Amikor az antikrisztusok olvassák Isten szavait, figyelmük és szándékaik teljesen ellentétesek azokéval, akik az igazságra törekszenek. Azokat, akik az igazságra törekszenek – függetlenül Isten beszédmódjától – csak az érdekli, hogy megértsék Isten szándékait, az igazságalapelveket, valamint azt, hogy mit kellene fenntartaniuk és követniük az embereknek. Ezzel szemben az antikrisztusok ezeket a dolgokat a tudatuk mélyére száműzik, és figyelmen kívül hagyják, sőt, még idegenkednek is az ezekre a dolgokra vonatkozó kifejezésektől, és titokban ellenállnak az ezekkel a dolgokkal kapcsolatos kifejezéseknek és terminusoknak. Bizonyos „eredmények” elérése után folytatják az elmélyülést és az egyre aprólékosabb átvizsgálást annak kapcsán, hogy milyen Isten beszédmódja és hangneme, milyenek az Ő hanglejtésének árnyalatai, milyen szavakat választ, még nyelvtanának és szokásos mondattanának részleteit sem kímélik, ugyanazt a megközelítést alkalmazva, mint korábban. Hogy közelebb kerüljenek céljukhoz, az antikrisztusok titokban elhatározzák szívükben, hogy Isten szavait még keményebben, még intenzívebben és még mélyrehatóbban vizsgálják át, átvizsgálva az Isten beszéde mögött meghúzódó célokat és szándékokat, sőt, átvizsgálják még azt is, ahogyan Isten – az emberiséget és az egész világegyetemet megszólító Beszélő – kifejezi Magát. Az antikrisztusok fáradhatatlanul átvizsgálják Isten beszédének minden aspektusát, megpróbálják utánozni Isten beszédét, és úgy próbálják beállítani magukat, mintha Isten lényegével rendelkeznének, birtokolva azt, amivel Isten rendelkezik, és ami Isten Maga, és mintha Isten természetével rendelkeznének. Látszólag mindez olyan természetesen és simán történik; magától értetődően dolgoznak és cselekszenek céljaik elérése érdekében, és – szintén magától értetődően, valamint anélkül, hogy észrevennék – istenné, mások számára csodálatra és követésre méltó alakká változtatják magukat. Átvizsgálják, Isten szavai hogyan érintik meg az emberek szívét és hogyan leplezik le romlott beállítottságaikat, hogyan leplezik le Isten szavai az emberek különféle állapotait, és még inkább azt, Isten szavai hogyan érnek el hatásokat az emberekben. Mi a céljuk mindezek átvizsgálásával? Az, hogy bejussanak az emberek szívébe, felfogják tényleges helyzetüket, és miközben alaposan megértik belső gondolataikat, félrevezessék és irányítsák őket. Amikor Isten szavai leleplezik az emberek romlott beállítottságait, és rámutatnak gyenge pontjaikra, az antikrisztusok ezt gondolják: „Ezek a szavak, ez a modor, annyira nagyszerű és csodálatos! Én is így akarok beszélni, ezt a beszédmódot akarom alkalmazni, és így akarok bánni az emberekkel.” Isten szavainak sok éven át tartó olvasása és megismerése során az antikrisztusok egyre inkább úgy tekintenek arra a kívánságukra és vágyukra, hogy istenné váljanak, mint az Istenben való hitük egyetlen céljára. Ezért nem számít, Isten szavai hogyan szólnak arról, hogy elvárják az emberektől az igazságra való törekvést és az alapelvek szerinti cselekvést, valamint a pozitív dolgok minden egyéb valóságáról, az antikrisztusok ezt nem fogadják be, és figyelmen kívül hagyják. Eltökélten saját célkitűzésükre törekszenek, saját cselekvési motivációik szerint azt csinálnak, amit csak akarnak, mintha senki más nem számítana. Isten szavaiból egyetlen mondat sem érinti meg a szívüket, nem változtatja meg az életszemléletüket és a világi ügyekre vonatkozó filozófiájukat, és Isten bármely mondata, prédikációja vagy kijelentése még annyira sem vezeti őket bűnbánó szívre. Függetlenül attól, hogy Isten szavai mit lepleznek le, és mindegy, hogy az ember mely romlott beállítottságait leplezik le, az antikrisztusok csak Isten beszédmódját, hangnemét, valamint Isten szavainak az emberekben elérni kívánt hatását, és a többi ilyen dolgot vizsgálják át – minden olyan kérdést, amely nem kapcsolatos az igazsággal. Ezért minél többet találkoznak az antikrisztusok Isten szavaival, annál erősebbé válik belső vágyuk, hogy istenné váljanak. Mennyire erős ez a vágy? Olyannyira, hogy eléri azt a szintet, ahol még álmukban is Isten szavait mondogatják, gyakran magukban beszélnek, és az Ő beszédmódját és hangnemét használva gyakorolják Isten szavainak prédikálását. Szívük mélyén folyamatosan ismételgetik Isten beszédmódját és hangnemét, mintha megszállottak