III. Isten szavainak megvetése

Ma az előző közlésünktől folytatjuk, amely az antikrisztusok tizedik megnyilvánulásával foglalkozott – megvetik az igazságot, szemtelenül semmibe veszik az alapelveket, és figyelmen kívül hagyják Isten házának intézkedéseit. Ez a tétel három részre tagolódik. Az első kettőről már beszéltünk, ma pedig a harmadikról fogunk beszélgetni: az antikrisztusok megvetik Isten szavait. Előzőleg már beszéltünk néhány megnyilvánulásról és mondásról ezzel az aspektussal kapcsolatban, például arról, hogy az antikrisztusok hogyan kételkednek Isten szavaiban, nem hisznek bennük, és tele vannak kíváncsisággal irántuk, a hit minden eleme hiányzik belőlük, és csak kétségekből, próbára tevésből és spekulációból állnak. Röviden, az antikrisztusok nem tekintik Isten szavait az igazságnak, és nem is gyakorolják azokat. Amikor dolgokkal szembesülnek, nem keresik a gyakorlás alapelveit Isten szavai szerint. Szívükben gyakran kétséget, ellenállást és tagadást táplálnak Isten szavaival szemben. Mindezek annak megnyilvánulásainak mondhatók, hogy az antikrisztusok megvetik Isten szavait. Ma tovább fogunk beszélgetni az antikrisztusok Isten szavaihoz való mélyrehatóbb és konkrétabb hozzáállásairól és cselekedeteiről, hogy boncolgassuk, pontosan hogyan vetik meg Isten szavait. Azzal kapcsolatban, hogy az antikrisztusok hogyan vetik meg Isten szavait, tételről tételre folytatjuk a beszélgetést. Nem lesz így érthetőbb? (De igen.) Ha most általánosságban beszélnék, ti pedig rendelkeznétek bizonyos felfogóképességgel, elegendő képességgel, valamint lelki megértéssel, és gyakran kapnátok világosságot Isten szavaiból, akkor az, amiről korábban beszéltem, valójában elég lenne nektek. A legtöbb ember azonban nem rendelkezik azzal a képességgel, hogy felfogja Isten szavait; nem éri el azt a szintet, ahol Isten szavait úgy tudja kezelni, mint az igazságot, amit fel kell fognia. Ezért kell tételről tételre közölnünk. Ez a téma kifejezetten több kisebb részre van felosztva.

A. Az antikrisztusok önkényesen meghamisítják és értelmezik Isten szavait

Az első pont az, hogy az antikrisztusok önkényesen meghamisítják és értelmezik Isten szavait. Korábban már beszélgettünk erről az aspektusról néhány konkrét példán keresztül, bár nem célzott, részletes boncolgatás keretében, csak érintőlegesen. Milyen megnyilvánulásai vannak annak, hogy az antikrisztusok önkényesen meghamisítják és értelmezik Isten szavait? Ami ezt a pontot illeti, hogyan viselkednek az antikrisztusok? A tény, miszerint az antikrisztusok képesek ilyen viselkedést tanúsítani és ilyen cselekedeteket alkalmazni Isten szavaival szemben, természetük szempontjából arra utal, hogy szívükben nem hiszik, hogy Isten szavai az igazság, hogy azok szentek és sérthetetlenek. Függetlenül attól, hogy Isten az igazság szavainak mely aspektusát fejezi ki, akár egyszerűnek, akár mélynek tűnik az emberek számára, attól az még Isten szava, az igazság, és elválaszthatatlanul kapcsolódik az ember életbe való belépéséhez, beállítottságbeli átalakulásához valamint megmentéséhez. Az antikrisztusok azonban ezt nem így látják, szívükben nincsenek ennek tudatában, és efféle tudatossággal vagy megértéssel sem rendelkeznek. Nem hiszik, hogy Isten szavai az igazság, és Isten szavainak nagy jelentőségét sem ismerik fel az ember életbe való belépésében. Ellenkezőleg, azt hiszik, hogy Isten szavai a felszínen