A. Isten igazságosságának megvetése

Az olyan emberek, mint az antikrisztusok, Isten igazságosságát és természetét mindig elképzelésekkel, kételyekkel és ellenállással kezelik. Ezt gondolják: „Az csupán egy elmélet, hogy isten igazságos. Tényleg létezik olyan ezen a világon, hogy igazságosság? Életem eddigi évei során egyszer sem találkoztam vele, és nem is láttam. A világ olyan sötét és gonosz, és a gonosz emberek és ördögök egész jól boldogulnak, elégedettségben élnek. Nem láttam még, hogy megkapták volna azt, amit megérdemelnek. Nem látom, hol van ebben isten igazságossága; azon tűnődöm, hogy létezik-e egyáltalán isten igazságossága. Ki látta már? Senki sem látta, és senki sem tudja tanúsítani.” Ezt gondolják magukban. Nem fogadják el Isten minden munkáját, minden szavát és minden vezénylését annak a meggyőződésnek az alapján, hogy Ő igazságos, hanem mindig kételkednek és ítélkeznek, mindig tele vannak elképzelésekkel, amelyek feloldására soha nem keresik az igazságot. Az antikrisztusok mindig így hisznek Istenben. Van-e igaz hitük Istenben? Nincs. Az antikrisztusok mindig fenntartják a kétely hozzáállását, amikor Isten igazságosságáról van szó. Természetesen kétségeik vannak Isten természetével, az Ő szentségével, valamint azzal kapcsolatban is, amit Ő birtokol és ami Ő. Nem hisznek ezekben, hanem csak arra hagyatkoznak, amit a szemükkel látnak – ha valamit nem láthatnak a saját szemükkel, abban soha nem fognak hinni. Épp olyanok, mint Tamás, mindig kételkednek az Úr Jézusban, nem hiszik, hogy az Úr Jézus feltámadt a halálból, nem hisznek Isten nagy erejében. Vajon el tudnák hinni az ilyen söpredékek, mint az antikrisztusok, akiknek nincs lelki megértésük és nem törekszenek az igazságra, hogy Isten szavai az igazság? Vajon hihetnének az Ő mindenhatóságában és bölcsességében? Ezek közül egyikben sem hisznek; a szívükben mindig kétségeik vannak. Az antikrisztusok lényegéből ítélve ők arra hagyatkoznak, amit a szem lát, tehát materialisták. Nem látják Isten mindenhatóságát, és nem hiszik, hogy az Ő szavai az igazság, hogy ezek olyan tények, amelyeket Ő már megvalósított. Mivel nincs lelki megértésük és nincs igazi hitük, nem áll módjukban meglátni Isten cselekedeteit. A tény az, hogy hátsó szándékkal hisznek Istenben. Könnyelmű bajkeverők – a Sátán szolgái. Megismerheti-e az igazság létezését egy olyan ember, aki nem fogadja el az igazságot és nem hisz Isten létezésében, aki minden dologra emberi szemmel tekint? Megismerheti-e Isten emberiség feletti szuverenitásának tényét? Biztosan nem. Átvizsgáló, gyanakvó tekintettel és szkeptikus hozzáállással szemlélik a dolgokat, sőt ellenállnak mindannak, amit Isten tesz, ezért az antikrisztusok kétkedők Isten igazságos természetével kapcsolatban. Kétségeik vannak, és nem fogadják el azt. Az antikrisztusok mely viselkedésmódjai mutatják meg másoknak, hogy nem fogadják el az igazságot és nem ismerik el Isten lényegét? Sok ilyen van. Például: amikor a gyülekezet munkájában felmerül egy probléma, nem számít, hogy milyen súlyos a vád, sem az, hogy mik a következmények, egy antikrisztus első reakciója az, hogy tisztázza magát és másra hárítsa a felelősséget. Azért, hogy ne vonják felelősségre, még a tekinteteket is eltereli magáról, mond néhány helyes, szépen hangzó dolgot, és felszínes felhajtást csinál, hogy eltussolja az ügy valódiságát. A hétköznapokban az emberek ezt nem látják, amikor azonban valami történik vele, az antikrisztus rútsága lelepleződik. Mint egy sündisznó, amelynek minden tüskéje égnek áll, minden erejével óvja önmagát, nem kíván semmilyen felelősséget vállalni. Miféle hozzáállás ez? Nem olyan, ami nem hisz abban, hogy Isten igazságos? Nem hisz abban, hogy Isten mindent átvizsgál, illetve hogy Ő igazságos; saját módszereit kívánja alkalmazni, hogy megóvja önmagát. Azt