lennének. Az ilyenek antikrisztusok. Mindegy, mennyire konkrétak, komolyak vagy őszinték Isten szavai, nem számít mennyi segítséget vagy inspirációt nyújtanak az embereknek, az antikrisztusok közömbösek maradnak mindezzel szemben és figyelmen kívül hagyják mindezt. Nem értékelik Istennek ezeket a szavait. Hol van a szívük? Arra összpontosítanak, hogyan utánozzák úgy Isten szavait, hogy az emberek bálványozzák őket. Minél erősebb a vágyuk, annál inkább remélik, hogy meghallják Isten hangját, és képesek lesznek megérteni minden egyes Isten által kimondott mondat mögött rejlő célt, kívánságot és gondolatokat – még az Ő legbelsőbb gondolkodását is. Minél erősebbé válnak az antikrisztusok vágyai és kívánságai, annál inkább akarják utánozni Isten beszédmódját, és annál jobban törekszenek arra, hogy rövid időn belül gyorsan mindinkább istenhez hasonlóvá alakuljanak át, hogy isten beszédmódját és hangnemét birtokolják. Sőt, egyesek még isten stílusát és modorát is át akarják venni cselekedeteikben. Ilyen állapotban vannak az antikrisztusok, minden nap ezen gondolatok, eszmék, szándékok és indítékok hatása alatt élnek. Mit csinálnak? Naponta kényszerítik magukat, hogy az istenné válás, a krisztussá válás útját járják. Úgy hiszik, hogy ez az út tisztességes, hogy ez egy fényes út. Ezért akár összejöveteleken, akár találkozókon, függetlenül attól, hogy mások hogyan beszélnek megértésükről Isten szavaiból, valamint az Isten szavainak megtapasztalásával kapcsolatos érzéseikről, semmi sem képes meghatni őket vagy megváltoztatni céljaikat és kívánságaikat. Úgy lépdelnek a krisztussá válás, az istenné válás felé vezető úton, mintha megszállottak lennének, mintha csak egy láthatatlan entitás irányítaná őket, mintha láthatatlan bilincseket viselnének. Miféle gondolkodásmód ez? Hát nem aljas? (De igen.)

Isten szavainak olvasása közben az antikrisztusok úgy szívják magukba azok minden aspektusát, mint saját tulajdonukat, árucikként kezelve őket, amelyek nagyobb hasznot és több pénzt hozhatnak számukra. Amikor ezek az árucikkek elkelnek, amikor ezekkel a dolgokkal hencegnek, akkor elnyerik a vágyott előnyöket. Minél többet teszik ezt, belül annál elégedettebbnek érzik magukat; minél többet teszik ezt, annál nagyobb és intenzívebb lesz a vágyuk arra, hogy istenné váljanak. Milyen hozzáállás, milyen helyzet ez? Miért olyan erős az antikrisztusok vágya, hogy isten legyenek? Ez olyasvalami, amire valaki megtanította őket? Ki bujtotta fel vagy utasította őket? Isten szavai követelik ezt meg? (Nem.) Ezt az utat az antikrisztusok maguk választották. Bár nincs külső segítségük, mégis annyira motiváltak – miért van ez? Ez a természetlényegükből fakad. Az antikrisztusok fáradhatatlanul, habozás és mentegetőzés nélkül járják ezt az utat minden külső segítség nélkül; nem számít, hogyan ítéled el őket, semmi haszna; nem számít, hogyan boncolgatod őket, nem fogadják be és nem értik meg; olyan, mintha megszállottak lennének. Ezek a dolgok a természetükből adódnak. Az antikrisztusok Isten szavaival való bánásmódja a felszínen nem tűnik ellenállónak vagy rágalmazónak. Erőfeszítéseket tesznek – még többet is, mint az átlagember. Ha nem tudod, mit gondolnak belül, vagy milyen utat követnek, akkor a külsőségek alapján az Isten szavaival való bánásmódjuk sóvárgónak tűnik – legalábbis ezt a kifejezést használhatnánk ennek jellemzésére. De látható-e egy ember lényege pusztán a külső megjelenéséből? (Nem.) Akkor hát hol látható? Bár úgy tűnik, sóvárognak Isten szavai után, gyakran olvassák és hallgatják őket, sőt meg is jegyzik őket, és bár e külső cselekedetek alapján ítélve nem kellene antikrisztusokként jellemezni őket, ám amikor Isten szavainak valós helyzetekben történő gyakorlásáról van szó, vajon megteszik-e ezt? (Nem.) Miután elolvasták Isten szavait és megjegyezték azokat, amikor valós helyzetekkel szembesülnek, időnként talán idéznek egy-egy részt vagy elmondanak néhány mondatot Isten szavaiból, sőt néha még pontosan is. De miután idézték Isten szavait, figyeld meg, mit tesznek, milyen utat választanak, és milyen döntéseket hoznak a helyzetekkel szemben. Ha ez a státuszukat érinti, vagy olyasmit, ami árthat a hírnevüknek vagy a megítélésüknek, akkor egyáltalán nem fognak Isten szavai szerint cselekedni. Óvják saját megítélésüket és státuszukat. Ha valami rosszat