csupán emberi szavaknak tűnnek, és igencsak hétköznapiak. Csupán azért tűnnek olyan fontosnak, mert mindazok, akik Istent, Isten házát és az egyházat követik, „Isten szavainak” címkézték fel őket. A valóságban azonban Isten szavai látszólag átlagos frázisoknak tűnnek, amelyeket gyakran hangoztatnak az emberek. Ezek a szavak szó szerint az emberi nyelv elemeit, az emberi nyelv logikáját, gondolkodását és kifejezésmódját tartalmazzák, beleértve néhány köznyelvi kifejezést, idiómát, szólást, sőt két részből álló közmondásokat is. Az antikrisztusok nem tekintik Isten szavait annyira lenyűgözőnek, rejtélyesnek vagy mélyrehatónak, mint amilyennek az ember képzelné, ellentétben a legendás mennyei írásokkal. Számukra csupán egyszerűek és hétköznapiak. Így aztán alapos átvizsgálás után szívükben végül a következő meghatározásra jutnak: ezek a szavak csupán egyszerű nyelvezetűek, egészen gyakorlatiasak, olyanok, amelyeket a hívőknek olvasniuk kell, olyan szavak, amelyek segíthetnek az ember viselkedésében és hitében. Sok olvasás után erre a következtetésre jutnak. Még néhány antikrisztus és egoista ember is fogja Isten szavait, és egyszerre elolvas sok fejezetet és oldalt. Egyesek még „Az Ige testet ölt” című könyvet is egy hónapon belül elolvassák elejétől a végéig, amely hagy némi mély benyomást az elméjükben és a gondolataikban. Általános megértést nyernek néhány lelki kifejezésről, Isten beszédének hangneméről és módjáról, sőt, Isten szavainak tartalmáról is a különböző szakaszokban. Miután elolvasták, azt mondják: „Isten szavai csak elmennek. Mindet elolvastam egyszerre, és megértettem isten hatezer éves irányítási tervének általános tartalmát. Szóval, isten szavai nem olyan mélyrehatók. Isten szavait az igazság szintjére emelni, mint olyasvalamit, ami nélkülözhetetlen az emberek életbe való belépéséhez, egy kissé túlzásnak tűnik.” Ezért, bárhogy is nézik ezeket a szavakat, végső meghatározásuk Isten szavairól a szívükben az, hogy azok nem olyan mélyrehatók vagy nehezen érthetőek, mint ahogyan azt az emberek képzelik. Bárki, aki tanult, és akinek van szeme, megértheti őket. Miután oda-vissza elolvasták, nemcsak nem ismerik fel, illetve nem értik meg azokat a különböző igazságokat az életbe való belépéssel kapcsolatban, amelyeket az embereknek Isten szavaiból meg kellene érteniük, megvilágosodást, táplálékot és segítséget nyerve belőlük, hanem még úgy is érzik, hogy Isten szavai távol állnak az igazságtól és a mennyei írásoktól. Ilyen következtetésre jutva az antikrisztusok még jobban megvetik Isten szavait. Azt hiszik, hogy Isten szavai csupán ilyenek, hogy Isten csupán ilyen, és az igazság csupán ilyen. Ilyen hozzáállással és megértéssel az antikrisztusok belső álláspontja Isten szavaival valamint „Az Ige testet ölt”-tel szemben arra készteti őket, hogy még jobban megvessék Isten szavait és az igazságot. Tudásukat és értelmüket használják, emlékezetükre és okosságukra támaszkodva gyorsan felfogják e szavak tartalmát és úgynevezett alapelveit, valamint a bennük alkalmazott hangnem, stílus és előadásmód egy részét, ez utóbbiak közé hétköznapi és idiomatikus kifejezések tartoznak. Következésképpen úgy érzik, hogy mindent elértek, és mindenük megvan. Az ilyen felfogás és hozzáállás arra készteti őket, hogy szívükben még vakmerőbben megvessék és megkérdőjelezzék Isten szavait, és tovább kételkedjenek Isten identitásában és lényegében.

