Az antikrisztusok gyakran félrevezetik az embereket, megnyerik és irányítják őket afféle állításokkal, hogy ők népszerű emberek Isten házában, akiket Isten fontos pozícióba helyezett, és akiket Isten becsül és akikben bízik, abbéli erőfeszítésükben, hogy elérjék a céljukat: állandóan élvezzék a státuszt és örökké övék legyen a végső szó. Mitől félnek a legjobban az antikrisztusok? A státuszuk elvesztése és a rossz hírnév rémiszti meg őket a leginkább. Attól tartanak, hogy a testvérek majd azt hiszik, hogy ők nem törekednek az igazságra, hogy igen gyenge képességűek, és hogy nincs lelki megértésük, illetve nem végeznek tényleges munkát, és hogy képtelenek bármely tényleges munka végzésére. Ezek azok a dolgok, amelyeket az antikrisztusok leginkább rettegnek hallani. Amikor az antikrisztusok ilyen állításokat és kijelentéseket hallanak, pánikba esnek, sőt bosszúsak lesznek, időnként még a toporzékolásig is eljutnak, mondván: „Én gyenge képességű vagyok, úgyhogy rajta, használj bárkit, akit tudsz; én úgysem tudom elvégezni ezt a munkát! Hát isten nem igazságos? Ennyi éven át hittem benne, feladtam érte a családomat és a pályafutásomat, és olyan sokat fáradoztam mindannyiótokért, testvéreim. Miért nem tudtok egyetlen méltányos szót sem szólni rólam?” Többé nem tudnak figyelmet szentelni a hírnevüknek és a státuszuknak, és többé meg sem próbálják leplezni magukat vagy színlelni; a rútságuk teljesen nyilvánvaló. Miután kiadták a haragjukat, letörlik a könnyeiket és így gondolkodnak: „Ó, ne! Megszégyenítettem magam. Vissza kell térnem!” Tovább folytatják a színlelést, tovább tanulják a jó szlogeneket és doktrínákat, tovább hallgatnak, olvasnak, prédikálnak és vezetik félre az embereket. Úgy érzik, hogy meg kell menteniük a hírnevüket és a státuszukat, és remélik, hogy egy napon, amikor eljön a választások ideje, a testvérek még mindig gondolni fognak rájuk, emlékezni fognak az általuk tett jó dolgokra, emlékezni fognak az általuk fizetett árra és az általuk mondott dolgokra. Ez teljesen szégyentelen, nem igaz? Egyáltalán nem változott a régi természetük, ugye? Az antikrisztusok miért nem változnak soha? A természetlényegük határozza meg ezt, nem tudnak változni; egyszerűen ilyenek. Amikor az ambícióik és a vágyaik végképp füstbe mennek, toporzékolnak, aztán pedig sokkal jobban viselik magukat. Nemrég kérdeztem arról, hogy egy illető hogy viseli magát, és pár testvér azt mondta, hogy igen jól viselkedik. Mit jelentett az, hogy „jól viselkedik”? Azt jelentette, hogy az utóbbi időben sokkal jobban viselkedett és sokkal jobban szerepelt, mint korábban; nem okozott többé bajt, nem támadta az embereket, illetve nem versengett státuszért, valamint megtanulta, hogyan beszéljen finomabban, szerényebben és csendesebben az emberekkel. És helyénvaló szavakat használt mások segítésére, a mindennapi életében pedig különös gondot és figyelmet fordított másokra. Olyan volt, mintha teljesen új emberré vált volna. De vajon valóban megváltozott? Nem. Akkor mik voltak ezek a gyakorlatok? (Külsődleges jó viselkedésformák.)