tesznek, azt semmiképpen sem fogják beismerni. Ehelyett mindenféle módot találnak arra, hogy eltussolják vagy elkerüljék a problémát, nem említik meg, sőt még a felelősséget is másokra hárítják tettükért, ahelyett, hogy beismernék saját hibájukat. Erőfeszítéseket tesznek Isten szavainak olvasására, valamint státuszuk védelmére, amikor viszont arról van szó, hogy félretegyék saját érdekeiket, és fizikai nehézséget viseljenek el az igazság gyakorlása és az igazságalapelvek szerinti cselekvés érdekében, figyeld meg, hogyan döntenek. Ha alapelvek szerint kell cselekedniük, hogy megóvják Isten házának érdekeit, függetlenül attól, hogy ezzel kit bántanak vagy sértenek meg, vajon meg fogják-e tenni? Semmiképpen. Az első választásuk mindig az, hogy saját magukat óvják meg. Még ha tudják is, hogy ki a hibás, illetve ki követett el gonoszságot, akkor sem fogják leleplezni az illetőt. Talán még titokban örvendeznek is a szívükben. Ha valaki leleplezi a gonosz embereket, még meg is védik és mentegetik a gonoszokat. Nyilvánvaló, hogy az antikrisztusok olyan emberek, akik örömüket lelik mások szerencsétlenségében. Függetlenül attól, hogy milyen helyzettel szembesülnek, figyeld meg, mit választanak, és melyik utat választják. Ha azt választják, hogy az igazságalapelvek szerint cselekszenek, akkor Isten szavainak evése és ivása meghozta gyümölcsét. Ha nem, akkor mindegy, hogyan eszik és isszák Isten szavait, vagy milyen jól memorizálták azokat, semmi haszna – továbbra sem az igazságként kezelik Isten szavait. Ezen felül, ismerik-e az antikrisztusok önmagukat? (Nem.) Egyesek azt mondják: „De az antikrisztusok még az arroganciájukat és önelégültségüket is elismerik, magukat ördögöknek és Sátánoknak mondják.” Csak mondják ezeket a dolgokat, de mit tesznek valójában, amikor egy valós helyzettel szembesülnek? Ha valaki egy antikrisztussal működik együtt, és valami helyeset mond, olyasvalamit, ami igazodik az igazságalapelvekhez, ami ellentmond annak a helytelen dolognak, amit az antikrisztus mondott, továbbá ha ez az illető nem hajlandó egyetérteni azzal, amit az antikrisztus mond, akkor az antikrisztus úgy fogja érezni, hogy ártottak a megítélésének és státuszának. Mit választ akkor? Választhatja-e azt, hogy félreáll, hogy hallgasson a másik emberre, és az igazságalapelvek szerint cselekedjen? Semmiképpen. Szóval, van-e valami haszna azoknak a helyes szavaknak, amelyeket mond? Tükrözik-e a valóságát, az igazi érettségét, a választásait, illetve az általa járt utat? Nem, azok a szavak nem a tapasztalataiból születtek, egyszerűen csak szavak, amelyeket megtanult. Amik kijönnek a száján, azok csupán doktrínák, megtévesztő szavak. Amint státuszuk vagy önérdekük érintetté válik, az antikrisztusok első választása mindig az, hogy megvédjék és megóvják magukat, hogy elkábítsanak és félrevezessenek másokat, valamint elkerüljenek mindennemű felelősségvállalást vagy bármely vétkük beismerését. Figyelembe véve az antikrisztusok ezen lényegeit, vajon az igazságra törekszenek? Vajon azért olvassák Isten szavait, hogy megértsék az igazságot és elérjék azt a pontot, ahol gyakorolni tudják az igazságot? Nem. Figyelembe véve az antikrisztusok szándékait és céljait Isten szavainak olvasása során, soha nem jutnak megértésre belőlük. Ez azért van így, mert nem úgy olvassák Isten szavait, mint az igazságot, amelyet fel kell fogniuk, hanem mint eszközt saját céljaik elérésére. Bár az antikrisztusok nem mondják ki nyíltan, hogy „isten akarok lenni, krisztus akarok lenni”, céljuk, hogy krisztussá váljanak, világosan kiderül cselekedeteik lényegéből és annak lényegéből, ahogyan Isten szavaival bánnak. Hogyan lehet ezt megfigyelni? Arra használják Isten szavait, valamint azt, amit Isten által kinyilatkoztatottnak tekintenek, például az Ő tulajdonait és lényét és egyebeket, hogy félrevezessék az embereket, félrevezessék azokat, akik nem értik az igazságot, a tudatlanokat, a csekély érettséggel rendelkezőket, azokat, akik nem törekszenek az igazságra, az álhívőket, sőt még néhány gonosz embert is. Elhitetik ezekkel az emberekkel, hogy birtokolják az igazságot, hogy megfelelő emberek, továbbá hogy csodálatra és bizalomra méltó alakok. Az antikrisztusok célja, hogy ezek az emberek beléjük helyezzék reményeiket és hozzájuk forduljanak, amikor pedig ez megtörténik, elégedettséget éreznek belül.

