2. Isten szavait tartalmazó könyvek személyes haszonszerzés céljából való eladása

Ezután a második aspektusról fogunk beszélgetni, amely az Isten szavaival árucikként bánó antikrisztusok tényleges viselkedése és megközelítése. Ez a megközelítés az ilyen típusú antikrisztusokat érinti, akik árucikként bánnak a különféle, Isten szavait tartalmazó könyvekkel. Amikor megszerzik ezeket az Isten szavait tartalmazó könyveket, úgy vélik, a szükséges eszközök birtokában szert tettek a pénzszerzéshez szükséges tőkére. Ezek az Isten szavait nyomtatott formában tartalmazó könyvek az eszközeikké válnak, árucikkekké, amelyeket el szándékoznak adni, és tárgyakká, amelyeket arra használnak, hogy rendkívül magas nyereségre tegyenek szert. Az antikrisztusok visszatartják ezeket a könyveket, nem az Isten háza által megkövetelt alapelv szerint osztják szét őket, hanem igyekeznek saját szándékaik alapján helytelenül nyereséget szerezni. Isten házában mi az alapelv a könyvek szétosztására? Az, hogy szét kell osztani őket mindazoknak, akik szeretik olvasni Isten szavait, és akik szomjazzák az igazságot, mégpedig ingyenesen. Függetlenül attól, hogy hány ember kapja meg őket, illetve hány könyvet osztanak szét, ez mindig térítésmentes. Amikor valaki a kereszténységen belül hisz Istenben, a Biblia nem ingyenes; meg kell vásárolni. Most viszont Isten háza ingyenesen terjeszti Isten e szavait és ezeket a könyveket, ami kulcsfontosságú. A probléma azonban ott kezdődik, amikor az antikrisztusok megszerzik ezeket a könyveket, és nem ingyenesen, az alapelvnek megfelelően osztják szét őket. Normális körülmények között azok, akik rendelkeznek némi istenfélő szívvel, az alapelvnek megfelelően, ingyenesen terjesztenék ezeket a könyveket, anélkül, hogy pénzt kérnének, vagy igyekeznének helytelenül túlzott nyereségre szert tenni. Azonban csakis az antikrisztusok gondolják úgy e könyvek megszerzése után, hogy üzleti lehetőségük adódott. Így tör felszínre ambíciójuk és kapzsiságuk: „Ilyen vastag, kitűnő könyveket ingyen odaadni – hát nem kár? Hát nem ostobaság, ha nem keresek egy kis pénzt rajtuk? Ráadásul ezek a könyvek máshol nem kaphatók, és a legtöbb ember, aki hisz istenben, bármi áron el akarná olvasni őket.” Miután felfogják, hogy ilyen az emberek gondolkodása, az antikrisztusok bizonyos gondolatokat kezdenek forgatni a fejükben: „Nem hagyhatom ki ezt a pénzkereseti lehetőséget; ilyen lehetőség ritkán adódik. A könyvek szétosztásakor osztályokba kellene sorolnom az embereket: a gazdagoktól többet, az átlagtól mérsékelt árat, a szegényektől kevesebbet kérnék, vagy egyáltalán nem osztanék nekik, kedvezményt adnék azoknak, akik hízelegnek nekem, azoktól pedig, akik nem jönnek ki velem, többet kérnék.” Vajon ez összhangban van Isten házának a könyvek terjesztésére vonatkozó előírásaival? (Nem.) Ez üzletelés. Az antikrisztusok efféle ötleteket forgatnak a fejükben; félretéve, hogy a könyveket Isten házának előírásai és alapelvei szerint osztják-e szét, beszéljünk először arról, hogyan bánnak Isten szavaival. Ha az Isten szavait tartalmazó könyvek egyszer a kezükbe kerülnek, vajon becsben tartják azokat? (Nem.) Nem érdekli őket az Isten szavaiban elhangzó életmód vagy az igazság; nem értékelik ezeket, és még csak kicsit sem kíváncsiak rájuk. Csak felületesen átfutják a könyveket, véletlenszerűen átlapozzák az oldalakat és vetnek rájuk egy pillantást: „Ez csak arról szól, hogyan végzi isten az emberek megítélésének munkáját, miként hódította meg az emberek egy csoportját, és miként ad az embereknek jó rendeltetési helyet. Ami az emberiség jövőjét illeti, ezek a részletek nincsenek