Szerintetek jelenleg mely feladatok a legfontosabbak a gyülekezetben, és melyek foglalják magukban Isten irányítási tervének terjeszkedését? (Az evangélium hirdetése.) Az evangéliumi munka fő feladat. Isten munkája – ahogyan Isten látja – munka, az emberek számára azonban a kötelességük. Az evangéliumi munka mellett ott a filmgyártó munka, a fordító munka, az énekes munka és különféle szöveg alapú munkák. A kötelességüket főállásban végző emberek többsége manapság ezekkel a feladatokkal kapcsolatos tevékenységekkel foglalkozik. Mondjátok meg Nekem, e feladatok közül melyek azok, amelyek nélkülözhetők? Egyesek ezt mondják: „A zene csak pár hangjegyről szól, amelyek szerintem nem fontosak. Isten szavai épp úgy népszerűsíthetők és terjeszthetők e dallamok nélkül is, és ugyanúgy Isten elé tudják vinni az embereket.” Helyes ezt mondani? (Nem, ez helytelen.) Miért helytelen? Zene nélkül vajon jók lennének bármire is a különféle típusú videótermékek? (Nem.) Amellett, hogy a himnuszok gyülekezetbeli énekléséhez szükség van rájuk, az összes film, zenés videó, kórus, színjáték, valamint az Isten szavait elbeszélő videók és más egyéb is igényli a zenét. Bár a zene látszólag valóban csak hangjegyekről szól, ha az emberek egyszer meghallják ezt a zenét, az eredményesebben népszerűsíti Isten szavait, és szerepet játszhat az evangélium terjesztésének előmozdításában, úgyhogy nélkülözhetetlen. Ha csak lazán beszélgetsz itt, és van egy háttérzene, más lesz a hatás, nem igaz? Ez a kötelesség tehát nagyon fontos. Egyesek ezt mondják: „Fontos akkor a videós munkánk?” Mondjátok meg Nekem, fontos a videós munka? (Igen.) Például a speciális effekt-technológiával készített képek nagy része nem lenne helyettesíthető semmilyen nyers videófelvétellel, és nem is lehetne lefilmezni őket – ez modern művészet. Vannak, akik ezt mondják: „Isten háza még modern művészetről is beszél. Hát nem arról van szó, hogy lépést tart a korral?” Hogyan jelent ez lépéstartást a korral? Ezt hívják a Sátán kihasználásának, hogy szolgálatot tegyen. Természetesen nem a testvérek kihasználását jelenti, hogy szolgálatot tegyenek. Ez alatt azt értem, hogy ha ki tudsz tanulni néhány technikai és művészeti szakmát, és felhasználod ezt a szakmai tudást az evangélium terjesztésének és Isten szavai népszerűsítésének munkájában, akkor hasznos az, amit tanultál. Ha meg tudod tanulni, az Isten kegyelme, és később végezheted az ezzel összefüggő kötelességet, és áldott leszel. Vajon nem áldás ez számodra? (De az.) Akkor hát nem az számít, hogy mit tanulsz, hanem az számít, hogy a kötelességedhez használod-e. Vannak mások, akik ezt mondják: „Mi szöveg alapú munkát végzünk, de soha senki nem szerez rólunk tudomást, senki sem említ minket, és sok ember még csak nem is lát minket. Mellőzhetővé váltunk.” Ez azt jelenti, hogy nem látja tisztán a dolgot. Az emberek nem látnak, Isten azonban lát téged, Isten átvizsgál, Isten vezet, Isten megáld téged – miért nem érzed vajon? Számít az, hogy az emberek látnak-e téged vagy sem, illetve említenek-e titeket vagy sem? Mely igazságot nem kaptátok még meg? Mely prédikációkból és beszélgetésekből maradtatok ki? A szöveg alapú munka technikai tartalma valójában nem túl magas, és nem kell annyira erősíteni a szakmai szempontokat. Egy dolog azonban nem mellőzhető. Értened kell az igazságot. Ha nem érted az igazságot, nem leszel képes bármit is írni. Van írástudásod, egységesíteni tudod a nyelvet, rendszerezni tudod a nyelvet, valamint képes vagy szerkezetet adni egy írásnak és elgondolásokat megfogalmazni benne. A szerkezet önmagában azonban nem a cikk. Meg kell tölteni tartalommal. Pontosan mit kell megírni tartalmilag, és pontosan hogyan kell megírni ahhoz, hogy elérd az Istenről szóló tanúságtétel eredményét – ebbe kell belépnetek. Ha megmaradtok csupán ezen az alapon – vagyis Isten szavainak tanúsításán és Isten munkája e szakaszának hirdetésén –, akkor soha nem fog nőni az érettségetek. Amennyiben amellett, hogy tanúsítjátok Isten új munkáját, cáfoljátok az emberek elképzeléseit és beszéltek a víziók egyes igazságairól, tudtok beszélni az életbe való belépésről szóló egyes igazságokról is, és néhány tény, történet és néhány kellő finomsággal leírt részlet segítségével ki tudjátok fejezni az emberek szíve mélyén fennálló különféle állapotokat, hogy azok felismerjék a romlottságukat, valamint megértsék, hogy melyek Istennek az emberiséggel szemben támasztott követelményei, és mik Isten szándékai, továbbá felismerjék a legfontosabb kérdéseket – pontosan mi az igazság, mely úton kellene járniuk az embereknek, hol a hiba azokban a helytelen utakban, amelyeken az emberek most járnak, mit követel Isten az emberi lényektől, milyen emberek legyenek, valamint Isten elvárása szerint mely úton kell járniuk az embereknek – ha tudtok lépésről lépésre efelé haladni, akkor az általatok végzett kötelesség rendkívül értékes lesz. Ez azonban a neheze, ez a legnehezebb