Az antikrisztusok soha nem ismerik el, hogy Isten egyedülálló; soha nem ismerik el, hogy Isten szavai az igazság, és azt sem ismerik el soha, hogy csak Isten képes kimondani az igazságot. Az Isten szavaihoz való hozzáállásukból, az Isten szavaiba fektetett erőfeszítéseikből, valamint abból a vágyukból ítélve, hogy istenné, krisztussá akarnak válni, az antikrisztusok úgy vélik, hogy az embernek könnyű istenné válnia, hogy ez olyasvalami, ami elérhető az emberek számára. Azt mondják: „A megtestesült istent egyszerűen csak azért nevezik krisztusnak, mert képes egy kicsit beszélni isten szavaiból, nem igaz? Ő nem csupán isten szavainak szócsöve? Nem csupán arról van szó, hogy sok ember követi őt? Ha tehát egy embernek is ugyanolyan státusza és hírneve van az emberek között, ha őt is éppen annyi ember bálványozza és annyian néznek fel rá, vajon nem élvezhet krisztusnak járó bánásmódot, istennek járó bánásmódot? Ha valaki képes krisztusnak járó bánásmódot élvezni, az isten identitásával és lényegével rendelkező embernek kijáró bánásmódot élvezni, az nem teszi őt istenné? Mi olyan bonyolult ebben?” Ekképpen az antikrisztusok istenné válás iránti vágya veleszületett; ugyanazon törekvésen és lényegen osztoznak, mint a Sátán. Pontosan azért tanúsítják ezeket a reakciókat Isten szavaival szemben, mert antikrisztusok, és az antikrisztusok lényegével rendelkeznek. Az antikrisztusokat az teszi boldoggá, hogy Isten testet öltött; az emberek hallhatják szavait, egyúttal pedig láthatják is Őt. Ő egy hétköznapi ember, aki megérinthető és látható, és pontosan amiatt, hogy ez a hétköznapi, jelentéktelen és említésre sem méltó ember annyit tud beszélni, és így Istennek nevezik, látják úgy az antikrisztusok, hogy végre elérkezett a lehetőségük az istenné válásra. Ha ez a hétköznapi ember nem beszélne, az antikrisztusok úgy gondolnák, hogy reményük az istenné vagy krisztussá válásra nagyon csekély. De pontosan azért, mert ez a hétköznapi ember Isten szavait szólta és Isten munkáját végezte, Istent képviselve, hogy megmentse az embereket közöttük járva, az antikrisztusok ezt esélyüknek, kihasználható lehetőségüknek tekintik, ami több támpontot ad nekik Isten beszédének, hangnemének és beszédmódjának, sőt természetének utánzására is, fokozatosan egyre inkább istenhez, egyre inkább krisztushoz hasonlóvá téve magukat. Így szívük mélyén az antikrisztusok úgy érzik, hogy egyre inkább istenhez hasonlóvá válnak, egyre inkább megközelítik istent. Egy olyan Istent irigyelnek nagyon, akit az emberek mindenben tisztelnek, követnek, és akire mindenben támaszkodnak, olyan Istent, akit az emberek mindenben keresnek, és akire felnéznek. Irigylik Krisztus identitását és személyes értékét. Mit gondolnak az antikrisztusok a szívükben? Hát nem sötét és elvetemült a szívük mélye? Hát nem megvetendő, mocskos és gyalázatos a szívük mélye? (De igen.) Teljesen visszataszítóak!