hiszi: „Ha én nem óvom meg magam, akkor senki sem fog. Isten sem tud megóvni engem. Azt mondják, hogy ő igazságos, de amikor az emberek bajba jutnak, akkor vajon tényleg méltányosan bánik velük? Semmi esetre sem – isten nem ezt teszi.” Amikor bajjal vagy üldöztetéssel szembesül, úgy érzi, hogy nincs segítsége, és azt gondolja: „Hol van hát isten? Az emberek nem láthatják és nem érinthetik meg őt. Senki sem segíthet rajtam; senki sem tud igazságot szolgáltatni nekem és senki sem biztosíthatja számomra a méltányosságot.” Úgy gondolja, hogy egyedül a saját módszereivel óvhatja meg önmagát, hogy máskülönben veszteséget szenvedne, megfélemlítenék és üldöznék – és ez alól Isten háza sem kivétel. Egy antikrisztus már mindent előre eltervez magának, mielőtt valami történne vele. Részben annyit tesz, hogy nagyon igyekszik olyan erős személynek álcázni magát, hogy senki ne merje zavarni vagy zaklatni őt, illetve senki se merjen szórakozni vele. Másrészt minden lépésnél ragaszkodik a Sátán filozófiáihoz és annak létezési törvényeihez. Főként mik ezek? „Mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög”, „Ha téged személyedben nem érint, inkább hunyj szemet!”, „Az okos ember jól védi magát, mert csak arra törekszik, hogy ne hibázzon.” A körülményekhez igazodva, simán és dörzsölten viselkedik: „Soha nem ütök elsőnek, de mindig visszaütök”, „A harmónia kincs; a türelem drágakő”, „Szólj jó szavakat mások érzéseihez és észjárásához alkalmazkodva, mert az őszinteség csak felbosszantja őket”, „A bölcs ember alkalmazkodik a körülményekhez”, és egyéb ilyen sátáni filozófiák. Nem szereti az igazságot, viszont úgy fogadja el a Sátán filozófiáit, mintha azok pozitív dolgok lennének, azt hiszi, hogy azok képesek lesznek megóvni őt. E dolgok szerint él; senkinek sem mondja el az igazságot, de mindig tetszetős, behízelgő és kecsegtető dolgokat mond, senkit sem bánt meg, és azon gondolkodik, hogyan tüntesse fel magát úgy, hogy mások megbecsüljék őt. Csakis a saját hírnévre, nyereségre és státuszra való törekvésével törődik, és egyáltalán nem tesz semmit a gyülekezet munkájának támogatásáért. Nem leplezi le és nem jelenti azt, aki valami rosszat tesz és sérti Isten házának érdekeit, hanem úgy tesz, mintha nem is látta volna. Ha megnézzük a dolgok kezelésére vonatkozó elveit és azt, hogyan kezeli a körülötte történő dolgokat, vajon rendelkezik bármiféle ismerettel Isten igazságos természetéről? Van bármi hite benne? Semennyi sincs. A „semennyi” itt nem azt jelenti, hogy nincs tudomása róla, hanem azt, hogy a szívében kételyek vannak Isten igazságos természetével kapcsolatban. Nem fogadja el és nem is ismeri el, hogy Isten igazságos. Amikor sok embert lát tanúskodni arról, hogy Isten házában az igazság és az igazságosság uralkodik, akkor ellenáll és a szívében ítéletet mond felette: „Miért van az, hogy a nagy vörös sárkány még nem szembesült semmiféle megtorlással, amiért így üldözi isten választott népét? A gonosz emberek a nem hívők között bántalmazzák isten választott népét, rágalmazzák és ítéletet mondanak felette, és ők sem szembesültek megtorlással. Ők mind jól vannak – miért mindig az istenben hívők azok, akiket bántalmaznak?” A szívében nem hisz Isten igazságos természetében. Nem hisz abban, hogy Isten minden emberrel igazságosan bánik, és azokban az elgondolásokban sem hisz, hogy Isten minden embernek megadja majd, ami megilleti, a tetteinek megfelelően, és hogy csak azokat áldja meg Isten, akik az igazságra törekszenek, és csak azok érnek el szép rendeltetési helyet. Az antikrisztusok nem hisznek ezekben a dolgokban. Azt mondják magukban: „Ha ezek tények, hogy lehet, hogy nem láttam őket? Azt mondod, hogy isten megáldja majd azokat, akik az igazságra törekszenek. Nos, a mi gyülekezetünkben ez és ez az ember az igazságra törekszik és