benne, úgyhogy ez a könyv nem annyira érdekes. Bár a könyv nem túl érdekes, sokan hajlandóak elolvasni. Ez jó, hasznot húzhatok belőle.” Amikor az Isten szavait tartalmazó könyvek a kezükbe kerülnek, azok árucikké válnak, ami azt jelenti, hogy sokaknak, legalábbis az emberek egy részének pénzt kell majd költenie e könyvek megvásárlására. Az antikrisztusok az Istenben való hit álcája alatt, Isten házának munkáját végezve, valamint az Isten szavait tartalmazó könyvek szétosztásáért felelve beavatkoznak, és e könyvek Isten háza által biztosított ingyenes terjesztését tranzakcióvá, adás-vétellé változtatják. Istennél az Ő kimondott szavai ingyen jutnak el mindenkihez, aki figyelmesen hallgatja szavait; ingyenesek, semmilyen cserét nem igényelnek. Az emberektől csak annyit várnak el, hogy elfogadják, gyakorolják és megtapasztalják őket, hogy elérjék az Isten szavainak való alávetettséget, valamint olyan emberré váljanak, aki féli Istent és kerüli a rosszat. Ekkor Isten elégedett, célja megvalósult, szavai pedig nem hiába hangzottak el. Ő ebben vigasztalást talál. Ez Isten kívánsága és egyben az emberen végzett hatezer éves irányítási munkájának célja, a Teremtő legszebb vágya a teremtett lények számára. Isten díjmentesen és folyamatosan biztosítja szavait, azt, amit Ő birtokol, és ami Ő, valamint szándékait azoknak, akik Őt követik. Ez olyan tiszta, szent cselekedet, olyan fenséges tett; itt semmiféle ügyletről nincs szó. Minden ember számára, aki figyelmesen hallgatja Isten szavait és sóvárog utánuk, Isten minden egyes mondata felbecsülhetetlen értékkel bír. Az emberek ingyen kapják Istentől az igazságot és az Ő szavait, a szívük mélyén pedig azt szeretnék, hogy viszonozzák ezt Istennek, eleget tegyenek az Ő szándékainak, valamint lehetővé tegyék, hogy megvigasztalódjon, hogy nagy munkája hamarosan befejeződhessen. Ez az a hallgatólagos megegyezés, amelynek a Teremtő és a teremtett emberiség között léteznie kell. Az antikrisztusok azonban ezt az ügyet tranzakcióvá változtatják. Kihasználják azt a lehetőséget, hogy Isten beszél és munkálkodik, valamint az emberek Isten szavainak ellátására való igényét, hogy személyes haszonra törekedjenek, olyan pénzhez és előnyökhöz jutva, amelyekhez nem lenne szabad hozzájutniuk. Hát nem érdemli-e meg, hogy megátkozzák, aki így viselkedik? Isten melyik kijelentéséből láttad vagy hallottad, hogy Isten ellenszolgáltatásért cserébe beszél az emberiséghez? Mennyibe kerül egy mondat, mennyibe kerül egy szakasz, egy prédikáció, egy könyv, illetve egy alkalom metszés, vagy ítélet és fenyítés, vagy finomítás, vagy élettel való ellátás? Mondott-e Isten valaha is ilyen szavakat? (Nem.) Isten soha nem mondott ilyeneket. Minden Istentől származó mondat, szakasz és mű, minden alkalom metszés, fenyítés, megítélés, próbatétel és finomítás, amelyet az emberek Istentől kapnak, valamint Isten szavainak ellátása, táplálása és egyebek – mindezek közül melyiket lehet pénzben mérni? Ezek közül melyiket szerezhetik meg az emberek pénzért vagy anyagi dolgokért cserébe, illetve testi ár megfizetésével? Semelyiket. Minden, amit Isten tesz, minden igazság, amit Isten kifejez, megfizethetetlen. Pontosan azért megfizethetetlenek, mert egyetlen ember sem tud pénzt vagy bármilyen anyagi dolgot Isten tulajdonaira és lényére cserélni, mondja Isten, hogy szavait ingyenesen biztosítja az emberek számára. Az antikrisztusok mégsem képesek meglátni az igazságok megfizethetetlen és értékes természetét, valamint azt, amit Isten birtokol és ami Ő, amit Ő kifejez; ehelyett helytelenül túlzott hasznot próbálnak húzni belőlük, ami teljesen szégyenletes!

