B. Az antikrisztusok elutasítják Isten szavait, amikor azok nincsenek összhangban az elképzeléseikkel

A második megnyilvánulás az, hogy az antikrisztusok elutasítják Isten szavait, amikor azok nincsenek összhangban az elképzeléseikkel. Isten a kezdetektől egészen mostanáig sok szót szólt munkálkodása során. E szavak hatóköre széles, tartalmuk pedig gazdag, beleértve az emberek szándékaira, nézeteire, valamint Istennek tett szolgálatukra vonatkozó aspektusokat is. Természetesen még több az emberek romlott beállítottságaira vonatkozik, egy még nagyobb rész pedig Isten szándékaira és Isten emberiséggel szemben támasztott követelményeire. E szavak között Isten beszédmódok széles skáláját alkalmazta. E különféle beszédmódokon belül a beszéd bizonyos hangnemei először viszonylag közel állnak az emberekhez, ezt az emberiség megítélése, leleplezése, valamint az emberiség meghódítása követi, majd fokozatosan az igazság különböző aspektusainak elmondása az embereknek. E szavak tartalma sokrétű, de bármily rengeteg is, ez minden, amire a romlott emberiségnek szüksége van. A legkülönlegesebb tartalom egy kis részétől eltekintve, e szavak többsége az emberi nyelv mintáinak megfelelően szól, olyan hangnemben, olyan megfogalmazással és olyan nyelvi logikával, amelyet az emberek mindannyian el tudnak fogadni. Röviden, a nyelv és beszéd e formáinak stílusai és módszerei mind megszokottak és nagyon könnyen érthetőek. Amíg valakinek normálisak a gondolatai, normális elméje és józan esze van, addig megértheti Isten e szavait. Ebből az következik, hogy amennyiben valakinek normálisak a gondolatai, e szavak elolvasása után megtalálhatja a gyakorlás útját, megismerheti önmagát, megértheti Isten szándékait, és megtalálhatja a gyakorlás alapelveit. Amennyiben az emberek rendelkeznek szívvel és normális gondolatokkal, Isten e szavai segítségükre lehetnek, és átvezethetik őket az élet különböző nehézségein, valamint azt is lehetővé tehetik az emberek számára, hogy megértsék saját romlott beállítottságaikat. A legtöbb tartalom Isten szavaiban ilyen, van azonban egy olyan rész, amely az isteni nézőpontból, a Lélek nézőpontjából szólal meg. A tartalomnak ez a része nagyon különleges. Az egész emberiség szemében az Ő szavainak ez a része nagyon mély és nehezen érthető. Misztériumnak tűnik, és egyben olyan, mint egy prófécia. Az emberek minden mondatban, minden szakaszban és a beszéd minden fejezetében nagyon nehezen látják tisztán, hogy mit ért alatta Isten, nehéz megtalálniuk az összefüggést Isten szavai és Isten emberrel szemben támasztott követelményei között, valamint az emberek által keresett igazságalapelveket is. Tehát mely részei ezek az Ő szavainak? Ezek az „Isten szavai az egész világegyetemhez”, és annak függelékei. Az Ő szavaiból ez a rész nagyon nehezen érthető az emberek számára. Először is tegyük félre annak kérdését, hogy miért mondja Isten ezt az emberek számára nehezen érthető részt, és inkább beszéljünk arról, hogy a témának, amelyről beszélgetni fogunk – az antikrisztusok elutasítják Isten szavait, amikor azok nincsenek összhangban az elképzeléseikkel – melyik része kapcsolódik az általam említett részhez. Ami Isten legtöbb hétköznapi, könnyen érthető és összetett, ám egyszerűen kifejezett szavát, valamint Isten embereknek szóló figyelmeztetéseit, emlékeztetőit, az embereknek szóló intéseit és vigasztaló szavait, az embereknek szóló leleplező és ítélő szavait, továbbá az emberekhez intézett gondviselő és útmutató szavait illeti: azok számára, akik egyáltalán nem törekszenek az igazságra, akik istenítették az „Isten” szót, és