feláldozza magát istenért, és elég hűségesen teszi a kötelességét. Hogy végződik ez az ő számára? Levadássza a nagy vörös sárkány, úgy, hogy alig tud hazamenni; a családja szétszakad – még a gyermekeit sem láthatja. Ez isten igazságossága? És ott van az az illető, akit börtönbe vetettek, mert hitt istenben, ahol félholtra kínozták. Hol volt akkor isten igazságos természete? Ő szilárdan állt a bizonyságtételében; nem volt Júdás. Isten miért nem áldotta meg és óvta meg őt? És miért engedte meg isten a nagy vörös sárkánynak, hogy félholtra verje? Volt egy vezető is a gyülekezetünkben, aki feladta a családját és a hivatását a gyülekezet munkájáért. Évekig tette a kötelességét, és elég sok megpróbáltatáson ment keresztül, végül pedig elítélték és kitakarították, mert elkövetett egy kis gonoszságot, és megzavarta a gyülekezet munkáját. Hol volt isten igazságos természete? És van néhány testvér, akik egészen fiatalon kötelességeket végeznek isten házában, nehézségeket elviselve és fáradozva, mégis megmetszik őket, amint hibát követnek el és megszegik az alapelveket. Egyesek közülük keservesen sírnak, mert félnek, hogy eltakarítják és kiiktatják őket, anélkül, hogy lenne ott bárki is, aki megvigasztalná őket. Vajon miért nem látom ebben isten igazságosságát? Pontosan hogyan nyilvánul meg isten igazságos természete ezekben a dolgokban? Miért nem látom? És itt van a saját esetem is – lehet, hogy egy kissé felületes vagyok a kötelességvégzésemben, és lehet, hogy néha egy kis romlott beállítottságot tárok fel, de ennek ellenére van tehetségem. Isten háza miért nem léptet elő engem?” Mindezekkel az ügyekkel kapcsolatban az antikrisztusok nem látják tisztán, hogy mi történik. Csak a külső jelenségeket látják, de nem látják, hogy mik Isten szándékai a dolgok mögött. Szívük mélye tele van aggályokkal és kétségekkel, elgondolásokkal és elképzelésekkel – a szívükben pedig nagyon sok csomó van, amit nem tudnak kibogozni. Valahányszor ezekre a dolgokra gondolnak, megtelnek sérelemmel, kárhoztatással és Isten igazságos természete elleni káromlással. Sértődötten ezt mondják magukban: „Ha isten igazságos, akkor miért metszik meg a jámbor embereket? Ha ő igazságos, miért nem nézi el az embereknek, ha egy kis romlottságot tárnak fel? Ha ő igazságos, miért küldenek el néhány olyan embert, akik tették a kötelességüket és annyit szenvedtek, csupán azért, mert nem végeztek tényleges munkát? Ha ő igazságos, miért üldöznének és kínoznának minket, akik rendíthetetlen odaadással követjük őt, és miért küldenének esetleg börtönbe, sőt miért vernének még halálra is néhány esetben?” Az antikrisztusoknak nincs egyértelmű magyarázatuk e jelenségek egyikére sem. Nem tudják, mi történik velük; nem látják tisztán. Gyakran megkérdezik maguktól: „Az az isten, akiben hiszek, igazságos, vagy sem? Létezik-e az az isten, aki igazságos, vagy sem? Hol van ő? Amikor nehézségekkel nézünk szembe, amikor üldöznek minket – mit csinál ő olyankor? Vajon meg tud menteni minket vagy sem? Ha isten igazságos, miért nem pusztítja el a Sátánt? Miért nem pusztítja el a nagy vörös sárkányt? Miért nem bünteti meg ezt az elvetemült emberiséget? Miért nem szolgáltat igazságot számunkra, akik hiszünk benne és szörnyen szenvedtünk, és miért nem biztosítja a méltányosságot? Miért nem áll ki mellettünk? Mi gyűlöljük az ördögöket és a Sátánt, és gyűlöljük a gonosz embereket – miért nem bosszulja meg isten a sérelmeinket?” Egyik „miért” a másik után árad kifelé szakadatlanul az antikrisztus szívéből, mint egy gépfegyver, amit semmilyen eszközzel nem lehet kontrollálni. Amikor nem tudják kontrollálni ezeket a dolgokat, miért nem járulnak Isten színe elé imádkozni és keresni, vagy miért nem olvassák az Ő szavait, és miért nem keresnek fel testvéreket, hogy beszélgessenek velük? Nem fogják akkor egyesével