Az antikrisztusok természetéből láthatjuk, hogy idegenkednek az igazságtól, megvetik a pozitív dolgokat, megvetik Isten alázatosságát és elrejtettségét, továbbá megvetik Isten hűségét, valódiságát és szeretetreméltóságát. Ez a megvetéssorozat oda vezet, hogy az antikrisztusok öntudatlanul és természetes módon néhány olyan undort keltő cselekedetet hajtanak végre, amelyeket Isten megvet és elítél. E cselekedetek közé tartozik Isten szavainak önkényes meghamisítása és értelmezése. Mire utal a meghamisítás? Az antikrisztusok nem hiszik, hogy igazság van Isten szavaiban, nem hiszik, hogy Isten szavai életet biztosíthatnak az embereknek, azt pedig még kevésbé hiszik, hogy ezek a szavak jelentik azt az alapot, amelyre az ember a túlélés érdekében támaszkodik, valamint az ember fejlődésének irányát és útját. Ezért nem értik, Isten miért ilyen módokon beszél, azt sem tudják, Isten miért ilyen szavakat mond egy adott összefüggésben, azzal kapcsolatban pedig még inkább tanácstalanok, hogy Isten miért ezeket a konkrét tartalmakat szólja. Az antikrisztusok teljesen tanácstalanok és teljesen tudatlanok e tartalmak keletkezését illetően, azzal kapcsolatban, hogy mit gondol Isten, mit akar megfigyelni, elérni és megvalósítani az emberekben, miközben e szavakat mondja, valamint e szavakon belül mindazzal kapcsolatban, amit Isten el akar érni, az Ő szándékaival és az igazsággal kapcsolatban – laikusok, amikor erről van szó. Szívükben ezért gyakran úgy érzik, hogy Istennek nem így kellett volna mondania ezt a kifejezést, ennek a mondatnak követnie kellene ezt, ezt a mondatot így kellene megfogalmazni, ennek a résznek ilyen hangnemben vagy hanglejtéssel kellene szólnia, ez a szóválasztás helytelen, az a kifejezés pedig tapintatlan és nem illik Isten személyiségéhez. Így formálják véleményüket. Szemükben Isten szavai nem olyan jók, mint bármely híres vagy nagy ember művei a világon. Úgy érzik, Isten beszéde nem elég szigorú, hogy bőbeszédű, és hogy egyes szavak, ha alaposan átvizsgálják őket, szigorúan véve nem felelnek meg az emberi nyelvtani és lexikális szabályoknak. „Hogyan lehet igazság ezekben a szavakban? Hogyan lehetnek ezek isten szavai? Hogyan lehetnek ezek az igazság?” Az antikrisztusok kalkulálnak és töprengenek a szívükben, miközben egyszerre kételkednek és ítélkeznek. Az antikrisztusok ilyen hozzáállással, ilyen gondolatokkal és Isten szavainak ilyen szemléletével készítik elő ördögi karmaikat.

Emlékszem, néhány évvel ezelőtt történt egy eset az énekes csapatban. Zenét akartak szerezni Isten szavainak egy lényeges szakaszához, hogy az egyházban énekeljék. A komponálás során úgy találták, hogy Isten beszédének hossza és a szavak száma nem illeszkedik a dallamhoz; a dalszöveg minden sora túl sok szóból állt. Ezenkívül Isten szavaira alkalmazva, a dal teljes dallama miatt a szavak túl soknak és túl hosszúnak tűntek. Mi volt tehát a megoldásuk? Találtak rá módot: megváltoztatták Isten szavainak néhány megfogalmazását és stílusát azok nyilvánvaló jelentésének megváltoztatása nélkül – például egy négy karakteres kifejezést két karakteres szóra cseréltek, illetve töröltek olyan mondatokat, amelyek hosszúnak, szükségtelennek és értelmetlennek tűntek. Követve ezt az elvet, megzenésítették Isten szavainak szerkesztett változatát, és az egyházban terjesztették éneklés céljából. A legtöbb ember, amilyen zavarodott volt, úgy gondolta, hogy ez Isten szavainak himnusza, de ki tudta, hogy egy ilyen részlet egyáltalán nem is Isten szava? Ez egy, az antikrisztusok által önkényesen módosított és megrövidített rész volt, amelyet összezavartak és megváltoztattak. Később, amikor ezt a himnuszt egy programhoz készítették elő, megkérdeztem, Isten szavainak melyik fejezetéből választották a himnuszt. Azt mondták Nekem, hogy egy adott fejezet első szakaszából. Megtaláltam azt a részt, összehasonlítottam az énekeskönyvben lévővel, és eléggé lesokkolt. Az énekeskönyvben lévő részlet névlegesen Isten szavainak ebből a fejezetéből kiválasztott szakasz volt, azonban a felismerhetetlenségig megváltoztatták. A beszéd hangneme eltűnt, sok fontos szót kihagytak, a beszéd tartalma rendezetlen volt, és még a szavak sorrendje is felcserélődött. Ha senki nem mondta volna el Nekem, hogy ez a rész Isten szavainak egy adott fejezetének kivonata, szerintem senki sem tudta volna beazonosítani, hogy melyik fejezetből való; egyáltalán nem egyezett az eredetivel. Ezek az emberek látszólag a kötelességüket végezték: Isten szavainak megzenésítésével, hogy mindenki énekelhesse és befogadhassa őket, Isten szavai folyamatosan vezethették és irányíthatták az embereket, és segíthettek az embereknek belépni Isten szavaiba. Milyen csodálatos tett volt ez! Az antikrisztusok azonban az istenfélő szív teljes hiánya miatt úgy kezelték Isten szavait, mintha azok hétköznapi emberek beszélgetés közben elhangzó szavai lennének, önkényesen törölve és meghamisítva azokat. Anélkül, hogy egyetlen kérdést is feltettek volna, és bárkinek a beleegyezése vagy engedélye nélkül – pláne bárkinek bárminemű felhatalmazása nélkül – teljesen megváltoztatták Isten szavait, sőt még el is hitették az emberekkel, hogy a kötelességüket végzik, hogy Isten szavait zenésítették meg. Miféle viselkedés és eljárás ez? Milyen beállítottságuk van azoknak az embereknek, akik ilyen viselkedést tanúsítanak, és ilyen eljárást alkalmaznak? Vajon azok szívében, akik ilyen eljárást alkalmaznak, akik ilyen hozzáállással bánnak Isten szavaival, valóban van bárminemű félelem abban, ahogyan Isten szavaival bánnak? Vajon becsben tartják Isten szavait? Úgy bánnak-e Isten szavaival, mint az igazsággal? Az Isten szavaihoz való tiszteletlen és nemtörődöm hozzáállásukból ítélve, nem csupán becsben nem tartják, hanem játékszerként is kezelik Isten szavait, kényük-kedvük szerint szeszélyesen megváltoztatva azokat. Az Isten szavaihoz való hozzáállásuk vajon nem Magához Istenhez való hozzáállásukat jelzi? (De igen.) Az pontosan ugyanilyen. Isten szavai Magát Istent képviselik; Isten kifejeződései, az Ő természetének kifejeződései, valamint az Ő lényegének kinyilatkoztatása. Ha az emberek ennyire tiszteletlenek és nemtörődömök Isten szavaival szemben, akkor nyilvánvaló, hogyan bánnak Magával Istennel. Ez mindent elmond.