inkább egy homályos istenben hisznek, e szavak nem tűnnek Isten szavainak. Túlságosan átlagosnak, túlságosan egyenesnek találják őket – csupán egyszerű beszédnek. Szerintük minden fejezet túl hosszú. Nem akarják olvasni ezeket a szavakat. Úgy gondolják, hogy a szavakból hiányzik a mélység és a misztérium, és ezért nem érdemes elolvasni őket. Ezért meglátásuk szerint e szavak nem Isten szavai. Ezt azért mondják, mert e szavak tartalma, hangzása és stílusa nem felel meg az ízlésüknek. Milyen tehát az ízlésük? Mélyreható szövegeket akarnak olvasni, olyan szavakat, amelyek felfoghatatlanok maradnak, bárhogyan is olvassák őket az emberek, olyanok, mint egy megfejthetetlen kötet a mennyből; ilyeneket akarnak olvasni. Az antikrisztusok megvetik azokat az Isten által adott szavakat, amelyek az emberi ízlésnek megfelelő módon, hangnemben és stílusban szólnak. Tele vannak elképzelésekkel, megvetéssel és gúnnyal e szavakkal szemben. Ezért ezek az emberek nem olvassák, nem nézik, és nem hallgatják meg ezeket az átlagos, könnyen érthető szavakat, amelyek életet adhatnak az embereknek. Szívükben ellenségesek e szavakkal szemben, viszolyognak tőlük, és nem hajlandók elfogadni őket. Miért tudják elutasítani, visszautasítani ezeket a szavakat és miért tudnak ellenségesnek lenni velük szemben? Egy ok biztos: úgy hiszik, hogy ezek a szavak a hús-vér testet öltött Isten szemszögéből szólnak, ezért emberi szavaknak tekintik e szavakat. Mi az emberi szavak fogalma? Az antikrisztusok nézete szerint csakis Isten szavai, csakis a mennyei szentírások méltók arra, hogy elolvassák őket. Csak a mélyreható, kifürkészhetetlen és misztikus szavak érdemlik meg, hogy elolvassák őket. Ezek az átlagos és könnyen érthető emberi szövegek nem érdemesek arra, hogy elolvassák őket, nem tudják megragadni „éleslátó” szemüket, és megvetik őket. Egyáltalán nem olvassák ezeket a szavakat, a bennük rejlő igazságot meg pláne nem fogadják el.

Nézz körül, és lásd meg, hogy ki nem olvassa Isten szavait; ki az, aki feláll és távozik, amikor valaki beszél Isten szavairól; ki az, aki Isten szavainak felolvasása vagy az igazságról való közlés hallatán ásítozik, nyújtózkodik, fészkelődik, türelmetlenkedik, és ürügyeket keres a távozásra, vagy félbeszakít, és más témára tereli a szót – az ilyen emberek veszélyben vannak. Beszélhetsz teológiáról, bármilyen téveszméről vagy bármilyen emberi nézőpontról, és ők türelmesen végig fogják ülni azt. De abban a pillanatban, amikor elkezdesz prédikálni, imádkozva olvasni vagy beszélni Isten szavairól, illetve elkezded felmagasztalni Isten szavait, azonnal megváltoznak: abnormális viselkedést, démoni viselkedést tárnak fel. Amikor Isten szavait hallják olvasni, nyugtalanná és bosszússá válnak, abban a pillanatban pedig, amikor meghallják, hogy valaki az igazságról beszél, konfrontatívvá válnak, felállnak és elsétálnak. Mi ennek a természete? Milyen beállítottság ez? Ilyenek az antikrisztusok. Egyesek talán azt mondják: „Hogyan nevezheted őket antikrisztusoknak? Talán új hívők, akikben még nem alakult ki érdeklődés Isten szavai iránt, vagy még nem ízlelték meg Isten szavainak édes voltát. Nem tartod lehetségesnek, hogy az új hívők csekély érettségűek lehetnek?” Ha ők csekély érettségű új hívők, akiket nem érdekelnek Isten szavai, akkor miért nem taszítja őket, amikor más dolgokról beszélsz? Ha a nagy katasztrófákról, az emberiség jövőjéről, misztériumokról vagy a Jelenések könyvéről beszélsz, nézd meg, hogy képesek-e nyugodtan ülni. Ilyenkor másképp viselkednek. Az antikrisztusok, természetlényegüket tekintve, ellenségesek az