4. Isten arról szóló szavainak firtatása, amikor Ő távozik majd a földről, az Ő nagyszerű munkája pedig befejeződik

A negyedik pont Isten arról szóló szavainak firtatása, amikor Ő távozik majd a földről, az Ő nagyszerű munkája pedig befejeződik. Erről nincs sok minden Isten szavaiban. Bármennyire is nehezen észrevehetők vagy leplezettek ezek a szavak, ha a tartalom olyan téma, amely különösen foglalkoztatja az embereket, e korlátozott szavak között meg fogják találni őket. Miután megtalálták, tollal megjelölik, és úgy kezelik őket, mint fontos szavakat, amelyeket el kell olvasniuk. Megosztják és olvassák ezeket a szavakat, hogy figyelmeztessék és vigasztalják magukat, amikor csak lehetőségük van rá. Természetesen az antikrisztusok nagyobb gondja nem annyira az, hogy Isten mikor távozik majd a földről, vagy mikor fejeződik be nagy munkája, hanem azok a tények, amelyeket Isten véghezvinni szándékozik e szavak mögött. Amit az antikrisztusok a leginkább remélnek a szívükben, az az, hogy személyesen lehetnek tanúi Isten földről való távozása nagyszerű látványosságának az életük során. Ez azt jelentené, hogy az Isten, akit követtek, az igazi, nem rossz istent választottak, és követésük tárgyát sem rosszul választották meg. Amint ezek megerősítést nyernek, úgy hiszik, hogy esélyeik az áldottá válásra jelentősen megnövekednek. Továbbá, ha tanúi lehetnek annak a látványosságnak, hogy Isten távozik a földről, valamint annak a látványosságnak, hogy Isten nagy munkája még az ő életükben befejeződik, az azt jelenti, hogy a hitük még szilárdabbá válik, és mindenféle kétely nélkül fogják követni Istent. Ennek a jelenetnek a látványa azt jelentené, hogy korábbi, Istennel kapcsolatos kételyeik és értetlenségük, valamint a rágalmak, ítéletek és elutasítások, amelyekkel mások részéről szembesültek, mind mögöttük maradnának, többé már nem korlátoznák őket. Az antikrisztusok egyrészt alig várják ennek a napnak az eljöttét, másrészt pedig azt figyelik, jelenleg mit tesz Isten a földön, hogy munkája csaknem befejeződött-e, hogy azok a szavak, amelyeket mondania kell, majdnem készek-e, hogy az Őt követő emberek valóban hűségesek-e, és hogy vajon teljessé tétettek-e. Megfigyelve azokat, akik most Krisztust követik, az antikrisztusok észreveszik, hogy a legtöbb embernek gyenge a hite, kötelességei végzése során gyakran hibázik, és sokakat gyakran megmetszenek, mert kötelességeik végzése során romlott beállítottságokat fedtek fel. Néhányukat még B csoportokba is áthelyezik, elszigetelik vagy kizárják. Ezekből a jelekből úgy érzik: „Isten nagy munkája befejeződésének napja még mindig távolinak tűnik, ami nagyon kétségbeejtő! De mit tehet az ember türelmetlenségében? Milyen problémát oldhat meg?” Mivel az antikrisztusok nem hisznek Isten szavaiban, nem fogadják el az igazságot, nincs lelki megértésük, és nem értik az igazságot, nem képesek felmérni, hogy Isten munkájának emberekre gyakorolt hatása normális-e vagy sem. Képtelenek felfogni, hogy amit Isten tett, valóban elért-e valamilyen hatást az embereken; hogy Isten szavai tényleg meg tudják-e menteni és át tudják-e alakítani az embereket; hogy e szavak elfogadása közben az emberek átmentek-e változáson, valóban nyertek-e valamit, illetve elnyerték-e Isten elismerését; és azt sem, hogy ezek az emberek beléphetnek-e a mennyek országába és részesülhetnek-e áldásokban – továbbá, nem tudják megérteni vagy megmagyarázni a saját szemükkel megfigyelt tényeket. Minden esemény, amit látnak, minden esemény, amelyen gondolkodnak, eloszlathatatlan ködbe borul. „Ezek a kérdések mind megfoghatatlanok és nehezen átláthatók, nehezen felfoghatók. Vajon azok az események, hogy isten távozik a földről és isten nagy munkája befejeződik, valóban léteznek? Tényleg valóra válhatnak?” Egyrészt az antikrisztusok kényszerítik magukat, hogy higgyenek abban, hogy az Isten, akit követnek, valóban Isten, ugyanakkor azonban nem tudnak nem kételkedni: „Vajon ő isten? Ő ember, nemde? Nem jó így gondolkodni. A legtöbb ember elhiszi, hogy ő isten, tehát nekem is hinnem kellene. De nem, nem tudom rávenni magam, hogy elhiggyem! Miből láthatom, hogy ő isten? Vajon el tudja érni, hogy isten nagy munkája befejeződjön? El tudja-e végezni isten munkáját? Képviselheti-e istent? Teljessé tudja-e tenni isten tervét? Meg tudja-e menteni az emberiséget? Elvezetheti-e az embereket egy gyönyörű rendeltetési helyre?” Mindezek a gondolatok, és még több ezekhez hasonló gondolat feloldhatatlan, feltörhetetlen lakatokká válnak az antikrisztusok szívének mélyén. Ezt gondolják: „Mit kellene tennem? Mindazonáltal, ott van a legfőbb alapelv: várj és tarts ki; aki mindvégig kitart, az üdvözül. Bár nem törekszem az igazságra, megvannak a magam szabályai. Ha mások nem mennek el, én sem fogok elmenni. Ha mások követnek, én is követni fogok. Sodródom