III. Isten szavainak megvetése

Ma folytatjuk a beszélgetést az antikrisztusok különböző megnyilvánulásainak tizedik tételéről – megvetik az igazságot, szemtelenül semmibe veszik az alapelveket, és figyelmen kívül hagyják Isten házának intézkedéseit. A legutóbbi beszélgetésünk során eljutottunk ennek a nagy témának a harmadik szakaszáig, ami a következő: az antikrisztusok megvetik Isten szavait. Beszélgetésünk e szakaszról, és ennek boncolgatása három altémára oszlott. Mi ez a három altéma? (Az első, hogy az antikrisztusok önkényesen meghamisítják és értelmezik Isten szavait; a második, hogy az antikrisztusok elutasítják Isten szavait, amikor azok nincsenek összhangban az elképzeléseikkel; a harmadik pedig az, hogy az antikrisztusok azt firtatják, hogy valóra válnak-e Isten szavai.) Vajon ez a három altéma a teljessége annak, amit az jelent, hogy az antikrisztusok megvetik Isten szavait? (Kell lennie még néhánynak.) Milyen más kijelentések és megnyilvánulások vannak még? (Az antikrisztusok tiszteletlenül bánnak Isten szavaival.) Vajon az, hogy tiszteletlenül bánnak Isten szavaival, annak egyik megnyilvánulása, hogy megvetik Isten szavait? Vajon az, hogy tiszteletlenül bánnak Isten szavaival, nem annak magyarázata, hogy megvetik Isten szavait? Itt nem magyarázatokra van szükségünk, hanem inkább Isten szavai antikrisztusok általi megvetésének különböző megnyilvánulásaira és gyakorlataira, amelyeket láthatsz és érzékelhetsz, és amelyekről hallottál. Úgy tűnik, nincs sok megértésetek annak különböző megnyilvánulásairól, hogy az antikrisztusok megvetik Isten szavait. Talán van némi szó szerinti megértésetek arról a három pontról, amelyekről korábban beszéltem, de nem jut eszetekbe, milyen más megnyilvánulásai lehetnek még annak, hogy az antikrisztusok megvetik Isten szavait, igaz? Emlékeznetek kellett volna mind a három megnyilvánulásra, amelyekről korábban beszélgettünk. Vajon Isten szavainak megvetése során nyíltak és tisztességesek az antikrisztusok viselkedésformái és megnyilvánulásai? Ezek azok, amiket az egyenes embereknek tenniük kellene? (Nem.) Ezek nem olyan megnyilvánulások, amelyeknek a normális emberi mivoltban meg kellene lenniük; nem pozitívak, hanem negatívak. E néhány viselkedés mögöttes lényege a Sátánra, a démonokra, Isten ellenségeire mutat. Az antikrisztusok Isten szavaival való bánásmódjában nincs alávetettség, nincs elfogadás, nincs megtapasztalás, nincs meg a saját elképzeléseik félretétele és Isten szavainak egyszerűséggel és nyitottsággal való elfogadása – ehelyett különféle sátáni hozzáállásokat alakítanak ki Isten szavaival szemben. Az a beállítottság, amely feltárul az antikrisztusok e megnyilvánulásai és viselkedésformái által, pontosan az, amit a Sátán a szellemi birodalomban tár fel. Ezek a viselkedésformák semmilyen helyzetben, semmilyen korban, semmilyen embercsoportban nem pozitívak. Elvetemültek és negatívak, és nem olyan megnyilvánulások vagy viselkedések, amelyekkel egy teremtett lénynek vagy egy normális embernek rendelkezni kellene. Így antikrisztusi megnyilvánulásokként jellemezzük ezeket. E három pont közlése után a legtöbb ember azt gondolhatja, hogy ez a három megnyilvánulás valószínűleg magában foglalja az antikrisztusok összes alapvető hozzáállását Isten szavaihoz. Van azonban egy szempont, ami elkerülte a figyelmeteket: az antikrisztusok bánásmódja Isten szavaival szemben messze nem korlátozódik erre a három megközelítésre. Van egy másik megnyilvánulás és viselkedés is, amely szintén azt mutatja, hogy az antikrisztusok megvetik Isten szavait. Mi ez a megnyilvánulás? Az, hogy az antikrisztusok árucikként bánnak Isten szavaival. Ha ennek a szó szerinti jelentését nézzük, egyesek elméjében lehetnek bizonyos képek, amelyek bizonyos egyénekre mutatnak, azonban ennek konkrét és valódi megnyilvánulásai még mindig nem túl világosak; még mindig nagyon homályosak és általánosak. Ma tehát arról fogunk beszélgetni, hogy az antikrisztusok hogyan bánnak árucikként Isten szavaival.