igazsággal szemben. Hogyan tárul fel ez az igazsággal szemben ellenséges természetlényeg? Úgy, hogy amikor Isten szavait hallják, azok taszítják őket, elálmosodnak, és a megvetés, a türelmetlenség és a hallgatással szembeni vonakodásuk különféle megnyilvánulásait tárják fel. Így tárul fel démoni viselkedésük. Kívülről úgy tűnik, hogy a kötelességüket végzik, és Isten követőinek vallják magukat. Miért válnak hát engedetlenekké, amikor az igazságot közlik, Isten szavait közlik? Miért nem tudnak akkor nyugodtan ülni? Olyan, mintha Isten szavai kardot hordoznának. Vajon átdöfték őket Isten szavai? Vajon Isten szavai elítélték őket? Nem. E szavak többsége az emberek táplálására való, és az emberek, ha hallják őket, képesek felébredni, utat találni az életre, és újjáéledni, hogy emberi hasonlatossággal éljenek. Miért reagálnak tehát egyesek abnormálisan e szavak hallatán? Ez az ördög, amint felfedi valódi viselkedését. Nem taszítja őket, amikor teológiáról, eretnekségekről, téveszmékről vagy a Jelenések könyvéről beszélsz. Még az sem taszítja őket, ha arról beszélsz, hogy valaki jámbor, hogy embereknek akar megfelelni, illetve amikor hősies történeteket mesélsz. Ám abban a pillanatban, amikor Isten szavait hallják felolvasni, viszolyognak, felállnak, és távozni akarnak. Ha arra inted őket, hogy figyeljenek oda rendesen, támadóvá válnak, és dühösen merednek rád. Miért nem képesek az ilyen emberek befogadni Isten szavait? Nem tudnak nyugodtan ülni, amikor Isten szavait hallják – mi folyik itt? Ez bizonyítja, hogy a bennük lévő lélek abnormális, olyan lélek, amely idegenkedik az igazságtól és ellenséges Istennel. Amint meghallják Isten szavait, nyugtalanná válnak belül, és a bennük lévő démon megmozdul, így képtelenek nyugodtan ülni. Ilyen egy antikrisztus lényege. Tehát kívülről az antikrisztusok megvetik Isten azon szavait, amelyek nincsenek összhangban az elképzeléseikkel. De mire utal valójában ez, hogy „nincs összhangban az elképzeléseikkel”? Egyértelműen azt jelzi, hogy elítélik ezeket a szavakat, nem ismerik el, hogy Istentől származnak, és nem ismerik el őket az igazságként vagy az élet útjaként, amely megmenti az embereket. Az, hogy nincs összhangban az elképzeléseikkel, csupán kifogás, egy felszíni jelenség. Mit jelent az, hogy nincs összhangban az elképzeléseikkel? Vajon van egyetlen egy ember is, akinek nincsenek elképzelései mindezekről az Isten által mondott szavakról? Mindenki képes elfogadni őket Isten szavaiként, az igazságként? Nem – kisebb-nagyobb mértékben, valamilyen szinten minden embernek vannak olyan gondolatai, elképzelései vagy nézetei, amelyek ütköznek Isten szavaival vagy ellentmondanak nekik. A legtöbb ember azonban normális racionalitással rendelkezik, ez a racionalitás pedig segíthet nekik legyőzni azt a hozzáállást, amely akkor bukkan fel, amikor Isten olyan szavaival szembesülnek, amelyek nincsenek összhangban az elképzeléseikkel. A racionalitásuk azt mondja nekik: „Még ha nincsenek is összhangban az elképzeléseimmel, attól ezek még Isten szavai; még ha nincsenek is összhangban az elképzeléseimmel, ha vonakodva hallgatom és helytelennek érzem őket, továbbá úgy érzem, hogy ellentmondanak a gondolataimnak, ezek a szavak akkor is az igazság. Lassan el fogom fogadni őket, egy napon pedig, amikor mindezt felismerem, elengedem majd az elképzeléseimet.” A racionalitásuk azt mondja nekik, hogy először tegyék félre a saját elképzeléseiket; az elképzeléseik nem az igazság, és nem helyettesíthetik Isten szavait. Racionalitásuk azt mondja nekik, hogy az alávetettség és az őszinteség hozzáállásával fogadják