Vannak egyesek, akik végzik a kötelességüket a gyülekezetben, és nyilvánvalóan képtelenek technikailag igényes feladatokat magukra vállalni, mégis ragaszkodnak hozzá, hogy benne legyenek a csapatban. Azt hiszik, korábban tanultak ahhoz kapcsolódó szakmai készséget, értik ezt a szakterületet, ismerik a dörgést, és ezért ragaszkodnak hozzá, hogy elvállalják ezt a feladatot. Nem értik az igazságot, sőt, amellett, hogy nem értik az igazságot, nem beszélgetnek és nem dolgoznak másokkal, az igazságalapelveket még kevésbé keresik, kitartva amellett, hogy értik azt és vannak ismereteik róla. Van tehát különbség aközött, hogy egyfelől valaki ismer egy szakmai készséget és ismeri a dörgést, másfelől pedig érti az igazságalapelveket? Egy szakmai készség és a dörgés ismerete azt jelenti vajon, hogy az ember érti az igazságalapelveket? (Nem.) Ezek a lelki megértés híján lévő emberek azt hiszik, hogy egy szakmai készség ismerete azt jelenti, hogy értik az igazságalapelveket, és ezért bátran nekiláthatnak szabad kezet kapva végezni a feladatot, senkire sem kell hallgatniuk és nem Isten házának szabályai szerint kell végezniük a feladatot. Azt hiszik, ez az ő ügyük és senki más nem avatkozhat bele, illetve nem kérdezheti őket róla – a feladat olyan lesz, ahogy ők megcsinálják, és azt tekintik mércének, amit ők csinálnak. Hát nem így viselkednek az antikrisztusok? Hát nem súlyos probléma ez? Ha valaki csak egy szakmai készséget ismer és nem érti az igazságot, milyen következményekkel jár majd a kötelességtevése? (Meg fogja zavarni a gyülekezeti munkát.) Csak megzavarja? Nem válik majd vajon arrogánssá és önhitté? Nem fog olyasmiket tenni, ami szégyent hoz Istenre? (De igen.) A kötelességed végzése révén azt a hatást kell elérned, hogy tanúságot tegyél Isten mellett; nem pusztán egy szakmát gyakorolsz, hanem inkább azt a hatást éred el, hogy a kötelességed végzésén keresztül tanúságot teszel Isten mellett, és ez a szakmai készség ezért csak az általad végzett kötelességet szolgálja. Egy szakmai készség nem az igazságot képviseli, egy szakmai készségben való jártasság pedig nem jelenti azt, hogy érted az igazságot, illetve, hogy az igazságalapelvekkel összhangban tudod végezni a feladatot. Egyesek tiltakoznak ez ellen és ezt mondják: „Én jöttem isten házába, ismerem ezt a szakmai készséget, ismerem a dörgést, úgyhogy isten háza adjon nekem fontos feladatokat és tartson nagyra engem. Nem szabad zavarba hoznia engem, illetve beleütnie az orrát olyasmibe, ami az én szakmai készségem hatáskörébe tartozik. Nekem kell tanítanom másokat. Isten háza ne intézze úgy, hogy olyanok működjenek együtt velem, akik nem ismerik a dörgést. Ezek az emberek nem érdemlik meg, hogy együttműködjenek velem.” Helyes gondolkodásmód ez? (Nem.) Mások nem érdemlik meg, hogy együttműködjenek velük – hát nem egy antikrisztus gondolkodásmódja ez? Ha nincs Isten házában senki, aki megérdemli, hogy együttműködjön veled, akkor te vajon megérdemled, hogy végezd ezt a kötelességet? Mit gondolsz, ki vagy te? Tökéletessé tettek már? Nem érdemled meg, hogy végezd ezt a kötelességet! Csak azért van meg a lehetőséged, hogy végezd ezt a kötelességet, mert Isten felmagasztal téged. Meg kell értened a kötelességed végzésének alapelveit. Te most tanúságot teszel Isten mellett, nem egy szakmát gyakorolsz. Az a kevés szakmai készség, amit ismersz, csak arra használatos, hogy szolgálatot tegyél, és ennek a kötelességnek a szolgálatában áll. Ezért aztán nem számít, technikailag mennyire bonyolult az általad végzett kötelesség, annak minden részében mindig az igazságalapelvekre kell összpontosítanod, hogy elérhesd az Isten melletti tanúságtétel hatását. Ha nem tudod elérni ezt a hatást és az általad végzett kötelesség szégyent hoz Istenre, akkor vajon mi haszna lesz a technikai szakértelmednek? Lesz bármi értéke? Nem, nem lesz. Ezért ne tekintsd az igazságnak azt a kevéske szakmai készséget és technikai szakértelmet – ezek nem az igazság és nem érdemes dédelgetni őket. Ha Isten háza nem használna téged, ha Isten nem magasztalna fel téged, az a kevéske szakmai készséged és technikai szakértelmed a semmivel lenne egyenlő. Az igazsággal összevetve ezek a dolgok fabatkát sem érnek!

