva és a fejüket törve, hogy csalárd módon szerezzenek ételt és italt Isten házában. Soha nem áldozták fel magukat őszintén Istenért; csakis azon vannak, hogy csalással jussanak ételhez és italhoz, érdekekhez és jó bánásmódhoz. Úgy vélik, hogy Isten nem látja ezt, nem tud róla és nem tudja átvizsgálni, ezért céltudatosan törekednek ezekre a dolgokra. Persze ilyen a természetlényegük – nem szeretik az igazságot, az igazságra való törekvés útján sem tudnak járni, ezért arra kárhoztattak, hogy antikrisztusként jellemezzék őket. Ezek azok a fajta emberek, akiket Isten kiiktat, és azok a fajta emberek, akiket Isten házának ki kell közösítenie, amint felfedezik őket. Attól kezdve, hogy felfedezik, hogy valaki az antikrisztus útját járja, odáig, hogy egy sor olyasmit tesz, ami nem áll összhangban az igazsággal, egészen addig a napig, amikor antikrisztusként jellemzik, mindez mindenkinek megmutatja, hogy az antikrisztusok nem változnak. A végső sorsuk az, hogy Isten háza kizárja és Isten kiiktassa őket – képtelenek a változásra. Nos, mi hasznotok származik abból, hogy tudjátok ezeket a dolgokat? Egyesek ezt mondják: „Mi nem csalással szerzünk ételt és italt. Mi az igazságra törekszünk és tenni akarjuk a teremtett lényi kötelességünket. Követjük Istent és alávetjük magunkat az Ő vezényléseinek és intézkedéseinek. Nem viselkedünk antikrisztusok módjára, és nem is tervezzük, hogy az antikrisztusok útját járjuk. Mi hasznunk van abból, hogy tudunk ezekről az esetekről?” Ami a rendes testvéreket illeti, az antikrisztusok ezen megnyilvánulásai és megnyilatkozásai figyelmeztetésül szolgálhatnak az egyes emberek számára, és tudatják velük, hogy melyik út helyes, illetve mely viselkedésformák és cselekvésmódok állnak összhangban Isten szándékaival. A gyülekezetvezetők és a dolgozók számára minden szinten ez az antikrisztusok felismerésének valós életből vett bizonyítéka. Mi haszna származik a gyülekezet munkájának az antikrisztusok felismeréséből? Segít pontosan azonosítanotok az antikrisztusokat és a megfelelő időpontban kizárni őket a gyülekezetből, ezzel tisztábbá tenni a gyülekezetet és mentesíteni azt ezeknek az antikrisztusoknak a zavarásától, akadályozásától és kárától, hogy azoknak, akik igazán törekednek az igazságra és akik őszintén fel tudják áldozni magukat Istenért, tiszta és nyugodt környezetük lehessen, amely mentes az ördögök és Sátánok zavarásától. Amikor tehát az antikrisztusok felismerésének igazságáról van szó, akár a tények és a megnyilvánulások szempontjából ismered fel őket, akár az igazságalapelvek alapján, mindkét szempontnak tudatában kell lenned. Ez előnyös az életbe való belépésed és a gyülekezet munkája számára – ez olyasmi, amit meg kell értenetek.

Ma több esetről beszéltem. Ezek a dolgok mind az antikrisztusok ádázságának, szégyentelenségének és bármiféle erkölcsi minimuma teljes hiányának egyes viselkedésformái, cselekvésmódjai és megnyilvánulásai. Az ilyen esetek biztosan mind olyanok, amelyek megtörténtek körülöttetek, és elmondható, hogy az antikrisztusok cselekvésmódjai és megnyilvánulásai bizonyos mértékig mind megvannak bennetek. Más szóval, mindannyiótokban megvannak az antikrisztusok egyes beállítottságai és gyakorlatai. Ezért amikor felismeritek az antikrisztusokat, a saját viselkedéseteket is ellenőriznetek kell és meg kell vizsgálnotok, valamint el kell gondolkodnotok rajta. Egyesek talán azt mondják: „Te folyton ilyen esetekről, ilyen pletykákról beszélsz, és nagyon belemész a részletekbe. Milyen előnyére válik ez az igazságba való belépésünknek? Jelenleg igen lefoglalnak a kötelességeink, és nem akarjuk feljegyezni ezeket a dolgokat, illetve meghallgatni őket. Az igazságba való belépéskor elegendő két dologhoz ragaszkodni – az egyik az Istennek való alávetettség, a másik pedig, hogy az ember rendesen végezze a kötelességét. Ilyen egyszerű!” Elméletben lehet ilyen egyszerű, de pontosan és konkrétan szólva nem ilyen egyszerű ez. Ha kevés igazságot értesz, a belépésed hozzávetőleges és sekélyes lesz, ha pedig az általad értett igazságok általánosak, akkor az általad megtapasztalt részletek száma is kevés lesz, és soha nem tisztulsz majd meg Isten jelenlétében. Isten arra kéri az embereket, hogy törekedjenek az igazságra és menjenek be az igazságvalóságokba, úgyhogy az embereknek meg kell érteniük ezeket a részleteket. Mit láttok ebből? Isten elhatározta, hogy megment titeket, tehát komolynak kell lennie veletek, és egyáltalán nem lehet gondatlan, zavarodott, illetve nem elégedhet meg azzal, hogy valami elég közel van vagy nagyjából helyes. Isten számára az, hogy „nagyjából helyes”, „ötből négy”, „esetleg” és „talán”, nem létezik. Ha meg akarsz menekülni és az üdvösség útját akarod járni, az igazságnak mindezeket a részleteit meg kell értened. Ha most nem állsz készen a feladatra, rendben van – ha most kezdesz bemenni az igazság részleteibe, még nincs túl késő. Ha megelégszel csak azzal a hozzáállással, hogy jól végzed a kötelességed anélkül, hogy hibát vétenél, és képes vagy alávetni magad, amikor valami történik veled, akkor soha nem fogsz bemenni az igazságvalóságokba. Az Isten által az embereknek nyújtott minden egyes igazság sok sajátos részletet tartalmaz, és ha az emberek nem értik meg ezeket a részleteket, akkor soha nem fogják megérteni az igazságot, illetve Isten szándékait. Jó dolog az vajon, hogy Isten komolyan veszi az embereket? (Igen.) Akár a kötelességeik végzését, az alávetettségüket, az emberekkel való kapcsolataikat, illetve azt tekintve, hogy miként közelítik meg a kilátásaik és a sorsuk ügyét, sőt, akár azokat a dolgokat tekintve, amelyekről most beszélek, például miként kell felismerni az antikrisztusokat, hogyan ne járja az ember egy antikrisztus útját, és hogyan vesse le egy antikrisztus beállítottságát, fel kell fogniuk ezeket egyenként. Ha egyszer igazán képesek vagytok felismerni ezeket a részleteket, és nem csak azt tudjátok, miként prédikáljatok egy kevés egyszerű és üres doktrínát, akkor mentek majd be az igazságvalóságokba. Csak azoknak az embereknek van esélyük és reményük az üdvösségre, akik belépnek az igazságvalóságokba; a szavak és doktrínák puszta prédikálása csupán munkavégzés. Ha az emberek be akarnak menni az igazságvalóságokba, ezekkel a részletekkel kell kezdeniük, különben soha nem fognak beállítottságbeli változást elérni.

2020. április 4.

The Hungarian Bible verses found in this audio are from the Hungarian Revised New Translation Bible (Translated in 1975, revised in 1990 and 2014) © Hungarian Bible Society 1975, 1990, 2014. Used by permission of the Hungarian Bible Society.