el Isten szavait, ahelyett, hogy ellenállnának Isten szavainak saját elképzeléseikkel és nézőpontjaikkal. Így, amikor hallják Isten szavait, képesek elfogadni azokat, amelyek összhangban vannak az elképzeléseikkel, és képesek leülni, hogy csendben meghallgassák őket. Azokra pedig, amelyek nincsenek összhangban az elképzeléseikkel, szintén megoldást keresnek, igyekeznek félretenni saját elképzeléseiket, és összeegyeztethetővé válni Istennel. Ez a legtöbb racionális ember normális viselkedése. Azonban az antikrisztusok által emlegetett „nincs összhangban az elképzeléseikkel” nem ugyanazt jelenti, mint a hétköznapi emberek esetében. Az antikrisztusok esetében ez komoly problémákat rejt; ez olyasvalami, ami teljesen ellentétes Isten tetteivel, szavaival, lényegével és természetével, olyasvalami, ami sátáni beállítottságlényegtől való. Az ő esetükben ez Isten szavainak elítélése, káromlása és kigúnyolása. Úgy vélik, hogy ez az Isten által beszélt átlagos és könnyen érthető emberi nyelv nem az igazság, és nem érhet el embereket megmentő hatást. Ez a pontos jelentése annak, amit az antikrisztusok a „nincs összhangban az elképzeléseikkel” alatt értenek. Mi tehát a lényege ennek? Ténylegesen Isten elítélése, tagadása és káromlása.

Az antikrisztusok úgy hiszik, hogy amikor Isten az emberiség szemszögébe, egy harmadik fél szemszögébe helyezkedik, és emberi nyelvi mintákat, szerkezetet és kifejezésmódot alkalmazva szól az emberekhez, akkor ezek a szavak nem elég mélyrehatók, nem alkalmasak arra, hogy Isten szavaiként határozzák meg őket, ezért inkább meghalnának, mintsem elfogadnák őket. Egyesek azt mondják: „Azt mondod, nem fogadják el, de ők is eszik és isszák Isten szavait, időnként lelki áhítatot tartanak, néha pedig, amikor beszélgetnek velünk, még idézik is Isten szavait. Te hogyan magyaráznád ezt?” Ez más kérdés; ez csupán a felszín, lényegében azonban az antikrisztusok így határozzák meg Isten szavait: „A megtestesült emberfia kimondott szavai nem egyenlők az igazsággal, még kevésbé isten szavaival, ezért nem szükséges elfogadnom, ennem, innom őket, vagy alávetnem magam nekik.” Ami azonban azt a részt illeti, amelyet a hús-vér test, amelyben Isten megtestesült, a Lélek szemszögéből, az isteni mivolt szemszögéből fejez ki – az Isten szavai az egész világegyetemhez című részt –, ez olyasvalami, amit az antikrisztusok látnak, de nem érhetnek el. Ez olyan része Isten szavainak, amely iránt nagyon szenvedélyesek. Mire vonatkozik ez a szenvedély? Arra, hogy az antikrisztusok odavannak ezekért a szavakért, ezt gondolván: „Éppen a beszédednek ezen része miatt váltál istenné te, egy jelentéktelen, említésre sem méltó ember, olyasvalaki, aki a szemünkben semmi. Ez annyira igazságtalan, nincs igazság!” Van azonban egy aspektus, amit „ünneplésre méltónak” találnak. Pontosan Isten szavainak ezen részének kifejezése miatt teljesül vágyuk és ambíciójuk a mennyei Isten iránti csodálatra és tiszteletre. Ez új távlatokat nyit meg előttük, és ezt mondják: „Csodálatos, isten valóban isten! Ez az isten a harmadik égből való, az összes közül a legnagyobb. Ő valóban méltó arra, hogy isten legyen; ilyen szavakat mondani nem egyszerű mutatvány. Az emberek egyetlen mondatát sem érthetik meg, ezek a szavak túl mélyrehatók, még a próféták próféciáinál is mélyrehatóbbak!” Minden alkalommal, amikor az antikrisztusok ezeket a szavakat olvassák, a szívüket irigység és féltékenység tölti el, csodálattal telve a mennyei Isten iránt. Valahányszor ezeket a szavakat olvassák, úgy érzik, hogy ők azok, akik a legjobban szeretik Istent; valahányszor ezeket