Mondhatni, hogy az antikrisztusok szélhámossága eszköz, amelyet arra használnak, hogy helyük legyen az emberek szívében – a szélhámosság eszközét az emberek félrevezetésére és megvezetésére használják. Az, hogy ezek az emberek képesek szélhámossághoz folyamodni, nemcsak azt mutatja, hogy alapvetően nem fogadják el, illetve nem ismerik el az igazságot, hanem egy még valóságosabb értelmezés is létezik, amely ezekre az emberekre vonatkoztatható: nincs lelki megértésük. Mit jelent az, hogy „nincs lelki megértésük”? Azt jelenti, hogy nem értik Isten szavait, illetve az igazságot. És mivel nem értik az igazságot, ezért nincs elképzelésük arról, hogy Isten milyen embereket szeret, így hát elképzelik ezt a fajta szellemi embert, majd szélhámossághoz és színleléshez folyamodnak. Úgy viselkednek, mint ez a fajta ember, és azt hiszik, hogy ezáltal elérhetik, hogy Isten és más emberek kedveljék őket. Valójában épp az ellenkezője történik, mivel pontosan az ilyen emberek azok, akiket Isten utál és elítél, úgyhogy ne légy ilyen ember. Ha te is ilyen akarsz lenni, ha gyakran folyamodsz ily módon szélhámossághoz és színleléshez, és így félrevezeted az embereket, akkor az antikrisztusok útját követed. Meg kell tanulnod ezt mondani: „Van gyengeségem, van bennem negativitás, romlott beállítottságaim vannak. Hétköznapi ember vagyok, semmi különös. Sok dolog van, amit nem értek és nem tudom, hogyan kell csinálni. Gyakran gyenge vagyok és a Sátán félrevezet engem, hogy a Sátán kísértésébe essem. Ami a technikai készségek tanulását illeti, legfeljebb egy-kettőt tudok elsajátítani, és meg tudom tanulni, általában hogyan kell csinálni őket. Tudom, hogyan kell csinálni ezt a hangyányi szakmai készséget, és megvan ez a hangyányi különleges készségem. Hétköznapi ember vagyok, nincs nagy képességem, a felfogásom pedig megjárja. Ami az igazságot illeti, csak annyit értek, amennyit Isten átad a közlésben. Semmi olyasmit nem értek, amit Isten nem fed fel, illetve nem magyaráz el világosan, a képességem pedig megjárja. A testvérek gyülekezetvezetőnek vagy csapatvezetőnek választanak és ez annyit tesz, hogy Isten felmagasztal engem, nem pedig azért van, mert jobb vagyok másoknál. Nincs mivel kérkednem.” Tudtok ilyesmit mondani? Mondtatok valaha ilyesmit? Így gondolkodtok a szívetekben? Ha a szívedben mindig úgy érzed, hogy nagyszerű, csodálatos vagy, a többiek felett állsz, egy vagy a millióból, hogy akármelyik csoport tagjaként különleges vagy, hogy elsőrangú vagy, hogy ha egy-két hónapot eltöltesz emberek egy csoportjában, mindenki szemtanúja lehet a különleges készségeidnek, tehetségednek, képességednek és felfogásodnak, és jobbnak láthatják azokat a hétköznapi emberekénél – ha a szívedben mindig így méregeted és pozícionálod magad, akkor nagy veszélyben és bőséges bajban vagy.