az árral. Ha mindenki azt mondja róla, hogy isten, akkor istennek fogom hívni. Ha mindenki felhagy a hittel és elutasítja istent, akkor én is hasonlóan fogok cselekedni. Ha mindenki törvényszegő, a törvényt nem lehet betartatni, igaz?” Amikor látják, hogy Isten munkájának terjesztése a tetőfokára hág, titokban örvendeznek a szívükben: „Szerencsére nem mentem el, amikor a legjobban kételkedtem és a leggyengébb voltam. Nézd csak, mit hozott most a hitem. Már majdnem itt van az a nap, és egyre több ember követi istent. Különösen a tengerentúlon, különböző országokból származó emberek kutatják az igaz utat, a hívők száma pedig növekszik. Isten háza egyre több videót, filmet, himnuszt és bizonyságtételt készít, egyre több figyelmet vonzva ezekkel. Ilyen eredményeket egyetlen ember sem tud elérni; csakis isten munkája képes ezt megvalósítani. Ez a hétköznapi ember nagy valószínűséggel krisztus, isten. Mivel ő krisztus, isten, ezért szavai biztosan valóra válnak majd. Ha szavai nem válnak valóra, akkor ő nem isten. Logikai érvelés alapján ennek a következtetésnek van értelme, helyes. Ha ő isten, akkor eljön a nap, amikor távozik a földről; ha ő isten, akkor befejezheti nagy munkáját. Mindezekből a jelekből ítélve a gyülekezetben az emberek istent követve pozitív irányba, jó cél felé haladnak. Minden meglehetősen ideális, az egész nagyon pozitív. Ez jobb, mint világi irányzatokat követni; azok követésében nincs remény, az csakis rossz bánásmód elszenvedéséhez, végső soron pedig pusztuláshoz vezet. Ha valaki hisz istenben, és tanúja lehet annak a napnak, amikor ő távozik a földről és nagy munkája befejeződik, valamint osztozhat isten dicsőségében – micsoda megtiszteltetés lenne az!” Erre gondolva úgy érzik: „Hogy lehetek ennyire okos? Ezt az utat választottam; úgy tűnik, én vagyok az, aki magas IQ-val és erős intellektussal rendelkezik.” Nem Isten kegyelmének tulajdonítják ezt, hanem saját intelligenciájuknak, saját okosságuknak. Micsoda nevetséges gondolat!

Ezt gondolják az antikrisztusok: „isten földről való távozásának és isten nagy munkája befejezésének kérdése különbözik az olyan kérdésektől, mint isten ígéretei és áldásai, átkai és büntetései, valamint a katasztrófákról szóló próféciái – ezt a kérdést nem lehet siettetni; az embereknek 10-ből 12-es kitartással és 10-ből 20-as türelemmel kell rendelkezniük, hogy várjanak annak a napnak az eljövetelére. Mert amikor az a nap eljön, minden beteljesedik. Ha most nem tudok kitartani, nem tudom elviselni a magányt, és nem bírom ezt a szenvedést, akkor kimaradok, amikor eljön az a nap. Most van az utolsó szakasz; ennyi szenvedés után bolond lennék, ha nem tartanék ki még egy kicsit!” Az antikrisztusok számára tehát csak egy módja van annak, hogy lássák annak a napnak az eljövetelét: várj engedelmesen és türelmesen, ne siess, és tanulj meg kitartani. Azt gondolják: „Ha már úgy döntöttem, hogy játszom, meg kell tanulnom kitartani, mert ez a kitartás nem kis dolog. Ha a végsőkig kitartok, amint ez a dolog beteljesül, amit nyerek, az nagy áldás lesz! Ha nem tartok ki ebben az időszakban, akkor nagy szerencsétlenséggel nézek majd szembe. Ez a dolog kétféleképpen alakulhat; vagy nagy áldást hozhat, vagy nagy szerencsétlenséget.” Látod, az antikrisztusok nem ostobák, ugye? Hiányzik a lelki megértésük, és nem hisznek az igazságban, álhívők – akkor hát hogyan tudják ezt a dolgot ilyen pontosan és ennyire részletesen elemezni? Helyes ez a fajta elemzés? (Nem.) Mondd meg Nekem, az embereknek ilyen „komolyan” kellene hozzáállniuk Isten szavaihoz? Néhányan azt mondják: „Ez egy nagy dolog, amely az ember kilátásait és sorsát érinti, és amely isten nagy munkájának befejezésére vonatkozik. Ez nem vehető félvállról. Az embereknek ki kell számítaniuk annak pontos évét és hónapját, amikor isten távozik a földről. Továbbá, elemezni kell isten távozásának isten szavainak sorai között feltáruló módszerét és helyszínét is. Ha valaki nem veszi ezt komolyan és nem elemzi alaposan, egy ilyen jó dolog elmulasztása véget nem érő sajnálkozáshoz vezetne; ilyen eseményt soha többé nem lehetne látni. Különösen akkor, amikor befejeződik isten nagy munkája, és elérkezik isten megdicsőülésének napja és pillanata, az embereknek még többet kell tudniuk.” Erre valaki azt kérdezi: „Honnan tudhatjuk, ha Isten nem mondja meg?” „Akkor imádkoznod kell istenhez, hogy tárja fel neked egy álomban, ahogyan Jánosnak a Jelenések könyvében. Ha látomást kapsz, ha álmodban vagy egy látomásban látod isten nagy munkája befejeződésének napját, az egy pillanat alatt alaposan megerősíti majd a hitedet. A türelmed, a várakozásod többé nem formaság lesz, vagy pusztán olyasmi, amit csinálsz; ehelyett a szíved mélyéről készségesen fogsz így várni és kitartani. Ez annyira nagyszerű lenne!” Elfogadható ez a megközelítés? (Nem.)