Egyesek azt mondják: „Hallgattunk már Téged, ahogyan az antikrisztusokról beszélsz, de hogy lehet, hogy soha nem láttunk még ilyen embert? Csak történeteket mesélsz? Elrugaszkodott dolgokról beszélsz?” Szerintetek léteznek ilyen emberek? (Igen.) Hánnyal találkoztatok már? Ti is közülük valók vagytok? (Mi is mutatjuk ezeket az állapotokat, és tárunk fel ilyen aspektusokat. Ezek nem annyira súlyosak, mint az antikrisztusoké, természetlényegük azonban ugyanaz.) Szerintetek veszélyes ilyen állapotokkal rendelkezni? (Igen.) Ha tudjátok, hogy veszélyes, akkor meg kell változnotok. Könnyű megváltozni? Valójában lehet könnyű is és nehéz is. Ha úgy veszed Isten szavait, mint az igazságot, amihez tartod magad, akkor épp oly egyszerűen, ahogyan az Úr Jézus mondta: „ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem”, akkor igazán meg tudsz térni. Például Isten azt mondja neked, hogy hajts végre valamit: „Evés után nyald tisztára a tálat, mintha el lenne mosogatva. Ez takarékoskodás az étellel, és egyben higiénikus is.” Egyszerűek ezek az utasítások? Könnyű végrehajtani őket? (Igen.) Ha Isten ilyen kéréssel áll elő, csak ezzel a néhány mondattal, anélkül, hogy belemenne az emberek nehézségeibe vagy állapotaiba, vagy a romlott beállítottságokról beszélne, és nem tenne különbséget a különféle körülmények között, hogyan hajtanád végre és gyakorolnád ezt az egy dolgot? Számodra ezek a mondatok Isten szavai, az igazság, és olyasvalamik, amikhez tartanod kell magad. Amit tenned kell, az az, hogy minden nap, minden étkezés után követed Isten követelményét – ekkor Isten útját követed, úgy kezeled Isten szavait, mint az igazságot, mint aminek engedelmeskedned kell. Olyan emberré válsz, aki gyakorolja Isten szavait, és ebben a legegyszerűbb dologban levetetted az antikrisztusi beállítottságot. Másrészt lehet, hogy e néhány szó hallatán szóban egyetértesz és emlékszel rájuk, evés után azonban, amikor látod, hogy maradt néhány szem rizs a tányérban, azt gondolod: „Más dolgokkal vagyok elfoglalva!”, és egyszerűen úgy hagyod a tálat, ahogy van. És ugyanezt teszed a következő étkezésnél is. Észben tartod ezt a néhány Istentől származó utasítást, de nincs egy konkrét nap, amikor ténylegesen gyakorolni fogod őket. Az idő múlásával elfelejted ezeket a szavakat. Tehát nemcsak hogy nem gyakoroltad őket, hanem el is vetetted Isten szavait. Milyen emberré tesz ez téged? Ha nem hajtod végre ezeket a szavakat, akkor olyasvalaki vagy-e, aki képes követni Isten útját, amikor hallja az Ő szavait? Olyasvalaki vagy, aki az igazságra törekszik? Nyilvánvalóan nem. Ha valaki nem törekszik az igazságra, akkor jellemezhető-e antikrisztusként? Az igazság gyakorlásának elmulasztása szükségszerűen egyenértékű azzal, hogy valaki antikrisztus? (Nem.) Ez a fajta ember úgy bánik Isten szavaival, mintha szél suhanna el a füle mellett, mint valami lényegtelen dologgal, nem gyakorolja őket, és nem gondolkodik rajtuk sokat – egyszerűen elfelejti őket. Az ilyen nem antikrisztus. Van egy másik típusú ember is, aki, miután hallotta ezeket az utasításokat Istentől, így gondolkodik: „Kinyalni a tányért evés után? Milyen kínos! Nem vagyok én koldus, és egyébként is, nem mintha nem lenne étel. Én biztosan nem fogom ezt csinálni! Nyalják csak tisztára a táljukat azok, akik hajlandóak erre.” Amikor valaki azt mondja: „Ez Isten követelménye”, ezt gondolják: „Még ha isten követelménye is, ez elfogadhatatlan. Istennek nem kellene ilyen dolgokat követelnie. Ezek a szavak nem az igazság! Isten is mond olyasmit, ami jelentéktelen, logikátlan és nem olyan nagyszerű. Isten emberekkel szemben támasztott követelményei közül nem szükségszerű, hogy mind az igazság legyen. Ez a különös követelés számomra nem tűnik az igazságnak. Az Úr Jézus azt mondta: »Mert aki követi az Én mennyei Atyám akaratát, az az Én testvérem, nővérem és anyám.