Az egész emberiségben igen kevesen vannak azok, akik igazán képesek megérteni az igazságot, tökéletes emberek, illetve olyanok, akik bármit meg tudnak csinálni, pedig még kevésbé vannak – mindenki átlagos. Egyesek úgy gondolják, ők nem átlagosak – nos, hogyan támad ez az elgondolás? Abból adódik, hogy van valami, amiben jók, egyesek jók az éneklésben, egyesek a színjátszásban, mások technikai készségekben, némelyek fizikai munkában, egyesek társas érintkezésben, némelyek a politikában, egyesek az üzletben és így tovább. Az igazsághoz e dolgok egyikének sincs semmi köze, mégis gyakran vezetnek félreértéshez és tévesen azt gondolod miattuk, hogy a többiek felett állsz. Miért baj az, ha ezek miatt tévesen azt hiszed, hogy a többiek felett állsz? Ezek a dolgok, amelyekben ügyes vagy, és ez az úgynevezett „többiek felett állás” nem azt jelenti, hogy érted az igazságot, hogy az igazság megértése vonatkozásában felülmúlod az átlagembereket, illetve, hogy kedvezőek a feltételeid az Isten üdvösségére való törekvés és a tökéletessé válás szempontjából – nem jelentik ezeket a dolgokat. Világosan fel kell ismernetek ezt a dolgot! Attól kezdve, hogy Isten elkezdte kimondani a szavait és végezni a munkáját, egészen mostanáig számtalan szót szólt és számtalan munkát végzett – és az egész romlott emberiség közül látta-e akár egyetlen ember is Isten kijelentéseiben azt, hogy Ő a Teremtő, és hogy az Általa szólt szavak az igazság? Képes-e akár egyetlen ember is meglátni Isten szavaiban az Ő identitását és státuszát, majd felállni, hogy tanúságot tegyen Isten identitásáról és státuszáról? Egyetlen egy sem! Ez a tény azt bizonyítja, hogy az egész emberiség képességét, elméjét és felfogóképességét tekintve, az nem rendelkezik az igazság felfogásához szükséges feltételekkel, arról a tényről nem is beszélve, hogy az összes emberi lény a Sátán romlott beállítottságaival rendelkezik. Egyesek ezt mondják: „Ha nem vagyunk az igazság felfogásához szükséges feltételek birtokában, akkor miként lehetséges, hogy most megértünk egy kevés igazságot?” Nem azért van ez, mert oly sokat beszéltem róla? Olyan sokat beszéltem, hogy többé már nincs is kedvem beszélni és elegem van a beszédből. Minden olyan alkalommal, amikor beszélek és beszélgetek veletek, fő témára, középső témákra és altémákra kell bontanom a témákat, állandóan részletekbe menően kell magyaráznom dolgokat, ti pedig még mindig nem értitek – nos, akkor milyen a képességetek? Egyesek még mindig rendkívül arrogánsak és önelégültek, de mire fel kellene arrogánsnak lenned? Azt látom, hogy a többségetekben nincs semmi csodálatraméltó. Miután oly sok éven át végeztetek technikai feladatokat, köztetek hányan értik valóban az igazságalapelveket, képesek követni az igazságalapelveket és képesek az igazságalapelvekkel összhangban végezni a feladataikat? Semmilyen feladatot nem végeztek jól, bármiről is legyen szó, és mindig a Fennvalónak kell személyesen utasítást adnia, hogy miként tegyetek dolgokat. Ha nem így van, akkor semmi sem sül el jól, és ha bármilyen munka anélkül folyik, hogy a Fennvaló nyomon követné azt és utasítana titeket, hogy miként végezzétek, akkor problémák merülnek fel. Mondjátok meg Nekem, van az ilyen embereknek bármi dicsekednivalójuk? Nem, nincs, ám ők mégis minden tekintetben úgy tesznek, mintha tökéletes, spirituális, nagyszerű és páratlan emberek lennének – hát nem szégyentelenek? Tényleg bajosak vagytok! Bármilyen témáról beszélek is, részletesen kell tennem – minél több a részlet, annál jobb. Az nem járja, ha kicsit egyszerűbben magyarázom el a dolgokat. Ilyen az emberek képessége és felfogóképessége; végtelenül szánalmasak, és mégis azt hiszik, hogy nagyszerűek. Itt befejezem a közlésemet erről az aspektusról.