Az emberek látszólag követik Istent, lemondanak dolgokról, áldozatot hoznak, és nehézséget viselnek el Érte, Isten szavaihoz való hozzáállásuk azonban annyira tiszteletlen és nemtörődöm. Az antikrisztusok talán még szépen fel is díszítik „Az Ige testet ölt” című könyvet, textíliába csomagolják, és a legbiztonságosabb helyen tartják. De mit bizonyíthat ez? Megmutathatja-e, hogy becsben tartják Isten szavait, hogy istenfélő szívük van? Ezek a felszínes cselekedetek el tudják fedni tiszteletlen hozzáállásukat Isten szavai iránt? Nem tudják. Valahányszor Isten szavait olvassák, mindig azon gondolkodnak, hogy megváltoztassanak bennük néhány szót, kifejezést és árnyalatot. És vajon mennyire merészek bizonyos antikrisztusok? Ha olyasvalamit találnak Isten szavaiban, ami nem felel meg az elképzeléseiknek, vagy úgy gondolják, hogy a szóhasználat helytelen vagy nyelvtanilag hibás, vagy akár ha úgy vélik, hogy rossz egy írásjel, akkor hangosan hirdetik és eltúlozzák a dolgot, azt kívánva, hogy az egész világ tudjon egy rosszul elhelyezett írásjelről, egy helytelen szóhasználatról vagy egy látszólag észszerűtlen állításról Isten szavaiban. Gúnyos és megvető hangnemben terjesztik ezt. Úgy tűnik, hogy ezekben a pillanatokban végre megtalálják azt, amit Isten szavaiban a hibák bizonyítékának tartanak, olyan kapaszkodónak, amivel befolyást szerezhetnek, egy hiányosságnak, és végre megnyugtathatják magukat a szívükben, hogy Isten szavainak is vannak hibái, és Isten nem tökéletes. Hát nem ilyen egy antikrisztus beállítottsága? Az antikrisztusok célja, hogy hibákat és tévedéseket találjanak Isten szavaiban; ez ellenséges hozzáállás, nem pedig alávetett és elfogadó. Ha már arról beszélünk, hogy az antikrisztusok önkényesen meghamisítják és értelmezik Isten szavait, vajon az énekes csapatban történt imént említett eset tekinthető-e Isten szavai meghamisításának? (Igen.) Mondd meg Nekem, miféle ember változtatná meg Isten szavait ilyen önkényesen? Van-e benne bárminemű istenfélelem? (Nincs.) Miféle beállítottság ez? Először is, Isten szavaiként kezeli-e Isten szavait? (Nem.) Akkor miként kezeli Isten szavait? Emberi szavakként kezeli őket. Elfogadható lehet emberek tapasztalati tanúságtételének cikkelyeit megváltoztatni, ha a szavak összefüggéstelenek vagy tökéletlenek, de merészelni ugyanezt megtenni Isten szavaival, ez milyen természetre vall? Vajon ez nem istenfélő szív nélküli, szándékos és meggondolatlan cselekvés? Merészelni Isten szavait önkényesen kommentálni és megváltoztatni, megváltoztatni őket, amikor nem illenek az egyén saját nézeteihez vagy nézőpontjához – súlyos természete van ennek? (Igen.)