Bármennyi évig is van szüksége az emberiségnek a megtestesült Istenre, végül eljön a nap, amikor az Ő hús-vér testben végzett munkája teljessé válik. Ez azt jelenti, hogy ez az ember végül el fogja hagyni az emberiséget; ez csupán idő kérdése. Isten hatezer éves irányítási tervének munkája a végéhez közeledik. Ami azt illeti, hogy ez a vég tíz, húsz, ötven, nyolcvan vagy száz évig tart-e, abba nem kell belemerülnünk. Ez egyszerűen Isten beszédmódja. Mit jelent az, hogy azt mondjuk, ez Isten beszédmódja? Azt jelenti, hogy Isten elképzelése a „végről” hány év is valójában – Isten időről alkotott felfogása határozottan különbözik az emberekétől. Hasznos számunkra, ha átvizsgáljuk, pontosan hány év is ez? Nem, nem az. Miért nem? Mivel mindez Isten kezében van, ez nem olyasvalami, amit az emberek kérésre megszerezhetnek, és nem is olyasmi, amit ha az emberek egyszer megtudnak, felhasználhatnak Isten korlátozására. Isten úgy cselekszik, ahogyan Ő akar. Az egyetlen dolog, amit Isten követőinek tenniük kell, az, hogy az igazságra törekszenek, jól végzik a kötelességeiket, életet nyernek, az istenfélelem és a rossz kerülésének útjára lépnek, és valóban megfelelő színvonalú teremtett lényekké válnak. Ily módon Isten nagy munkája valóban teljes egészében befejeződik, Isten pedig megpihen. Mit jelent Isten megpihenése? Azt jelenti, hogy az emberiség is megpihen majd. Amint az emberiségnek lesz hol pihennie, Isten is megpihenhet. Isten megpihenése az emberiség megpihenése. Amikor az emberiségnek normális életkörülményei lesznek és rendje lesz, az pihenést hoz Isten számára. Ami azt illeti, hogy az emberiségnek mikor lesz ilyen életkörnyezete, mikor éri el ezt a lépcsőfokot, mikor fejeződik be Isten nagy munkája, és mikor lép be az Ő nyugalmának helyére, mindezek Isten tervében vannak; Neki van egy menetrendje. Hogy Isten tervének ez a menetrendje milyen korszakba, melyik évre, hónapra, órára és percre esik, azt csak Maga Isten tudja. Az embereknek nem kell tudniuk, és semmi haszna elmondani neked. Még ha el is mondanák neked a pontos évet, hónapot, órát és percet, vajon az életeddé válhatna az? Ez lenne az élet? Ez nem helyettesítheti az életet. Az egyetlen dolog, amit a teremtett lényeknek tenniük kell, hogy hallgatják Isten szavait, elfogadják Isten szavait, és alávetik magukat Isten szavainak, olyan emberekké válva, akik félik Istent és kerülik a rosszat. De mindig át akarni vizsgálni Isten szavait, firtatni, hogy valóra válnak-e Isten szavai, ellenőrizni, elemezni és átvizsgálni Isten szavainak helyes voltát – ezek nem azok, amiket a teremtett embereknek tenniük kellene. Akik ragaszkodnak ahhoz, hogy ezen az úton járjanak és ezeket a dolgokat tegyék, azok nyilvánvalóan nem azok a teremtett lények, akiket Isten akar. Nem az Ő követelményei szerint cselekszenek, nem azok szerint a szabályok és előírások szerint élnek, amelyeket Isten megszabott az emberek számára. Isten szemében ők Isten ellenségei, ördögök és Sátánok, nem pedig Isten üdvösségének tárgyai. Tehát, mi legyen az emberiség helyes álláspontja Isten e szavaival és ezzel a kérdéssel kapcsolatban, hogy mikor távozik Isten a földről, mikor fejeződik be az Ő nagy munkája, és mikor érkezik el Isten megdicsőülésének napja? Az embernek hinnie kell abban, hogy ezek a dolgok, amelyeket Isten mondott, biztosan valóra fognak válni, ugyanakkor pedig remélnie kell Isten nagy munkájának befejeződését, Isten királyságának eljövetelét, hogy Isten megjelenik dicsőségben a népek sokaságának, és hogy Isten hamar beléphet a nyugalomba. Ez az, amiben a teremtett embereknek, azoknak, akik Istent követik, reménykedniük kell, és amiért imádkozniuk kell. Így cselekedni helyes, és nem firtatás. Azonban mindig azt használni eszközként Isten fenyegetésére, arra, hogy feltételeket szabjanak Istennek, hogy Isten szavai valóra válnak-e, ezt firtatásnak nevezik, és ez az, amit Isten ellenségei tesznek; mindig annak alapján dönteni el, hogy megfizessék-e az árat, hogy lemondjanak-e mindenről, és végezzék-e kötelességeiket, hogy Isten szavai valóra válnak-e, szintén olyasmi, amit az ellenségek tesznek. Az igazi teremtett lényeknek a teremtett lények szemszögéből kell kezelniük Isten szavait, Isten identitását, és annak minden részét, amit Isten mond, nem pedig a Sátán, a gonosz ördögök vagy Isten ellenségeinek szemszögéből.