Miután egyes antikrisztusokat felfednek, és minden gaztettükre fény derül, a testvéreket látva így szólnak: „Olyan, mintha isten mostanában megvilágosított és megvilágított volna, és igen jó állapotban vagyok. Mély gyűlöletet érzek a korábbi tetteim iránt, és soha nem tudom majd elfelejteni, illetve elengedni azokat a veszteségeket, amelyeket miattam szenvedtek el a testvérek. Nagyon szomorú vagyok.” Ahogy ezt mondják, könnyekben törnek ki, sőt akár kezdeményezik is, hogy megkérik a testvéreket, hogy metsszék meg őket, mondván: „Ne aggódjatok amiatt, hogy gyenge vagyok. Ha azt látjátok, hogy valamit rosszul csinálok, metsszetek meg, el tudom fogadni – el tudom azt fogadni istentől; nem fogok neheztelni rátok.” A testvérek megmetszésének makacs elutasításától, az annak való ellenállástól és az azzal való dacolástól, az önigazolástól és a maguk melletti érveléstől, valamint attól, hogy teli vannak nehezteléssel, odáig jutottak, hogy aktívan keresik a megmetszést. Ez elég gyors szemléletváltás, nem igaz? Azt jelenti vajon, hogy bűntudatuk van? E hozzáállás alapján úgy tűnik, hogy fordulatot tettek, úgyhogy meg kell metszened őket. Ez lehetővé teheti számukra, hogy felismerjék a múltban elkövetett hibáikat, és segít nekik önmaguk megismerésében. Ebben a pillanatban segítened kell őket némi őszinteséggel, és ezt mondanod: „Látom, hogy mostanában egész jól viselkedsz. Szívből fogok szólni hozzád. Ha valami, amit mondok, nem helytálló és nem tudod elfogadni, akkor ne törődj vele; ha helytállónak véled azt, amit mondok, akkor fogadd el Istentől. Az a szándékom, hogy segítsek neked, nem pedig, hogy beléd rúgjak, miközben a földön fekszel, vagy hogy támadjalak. Nyissuk meg a szívünket egymásnak, és beszélgessünk. Akkoriban, amikor vezetőként szolgáltál, pöffeszkedve jártál körbe, és nem voltál hajlandó beismerni a hibáidat; még ha külsőleg párat be is vallottál, mélyen belül valójában nem ismerted el a hibát – majd később, amikor hasonló problémával találkoztál, ugyanúgy viselkedtél, mint korábban. Beszéljünk például a legutóbbi esetről. Mivel felelőtlen voltál, valami balul sült el, és nagy veszteség érte Isten házának vagyonát. A felelőtlenséged vezetett ahhoz is, hogy sok testvért letartóztattak és bebörtönöztek, és árat fizettek ezért. Nem gondolod, hogy felelősséget kellene vállalnod ezért? Te voltál a közvetlen felelős ezért az esetért, így hát Isten elé kellene járulnod, megvallanod a bűneidet és bűnbánatot tartanod. Az a helyzet, hogy ha beismered a hibádat, Isten a legrosszabb esetben véteknek fogja azt tekinteni, és nem lesz hatással az igazságra való törekvésedre a jövőben. A testvérek is megfelelően tudnak majd bánni veled és Isten háza tagjának tekinteni téged; nem fognak kiközösíteni vagy támadni. Igaz, hogy egy emberrel kapcsolatban minden Isten kezében van, ha azonban soha nem törekedsz az igazságra, akkor Isten biztosan utálni fog és elhagy majd, és ezen a ponton a pusztítás célpontjává válsz. Ha elfogadod Isten munkáját és aláveted magad neki, és képes vagy őszinte bűnbánatot tartani, akkor Isten nem fog emlékezni a múltbeli vétkeidre, és Isten előtt továbbra is olyan ember leszel, aki az igazságra törekszik. Nem kérjük az elnézését vagy a megbocsátását, de legalábbis azt kell tennünk, amit az embereknek tenniük kell; ez minden teremtett lény felelőssége és kötelessége, és