D. Az antikrisztusok árucikként bánnak Isten szavaival

Az antikrisztusok árucikként bánnak Isten szavaival; azt is mondhatjuk, hogy az antikrisztusok magával az igazsággal bánnak árucikként. Mit jelent az, hogy árucikként bánnak ezekkel? Azt jelenti, hogy csak szóbeli állításokat tesznek, kérkednek, majd csalárd módon elnyerik az emberek bizalmát, támogatását és jóváhagyását, hogy hírnévhez, nyereséghez és státuszhoz jussanak. Így Isten szavai és az igazság az ugródeszkájukká válnak. Ez az antikrisztusok hozzáállása az igazsághoz. Kizsákmányolják az igazságot, játszadoznak vele és taposnak rajta, ami az antikrisztusok természetlényegéből fakad. Tehát mik is pontosan Isten szavai és az igazság? Hogyan kellene pontosan meghatároznunk az igazságot? Mondd meg Nekem, mi az igazság? (Az igazság a mércéje az ember magatartásának, cselekedeteinek és Isten iránti imádatának.) Ez pontos és konkrét meghatározása az igazságnak. Ti hogyan értitek mindannyian ezt a kijelentést? Hogyan kell ezt a kijelentést a mindennapi életedben és életed folyamán alkalmaznod? Hogyan kellene megtapasztalnotok ezt a kijelentést? Mondjátok ki, amire egyből gondolni tudtok, és amit meg tudtok érteni, szűrés vagy feldolgozás nélkül. A tapasztalataitoknak nyelvén mi az igazság? Mik Isten szavai? (Az igazság megváltoztathatja az ember életszemléletét és értékrendjét, lehetővé téve számára, hogy megélje egy normális ember hasonlatosságát.) Bár nem átfogó, minden, amit mondtatok, az igazság tapasztalati megértését közvetíti; ezek azok a felismerések és értékelések, amelyeket a mindennapi élet során megtapasztaltatok és összesítettetek. Ki szeretné még megosztani? (Az igazság megtisztíthatja romlott beállítottságainkat, lehetővé téve számunkra, hogy alapelvek szerint cselekedjünk, és Isten szándékaihoz igazodva tegyük a dolgokat.) Ez a kijelentés elég jó és találó. Kérlek, folytasd. (Az igazság élet, az út az örök élethez. Csak az igazságra törekedve és általa élve lehet elérni az életet.) (Az igazság lehetővé teszi az emberek számára, hogy féljék Istent és kerüljék a rosszat, hogy igazi emberré váljanak.) E két pont mindegyike tartalmaz gyakorlási alapelveket az emberek mindennapi életére. Bár a magyarázatok viszonylag mélyek és fennköltek, nagyon is gyakorlatiasak. (Az igazság képes leleplezni a bennünk lévő romlott beállítottságokat, megváltoztatni a dolgokról alkotott helytelen nézőpontjainkat, és képessé tehet bennünket arra, hogy megéljük az igazi ember hasonlatosságát.) Ezek a kijelentések gyakorlatiasak, és magukban foglalják az igazság értékét és jelentőségét az emberek számára, valamint azokat a hatásokat, amelyeket az igazság gyakorolhat az emberekre. Amiket mindannyian említettetek, azokról már sokszor beszéltünk korábban. Bár a hangsúly minden embernél különbözik, mindez az igazságra vonatkozó, korábban elmagyarázott és meghatározott kijelentéshez kapcsolódik – az igazság a mérce, amely alapján mindent megmérhetünk. Vajon egyenlővé tehető az igazság Isten szavaival? (Igen.) Isten szavai az igazság. A közlésetekben megosztott tapasztalati megértésetek alapján mondhatjuk-e, hogy az igazság minden pozitív dolog valósága? (Igen.) Az igazság minden pozitív dolog valósága. Ez lehet egy ember élete és az irány, amerre jár; lehetővé teheti, hogy valaki levesse romlott beállítottságát, hogy félni kezdje Istent és kerülje a rosszat, hogy olyan emberré váljon, aki aláveti magát Istennek, és aki megfelelő színvonalú teremtett lény, akit Isten szeret és elfogadhatónak talál. Tekintettel az igazság értékességére, milyen hozzáállással és perspektívával kellene viszonyulni Isten szavaihoz és az igazsághoz? Teljesen nyilvánvaló: azok számára, akik valóban hisznek Istenben és Istent félő szívük van, az Ő szavai életük éltető elemei. Az embereknek becsben kellene tartaniuk Isten szavait, enniük és inniuk kellene azokat, élvezniük kellene őket, és elfogadni életüknek, az iránynak, amerre járnak, mint elérhető segítséget és ellátást; az embereknek az igazság kijelentései és követelményei szerint kellene gyakorolniuk és tapasztalniuk, és alá kellene vetniük magukat minden egyes követelménynek és alapelvnek, amit az igazság biztosít számukra. Csak így nyerheti el az ember az életet. Az igazságra törekvés elsősorban Isten szavainak gyakorlása és megtapasztalása, nem pedig azok átvizsgálása, elemzése, vagy spekuláció és kételkedés tárgyává tétele. Mivel az igazság az emberek által elérhető segítség és ellátás, és az életük is lehet, az igazságot kellene a legértékesebb dologként kezelniük. Azért, mert az igazságra kell támaszkodniuk, hogy élhessenek, hogy megfeleljenek Isten követelményeinek, hogy féljék Őt és kerüljék a rosszat, és hogy mindennapi életükben megtalálják a gyakorlás útját, felfogják a gyakorlás alapelveit, és elérjék az Istennek való alávetettséget: az embereknek azért is kell az igazságra támaszkodniuk, hogy levethessék romlott beállítottságukat, hogy meg lehessen őket menteni és megfelelő színvonalú teremtett lénnyé váljanak. Nem számít, milyen szemszögből vagy milyen módon fejezzük ki, az embereknek a legkevésbé sem kellene úgy állniuk az igazsághoz, hogy Isten szavaival és az igazsággal olyan termékként vagy akár árucikként bánnak, amellyel csak úgy kereskedhetnek. Ez az, amit Isten a legkevésbé akar látni, és egyben ez az utolsó olyan magatartás és megnyilvánulás is, amellyel egy igazi teremtett lénynek rendelkeznie kellene.