5. Isten önnön természetéről, identitásáról és lényegéről szóló szavainak firtatása

A következő tétel, amelyről beszélgetni fogunk, Istennek az Ő természetéről, identitásáról és lényegéről szóló szavait foglalja magában. Ezek a szavak óriási területet fednek le; Isten szavai tartalmának többsége az Ő természetét, identitását és lényegét érinti. Egyrészt Isten beszédének módja, hangvétele, valamint tartalma lehetővé teszi az emberek számára, hogy láthassák Isten természetét, láthassák az Ő identitását és lényegét. Másrészt Istennek világos szavai vannak, amelyekkel elmondja az emberiségnek, kinyilvánítja az emberiségnek az Ő természetét, identitását és lényegét. Ami e két tartalmi részt illeti, egyfelől Isten szavainak sorai között, Isten szavainak tartalmából, Isten szavainak természetéből, valamint Isten hangneméből és beszédének hallgatóságából látható Isten természete, identitása és lényege. Másfelől Isten világos szavakkal mondja el az embereknek, hogy milyen természettel rendelkezik, milyen identitása és lényege van. Ez a két tartalmi rész olyasvalami, amit az antikrisztusok alapvetően figyelmen kívül hagynak; ők nem fogják felfogni ezekből Isten természetét, identitását és lényegét, és biztosan nem fognak hinni mindezekben az Istennel kapcsolatos dolgokban. Mivel ők álhívők, nem hiszik, hogy az Isten szájából származó szavak képviselhetik Isten identitását és lényegét. Van azonban egy pont, amit nem tagadhatnak: Isten szavai világosan kinyilvánították az embereknek, hogy milyen Isten természete, milyen az identitása, és milyen az Ő lényege – szavainak ezt a részét nem tagadhatják. Csupán azért, mert nem tagadhatják, ez azt jelenti-e, hogy igazán elfogadják és őszintén elismerik? Nem ismerik el ezeket a szavakat. Épp ellenkezőleg, ami Isten természetének tartalmát illeti – igazságosságát, szentségét, szeretetét, hatalmát és egyéb, az Ő tulajdonait és lényét érintő tulajdonságait –, amelyekről Isten beszél, az antikrisztusok, amellett, hogy megvetést, tiszteletlenséget és mellőzést tanúsítanak, a firtatás szemszögéből is tekintenek ezekre a szavakra. Amikor például Isten azt mondja, hogy Ő igazságos, egy antikrisztus átvizsgálásba kezd: „Te igazságos vagy? A világon még senki sem volt, aki azt merte volna állítani magáról, hogy igazságos. Mivel van merszed ezt mondani, tegyük hát próbára. Milyen értelemben vagy igazságos? Melyik tetteid voltak igazságosak? Nem engedem, hogy meggyőzz! Ha ez az állítás tényleg valóra válik, ha valóban végrehajtasz valamilyen igazságos tettet, ami meggyőz engem, akkor beismerem, hogy igazságos vagy. Ha viszont nem győz meg, amit teszel, akkor ne hibáztass azért, hogy nyers vagyok. Egyáltalán nem fogom elismerni, hogy igazságos természeted van!” Végre elérkezik a nap, amelyre várt: egy bizonyos vezetőt, annak ellenére, hogy nagy árat fizetett és sokat szenvedett, végül hamis vezetőként jellemeztek és elbocsátottak, mert képtelen volt tényleges munkát végezni. Miután elbocsátották, negatívvá vált, félreértések alakultak ki benne, panaszkodott, és sok neheztelő és ítélkező dolgot mondott. Amikor ez az ügy az antikrisztus fülébe jut, és meglátja, ezt mondja az antikrisztus: „Ha még a hozzád hasonlókat is el lehet bocsátani, akkor a hozzám hasonlók számára még rosszabb. Ha neked nincs reményed arra, hogy megmentsenek, ha te nem igazodsz isten szándékaihoz, akkor ki igazodhat isten szándékaihoz? Ki másra lenne tekintettel isten?” Az antikrisztus egyrészt megvédi a hamis vezetőt és igazságot követel számára, másrészt a hamis vezető által kiejtett neheztelő és ítélkező szavakat is elfogadja. Ugyanakkor titokban Istennel is vitatkozik a szívében: „Vajon isten igazságos? Akkor miért bocsát el olyasvalakit, aki szenvedett és árat fizetett a gyülekezet munkájáért? Ez az ember a