Egyes antikrisztusok, hogy gyötörjék az embereket, hogy megalapozzák saját hírnevüket és tekintélyüket, valamint hogy másokkal éreztessék rémuralmukat és hatalmukat, visszatartják Isten szavait, és nem juttatják el azokat az alájuk tartozó testvérekhez. Így bizonyos gyülekezetekben, ahol ilyen gonosz emberek és antikrisztusok vannak hatalmon, a testvérek anélkül maradnak, hogy olvashatnák Isten szavait, vagy hallgathatnák Isten prédikációit. Hát nem érdemelnek átkot az ilyen emberek? Miként bántak Isten szavaival? Magántulajdonukként. Isten azoknak adja Isten szavait, akik őszintén hisznek Benne és követik Őt; nem kizárólag egyetlen személynek adományozza őket, és biztosan nem képezik egyetlen személy magántulajdonát sem. Isten szavai az egész emberiséghez szólnak, és Isten beszédét senki sem tarthatja vissza semmilyen ok vagy kifogás miatt. Az antikrisztusok mégis pontosan ilyen szerepet töltenek be, szabályt szegve, hogy ezt megtegyék. Egyes antikrisztusok, miután megkapták a legújabb prédikációfelvételeket, először meghallgatják azokat, és amikor új világosságot, valamint olyan tartalmat fedeznek fel, amiről nem tudtak, úgy döntenek, hogy ezt a prédikációsorozatot nem terjesztik azok között, akikért ők felelnek. Anélkül, hogy bárki más tudna róla, visszatartják a prédikációfelvételeket. Milyen céllal tartják vissza? A cél az, hogy az összejöveteleken kérkedjenek, ami egyenlő az értékesítési tevékenységgel. E kérkedés révén az alájuk tartozó emberek, amikor olyan tartalmat hallanak, amelyet korábban még soha nem hallottak, csupa újdonságot, elkezdik nagyra tartani az antikrisztusokat, és ily módon az antikrisztusok célja megvalósul. Tagadhatatlan, hogy mindenfelé vannak olyan emberek a gyülekezetekben, akik nem időben vagy nem teljes mértékben osztják szét a közlésekről szóló prédikációkat vagy hangfelvételeket; ilyen egyének kétségkívül léteznek. Ráadásul néhány antikrisztus az Isten szavait tartalmazó könyveket az emberek hozzájuk való viszonyulása alapján osztja szét, azoknak adva, akik dörgölőznek hozzájuk vagy hízelegnek nekik. Noha a könyvek ingyenesek, nem mindenki kaphatja meg őket könnyen; az ingyenes és időben történő elosztás alapelve veszélybe kerül az antikrisztusok kezében, és különböző feltételekhez kötődik. Lehet, hogy az antikrisztusok kelletlenül odaadják a könyveket azoknak, akik velük vannak vagy hallgatnak rájuk, ám nem feltétlenül időben; azoknak pedig, akik nem értenek egyet a nézeteikkel, vagy akár ellenzik is azokat, talán szelektíven, vagy egyáltalán nem adják oda a könyveket. Az antikrisztusok nem csupán arra törekednek, hogy helytelenül túlságosan nagy haszonra tegyenek szert az Isten szavait tartalmazó könyvek terjesztésével, hanem ezt eszközként is felhasználják arra, hogy magukhoz vonzzák az embereket, megnyerjék őket, valamint hogy elnyomjanak és gyötörjenek másokat – mindenféle rossz cselekedetre képesek. Még meg is fenyegethetik az embereket, mondván, hogy ha valaki rosszat mond róluk, nem választja meg őket, vagy ellenük szavaz, akkor lehet, hogy visszatartják Isten szavait, hogy ezzel gyötörjék az illetőt. Ezért némelyek, attól való félelmükben, hogy nem tudnak időben hozzájutni az Isten szavait tartalmazó könyvekhez vagy prédikációfelvételekhez, rettegnek ezektől az antikrisztusoktól. Még akkor sem merik jelenteni az antikrisztusokat, ha azok rosszat tesznek, ők maguk pedig igazságtalan bánásmódot szenvednek el, félve az antikrisztusok elnyomásától és gyötrésétől, valamint attól, hogy elveszítik a kapcsolatot a Fennvalóval, és lemaradnak a Fennvalótól származó öntözésről és ellátásról. Vannak ilyen emberek? Mindenképpen, száz százalékig. Az antikrisztusok mindenféle rossz cselekedetet elkövetnek; nemcsak a hatalomért és a haszonért küzdenek, klikkeket alakítanak, és saját független királyságokat hoznak létre, hanem még akkor sem tesznek kivételt, amikor Isten szavainak terjesztéséről van szó. Mindent kihasználnak, ami lehetővé teszi számukra, hogy helytelenül előnyökhöz jussanak, és megszerezzék a státuszukat és a hatalmukat; semmit sem kímélnek, még Isten szavait sem. Történtek már ilyen dolgok a ti gyülekezetetekben, körülöttetek? Egyes antikrisztusok ezzel fenyegetik az alájuk tartozókat: „Ha nem választasz meg engem, ha jelentesz a fennvalónak, ha nem kedvelsz engem, ha besúgsz, én pedig rájövök, akkor nem kapsz több prédikációfelvételt. Elvágom az ellátásodat, táplálék nélkül hagylak, halálra szomjaztatlak, éheztetni foglak!” Hát nem ádáz az antikrisztusok beállítottsága? Rendkívül ádáz! Képesek mindenféle rossz dolgot elkövetni.