dolog. Az emberek életbe való belépése nem egy-két nap leforgása alatt történik. Sok dolog esetében egy-két év telik el attól kezdve, hogy az adott dologról először beszélnek, addig, amíg az emberekben ezek tudatosulnak. Két-három évbe, sőt akár három-öt évbe is beletelik az, hogy az ember a homályos tudatosságtól eljusson a tiszta tudatosságig, két-három évig is eltart, hogy az ember a tudatosságának tisztává válásától eljut e dolog természetének felismeréséig, majd azután további két-három évbe is beletelik, hogy megismeri e probléma súlyosságát. A tompa és gyenge képességű emberek csak ezt a pontot tudják elérni. A jobb képességű és éles szellemű emberek tudják aktívan keresni, hogy mi az igazság, ami újabb két-három évig tart... Mielőtt észrevennék, az egész életük eltelt. Ilyen lassú az életbe való belépés! Az emberek igazságra vonatkozó megértése és emlékezete messze meghaladja azt a sebességet, amellyel az emberek megtapasztalják és felfogják az igazságot. Hogy értem ezt? Úgy értem, hogy a tapasztalás és a felfogás mindig lassú, mert ez az élet, miközben a megértéshez és az emlékezéshez csak az elmére van szükség. A jó memóriával, erős megértőképességgel, némi képességgel és bizonyos műveltségi alappal rendelkező emberek gyorsan el tudják érni ezeket a dolgokat. De vajon van-e az embernek tudása a megértést követően? Nincs. A megértést követően az ember megáll ott, hogy tudja, miről szól az adott dolog, semmi több, de ez még mindig nem lesz elég, amikor cselekvésre kerül sor. Miért nem lesz elég? Az általad megértett doktrína gyakran nem alkalmazható, vagy nem kapcsolható össze azokkal a dolgokkal, amelyek veled történnek. Ennek eredményeképp csak többszöri kudarc, jó néhány veszteség elszenvedése, jó pár kerülőút megtétele, valamint sok ítélet, fenyítés és metszés után érted meg végre az igazságot, és leszel képes gyakorolni és megtapasztalni Isten szavait a téged érő mindenféle dologban. Addigra oly sok év száguldott el melletted, hogy az arcodat ráncok borítják – hát nem nagyon lassú ez? Az emberek élete nagyon lassan halad előre, mivel az emberek által megértett igazság érinti az emberek természetlényegét, az emberek létezését és azokat a dolgokat, amelyek által az emberek élnek, és ez érinti az ember beállítottságának átalakulását, akárcsak az ember életében bekövetkező változásokat. Hogyan lehet ilyen könnyen átváltoztatni az életedet egy másik életté? Egyrészt ez Isten munkáját igényli, ugyanakkor az emberek aktív közreműködésére is szükség van; ráadásul ott vannak a külső környezet próbatételei, valamint a személyes törekvésed; ezenkívül megfelelő képességgel és érzékelőképességgel kell rendelkezned, és Isten ekkor további megvilágosítást és útmutatást ad majd neked; mi több, Isten némi fenyítést, ítéletet és metszést is kiszab majd rád, a testvéreid pedig kritizálni fognak téged, és mégis felfelé kell törekedned, azért, hogy a Sátántól való dolgok megsemmisülhessenek. Csak ekkor léphetnek be apránként a pozitív, igazságtól való dolgok. Egyesek azt mondják: „Amikor az emberek megértik az igazságot, megváltozik az életük.” Helyes vagy helytelen ezt mondani? (Helytelen.) Hogyhogy helytelen? Az igazság megértése nem egyenlő az igazság birtoklásával, és ha egyszer megérted, akkor sem az életed. Ha egyszer hallod az igazságot, felfogod és megérted, amit hallasz, vajon mennyi ideig maradhat az fenn a szívedben? Lehet, hogy egy hónappal később azok a szavak, amelyeket akkor a legfontosabbnak tartottál, teljesen eltűnnek majd, és amikor újra hallod őket, úgy érzed, mintha korábban soha nem hallottad volna őket. Ugyanakkor, ha igazán rendelkezel valódi érettséggel, és rendelkezel a tapasztalati tanúságtételnek ezzel az aspektusával, akkor nem kell újra és újra meghallgatnod őket. Ha nem rendelkezel az igazságvalóság ezen aspektusával, akkor többet kell hallgatnod, amíg be nem lépsz az igazságvalóságba; ha nem figyelsz, akkor az, amit megértesz, fokozatosan apadni fog és eltűnik, amíg pont olyanná válsz, mint a nem hívők. Isten szavait és az igazságot ezért állandóan hallgatni és olvasni kell. Ha túl keveset olvasod vagy hallgatod őket, az nem lesz elég. Mindannyian mélyen tisztában vagytok ezzel, ugye? (Igen.) Időnként, miután két-három napig nem énekeltél himnuszokat, illetve nem imádkoztál Istenhez, ürességet érzel a szívedben és nem tudod felfogni Istent, ezért azon tűnődsz, hová menj sétálni, hogy ellazulj. Ennek eredményeképp minél többet lazítasz, annál fegyelmezetlenebbé válsz, és amikor gyülekezetbe mész, hogy az igazságról beszélgess a testvéreiddel, szokatlannak érzed azt, és amint a gyülekezeti munkát említik, kissé kényelmetlenül érzed magad. Két-három nap leforgása alatt megváltoztál és más ember lett belőled, olyannyira, hogy úgy érzed, önmagadat sem ismered fel többé. Hogy lehet ez? Ne gondold, hogy azért, mert sok prédikációt hallgattál, az igazság az életeddé vált és elérted az igazságot. Még mindig messze