leghűségesebb hozzád. Nem láttam még nála hűségesebbet; nem láttam még senkit, aki többet szenvedett vagy nagyobb árat fizetett volna. Korán kel és későn fekszik, elszenvedi a betegséget, félreteszi a családja iránti érzéseit, félreteszi a testi kényelmet és a testi kilátásokat, az életét kockáztatja azért, hogy érted dolgozzon. Korábban még be is börtönözték, és nem keveredett árulásba. És mégis így elbocsátod, csak úgy felfeded őt – tényleg igazságos vagy? Hol a bizonyíték az igazságosságodra? Miért nem látom?” Az antikrisztus végül megragadta az Isten munkájában rejlő lehetőséget, hogy megkérdőjelezze Isten természetének igazságosságát. Ezt gondolja magában: „Ha isten igazságos, akkor a legtöbb ember képtelen lesz boldogulni; ha isten igazságos, akkor az embereknek valóban óvatosnak kell lenniük, az élet pedig meglehetősen nehézzé válik. Ma, mivel végre megragadhattam ezt a lehetőséget isten munkájában, bebizonyíthatom, hogy isten nem igazságos, ami megkönnyíti a dolgokat.” Ennek titokban örvendezik a szívében.

Isten választott népe Isten követése során mindig is elszenvedte a nagy vörös sárkány általi elnyomást, letartóztatást és brutális üldöztetést. Gyakran előfordul a gyülekezetekben mindenütt, hogy Isten választott népét letartóztatják és üldözik. Gyakran megesik, hogy egyesek megbotlanak vagy elárulják Istent, és ennek eredményeként elhagyják a gyülekezetet. Azonban sokan vannak olyanok is, akik a letartóztatás és üldöztetés közepette is szilárdan megállnak a bizonyságtételükben. Isten arra használja a nagy vörös sárkány szolgálatát, hogy felfedje azokat az álhívőket, akik áldásokat keresve beszivárogtak Isten házába, miközben tökéletesíti a választott népet, akik őszintén hisznek Istenben. Ez Isten mindenhatósága és bölcsessége. De hogyan szemlélik ezt a kérdést az antikrisztusok? Mindig kételkednek Istenben: „Miért nem menti meg isten az ő választott népét attól, hogy a nagy vörös sárkány letartóztassa és üldözze?” Kételkednek a megtestesült Istenben, a szívükben mindig elképzeléseket táplálnak Istenről: „Isten választott népének miért kell ilyen veréseket és kínzásokat elszenvednie? A hitük miatt, mert nem hajlandók Júdássá válni. De hol van isten, amikor kínozzák őket? Miért nem menti meg őket isten? Hát nem szereti isten az embereket? Hol van isten szeretete? Lehetséges, hogy isten el tudja viselni, hogy a benne hívőket ilyen őrült módon megalázzák a Sátánok és a gonosz démonok, és hogy szélsőséges kínzásokat szenvedjenek el? Ez isten szeretete? Hol van pontosan isten oltalma az emberek számára? Miért nem látom? Úgy tűnik, óvatosabbnak kell lennem. Isten nemcsak, hogy nem tudja távol tartani az embereket a kísértéstől vagy a veszélytől – ellenkezőleg, minél jobban törekszik valaki, minél inkább megvan benne az elhatározás, és minél inkább követi istent, annál több megpróbáltatással kell szembenéznie, és annál valószínűbb, hogy fájdalmat és gyötrelmet kell elszenvednie. Mivel így cselekszik isten, nekem is megvannak az ellenintézkedéseim. Ezek az emberek azért szenvednek el ilyen bánásmódot, mert áldozatokat hoztak; ha én nem fizetek ilyen árat, ha nem törekszem ebbe az irányba, vajon nem fogom elkerülni ezeket a megpróbáltatásokat? Ezek nélkül a megpróbáltatások nélkül vajon nem fogom elkerülni az ilyen szenvedést? Ha nem szenvedek így, vajon nem élek majd kényelemben? Ha ugyanúgy megkapom az áldásokat, miért lennék olyan ostoba, hogy hagyjam, hogy a testem mindenféle gyötrelmet és fájdalmat szenvedjen? Isten azt mondja, hogy szereti az embereket, de én nem tudom elfogadni istennek ezt a fajta szeretetét! Értelmezhetitek mindannyian úgy, ahogy akarjátok, ez nem az én dolgom, nem fogom elfogadni. Meg kell húzódnom, kicsit kerülgetnem kell a dolgokat, óvatosnak és ébernek kell lennem; nem hagyhatom, hogy isten elkapjon és munkába állítson.” Ezek a dolgok rejlenek az antikrisztusok szívében, és ezek mindegyike félreértés, szembeszegülés, ítélkezés és ellenállás Istennel szemben. Egyáltalán semmiféle ismeretük nincs Isten munkájáról. Miközben firtatják Isten