« Az ilyen szavak az igazság! Tisztára nyalni a tálat evés után talán higiénikus? Egyszerűen elég lenne azonnal elmosogatni. Miért akarod, hogy tálakat nyalogassunk? Ez a követelmény nem egyezik meg az elképzeléseimmel és képzelődéseimmel; ez bárhol elfogadhatatlan lenne. Rá akarsz venni, hogy tálat nyalogassak – esélytelen! Ezt nevezik higiéniának? Én vízzel mosom el a tálamat, és fertőtlenítőszert használok – én ezt nevezem higiéniának!” Az ilyen típusú embernek e szavak hallatán megvannak a saját gondolatai és belső ellenállással rendelkezik; sőt még gúnyolódásba és rágalmazásba is bocsátkozik. Mivel ezek a szavak Istentől származnak, nem merik nyíltan megítélni őket, ám ez nem jelenti azt, hogy nincs róluk véleményük vagy elképzelésük. Hol nyilvánulnak meg véleményeik és elképzeléseik? Nem fogadják el és nem gyakorolják ezeket a szavakat; megvannak a saját gondolataik róluk, és képesek megítélni őket és elképzeléseket alkotni róluk. Ezért, amikor befejezik az étkezést, és látják, hogy egyesek tisztára nyalják a táljukat, ők tartózkodnak ettől, sőt, megvetést táplálnak a szívükben azok iránt, akik Isten szavai szerint gyakorolnak. Külső megjelenésük gyakran gúnyt és csúfolódást tár fel, sőt, olyan magatartást is, hogy ki akarják javítani mások viselkedését. Nemcsak hogy nem cselekszenek aszerint, amit Isten mond, hanem még ellenkezőleg is cselekszenek, olyan tettekbe bocsátkoznak, amelyek ellentétesek azzal. Cselekedeteikkel tagadják Isten követelményeit, ellenállnak annak, amit Isten mondott, és emellett igyekeznek még több figyelmet vonni magukra tetteikkel, meggyőzve több embert arról, hogy amit Isten mond, az helytelen, és hogy csak az ő útjuk helyes, ami még több embert késztet arra, hogy ellenálljanak Isten szavainak és elítéljék azokat. Egyszerűen nem cselekszenek úgy, ahogyan Isten utasította; minden étkezés után nemcsak vízzel öblítik el a táljukat, hanem fertőtlenítővel és mosogatószerrel is átmossák többször, ezután pedig fertőtlenítőszekrényben sterilizálják. Miközben ezt teszik, önkéntelenül kijelentéseket is tesznek, mindenkinek elmondva: „A nyalogatás valójában nem semmisíti meg a baktériumokat, és a vízzel való mosogatás sem. Csak magas hőmérséklettel kombinált fertőtlenítőszer használatával lehet alaposan sterilizálni. Ez az, ami higiénikus.” Nemcsak hogy nem hajlandók elfogadni, amit Isten mond, vagy Isten utasítása szerint gyakorolni, hanem még saját szavaikat és tetteiket is felhasználják, hogy ellenálljanak annak, elítéljék és megítéljék azt, amit Isten megkövetel. Még szélsőségesebb, hogy felhasználnak néhány általuk helyesnek ítélt véleményt, hogy több embert uszítsanak és vezessenek félre, hogy hozzájuk csatlakozva elítéljék, megítéljék Isten követelményeit, és ellenálljanak azoknak. Milyen szerepet töltenek itt be? Nem azt, hogy minél több embert rávezessenek Isten szavainak hallgatására és arra, hogy feltétel nélkül alávessék magukat Istennek, azt sem, hogy eloszlassák az emberek elképzeléseit, amikor azok felmerülnek, sem pedig azt, hogy feloldják az emberek és Isten közötti ellentmondásokat, illetve az emberek romlott beállítottságait, amikor ilyen ellentmondások merülnek fel. Ehelyett több embert uszítanak és vezetnek félre, hogy megítéljék Istent, és csatlakozzanak hozzájuk Isten szavai helyességének elemzésében és átvizsgálásában. Kívülről az igazságosság bajnokainak tűnnek, akik jogosnak tűnő dolgokat tesznek. De illik-e ez a jogos viselkedés ahhoz, aki Istent követi? Vajon ez emberi igazságérzet? (Nem.) Akkor pontosan mi is az ilyen típusú ember lényege a viselkedése mögött? (Az antikrisztusok, az ördögök lényegével rendelkeznek.) Ezek az egyének nemcsak hogy nem kezelik Isten szavait az igazságként, hanem ami még szégyenletesebb, képesek lelki embernek álcázni magukat, gyakran használva Isten szavait mások oktatására, ezzel ékesítve fel magukat és szerezve csodálatot. Ők maguk nem gyakorolják Isten szavait, és nem is bánnak velük úgy, mint az igazsággal, amit meg kellene tapasztalniuk és végre kellene hajtaniuk. Mégis, gyakran szigorúan és komolyan mondják másoknak: „Isten azt mondta, evés után nyald tisztára a táladat; ez egy jó szokás, és takarékoskodás az étellel.” Minden szavukkal és mondatukkal az „isten mondta”, „ez isten szava” vagy „ez az igazság” zászlaját lobogtatják, ők maguk azonban egyáltalán nem fogadják el és nem gyakorolják azt. Ráadásul még különböző ítéleteket és téves értelmezéseket is gyártanak Isten szavaiból. Ezt teszik az antikrisztusok.