vagy attól! Ne gondold, hogy csak azért, mert írtál egy tanúságtevő cikket, vagy volt ilyen tapasztalatod, már meg is vagy mentve. Még nem vagy ott! Ez csak egy apró töredék a hosszú élettapasztalatodban. Lehet, hogy ez a töredék csak egy pillanatnyi hangulat, egy pillanatnyi érzés, egy pillanatnyi kívánság vagy ambíció, és semmi több. Egy napon, amikor gyenge vagy és visszatekintesz, és meghallgatod azokat a bizonyságtételeket, amelyeket egykor tettél, az esküket, amelyeket egykor tettél, valamint azokat a megértéseket, amelyekre egykor eljutottál, idegennek fogod érezni őket, és azt mondod majd: „Ez én voltam? Ilyen nagy volt az érettségem? Hogy lehet, hogy nem tudom? Biztos nem én voltam az, ugye?” Ezen a ponton rádöbbensz, hogy az életed még mindig nem változott meg. Mit jelez az, hogy az életed nem változott? Azt, hogy a beállítottságod még mindig nem alakult át. Hogy fogod érezni magad, amikor rájössz, hogy annak ellenére, hogy bizonyságokat tettél és akkoriban azt gondoltad, hogy már nagy az érettséged, még mindig olyan negatívvá tudsz válni, mint amilyen most vagy? Nem gondolnád, hogy túlságosan nehéz átalakítani az ember beállítottságát? Az igazság nem olyasmi, amit egyik napról a másikra az emberekbe lehet plántálni. Ha az emberek valóban elnyerik az igazságot mint életüket, akkor áldottak lesznek, és az életük más lesz. Többé nem lesznek olyanok, mint amilyenek most, gyakorta fedve fel romlott beállítottságokat, hanem képesek lesznek teljesen alávetni magukat Istennek és hűségesen tenni a kötelességüket, és teljesen átalakulnak majd.

Mivel az emberiség olyannyira romlott, az igazság elfogadása nem könnyű dolog, és mivel az igazság oly értékes, még kevésbé könnyű Isten számára, hogy beledolgozza az emberekbe az igazságot. Az igazság értéke és jelentése, valamint az igazság összes különféle aspektusa igen értékes és jelentőségteljes az emberek számára. Mivel azonban a Sátán oly mélyen megrontotta az embereket, és oly sok dolog van a bensőjükben, ami a Sátántól való, nem könnyű beledolgozni az emberekbe az igazságot, hogy az az életükké váljon. Akkor ez azt jelenti vajon, hogy nem lehet az emberekbe vésni az igazságot? Nem, nem jelenti azt. Beléjük lehet vésni, ám az embereknek helyes hozzáállásuk és nézetük kell legyen, és a helyes utat kell követniük. Az, hogy bonyolult megtenni, nem jelenti azt, hogy nem lehet, épp ahogyan Isten munkájának első két szakaszában, amikor Isten nem végzett tökéletesítő munkát, sem ezeket az igazságokat nem fejezte ki, illetve nem mondta ezeket a szavakat, néhány ember mégis tökéletesedett és néhányan mégis megismerték Istent. Ha így nézzük, elérhető és nem megvalósíthatatlan az emberekbe vésni az igazságot, csupán attól függ, hogy az emberek törekednek-e az igazságra. Nos, hogyan kellene törekednie az embernek? A legegyszerűbb módja, hogy mindennap olvassa Isten szavait, megjegyzi Isten lényeges szavait, mindennap elmélkedik Isten szavainak egy passzusán, valamint újra és újra imádkozva olvassa ezeket a szavakat és beszélget róluk. Ha egyszer imádkozva olvastad ezeket a nézeteket és szólásokat – valamint a különféle emberekhez, eseményekhez és dolgokhoz való viszonyulásokat –, amelyeket Isten szavai hivatottak megtanítani neked, hogy megértsd őket, valamint ezek beléptek a szívedbe, akkor, mielőtt észrevennéd, meg fogod élni a pozitív gondolatokat, nézeteket és gyakorlati alapelveket, amikor különféle dolgok történnek veled. Nem értétek még el ezt a szintet. Olvastad, mit tett Jób? Mit csinált Jób, mialatt a gyermekei mulattak? Isten elé járult, hogy imádkozzon és áldozatokat mutasson be a gyermekeiért. Soha nem kóborolt el Istentől. Ez azt jelenti, hogy kerülj mindent, ami arra késztethetné a szívedet, hogy elkóboroljon Istentől; ne mondj semmi olyasmit, ami miatt a szíved elkóborolhatna Istentől; kerüld az olyan dolgok szemlélését, amelyek miatt esetleg elkóborolnál Istentől, illetve elképzeléseket vagy kétségeket alakítanál ki Vele kapcsolatban; ne érintkezz olyan emberekkel, akik esetleg negatívvá, korccsá és önmagadért élővé tehetnek, vagy akik esetleg arra késztetnének, hogy gyanakodj Istenre, ellenállj Neki vagy elkóborolj Tőle, hanem kerüld nagy ívben az ilyen embereket; maradj azok közelében, akiktől épülést, segítséget és ellátást nyerhetsz; és ne tegyél olyasmit, ami miatt esetleg visszautasítanád, nem szeretnéd az igazságot vagy undorodnál tőle. Az elmédben kell lennie valamilyen elgondolásnak ezekről a dolgokról. Ne evickélj át az életen, erre gondolva: „Nem érdekel, meddig élek vagy hogyan alakul az életem, mindent a természetre és Isten vezénylésére bízok.” Isten rendezett számodra környezeteket és szabad akaratot adott a választáshoz, ha azonban nem működsz együtt és állandóan tudatosan keresed a kapcsolatot a világi dolgokat kedvelő emberekkel, valamint olyanokkal, akik folyton a testben dőzsölnek és akik nem szentelődnek a kötelességeiknek és felelőtlenek, és ha állandóan