Mi a célja és szándéka annak, hogy az antikrisztusok árucikként bánnak Isten szavaival? Valójában mit szándékoznak tenni, és mi az indítékuk? Amikor egy kereskedő beszerez egy árucikket, azt reméli az árucikktől, hogy hasznot hoz majd neki, és a vágyott jelentős pénzösszeget. Ezért amikor az antikrisztusok árucikként bánnak Isten szavaival, kétségtelenül olyan anyagi dologként bánnak Isten szavával, amelyet előnyökre és pénzre lehet cserélni. Nem úgy tartják becsben, fogadják el, gyakorolják, illetve tapasztalják meg Isten szavait, mint az igazságot, és nem is tekintik Isten szavait az élet útjának, amelyhez ragaszkodniuk kell, sem az igazságnak, amelyet gyakorolniuk kell, hogy levethessék romlott beállítottságaikat. Ehelyett árucikként bánnak Isten szavaival. Egy kereskedő számára az árucikk legnagyobb értéke az, ha azt pénzre, a kívánt haszonra cserélheti. Így amikor az antikrisztusok árucikként bánnak Isten szavaival, lényegében ugyanez a szándékuk és indítékuk. Az antikrisztusok árucikként bánnak Isten szavaival, ami azt jelenti, hogy nem arra használják őket, hogy egyék, igyák és élvezzék, sem a tapasztalataikhoz vagy a gyakorlásukhoz, hanem inkább úgy használják, mint a kezükben lévő árut, amit bármikor és bárhol elcserélhetnek és eladhatnak, azoknak kínálva fel, akikből hasznot húzhatnak. Amikor az antikrisztusok árucikként bánnak Isten szavaival, ez szó szerint véve azt jelenti, hogy olyan árucikként bánnak Isten szavaival, amelyet arra használnak, hogy tranzakciók során pénzre cseréljék; Isten szavainak adásvételét a hivatásukká teszik. Szó szerinti szemszögből nézve ez egyből nyilvánvaló. Az antikrisztusok ilyen tettei és viselkedésformái gyalázatosak, kivívják az emberek ellenszenvét és undorát. Mik tehát annak konkrét megnyilvánulásai, hogy az antikrisztusok árucikként bánnak Isten szavaival? Ez az a kulcskérdés, amelyről beszélgetni fogunk. Az antikrisztusok rendelkeznek annak néhány nagyon nyilvánvaló megnyilvánulásával, hogy árucikként bánnak Isten szavaival. Hogy világosabbá és érthetőbbé tegyük számotokra, továbbra is egyesével fogjuk megvitatni őket. Miért ezt a megközelítést alkalmazom? Sokéves munkában és beszédben szerzett tapasztalatom alapján, a legtöbb embernek zavarosak a gondolatai, és hiányzik belőlük az önálló gondolkodás képessége. Ennek alapján a legegyszerűbb és leghatékonyabb módszerre gondoltam, vagyis minden kérdést vagy témát – bármi is legyen – tételesen elmagyarázok és tisztázok, hogy segítsek nektek átgondolni és megrágni. Ez megfelelő? (Igen.) Egyesek azt mondják: „Ez egyszerűen tökéletes, megkímél minket a fáradságtól, hogy törjük a fejünket és keményen gondolkodjunk. Túl elfoglaltak vagyunk, és nincs időnk erre! Energiánkat és gondolatainkat nagy dolgokra fordítjuk, nem ezekre a jelentéktelen, borsónyi problémákra. Azzal, hogy ezeken az apróságokon kell töprengenünk, kicsit úgy tűnik, mintha alábecsülnél minket, és nem használnád fel a nagyszerű tehetségünket.” Erről van szó? (Nem.) Akkor miről? (Annyira gyenge a képességünk, hogy néha nem tudjuk felfogni az igazságot, és szükségünk van arra, hogy Isten részletesen, szóról szóra, mondatról mondatra vállaljon közösséget velünk, hogy valamennyit megértsünk belőle.) Látod, akaratlanul is leírtam a dolgok tényleges állását, feltárva, valójában mi is történik veletek mindannyiótokkal, ám ezek csupán a tények. Akkor is ez lenne a helyzet, ha nem lepleztem volna le. Nincs más lehetőség, mint így csinálni. Ha a nagy témákról csak egyszerűen és általánosságban beszélek, akkor hiábavaló lesz a beszédem, és kárba vész az erőfeszítésem. Ez csak időpocsékolás, nem igaz? Térjünk vissza a fő témához. Az antikrisztusok árucikként bánnak Isten szavaival. Ezt több altémára fogjuk osztani, hogy lépésről lépésre elmagyarázzuk és tisztázzuk, hogyan teszik ezt az antikrisztusok, és melyek azok a konkrét példák és megnyilvánulások, amelyek kellőképpen bizonyíthatják, hogy az antikrisztusok megvetik Isten szavait, és azt is megerősítik, hogy az antikrisztusok valóban ilyen lényeggel bírnak. Ezt a pontot két fő részben fogjuk megbeszélni.