c. Mindenek fölé magasodva

Most a harmadik aspektusról fogunk beszélni: mindenek fölé magasodva. Bármit is tesznek az antikrisztusok, mindig mindenek fölé akarnak magasodni – ez a természetük legfeltűnőbb megnyilvánulása. Amikor valaki mindenek fölé akar magasodni, az egy nagyon komoly probléma, és az ilyen emberek mind igazi antikrisztusok. Mit jelent a „mindenek fölé magasodás”? Az antikrisztusok a Sátán, az arkangyal lényegével rendelkeznek; veleszületetten nem hajlandóak normális vagy hétköznapi emberek lenni. Ha átlagembernek kell lenniük, ha hétköznapi életet kell élniük, nem lesznek hajlandóak így tenni és elégedetlennek érzik magukat emiatt, és állandó küzdelem lesz a részük. Miért lesz állandó küzdelem a részük? Azért, mert intézkedni és trükközni akarnak, hogy mások lássák, hogy mások tudják, hogy van egy hozzájuk hasonló nagykutya ég és föld között. Nevet akarnak szerezni maguknak, hogy a többiek tudják, ők olyan halak, amelyek kinőtték a tavukat, ahogyan a nem hívők mondják. Miféle lények ezek a halak, amelyek kinőtték a tavukat? Gonosz lelkek, tisztátalan démonok, arkangyalok, Sátánok és ördögök. Az antikrisztusok eredendően nem akarják úgy tölteni a napjaikat, hogy elégedettek a sorsukkal, egy átlagember életét élve; nem maradnak meg csendesen a saját kötelességüknél, illetve nem viselkednek jólnevelt hétköznapi emberekként – azzal nem elégednek meg, hogy ilyenek. Ezért akárhogyan is viselkednek a felszínen, a szívük legmélyén mindig boldogtalanok a sorsuk miatt, és bizonyos dolgokat fognak tenni. Miféle dolgokat? Tenni fognak bizonyos dolgokat, amelyekkel normális emberek sosem rukkolnának elő. Szeretnek a reflektorfényben állni, és nem haboznak majd némi szenvedést viselni és egy kevés árat fizetni. Van egy mondás, amely így szól: „Az új tisztviselők buzgón imponálnak.” Amint egy antikrisztus vezető lesz, úgy érzi, tennie kell néhány csodát és „el kell érnie bizonyos eredményeket a pályafutása során”, hogy bizonyítsa: ő nem átlagos. Mi itt a legkomolyabb gond? Bár tesz dolgokat a gyülekezetben, és bár felölti a kötelessége végzésének álcáját, soha nem keresi Istennél, hogy miként végezze jól a kötelességét illetve a gyülekezeti munkát, és azt sem próbálja buzgón kideríteni, hogy melyek Isten házának szabályai, melyek az igazságalapelvek, illetve hogyan viselkedjen úgy, ami Isten háza munkájának és a testvérek hasznára válik, nem hoz szégyent Istenre, tanúságot tesz Isten mellett, lehetővé teszi a gyülekezeti munka gördülékeny előrehaladását, valamint gondoskodik arról, hogy ne jelentkezzenek óvatlan hibák a munkájában. Soha nem kérdez ezekről a dolgokról és sosem érdeklődik ezek iránt – ezek a dolgok nincsenek ott a szívében, a szívét nem töltik meg ezek a dolgok. Nos, miről érdeklődik? Mi tölti meg a szívét? Arról szóló gondolatok töltik meg, hogy miként dicsekedhet el a tehetségével és miként mutathatja meg, hogy különbözik