Miután az imént elemeztük e három embertípus megnyilvánulásait, melyik a legsúlyosabb? (Az utolsó típus.) Az ilyen típusú ember maga nem gyakorolja Isten szavait, és tele van különféle ellenállásokkal és ítéletekkel Isten szavaival szemben. Ráadásul arra használja Isten szavait, hogy félrevezessen másokat és elérje saját céljait. Az ilyen emberek antikrisztusok. Isten szavainak aspektusától függetlenül, még ha ezek a szavak összhangban vannak is az elképzeléseikkel, nem tekintik Isten szavait az igazságnak; ez különösen így van Isten azon szavainál, amelyek teljesen ellentmondanak az emberi elképzeléseknek, a hagyományos kultúrának és a filozófiának – az antikrisztusok még kisebb jelentőséget tulajdonítanak ezeknek a szavaknak. Miért prédikálnák Isten szavait, ha nem tekintik fontosnak őket? Arra akarják használni Isten szavait, hogy teljesítsék saját céljaikat. A legveszélyesebb e három típusú ember közül az utolsó. Mi a helyzet az első típussal? (Ők hallgatják Isten szavait és gyakorolják őket.) Szerintetek azok, akik hallgatják és gyakorolják Isten szavait, mindannyian esztelenek? Kívülről nézve nem tűnik kissé ostobaságnak szigorúan engedelmeskedni mindannak, amit Isten mond, és amit az emberektől kér? (Nem.) Azok a legokosabbak, akik gyakorolják Isten szavait. A második típusú ember a cselekvésre összpontosít; nem gyakorolja az igazságot, hanem csak saját akarata szerint cselekszik, és végez némi munkát. Nem figyel Isten szavainak jelentésére, követelményeire és normáira. Nem érti Isten szándékait, illetve az Ő belső hangját, és csak a cselekvésre koncentrál. Ezt gondolja: „Tudom, hogy Te jót akarsz nekünk. Minden, amit mondasz, helyes. Alá kell vetnünk magunkat annak, amit mondasz, és gyakorolnunk kell azt; Te csak összpontosíts a beszédre, mi pedig mindannyian figyelni fogunk.” A valóságban azonban nem veszik komolyan, amit Isten mond, vagy azokat a részletes követelményeket, amelyeket Isten támaszt az emberekkel szemben. Csak meggondolatlanul cselekszenek. A meggondolatlan cselekvés olykor vad és gátlástalan viselkedéshez, bomlasztások és megzavarások okozásához vezethet; ez Istennel szembeni ellenálláshoz vezethet. A súlyos mértékű ellenállás Istennel szemben időnként rengeteg bajt okoz, ez pedig pusztuláshoz vezethet. Ez a legsúlyosabb következmény azok számára, akik nem törekszenek az igazságra, és egyesek elérhetik ezt a pontot. Az emberek harmadik típusa, az antikrisztusok, a Sátán rendíthetetlen követői. Ők soha, semmilyen körülmények között nem gyakorolják az igazságot. Még ha igaz is, amit mondasz, akkor sem hallgatnak rád, nemhogy akkor, amikor saját elképzeléseik vannak. Esküdt ellenségei Istennek, esküdt ellenségei az igazságnak. Kívülről ezek az emberek tűnnek a legdörzsöltebbnek és legravaszabbnak. Mindent felismernek és átvizsgálnak, mérlegelnek és igyekeznek megérteni minden kérdést. Annyi átvizsgálás után azonban végül Magát Istent vizsgálják át, elképzeléseket és véleményeket alakítanak ki Róla. Nem számít, mit tesz Isten, ha az nem megy át a saját ítéletükön, kivétel nélkül elítélik; nem hajlandók gyakorolni, mert attól félnek, hogy az káros lehet számukra. Másrészt viszont azok, akik kívülről ostobának tűnnek, mint akikből hiányzik az értelem, pontosan azt teszik, amit Isten mond. Kivételesen egyszerűnek és becsületesnek tűnnek, nyíltan megosztják még azt is, amit nem kellene megosztani, jelentik még azt is, amit nem kellene jelenteni, időnként még kissé naiv viselkedést is tanúsítanak. Mire utal ez? Azt mutatja, hogy az ilyen emberek szíve nyitott Isten felé, nincs bezárva vagy elzárkózva Előle. Ennek az egyszerű példának a megvitatásával az a célom, hogy segítsek nektek megérteni, milyen is egy antikrisztus, és valójában milyen is a hozzáállása Isten szavaihoz. Az, hogy segítsen nektek felismerni, pontosan milyen típusú emberek az antikrisztusok, és milyen típusúak azok, akik ugyan nem gyakorolják az igazságot, de nem antikrisztusok. Az a cél, hogy rendelkezzetek ezzel a fajta tisztánlátással. Csak mellékesen hoztam fel ezt a példát, hogy megkönnyítsem számotokra a mai beszélgetésünk témájának jobb megértését. Nem arról van szó, hogy valóban azt kérem tőletek, hogy étkezések után nyaljátok tisztára a tálatokat. Azt sem határoztam meg, hogy a tálak nyalogatása egyenértékű a higiéniával vagy az ételpazarlás kiküszöbölésével. Nem kell ezt tennetek; nem szabad félreértenetek.