ez az az út, amelyen mindannyiunknak járnia kell.” Ezek igaz szavak, nemde? Van ezekben bármi gúny vagy ravaszkodás? Van bennük bármi szarkazmus vagy csúfolódás? (Nincs.) Ezek csupán szívből jövő szavak, amelyek nyugodtan és az emberek segítését és nevelését célzó alapelvvel összecsengve hangoznak el. Ezek a szavak helyénvalóak; van bennük gyakorlási út és keresendő igazság. Mégis, képesek az antikrisztusok elfogadni ezeket a szavakat? Képesek az igazságként felfogni és gyakorolni őket? (Nem képesek.) Hogyan válaszolnak ezekre a szavakra? „Még most is mindannyian a hibámon lovagoltok, nem vagytok hajlandóak elengedni, mi? Még isten sem emlékszik az emberek vétkeire, akkor ti miért vizsgálgatjátok folyton az enyémet? Azt mondod, bizalmasan akarsz beszélgetni velem és hogy segítesz nekem. Miféle segítség ez? Nyilvánvalóan arra tett kísérlet, hogy a múlton rágódjunk és elszámoltass. Csak azt próbálod elérni, hogy vállaljam a felelősséget, nem igaz? Vajon egyedül én vagyok a felelős azért az esetért? Minden isten kezében van, ami azt jelenti, hogy ő a felelős. Amikor az az eset történt, miért nem adott nekünk isten semmiféle útbaigazítást? Hát nem isten rendezte el így? Nos, akkor hogyan hibáztathattok engem?” Nyíltan elmondják a véleményüket, nemde? Miben áll a problémájuk? A felszínen úgy tűnt, mintha fordulatot tettek volna és alázatosabbá váltak volna; a magaviseletük sokkal jobbnak tűnt, mint korábban, mintha már nem a státuszt és a hírnevet hajszolnák, és mintha nyugodtan le tudnának ülni, beszélni valakivel és bizalmas beszélgetést folytatni. Akkor hogyan képesek még mindig ilyesmit mondani? Milyen probléma látható ebben? (A viselkedésmódjuk csak egy illúzió volt, amelyet azért öltöttek fel, hogy visszatérhessenek.) Mi más? (Egyáltalán nem ismerik igazán önmagukat, és ezek nem a valódi bűnbánat megnyilvánulásai, csupán egyfajta álszent gyakorlat. Amikor mások elbeszélgetnek velük a problémáikról, még mindig képtelenek elfogadni az igazságot. Világos, hogy a természetlényegük ellenséges az igazsággal szemben.) Két pont nagyon világos ebben. Először is, amikor egy antikrisztus elveszíti a státuszát, az egyik létállapota az, hogy „amíg élsz, remélsz” – mindig készen áll a visszatérésre. A másik pont az, hogy tekintettel a korábbi tévútjukra és az általuk elkövetett vétkekre, az antikrisztusok soha, de soha nem fognak őszintén elgondolkodni önmagukon. Nem fogják beismerni a hibáikat, sem elfogadni az igazságot, és még kevésbé fogják megérteni a lényegüket a gonosztetteik tényeiből, illetve összefoglalni azt, hogy miként gyakoroljanak az igazságnak megfelelően. Amikor elbocsátják őket, és elveszítik a státuszukat, nem erre gondolnak: „Pontosan mit is tettem rosszul? Hogyan kellene megbánnom? Ha ez a fajta dolog ismét megtörténik, hogyan kellene cselekednem ahhoz, hogy megfeleljek Isten szándékának?” Nincs meg bennük ez a hozzáállás, hogy fordulatot tegyenek. Még ha meg is metszik őket, és még ha elbocsátják is őket, akkor sem fordulnak meg és nem törekednek az igazságra, nem keresnek utat a gyakorláshoz, illetve nem változtatnak a törekvésük irányán. Bármilyen nagy veszteségeket hoznak is Isten házára, és bármekkorát buknak is, soha nem fogják megvallani a bűneiket. A hibáik nem fogják arra késztetni őket, hogy az elkövetkező időben törekedjenek az igazságra és keressék azt; ehelyett