szavait, firtatják Isten természetét, identitását és lényegét, ilyen következtetésekre jutnak. Az antikrisztusok ezeket a dolgokat mélyen eltemetik a szívükbe, így intve önmagukat: „Az óvatosság a biztonság anyja; legjobb radar alatt repülni; azt a madarat lövik le, amelyik kidugja a fejét; és a csúcson mindenki magányos! Legyen az bármikor is, soha ne legyél az a madár, amelyik kidugja a fejét, soha ne mássz túl magasra; minél magasabbra mászol, annál nagyobbat esel.” Nem hiszik el, hogy Isten szavai az igazság, és nem hiszik el, hogy az Ő természete igazságos és szent. Mindezt emberi elképzeléseken és képzelődéseken keresztül szemlélik, és Isten munkáját emberi szemlélettel, emberi gondolatokkal és emberi ravaszsággal közelítik meg, a Sátán logikáját és gondolkodását alkalmazva Isten természetének, identitásának és lényegének felvázolására. Az antikrisztusok nyilvánvalóan nemcsak, hogy nem fogadják el és nem ismerik el Isten természetét, identitását és lényegét, épp ellenkezőleg, tele vannak elképzelésekkel, ellenszegüléssel és lázadó mivolttal Isten iránt, és egy szemernyi valós ismerettel sem rendelkeznek Róla. Az antikrisztusok meghatározása szerint Isten munkája, Isten természete és Isten szeretete egy kérdőjel – bizonytalanság; tele vannak kétkedéssel, tele vannak tagadással és rágalmazással ezeket illetően; akkor mi a helyzet az Ő identitásával? Isten természete az Ő identitását képviseli; olyan hozzáállással Isten természetéhez, mint az övék, viszonyulásuk Isten identitásához magától értetődő – nyílt tagadás. Ez az antikrisztusok lényege.

Függetlenül attól, hogy az antikrisztusok Isten szavainak mely részét közelítik meg, függetlenül attól, hogy Isten cselekedeteinek mely részét közelítik meg, legyenek azok Isten cselekedetei minden dologban, vagy konkrét egyénekben, mindig emberi nézőpontokat és a Sátán logikáját, valamint a tudás és a logika módszereit használják fel, hogy következtessenek és megítéljenek, ahelyett, hogy az igazságként közelítenék meg őket és elfogadó módon viszonyulnának hozzájuk. Ezért, ami az Isten természetéről, identitásáról és lényegéről szóló szavakat, valamint a hús-vér testet, amelyben Isten megtestesült, és Isten Lelkét illeti, az antikrisztusok megközelítése valójában ugyanaz, nincs különbség. Általánosságban elmondható, hogy minden, ami Magát Istent, minden, ami a Teremtőt érinti, ki van téve a firtatásuknak, majd találgatásuknak, átvizsgálásuknak és elemzésüknek, ami végül a tagadás és a rágalmazás következtetéseihez vezet. Nem számít, hogy az antikrisztusok milyen szemszögből vagy milyen módon közelítik meg Isten e szavait, a végső soron levont következtetéseik vajon miért mindig az elítélés és a rágalmazás következtetései? Miért jutnak ilyen következtetésekre? Előfordulhat, hogy a teremtett emberiség között tényleg nincs senki, aki Isten szavait el tudja fogadni az igazságként? Ez szükségszerű kimenetel? Ez Isten miatt van így? (Nem.) Akkor pontosan mi az oka? (Az, hogy az embereknek olyan természete van, amely ellenáll Istennek.) Mindenkinek olyan a természete, amely ellenáll Istennek. Miért van az, hogy e szavak olvasása után egyesek képesek elismerni őket az igazságként, és elfogadni, amit Isten mond, míg mások képesek tagadni, elítélni és rágalmazni ezeket? Ez egyértelműen egy problémát jelez, ami arra utal, hogy az emberekben lévő lényeg különböző. Az antikrisztusok Isten szavainak kezelése során alapvetően és szubjektíven nem fogadják el igazán azokat. Ellenkezéssel és próbára tevéssel közelítenek: „Azt mondod, isten vagy, akkor meg kell néznem, miben hasonlítasz istenhez. Azt mondod, isten természetével rendelkezel, és isteni mivoltod van, akkor látnom kell, hogy mely szavaid erősítik meg, hogy isteni mivolttal és isten természetével rendelkezel, mely tetteid erősítik meg, hogy isten identitásával és lényegével rendelkezel. Tettél-e jeleket és csodákat, vagy gyógyítottál-e betegeket és űztél-e ki démonokat? Megátkoztál-e valakit, és az meghalt-e azonnal? Feltámasztottál-e bárkit is a halálból? Pontosan mit tettél, ami