ezekkel az emberekkel keveredsz, mi a végeredmény és a kimenetel? Amikor ezeknek az embereknek nincs mit csinálniuk, evésről, ivásról és szórakozásról beszélnek, valamint gyakran fecsegnek és pletykálkodnak. Ha ilyen kísértésekkel találkozol és nem tartod távol magad tőlük, sőt akár ezeknek a dolgoknak a megszállottjává válsz és szándékosan ilyen emberekkel lógsz, akkor veszélyben vagy, ugyanis mindenütt körbevesz a kísértés! Amikor bölcs emberek ilyen kísértést látnak, távol tartják magukat. A szívükben világos számukra: „Nincs ilyen érettségem, nem hallgatom meg őket és egyáltalán nem is akarok rájuk figyelni. Ezek az emberek nem törekednek az igazságra és nem szeretik az igazságot. Távol tartom magam, és keresek egy csendes helyet, ahol egyedül olvashatom Isten szavait, lecsendesítem a szívemet, valamint elmélkedem egy kicsit, és Isten elé járulok.” Mindezek az alapelvek és célok a következők: először is, ne kóborolj el Isten szavaitól; másodszor: ne kóborolj el Istentől a szívedben. Ily módon állandóan Isten előtt élhetsz azon az alapon, hogy érted, mi az igazság. Bizonyos értelemben Isten meg fog óvni attól, hogy kísértésbe sodródj. Más értelemben Isten rendkívül kegyesen bánik majd veled, lehetővé téve számodra, hogy megértsd, mit tegyél az igazság gyakorlásához, és lehetővé téve számodra, hogy felvilágosodj és megvilágosodj a különféle igazságokról. Amikor a kötelességedről van szó, Isten vezetni fog, hogy próbálj ne hibázni, hogy mindig jól csináld a dolgokat és ismerd az alapelveket. Ily módon vajon nem leszel védve? Természetesen nem ez a legnagyobb és a végső cél. Mi tehát a végső cél? Az, hogy tanulhatsz különböző emberektől, eseményekből és dolgokból, megérted Isten szándékait, megismered Isten munkáját és az Isten által elvárt alapelvek szerint gyakorolsz. Ily módon az életed és az érettséged tovább fejlődhet a stagnálás helyett. Ha folyton ügyek intézésével vagy elfoglalva, és nem az igazság gyakorlására összpontosítasz a kötelességeid végzésében és az életbe való belépéssel kapcsolatos nehézségek megoldásában, akkor nem fogsz haladást elérni az életedben. Az életbe való belépés úgy érhető el, hogy az ember végzi a kötelességét. Ha az ember elfordul a kötelessége végzésétől és elfordul Isten szavaitól, akkor nem lesz fejlődés az életben. Egyesek látják, amint mások tétlenül cseverésznek, úgyhogy beleavatkoznak és beleütik az orrukat, állandóan fontoskodnak és állandóan odavannak a pletykáért – Isten nem kedveli az ilyen embereket. Milyen embereket kedvel Isten? Azokat, akik le tudják csendesíteni a szívüket. Lecsendesíteni önmagukat, hogy mit tegyenek? Hogy bábu legyen belőlük, aki semmire sem gondol? Nem. Azért, hogy csendesen imádkozz Isten előtt, keresd Isten szándékait, kérd Istent, hogy óvjon, és kérd Istent, hogy megvilágosítson. Továbbá, hogy keresd a megvilágosodást és a megvilágítást az igazság egyes általad nem értett aspektusairól, hogy megértésre és tisztánlátásra juss az igazság ezen aspektusáról, illetve, hogy keresd a megoldást a munkád azon aspektusaira, ahol problémák merülnek fel, és megkapd Isten útmutatását. Oly sok a vállalandó feladat és az elvégzendő dolog, amikor az ember elcsendesedik Isten előtt. Nem arról van szó, hogy amikor van egy tétlen pillanatod, eljössz Istenhez, hogy bejelentkezz, és ezt mondd: „Istenem, itt vagyok, Te ott vagy a szívemben, légy velem, ne engedd, hogy kísértésbe essek!” Ha így, ímmel-ámmal cselekszel és foghegyről beszélsz Istennel, akkor nem vagy igaz hívő, Isten pedig az ilyen embereket nem ajándékozza meg az igazsággal. Mivel kell az embereknek először is rendelkezniük ahhoz, hogy Isten megajándékozza őket az igazsággal? Az igazságosságra éhező és szomjazó szívük, őszinte szívük kell legyen. Mit mutat az, ha őszinte a szíved? Azt mutatja, hogy valóban szereted az igazságot. Ha folyton foghegyről beszélsz Istennel és egyáltalán nem vagy őszinte, valamint folyton saját döntéseket akarsz hozni mindenről, és mindig azért akarsz Isten elé járulni, hogy bejelentkezz, köszönj, majd dirigálj és egyedül csináld a dolgokat, akkor bár Isten rád bízta a munkáját, végül semmi közöd nem lesz Istenhez, illetve az igazsághoz. Minek nevezzük ezt? Istennek való ellenállásnak és a saját vállalkozásoddal való foglalkozásnak nevezzük. Így vajon meg tud világosítani Isten? Nem. Felfogtátok-e mindannyian az igazságra való törekvés és az igazság megértésének útját? Gyakran Isten elé kell jönnötök, le kell csendesítenetek a szíveteket, hogy keressétek az igazságot és imádkozzatok Istenhez, és meg kell tanulnotok elcsendesedni. Az elcsendesedés nem azt jelenti, hogy üres az elméd, hanem azt, hogy kérések, gondolatok és terhek vannak a szívedben, hogy őszinte és sóvárgó szívvel járulsz Isten elé, hogy sóvárogsz az igazságra és Isten szándékaira, valamint terhet viselsz az általad végzett kötelességért és munkáért – ez kellene legyen benned, amikor Isten elé jössz és elcsendesedsz.