másoktól, valamint hogyan csillogtassa meg vezetői stílusát a gyülekezetben, hogy a többiek lássák: ő a gyülekezet oszlopa, és a gyülekezet nem tudna boldogulni nélküle, és hogy csakis vele haladhat gördülékenyen minden gyülekezeti munka. Az antikrisztusok megnyilvánulásaiból, valamint a tetteik ösztönzőjéből és eredeti lendületéből ítélve milyen pozícióba helyezik magukat? Mindenek fölé magasodva helyezik el magukat. És ez hogyan nyilvánul meg? (Dacosak mindenkivel szemben és mindig azt akarják, hogy övék legyen az utolsó szó, és azt akarják, hogy mások azt tegyék, amit ők mondanak.) Azzal, hogy mindenkivel dacosak, van egy gond; van ebben egy rejtett jelentés. Nevezetesen az, hogy amikor a gyülekezeti munkát végzik, ők nem a kötelességüket teszik és Isten szándékait sem veszik figyelembe, így pedig nem érzik szükségét annak, hogy keressék az igazságalapelveket, nem vesződnek azzal, hogy kiderítsék, melyek a gyülekezeti szabályok vagy milyen alapelveket követel meg Isten háza – még csak arra sem figyelnek oda, amit mondok. Milyen alapelvekhez igazodnak? Olyan alapelvekhez és ösztönzőkhöz igazodnak, mint a gyülekezet szolgálata és a testvérek szolgálata a saját ügyeik végzése érdekében. Amíg meg tudják vetni a lábukat a gyülekezetben és a testvérek körében, és lesz tekintélyük és hatalmuk, hogy dirigáljanak, akkor az elegendő, és elérték az úgynevezett „eredményüket” a kötelességük végzésében. Mi a céljuk? Nem az, hogy teljesítsék egy teremtett lény kötelességét vagy hogy figyelembe vegyék Isten terhét, hanem az, hogy szolgálják a gyülekezetet és szolgálják a testvéreket, és miközben ezt teszik, irányítsák mindezeket a dolgokat. Miért mondom, hogy irányítani akarják mindezeket a dolgokat? Azért, mert amikor dolgokat tesznek, az első dolguk az, hogy megvessék a lábukat, hogy bizonyos hírnevet szerezzenek, a hírnevük növekszik, lesz hatalmuk, hogy ők dirigáljanak és döntéseket hozzanak, aztán pedig puszta névleges vezetővé tehetik Istent és átvehetik Isten helyét. A befolyási körükben puszta névleges vezetővé, bábbá teszik a megtestesült Istent, és ezt jelenti az, hogy „mindenek fölé magasodnak”. Hát nem ezt csinálják az antikrisztusok? Az antikrisztusok így viselkednek. Az antikrisztusok arra használják a kötelességük végzésének lehetőségét, hogy teljesen megmutassák az adottságaikat és a tehetségüket, valamint közszemlére tegyék egyedi gondolataikat és tetteiket azért, hogy elnyerjék az emberek kegyeit és többen észrevegyék őket. Ezután hozzájutnak ahhoz a hatalomhoz, hogy dirigáljanak, döntéseket hozzanak és dolgokat irányítsanak a gyülekezetben, ez pedig oda vezet, hogy sok ember engedelmeskedik és aláveti magát nekik, Isten pedig kívülállóvá válik – hát nem azt jelenti ez, hogy puszta névleges vezetőt csinálnak Istenből? Az antikrisztusok ezt a célt akarják elérni a tetteikkel, és végül ez történik minden olyan helyen, ahol antikrisztusok uralkodnak.