Ha ilyen antikrisztusokkal találkoztok, hogyan kezelnétek őket? Meritek-e jelenteni őket a Fennvalónak? Össze mertek-e fogni és el meritek-e utasítani őket? (Igen.) Most igent mondasz, viszont amikor ténylegesen szembekerülsz velük, talán nem mernéd; visszahúzódnál, ezt gondolva: „Csekély az érettségem, fiatal, gyenge és egyedül vagyok. Ha az antikrisztusok tényleg összefognának, hogy megfélemlítsenek, vajon nem lenne végem? Hol van Isten? Ki hallgatná meg a sérelmeimet? Ki orvosolná sérelmeimet és állna bosszút értem? Ki állna ki értem?” Miért olyan kicsiny a hited? Elbátortalanodsz, amikor szembekerülsz egy antikrisztussal, de mi lenne akkor, ha a Sátán személyesen fenyegetne téged – akkor vajon nem hinnél többé Istenben? Mit tennél, ha egy antikrisztus nem juttatná el hozzád Isten szavait? Mi lenne, ha azt akarná, hogy pénzt fizess az Isten szavait tartalmazó könyvekért? Mi lenne, ha az antikrisztus minden alkalommal, amikor Isten szavait tartalmazó könyveket ad neked, megnehezítené a dolgodat, és durván beszélne veled? Vajon könnyen kezelhető ez a helyzet? Hadd mondjak neked egy ügyes stratégiát: amikor közeleg a könyvek kiosztásának ideje, félre kell húzódnod az antikrisztussal, szólj kedves szavakat energikusan, élénken dicsérd őt és bókolj neki, hogy elnyerd a bizalmát. Amint odaadta neked az Isten szavait tartalmazó könyveket és a prédikációs felvételeket, találj lehetőséget arra, hogy jelentsd őt a Fennvalónak. Ha nincs arra mód, hogy jelentsd a Fennvalónak, keress lehetőséget arra, hogy tisztánlátó testvérekkel szövetkezve korlátozd és megfékezd az antikrisztust. Ez ténylegesen kiküszöböli a gyülekezet kárát, és leginkább megfelel Isten szándékainak. Egyesek megkérdezhetik: mi van, ha az antikrisztus rájön erre a tervre? Ha ez alkalommal nem vagy biztos magadban, akkor várd meg a következő lehetőséget. Amikor megvan a bátorságod és adottak a feltételek, akkor cselekedj. Röviden, ha attól tartasz, hogy az antikrisztus leválaszt a táplálékodról, akkor először ne csinálj nagy felhajtást a dologból. Ne leplezd le magad, illetve ne hagyd, hogy az antikrisztus átlásson rajtad. Amikor elegendő érettségre tettél szert, amikor megvannak az alkalmas embereid, a megfelelő embereid, és több embered van, akik veled együtt szembe tudnak helyezkedni az antikrisztussal, akik fel tudják ismerni és el tudják utasítani az antikrisztust, akkor tudsz szakítani az antikrisztussal. Hogy hangzik ez a stratégia? (Jól.) Egyesek azt kérdezhetik: „Ez nem mások megtévesztése? Nem azt akarja Isten, hogy becsületes emberek legyünk? Ez nem tűnik becsületes dolognak.” Mások megtévesztése ez? (Nem.) Ez játszadozás egy ördöggel. Bármilyen módszer elfogadható, ha egy antikrisztussal van dolgunk, aki ördög.

Tartotok az antikrisztusoktól? Tegyük fel, hogy tényleg van körülötted egy antikrisztus, a saját gyülekezetedben. Észrevetted őt; hatalommal és státusszal rendelkezik, és sokan támogatják. Van egy klikkje, néhány hűséges követővel. Te tartanál tőle? Egyesek azt mondják, tartanának. Helyes-e félni? Ennek a félelemnek van legalább egy jó és helyes aspektusa. Miért mondom ezt? Ha félsz tőle, az legalább azt mutatja, hogy a szívedben úgy hiszed, gonosz, hogy gyötörhet és árthat neked, hogy nem jó ember, illetve nem olyasvalaki, aki az igazságra törekszik – legalább ez a megértés és tisztánlátás megvan a szívedben vele kapcsolatban. Bár lehet, hogy nem tudod antikrisztusként jellemezni, vagy felismerni, hogy ő antikrisztus, azt legalább tudod, hogy nem jó ember, nem olyasvalaki, aki az igazságra törekszik, nem egyenes vagy kedves ember, illetve nem becsületes ember, ezért félsz tőle. A démonokon kívül általában milyen emberektől félnek a normális és hétköznapi vagy jámbor emberek? (A gonosz emberektől.) A gonosz emberektől mindenki fél. Legalább a szívedben tudod, hogy az illető gonosz. Ennek alapján figyeld meg a hozzáállását Isten szavaihoz és az