azt fogják számítgatni, hogy mit is tehetnének, hogy mindent megmentsenek és visszaszerezzék az elveszített státuszukat. Ez a két pont. Az első egyfajta létállapot, amelyet a státuszuk elvesztését követően élnek meg, amely állandóan készen áll a visszatérésre. A második pont az, hogy nem hajlandóak beismerni, illetve megérteni a tévutat, amelyen jártak. Ebben a második pontban az, hogy nem értik a tévutat, amelyen jártak, egy része annak; ezenkívül egyáltalán nem fognak őszinte bűnbánatot tartani, sem az igazságot nem fogják elfogadni, és bizonyosan nem fogják bűnbánó szívvel jóvátenni a kárt, amelyet Isten házának okoztak. Egyáltalán nem fognak elgondolkodni az átalakulás módján, azon, hogy miként változzanak az igazságra nem törekvő emberekből olyan emberekké, akik törekednek az igazságra és gyakorolják azt. Ez a két pont nyilvánvalóvá teszi, hogy az antikrisztusok idegenkednek az igazságtól és természetüknél fogva elvetemültek; különösen ügyesen álcázzák magukat és alkalmazkodnak a környezetükhöz, mint a kaméleon. Állhatatlan lényegük van, a státuszra, valamint az ambícióikra és a vágyaikra való törekvésük pedig soha nem nyugszik a szívük mélyén, és soha nem is fog megváltozni. Ezeket az embereket senki sem tudja megváltoztatni. Ezeket a megnyilvánulásokat szemlélve milyen az efféle ember természetlényege? Testvér vajon egy antikrisztus? Valódi ember vajon egy antikrisztus? (Nem.) Ha testvéreknek tekinted ezeket az embereket, az vajon nem azt jelenti, hogy súlyosan ostoba vagy? Ezek a megnyilvánulások egy antikrisztus lényegének kinyilatkoztatásai. Amikor az antikrisztusoknak nincs státuszuk, ilyen létállapotban vannak; ilyenek a számítgatások a szívükben, az, amit feltárnak és ahogyan külsőleg viselkednek, valamint a szívük mélyén az igazsággal és a vétkeikkel szembeni hozzáállás milyensége, és nem fog megváltozni a nézőpontjuk. Nem számít, mennyit beszélsz az igazságról, illetve a gyakorlás helyes, pozitív útjairól, mélyen legbelül sosem fogják igazán elfogadni, hanem ellenállnak neki. Sőt, ekképp hiszik majd: „Nos, nincs többé státuszom, tehát nem számít, amit mondok. Többé senki sem támogat; csak gúnyt akartok űzni belőlem és megleckéztetni. Alkalmas vagy te arra, hogy megleckéztess? Mit gondolsz, ki vagy? Te még járni sem tanultál meg akkor, amikor én vezető lettem! Hát nem tőlem tanultad azt a pár dolgot, amiről beszélsz? És te próbálsz engem megleckéztetni. Te aztán valóban nem tudod, hol a helyed a világegyetemben!” Úgy vélik, az embereknek kell bizonyos rangidősség ahhoz, hogy megmetsszék őket, hogy beszéljenek hozzájuk, beszélgessenek velük, illetve bizalmasan társalogjanak velük. Mifélék ezek az emberek? Csak antikrisztusok képesek ilyesmiket mondani; a normális emberek és azok, akikben van némi szégyenérzet és egy kevés racionalitás, soha nem mondanának ilyeneket. Ha valaki prédikációt tart nektek, nyugodtan bizalmas beszélgetést folytatva veletek és rámutatva a problémáitokra és néhány javaslatot téve, képesek lennétek elfogadni azt, vagy az antikrisztusokkal azonos módon gondolkodnátok? Tegyük fel például, hogy tíz éve hívő vagy, de sosem szolgáltál vezetőként. Egy másik ember csak két éve hisz, de nálad magasabb státusza van, és téged ez felkavar. Tegyük fel, hogy húsz éve hittél Istenben, mielőtt végre körzetvezető lettél. Valaki más mindössze öt évnyi hit