Az imént beszéltem arról, hogy az egyház munkájának egésze közvetlenül kapcsolódik Isten királysága evangéliuma hirdetésének a munkájához. Különösen az evangélium terjesztésének munkája és a szakmákkal kapcsolatos munkák vannak fontos és elválaszthatatlan kapcsolatban az evangélium terjesztésének a munkájával. Éppen ezért, ha valami magában foglalja az evangélium terjesztésének a munkáját, akkor az Isten érdekeit és Isten házának az érdekeit is magában foglalja. Ha az emberek képesek helyesen érteni az evangélium terjesztésének munkáját, akkor helyesen kell hozzáállniuk az általuk, valamint a mások által végzett kötelességekhez. Mi a helyes módja ezek megközelítésének? Tégy meg minden tőled telhetőt és végezd őket Isten követelményeinek megfelelően. Az a legkevesebb, hogy ne tanúsíts olyan magatartásformákat és gyakorlatokat, amelyek szándékosan kárt vagy zavarást okoznak, és ne tégy szándékosan olyan dolgokat, amelyekről tudod, hogy rosszak. Ha valaki annak ellenére ragaszkodik valaminek a megtételéhez, hogy tudja róla, hogy az megszakítja és megzavarja az egyház munkáját, és senki sem tudja lebeszélni róla, akkor az gonoszságot művel, a halállal cimborál, és kiderül róla, hogy valójában ördög. Siess, és ismertesd fel a testvérekkel, hogy ki is ez a gonosz ember, azután pedig távolítsd el a gyülekezetből! Ha a gonosztevő könnyelmű hibát vét és nem szándékosan művel gonoszságot, akkor vajon hogyan kell kezelni egy ilyen ügyet? Tanítani és segíteni kellene az illetőt? Mi van, ha tanítják, de csak nem hallgat a szóra? A testvérek összejönnek, hogy megkritizálják. Mi van akkor, ha valaki hozzáértő a munkájában, de mégsem tesz meg minden tőle telhetőt az elvégzése érdekében, ám egyelőre nincs senki, aki a helyébe lépjen, és mindenki azt akarja, hogy az illető végezze el azt? Mindenki összejön, hogy megmetssze az illetőt és figyelmeztesse: „Isten felemelt téged, és megkért, hogy végezd ezt a kötelességet. Ha nem próbálod meg a tőled telhető legjobban végezni, és továbbra is zavart keltesz, és újra elhagyod a munkádat, akkor nyilvánvalóan nincs lelkiismereted, és nem vagy alkalmas a kötelességed végzésére.” Jó ez az út vagy sem? Ha valaki a helyébe tud lépni, akkor engedjétek el. Meg mernétek tenni? A legtöbb ember nem merné. Amikor a gyülekezet munkájának védelméről van szó, sok ember nem mer felállni és védelmezni az igazságot. Vajon nem arról van szó, hogy nem merik tartani magukat az igazsághoz? Egyesek homokba dugják a fejüket, és közömbösek, amikor azt látják, hogy a gyülekezet munkáját akadályozzák vagy megzavarják, mintha ennek hozzájuk nem lenne semmi köze, és az a hozzáállásuk, hogy szemet hunynak felette. Ha azonban valaki kritizálja őket, azt mondván, hogy nem szabadna ilyennek lenniük, vagy megveti, illetve lenézi őket, ingerültté válnak és erre gondolnak magukban: „Mit gondolsz, ki vagy te? Ki vagy te, hogy engem kritizálsz? Ki vagy te, hogy lenézel engem? Át kell beszélnünk ezt az ügyet.” A szívükre veszik a dolgot és komolyan kezelik, és nem állják meg, hogy ne mondjanak valamit, illetve ne nyilvánítsák ki az álláspontjukat. Akkor semmit sem éreztek, amikor a gyülekezet munkája akadályoztatva volt, amikor zavarták és kárt szenvedett, hanem szemet hunytak felette. Miféle emberek ezek? (Önző és hitvány emberek.) Vajon csak önzőség és hitványság ez? Ez a probléma olyan súlyos, hogy nem foglalható össze csupán egyetlen mondatban. Csak annyit mondhatunk, hogy az ilyen embereknek nincs emberi mivolta, és egyáltalán nem jó emberek. Valójában ez az, amit az antikrisztusok csinálnak, és persze a hamis vezetők sem kivételek. Az antikrisztusoknak fogalmuk sincs arról, melyek Isten házának érdekei. Nem látják, amikor a gyülekezet munkája akadályoztatva van. Egyesek teljes káoszt okoznak a gyülekezet munkájának zavarásával, amikor azonban az antikrisztusok látják ezt, nem veszik komolyan. Elbagatellizálják a dolgot, és pár egyszerű megjegyzéssel erőtlenül megszidják az elkövetőt, röviden megintve, és semmi több, a felháborodás legkisebb jele nélkül. Van az ilyen embereknek igazságérzetük? Miféle emberek ezek? Az ilyen emberek beleharapnak a kézbe, amely eteti őket – árulók! Söpredékek!