megoldani az ilyen problémákat? Valóban nehéz dolog megoldani ezeket a problémákat? Ha felveszed az Istennek és az igazságnak való alávetettség hozzáállását, az igazságot elfogadó hozzáállást, akkor ezek a problémák többé már nem problémák – mindet meg lehet oldani. Az antikrisztusok miért nem képesek ezt megtenni? Azért, mert nem fogadják el az igazságot, illetve nem hiszik el, hogy Isten szavai az igazság, és nem ismerik el az igazságot. Nem képesek alávetni magukat Isten minden szuverenitásának és intézkedésének, még kevésbé képesek elfogadni Tőle mindazt, ami történik. Ezért van tele kétségekkel az antikrisztusok szíve Isten igazságosságával kapcsolatban. Amikor próbatételekkel találják szembe magukat, a szívüket betöltő kétségek előtörnek belőlük, és belül megkérdőjelezik Istent: „Ha isten igazságos, akkor miért hagy minket ennyit szenvedni? Ha isten igazságos, miért nem irgalmaz nekünk, akik krisztust követve elviseltük a nyomorúságunkat? Ha isten igazságos, miért nem óvja meg azokat közülünk, akik feláldozzuk magunkat érte és tesszük a kötelességeinket, vagy miért nem óvja meg a családjainkat? Ha isten igazságos, miért hagyja, hogy néhányan, akik őszintén hisznek benne, börtönben haljanak meg, a nagy vörös sárkány keze által?” Ekkor zúgolódni kezdenek Isten ellen: „Ha isten igazságos, nem kellene hagynia, hogy ennyit szenvedjünk; ha isten igazságos, nem kellene minket ok és indok nélkül fegyelmeznie és felfednie; ha isten igazságos, elnézőnek kellene lennie minden elkövetett rossz cselekedetünkkel szemben, valamint meg kellene bocsátania minden negativitásunkat és gyengeségünket, és engedékenynek kellene lennie minden vétkünkkel szemben. Ha még ezeket sem tudod megtenni, akkor nem vagy igazságos isten!” Mindezek olyan dolgok, amelyek az antikrisztusok fejében járnak. Tele vannak elképzelésekkel Istenről, és egyáltalán nem keresik az igazságot, hogy eloszlassák azokat. Ha eljön a nap, amikor felfedik őket, ezek az elképzelések feltartóztathatatlanul elő fognak törni belőlük. Ilyen az antikrisztusok ocsmány gondolkodásmódja és valódi arca.

Az antikrisztusok nem ismerik el és nem fogadják el az igazságot, azt a tényt pedig még kevésbé ismerik el, hogy Isten a Teremtő, így számukra Isten igazságos természete egy nagy, nyitott kérdés marad. Az idő múlásával, események bekövetkeztével és különböző problémák felmerülésével pedig ez a kérdőjelük egyre nagyobb és nagyobb lesz, és fokozatosan X jelzéssé alakul. Mit jelent ez az X jelzés? Azt jelenti, hogy nyíltan tagadják azt a tényt, hogy Isten igazságos. És amint meghúzták ezt az X-et – amikor egy antikrisztus tagadja, hogy Isten igazságos –, minden fantáziájuk és kívánságuk füstbe megy. Gondolkodjatok el ezen: mi az a kiindulópont, ami ilyen következményhez vezet? (Az antikrisztusok azt gondolják, hogy ha hisznek Istenben, akkor áldottnak kell lenniük és részesülniük kell az Ő oltalmában. Így amikor Isten olyan munkát végez, ami nem felel meg az elképzeléseiknek és képzelődéseiknek, úgy érzik, hogy Ő nem igazságos, és nem tudják elfogadni Tőle. Továbbá, ha már felmerültek az Istennel kapcsolatos elképzeléseik, és nem tudják azokat haladéktalanul eloszlatni, akkor nem imádkoznak Istenhez és nem keresik az igazságot. Ily módon az elképzeléseik összegyűlnek és felhalmozódnak – végül ez vezet ilyen következményhez.) Felszíni jelenségekről beszéltek; nem juttok el a gyökerekig. Miért mondom Én ezt? Mert van valami annak gyökerénél, hogy az antikrisztusok képesek így viselkedni és ilyen nézeteket vallani, valamint képesek kételkedni és megtagadni Istent. Ez természetesen az antikrisztus természetlényegéből fakad. Ez a gyökér – ott is hagyjuk. A fő kiváltó ok tehát az, hogy az antikrisztusokból a legelejétől fogva hiányzik az igazság szeretete és annak elfogadása. Miért nem