után regionális vezető lesz, és vezetni kezd téged, te pedig nehezen fogadod el ezt. Ha megmetsz, kényelmetlenül érzed magad, és még ha igaza is van abban, hogy megmetsz, akkor sem akarod elfogadni. Volt valaha efféle hozzáállásotok, vagy voltak ilyen megnyilvánulásaitok? (Igen.) Ez egy antikrisztus beállítottsága. Úgy gondoljátok, hogy csak az antikrisztusoknak van antikrisztusi beállítottsága? Bárki, aki egy antikrisztus beállítottságával bír, veszélyben van, egy antikrisztus útjára léphet, és ez a beállítottság elpusztíthatja őt. Így állnak a dolgok. Amikor egy antikrisztus lényegéről beszélgetünk és azt boncolgatjuk, abba azok az emberek is beletartoznak, akik antikrisztusi beállítottsággal bírnak. Mit mondanátok: az ide tartozó emberek vajon a kisebbség vagy a többség, vagy vajon mindenki beletartozik? (Mindenki beletartozik.) Így van, mivel egy antikrisztus beállítottsága a Sátán beállítottsága, és minden romlott ember a Sátán beállítottságával rendelkezik. Most arról a témáról beszélgettünk egy keveset, hogyan kezelik az antikrisztusok azt, ha megmetszik őket. A nagyobb részletezés kedvéért említhetünk néhány konkrét példát. Ezt meghagyom nektek, hogy az összejöveteleitek során beszélgessetek róla. Miközben beszélgettek, ne mindig arról beszéljetek, hogy mások milyenek. Természetesen nem kerülhető el, hogy mások megnyilvánulásairól beszélgessetek, de főként a saját megnyilvánulásaitokról kellene beszélgetnetek. Ha találtok magatokban az antikrisztusi beállítottsághoz kapcsolódó megnyilvánulásokat, illetve megnyilatkozásokat, az hasznos és előnyös lesz az önismeretetek szempontjából, és segíteni fog abban, hogy megszabaduljatok attól a beállítottságtól.

Korábban az antikrisztusi beállítottság különféle megnyilvánulásainak témájáról beszélgettünk – képesek vagytok-e most ezekhez hasonlítani magatokat? Képesek voltatok-e némi megértésre jutni? Meg tudtok-e oldani egyes valós problémákat? Függetlenül attól, hogy a romlott beállítottságotok mely aspektusán változtattok, az egész az igazság megértésének, valamint annak alapján érhető el, ha az igazsághoz hasonlítjátok magatokat, majd eljuttok önmagatok megértésére. Ezért a romlott beállítottság különféle megnyilvánulásainak felismerésére és boncolgatására való képesség egy olyan út, amelyet járnod kell, amikor önmagad megismeréséről és beállítottságbeli változás eléréséről van szó. Eljutottatok már ennek a pontnak a megértésére? Néhányan közületek talán nem, és esetleg ezt gondolják: „Mindig ezekről a jelentéktelen témákról és dolgokról beszélsz; soha nem beszélsz mélyreható igazságokról, és nem fedsz fel mélyreható misztériumokat. Ez annyira unalmas és fárasztó! Mi köze ezeknek a dolgoknak, amelyekről beszélsz, ahhoz, hogy belépünk a menny királyságába, nagy áldásokhoz jutunk és tökéletesítve leszünk a jövőben?” Ezek az emberek sosem értenek; elálmosodnak, amint ezeket a dolgokat hallgatják. Azokhoz, akiknek nincs lelki megértésük, nem jut el; nem értik a különféle emberi állapotokat, amelyeket az egyes igazságok érintenek, sem a különféle igazságok közötti kapcsolatokat. Nem értik ezeket a dolgokat. Minél részletesebb magyarázatot adsz nekik, annál inkább összezavarodnak és annál kevesebbet fogadnak be, úgyhogy mindig elálmosodnak. Amikor épp csak elkezdődik egy összejövetel, énekelnek és táncolnak, és bármennyire unalmasak vagy