Csak egy általános áttekintést nyújtottam arról, hogy mik az emberek érdekei, mi az emberek érdekeinek lényege, miért hajszolnak az emberek személyes érdekeket, mi a természete annak, hogy az emberek személyes érdekeket hajszolnak, valamint, hogy mi Isten érdekeinek a természete és azok hogyan definiálhatók. Isten érdekei a legigazabb ügy, és ilyennek kell tekinteni. Egyáltalán nem önző dolog Istentől, hogy védi az érdekeit, és ez nem is csupán a saját méltóságának és dicsőségének védelméért történik. Sokkal inkább a munkájának haladását és eredményeit akarja védeni, és igaz ügyet akar védeni. Ez a legigazságosabb és legjogszerűbb viselkedés és eljárásmód, és ez Isten cselekedete. A teremtett emberi lényeknek semmiféle elképzelést nem kellene táplálniuk Isten e cselekedetéről, arról nem is beszélve, hogy vádak vagy ítéletek merüljenek fel bennük. Mondhatjuk, hogy Isten érdekei mindenek felett állnak? (Igen.) Önző dolog ezt mondani? (Nem.) Az emberek értik az igazság ezen aspektusát, és ezen az alapon ez az állítás megállja a helyét. Nem szándékosan elfogult; pártatlan és jogszerű. „Soha nem veszik figyelembe Isten házának érdekeit, sőt el is árulják ezeket az érdekeket, személyes dicsőségre cserélve őket” – ez az antikrisztusok lényege. Az ő érdekeket illető hozzáállásuk és megközelítésük ilyen természetű, Isten házának érdekeit pedig soha nem veszik figyelembe. Mit jelent az, hogy „soha”? Nevezetesen azt, hogy egyáltalán nem gondolnak Isten érdekeire, sem semmiféle ilyen elképzelésük nincs, csakis a saját érdekeiket veszik figyelembe – ezt jelenti. De mennyire súlyos ez? Elárulják Isten házának érdekeit, személyes dicsőségre és személyes érdekekre cserélve őket. Az ő érdekeik mindennél fontosabbak, és Isten érdekei helyébe léphetnek. Harcolni fognak az érdekeikért, legyenek azok bármennyire elvetemültek, jogtalanok vagy negatívak, és a saját érdekeik megragadása és az értük folytatott harc érdekében akár odáig is elmennének, hogy bárkit feláldozzanak, bármi áron. Miféle viselkedés ez? (Az antikrisztusoké.) Az antikrisztusok viselkedése – ezt teszi a Sátán. A Sátán uralja ezt az emberi fajt, ural egy országot, egy fajt, és képes odáig elmenni, hogy akárhány életet feláldozzon uralmának stabilitásáért cserébe. Mik az érdekei? A hatalom és az uralkodó pozíció. Hogyan szerzi tehát meg az uralkodó pozíciót és hogyan stabilizálja ezt az uralmat? (Minden áron.) Minden áron. Vagyis nem érdekli, hogy a gyakorlatai és a módszerei jogszerűnek vagy jogszerűtlennek tűnnek-e a nyilvánosság számára, és a mészárlástól az elnyomásig, az indirekt és a direkt taktikáig, a kényszerig és az ösztönzésig mindent felhasznál, és attól sem riad vissza, hogy bárki életét vagy akárhány életet feláldozzon a pozíciója stabilitásáért és a kezében lévő hatalomért cserébe – ilyen a Sátán viselkedése. Az antikrisztusok is így teszik a dolgokat.

Egyeznek az ízlésetekkel ezek a mai közlésben elhangzó szavak? (Sokat nyertem, miután ma hallgattam, és különösen a tudás és az értelmiségiek boncolgatása érintett meg nagyon. A múltban nem igazán értettem egyet azzal az elgondolással, hogy az értelmiségiekből hiányzik a lelki megértés, ám ez időszak alatt, Isten tudásról szóló boncolgatásán keresztül fokozatosan képessé váltam összehasonlítást tenni és látni azt, hogy sok esetben én magam sem tudom felfogni Isten szavait, nem értem, amikor hallom őket, és amikor az embereket és az eseményeket szemlélem, intellektuális nézőpontból tekintek rájuk és elemzem őket, ami egy eltorzult felfogáshoz vezet – ez a lelki megértés hiánya. Most világosabban látom az értelmiségiek lényegét.) Amikor ma az értelmiségiekről beszélek, egyáltalán nem célzok egyetlen személyre sem, ha azonban az Én szavaimhoz tudjátok viszonyítani magatokat, az jó dolog, és van remény arra, hogy fordítani tudtok a dolgokon és be tudtok lépni. Szorgalmasan kell törekednetek, attól kezdve, hogy nem értitek vagy nem fogjátok fel az igazságot, odáig, hogy lassan eljuttok addig, ahol képesek vagytok megérteni néhány egyszerű, önálló, kevésbé mélyreható igazságot – egyiket a másik után –, hogy amit megértetek, az az igazság legyen, nem pedig szavak és doktrínák. Ily módon apránként lesz majd lelki megértésed. Ha az igazságra és a valóságra összpontosítva jössz rá dolgokra, fokozatosan meg fogod érteni az igazságot; ha állandóan a doktrínára összpontosítva elemzed a dolgokat, logika és az elméd segítségével, akkor az, amit megértesz, csak doktrína vagy elmélet lesz, ami soha nem válik majd az igazsággá, te pedig soha nem jutsz majd tovább a doktrína alapjánál. Nem erről van szó? (De igen.) Egyesek ezt mondják: „Miért nem értek valamennyit Isten általam olvasott szavaiból? Hogy lehet, hogy az emberek