Ki más érintett még Isten szavainak meghamisításában? Az evangélium hirdetésének folyamata során az evangélium néhány lehetséges befogadója kapcsolatba kerül Isten szavaival, és különböző elképzeléseik vannak Isten hangneméről, stílusáról, beszédének perspektívájáról, sőt még a megfogalmazásról és a használt névmásokról is, sok más aspektus mellett. Különböző embereknek mind különböző elképzeléseik vannak; a különböző felekezetek tagjainak eltérő az ízlése és mások az elvárásaik. Az evangéliumi csapat néhány tagja azt mondja: „Így nehéz hirdetni az evangéliumot! Isten bizonyos szavai túl kemények; úgy tűnik, mintha isten az embereket átkozná némelyikkel. Egyáltalán nem gyengédek, hiányzik belőlük a szeretet, és mind hétköznapi nyelvezetűek. Néhány kifejezetten bizonyos etnikumokra irányul, míg mások misztériumokat tárnak fel – az emberek ezek egyikét sem találják elfogadhatónak! Ezek a szavak buktatóvá váltak az evangélium lehetséges befogadói számára, hogy elfogadják Isten új munkáját. Mit kellene tennünk?” Valaki azt mondja: „Van megoldásom. Mivel az evangélium lehetséges befogadói e szavak miatt nem tudják elfogadni isten új munkáját, miért ne töröljük őket egyszerűen? Jelöljük meg az összes olyan szót és tartalmat, amelyet az emberek nem hajlandók elfogadni, még ha az csupán egyetlen mondat is, és távolítsuk el nyomtatáskor. Így, amikor az evangélium lehetséges befogadói olvassák, nem lesz benne olyan szó, amely sérti a büszkeségüket vagy bántja az érzéseiket, és semmi olyasmi, ami ellentmond az elképzeléseiknek. Isten minden szava helyénvaló lesz, a befogadóknak nem lesznek elképzeléseik, és képesek lesznek simán elfogadni isten új munkáját.” Az evangéliumi csapatban néhányan valóban megtették ezt, és anélkül, hogy akár csak megkérdezték volna a Fennvalót vagy a beleegyezését kérték volna, kinyomtatták és széles körben terjesztették azokat a füzeteket, amelyek Isten e rövidített és meghamisított szavait tartalmazták. Munkájuk kényelme érdekében, hogy több embert nyerjenek meg, hogy megmutassák munkaképességüket, valamint hogy hűségesnek tűnjenek a kötelességükben, kiötlötték ezt a módszert, sőt még valósággá is tették azáltal, hogy könyv formájában kinyomtatták. Ez a könyv azonban teljesen különbözik „Az Ige testet ölt”-től. Ez a módszer vajon nem Isten szavainak meghamisítása? (De igen.) Vajon a legtöbb ember felfogja, hogy Isten szavainak meghamisítása az Istennek való ellenállás egyik módja? (Igen.) A legtöbb ember vajon tudatában van ennek? Ma, miután oly sokat beszélgettünk, könnyen mondhatjátok, hogy igen. Ha azonban három vagy öt évvel ezelőtt hirdettétek volna az evangéliumot, vajon tudatában lettetek volna annak, hogy Isten egyetlen szavát vagy mondatát sem szabad megváltoztatni? Ilyen istenfélő szívetek lett volna? (Nem.) Milyen összefüggésben hiányzott volna tehát ez a tudatosságotok? Vajon mertétek volna az istenfélő szív teljes hiánya miatt önkényesen meghamisítani Isten szavait? Ha valakiből teljesen hiányzik az istenfélő szív, akkor önkényesen meg meri hamisítani Isten szavait, megváltoztatva az eredeti jelentést, Isten beszédének módját, valamint Isten szavai bizonyos szakaszának kívánt hatását, törölve az e szakasz által kifejezett szándékokat, lényeget és hangsúlyt – ez mind meghamisításnak számít.