1. A státusz, a hírnév és a méltóság megszerzésének eszközeként kezelni Isten szavait

Az első fő aspektus, hogy annak leggyakoribb megnyilvánulása, hogy az antikrisztusok árucikként bánnak Isten szavaival, az, hogy eszközként használják fel őket saját státuszuk, hírnevük, méltóságuk megszerzésére, és még inkább anyagi élvezetre, sőt mi több, pénzre. Amikor az antikrisztusok kapcsolatba kerülnek Isten szavaival, úgy érzik: „Isten szavai nagyszerűek. Minden mondat racionális és helyes; ezeket a szavakat nem mondhatják emberek, és nem találhatók meg a Bibliában.” Az elmúlt két korszakban Isten nem mondta ezeket a szavakat. Sem az Ószövetségben, sem az Újszövetségben nincsenek ilyen világosan és egyszerűen kimondott szavak. A Biblia Isten szavainak csupán egy nagyon korlátozott részét rögzíti. Ha azt nézzük, hogy most mit mond Isten, a tartalom nagyon gazdag. Ekkor az antikrisztusok szívükben féltékenységet és irigységet éreznek, és belül áskálódni kezdenek: „Ez a hétköznapi ember annyi mindent tud mondani; mikor mondhatom én is ezeket a szavakat? Mikor szólhatom én, mint ez az ember, vég nélkül isten szavait?” Ilyen indíttatás és vágy van a szívükben. Ebből az indíttatásból és vágyból ítélve, az antikrisztusok szívükben irigységet éreznek ezek iránt az Isten által kimondott szavak iránt, és tisztelik őket. Az „irigyel” és a „tisztel” szavakat használom. E két kifejezés szóhasználatával kapcsolatban azt szándékozom mondani, hogy az antikrisztusok nem tekintik Isten szavait az igazságnak, és nem áll szándékukban elfogadni őket, hanem inkább irigylik e szavak gazdag tartalmát, terjedelmes részeit, valamint e szavak mélységét is, amelyek az emberek számára elérhetetlen mélységet tükröznek – és még inkább irigylik, hogy ezek olyan szavak, amelyeket maguk nem tudnak kimondani. Az „irigyel” ezen aspektusaiból nyilvánvaló, hogy az antikrisztusok nem tartják Isten e szavait az isteni mivolt kifejeződéseinek, az igazságnak, illetve az életnek és az igazságnak, amellyel Isten az emberiséget akarja megmenteni, és amelyet az emberiség rendelkezésére akar bocsátani. Tekintettel arra, hogy az antikrisztusok képesek irigyelni ezeket a szavakat, nyilvánvaló, hogy a szívükben ők is azok szeretnének lenni, akik ilyen szavakat fejeznek ki. Ez alapján sok antikrisztus óriási erőfeszítéseket tesz a színfalak mögött, naponta imádkozva, naponta ezeket a szavakat olvasva, feljegyezve, memorizálva, összefoglalva és rendszerezve. Sok munkát fektettek ezekbe az Isten által mondott szavakba, megszámlálhatatlan jegyzetet készítettek, és a lelki áhítataik során számos betekintést jegyeztek le, valamint számtalanszor imádkoztak azért, hogy emlékezzenek ezekre a szavakra. Mi a céljuk mindezzel? Az, hogy egy nap talán hirtelen fellobbanjon bennük az ihlet, és képesek legyenek vég nélkül szólni azokat a szavakat, amelyeket Isten mondana, mint egy nyitott zsilip; azt remélik, hogy Isten szavaihoz hasonlóan az övéik is biztosítani tudják azt, amire az embereknek szükségük van, életet adhatnak az embereknek, megadhatják azt, amit az embereknek el kell érniük, és követeléseket támaszthatnak az emberekkel szemben. Azért, hogy Isten megtestesült hús-vér testéhez hasonlóan ők is Isten perspektívájában és státuszában állhassanak, és ugyanazokat a dolgokat mondhassák, mint Isten, az Ő hangvételével és beszédmódjával, épp úgy, ahogy szeretnék. Az antikrisztusok sok energiát fektetnek ebbe, és nem túlzás azt mondani, hogy néhányuk gyakran még jegyzetfüzeteket is elővesz titokban, hogy feljegyezze azokat a szavakat, amelyeket mondani akar, a szavakat, amelyeket Istentől vár. Bármit is tesznek azonban, az antikrisztusok vágyai mindig beteljesületlenek, kívánságaik soha nem valósulnak meg. Mindegy, mennyi erőfeszítést tesznek, mennyit imádkoznak, mennyit jegyzik fel Isten szavait, illetve hogyan jegyzik meg és rendszerezik azokat, mindez hiábavaló. Isten egyetlen mondatot sem szól rajtuk keresztül, és azt sem engedte meg nekik Isten, hogy akár csak egyszer is hallják az Ő hangját. Bármennyire is vágyakoznak rá, vagy bármennyire is aggódnak, egyszerűen képtelenek egyetlen mondatot is kimondani Isten szavaiból. Minél jobban aggódnak és minél féltékenyebbé válnak, és minél kevésbé érik el céljukat, belül annál ingerültebbé válnak. Mi miatt ingerültek, és miért aggódnak annyira? Látják, hogy Isten szavai egyre több embert visznek Isten elé, hogy elfogadják Isten ítéletét és fenyítését, valamint életükként fogadják el az Ő szavát, ám az ő lábuknál, az ő jelenlétükben egyetlen ember sincs, aki imádná vagy csodálná őket. Ez az, ami aggódóvá és ingerültté teszi őket. Ingerültségükben és aggodalmukban az antikrisztusok továbbra is csak azon tudnak gondolkodni és töprengeni: „Miért teszik ezek az emberek a kötelességüket isten házában? Miért különbözik az, amikor isten házába jönnek, attól, amikor a