A mai napon egy további elemről beszélgettünk azzal kapcsolatban, hogy az antikrisztusok hogyan vetik meg Isten szavait: az antikrisztusok árucikként bánnak Isten szavaival. Amikor árucikkekről van szó, akkor az eladás, a kereskedelem, a nyereség és a pénz is érintetté válik. Az, hogy az antikrisztusok árucikként bánnak Isten szavaival, olyasvalami, amit soha, semmiképp sem szabad megtenni, teljesen bűnös dolog. Miért? Amikor épphogy csak megkezdtük az összejövetelt, mindenki a saját nyelvén osztotta meg az Isten szavaival és az igazsággal kapcsolatos megértését, a legegyszerűbb kifejezésekkel összefoglalva. Mindent összevetve, Isten szavai az igazság. Az emberiség számára az igazság döntő fontosságú. Az igazság az ember élete lehet, megmentheti az embereket és visszahozhatja őket a halálból, és képessé teheti az embert arra, hogy megfelelő színvonalú teremtett lénnyé váljon. Az igazság értéke az emberiség számára szavakban, anyagi dolgokban vagy pénzben nem mérhető. Megérdemli, hogy megbecsüljék és becsben tartsák, és méltó arra, hogy útmutatója, iránya és célja legyen az ember cselekedeteinek, magatartásának, életének valamint egész létezésének. Az embereknek az igazságból kell eljutniuk a gyakorlás útjára, valamint az istenfélelem és a rossz kerülésének útjára is, többek között. Az emberek számára az igazság egyenlő magával az élettel. Semmilyen anyagi tárgy vagy gazdagság nem említhető egy napon az igazsággal. Ebben az anyagi világban, illetve az egész világegyetemben semmi sincs, ami méltó lenne az igazsággal való összehasonlításra, és semmi sincs, ami felérne vele. Ebből egyértelmű, hogy az üdvösségre szoruló emberiség számára az igazság a legdrágább érték, és megfizethetetlen. Mégis, megdöbbentő módon vannak olyanok, akik árucikként bánnak egy ilyen felbecsülhetetlen értékű dologgal, amelyet eladnak, és haszonszerzés céljából kereskednek vele. Lehet-e az ilyen egyéneket ördögökként, Sátánokként jellemezni? Teljes mértékben! A szellemi birodalomban az ilyen egyének ördögök és Sátánok; az emberek között pedig antikrisztusok.

Éppen most beszélgettünk annak néhány megnyilvánulásáról, hogy az antikrisztusok hogyan bánnak eladásra szánt árucikként Isten szavaival, hogy személyes előnyökre tegyenek szert. Természetesen ezt egy bizonyos értelemben mondjuk, és nem egyezik teljesen a szó szerinti jelentéssel – nem látható egyértelműen, hogy Isten szavaival eladásra szánt áruként bánnak. Valójában azonban viselkedésükből, megközelítésükből, sőt lényegükből ítélve, minden bizonnyal már árucikként bánnak Isten szavaival, mint egy birtokolható anyagi dologgal. Amint birtokukba kerül, úgy bánnak Isten szavaival, mint egy termékkel a kis boltjukban, amit a megfelelő pillanatban bárkinek eladhatnak, akinek szüksége van rá, és ebből profitálnak. Milyen előnyöket szereznek ebből az antikrisztusok? Ezek közé tartozik a jó hírük, a másoktól jövő nagyrabecsülés és bálványozás, a rájuk vetett csodáló pillantások, valamint a mások által nyújtott oltalom, például a státuszuk és tekintélyük megóvása. Ha el is bocsátják és ki is iktatják őket, az emberek még akkor is kiállnak mellettük és megvédik őket. Ezek azok az előnyök, amelyeket az antikrisztusok Isten szavaiból származtatnak. Pontosan ezek azok az előnyök, amiket az antikrisztusok akarnak, és amikre törekszenek, amiket szívükben régóta terveznek. Ez az antikrisztusok lényege. Cselekedeteiket és viselkedésüket a természetük vezérli és uralja, és ezekből a megnyilvánulásokból látható az antikrisztusok természetlényege.