Ha egy gyülekezetben antikrisztus van hatalmon, milyen állapotban lesznek vajon a testvérek? Csak azt fogják csinálni, amit az antikrisztus mond, minden tettükben csak előírásokhoz fognak ragaszkodni, nem fogják érteni az igazságot és nem fogják keresni az igazságot. Nem számít, mennyit szenvednek vagy milyen nagy árat fizetnek, egyáltalán nem fognak előrehaladást elérni az életbe való belépésben. Egy ilyen gyülekezetben még Engem is elutasítanak, ha odamegyek. Ezek között ez az antikrisztus névlegesen vezető, ám valójában az uruk és az istenük lett. Minden olyan gyülekezetben, amelyet antikrisztus irányít, az igazság és Isten puszta bábbá válik. Ezt jelenti az, amikor az antikrisztusok mindenek fölé magasodnak. Hát nem komoly dolog ez? Amikor az embereket egy antikrisztus irányítja a gyülekezetben és kívülállók mennek oda dolgozni, vajon nem kell-e majd ezeknek az embereknek az uruk jelzéseit figyelniük, amikor beszélnek és cselekszenek? Egységes parancsnokság alatt állnak, egybehangzóan cselekszenek és senki sem mer soron kívül megszólalni. Ezek az emberek az uruk egyetlen pillantásából tudják, az mit jelent és aztán aszerint cselekszenek. Ha kérdezek tőlük valamit, a saját nyelvjárásukban társalognak egymással. Ez azt jelenti, hogy nem akarják, hogy tudjam, mit mondanak, ki akarnak kerülni Engem, kívülállóként gondolnak Rám. Hát nem gond ez? Mi a természete annak, hogy ki akarnak kerülni Engem? Ez az antikrisztusok beállítottsága és lényege – irányítani akarják a gyülekezetet és az embereket. Az antikrisztusok bármit is csinálnak, egyáltalán nem az igazságalapelvek szerint fogják tenni a dolgokat, Isten házának érdekeit pedig még kevésbé veszik figyelembe; a saját királyságukat próbálják megalapítani és a saját vállalkozásukkal foglalkoznak. Miként végzik ezzel a kötelességüket? A saját királyságukat alapozzák a kötelességük végzésének leple alatt. Mivel az antikrisztusoknak ilyen a természete, még ha nem is mondják azt, hogy szeretik a státuszt és személyesen maguknak akarják a státuszt, abban a pillanatban, hogy valamit tesznek és a kinyújtják a kezüket, az antikrisztusok útján sietnek, feltárul a démoni természetük és megpróbálják megalapítani a saját királyságukat. Abban a pillanatban, hogy valamit csinálnak, megpróbálnak a saját vállalkozásukkal foglalkozni; abban a pillanatban, hogy valamit csinálnak, megpróbálnak a saját eszközeik és módszereik szerint haladni. Amikor a Fennvaló elrendez valamit s az eljut hozzájuk, az antikrisztusok nem valósítják meg azt, hanem tanulmányozzák, tanácskoznak és beszélgetnek róla. Mi a céljuk azzal, hogy beszélgetnek róla? Az, hogy mindenkit rávegyenek a megvitatására, hogy lássák, elfogadják-e majd vagy sem, és hogy működőképes-e vagy sem – nem azért, hogy megvalósítsák. Minden, amit Isten mond és tesz, az igazság, ám amikor egy antikrisztushoz jut el, ez megváltozik és olyasmivé lesz, amit tanulmányoznia kell. Az antikrisztusok tanulmányozzák, elemzik és megvitatják, végül pedig mindenkit rábírnak, hogy tagadja Isten emberrel szemben támasztott követelményeit és Isten intézkedéseit. A szívükben erre gondolnak: „te nem az igazság vagy, csupán egy hétköznapi ember. Amit mondasz, semmit sem számít, és ha te akarod kimondani a végső szót az én hatáskörömben, azt felejtsd el! Itt most én vagyok a főnök, tehát mindenkinek azt kell tennie, amit én mondok. Abszolút hatalmam van ahhoz, hogy dirigáljak és döntéseket hozzak, te pedig csak puszta névleges vezető lehetsz itt. A munkakörömben és a befolyási