Néhány évvel ezelőtt egy véletlen találkozás alkalmával valaki az evangéliumi csapatból feltett egy kérdést: „Amikor egy bizonyos etnikai csoportnak tanúskodunk isten új munkájáról, taszítást éreznek és nem hajlandók meghallgatni azokat a részeket, ahol isten leleplezi őket, és elképzeléseik vannak ezekről a részekről. Így ezek a szavak akadállyá válnak számukra isten új munkájának elfogadása előtt. Azon gondolkodunk, hogy megváltoztatjuk ezeket a szavakat. Amint megváltoztak, képesek lesznek elfogadni őket, és többé nem lesznek elképzeléseik isten új munkájáról vagy isten eme megtestesüléséről.” Mit gondoltok erről a kérdésről? Ha nem lett volna ez a lehetőség, hogy találkozzunk és megvitassuk az evangelizációs munkát, talán merészkedtek volna megváltoztatni ezeket a szavakat. Képzelődéseik szerint akkor talán három, öt, tíz vagy még több ember fogadná el Isten új munkáját abból az etnikai csoportból. De ezt most félretéve, azok, akik az evangéliumot hirdetik, mindig meg akarják változtatni Isten szavait, hogy azok igazodjanak az emberi elképzelésekhez. Mindig ki akarják törölni azokat a szavakat, amelyekkel Isten leleplezi és megítéli a romlott emberiséget, amelyekkel leleplezi a romlott emberiség lényegét. Mi a természete az ilyen viselkedésnek? Vajon az efféle cselekvés istenfélő szívet tükröz? (Nem.) Véleményem szerint nem egy bizonyos etnikumhoz vagy felekezethez tartozó embereknek vannak elképzeléseik Isten szavairól; alapvetően az evangéliumot hirdető embereknek vannak elképzeléseik. Isten szavai nem elfogadhatók számukra; mélyen legbelül ellenállnak nekik és idegenkednek tőlük, nem akarják hallgatni és nem szeretik e szavakat Istentől. Azt hiszik, hogy ha ezek tényleg isten szavai, akkor szeretetteljesnek kellene lenniük, és nem szabadna olyan nyersen és nyíltan lelepleznie az embereket, mintha pofon vágnák őket. Ezért határozottan követelik, hogy ha már az evangéliumot kell hirdetniük, akkor el lehet-e távolítani ezeket a szavakat? Az evangélium hirdetése és az emberek megnyerése érdekében tehet-e Isten akár csak egyszer engedményeket, beszélhet-e tapintatosabban és tetszetősebben? Azért, hogy több ember fogadja el Isten új munkáját, hogy több embert vezessen Isten elé, megváltoztathatja-e Isten a stratégiáját és a beszédmódját, köthet-e kompromisszumot és engedhet-e a romlott emberiségnek, meghajolhat-e, bocsánatot kérhet-e és könyöröghet-e bocsánatért? Így a probléma alapvetően az evangéliumi dolgozókkal van, nem pedig bármely konkrét felekezet embereivel. Anélkül, hogy Isten szavainak egyetlen szavát vagy mondatát megváltoztatnák, és figyelembe véve, hogy Isten szavai minden emberben elképzeléseket alakíthatnak ki, még mindig sokan vannak, akik fokozatosan Isten elé járulnak és elfogadják az Ő új munkáját. Vajon az elképzeléseik megakadályozták őket abban, hogy elfogadják Isten új munkáját? Egyáltalán nem. Ha ezek a szavak, amelyeket Isten szólt, nem azok, amikre az embernek szüksége van, és nem az ember tényleges helyzetét tükrözik, akkor érthető lenne, ha az emberek nem fogadnák el Isten szavait, és Isten talán fontolóra venné, hogy megváltoztassa beszédmódját és beszédének tartalmát. Azonban minden Isten által kimondott szó és mondat az ember tényleges helyzetét tükrözi, és az ember életbe való belépésére és üdvösségére vonatkozik. Ha az embereknek elképzeléseik vannak, és nem tudják elfogadni őket, az azt bizonyítja, hogy az emberek elvetemültek, mocskosak és oly mélyen romlottak, valamint méltatlanok arra, hogy Isten elé járuljanak. Ez nem bizonyítja azt, hogy Isten szavai helytelenek, illetve azt sem, hogy nem az igazság.