igazságalapelvekhez; nézd meg, hogy gyakorolja-e az igazságot, és ismerd fel a különböző viselkedésformáit, a viselkedésén keresztül pedig értsd meg és ismerd fel a lényegét. Végül, ha meg tudod állapítani, hogy ő antikrisztus, akkor a félelmednek lesz majd egy másik összetevője is – a tisztánlátás vele szemben. Bár lehet, hogy a szívedben félsz tőle, nem fogsz az ő oldalán állni, a szívedben pedig el fogod utasítani őt – ez jó vagy rossz dolog? (Jó dolog.) Ha megkér, hogy csatlakozz hozzá a gonosz tetteiben, vajon beleegyezel majd? Lesz-e tisztánlátás a szívedben ezzel kapcsolatban? Ha arra kér, hogy csatlakozz hozzá Isten gyalázásában vagy megítélésében, vajon bele fogsz egyezni? Ha arra kér, hogy játssz össze vele mások gyötrésében, és bizonyos embereknek ne juttass az Isten szavait tartalmazó könyvekből, vajon beleegyezel majd? Bár lehet, hogy nem vagy száz százalékig biztos abban, hogy nem egyezel majd bele ezekbe a dolgokba, legalább a szívedben lesz tisztánlátás a tetteivel kapcsolatban. Talán vonakodva és kényszer hatására megteszel vele bizonyos dolgokat, de ez csupán azért lesz, mert rákényszerített, és nem önként teszed; legalábbis nem te leszel a fő elkövető, legfeljebb segédkezni fogsz a bűneiben. Bár lehet, hogy személyesen nem leplezed le vagy provokálod őt, de nem is viselkedsz majd a követőjeként vagy a cinkosaként. Ez bizonyos mértékig az antikrisztus elutasítása. A gonosz emberektől és az antikrisztusoktól való félelmük miatt a legtöbben csak arra képesek, hogy engedményeket tegyenek, hogy megóvják magukat, így az, hogy neked sikerül ezt ideiglenes, átmeneti intézkedésként megtenned, már önmagában is elég jó. De vajon az, hogy eléred ezt a szintet, annak számít, hogy szilárdan megállsz a bizonyságtételedben? Vajon az igazságalapelvek betartásának számít? A Sátán legyőzésének számít? Isten szemében nem számít annak. Szóval, hogyan juthatsz el oda, hogy szilárdan megállj a bizonyságtételedben? Egyikőtök sem rendelkezik úttal, és csupán engedményeket tesztek, hogy megóvjátok magatokat: „Gonoszságot művelnek, én azonban nem merek csatlakozni hozzájuk a gonoszságban; félek, hogy büntetést kapok. Ők gonosz emberek; rossz dolgokat tesznek, hogy gyötörjék az embereket. De akárhogy is, amíg én magam senkit sem gyötörtem meg, ez rendben van. Azért a gonoszságért nem engem fognak hibáztatni.” Ha legfeljebb erre vagytok képesek, az már nem rossz; csupán embereknek megfelelni vágyók vagytok, és az arany középúthoz ragaszkodtok, és nem vagytok képesek tanúságot tenni. Mi tehát a teendő a tanúságtételhez? Doktrinális értelemben el kell utasítanod a gonosz embereket, el kell utasítanod és le kell leplezned az antikrisztusokat, továbbá meg kell akadályoznod, hogy az antikrisztusok ámokfutást folytatva rossz dolgokat műveljenek Isten házában, és veszteségeket okozzanak Isten házának. De tudod-e konkrétan, hogyan tedd ezt? (Jelentsd és beszélj róla a Fennvalónak.) Idáig terjednek azok a felelősségek és kötelezettségek, amelyeket teljesíteni tudtok? Mindössze ennyi a bizonyságtétel, amelyben szilárdan meg tudtok állni, mindössze ennyi az érettségetek? Az antikrisztus jelentésén kívül mi egyebet tudtok tenni? (Először összegyűjthetjük a tényeket az antikrisztus következetes viselkedéséről és gonosz tetteiről, majd e tények alapján beszélgethetünk a testvérekkel az antikrisztus felismeréséről. Amint a testvérekben tisztánlátás alakult ki az antikrisztus irányában, mindannyian cselekvésbe kezdhetnek az antikrisztus leleplezése érdekében, ezután pedig ki tudjuk őt zárni a gyülekezetből.) A lépések és eljárások helyesek, de mi a helyzet néhány különleges esettel? Te egy vezető helyzetéből beszélsz, de mi van akkor, ha egy hétköznapi hívő találkozik egy antikrisztussal? Az nem olyan vajon, mint amikor egy tojás sziklával találkozik? Mit tennétek ilyen helyzetekben? Hadd mondjak el nektek egy történetet a bevételek és kiadások