a szavakat olvassák, úgy érzik, hogy ők állnak a legközelebb Istenhez. Ezek a szavak a legnagyobb mértékben kielégítik Isten iránti kíváncsiságukat. Noha egyáltalán nem értik, hogy mik Isten szándékai az Ő beszédének ezen részében, hogyan függenek össze Isten egyes kimondott mondatai, minek kell lennie a végső hatásuknak, illetve mi a sorok között kifejezett jelentés, mégis nagy várakozással néznek szavainak e része elé. Hogy miért? Mert ezt a részt nehéz megérteni, nincs meg benne az emberi mivoltnak az a fajta érzete, amit a megtestesült Istenben láttak, nem az emberiség vagy egy harmadik fél szemszögéből beszél. Ebben a részben Isten nagyságát, kifürkészhetetlenségét látják, és egyben olyasvalaminek érzékelik Őt, amit láthatnak, de nem érhetnek el. Minél inkább így van, annál inkább hiszik, hogy a mennyei Isten létezik, és hogy a földi Isten túl jelentéktelen, hogy Benne hinni nehéz, és nem méltó a hitre. Nem túlzás azt mondani, hogy egyesek az Ő szavainak e része miatt fogadták el Isten utolsó napokban végzett munkáját. Egyesek kifejezetten e szavak miatt jöttek Isten utolsó napokban végzett munkájához, egyesek pedig csak azért vannak itt, mert az Ő szavainak ezen részének beteljesedésére várnak. Továbbá, e szavak révén egyesek megerősítették a mennyei Isten létezését, így pedig még jobban megvetik a földi Isten alázatosságát és jelentéktelenségét. Minél többet olvassák szavainak ezt a részét, annál inkább úgy érzik, hogy a földi Isten, a megtestesült Isten túlságosan sekélyesen beszél. Azt mondják: „A te szavaidat túl könnyű megérteni. Miért nem mondasz valami olyat, amit nem tudunk megérteni? Miért nem beszélsz néhány misztériumról? Miért nem a harmadik ég nyelvén beszélsz? Miért nem isteni nyelven beszélsz? Engedd, hogy kiszélesítsük a látókörünket és kitágítsuk az elménket. Ha így beszélnél és cselekednél, vajon nem lenne nagyobb a hitünk? Nem hagynánk-e fel az ellenállással veled szemben? Ha így beszélnél és így vezetnél minket, nem lenne-e magasabb a státuszod? Hogyan vethetnénk meg akkor téged?” Hát nem észszerűtlen ez egy kissé? Teljesen irracionális! Rendelkeznek-e a józan ésszel szemben érzéketlen emberek normális emberi mivolttal, a normális emberi mivolt gondolkodásával? (Nem.) Tehát az efféle antikrisztusok, az embereknek ez a csoportja, akik így reagálnak Isten szavaira, rendelkeznek-e normális racionalitással? (Nem.) Időnként, amikor beszélgető emberekkel találkozom, csatlakozom hozzájuk, hogy beszélgessek velük. Legnagyobb meglepetésemre azonban olyan fennkölt témákról beszélgetnek, hogy nem tudok közbeszólni vagy csatlakozni a beszélgetéshez. Azt mondják: „nyilvánvaló, hogy nem erre születtél. Nem beszéled a harmadik ég nyelvét. Mi a harmadik ég nyelvén beszélünk, amit a hétköznapi emberek nem értenek. Mi van akkor, ha isten vagy? Akkor sem érted, szóval nem kell hagynunk, hogy csatlakozz.” Mondd csak, mit kellene tennem ilyen helyzetekben? Az embereknek meg kellene tanulniuk észszerűnek lenni. Amikor látom, hogy ők a harmadik ég ilyen emelkedett és tekintélyes nyelvén beszélnek, és én nem tudom elérni ezt a szintet, inkább egyszerűen távoznom kellene, ahelyett, hogy bolondot csinálnék Magamból. Néhány antikrisztus nyíltan hirdeti ezeket az eretnekségeket, téveszméket és üres, célszerűtlen szavakat, amelyek nyilvánvalóan a Sátántól, az arkangyaltól származnak. Szavaik kifinomultnak és magas szintűnek hangzanak, a legtöbb normális ember számára elérhetetlenek. Mit jelent az, hogy elérhetetlen? Azt jelenti, hogy amint meghallod, azonnal felismered, hogy ördögi beszéd, és hogy el kell utasítanod.