megerősítheti, hogy isten természetével, isten identitásával és lényegével rendelkezel?” Az antikrisztusok mindig ezeket a dolgokat akarják látni, olyan dolgokat, amelyek túlmutatnak az igazságon, az úton és az életen, felhasználva ezeket a dolgokat Isten identitásának megerősítésére, hogy megerősítsék, hogy az, akit követnek, Isten. Maga ez a kiindulópont téves. Mi az a legalapvetőbb dolog, amely képviselheti Isten identitását és lényegét? (Isten az igazság, az út és az élet.) Ez a legalapvetőbb dolog. Miért nem képesek az antikrisztusok felfogni még ezt a legalapvetőbb dolgot sem? Ezt a témát kell megvitatnunk. Az antikrisztusok megvetik az igazságot és a pozitív dolgokat; idegenkednek az igazságtól és minden pozitív dologtól; gyűlölik az igazságot és a pozitív dolgokat. Isten szavainak összességében nem látják, hogy mely szavak az igazság vagy melyek a pozitív dolgok. Vajon láthatja ezt az ő démoni szemük? Ha nem látják, el tudják-e ismerni? Kudarcuk e szavak igazságként való elismerésében azt jelenti, hogy nem tudják elismerni Isten identitását és lényegét. Ez biztos. Az antikrisztusok, amikor Istennek az Ő természetéről, identitásáról és lényegéről szóló szavaihoz közelítenek, ugyanazt a megközelítést alkalmazzák, mint amit Isten egyéb szavaival szemben is: elméjükben kalkulálnak, cselt szőnek és mérlegelnek. Ha valami, amit Isten az Ő isteni identitásából mond, azonnal valóra válik, akkor a hozzáállásuk azonnal megváltozik; ha Isten Istenként mond vagy tesz valamit, ami számukra előnyt jelent, akkor nekik is van egy megfelelő ellenintézkedésük, és a hozzáállásuk újra azonnal megváltozik. Ők azok, akik elítélik Istent, és szintén ők azok, akik azt mondják, hogy Isten olyan, mint Isten. Meglátásuk szerint, azt illetően, hogy Isten rendelkezik-e Isten természetével, identitásával és lényegével, teljes mértékben a saját szemükkel látottak és a saját mentális elemzésük alapján vonnak le következtetéseket.

Az elmúlt egy-két évben a gyülekezet készített néhány tapasztalati tanúságtétel videót. Különböző emberek különféle tapasztalati tanúságtételeket tettek, amelyek segítettek néhány ingatag alapokkal rendelkező embernek és azoknak, akik valamelyest kételkedtek, némi alapot teremteni. Természetesen, az antikrisztusok esetében ez is meghatározott szerepet játszott a megszilárdításukban. Ezek a tanúságtevő emberek különböző korosztályokból, különböző társadalmi osztályokból, sőt egyesek különböző országokból és etnikumokból származnak. Az általuk megosztott tapasztalati tanúságtételekből nyilvánvaló, hogy Isten szavai által változásokon mentek keresztül, elnyerték az igazságot és életet, Isten szavainak és Isten munkája e szakaszának elfogadása által pedig sok igazságot megértettek, megerősítve, hogy a hús-vér test, amelyben Isten megtestesült, rendelkezik Isten identitásával és lényegével. Természetesen, miután meghallgatták ezeket a tapasztalati tanúságtételeket, az antikrisztusok egy kis titkos örömet is éreztek mélyen legbelül: „Szerencsére nem ítéltem meg nyilvánosan istent. Szerencsére nem siettem megtagadni istent. Annyi ember tanúságtételéből ítélve, ez az út helyesnek tűnik. Ez a krisztus, ez a hétköznapi ember lehet, hogy mégiscsak isten. Talán jó lóra tettem. Ha tovább haladok ezen az úton, és ha többen tanúskodnak erről az emberről, ha többen járulnak ez elé az ember elé, és ha többen erősítik meg ennek az embernek az identitását és lényegét, akkor egyre nagyobb reményem és esélyem lesz arra, hogy áldásokban részesüljek.” Miközben tétován figyelnek, az antikrisztusok továbbra is folyamatosan bátorítják és ösztönzik magukat: „Ne siess. Maradj türelmes. Csak ki kell bírnod. Aki mindvégig kitart, az üdvözül. A jelenlegi különféle jelekből, valamint a gyülekezet mostani méretéből és lendületéből ítélve egyre több ember képes felállni és tanúskodni erről az istenről, megerősítve, hogy ez az út helyes. Miért lennék hát olyan ostoba, hogy igyekezzek kitűnni és ezt tagadni? Ne tedd ezt, ne légy ostoba. Várj még további három-öt évet. Ha több ember, tekintélyesebb és tájékozottabb