Mit kellene tenni azzal, hogy a romlott emberiségnek elképzelései vannak Isten szavairól és munkájáról? Azokat, akik az evangéliumot hirdetik, már annyi éve öntözik Isten szavai, és azokat annyi éve hallgatják. Nem beszélve arról, hogy mennyi igazságot értetek meg, csak elméletileg szólva: Isten munkájának látomásai, Isten szándékai, Isten hatezer éves irányítási tervének célja, Isten munkája az ember megmentésére – hát nem értettétek meg, nem emlékeztetek és nem fogtátok fel az igazság mindezen aspektusait? Ha mindezekkel fel lennél szerelkezve, vajon félnél-e még attól, hogy az embereknek elképzeléseik vannak? Ha félsz, akkor tevékenyen tisztáznod kellene az evangélium lehetséges befogadóival; tanúskodj nekik Isten szándékairól, magyarázd el az igazságot világosan! Ha Isten szavainak annyi éven át tartó hallgatása után még mindig nem tudod elmagyarázni vagy tisztázni őket, akkor teljesen haszontalan vagy! Ezt a kötelességet végzed, és minden nap ezekkel a témákkal, tartalmakkal és kérdésekkel foglalkozol – miért gondolkodnál még mindig azon, hogy az evangélium hirdetésére és az emberek megnyerésére egy olyan aljas módszert használj, mint Isten szavainak meghamisítása? Kívülről ez csupán egy elhibázott cselekedetnek, egy megvetendő eszköznek, a hozzá nem értés megmutatkozásának tűnhet, de lényegében ez az antikrisztusok lényegének vitathatatlan megnyilvánulása – semmivel sem kevesebb. Isten népe az, aki kincsként őrzi Isten szavát, aki becsben tartja Isten szavát, aki féli Isten szavát, aki tisztel minden szót és mondatot, amit Isten mond, azt, ahogyan beszél, a nézőpontot, amelyből beszél, valamint azt, amit minden egyes szakaszban mond. Csak Isten ellenségei gúnyolják és vetik meg gyakran az Ő szavait. Megvetéssel tekintenek rájuk. Nem az igazságként kezelik Isten szavait, nem a Teremtő által kimondott szavakként. Mivel ilyenek, szívük mélyén gyakran arra vágynak, hogy meghamisítsák és önkényesen értelmezzék Isten szavait. Megkísérlik a maguk módszereit, gondolkodásmódját és gondolkodásuk logikáját alkalmazni Isten szavainak megváltoztatására, hogy azok megfeleljenek a romlott emberi ízlésnek, a romlott emberi nézőpontoknak, a romlott emberi gondolkodásmódnak és filozófiának, hogy végül minél több ember elismerését nyerjék el. Isten szava az Isten szava, bármely része legyen is az Isten szavainak, bárhogyan hangzik is el, és bármilyen szemszögből hangzik is el. Annak érdekében, hogy a romlott emberiség könnyebben megérthesse, jobban értékelhesse és könnyebben elnyerhesse Isten szavát, hogy megérthesse az Ő szavaiban rejlő igazságot, Isten gyakran használ emberi nyelveket, emberi módszereket, valamint olyan beszédmódot, hangnemet és verbális logikát, amely az emberek számára sokkal könnyebben felfogható, hogy elmagyarázza szándékait és elmondja az emberiségnek azt, amibe be kell lépnie. Az antikrisztusok mégis éppen ezeket a jelentéktelen módszereket, ezt a jelentéktelen hangnemet, valamint a különféle jelentéktelen szavakat használják fel arra, hogy elítéljék Istent, és tagadják, hogy az Ő szava az igazság. Nem ez a helyzet? (De igen.) Ezek az antikrisztusok gyakran használják a tudást és a híres emberek műveit, sőt a híres emberek beszédeit, előadásmódját és viselkedését is, hogy összehasonlítsák Isten szavaival. Minél többet hasonlítgatják, annál inkább érzik Isten szavait túl sekélyesnek, túl egyszerűnek, túlságosan köznyelvinek. Így egyre inkább meg akarják változtatni Isten szavait, „ki akarják javítani” őket, és „ki akarják javítani” a hangnemet, a stílust és a nézőpontot, amelyből Isten beszél. Nem számít, hogyan beszél Isten, illetve mennyi hasznot hoznak az Ő szavai az embernek, az antikrisztusok szívükben soha nem tekintik Isten szavait az igazságnak. Nem keresik Isten szavaiban az igazságot, a gyakorlás alapelveit vagy az életbe való belépéshez vezető utat. Ehelyett Isten szavait következetesen az átvizsgálás szemszögéből, a tanulmányozás, az alapos átvizsgálás és a kutatás hozzáállásával közelítik meg. A sok átvizsgálás és kutatás után még mindig úgy érzik, hogy Isten szavai közül sokat kell megváltoztatni és módosítani. Így, attól a naptól kezdve, hogy először kerültek kapcsolatba Isten szavaival, egészen a mai napig – miután már 10, 20 vagy 30 éve hisznek – az antikrisztusok mélyen legbelül még mindig nem hiszik, hogy Isten szavaiban rejlik az élet, az igazság, a királyságra nyíló kapu vagy a mennybe vezető út, amelyről az emberek beszélnek. Nem képesek látni, és nem tudják felfedezni. Mit éreznek tehát? Csodálkoznak, hogy miért van az, hogy minél jobban hisznek, annál inkább találják Isten szavait túlságosan köznyelvinek. Csodálkoznak, miért van az, hogy minél jobban hisznek, annál kevésbé érdeklődnek Isten szavai iránt. Kezdenek kételkedni abban, hogy valóban Isten szavai-e az igazság. Ez miféle jel? Jó jel vagy rossz jel? (Rossz jel.) Az is kész csoda, hogy egészen idáig hittek Istenben! Hitükkel vakvágányra futottak, az igazságot teljesen szem elől tévesztették. Hát nem ez a hitük vége?