nyilvántartásával és bejelentésével kapcsolatban. Volt valaki, aki a könyvelésért felelt, vezetett egy számlát külső, egyet pedig belső használatra. Egy nap kétszáz dollár eltérés volt a belső számlán. Később jött a felügyelő, hogy ellenőrizze a számlákat, és látta az eltérést; ezt mondta: „Tépd szét a belső számlát. Csak a külsőt tartsd meg, hogy ne legyen bizonyíték.” Az ottlévők egyike nem értett egyet, mondván „Ez adomány. Mindegy, mennyi pénzről van szó, ez Isten pénze; nem teheted ezt.” A felügyelő egy szót sem szólt, miközben valaki más megjegyezte: „Kétszáz dollár az micsoda? Amikor az antikrisztusok sikkasztanak, alkalmanként több tízezerről van szó.” Tehát ekképp oldották meg az ügyet ezek az emberek. Később azonban az egyik ember úgy érezte, hogy ez a megközelítés helytelen, és jelentette ezt felfelé a döntéshozó csoportnak. A csoport azt mondta, kétszáz dollár nem jelentős összeg, és hogy túlságosan elfoglaltak ahhoz, hogy ezzel foglalkozzanak. Amikor a gyülekezetvezetőknek jelentették, ők szintén nem foglalkoztak vele, és mindannyian figyelmen kívül hagyták az ügyet. Az illető, aki az ügyet jelentette, feldúlt volt, és azt mondta: „Hogy lehetnek ezek az emberek mind ilyenek? Hogy lehetnek ennyire felelőtlenek Isten adományaival szemben? Még ahhoz is van merszük, hogy ilyen nyilvánvaló megtévesztéshez folyamodjanak!” Ezen felháborodtak. Egy nap, amikor meglátogattam ezeket az embereket, az illető jelentette Nekem ezt a problémát, mondván, hogy a könyvelést végző személy gondatlan volt, elrontotta a számlát, végül pedig eltérés keletkezett. Bár ez a probléma nem volt túl jelentős, mégis minden egyes érintett fél hozzáállása eltérő volt. Ezek az úgynevezett felügyelők és vezetők nem foglalkoztak a problémával. Nem elég, hogy nem küldték el a könyvelést végző személyt, hanem még ürügyet is találtak arra, hogy megóvják őt. Az illető, aki a problémát jelentette, továbbra is jelentette azt, azonban sokan kiközösítették. Mondd meg Nekem, milyen mentalitással rendelkezett ez az ember, amikor jelentette a problémát? Ha ugyanolyan lett volna a hozzáállása, mint a másik embernek – annak, aki ezt mondta: „Ez csak kétszáz dollár, miért csapsz ekkora hűhót belőle? Amikor az antikrisztusok sikkasztanak, alkalmanként több tízezerről van szó” – vajon akkor is jelentette volna? Nem tette volna. Ha ezt mondta volna: „Ez nem az én pénzem; sikkassza csak el, aki akarja – az lesz érte a felelős. Különben is, én nem sikkasztottam semmit, ezért nem kell viselnem ezért a felelősséget”; vagy: „már jelentettem ezt a döntéshozó csoportnak és a gyülekezetvezetőknek, és mindannyian figyelmen kívül hagytak, így megtettem a magam részét, és nem kell tovább vesződnöm vele” – ha ilyen hozzáállása lett volna, vajon továbbra is ki tudott volna tartani amellett, hogy ilyen hajthatatlanul jelentsen? Biztosan nem; a legtöbb ember abbahagyná, legkésőbb azután, hogy jelentette a döntéshozó csoportnak. Azonban éppen akkor, amikor az illető jelentést tett a döntéshozó csoportnak, meghallotta az Én közlésemet Noé és Ábrahám történeteiről. Miután hallotta, elérzékenyült, és ezt gondolta: „Miután Isten szavait hallotta, Noé annyi éven át kitartott mellettük anélkül, hogy meghátrált volna. Én pedig szembesülök ezzel a csekély nehézséggel, és nem tudok kitartani – az embernek nem ezt kellene tennie!” Így hát kitartóan jelentette tovább, míg végül eljutott a Fennvalóhoz, és a Fennvaló foglalkozott a problémával. Szerintetek sok ilyen ember van köztetek? Ha hasonló helyzettel találkoznátok, közületek vajon hányan tartanának ki úgy, mint ez az ember? Ti is úgy vélnétek, hogy kétszáz dollár nem sok, hogy nem nagy ügy, ennélfogva pedig arra gondolnátok, hogy nem szükséges olyan szigorúan ragaszkodni az alapelvekhez, illetve nem kell annyira komolyan venni a dolgokat, és várhattok a jelentéssel, amíg nagy eltérés nem lesz? Vajon ezt gondolnátok: „Mindenesetre én eleget