emberek, társadalmi státusszal rendelkező emberek erősebb bizonyítékkal igazolják, hogy ez a hétköznapi ember krisztus, vagy ha több világi hírnévvel és státusszal rendelkező ember csatlakozik a gyülekezethez, és ha a gyülekezet mérete globálisan tovább bővül, akkor nem nyerek-e majd valamit? Nem fogok-e akkor nagy előnyre szert tenni? Ha a gyülekezetnek hatalma van, nem lesz-e nekem is hatalmam? Semmiképpen sem szabad elmennem! Ha mindez igaz, ha ez a személy tényleg isten, és most elutasítom vagy megtagadom őt, akkor lemaradok mindezekről az áldásokról. Mindent fel kell tennem erre az emberre. Hogy ki ő az identitásában és lényegében, kit képvisel a természete, az engem nem érdekel. Engem az foglalkoztat, hogy egyre több ember követi-e őt, hogy növekszik-e a gyülekezet hatalma és mérete. Ha jó irányba fejlődik, és normális körülmények között még nagyobbra nőhet, akkor nem kell aggódnom a kilátásaim miatt. Ha tényleg ő az a hús-vér test, amelyben isten megtestesült, ahogyan azt a Biblia megjövendölte, akkor hatalmas áldásban részesülök, nagy előnyhöz jutok.” Minden alkalommal, amikor erre gondolnak, az antikrisztusok némi vigaszt és örömet találnak a szívükben: „Mit szólsz ehhez? Még anélkül is részesülhetek áldásokban, hogy elhinném, hogy isten szavai igazak. Anélkül is szilárdan megállhatok, hogy elhinném, hogy isten minden tette igaz. Anélkül is túlélhetek, hogy elhinném, hogy isten meg tudja menteni az embereket. Anélkül, hogy hinnék abban, hogy isten az ember szívének legmélyét figyeli, még mindig normálisan tudom végezni a kötelességeimet a gyülekezetben. Nem hiszek isten mindenhatóságában és hatalmában, nem hiszem, hogy minden, amit isten tesz, jelentőségteljes, és nem hiszem, hogy isten minden dolog felett és az egész emberiség sorsa felett szuverén módon uralkodik – ezek egyikében sem hiszek, és akkor mi van? Nem hiszek isten identitásában és lényegében, és mégis képes vagyok elboldogulni a gyülekezetben. Isten nem igazságos? Csak elevickélek, sodródom majd a gyülekezetben, csupán kitartok. Ki tehet velem bármit is? Vajon nem tarthatok ki ettől még mindvégig, és nem üdvözülhetek biztosan?” Mit gondoltok, vajon sikerülhet az antikrisztusok vágyálma? (Nem.) Amikor eljön a nap, amikor valóban meglátják Isten igazságos természetét, hol lesznek? Amikor rá vannak kényszerítve, hogy valóban elismerjék Isten identitását és lényegét, hogy elismerjék, hogy Isten igazságos, amikor megmutatják nekik, hogy Isten valóban igazságos, hol kell lenniük? Valóban meg lehet őket menteni? Vajon kitartásuk valóban hatékony lehet? Tényleg el tudnak evickélni? Vajon kitartásuk, megalkuvásaik, a nehézségek állhatatos eltűrése, ravasz intelligenciájuk valóban érvénytelenítheti azt a gonosz tettüket, hogy azt firtatják, valóra válnak-e Isten szavai? Vajon vágyálmaik, ellenintézkedéseik, összeesküvéseik, cselszövéseik és mindaz, amit a szívükben elterveztek, az Istent érintő dolgok firtatásával együtt, valóban helyettesítheti az igazságra való törekvésüket? Ezek képessé tehetik őket arra, hogy megmeneküljenek? (Nem.) Akkor ezekből a megnyilvánulásokból ítélve, végül miért végzik így az antikrisztusok, akik olyan ravaszak, és akik minden ügyet úgy kezelnek, hogy nem hagynak kiskapukat, mindent a legnagyobb titokban téve? Ennek csak egy oka van: nem néznek szembe nyíltan Isten szavaival, nem fogadják el Isten szavait az igazságként, nem vetik alá magukat Isten szavainak, hanem inkább firtatják Isten szavait. Ez az oka annak, hogy végül miért végzik így az antikrisztusok. Mindannyian megértitek ezt, ugye? Bár nem mondtam el nektek, hogyan cselekedjetek, illetve hogyan bánjatok Isten szavaival, e tények közlése és az antikrisztusok Isten szavait illető nézőpontjainak és hozzáállásának boncolgatása révén mindannyian tudjátok, hogy milyen a leghelyesebb hozzáállás Isten szavaihoz és Isten szavainak felfogásához, és milyen az a hozzáállás, amellyel egy teremtett lénynek rendelkeznie kell, valamint azt, hogy egy teremtett lénynek az a dolga, hogy ilyen hozzáállással rendelkezzen.

2020. augusztus 22.