Észrevettétek ezt a tényt? Attól a naptól kezdve, hogy hinni kezdett Istenben, olvasni kezdte az Ő szavait, és lemondott családjáról, karrierjéről, tanulmányairól és világi kilátásairól, mindenki ugyanazon a rajtvonalon állt. A verseny során azonban néhányan észrevétlenül lemaradtak, és már nem akarták végezni a kötelességüket. Hová lettek? Néhányukat lejjebb sorolták B csoportokba, másokat hétköznapi gyülekezetekbe küldtek, egyesek pedig alig tudtak megmaradni részmunkaidős gyülekezetekben. Azok, akik nem akarják Isten házában a kötelességüket végezni, és az eltakarítás célpontjaivá válnak, akik többé már nem alkalmasak arra, hogy a kötelességüket végezzék – miért jutottak oda, ahol ma vannak? Ha az Istenhez való hozzáállásukat emberi szemmel próbálod érzékelni, nem láthatod, mert nem tudod, mi van a szívükben. Hogy szeretik vagy gyűlölik-e Istent, hogy ellenállnak vagy alávetik-e magukat Neki, nem tudod megmondani. Hogyan határozod meg tehát egy ember beállítottság-lényegét? Egyszerű: csak nézd meg a hozzáállását Isten szavaihoz. Ennek az embercsoportnak van egy közös sajátossága az Isten szavaihoz való hozzáállásában: bármilyen helyzetben is vannak, nem érzik szükségét annak, hogy Isten szavai táplálják őket. Bármilyen nehézséggel nézzenek is szembe, nem keresik az alapelveket, illetve nem kutatják az igazságot Isten szavaiban. Ezek az emberek ritkán olvassák Isten szavait, sőt visszataszítónak is érzik, amikor valaki imádkozva olvassa Isten szavait, vagy azok megértéséről beszél. Hogyan mutatják ki az ellenszenvüket? Azt gondolják: „Már minden mondásodat ismerem, nem szükséges elmondanod. Már olvastam korábban isten e szavait; mindent értek.” Ha mindent értenek, akkor miért takarították el őket? Miért sorolták vissza őket B csoportokba? Mi folyik itt? Az elsődleges ok az, hogy ezek az emberek alapvetően nem fogadják el Isten szavait; megvetik őket és ellenségesek velük szemben. Gyakorolhatja-e Isten szavait olyasvalaki, aki megveti őket és ellenségesen viszonyul hozzájuk? Amikor azt mondod nekik: „Ha valamilyen helyzettel szembesültél, Isten szavait kellene olvasnod!”, milyen a hozzáállásuk? Milyen konkrét reakcióik vannak? (Azt mondanák, hogy a gyakorlati problémák gyakorlati megoldásokat igényelnek; nincs szükség Isten szavainak olvasására.) Úgy gondolják, Isten szavainak olvasása egy homályos megközelítés, és a gyakorlati problémák gyakorlati megoldásokat igényelnek. Ilyen a hangneme egy antikrisztusnak. Mit értenek ez alatt? „Az embereknek megvannak a saját módszereik; mi haszna isten szavait olvasni? Szerinted isten szavai mindent meg tudnak oldani?” Azt feltételezik, hogy ha egy ember valamilyen nehézséggel szembesül, az csupán nehézség, és egyáltalán nem az illető belső állapotának vagy beállítottságának visszatükröződése. Nem látják ezt, és tényként sem ismerik el. Úgy vélik: „Az emberi nehézségek olyanok, mint egy gépezet, amelyből hiányzik egy csavar; csak tedd be a csavart, és már jó is. Miért kellene keresni isten szavait? Ez mind csak hamis spiritualitás. Soha nem tenném ezt; ez ostobaság! Szerinted isten szavai mindent megoldhatnak? Ez egyáltalán nem így megy.” Az ilyen egyértelműen olyasvalaki, aki nem fogadja el az igazságot. Ráadásul, amikor egyesek problémákkal szembesülnek, te pedig közösséget vállalsz velük, hogy segíts, felolvasva nekik Isten szavainak egy részletét, így reagálnak, miután meghallgatták: „Már megjegyeztem ezt a részt, már sokszor visszamondtam. Miért mondod nekem? Jobban értem, mint te, és hasztalan, nem oldja meg a problémámat!” Mi itt a probléma? (Nem fogadják el az igazságot.) Nem fogadják el az igazságot, és nem hajlandók elismerni saját romlottságukat, ami problémás. Nem ismerik el romlottságukat, ezért úgy gondolják, hogy Isten szavainak olvasása csak formaság, hasztalan. Gyors megoldást, csodálatos gyógymódot akarnak találni, hogy megoldják problémáikat, ennek a kérdésnek a lényege pedig az igazság elfogadásának elutasítása.