nem hívő világban vannak? Miért kezd a legtöbb ember helyesen viselkedni és fokozatosan javulni, miután isten házába jött? Miért hoz áldozatot a legtöbb ember, és miért fizeti meg az árat isten házában ellenszolgáltatás nélkül, és miért nem távozik még akkor sem, ha megmetszik őket, és egyesek miért nem mennek el még azután sem, hogy kitakarítják vagy kizárják őket? Alapjában véve az egyetlen ok isten szavai, ez »Az Ige testet ölt« hatása és szerepe.” Amikor az antikrisztusok belátják ezt, még irigyebbek lesznek Isten szavaira. Ezért, miután sokat fáradoztak, és még mindig képtelenek Isten szavait szólni, vagy Isten szócsövévé válni, az antikrisztusok Isten szavaira helyezik a hangsúlyt: „Bár nem tudok más szavakat mondani, mint amiket isten mondott, ha olyan szavakat tudok mondani, amelyek megegyeznek isten szavaival – még akkor is, ha azok csupán doktrínák vagy üres szavak – amíg helyesnek tűnnek az emberek számára, amíg látszólag igazodnak isten ezen szavaihoz, vajon nem biztosíthatom be a helyemet az emberek között? Nem állhatok-e meg szilárdan közöttük? Illetve, ha gyakran prédikálom és magyarázom »Az Ige testet ölt« szavait, gyakran használva ezeket a szavakat, hogy segítsek az embereknek, és minden, amit mondok és prédikálok, úgy hangzik, mintha isten szavaiból származna, és helyes lenne, akkor vajon az emberek közötti státuszom nem válik majd egyre stabilabbá? Nem fogok-e nagyobb presztízsre szert tenni közöttük?” Ezt gondolván az antikrisztusok úgy érzik, hogy megtalálták a módját, hogy megvalósítsák a státusz, a nagyobb hírnév és elismerés megszerzésére irányuló vágyaikat, és reményt látnak arra, hogy elérik ezt. A remény láttán az antikrisztusok titokban örömet éreznek a szívükben: „Milyen okos vagyok! Erre senki más nem jött rá; mások miért nem ismerik ezt az utat? Annyira okos vagyok! De mivel ilyen okos vagyok, erről senkinek sem beszélhetek; elég, ha én tudom a szívemben.” Ilyen célt és tervet szem előtt tartva az antikrisztusok komoly erőfeszítéseket kezdenek tenni Isten szavaiért. Azt gondolják: „Azelőtt csak átfutottam isten szavait, csak úgy hallgattam, és kimondtam, ami éppen eszembe jutott. Most meg kell változtatnom a stratégiámat; többé már nem csinálhatom ezt, ez időpocsékolás. Az, hogy korábban így csináltam, semmilyen eredményt nem hozott; igazán ostobaság lenne így folytatni tovább!” Így hát összeszedik magukat, eltökélve, hogy erőfeszítéseket tesznek Isten szavaiért, és látványosan bemutatják képességeiket. Milyen lépéseket tesznek az antikrisztusok azért, hogy látványosan bemutassák a képességeiket? Átvizsgálják Isten beszédmódját és beszédének hangnemét, valamint Isten szavainak konkrét tartalmát is átvizsgálják minden egyes szakaszban és korszakban. Ugyanakkor felkészülnek arra is, hogyan magyarázzák Istennek ezeket a szavait, és hogy mikor hirdessék Isten szavait, hogyan beszéljenek és magyarázzák azokat oly módon, hogy az emberek csodálják és bálványozzák őket. Így tehát az antikrisztusok apránként valóban sok erőfeszítést tettek Isten szavaiért. Azonban egy dolog biztos: mivel ennek az erőfeszítésnek a mögöttes indítékai helytelenek, szándékaik pedig gonoszak, a kimondott szavaik, függetlenül attól, hogy mások hogyan hallgatják őket, csupán doktrínák, csupán Isten beszédéből másolt szavak és kifejezések. Tehát bármennyi erőfeszítést tesznek is az antikrisztusok Isten szavaiért, ők maguk semmilyen személyes nyereséget nem realizálnak. Mit jelent az, hogy nincs nyereség? Azt jelenti, hogy nem az igazságként bánnak Isten szavaival. Nem gyakorolják, hanem csak prédikálják, ezért senki sem lát bennük változást. Hibás gondolataik és nézőpontjaik nem változnak, helytelen életszemléletük nem változik, egyáltalán nincs megértésük saját romlott beállítottságaikról, és egyáltalán nem tudják összehasonlítani magukat az ember különböző állapotaival, amelyeket Isten ír le. Ezért az antikrisztusok bármennyire át is vizsgálják Isten szavait, csak két kimenetel látható bennük: először is, noha Isten szavai, amelyekről beszélnek, helyesek, és még a magyarázataik sem helytelenek ezekről a szavakról, semmilyen változást nem láthatsz bennük. Másodszor, bármennyire erőteljesen hirdetik és prédikálják is Isten szavait, egyáltalán nincs önismeretük. Ez egyértelműen megfigyelhető. Az ok, amiért az antikrisztusok ilyen viselkedést tanúsítanak, az, hogy bár gyakran hirdetik és prédikálják Isten szavait másoknak, ők maguk nem fogadják el, hogy Isten szavai az igazság. Ők maguk nem fogadták el ezeket a szavakat; csupán arra akarják használni őket, hogy elérjék hátsó szándékaikat. Remélik, hogy Isten szavainak prédikálásával elnyerik a vágyott státuszt és előnyöket, és ha az emberek úgy kezelnék és imádnák őket, mintha isten lennének, az ideális lenne. Bár még nem tudják elérni ezt a célt vagy eredményt, ez minden antikrisztus végső célja.