számára nem olyan könnyű megérteni és elfogadni őket, amikor a nyelvtant felhasználva és az értekezés szerkezete alapján mérik fel?” Miként magyarázzátok ezt a problémát? Most már értitek? Majd én elmagyarázom nektek. Isten azóta beszél az emberekhez, amióta az emberiség létrejött, és az Általa mondottak minden szava és bekezdése csupán nyelv, nem pedig értekezés. Amint ma itt beszélek, vajon értekezést tartok, jelentést teszek, vagy csak beszélgetek? (Beszélgetsz.) Csevegek veletek, elmondom az igazságot és beszélek azokról a témákról, amelyekre szükségetek van. Beszélek, nem pedig értekezést tartok. Ezért meg kell értenetek, mi egy értekezés és mi a beszéd – a kettő között vannak különbségek. Az értekezés által megkívánt több elem a tudás olyan aspektusa, ami az emberiségtől származik, és amikor beszél, Istennek nem kell ehhez a tudáshoz tartania magát. Neki csak egyszerűen és világosan ki kell mondania azokat az igazságokat, amelyekről beszélni akar, és amennyiben az emberek képesek megérteni az általuk hallott igazságokat, az elegendő, és még írásjelek használatára sincs szükség. Az írásjeleket és az értekezéseket az emberiség találta fel, ahogyan a nyelvtant és az értekezések által megkívánt elemeket is. Ezek a dolgok mind a tudás kategóriájába tartoznak, és Istennek nem szükséges ezekhez tartania magát. Továbbá a nyelv Istentől származik, és ez pozitív dolog. Ezért aztán bármit is mond Isten, az helyes. Nem kell megvizsgálnotok nyelvtani hibákat keresve, sem összehasonlítani és boncolgatni nem kell a nyelvtani kérdéseket. Neked egy adott darabban, egy adott bekezdésben és egy adott mondatban csak azt kell megértened, mi Isten szándéka, mi az igazság, melyek az Isten által az emberektől megkövetelt igazságalapelvek, valamint melyik az a gyakorlási út, amelyet Isten mond az embereknek – és ez elég. Ezzel az értelemmel kell a teremtett lényeknek – az embereknek – rendelkezniük. Isten szavainak és tetteinek nem kell mindezekhez az emberek által alkotott konvenciókhoz és keretekhez tartaniuk magukat, sem ezekhez az előírásokhoz és a tudással együtt járó tisztán intellektuális dolgokhoz, amelyeket nem szükséges betartani. Isten sok mindent mondott, és bármit mond is, az az igazság. Minél többet olvassák a lelki megértéssel és tapasztalattal rendelkező emberek Isten szavait, annál inkább érzik, hogy Isten szavai az igazság. Hogy mi az az igazság, ami benne foglaltatik ezekben a szavakban, az olyasmi, amire az embereknek rá kell jönniük, keresniük kell és meg kell tapasztalniuk. Isten beszél az emberiséghez – ne feledjétek, amit Isten tesz, az beszéd, és a „beszéd” a szleng nyelvén csevegésként vagy dolgokról való beszélgetésként ismeretes. Mi a lényeg abban, amit Isten itt mondani akar? Isten szándékai, az igazság és Isten emberekkel szemben támasztott követelményei – ez a tartalom. A beszéd természete az, hogy egyszerűen és világosan beszéljen, csevegő módon, meghitten és szemtől szemben, időnként bizonyos köznyelvet és nyelvjárást, időnként pedig irodalmi szavakat használva. Egy értekezés megírásához szükség van bevezetésre az első bekezdésben, a közepén ki kell bontani és ki kell fejteni a témát, majd el kell jutni egy tetőponthoz és egy befejezéshez. Ahhoz, hogy értekezésnek tekintsék, pontosan e formátumnak megfelelően kell megírni, és csak ekkor fogja a tanár elolvasni és közepes, jó vagy kitűnő osztályzatot adni rá. Isten munkáját osztályozhatod vajon ily módon? Tegyük fel, hogy azt mondod: „Ez a részlet jó, jó a nyelvtana, isteni nyelven szól, és tökéletesen megfelel egy értekezés szerkezetének; az a részlet nem olyan jó, kicsit rendezetlen és a szerkezete sem oly jó. A szavak némelyike nyelvtanilag nem annyira helyes, és még pár olyan szó is van, amelyeket nem a megfelelő helyen használnak.” Rendben van az, ha így olvassák Isten szavait? (Nincs.) Eltorzult lenne így olvasni őket, te pedig soha nem fogod elnyerni az igazságot. Meg kell tanulnod olvasni Isten szavainak sorai között azért, hogy lásd, mit követel tőled Isten, és mely igazságot foglalják magukban ezek a szavak – ez a legokosabb dolog, amit tehetsz. Azt sem tudod, hogyan tekints ezekre a dolgokra, és naphosszat ezt mondogatod: „Hogyhogy Isten szavai még csak nem is értekezések? Isten szavainak olyanoknak kellene lenniük, mint a beszédeknek, és Istennek pallérozott nyelven kellene beszélnie.” Én nem teszek így. Oly fárasztó lenne, ti pedig belefáradnátok a hallgatásba, és a beszélő személy is elfáradna. Gondoljatok arra, amikor Isten a mennyben beszélt, amikor Jóbhoz, Péterhez, amikor Mózeshez és Jónáshoz szólt – hát nem egyszerűek és világosak voltak Isten szavai? Ti egyáltalán nem látjátok, milyen rendkívüliek, elvontak és nagyszerűek, illetve, hogy