ismétlődők is a szabályok és a ceremóniák, nem álmosodnak el. Amint azonban az igazságról és az emberek különböző állapotairól beszélsz, bóbiskolni kezdenek. Mi történik azokkal az emberekkel, akik mindig így elálmosodnak? Vajon nem fedték fel őket? Ez az igazság nem szeretésének a megnyilvánulása, nem igaz? Amikor az életbe való belépéssel összefüggő különféle igazságok részleteiről van szó, az igazságra őszintén törekvő és bizonyos képességgel rendelkező emberek annál jobban értik azokat, minél többet hallanak róluk, miközben azok, akik nem szeretik az igazságot és akiknek nincs lelki megértésük, csak egyre inkább összezavarodnak, minél többet hallanak róluk. Minél többet hallgatják, annál unalmasabbnak találják őket, és nem számít, mennyit hallgatnak, akkor is ugyanúgy éreznek; nem tudnak meghallani bennük egy utat. Úgy érzik, hogy az életbe való belépéssel kapcsolatos dolgok valójában nem annyira összetettek, ezért nem szükséges olyan sokat beszélni róluk. Ilyenek azok az emberek, akiknek nincs lelki megértése. A beállítottságbeli változás jó sok igazságot foglal magában. Amennyiben az emberek a beállítottságuk megváltoztatására irányuló igyekezetük útján nem fordítanak időt és erőfeszítést minden egyes igazságra, nem érnek el megértést, felfogást és ismeretet minden egyes igazságról, és nem találnak utat a gyakorláshoz, akkor egyáltalán nem lesznek képesek bemenni egyetlen igazságba sem. Milyen módon ismerhetik meg az emberek Istent? Az összes különféle igazság megértésével és az azokba való belépéssel – ez az egyetlen mód. Mi több, az egyes igazságok nem valamiféle elméletet vagy egyfajta tudást, illetve filozófiát jelentenek; az emberek életéhez és a létállapotukhoz, valamint azokhoz az állapotokhoz van közük, amelyekben épp vannak, illetve azokhoz a dolgokhoz, amelyekre minden egyes napon gondolnak, valamint a romlott lényegük uralma alatt született különféle gondolatokhoz, elgondolásokhoz, szándékokhoz és hozzáállásokhoz. Ezek tehát azok a témák, amelyekről beszélünk. Amikor megfejted ezeket a témákat, összefüggésbe hozod őket magaddal, megtalálod a gyakorlás alapelveit, és megismered a különböző beállítottságaid szülte különféle állapotokat és nézőpontokat, akkor valóban megérted majd az ezekhez kapcsolódó igazságokat, és csak akkor leszel képes pontosan az igazságalapelvek szerint gyakorolni. Ha csupán szó szerint érted a szavakat, és amikor látod, amint Isten leleplezi az antikrisztusok önzését és hitványságát, erre gondolsz: „Az antikrisztusok önzőek és hitványak, én magam azonban elég önzetlen vagyok; sok szeretetet tudok adni, toleráns vagyok, tudós családba születtem, felsőfokú végzettséggel rendelkezem, és híres emberek és mesterművek hatottak rám, én nem vagyok önző ember” – vajon az igazság elfogadása az, hogy ezeket a dolgokat mondod? Azt jelenti, hogy ismered önmagad? Elég nyilvánvaló, hogy nem érted ezt a konkrét igazságot, illetve az ebben a konkrét igazságban foglalt különféle állapotokat. Amikor megérted az Isten által említett és leleplezett különféle állapotokat, amelyeket egy bizonyos igazság felölel, valamint össze tudod vetni magad velük, és megtalálod a gyakorlás pontos alapelveit, akkor indulsz majd el az igazság gyakorlásának útján, és akkor lépsz majd be az igazságvalóságba. Ha ezt nem tetted meg, akkor csak egy doktrínát értettél meg; nem értetted