Az antikrisztusok sok erőfeszítést fektettek Isten szavaiba; egyesek ezt hallva talán félreérthetik, és azt kérdezhetik: „Ez azt jelenti, hogy mindenki, aki erőfeszítést tesz Isten szavaiba, antikrisztus?” Ha ezt így értelmezed, akkor hiányzik belőled a lelki megértés. Mi a különbség az antikrisztusok Isten szavaiba fektetett erőfeszítése és azok erőfeszítése között, akik az igazságra törekszenek? (A szándék és a cél különböző. Az antikrisztusok a saját hasznuk és státuszuk érdekében tesznek erőfeszítést Isten szavaiba, hogy személyes ambícióiknak tegyenek eleget.) Milyen erőfeszítést fektetnek az antikrisztusok Isten szavaiba? Megjegyzik Isten szavainak azokat a részeit, amelyek összhangban vannak az elképzeléseikkel, megtanulják Isten szavait emberi nyelven magyarázni, és írnak néhány szellemi jegyzetet és meglátást. Továbbá kivonatolják, összefoglalják és rendszerezik Isten különféle kijelentéseit, például azokat, amelyekről az emberek úgy vélik, hogy viszonylag megfelelnek az emberi elképzeléseknek, azokat, amelyek könnyen Isten beszédhangjaként érzékelhetők, néhány szót a misztériumokról, valamint Isten néhány népszerű szavát, amelyeket egy ideig gyakran prédikálnak az egyházban. A memorizáláson, rendszerezésen, összefoglaláson és a meglátások leírásán kívül természetesen vannak még egyebek, beleértve néhány sajátos tevékenységet is. Az antikrisztusok bármilyen árat megadnak azért, hogy státuszt szerezzenek, kielégítsék ambícióikat, és elérjék azt a céljukat, hogy irányítsák a gyülekezetet és istenek legyenek. Gyakran késő éjszakáig dolgoznak, hajnalhasadáskor ébrednek, éjjeleznek, és kora reggeli órákban gyakorolják a prédikációikat, valamint feljegyzik mások briliáns mondásait, mindezt azért, hogy felszerelkezzenek a magasztos prédikációkhoz szükséges doktrínával. Nap mint nap azon töprengenek, hogyan tartsák meg ezeket a magasztos prédikációkat, mérlegelve, hogy Isten szavai közül melyiket lesz a leghasznosabb választani, amely csodálatot és dicsőítést fog kiváltani Isten választott népe körében, majd ezeket a szavakat kívülről megtanulják. Aztán azon gondolkodnak, hogyan tolmácsolják ezeket a szavakat úgy, hogy az bemutassa az éleslátásukat és a zsenialitásukat. Azért, hogy Isten szava valóban a szívükbe vésődjön, igyekeznek minél többször meghallgatni az Ő szavát. Mindezt olyan erőfeszítésekkel teszik, mint azok a diákok, akik főiskolai helyért versengenek. Ha valaki jó prédikációt tart, olyan prédikációt, amely megvilágítást nyújt, avagy amely némi elmélettel szolgál, az antikrisztus összegyűjti és összeszerkeszti azt, és a saját prédikációjává teszi. Semmi erőfeszítés nem túl nagy egy antikrisztus számára. Akkor hát mi az erőfeszítései mögött álló indíték és szándék? Az, hogy képes legyen hirdetni Isten szavait, hogy tisztán és könnyedén tudja kimondani azokat, hogy folyékonyan tudja őket, hogy mások láthassák, hogy az antikrisztus szellemibb náluk, jobban becsüli Isten szavait, jobban szereti Istent. Így az antikrisztus képes elnyerni a körülötte lévő emberek egy részének csodálatát és imádatát. Az antikrisztus úgy érzi, hogy érdemes ezt megtenni, ez bármilyen erőfeszítést, árat és nehézséget megér. Miután két, három, öt éven keresztül ilyen erőfeszítéseket tettek, az antikrisztusok fokozatosan egyre jobban megismerik Isten beszédmódját, valamint szavainak tartalmát és hangnemét; néhány antikrisztus még utánozni is tudja Isten szavait, vagy el tud mondani belőlük néhány mondatot, valahányszor kinyitja a száját. Természetesen nem ez a legfontosabb dolog számukra. Mi a legfontosabb? Mivel képesek Isten szavait tetszés szerint utánozni és idézni, beszédmódjuk, hangszínük, sőt még a hanglejtésük is egyre jobban istenére, egyre inkább krisztuséhoz hasonlít. Az antikrisztusok örülnek ennek a szívükben. Minek örülnek? Egyre inkább érzik, milyen csodálatos lenne istennek lenni, olyan sok ember bálványozná és venné őket körül – milyen dicsőséges is lenne! Ezeket az eredményeket mind Isten szavainak tulajdonítják. Úgy hiszik, Isten szavai azok, amelyek lehetőséget adtak nekik, amelyek inspirálták őket, és még inkább Isten szavai miatt tanulták meg utánozni Isten beszédmódját és hangszínét. Ettől végül egyre inkább istennek érzik magukat, egyre jobban közeledve isten identitásához és státuszához. Még inkább úgy érzik, hogy rendkívül élvezetes dolog, ha valaki képes utánozni Isten beszédmódját és hangnemét, hogy képesek Isten beszédmódjával és hanglejtésével beszélni és élni; ezek a legélvezetesebb pillanataik. Az antikrisztusok elérték ezt a