tettem a felelősségemnek. Hogy foglalkoznak-e vele vagy sem, az a vezetőkön múlik. Csupán hétköznapi hívő vagyok, nekem csak ennyi hatalmam van, csupán ennyit tehetek. Jelentettem, eleget tettem a kötelezettségemnek, a többi már nem az én dolgom”? Hát nem így gondolkodnátok? Ha pedig valaki el akarna nyomni téged, ugye nem mernéd jelenteni? Ez az ember elnyomással szembesült az ügy bejelentésének folyamata során, miközben egyesek ujjal mutogattak rá, kárhoztatták, és folyton azt lesték, hogyan gyötörhetik. Mennyire rosszindulatúak lehetnek ezek az emberek! Emlékszem erre a néhány személyre – hogy miért emlékszem rájuk? Isten házának ételeit ették, és valamennyi igazságot élvezték, amit Isten nyújtott, mégis ilyen volt a hozzáállásuk az Istennek szánt felajánlásokkal szemben. Lehet-e őket Isten háza népének tekinteni? Nem méltóak rá! Nem követelték meg tőlük, hogy szilárdan megálljanak a bizonyságtételükben, mivel nem rendelkeztek ilyen jellemmel. De mivel még azt sem tudták megtenni, amit meg kellett volna tenniük, vajon továbbra is megérdemelték, hogy Isten házában maradjanak? Meg kell-e jegyezni az ilyen embereket? Szeretitek-e az ilyen embereket? (Nem.) Akkor milyen embereket szerettek? (Azokat, akik ragaszkodnak az alapelvekhez, azokat, akik a végsőkig kitartanak amellett, hogy megóvják Isten házának érdekeit.) Undorodom azoktól a semmirekellőktől, akik a félelmetesek láttán megijednek, viszont felbátorodnak a jámbor emberek előtt. Azoktól is undorodom, akik megharapják a kezet, amelyik eteti őket, akiket nem érdekel az igazság, különösen pedig azoktól, akik éveken át hallgatták a prédikációkat, de egyáltalán nem értették meg az igazságot, illetve a legkisebb mértékben sem változtak, a szívük mélyén pedig továbbra is ellenállnak Istennek és védekeznek Ellene. Ha nincsenek olyan esetek, amikor az ilyen emberek nyilvánvalóan rosszat tesznek, akkor lehet, hogy nem jellemzik őket antikrisztusként, Én azonban undorodom tőlük. Mennyire undorodom? Épp annyira, amennyire az antikrisztusoktól. Miért? Az antikrisztusok árucikként bánnak Isten szavával, amit eladhatnak, amivel kereskedhetnek, és amit elcserélhetnek, hasznot húzva belőle. Jóllehet az ilyen típusú ember talán nem húz hasznot Isten szavaiból, abból a hozzáállásból, ahogyan Isten szavaival bánik, kikövetkeztethetjük, hogy épp olyan, mint az antikrisztusok, nem követi Isten útját, sőt még azzal az egyszerű és legalapvetőbb hozzáállással sem rendelkezik, amellyel az Istennek szánt adományokhoz kellene viszonyulnia, és megharapja a kezet, amely eteti. Miféle szerzetek ezek? Júdások, akik eladják az Urat és a barátaikat. Miután hallottátok ezt a történetet, mi a véleményetek? Tudtok-e ragaszkodni az alapelvekhez és ki tudtok-e tartani az álláspontotok mellett ilyen helyzetekben? Ha semmirekellő vagy, mindig visszahúzódsz, mindig tartasz az antikrisztusok erejétől, megijedsz attól, hogy meggyötörnek, félsz attól, hogy az erejük árt neked, a szívedben mindig riadt vagy, és nincs bölcsességed, hogy erre reagálj, ha mindig engedményeket teszel az antikrisztusoknak, nem mered jelenteni vagy leleplezni őket, illetve nem mersz másokat keresni, hogy együtt elutasítsátok őket, akkor nem vagy olyan ember, aki szilárdan meg tud állni az Isten melletti bizonyságtételében – semmirekellő vagy, olyasvalami, ami megharapja a kezet, amelyik eteti. Amikor az antikrisztusok árucikként bánnak Isten szavaival, felhasználva őket, hogy helytelenül túlzott hasznot szerezzenek maguknak, hogy megfenyegessenek téged, és leválasszanak a táplálékodról, ha ilyen helyzetekben továbbra sem tudod elutasítani őket, akkor győztes vagy-e? Megérdemled-e, hogy Krisztus követője légy? Ha még arra sem vagy képes, hogy megszerezd azokat a szavakat és azt a lelki táplálékot, amelyeket Isten ingyen ad neked, és még csak enni, inni vagy élvezni sem tudod ezeket a dolgokat, vajon mennyire tesz ez téged értéktelenné?