meg az igazságot. Olyan ez, mint a téma, amelyről az imént beszéltünk, hogyan kezelik az antikrisztusok azt, ha megmetszik őket. A különféle állapotok, megnyilvánulások és megnyilatkozások, amelyekről beszélgettünk, mind kapcsolódnak egy antikrisztus természetlényegéhez és beállítottságához. Hányat értesz ezek közül? Hányat vetettél közülük össze magaddal? Ebben az általad felfogott témában foglalt állítások, részletek és állapotok más emberekhez vagy hozzád kapcsolódnak? Neked magadnak van-e bármilyen kapcsolatod ezekkel az állapotokkal? Valóban összefüggésbe hoztad őket magaddal, vagy csak vonakodva tudomásul vetted őket és egyetértettél velük? Ez a felfogásodtól és az igazsághoz való hozzáállásodtól függ. Az, hogy ezeket az állapotokat összekapcsolod magaddal, csupán előfeltétele annak, hogy képes legyél gyakorolni az igazságot; nem azt jelenti, hogy már elkezdted gyakorolni. Ha azonban nem tudod összekapcsolni magaddal ezeket az állapotokat, akkor egyáltalán semmi közöd nem lesz az igazság gyakorlásához. Ebben az esetben mit fogsz hallani, amikor prédikációkat hallgatsz? Csupán színlelni fogsz; úgy tűnik majd, mintha hinnél Istenben, de valójában nem az Ő szavai szerint fogsz gyakorolni, és nem tudsz majd belépni az Ő szavainak valóságába. Csak egy laikus leszel, egy szolgáló, egy ellenpont. Amikor arról van szó, hogy miként kellene összevetned magad ezekkel az állapotokkal, és hogyan kellene boncolgatnod azokat a különféle állapotokat, amelyek az Általam mondott dolgokhoz kapcsolódnak, ez a saját tudásotok függvénye. Én csak annyit tehetek, hogy elmondom nektek ezeket a szavakat és ellátlak titeket ezekkel a szavakkal, a többiért nektek magatoknak kell erőfeszítést tennetek. Az, hogy el tudjátok-e fogadni ezeket a szavakat vagy sem, a hozzáállásotoktól függ. Egyesek hajthatatlanok a szívükben; folyton színlelnek és próbálják megóvni a státuszukat és a hírnevüket. Nyilvánvalóan vannak problémáik, de képtelenek észrevenni ezeket a problémákat és nem ismerik be őket, sőt mások leleplezését és boncolgatását is magukra vállalják. Következésképp a többi embernek végül haszna származik belőle, míg ők maguk nem nyernek semmit. Bolondok ezek az emberek, nem igaz? Ez ostoba viselkedés. A prédikációk hallgatásának nem az a lényege, hogy megtanulj tisztán látni másokat, és nem is az, hogy mások helyett hallgasd, hanem az, hogy te magad halld meg, amit mondanak, és tedd magadévá azt. Hallgatod Isten szavait, az igazságot és a prédikációkat, és mindebből megérted majd az igazságot, elnyered az életet, és átalakulást érsz el a beállítottságban. Van ennek bármi köze másokhoz? Ezeknek a szavaknak hozzád van közük. Ha ilyen hozzáállást alakítasz ki, akkor ezek a szavak képesek lehetnek megváltoztatni téged, a valóságoddá lenni és lehetővé tenni számodra, hogy beállítottságbeli változást érj el.

Ebben az első témában azokról a különféle megnyilvánulásokról beszéltünk, ahogyan az antikrisztusok azt kezelik, ha megmetszik őket. Az e témáról való beszélgetés egyrészt segít mindannyiótoknak megérteni, hogy miféle hozzáállásuk van az antikrisztusoknak, valamint a természetlényegük megnyilvánulásait, amikor erről a dologról van szó, másrészt némi pozitív útmutatást és figyelmeztetést ad nektek. A fennmaradó problémákról ti magatok is beszélgethettek és megoldhatjátok őket; azok a saját ügyeitek.