pontot – mondanátok erre, hogy veszélyes? (Igen.) Hol rejlik a veszély? (Istenek akarnak lenni.) Veszélyes, ha valaki isten akar lenni, akárcsak Pál, aki azt mondta, hogy számára az élet krisztus. Amint ilyen szavak hangzanak el, az illetőt már nem lehet megváltani. Az antikrisztusok úgy bánnak Isten szavaival, mint egy ösvénnyel az istenné váláshoz. Ebben a folyamatban mit tettek az antikrisztusok? Nagymértékű erőfeszítést tettek, sok energiát és időt fordítottak Isten szavaira. Ebben az időszakban átvizsgálták és elemezték Isten szavait, újra meg újra elolvasták, megjegyezték és rendszerezték azokat. Szavainak olvasása közben még utánozták is Isten beszédmódját és hangszínét, különösen az Isten beszédében gyakran használt kifejezéseket. Mi a lényege mindezeknek a cselekedeteknek? Itt úgy írom le ezt, mint a nagykereskedelmi áron árut vásároló kereskedő lényegét; vagyis az antikrisztusok a legolcsóbb módot használják arra, hogy Isten szavait saját anyagi tulajdonukká változtassák. Amikor Isten szavait olvassák, nem fogadják el azokat az igazságként, sem pedig olyan útként, amelyre az embereknek lépniük kell, és amelyre így kellene tekinteniük. Ehelyett mindenáron megpróbálják megjegyezni ezeket a szavakat, a beszédmódot és a hangnemet, hogy megkíséreljék olyanokká tenni magukat, mint akik ilyen szavakat fejeznek ki. Amikor az antikrisztusok képesek utánozni Isten hangszínét és beszédmódját, és képesek teljes mértékben felhasználni ezt a beszédmódot és beszédhangot a beszédükben és a cselekedeteikben, miközben az emberek között élnek, céljuk nem az, hogy hűségesen tegyék a kötelességüket, hogy alapelvek szerint cselekedjenek, vagy hűségesek legyenek Istenhez. Ehelyett Isten beszédhangjának és beszédmódjának utánzásával, valamint Isten e szavainak prédikálásával mélyen be akarnak hatolni az emberek szívébe, és az emberek imádatának tárgyává akarnak válni. Arra törekszenek, hogy az emberek szívében trónra emelkedjenek, és ott királyként uralkodjanak, hogy manipulálják az emberek gondolatait és viselkedését, ezáltal elérve céljukat, az emberek irányítását.

Ha úgy írjuk le az antikrisztusok Isten szavaival kapcsolatos erőfeszítését, mintha kereskedők lennének, akik olcsón megvásárolják Isten szavait, mint valami árucikket, akkor vajon az, hogy az antikrisztusok utánozzák Isten beszédét, hogy Isten beszédmódját és hangnemét használják az Ő szavainak hirdetésére, nem ugyanaz, mintha árucikként adnák el Isten szavát? (De igen.) Egyetlen kereskedő sem vásárol árut anélkül, hogy később ne adná el azt. Céljuk ezen áruk megszerzésével és birtoklásával az, hogy nagyobb nyereségre tegyenek szert ezekből a tételekből, hogy több pénzre cseréljék őket. Így hát az a messzemenő erőfeszítés, amelyet az antikrisztusok Isten szavaiba fektetnek, valamint az azokhoz való hozzáállásuk semmi több, mint az, hogy az antikrisztusok kereskedőként viselkednek, hogy a legolcsóbb, legalacsonyabb költségű és legcélravezetőbb eszközökkel szerezzék meg azokat, saját tulajdonukká téve őket, majd magas áron adják el őket, hogy megszerezzék a vágyott előnyöket. És mik ezek az előnyök? Az emberektől származó nagyrabecsülés, bálványozás, csodálat és különösen az, hogy követik őket. Ezért gyakran látható az egyházban az a jelenség, hogy egy olyan embernek, aki alapvetően nem gyakorolja Isten szavait és nem ismeri önmagát, sok követője van, sokan támaszkodnak rá és bálványozzák. Mi ennek az oka? Az, hogy ez az ember bőbeszédű, szókimondó, és könnyedén vezeti félre az embereket. Nem gyakorolja Isten szavait, és nem is az alapelvek szerint kezeli a dolgokat, és nem hajtja végre az egyház munkáját és a Fennvalótól származó rendelkezéseket sem. De miért tud mégis jó benyomást tenni egyes emberekre? Amikor tényleg történik velük valami, miért van annyi ember, aki fedezi, óvja őket? Miért védelmezik őket egyesek, amikor vezetők? Miért ellenzik és akadályozzák egyesek az elbocsátásukat? Annak oka, hogy egy hibákkal és a Sátán romlott beállítottságával teli ember, aki soha nem gyakorolja az igazságot, mégis ilyen bánásmódban részesülhet az egyházban, kizárólag az, hogy az illető túlságosan ügyesen beszél, túlságosan jól színlel, és túlságosan jártas az emberek félrevezetésében – az antikrisztusok pontosan ilyen emberek. Akkor mondhatjuk-e, hogy az ilyen emberek antikrisztusok? Igen, az ilyen emberek teljes mértékben antikrisztusok. Gyakran olvassák Isten szavait, sűrűn memorizálják és hirdetik őket, gyakran használják Isten szavait mások kioktatására és metszésére, és Isten szemszögét és