A tények, amelyekről épp az imént beszéltem, az Isten szavaival árucikként bánó antikrisztusok néhány megnyilvánulása. Az antikrisztusok nem eszik és isszák Isten szavait, és nem fogadják el az igazságot, pusztán átlapozzák Isten szavait és vetnek rájuk egy futó pillantást, hogy azokkal ékesítsék magukat. Isten szavaival saját javaikként és magántulajdonukként bánnak, hogy azokkal tranzakciókat bonyolíthassanak a kívánt pénz és előnyök megszerzése érdekében, valamint hogy kontrollálhassák Isten választott népének szabadságát Isten szavainak olvasása, evése és ivása terén. Az ilyen antikrisztusok gonosz emberek, ördögök, álhívők; a nem hívők fajtájából valók! Amelyikük csak megjelenik Isten házában, azt ki kell űzni, ki kell űzni örökre! El meritek-e utasítani az ilyen embereket, amikor találkoztok velük? Össze mertek-e fogni, hogy leleplezzétek őket? Le kell leplezni őket; el kell utasítani őket. Isten házát az igazság uralja. Ha nincs ilyen érettséged, az azt bizonyítja, hogy Isten szavai és az igazság nem váltak életté benned. Ha félénk vagy, tartasz a Sátánoktól, tartasz a gonosz emberektől, inkább engedményeket teszel, hogy megőrizd magad, mint hogy harcolj az antikrisztusok ellen, még ha ez azt is jelenti, hogy nem eszed és iszod Isten szavait, vagy nem nyered meg azokat, akkor megérdemled, hogy éhen halj, és senki sem fog sajnálni, ha így jársz. Ha ilyen helyzetekkel találkozol, hogyan kellene választanod és gyakorolnod? Azonnal le kellene leplezned őket. Isten szavai nem árucikkek; Isten választott népéből mindenki számára biztosítva vannak, nem magántulajdonai egyetlen embernek sem. Senkinek sincs joga ahhoz, hogy saját maga számára visszatartsa vagy birtokolja Isten szavait. Isten szavait ingyenesen és ellenszolgáltatás nélkül kell eljuttatni Isten választott népéből mindazokhoz, akik követik Istent. Bárki, aki visszatartja őket, aki helytelenül túlzott hasznot kíván húzni belőlük, vagy akinek személyes tervei vannak Isten szavaival kapcsolatban, az átokra méltó. Ezek olyan személyek, akik miatt Isten választott népének fel kell állnia, hogy leleplezze és elutasítsa őket: el kell takarítani és el kell távolítani őket.

Vajon az a két tétel, amelyről ma beszéltem, kellően szemlélteti, hogy az antikrisztusok miként vetik meg Isten szavait? (Igen.) Az antikrisztusok soha nem bánnak Isten szavaival igazságként, nem is becsülik, nem tartják becsben őket, és nem úgy bánnak velük, mint a Teremtő szavaival. Ehelyett minden alkalommal kimutatják kimondhatatlan, megvetendő, hitvány szándékaikat. Isten szavait csakis kimondhatatlan céljaik elérésére akarják használni, és akár anyagi, akár nem anyagi dolgok vonatkozásában, arra akarják használni Isten szavait, hogy helytelenül haszonra tegyenek szert maguknak, hogy pénzt és anyagi javakat nyerjenek, illetve elérjék céljukat, hogy az emberek felnézzenek rájuk, tömjénezzék, bálványozzák és kövessék őket. Ezek iszonyatos dolgok Isten számára, az embereknek pedig el kell utasítaniuk őket. Amikor bárki ilyen személyeket fedez fel, vagy azt, hogy ilyen dolgok történnek, fel kell állnia, hogy leleplezze és elutasítsa őket, megakadályozva, hogy az ilyen emberek szilárdan megálljanak Isten választott népe között. Egyesek azt mondják, hogy jelentenék a Fennvalónak, ha ilyen dolgokkal találkoznának, de ez túl passzív és lassú. Ha csupán jelented ezeket a dolgokat a Fennvalónak, akkor annyira értéktelen vagy! Annyit ettél és ittál Isten szavaiból, és annyi prédikációt hallottál, mégsem tudsz mást tenni, csak jelentgetni – ez azt jelenti, hogy az érettséged túlságosan csekély! Biztosan vannak más módszereid is az antikrisztusok kezelésére! Jelenteni a Fennvalónak az utolsó megoldás, olyan lépés, amelyet csak végszükség esetén kell megtenni. Ha túlerőben vannak, erősebbek nálad, neked pedig nincs tisztánlátásod, és bizonytalan vagy afelől, hogy valaki antikrisztus-e, akkor talán nem mered leleplezni a különböző megnyilvánulásait és cselekedeteit. Ha viszont biztos vagy benne, hogy antikrisztus, mégsem mersz kiállni, hogy harcolj ellene, hogy elutasítsd és legyőzd, akkor nem vagy-e nagyon értéktelen? Az a kevés igazság, amit megértesz, nem kerül felhasználásra. Biztos vagy benne, hogy amit megértesz és meghallasz, az az igazság? Ha az, akkor miért nem mersz szigorúan és igazságosan kiállni és harcolni az antikrisztusok ellen? Hiszen nem az antikrisztusok a kormányzó hatóságok – mégis miért félsz tőlük? Hacsak nem áll fenn olyan helyzet, hogy átadhatnak a hatóságoknak, ha meggondolatlanul leleplezed őket – ilyen körülmények között óvatosnak kell lenned, nem szabad provokálnod őket, és bölcs módszereket kell alkalmaznod, hogy titkon kritizáld és lejárasd az antikrisztusokat, fokozatosan iktatva ki őket. Hát nem hatásosabb csendben kiiktatni őket? (De igen.) Rendben, ennyi volt a mai közlés. Viszontlátásra!

2020. szeptember 12.