milyen szigorú a szóhasználat. Nézzétek meg, amikor a Sátán megkísértette Jóbot, Isten így szólt a Sátánhoz: „Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat” (Jób 1:8), valamint „A kezedbe adom, csak az életét kíméld meg” (Jób 2:6). Isten szavai egyszerűek és tömörek voltak, és igen világosan megmagyarázták a dolgot. Isten természete és Isten lényege ilyen. Isten nem használ szándékosan sejtelmes kétértelmű nyelvet, és az Ő nagysága, rendkívülisége, tiszteletreméltósága, tekintélye és hatalma nem tettetett. Miért mondom, hogy nem tettetett? Amikor beszél valakihez, nem színlel, nem álcázza Magát magasztos imázzsal, és nem mond olyasmiket, amit az emberek nem értenek – a Sátán az, aki ezt teszi, Isten nem teszi ezt – és mivel Isten mondja, meg fogja értetni veled. Ha gyermek vagy, olyan szavakkal szól hozzád, amelyeket megértenek a gyermekek. Ha idősebb ember vagy, az idős emberek nyelvén beszél hozzád. Ha férfi vagy, olyan nyelven szól hozzád, amelyet férfiak szoktak használni. Ha romlott emberi lény vagy, oly módon, és olyan nyelvi szerkezettel fog szólni hozzád, amit a romlott emberi lények megértenek. Isten sokféle módon beszél. Időnként viccel, időnként ironikus megjegyzéseket tesz, esetenként szarkasztikus, néha boncolgat, néha szigorúbb, néha szelídebb, néha meghat, néha pedig megvigasztal, miután megmetszett... Mindez a munka, amelyet Isten végez, és ezek az igazságok, amelyeket kifejez, nem merevek, hanem képlékenyek. Isten az élő víz forrása, és az igazság eredője Isten. Bármit is mond Isten, az rendben van, igazság van benne, és nem számít, hogyan mondja. Ha valakinek állandóan elképzelései vannak Isten beszédmódjairól, a nyelve szerkezetéről és hasonlókról, és állandóan vizsgálgatja azokat és kételkedik bennük, valamint folyton felháborodik ezeken a dolgokon és erre gondol: „Az isten, akiben én hiszek, nem igazán tűnik istennek, miért ilyen vajon? Ezért nem akarom elfogadni őt, túl kínos lenne, ha elfogadnám, akár xy-nak is hihetnék” – miféle ember ez? (Álhívő.) Ez egy álhívő. Miféle ember az álhívők többsége? Olyan, akiből hiányzik a lelki megértés. Amikor olyan emberek olvassák Isten szavait, akikből hiányzik a lelki megértés, fürkészően átvizsgálják azokat, azzal az eredménnyel, hogy még mindig nem tudják teljesen megfejteni őket, úgyhogy így tűnődnek: „Mivel ez az igaz út, tényleg lehet vajon áldásokat nyerni azzal, ha így hisz az ember? Oly sok ember hisz. Ha nem hiszek, vajon nem a pokolra kerülök?” Még kicsinyes terveket is szőnek. Nem gondolkodnak el: „Azt mondják, Isten szavaiban ott az igazság, nos, mi tehát az igazság? Hogyhogy én még nem láttam? Olvasnom és hallgatnom kell!” Egy napon végre „megértik, amit hallanak”, és erre gondolnak: „Amit ezek a szavak feltárnak, az a valós helyzet, az igazság. A nyelv azonban túlságosan hétköznapi és közhelyes, nagyon középszerű, és az értelmiség lenézheti és hátrányosan megkülönböztetheti, a leghétköznapibb beszédnek, sőt egyes szavak esetében akár prózainak is tekintheti, egyes szavak pedig, amelyek használatáig a tudásipar magas szintű értelmiségijei nem alacsonyodnának le, valójában isten szájából hangoznak el – ez annyira elképzelhetetlen, és ennek biztosan nem így kellene lennie.” Mik ennek az állandó vizsgálódásnak a következményei? Úgy fogod érezni, hogy jobb vagy Istennél, és hogy Istennek kellene hinnie benned, és fel kellene magasztalnia téged. Vajon nem bajos ez? Ezek olyan emberek, akikből hiányzik a lelki megértés. Úgy viszonyulnak Istenhez, hogy állandóan szembeszegülnek Istennel és vizsgálgatják Őt. Azzal egyidejűleg, hogy vizsgálgatják Istent, ellenállnak Neki, és azzal egyidejűleg, hogy ellenállnak Neki, így gondolkodnak: „Jobb, hogy nem vagy isten, mert annyira jelentéktelen vagy, nem vagy olyan, mint isten. Ha isten lennél, nem lennék nyugodt. Ha megvetlek és átvizsgállak, és addig elemezgetlek, amíg már nem vagy isten többé és senki sem hisz benned, akkor leszek boldog, és ha keresek egy nagy istent, akiben hihetek, békére lelek majd.” Az ilyen emberek álhívők. A legtöbb álhívőből hiányzik a lelki megértés. Istennek ezekből az igen hétköznapi kijelentéseiből soha nem fogják megérteni vagy elnyerni az igazságot. Pusztán újra és újra átvizsgálják azokat, ezzel nemcsak hogy az igazsághoz nem jutnak hozzá, hanem a saját üdvösségük fontos ügyét is tönkreteszik, és felfedik, valamint ki is iktatják magukat. Fejezzük be itt a mai beszélgetést! (Istennek legyen hála!) Viszlát!

2020. január 17.

The Hungarian Bible verses found in this audio are from the Hungarian Revised New Translation Bible (Translated in 1975, revised in 1990 and 2014) © Hungarian Bible Society 1975, 1990, 2014. Used by permission of the Hungarian Bible Society.