álláspontját felöltve oktatják ki az embereket, így teljesen engedelmessé és szolgálatkésszé teszik őket, az emberek pedig szóhoz sem jutnak, miután hallották azokat a nagyszerű doktrínákat, amelyeket hangoztatnak. Mégis az ilyen emberek azok, akik soha nem ismerik meg önmagukat, és akik soha nem kezelik alapelvek szerint a dolgokat. Ha vezetők, akkor a felsőbb vezetőik hatástalanná válnak. A vezetőségük alatt álló gyülekezet helyzetének megértése lehetetlenné válik. Jelenlétükben Isten házának munkarendje, az Isten háza által meghatározott alapelvek és követelmények nem valósíthatók meg. Hát nem antikrisztusok az ilyen emberek? Vajon az igazságként kezelik Isten szavait? (Nem, nem teszik.) Erőfeszítést tettek Isten szavainak olvasására, és képesek idézni néhányat közülük. Az összejövetelen való beszélgetés során gyakran emlegetik Isten szavait, szabadidejükben pedig hangfelvételről hallgatják Isten szavait. Amikor másokhoz beszélnek, csak Isten szavait utánozzák, és semmi mást nem mondanak. Minden, amit prédikálnak és mondanak, hibátlan. Az ilyen, kívülről oly tökéletesnek tűnő, úgynevezett „rendes ember” miatt Isten házának munkarendje, követelményei és alapelvei akadályba ütköznek, amikor azok elérnek hozzájuk. Az alattuk lévő emberek rajtuk kívül senki mást nem ismernek el. Az alattuk lévők, azonkívül, hogy őket tisztelik és a homályos mennyei istent, senki másra nem hallgatnak, és mindenkit figyelmen kívül hagynak. Hát nem antikrisztus az ilyen? Milyen eszközöket használtak fel, hogy mindezt elérjék? Kihasználták Isten szavait. Azok, akik hitükben össze vannak zavarodva, akiknek nincs lelki megértésük, akik tudatlanok, akik zavaros gondolkodásúak, valamint azok, akik nem törekszenek az igazságra, az álhívők és azok, akik olyanok, mint a szélben hajladozó nádszálak, lelki emberként tekintenek az antikrisztusra. Úgy fogadják az antikrisztus által hirdetett szavakat és doktrínákat, mint az igazságvalóságot, az antikrisztust pedig követésük tárgyának tekintik. Az antikrisztust követve azt hiszik, hogy Istent követik. Isten követését az antikrisztus követésével helyettesítik. Egyesek még azt is mondják: „A vezetőnk még nem szólt, illetve nem beszélt; még ha olvassuk is Isten szavait, magunktól nem érthetjük meg őket.” „Nincs itt a vezetőnk – imádkozunk Istenhez valamiért, de nem kaphatunk világosságot; olvassuk Isten szavait, de nem érthetjük az utat. Meg kell várnunk, hogy visszatérjen a vezetőnk.” „Vezetőnk mostanában elfoglalt, és nem ér rá megoldani a problémáinkat.” Mesterük nélkül ezek az emberek nem tudják, hogyan imádkozzanak, vagy hogyan egyék és igyák Isten szavait, nem tanulják meg, hogyan keressék Istent és hogyan támaszkodjanak Rá, illetve hogyan találják meg önállóan a gyakorlás útját Isten szavaiban. Mesterük nélkül olyanok, mint a vakok, mintha kitépték volna a szívüket. A mesterük a szemük, valamint a szívük és a tüdejük is. Úgy hiszik, Isten szavainak evésében és ivásában mesterük a legjobb. Ha mesterük nincs jelen, akkor nem érdekli őket, hogy maguktól egyék és igyák Isten szavait, és meg kell várniuk, míg mesterük visszatér, hogy imádkozva olvassa és értelmezze nekik Isten szavait, hogy megérthessék azokat. Mélyen legbelül ezek az emberek azt hiszik, hogy mesterük az ő hírnökük, aki segíthet nekik Isten elé járulni. Egy ilyen „hatás” elérése olyasvalami, amit az antikrisztusok szívük mélyén a leginkább örvendezésre méltónak találnak: „Sokévnyi erőfeszítésem végre kifizetődött; a ráfordított időm végre nem volt hiábavaló. Az erőfeszítés valóban megjutalmazza azokat, akik kitartanak – kellő kitartással még egy vasrudat is tűvé lehet köszörülni. Megérte ez az erőfeszítés!” Hallva, hogy követőik nem tudnak élni nélkülük, az antikrisztusok legbelül semmiféle bűntudatot nem éreznek. Ehelyett titokban örvendeznek, ezt gondolván: „Isten szavai kétségkívül nagyszerűek. Jó volt az akkori döntésem; helyes volt az erőfeszítésem, amelyet ezekben az években tettem, az évek során alkalmazott megközelítésem pedig igazolást nyert és meghozta gyümölcsét.” Titokban elégedettnek érzik magukat. Nemcsak bűntudatot, megbánást vagy gyűlöletet nem éreznek a gonosz tetteik miatt, hanem egyre jobban meggyőződnek arról, hogy megközelítésük helyes, és egyre biztosabbá válnak ebben. Ezért azt tervezik, hogy az elkövetkezendő időben, jövőbeli életükben tanulmányozzák Isten beszédmódját és hangnemét, ahogy korábban is tették, és ezt még szorgalmasabban teszik, mint a múltban, Isten beszédmódját és szóhasználatát pedig még messzemenőbben és mélyebben utánozzák.