Mi a lényege annak, hogy az antikrisztusok elutasítják Isten szavait, amelyek nincsenek összhangban az elképzeléseikkel? Világosan látjátok ezt? Még csak el sem olvassák igazán Istennek ezeket a szavait. Eleinte kíváncsiságból felületesen átolvassák Isten szavait. Egy gyors áttekintés után azt gondolják: „E szavak többségét nem érdemes elolvasni, nincs bennük semmi gyakorlatias, értékes vagy lényeges, semmi, ami mélyreható kutatásra érdemes.” Ahogy tovább olvassák, ráakadnak az Isten szavai az egész világegyetemhez részre. Úgy érzik, hogy ennek a résznek isteni nyelv íze van, emelkedett és mély, érdemes az emberi felfedezésre és kutatásra – ez megfelel az ízlésüknek. Mire számítanak most? „Ki tudja megmagyarázni ezt a részt? Pontosan mi isten szándéka? Mit jelentenek isten szavainak egyes szakaszai, és hogyan fognak beteljesedni?” Ez az, amit az antikrisztusok leginkább ki akarnak deríteni, ám maguk sem értik. Szerintetek el kellene mondani nekik? (Nem szükséges.) Miért nem? Megérdemlik az ördögök, hogy hallják Isten szavait? Megérdemlik, hogy megismerjék Isten misztériumait? (Nem.) Isten misztériumai azok előtt tárulnak fel, akik hisznek, követik és alávetik magukat Neki, és el vannak rejtve az ördögök és a sátánok elől; ők méltatlanok. Ezért ha Isten egy nap úgy dönt, hogy felfedi szavai e részének misztériumait és lényegét, valamint e szavak gyökereit és összefüggéseit, akkor azt Isten a kiválasztott népe előtt fogja feltárni, hogy megtudják, de soha nem a sátánok vagy ördögök előtt. Ha ti az igazságra törekvők vagytok, és elég szerencsések vagytok ahhoz, hogy megmaradjatok a végéig, akkor lehetőségetek lesz megérteni az Ő szavai e részének tartalmát. Sok misztérium van Isten szavaiban és az Ő munkájában is. Vegyük például Isten jelenlegi megtestesülését; noha – többé-kevésbé és kisebb-nagyobb mértékben – a Bibliában és a korábbi jövendölésekben van néhány nem túl nyilvánvaló prófécia vele kapcsolatban, ezek a próféciák mind meglehetősen titokzatosak. Isten jelenlegi megtestesülése az emberiség egészében és a teljes hatezer éves irányítási terv folyamán a legnagyobb misztérium és a legtitokzatosabb dolog. Az emberek nem tudják, az angyalok nem tudják, Isten összes teremtménye nem tudja; sőt még a Sátán, a legügyesebb, sem tud erről a dologról. Miért nem tud róla? Ha Isten el akarná mondani neki, vajon nem lenne túl egyszerű megtudnia? Akkor hát miért nem tudja? Egy dolog biztos: Isten nem akarja, hogy tudja. Még ha sok jel, sok prófécia és sok tény mutat is erre az eseményre, jelezve és megjövendölve ennek bekövetkeztét, amíg Isten nem akarja, hogy megtudja, a Sátán soha nem fogja megtudni. Ez tény. Isten közvetlenül fogja megmondani neki, amikor Ő akarja, hogy megtudja. Ha Isten nem mondja el neki, és nem beszél róla, akkor, még ha meg is jelennek ezek a tények és prófétai dolgok, Isten képes elvakítani, és nem fogja tudni. Vajon nagy a Sátán képessége? Ha így nézzük, nem az. Amikor egy olyan jelentős cselekedetről van szó, mint Isten megtestesülése, vajon nem lennének ennek jelei akár az emberi világban, akár az anyagi világban, akár a szellemi birodalomban? Mindezeket a jeleket együttesen