körömben mindenben enyém kell legyen az utolsó szó. Még ha érted is az igazságot és minden, amit mondasz, az igazság, az nálam nem fog működni!” Ez egy antikrisztus és egy ördög, nem igaz? Amikor tehát azok elérik egy antikrisztus területét, a gyülekezet munkarendje, a Fennvaló követelményei és az igazságalapelvek egyáltalán nem fognak megvalósulni. És mit lehet kezdeni azzal, hogy nem valósulnak meg ezek a dolgok? Amikor a gyülekezet nem valósítja meg ezeket, az azt jelenti, hogy ott valami baj van a vezetőkkel és a dolgozókkal, és kezelni kell ezeket a botlásköveket és akadályokat. Azt hiszed, Isten háza nem tehet veled semmit? Ha Isten háza használhat téged, akkor kezelni is tud. Azt hiszed, ez a világ? Azt hiszed, ha van befolyásod, zsarnokként viselkedsz, és ha elég kegyetlen, önkényes és ádáz vagy, akkor senki nem tehet veled semmit? Ha így van, akkor tévedsz! Ez Isten háza, Isten házában az igazság uralkodik, és Isten háza elvszerűen bánik az emberekkel. Lehet, hogy Isten háza használ téged, és az is lehet, hogy Isten háza nem használ és kiiktat téged – arról, hogy használ-e vagy sem, Isten egyetlen szava dönt. Ha itt értelmetlenül zavarásokat okozol és akadályozod a dolgokat, akkor végül kiiktatnak majd; ha azon fáradozol, hogy szolgálatot végezz, ha itt maradsz és tudod, hol a helyed és viselkedsz, akkor Isten háza megtart, hogy szolgálatot végezz, és meglátja, hogyan alakul majd a szolgálattevésed.

Az antikrisztusok abbéli lényege, hogy saját királyságot alapítanak az, hogy mindenek fölé magasodnak, figyelmen kívül hagyják Istent, semmibe veszik az igazságot és semmibe veszik a gyülekezeti szabályokat. Csupán a „gyülekezet” nevet szolgálják, csupán az „Isten háza” címet szolgálják, csupán a „testvéreknek” nevezett embercsoportot szolgálják, és soha nem a teremtett lény kötelességét végzik, és még kevésbé követik Istent, illetve vetik alá magukat az Ő szavainak – ezt jelenti az, hogy saját királyságot alapítanak. Ez az antikrisztusok lényege, és ez a mindenek fölé magasodás lényege. Nos, vajon elítélendő vagy elismerendő ez a lényeg? (Elítélendő.) És mivel elítélendő, el kell utasítani ezeket az embereket közöttetek. Egyes zavarodott, tudatlan és vak emberek ezeket az embereket követik, dicsérik, csodálják és imádják, amikor látják őket, sőt még meg is akarnak hajolni előttük – olyan ostobák! Hová vezethetnek téged az antikrisztusok? Amikor ők vezetnek, az olyan, mintha a nagy vörös sárkány vezetne, és nem fognak leállni addig, amíg az árkokba vagy a feneketlen mélységbe nem vezettek téged. Amikor teljesen tönkretettek, beléd rúgnak majd; semmit sem fogsz nyerni és a semmiért hittél Istenben. Ha vak vagy és nem látsz át ezeken az embereken, valamint engedelmeskedsz, aláveted magad ezeknek az embereknek és követed ezeket az embereket, akkor szörnyen tudatlan vagy és megérdemled a halált. Mit kell hát tenned, ha ilyen emberrel találkozol? Amikor olyasvalakivel találkozol a gyülekezetben, aki színleléshez és szélhámossághoz folyamodik, aki mindenek fölé magasodik, amikor valamit csinál, aki megveti az igazságot, megveti Istent és megveti a gyülekezeti szabályokat, akkor mindenkinek állást kell foglalnia amellett, hogy megmetsszék és elutasítsák őt. Ha képes jólnevelten munkát végezni Isten házában, akkor tartsátok meg őt a munkavégzésre; ha nem viseli jól magát és folyton indokolatlanul akadályozza a dolgokat, akkor foganatosítanotok kell Isten házának adminisztratív rendeleteit és el kell takarítanotok őt.

2020. május 23.