fogadják el az igazságot? Ennek szintén megvan a gyökere: nem ismerik el, hogy Isten az igazság, hogy az Ő szavai az igazság – és mivel ezt nem ismerik el, elfogadni sem tudják. Tekintettel arra, hogy nem fogadják el az igazságot, képesek-e egyáltalán bármilyen problémára az igazság szemével tekinteni? (Nem képesek.) Nem képesek erre – mik tehát a következmények? Nem képesek átlátni a velük történő dolgokat, bármik legyenek is azok – a körülöttük zajló kisebb-nagyobb dolgokat, ahogy mások szavait sem. Nem látnak át az embereken és az eseményeken – semmit sem látnak át. Kívülről úgy tűnik, néhány dolog úgy van, ahogy mondják, de lényegében nem úgy vannak. Ennek az igazsághoz van köze. Ha nem érted az igazságot vagy nem fogadod el azt, akkor meg tudod-e érteni az igazságot ezekben a dolgokban? Nem tudod, ezért mindössze annyit tehetsz, hogy emberi szemmel, emberi tudással és emberi elmével elemzed és tanulmányozod a dolgokat. Milyen eredményeket fog hozni egy ilyen tanulmányozás? Összhangban lesznek-e az igazsággal? Összhangban lesznek-e Isten követelményeivel és szándékaival? Nem, soha nem lesznek. Olyan ez, mint Jób története, amelyet mindenki ismer, aki hisz Istenben. Mindenki, aki elismeri és elfogadja az igazságot, és aki képes hinni Istenben és alávetni magát Neki, az szívből dicséri és csodálja Jóbot; mindannyian olyan emberek kívánnak lenni, mint Jób. Azt szintén dicsérik és csodálják, ahogyan Jób a megpróbáltatásai közepette kifejezte Isten dicséretét és az Ő ismeretét. Az emberek a szívükben képesek megérteni, hogy a Jóbot ért különféle megpróbáltatások és gyötrelmek Isten munkái voltak. Mindent összevetve, Jób mint személy példaképül szolgál mindazok számára, akik az igazságra törekszenek. Mindannyian követni akarják a példáját, és ilyen emberré akarnak válni. Hogyan érhető el tehát egy ilyen pozitív kimenetel? Mi az alapja? Az a szívből jövő meggyőződés és annak elismerése, hogy ez az igazság, hogy mindez Isten munkája – ezen az alapon jut el az ember lépésről lépésre oda, hogy olyan ember akarjon lenni, mint Jób, hogy olyan emberré akarjon válni, aki féli Istent és kerüli a rosszat. Hisznek mindebben és a szívükben elismerik, végül pedig elérik az erre való törekvést, amelyet a továbbiakban az életük során követnek. Egy ilyen eredmény eléréséhez az a legalapvetőbb, hogy az ember mindezt elismerje és szívből higgyen benne. Rendelkeznek-e tehát az antikrisztusok ilyen elismeréssel és hittel? Nem rendelkeznek. Hogyan látják az antikrisztusok mindazt, amin Jób keresztülment? Vajon úgy gondolják, hogy van jelentősége mindannak, amit Isten tett? Látják-e, hogy mindezek felett Ő rendelkezett? Nem látják ezt, sem azt, hogy mindannak, amit Isten tett, jelentősége van. Mit látnak benne? Jóbnak nagy vagyona volt, annyi juhval és ökörrel, hogy egy hegyet megtölthettek volna, és neki voltak a legszebb fiai és lányai a vidéken. Ezt látják. Aztán pedig minden szenvedése után Isten még egyszer megáldotta őt. Ebben mit látnak? Azt mondanák: „Adott valamit cserébe azokért az áldásokért – kiérdemelte őket. Még jó, hogy Isten megadta őket.” A témáról alkotott általános felfogásuk szerint olyan nézőpontja van az antikrisztusoknak, amelyből elfogadják az igazságot és alávetik magukat Istennek? (Nem.) Akkor hát milyen nézőpontot képviselnek? Csak egy nézőpont van, ahonnan az antikrisztusok az egész ügyet szemlélik, ez pedig az álhívők nézőpontja. Egy álhívő azt nézi, hogy van-e nyereség, megszerzett előny vagy elszenvedett veszteség; hogyan lehet előnyt szerezni, és hogyan nem; mi vezetne veszteséghez és szenvedéshez; mi az, amit nem érdemes megtenni, és mi az, amit igen. Ez az álhívők nézőpontja. Az álhívők mindent ily módon, ilyen lényeggel szemlélnek, kezelnek és tesznek. Ez az antikrisztusok hozzáállása Isten igazságos természetéhez.