szemlélve könnyen látható lenne ez a cselekedet, amelyet Isten végrehajtani szándékozott. Akkor miért nem tud róla a Sátán? Miért nem érti meg ennek az Isten által végrehajtott cselekedetnek a fontosságát – miután Isten annyi éven át munkálkodott a nagy vörös sárkány nemzetében? Mire rájön, ez a cselekedet már megvalósult, a Sátán nem tud beleavatkozni, és ennek a cselekedetnek már megvannak az eredményei és gyümölcsei. Vajon addigra nem lesz túl késő a Sátán számára, hogy felfedezze az igazságot? Vajon ez nem teljesíti be azt a mondást, miszerint „a Sátán mindig is legyőzött ellenség lesz Isten kezében”? Pontosan ez a helyzet. Az antikrisztusok tévesen azt hiszik, hogy amennyiben Isten szavai nincsenek összhangban az emberi elképzelésekkel vagy ízléssel, elutasíthatják őket, akkor pedig Isten megszűnik Isten lenni. Úgy gondolják, hogy Isten megtestesülése nem érhet el semmi jelentőset, és nem lehet tény. Nem súlyos hiba ez? Elszámították magukat, és saját csapdájukba estek. Miért estek a saját csapdájukba? Isten pontosan azáltal beszél és munkálkodik az emberek megmentésén, hogy ezeket a feltűnés nélküli szavakat használja, amelyek nincsenek összhangban az emberi elképzelésekkel, illetve nem tűnnek nagyszerűnek. Pontosan ezeknek a visszafogott szavaknak a rejtett tartalma foglalja magában Isten szándékait, az igazságot, az utat és életet. E szavak elegendőek ahhoz, hogy megmentsék ezt a romlott emberiséget és megvalósítsák Isten irányítási tervét. Mindeközben azok, akik elítélik ezeket a hétköznapi szavakat, ki lesznek iktatva, el lesznek ítélve, végül pedig meg lesznek büntetve. Tévesen azt gondolják: „Nem fogadom el ezeket a szavaidat, nem értékelem őket! A te szavaid nincsenek összhangban az én elképzeléseimmel, nem felelnek meg az elképzeléseimnek, nézőpontjaimnak vagy gondolkodásmódomnak, ezért elutasíthatom őket, ellenállhatok és elítélhetem őket, és akkor te semmit sem fogsz elérni!” Tévednek. Az antikrisztusok, akik nem fogadják el Istennek ezeket a szavait, saját csapdájukba esnek; Istennek soha nem állt szándékában, hogy elfogadják. Vajon miért? Azért, mert ők a Sátántól és az ördögöktől származnak. Isten soha nem tervezte, hogy megmenti vagy megváltoztatja őket; ez tény. Mi tehát a végső tény? Az antikrisztusokat, mivel tagadják, elítélik és visszautasítják Isten szavait, Isten elítéli és visszautasítja. Mit kellene megértenetek ebből? Azt, hogy ha Isten szavai nincsenek összhangban az emberi elképzelésekkel és képzelődésekkel, az még nem ok arra, hogy ne fogadd el őket. Az, hogy Isten szavainak vannak olyan részei, amelyek nincsenek összhangban az elképzeléseiddel, még nem jelenti azt, hogy azok nem az igazság, és ez nem ok arra, hogy megtagadd őket. Épp ellenkezőleg, minél inkább nincsenek összhangban Isten szavai a te elképzeléseiddel, annál inkább félre kellene tenned az elképzeléseidet, hogy az igazságot keresd. Minél kevésbé vannak összhangban Isten szavai az elképzeléseiddel, annál inkább megmutatják, hogy mid nincs, mid hiányzik, mit kell pótolnod, és különösen azt, hogy minek a megváltoztatására kellene törekedned és mibe kellene belépned. Ez az, amit meg kellene értenetek.